Pesti Hírlap, 1902. szeptember (24. évfolyam, 240-268. szám)

1902-09-22 / 260. szám

4 FESTI HÍRLAP 1902. szeptember 22., hétfő ----------------—----------------------------------------------- , ----------—— -------------------- - ■ ■ — a rögtönzés hevében, egy lakoma közlékeny melegében kicsúszott és amely annak a lelkében, aki azt kimondotta, csak egy irodalmi díszítés, egy retorikai képlet értékével bír, a kormány ellenségeire nézve nyomban magának a kormánynak kijelentésévé vált. Még az is nyugtalanítja őket, hogy nem tudják, vajon ezt a szót pontosan jelentették-e és vajon a szónok elismerte-e gondolatának autentikus kifejezéseként. Az ilyen eljárás ellen a szólónak mint miniszterelnöknek tiltakoznia kell. Nincs senki, aki ne tudná, hogy parlamenti kormányzat mellett a kormányt egyedül és kizárólag a kormány fejének nyilatkozatai kötelezik, aki egyedül felelős a kamarák előtt és az országnak politikai irányáért. Egy miniszternek illetékessége és autoritása csak tárcájának vezetésére terjed ki. Ha figyelembe veszszük a parlamenti kormányzatnak ezt az alapelvét, úgy egyúttal valódi értékére redukáljuk a kormány ellenfeleinek állításait és felismerjük, hogy azok csak ürügyek arra, hogy egy többé-kevésbbé helytelenül reprodukált szóért az egész kormányt felelőssé tegyék. A politikában egyedül a miniszterelnök szerepelhet mint a kormány képviselője, a külpolitikában egyedül a külügyminiszter dolga, hogy a kormány nevében beszéljen és cselekedjék. Ez valóságban a parlamenti kormányzat. Franciaország és a külföld közleménye nem befolyásoltatta magát a kormányellenes lapok legutóbbi polémiái által. A szónok nem hiszi, hogy felvilágosítást kellene adnia a kormány szándékairól, amelyek ugyanazok maradtak ama nap óta, amidőn ő kormányra lépett. A kormánynak ma sincs mit változtatnia a kamarában kifejtett programján, amelynek célja a köztársasági párt összes frakcióinak egyesítése a klerikális reakció vakmerősége és a nacionalizmus üzelmei ellenében, valamint az ország részére oly régóta követelt demokratikus reformok megvalósítása. Ezt a programmot mi elegendőnek tartjuk, hogy az idegen nemzeteket meggyőzzük, hogy mi épp úgy, mint ők maguk is, a legőszintébb és legbecsületesebb viszonyt óhajtjuk fenntartani és készek vagyunk velük versenyezni abban a törekvésben, hogy mindazokat az incidenseket, amelyek alkalmasak volnának a fennálló béke megzavarására— amely legfőbb szükségletünk és egyúttal legforróbb óhajunk — oly módon rendezzük, amint érdekeinknek , kölcsönös jogainknak legjobban megfelel. (Élénk tetszés.) A miniszterelnök végül a köztársasági kormányzatot magasztalta, mely egyedül képes Franciaországnak biztosítani a szabadságot, a polgári hatalom kétségbevonhatatlan supremáciáját és a békét ama változhatatlan jog által, amelylyel a nemzet képviselői szuverén módon döntenek a konfliktusok minden alkalma fölött. A miniszterelnök fejtegetéseit hosszantartó viharos tetszéssel fogadták. Mindegyre megújult az a kiáltás: Éjen Combess Éljen a köztársaság! A mitrovicai események. Konstantinápoly, szept. 21. Bokedinac Issa albán főnök, aki a mitrovicai orosz konzulátus felállítása elleni tüntetést rendezte, kastélyában körül van zárva katonaság által. Minthogy azonban e csapatok nem voltak elegendők, erősbítéseket küldtek oda. A táviróvonalt Mitrovica és Üszküb között szétrombolták. A váli és a katonai parancsnok ennek következtében jelentéseiket vasúti táviró útján küldték ide. Híre jár, hogy az üszkübi válit a mitrovicai események miatt elmozdítják. A cár elismerése: Fézervár, szept. 21. A hivatalos lap Miklós cárnak a kurszki hadgyakorlatok alkalmából Nikolajevics Mihály és Szergius nagyhercegekhez, Kuropatkin hadügyminiszterhez és Dragumirov és Mussin Puskin főhadsegédekhez intézett leiratait, melyek a cár köszönetét és elismerését fejezik ki. A szerzetes iskolák bezárása. Lesneven, szept. 21. (Havas.) A szabad iskolák melletti tüntetésképen ma a járás összes községeiből precessziókat rendeztek Folgoetbe a papság vezetésével. A résztvevők számát 35,000-re teszik, köztük 15,000 gyermek. A szabad ég alatt felállított oltárnál misét mondtak, mire a folgoeti plébános beszédet intézett a tömeghez, amelyben felhívta A Kossuth-ünnep. A Petőfi-Társaság ünnepe. Abban az ellenállhatatlan áradatban, amely olyan fényes ünnepet készített Kossuth Lajos emlékének, legelöl jártak mindig a toll emberei. Kossuth alakja körül nagy és hatalmas irodalom keletkezett, amelynél méltóbb emléket a nagy hazafinak nemzete nem teremthet. Az egyéni megnyilvánulásokon kívül vasárnap együttesen is hódolt ivóvilágunk Kossuth szellemének. A Petőfi-Társaság vasárnap ünnepelte meg Kossuth Lajosnak, mint a társaság egykori tiszteletbeli tagjának, születésnapját. Soha még ily nagyszámú és előkelő, díszes közönség nem töltötte meg az akadémia hatalmas termét. Az elnöki pódiumon Jókai Mór és Bartók Lajos elnökök foglaltak helyet. Ott volt a társaság minden tagja kivétel nélkül. Megjelent az ünnepélyen Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos Tivadar is, kik mellett a közönség lelkesen tüntetett. Az ünnepélyes ülést Bartók Lajos költői szépségű beszéddel nyitotta meg. Senki sem tartozhatik — úgymond — inkább e társaság díszei közé, senkit nem magasztalhatunk jobban Petőfi neve mellett, mint az övét, Kossuthét. Az volt Kossuth a politikában, ami Petőfi a költészetben. Művészetük két különböző hangszerre ágazott el, versre és prózára, de a melódia, összhang, a szellem közös volt: a magyar haza szeretete és dicsősége. Kossuth és Petőfi személye együtt hódit ma is. Osztoznak együtt az uralomban a magyar földön és magyar égen. Nagy veszélyek idején üstökös jelenik meg. Mekkora lehetett akkor, midőn kettő jelent meg, népet inteni, ellenséget rettenteni! És újra, meg újra megjelennek, fekete éjjelünket bíborra festve, örökké itt vannak, mert örök a veszély . . Egy korszaknak két ily nagy embere talán nem is volt egy nemzetnél soha. Mindkettő legelső népe életében, az a politikában, az az irodalomban, s a legelsők közt állanak a világszabadság, az emberi szellem történetében. Az ő és újvilág ismerősei. Petőfi lánglelkét a forradalom vihara oltotta le, Kossuthé még aztán majd félszázadig lángolt oszlopként népe előtt a pusztaságban. Lelkes szavakkal vonja tovább a párhuzamot Petőfi és Kossuth között, majd áttér Kossuthnak a jellemzésére, beszéde végén ezeket mondja: „A szenvedéstől fáradt aggastyán fáradhatatlan maradt a munkában. Iratai sugározva törnek elő ma is mausoleuma alapköve alól. S e műveiben is, amily szigorú s kérlelhetetlen saját kötelmeivel szemben, mindig ép oly eszthetikus lelkű és nemesen gyöngéd, mint az életben, ki mint természettudós maga jegyzi föl, hogy soha egy férget sem tiport el, — ő, ki birodalmakat rázott meg s kiről tudjuk, hogy rendületlen jelleméhez, önzetlen s önfeláldozó honszerető lelkéhez, mint politikusnak sem tapad hozzá a szabadság legkétségbeesettebb küzdelmében sem legkisebb visszaélés, erőszak, egy csöppnyi vér emléke sem. Él és tovább hat népe életében. Temetése diadalünnep volt, a száműzöttet haza hozta hazája s ő elfogadta azt. Most ott nyugszik minden szívben. Nyugszik ? Nem, ott dobog! Ami halhatatlan volt benne, ami isteni, élteti nemzetét minden pártokon, minden politikán felül . . .“ Lelkes beszédét így végzi: . . . „A nép úgy vonult ravatala után, mint földre omlott nehéz felhő, telve elfojtott könyzáporral, villámmal. Ekkor érezhettem igazán a „Nemzet nagyságát“, mely előtt egykor meghajolt. Akkor a gyász nagyszerűsége, a nemzet óriási erejét mutatta meg, hitét, hogy a törhetlen Kossuth nem halhat meg, most már — elvárhatatlanul él köztünk, — míg most a százados ünnep őszi verőfénye csak fájdalmas lemondással látszik mosolyogni, hogy ő már szívben él csak, az örökéletben, hőseink egében, népe emlékezetében, a történet könyvében, — hogy ő is csak »volt«, de aki ugyvolt, mint ő, az lesz is örökké ! ) . ...rt Nagy tapsvihar zúgott föl a lelkes szavakra ra utána Jókai Mór emelkedett fel helyéröl, hogy elszavalja hexameterekben irt ünnepi ódáját, mely szintén lelkesítő hatást gyakorolt A tetszészaj csillapultával Ferenczy József lépett az emelvényre és „Kossuth, mint szónok és iró“ című tanulmányát olvasta föl, a közönség zajos tetszése mellett. A tetszéssel fogadott értekezés után Ábrányi Emil ódáját hallgatta meg a közönség. A szép költeményből kiveszszük ezt a két versszakot: Mert ropog a gránit, dübörög a róna. Mint a föltámadó Krisztus koporsója ? Mielőtt a vulkán lángját kidobálja, így morajlik mélyen a tűzhányó tája. Mi kopog, mi dobog egyre jobban s jobban ? Földrengés ez? . .Óh nem! . . A nép szive dobban. Az az óriás szív, amit ő megváltott. A nép szive mondja: Kossuth legyen áldott! Mi az, ami ott fönn az eget megrázza, Mint a diadalnak édes kacagása ? Mintha tépett láncok csengve szétesnének, Jönnek büszke zajjal a halott honvédek! Jönnek Vác, Nagy-Sarló, Szolnok katonái, Villogó szemekkel díszőrséget állni! Azt hinnék : mennydörgés. Pedig nagy, viharos Hangon ők kiáltják : Éljen Kossuth Lajos! Mély és erős hatást tett végül Kiss József : balladája : A trombitás. Megragadó kép a szabadságharcból, előkelő és nemes művészettel megkomponálva, és gyönyörű melancholia színeibe öltöztetve. Hőse egy trombitás, aki egy szép asszony karjai között töltve az éjszakát, elmarad a magyar seregtől, hajnalpirkadáskor felébred a trombitás és kilovagol a- piacra, hogy ébresztőt fújjon. Tara-tara . . . hangzik, de idegen hang felel rá. Itt vannak a muszkák és a trombitás egyedül áll szemben az ellenséges,’ haddal. Nekiront az ellenségnek, de végre sebektőll vérezve lehanyatlik a nyereg kápájára. Elfulladó hangon szól még egyszer: Tara-tara ... és holtan bíkik alá. Tavasz van újra, a légben pacsirta szállt és a domboldalon egy öreg asszony méláz. Tara, taraj hangzik a fülébe és egy trombitás emléke kóvályog az eszében, azé a trombitásé, aki miatta halt valamikor. A közönség zajos tetszéssel hálálta meg a gyönyörű költeményt. Az ünnepi ülést Bartók Lajos zárószavai rekesztették be. Egyéb ünneplések a fővárosban. A Kossuth-ünnep rendező-bizottsága szombat este lakomára gyűlt össze egyik VIII. kerületi vendéglőben, ahol Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos Tivadar is megjelent. A rendező-bizottság elhatározta, hogy minden olyan ország kormányát, illetőleg parlamentjét, amely az egykor bujdosó Kossuth Lajosnak menedéket nyújtott, táviratilag üdvözli. A budapesti unitárius egyházközség Koháryutcai templomában vasárnap délelőtt 11 órakor tartott ünnepélyes istentiszteleten Józan Miklós lelkész egyházi beszédében lelkes szavakkal adózott Kossuth emlékének, méltatva a nemzet nagy fiának elévülhetetlen érdemeit. A VI. ker. kültelki kaszinó is ünnepelt pénteken. Az ünnepséget Sümegi Vilmos, a kaszinó elnöke nyitotta meg. Utána Vázsonyi Vilmos, a kerület képviselője mondott nagyhatású beszédet. Vázsonyi beszéde után Antal Gyula szavalta el Bartók Lajos Kossuth nótáját, Salgó F. László pedig Kossuth apánk című ódáját adta elő. Az ünnepélyt bankett követte. Az országos rabbiképző-intézet növendékeinek ünnepét Schvarcz Benjámin ifjúsági elnök nyitotta meg. Utána Junger Mór mondott ünnepi beszédet. Kardel Salamon Kossuthot dicsőíte ódáját szavalta el. Schvarcz Béni Kossuthról irt szép értekezését Spiegel H. olvasta föl. Az ünnepet Kossuth-nóták eléneklésével végezték. A vidéken. Oravica, szept. 21. Hazafias lelkesedéssel és kegyelettel ünnepelte meg Oravicabánya községe is Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját Az ünnepély rendezését az Arany-kör vállalta el. A reggeli órákban száz üdvlövés jelezte az ünnepély kezdetét. Délelőtt 9 órakor ünnepies istentisztelet volt a róm. kath. templomban, utána a község díszközgyűlése következett, amelyen Fitz Pál királyi közjegyző tartotta az ünnepi beszédet. Délelőtt a nagyközönség ünnepi menetben zeneszóval vonult föl a lövőkertbe, ahol megjelent a város szine-java. Itt a dalárda hazafias dalokat adott elő, Nagy Béla tanár beszédet mondott, Schirtner Ágost hazafias költeményt szavalt és di Verzári megható imát mondott. Este 180 teritoriu, bankét volt, amelyen Balajthy Barna, az Arany-kör elnöke, hatásos beszédben köszöntötte föl koronás királyunkat. Szép tűzijáték és vígáncmulatság zárta be a nagy nap ünnepségeit, Beregszászban szombaton este Kossuth születésének évfordulója alkalmából az épületeket fényesen kivilágították és felrobogózták. A vasárnapian- hogy imádkozzanak a tanító apácákért. A községben számos csoport éltette a szabadságot, a nővéreket és a vallást. Havazás aratás előtt. Faluja (északi Svédország), szept. 21. Ma erős havazás állott be. A gabona a lappok vidékein mindenütt megfagyott. Nagyon aggódnak, hogy éhínség lesz. Nagy szerencsétlenség. New York, szept. 20. Birminghamből (Ahama) érkezett jelentés szerint a néger baptisták templomában keletkezett pánik alkalmával 115 ember vesztette életét.