Pesti Hírlap, 1902. február (24. évfolyam, 31-58. szám)

1902-02-16 / 46. szám

_10_________________________________ _PIE­ST_I HÍRLAP 1902. február 16., vasárnap. 10.000 korona segélyt szavazott meg és elhatá­rozta, hogy az áldozatok temetésén a város ta­nácsa testületileg vesz részt. Azonkívül pedig táviratot intézett a tanács a kormányhoz, amely­ben a kormányt arra kéri, hogy a zavargások ügyében kíméletre és elnézésre utasítsák a ha­tóságokat a büntetések kiszabásánál. Trieszt, febr. 15. — Saját tudósítónktól. — A délutáni összeütközésnél a tüntetők egy rendőrt három revolverlövéssel megöltek. A mai összeütközések áldozata öt halott és számos sebesült. A szedők délután elhatározták, hogy munkába állanak, de este ezt a határozatot visszavonták. Bécs, febr. 15. — Saját tudósítónktól. — Egy ma megtartott minisztertanács elhatá­rozta, hogy Triesztben kihirdetteti az ostrom­állapotot. Ezt a határozatot azonnal elküldték ő felségének Budára, aki azt helybenhangyta. Az ostromállapotot állítólag azért határozták el, mert egy rendőrt a sztrájkolók lelőttek. Trieszt, febr. 15. — Saját tudósítónktól. — A trieszti munkások általános sztrájkja be van fejezve és a sztrájkolók már jövő hétfőn ismét munkába állnak. A sztrájk a munkások győzelmével végződött, mert a választott bíró­ság az ő javukra döntött. Ez a hír, mely csak este hat órakor terjedt el a városban, minden­felé nagy örömet okozott. Nagy munkás­töme­gek járták be, élükön fehér zászlóval a város utcáit és tereit, folyton a munka dalát énekelve. A nyugalom a városban teljesen helyre van­­ állítva és a körmeneteknél a munkások és a katonaság közt sehol összeütközés nem támadt. Az üzletek, a vendéglők és kávéházak a gyász jeléül még zárva vannak. A színházakban nincs előadás. A házakon, kevés kivétellel fekete zászlók lengenek. A gyászlobogók kitűzését a munkás­tömeg sok helyen kierőszakolta. A lapok holnap, ha semmi közbe nem jön, előreláthatólag ismét megjelennek. Napi hírek. — (Tárca a hirdetések közt.) Mai számunk 26—28. oldalán Michel Provins rajza: Intim dráma olvasható. — (A király) szombaton az egész délelőttöt lakosztályában töltötte, mindössze délben 1 órakor látogatást tett Benczúr műtermében, ahol ezúttal har­madszor ült a festőművésznek. Innen visszahajtatott a várpalotába s az egész napot belső szobáiban töl­tötte.­­ (Katonai ebéd a királynál.) Szombaton délután 6 órakor a budai királyi váriakban katonai ebéd volt, amelyen az ő felségén kívül jelen voltak: Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Bolla Kálmán táborszernagy, Rohonczy, Jablánczy és Gauder­­nack altábornagyok, Pot­stek, Ceck báró és Basler vezérőrnagyok, Obert vezérhadbiztos, Hortstein, Seibt, Hauer báró, Kraus, Schmidt, Reuss, Forster, Biró és Hazay ezredesek, Pepp ezredes-hadbíró, továbbá Lich­tenstein herceg első főudvarmester, gróf Paar, és Bolfras főhadsegédek, gróf Apponyi Lajos magyaror­szági udvarnagy, König Károly osztályfőnök, Kerzl udvari orvos, Höhnel korvette-kapitány, Apor báró és Gozani márki szárnysegédek, Rohm ezredes, Mar­­gutti százados, Holasek és Kőszeghy testőrparancsno­­kok, Bánffy báró testőrhadnagy és az őrparancsnok. Elmaradásukat kimentették Szlávy ezredes és Nagy Albert főtörzsorvos. — (Tisza Kálmán) betegségéből lassanként fölépül. Barátai, kik újabban látták, örömmel kon­statálják, hogy ereje, frissesége mint tér vissza ör­vendetes módon. — (Goldis püspök betegsége) Aradról je­lentik, hogy a Goldis püspök elmebajáról terjesztett hírek alaptalanok. A püspököt asztmatikus rohamok szokták gyötörni. Orvosai nyugalmat ajánlottak neki, azért utazott Rontóra. — (Kossuth Ferenc), a függetlenség­ és 48-as párt vezére, régi csuzós baja annyira, javult, hogy orvosai — dr Müller Kálmán egyetemi tanár és dr Arányi Zsigmond herkulesfürdői orvos — taná­csára holnap az esti vonattal néhány hétre Olaszor­szágba utazik. — (Kisiklott vonat.) Az éjjel St-Pöltenben egy tehervonat nekiment egy tolató-mozdonynak. A tehervonat mozdonya és két kocsija kisiklott A te­hervonat szerkocsija összezúzódott. A vonat vezetője könnyű sérülést szenvedett. — (A bács-feketehegyi vasúti szerencsét­lenségről) egyik előfizetőnk az ő közvetlen tapasztalá­sai alapján következőket írja: Este nyolc óra tájban lovas ember hozta a hírt, hogy a falutól félórányira fekvő állomáson carambol történt. A községi jegyző Kozma Dezső rögtön intézkedett, hogy néhány csendőr és rendőr a helyszínre kivonuljon. Egyúttal vele együtt a két orvos dr Ily Ede dr Cziráky József kö­tszerekkel és egyéb szükséges mentőeszközzel el­látva kisietett a szerencsétlenség helyére. Az első pillanatban kolportált óriási katasztrófa híre nem fe­lelt meg a valóságnak, miután csak egy haláleset és egy életveszélyes sérült van. A többi 5-6 sebesült csak kisebb nagyobb zúzódást vagy bérhorzsolást szenvedett. A bajt az okozta, hogy az állomáson lévő tehervonat tolatott, a gyorsvonat rendes időben ér­kezett, a semafor lámpása „zöld“-et jelzett, tehát teljes gőzerővel jött a vonat az állomás felé. A te­­hervonat a nyílt pályán — vagyis már a pályaud­­varon kívül állt — és így ütközött bele a gyorsvonat, melynek öreg gépésze elbeszélte, hogy circa 100 lé­­pásnyi távolban észrevette, a tehervonat gépjének vörös lámpáját, azonnal ellengőzt is adott, de hi­ába, mert a következő percben hatalmas robaj­jal a két vonat összeütközött. A gyorsvonat gépje­­behorpadt, a podgyászkocsi teljesen pozdor­­jává tört és lefordult a mély árokba; az utána kap­csolt I. és II. oszt. személykocsi is kisiklott és az árokba fordult, a többi kocsi csak kisebb-nagyobb zúzódást szenvedett. A gyorsvonati kalauz bal lábszára összeroncsolódott s bal válla kificamodott. Ezenkívül a fején is súlyos sérülést szenvedett. Életbenmara­­dása kétséges. A gyorsvonat mozdonyvezetője a jobb hüvelykujján levő zúzódás és a kiállott ijedelmen kivül más sérülést nem szenvedett. A vonaton 50—60 személy utazott. Többek között Olaszország belgrádi consula is, feleségével és titkárával. A szegény ide­genek kétségbeesetten gesztikuláltak, míg valahogyan megnyugtatták, hogy a segélyvonattal majd tovább mehetnek. Bajuk nem történt. A tehervonat podgyász­­kocsija a szerkocsi tetejére formálisan felszaladt és a kettő közé volt bepréselve a szegény állomási rak­­tárnak, aki alig pár napja jött csak Feketehegyre. Felesége jajveszékelve kereste a férjét. A szegény embernek lámpás volt a kezében, melytől majdnem el is égett. Arca a lámpakoromtól tiszta fekete. A tehervonaton levő baromfiak, libák, tyúkok, kacsák kiszabadultak a kocsi ketrecéből és vad gágogással futkostak szanaszét. Az emberek zűr­zavarába a te­hervonaton levő állatok bőgése vegyült, úgy, hogy az ember egy nagy h­aosban érezte magát. Időközben meg­érkeztek Újvidékről és Szabadkáról a mentővonatok és hozzáfogtak a sinek megtisztításához.­­ (Eljegyzések.) Staub Ármin dz­selindi bérlő eljegyezte Veisz Ignác földbirtokos leányát, Rózsikat Egriből. (Szatmár m.) Angelus Dezső úr, a Deutsch Sándor és fia szállító cég üzletvezetője és a Szállítási tisztviselők országos egyesületének elnöke, eljegyezte néhai Lustig Jakab hódmezővásárhelyi kereskedő leányát, Etelkát. Resofszky Béla, a Fellner és Resofszky gyári vállalat társfőnöke, eljegyezte Gelléri Margit kisasz­­szonyt, Gelléri Mór kir. tanácsos leányát . (Az Auróra estélye.) Az Auróra irodalmi és művészeti kör szombaton este a Nemzeti szálló­ban fényesen sikerült felolvasó estét rendezett. Az első felolvasást Zempléni Árpád tartotta az újabb magyar líráról, melynek keretében Arany László, Kiss József, Bartók Lajos, Koroda Pál és Pásztor Árpád egy-egy kiváló munkáját ismertette. A »Tüzek« és Pásztor Árpádtól az »Ábel halála« voltak legnagyobb hatással a közönségre. Utána Vikár Béla, a kiváló nyelvész és népdalgyűjtő ismertette, érdekesen és nagy hatással, a magyar népies líra gazdag pogány vonatkozásait. Majd Volf Margit kisasszony, aki Szé­­csi Ferenc pompás monológját a »Bál után«-t adta elő nagy hatással. Derültséget pedig Niké Lina szol­gáltatott, aki Nagylaky Györgygyel együtt a »Szerel­mes trombitást« adta elő állandó zajos derültség mellett. Müller Imre kísérte őket zongorán. Az elő­adások sorát Feiks Jenő gyors karrikatúrái fejezték be. Vacsora után tánc volt, mely hajnalig tartott. A négyeseket 120 pár táncolta.­­ (Viktor Hugó-ü­nnep Rómában) Rómá­ból jelentik, hogy Luzzati volt miniszter és Maggiorino Ferraris képviselő, akik az olasz-francia barátság élő­­harcosai, e hó 26 án, Viktor Hugó születésének szá­zadik évfordulóján nagy ünnepélyt rendeznek. Ugyan­ebből az alkalomból a párisi olasz-francia liga meg­küldi a római községtanácsnak a nagy költő mell­szobrát. — (Henrik herceg Amerikában.) Kiésből táviratozzák, hogy Henrik herceg szombaton délelőtt kilenc órakor Brémába utazott, ahonnan tovább in­dul Amerikába. — (Santos Dumont balesetéről­, melyet már említettünk, még a következőket írják: Mikor a léggömb a tenger tükre felett lebegett, szerencsétlen­ség történt. A gömb nem volt eléggé megtöltve s igy nagyon nehezen lehetett kormányozni. A kormányzó­­kötél rácsavarodott a hajtócsavarra. Santos a kötelet ki akarta szabadítani, a léghajót vízszintes helyzetbe hozta, minek következtében a petróleum kiömlött a motorból. Santos attól félvén, hogy a petróleum föl­robban, elvágta a léghajót a hajtókészülék vázától s szelíden leereszkedett vele a tengerre. A monakói­ fejedelem egyik kiküldött gőzbárkája fölvette s visz­­szavitte a partra, hol a közönség nagy ovációval fogadta. A léggömb teljesen tönkrement.­­ (Gyászistentisztelet Szmilkó tűzol­tóért.) A ferencvárosi plébániatemplomban szombaton délelőtt tíz órakor Bán Sándor lelkész gyászistentisz­teletet tartott a szerencsétlenül elpusztult Szmilkó tűzoltó lelkiü­dvéért, amelyen ott volt Sczerbovszky Szaniszló főparancsnok, Jan­­esek Andor tűzfelügyelő, Blasnik Hugó tiszt és a IX. kerületi őrség legény­sége és a szolgálaton kívül levő ..tűzoltók, kik a ha­jóban felálított ravatal körül állottak. A fekete le­pellel levont padokban ült az elégett tűzoltó felesége és rokonsága, a templomot pedig nagyszámú előkelő közönség töltötte meg. A lelkész előbb gyászmisére ■ mondott majd pedig beszentelte a ravatalt, melyet a tűzoltó jelvényeivel: sisak, öv és csákánynyal díszí­tettek.­­ (Havazás.) A fővárosnak ma megint fehér lett a színe s a hópelyhek 3—1 foknyi meleg mel­lett egész délelőtt hullottak, még­pedig olyan sűrűn és olyan kitartással, hogy az olvadás nem tudott vele tartani. Így történt, hogy a fehér szín hamaro­san uralkodó lett, a jámbor fővárosi ember pedig bokáig gázolt a csatákban. A délutáni órákban a ha­vazás megszűnt, a nap pedig, ha mindjárt rövid időre is, elöbú­jt. Az időjósló intézet a műkedvelő időjósokkal egyetemben, holnapra hűvösebb időt jó­sol, azzal, hogy a délvidéken a havazás tovább tart. — (Halálozások.) Haraszti Mór pénteken délben hosszas szenvedés után meghalt Budapesten 73 éves korában. Tizenkilenc esztendős korában a szabadságharcban mint vöröspántlikás huszár vett részt. Évtizedeken át volt Jász-Nagykun-Szolnok me­gye közigazgatási bizottságának tagja. Temetése va­sárnap délelőtt 10 órakor lesz az Andrássy-út 21-ik szám alatt levő gyászházból, ahonnan a kerepesi­ úti temetőbe viszik örök nyugalomra. Tamásfi Gyula nyugalmazott városi gazdasági tanácsos 66 éves korában Székesfejérvárott meghalt. Tamásfi Gyula neve a hatvanas években írói körök­ben is eléggé ismert volt. Költeményei egyaránt je­lentek meg a „Koszorú" „Napkelet“ „Nefelejts“ „Ország tükre“ „Vasárnapi Újság“ „Hölgyfutár“ című lapokban. A Kisfaludy Társaság 1866-ban „Pilá­tus“ című humoros költői elbeszélését dicsérettel tüntette ki. Színdarabot is irt, melyet Székesfejérvá­rott adták elő nagy sikerrel. Később egy kötete is jelent meg költeményeiből, melyről a lapok elisme­réssel írtak. Tamásilt múlt évben nyugdíjazták s e hó 12-én meghalt. Temetése 13-án volt a város nagy részvéte mellett. Kohn Ignác magánzó­ma Budapesten 89 éves korában meghalt. A jámbor életű aggastyánt, akiben dr Kolm Sámuel budapesti rabbi édesatyját gyászolja, puritán jelleme­s nagy tudása miatt általános tisz­telet környezte. Az elhunyt a szabadságharcban is részt vett. Temetése hétfőn d. e. 10 órakor lesz a holló­ utca 4. sz. a. gyászházból.­­ (Egy fiatal házaspár tragédiája.) Ke­véssel ezelőtt halt meg Besztercén Thomae Adolf szolgálaton kívüli huszárezredes. Thomae neje, dr Nuszbacher megyei főorvos egyetlen leánya, aki ra­jongásig szerette férjét, midőn észrevette, hogy férje a leggondosabb és legjobb orvosi gyógykezelés mel­lett is menthetetlenül el van veszve, férjének mor­­phium orvosságát több helyen csináltatta s midőn a válságos óra, férje halála bekövetkezett, az összes morphiumot észrevétlenül megitta. «No most már én is boldog vagyok», szólt a jelenlevők nagy meglepe­tésére s mialatt férje holttetemét kiterítették, a bol­dogtalan nő szobáidban várta a megváltó halált. Sze­rencsére, ideje korán észrevették s gondos ápolással megtartották az életnek. A szerencsétlen hitvestárs azonban nem hitt férje nélkül magában állni a világ­ban, a súlyos csapástól megtörve, annyira erőt vett rajta a fájdalom, hogy a környezet aggódva lelkiálla­potáért, kénytelen volt őt most egy magán gyógyin­tézetbe számítani.­­ (Gyilkosság az utcán.) Brémában Chris­tensen kerékpárkereskedő tegnap délelőtt a város legélénkebb utcáján agyon­ötte Kohlmann nevű kollé­gáját. Tettét — vallomása szerint — boszuból kéj vette el. A gyilkos önként jelentkezett a rendőrségné­­­l.

Next