Pesti Hírlap, 1904. május (26. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-08 / 128. szám

1904. május 8., vasárnap* PESTI HÍRLAP 31 ORSZÁGGYŰLÉS. L­A T képviselőház­ben a ma délelőtt tartott ülésen királyi kézirattal megnyitották a harma­dik ülésszakot. A megnyitás minden incidens nélkül történt. Perczel elnök felolvastatta a kéziratot és a Ház tudomásul vette. Ezután Perczel Dezső megemlékezett Jókai Mór elhuny­­táról, ismertetve élete pályáját, kiemelve nagy érdemeit. Beszámolt azokról az intézkedésekről, melyeket a gyász kifejezésére nézve a képviselő­ház nevében tett. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a kormány nevében pa­­rentálta el Jókai Mórt, majd a függetlenségi Kossuth-párt részéről Thaly Kálmán emlékezett meg Jókai Mórról. Több tárgya az ülésnek nem volt és Per­czel Dezső indítványára elhatározták, hogy a legközelebbi ülést hétfőn délelőtt tíz órakor tartják, amikor az alakulással járó teendők egy részét intézik el. Délután öt órakor a főrendiház is tartott ülést. Itt is kihirdették az új ülésszak megnyitásáról szóló királyi kéziratot. Gróf Csáky Albin elnök megható szavakban emléke­zett meg Jókai Mór elhunytéról. A főrendek a részvétel jegyzőkönyvbe foglalják, a ravatalra koszorút helyeznek és a főrendek a temetésen megjelennek. De a főrendiház már a mai ülé­sen az alakulási teendők közül is sokat el­végzett, megválasztotta a tisztikart és a bizott­sági tagokat. Sőt meglepetés gyanánt felolvasták a delegációk összehívására vonatkozó királyi kéziratot és nyomban megválasztották a dele­gáció főrendi tagjait is. Az ülésszak megnyitása. Az ülés megnyitása után az elnök jelenti, hogy a miniszterelnök előterjesztést kíván tenni. Gróf Tisza István miniszterelnök átnyújt egy királyi kéziratot. Elnök elrendeli a királyi kézirat felolva­sását. Szőts Pál jegyző olvassa a királyi kéziratot: Mi, I. Ferenc József Isten kegyelméből Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya hű Ma­gyarországunk és Társországai zászlósai­nak, egyházi és világi főrendeinek és kép­viselőinek, kik az Általunk 1901. évi októ­ber hó 24-ikére Budapest fő- és székváro­sunkba összehívott országgyűlésen egybe­­gyülvék, királyi üdvözletünket! Kedvelt híveink, magyar minisztériu­munk előterjesztésére az Általunk 1901 október 28-án megnyitott országgyűlés har­madik ülésszakát a folyó év május hava 7-ik napjára összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünk­kel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Budapesten, 1904. évi május hó 3-ik napján. FERENC JÓZSEF sk., Tisza István sk. Elnök jelenti, hogy a királyi kézirat hódolat­tal tudomásul vétetett és ezzel az uj ülésszakot meg­­nyitottnak nyilvánította. Jókai emlékezete. Elnök: Meg fogja engedni a Ház nekem, hogy azon eddig folyton követett szokásoktól és gyakor­lattól, hogy a mindenkori ülésszakok első ülésében egyéb ne történjék, mint hogy a Ház legközelebbi ülésének napirendje állapíttassák meg, ezúttal tekin­tettel arra a megrendítő veszteségre, amely a Ház üléseinek szünetelése alatt adta elő magát, eltérjek. (Halljuk! Halljuk !) Az alatt, míg a Ház üléseket nem tartott, e hónap 5-én, az esti órákban, elragadta a halál az ország koszorús költőjét, Jókai Mórt. Megrendítő eset ez az egész országra, megrendítő eset minden ma­gyar emberre és én azt hiszem, hogy ha nem is állna fenn évtizedek óta az a benső kapocs, amely a törvényhozást és többi időben annak mindkét házát Jókaihoz kötötte, még az esetben is köte­lességem lenne e helyről megemlékezni az el­hunyt nagy hazafiról. Mert Jókai Mór az ő hasznos és s magyar névre csak dicsőséget árasztó működé­sében több mint négy évtizeden át a törvényhozás­nak is tagja volt, 1861-ben választatott először kép­viselővé és 1896-ig tagja volt az országgyűlés kép­­viselőházának. 1896 óta pedig a törvényhozás másik házában, a főrendiházban működött, mint törvény­hozó, így hát ez a gyász nemcsak országos jellegé­nél fogva, hanem úgy is, mint e Háznak saját gyá­sza érinti a képviselőházat. Jókainak, mint írónak, mint költőnek méltatása teljes valójában nem e helyre tartozik. Meg fog az történni kétségtelenül. Sokkal inkább is átérzi azt mindenki, hogysem erre itt e percben kitérni kellene. Két dolog van azonban, me­lyet különösen nem mellőzhetek és melyet különösen kiemelni kívánok. Ez a két dolog az, hogy mi Jókai Mórban a leglánglelkűbb, a legtörhetetlenebb haza­fiak egyikét, az ország legkiválóbb fiainak egyikét gyászoljuk, aki a legmelegebb szeretettel csüggött a hazán, mindnyájunk közös édes­anyján; a másik az, hogy Jókai mindvégig megtartotta azt a tősgyökeres magyarságát, amelylyel a magyart a külföld előtt is ismertté, kedvessé és rokonszenvessé tette. (Igaz! ügy van!) Ezúttal formai indítványt nem kívánok tenni, t. Ház, mivel mai ülésünkben még határozatot nem hozhatunk. De a Háznak beleegyezésével már­is intézkedtem, hogy a Ház külső gyászának kifeje­zéséül és a Ház összes tagjai mélyen érzett részvé­tének nyilvánításán­ díszes koszon helyeztessék az elhalt hazafi ravatalára. (Általános helyeslés.) Fel­kérem azonkívül összes képviselőtársaimat, hogy a hétfőn délután három órakor a Nemzeti Múzeum csarnokában tartandó végtisztességen megjelenni és öt utolsó útjára elkísérni hazafiut, kötelességüknek tartsák, természetesen az elnökség vezetése alatt. (Helyeslés.) Ami most már a külön indítványokat illeti, azokat, miután a hétfői ülésen sem lesznek el­késettek, a hétfői ülésre tartom fenn és akkor fogok azok iránt a Háznak javaslatot tenni. Borneviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tisztelt Ház! A kormány nevében is hoz­zájárulunk az elnök úr előterjesztéséhez és annak minden részéhez. Nem kételkedhetem benne, hogy a magyar képviselőház méltó és hű kifejezője lesz a nemzeti közérzületnek, amely megilletődéssel borul le a nagy költő ravatalára és a nemzet halettjaként kívánja őt gyászolni. (Helyeslés.) Jókai írói munkás­ságával Magyarországnak annyi és oly maradandó dicsőséget szerzett, hogy a magyar nemzet önmagát kisebbítené, ha a kegyeletnek méltó kifejezést nem találna ama költő elhunytával szemben, aki a magyar névnek számtalan barátot szerzett az egész világon, aki pazar gazdagságú képzeletével világokat fedezett fel nemzete és az emberiség számára s kinek alakja elválaszthatatlanul összeforr nemzetünk újabbkori történetével. Mint az uj szabadság és az új nemzeti élet lángszava előhírnöke szólott , a nemzethez, tetszhalálának gyászos éveiben. Humorával, pátoszá­val, nyelvének csodás varázsával élesztgette az elv­áléti nemzetet, s az újabb alkotmányos korszakban a király és a nemzet egyenlő elismerésével törhetetle­nt, kifogyhatatlan képzelettel munkálkodva, érte el, mint a nemzet valódi poéta laureátusa, a patriarchák korát, mig most, nekünk még mindig korán, egész nemzetének hálájától, kegyeletétől s szeretetétől kí­sérve, száll a tavasz virágaival behintett sírjába. Ha­lála oly időben következett be, midőn az országgyű­lés szünetelt. A kormány kötelességének tartotta sa­ját felelősségére tenni meg a legszükségesebb intéz­kedésedet arra nézve, hogy Jókai, a nemzet halottja, az ő nagy nevéhez s a nemzethez méltóan temet­­tessék el. (Élénk helyeslés.) Annak idején bátor le­szek az intézkedésekről s a költségekről előterjesz­tést tenni. Most a Ház megalakulása előtt nem is hozhatunk határozatot, csak a bejelentésre szorítko­zom tehát. Thaly Kálmán: T. Ház! Attól az országos gyásztól, amely nemzetünket sújtotta s amelyben az egész világ nyelvkü­lönbség nélkül osztozik, a legmélyebben meghalva, egészen lekötve és érzel­meimnek szavakat alig találva, állok itt. Költőről és pedig a költők legnagyobbikáról, a képzelő tehetség­nek valójában csodákat művelő mesteréről, szellem­óriásról lévén szó, nem követhetem szerény tehet­ségemmel az ő kápráztató fantáziáját, bár illenék, hogy róla szólva, iparkodjam költői szavakban hozzá méltó módon fejezni ki magamat. Ha őt, mint nemzetünknek elhalt büszkeségét, tekintem és hasonlítani akarom valamihez, először is a magyar Parnasszus egének legragyogóbb csilla­gai jutnak eszembe. De csillaghoz hasonlítani őt talán kissé elkopott hasonlat volna s nem is elég hű, mert ő fényesebb volt, az ö kéitől szelleme na­gyobb fényt szórt nemzetünkre és az egész művelt világra, mint amilyen fényt egy csillag áraszt. A káprázatos ragyogványok közül talán az észak csodájára, az északi fényre gondolhatnék, hogy ahoz hasonlítsam őt a költészet egén, de ez a hasonlat is hibás volna, mert bár az utóbbi cso­dás színben ragyog, mindkettő, a csillagfény is, hi­deg, nem melegít. A mi nagy emberünknek, a mi nagy halottunk­nak pedig mint költőnek is, mint embernek is egyik megbecsülhetetlen szép és nemes tulajdonsága volt az, hogy amíg egyrészt az ö csodálandó képzeleté­vel és mesteri tollával lebűvölte és csodálkozásba ejtette az emberiséget, addig másrészt az ö hatása, az ő fénye melegítő is volt. (Úgy van !) Éppen az adja meg az ö teljes nagyságát, hogy az ész, a kép­zelem csodás hatásán kivül a szív hatását Jókaiban nem nélkülöztük soha. (Igaz ! Úgy van !) Az ő szive, mikor legremekebb műveit irta is, hazájáért dobo­gott mindig. A meleg hazaszeretet az, amely a neki veleszületett tulajdonsága volt és amely őt koporsó­jáig, utolsó lehelletéig elkísérte. Regényeiben, leg­szebb munkáiban, mindenütt minden magyar ember kiérzi a hazaszeretet és a nemes szív melegségét egyaránt. (úgy van, ügy van!) Ezért kedvesebb fény a nekünk, mint akár a csillagok fénye, akár az északi fény; nekünk olyan ő a mi költészetünk egén, mint a nap, mely nemcsak fénylik, hanem melegít is jótékony sugarait ontva mindenfelé. Az isteni gondviselés, a nagy negyvenes évek­ben pazarul gondoskodott a magyar nemzetről szel­lemóriások, nagy vezértehetségek dolgában. Hogy csak háromról, a legnagyobbakról szóljak, ott van az első szellemóriás: Kossuth Lajos, akinek, mint az új­kor Demosthenesének és Cicerójának szónoki nagy­sága előtt az ó- és az újvilág egyaránt feborult. Ott volt a második: Petőfi Sándor, minden idők egyik legnagyobb lírikusa, Jókainak benső barátja és végre a harmadik: Jókai Mór. Az egyiket az Idők vihara külföldre sodorta, csak holtan jöhetett haza imádott nemzetéhez. A má­sik a csatatéren esett el, vérével pecsételve meg hon­fiúi hűségét. A harmadikat most fogják eltemetni. Kétségtelen, hogy ami volt Petőfi a Ura te­rén, ugyanaz volt Jókai a regényírás te­rén: minden időknek egyik legnagyobb regényírója, akinek egyéb fényes tehetségei mellett különösen ra­gyogó képzelőtehetsége az, amely bennünket megra­gad s amely minden olvasóját csodálkozásba ejt. A­mint Kossuth Lajos szónoklatait megértette Európa, és megértette — bár idegen nyelven tartotta azokat — Amerika is, úgy Jókai munkáit is megérti az egész világ. Nemzetünknek valóban büszkesége, ko­ronája hullott le ővele. Áldott az ő emlékezete, mely örök fényt derít történetünkre. A munkarend. Elnök: Észrevétel nem lévén, kimondom, hogy a t. Ház tudomásul veszi előterjesztéseimet. Most a legközelebbi ülés idejét és napirendjét illetőleg le­szek bátor javaslatot tenni. (Halljuk ! Halljuk !) A Ház legközelebbi teendője természetesen a Ház meg­alakulása. Javaslom, hogy a t. Ház tartsa legköze­lebbi ülését hétfőn d. e. 10 órakor s napirendjére tűzze ki először a Ház két alelnökének, azután a Ház háznagyának és jegyzőinek megválasztását. Ja­vaslom, hogy azalatt az idő alatt, amíg a jegyzőkre és a háznagyra beadott szavazatok összeszám­láltat­nak, az elnöki székben a Ház tagjainak osztályba sorolását megejthessük. (Helyeslés.) A keddi ülésben a t. Ház megválasztaná a Ház összes szakbizottsá­gait. A keddi ülésre nézve vááltóztatnak tehát elfo­gadni javaslatomat ? (Igen !) Ha nincs észrevétel, ki­mondom, hogy a t. Ház legközelebbi ülését hétfőn d. e. 10 órakor tartja, annak napirendjén lesz a két alelnök megválasztása, azután a háznagy és a jegy­zők megválasztása és a szavazatok összeszámlálása alatt meg fog ejtetni a Ház tagjainak osztályba soro­lása. Tekintettel arra, hogy a ma kihirdetett legfel­sőbb királyi kéziratot a főrendiháznak a mai nap folyamán tartandó ülésében is szükséges kihirdetni, kérném a t. Házat, lenne szíves a mai ülés jegyző­könyvét meghallgatni és nyomban hitelesíteni. (He­lyeslés.) Amennyiben a t. Ház hozzájárul, fel fog ol­vastatni a mai ülés jegyzőkönyve. Hertelendy László jegyző (olvassa a mai ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Van valakinek észrevétele a felolva­sott jegyzőkönyvre ? (Nincs!) Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. Az ülés végződik d. e. 11 órakor. N­L A főrendiház i­lése május 7-én. A főrendiház ma délután öt órakor ülést tartott. Gróf Csáky Albin elnök megnyitva az ülést, felolvastatta az uj ülésszak megnyitásáról szóló kirá­lyi kéziratot, melyet a főrendek állva hallgattak végig és hódolattal tudomásul vettek. Ezután az elnök a főrendiház megalakulása céljából elrendelte a háznagy és a jegyzői kar meg­választását. Háznagynak megválasztatott: báró Nyáry Jenő. Jegyzőknek megválasztanak: Gróf Alm­ásy Imre, gróf Degenfeld-Schomburg Pál, gróf Esterházy János, Gáli József, Latinovits János, báró Rud­­nyánszky József, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Vi­gyázó Ferenc. Elnök megemlékezett ezután Jókai Mórnak az elhunytáról. Ismertette irodalmi működésének ha­tását és a dicsőséget, melyet hazájának és nemzete­ II. A képviselőház ülése május 7-én. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Széll Pál, Hertelendy László, Rátkay László. A miniszterek közül jelen vannak: gróf Tisza István, Lukács László, Piósz Sándor, Nyíri Sándor, Berzeviczy Al­bert, gróf Klmen-Héderváry Károly, T­álk­án Béla, Cseh Ervin. Ülés kezdete d. e. 10 órakor.

Next