Pesti Hírlap, 1904. május (26. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-08 / 128. szám
1904. május 8., vasárnap* PESTI HÍRLAP 31 ORSZÁGGYŰLÉS. LA T képviselőházben a ma délelőtt tartott ülésen királyi kézirattal megnyitották a harmadik ülésszakot. A megnyitás minden incidens nélkül történt. Perczel elnök felolvastatta a kéziratot és a Ház tudomásul vette. Ezután Perczel Dezső megemlékezett Jókai Mór elhunytáról, ismertetve élete pályáját, kiemelve nagy érdemeit. Beszámolt azokról az intézkedésekről, melyeket a gyász kifejezésére nézve a képviselőház nevében tett. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a kormány nevében parentálta el Jókai Mórt, majd a függetlenségi Kossuth-párt részéről Thaly Kálmán emlékezett meg Jókai Mórról. Több tárgya az ülésnek nem volt és Perczel Dezső indítványára elhatározták, hogy a legközelebbi ülést hétfőn délelőtt tíz órakor tartják, amikor az alakulással járó teendők egy részét intézik el. Délután öt órakor a főrendiház is tartott ülést. Itt is kihirdették az új ülésszak megnyitásáról szóló királyi kéziratot. Gróf Csáky Albin elnök megható szavakban emlékezett meg Jókai Mór elhunytéról. A főrendek a részvétel jegyzőkönyvbe foglalják, a ravatalra koszorút helyeznek és a főrendek a temetésen megjelennek. De a főrendiház már a mai ülésen az alakulási teendők közül is sokat elvégzett, megválasztotta a tisztikart és a bizottsági tagokat. Sőt meglepetés gyanánt felolvasták a delegációk összehívására vonatkozó királyi kéziratot és nyomban megválasztották a delegáció főrendi tagjait is. Az ülésszak megnyitása. Az ülés megnyitása után az elnök jelenti, hogy a miniszterelnök előterjesztést kíván tenni. Gróf Tisza István miniszterelnök átnyújt egy királyi kéziratot. Elnök elrendeli a királyi kézirat felolvasását. Szőts Pál jegyző olvassa a királyi kéziratot: Mi, I. Ferenc József Isten kegyelméből Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya hű Magyarországunk és Társországai zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az Általunk 1901. évi október hó 24-ikére Budapest fő- és székvárosunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, királyi üdvözletünket! Kedvelt híveink, magyar minisztériumunk előterjesztésére az Általunk 1901 október 28-án megnyitott országgyűlés harmadik ülésszakát a folyó év május hava 7-ik napjára összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Budapesten, 1904. évi május hó 3-ik napján. FERENC JÓZSEF sk., Tisza István sk. Elnök jelenti, hogy a királyi kézirat hódolattal tudomásul vétetett és ezzel az uj ülésszakot megnyitottnak nyilvánította. Jókai emlékezete. Elnök: Meg fogja engedni a Ház nekem, hogy azon eddig folyton követett szokásoktól és gyakorlattól, hogy a mindenkori ülésszakok első ülésében egyéb ne történjék, mint hogy a Ház legközelebbi ülésének napirendje állapíttassák meg, ezúttal tekintettel arra a megrendítő veszteségre, amely a Ház üléseinek szünetelése alatt adta elő magát, eltérjek. (Halljuk! Halljuk !) Az alatt, míg a Ház üléseket nem tartott, e hónap 5-én, az esti órákban, elragadta a halál az ország koszorús költőjét, Jókai Mórt. Megrendítő eset ez az egész országra, megrendítő eset minden magyar emberre és én azt hiszem, hogy ha nem is állna fenn évtizedek óta az a benső kapocs, amely a törvényhozást és többi időben annak mindkét házát Jókaihoz kötötte, még az esetben is kötelességem lenne e helyről megemlékezni az elhunyt nagy hazafiról. Mert Jókai Mór az ő hasznos és s magyar névre csak dicsőséget árasztó működésében több mint négy évtizeden át a törvényhozásnak is tagja volt, 1861-ben választatott először képviselővé és 1896-ig tagja volt az országgyűlés képviselőházának. 1896 óta pedig a törvényhozás másik házában, a főrendiházban működött, mint törvényhozó, így hát ez a gyász nemcsak országos jellegénél fogva, hanem úgy is, mint e Háznak saját gyásza érinti a képviselőházat. Jókainak, mint írónak, mint költőnek méltatása teljes valójában nem e helyre tartozik. Meg fog az történni kétségtelenül. Sokkal inkább is átérzi azt mindenki, hogysem erre itt e percben kitérni kellene. Két dolog van azonban, melyet különösen nem mellőzhetek és melyet különösen kiemelni kívánok. Ez a két dolog az, hogy mi Jókai Mórban a leglánglelkűbb, a legtörhetetlenebb hazafiak egyikét, az ország legkiválóbb fiainak egyikét gyászoljuk, aki a legmelegebb szeretettel csüggött a hazán, mindnyájunk közös édesanyján; a másik az, hogy Jókai mindvégig megtartotta azt a tősgyökeres magyarságát, amelylyel a magyart a külföld előtt is ismertté, kedvessé és rokonszenvessé tette. (Igaz! ügy van!) Ezúttal formai indítványt nem kívánok tenni, t. Ház, mivel mai ülésünkben még határozatot nem hozhatunk. De a Háznak beleegyezésével máris intézkedtem, hogy a Ház külső gyászának kifejezéséül és a Ház összes tagjai mélyen érzett részvétének nyilvánításán díszes koszon helyeztessék az elhalt hazafi ravatalára. (Általános helyeslés.) Felkérem azonkívül összes képviselőtársaimat, hogy a hétfőn délután három órakor a Nemzeti Múzeum csarnokában tartandó végtisztességen megjelenni és öt utolsó útjára elkísérni hazafiut, kötelességüknek tartsák, természetesen az elnökség vezetése alatt. (Helyeslés.) Ami most már a külön indítványokat illeti, azokat, miután a hétfői ülésen sem lesznek elkésettek, a hétfői ülésre tartom fenn és akkor fogok azok iránt a Háznak javaslatot tenni. Borneviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tisztelt Ház! A kormány nevében is hozzájárulunk az elnök úr előterjesztéséhez és annak minden részéhez. Nem kételkedhetem benne, hogy a magyar képviselőház méltó és hű kifejezője lesz a nemzeti közérzületnek, amely megilletődéssel borul le a nagy költő ravatalára és a nemzet halettjaként kívánja őt gyászolni. (Helyeslés.) Jókai írói munkásságával Magyarországnak annyi és oly maradandó dicsőséget szerzett, hogy a magyar nemzet önmagát kisebbítené, ha a kegyeletnek méltó kifejezést nem találna ama költő elhunytával szemben, aki a magyar névnek számtalan barátot szerzett az egész világon, aki pazar gazdagságú képzeletével világokat fedezett fel nemzete és az emberiség számára s kinek alakja elválaszthatatlanul összeforr nemzetünk újabbkori történetével. Mint az uj szabadság és az új nemzeti élet lángszava előhírnöke szólott , a nemzethez, tetszhalálának gyászos éveiben. Humorával, pátoszával, nyelvének csodás varázsával élesztgette az elváléti nemzetet, s az újabb alkotmányos korszakban a király és a nemzet egyenlő elismerésével törhetetlent, kifogyhatatlan képzelettel munkálkodva, érte el, mint a nemzet valódi poéta laureátusa, a patriarchák korát, mig most, nekünk még mindig korán, egész nemzetének hálájától, kegyeletétől s szeretetétől kísérve, száll a tavasz virágaival behintett sírjába. Halála oly időben következett be, midőn az országgyűlés szünetelt. A kormány kötelességének tartotta saját felelősségére tenni meg a legszükségesebb intézkedésedet arra nézve, hogy Jókai, a nemzet halottja, az ő nagy nevéhez s a nemzethez méltóan temettessék el. (Élénk helyeslés.) Annak idején bátor leszek az intézkedésekről s a költségekről előterjesztést tenni. Most a Ház megalakulása előtt nem is hozhatunk határozatot, csak a bejelentésre szorítkozom tehát. Thaly Kálmán: T. Ház! Attól az országos gyásztól, amely nemzetünket sújtotta s amelyben az egész világ nyelvkülönbség nélkül osztozik, a legmélyebben meghalva, egészen lekötve és érzelmeimnek szavakat alig találva, állok itt. Költőről és pedig a költők legnagyobbikáról, a képzelő tehetségnek valójában csodákat művelő mesteréről, szellemóriásról lévén szó, nem követhetem szerény tehetségemmel az ő kápráztató fantáziáját, bár illenék, hogy róla szólva, iparkodjam költői szavakban hozzá méltó módon fejezni ki magamat. Ha őt, mint nemzetünknek elhalt büszkeségét, tekintem és hasonlítani akarom valamihez, először is a magyar Parnasszus egének legragyogóbb csillagai jutnak eszembe. De csillaghoz hasonlítani őt talán kissé elkopott hasonlat volna s nem is elég hű, mert ő fényesebb volt, az ö kéitől szelleme nagyobb fényt szórt nemzetünkre és az egész művelt világra, mint amilyen fényt egy csillag áraszt. A káprázatos ragyogványok közül talán az észak csodájára, az északi fényre gondolhatnék, hogy ahoz hasonlítsam őt a költészet egén, de ez a hasonlat is hibás volna, mert bár az utóbbi csodás színben ragyog, mindkettő, a csillagfény is, hideg, nem melegít. A mi nagy emberünknek, a mi nagy halottunknak pedig mint költőnek is, mint embernek is egyik megbecsülhetetlen szép és nemes tulajdonsága volt az, hogy amíg egyrészt az ö csodálandó képzeletével és mesteri tollával lebűvölte és csodálkozásba ejtette az emberiséget, addig másrészt az ö hatása, az ő fénye melegítő is volt. (Úgy van !) Éppen az adja meg az ö teljes nagyságát, hogy az ész, a képzelem csodás hatásán kivül a szív hatását Jókaiban nem nélkülöztük soha. (Igaz ! Úgy van !) Az ő szive, mikor legremekebb műveit irta is, hazájáért dobogott mindig. A meleg hazaszeretet az, amely a neki veleszületett tulajdonsága volt és amely őt koporsójáig, utolsó lehelletéig elkísérte. Regényeiben, legszebb munkáiban, mindenütt minden magyar ember kiérzi a hazaszeretet és a nemes szív melegségét egyaránt. (úgy van, ügy van!) Ezért kedvesebb fény a nekünk, mint akár a csillagok fénye, akár az északi fény; nekünk olyan ő a mi költészetünk egén, mint a nap, mely nemcsak fénylik, hanem melegít is jótékony sugarait ontva mindenfelé. Az isteni gondviselés, a nagy negyvenes években pazarul gondoskodott a magyar nemzetről szellemóriások, nagy vezértehetségek dolgában. Hogy csak háromról, a legnagyobbakról szóljak, ott van az első szellemóriás: Kossuth Lajos, akinek, mint az újkor Demosthenesének és Cicerójának szónoki nagysága előtt az ó- és az újvilág egyaránt feborult. Ott volt a második: Petőfi Sándor, minden idők egyik legnagyobb lírikusa, Jókainak benső barátja és végre a harmadik: Jókai Mór. Az egyiket az Idők vihara külföldre sodorta, csak holtan jöhetett haza imádott nemzetéhez. A másik a csatatéren esett el, vérével pecsételve meg honfiúi hűségét. A harmadikat most fogják eltemetni. Kétségtelen, hogy ami volt Petőfi a Ura terén, ugyanaz volt Jókai a regényírás terén: minden időknek egyik legnagyobb regényírója, akinek egyéb fényes tehetségei mellett különösen ragyogó képzelőtehetsége az, amely bennünket megragad s amely minden olvasóját csodálkozásba ejt. Amint Kossuth Lajos szónoklatait megértette Európa, és megértette — bár idegen nyelven tartotta azokat — Amerika is, úgy Jókai munkáit is megérti az egész világ. Nemzetünknek valóban büszkesége, koronája hullott le ővele. Áldott az ő emlékezete, mely örök fényt derít történetünkre. A munkarend. Elnök: Észrevétel nem lévén, kimondom, hogy a t. Ház tudomásul veszi előterjesztéseimet. Most a legközelebbi ülés idejét és napirendjét illetőleg leszek bátor javaslatot tenni. (Halljuk ! Halljuk !) A Ház legközelebbi teendője természetesen a Ház megalakulása. Javaslom, hogy a t. Ház tartsa legközelebbi ülését hétfőn d. e. 10 órakor s napirendjére tűzze ki először a Ház két alelnökének, azután a Ház háznagyának és jegyzőinek megválasztását. Javaslom, hogy azalatt az idő alatt, amíg a jegyzőkre és a háznagyra beadott szavazatok összeszámláltatnak, az elnöki székben a Ház tagjainak osztályba sorolását megejthessük. (Helyeslés.) A keddi ülésben a t. Ház megválasztaná a Ház összes szakbizottságait. A keddi ülésre nézve vááltóztatnak tehát elfogadni javaslatomat ? (Igen !) Ha nincs észrevétel, kimondom, hogy a t. Ház legközelebbi ülését hétfőn d. e. 10 órakor tartja, annak napirendjén lesz a két alelnök megválasztása, azután a háznagy és a jegyzők megválasztása és a szavazatok összeszámlálása alatt meg fog ejtetni a Ház tagjainak osztályba sorolása. Tekintettel arra, hogy a ma kihirdetett legfelsőbb királyi kéziratot a főrendiháznak a mai nap folyamán tartandó ülésében is szükséges kihirdetni, kérném a t. Házat, lenne szíves a mai ülés jegyzőkönyvét meghallgatni és nyomban hitelesíteni. (Helyeslés.) Amennyiben a t. Ház hozzájárul, fel fog olvastatni a mai ülés jegyzőkönyve. Hertelendy László jegyző (olvassa a mai ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Van valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyvre ? (Nincs!) Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. Az ülés végződik d. e. 11 órakor. NL A főrendiház ilése május 7-én. A főrendiház ma délután öt órakor ülést tartott. Gróf Csáky Albin elnök megnyitva az ülést, felolvastatta az uj ülésszak megnyitásáról szóló királyi kéziratot, melyet a főrendek állva hallgattak végig és hódolattal tudomásul vettek. Ezután az elnök a főrendiház megalakulása céljából elrendelte a háznagy és a jegyzői kar megválasztását. Háznagynak megválasztatott: báró Nyáry Jenő. Jegyzőknek megválasztanak: Gróf Almásy Imre, gróf Degenfeld-Schomburg Pál, gróf Esterházy János, Gáli József, Latinovits János, báró Rudnyánszky József, gróf Széchenyi Bertalan, gróf Vigyázó Ferenc. Elnök megemlékezett ezután Jókai Mórnak az elhunytáról. Ismertette irodalmi működésének hatását és a dicsőséget, melyet hazájának és nemzete II. A képviselőház ülése május 7-én. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Széll Pál, Hertelendy László, Rátkay László. A miniszterek közül jelen vannak: gróf Tisza István, Lukács László, Piósz Sándor, Nyíri Sándor, Berzeviczy Albert, gróf Klmen-Héderváry Károly, Tálkán Béla, Cseh Ervin. Ülés kezdete d. e. 10 órakor.