Pesti Hírlap, 1904. június (26. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-06 / 156. szám

( PESTI HÍRLAP )904. jún­is 0., hétfő.­ Szerződés a Canard Line társasággal. Vasárnap délben a képviselőhöz miniszterelnöki szo­bájában tartották a végleges megbeszélést az angol Canard Line hajózási társasággal kötendő szerződés ügyében. A megbeszélésen a miniszterelnökön kívül részt vettek az angol hajózási társaság képviselete­iben Inverclyde lord, a társaság elnöke és mr Moor- Ibonse, a társaság vezérigazgatója, továbbá az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársaság képvisele­tében Kmranda Emil udvari tanácsos és Frankfurter Albert ügyvivő igazgató, végül Lévay Lajos­­magyar kivándorlási biztos. A megbeszélés tel­jes megegyezésre vezetett a szerződési okmány szö­­vegére nézve, melyből kiküszöbölték mindama ren­delkezéseket, melyek a magyar állam részéről szub­venciót vagy másnemű anyagi támogatást jelentené­nek a társaság részére, anélkül, hogy ezen rendel­kezések elejtéséért az angol társaságnak kártalaní­tás vagy bármi más ellenérték nyújtatnék. E szerint egyfelől elesnek a szerződésből mindazok a pontok, amelyek a flume—newyorki hajózási vonal elleni ellenségeskedés ürügyéül szolgáltak, másrészt a szer­ződéssel nem járván az állam anyagi megterhelte­­tése, elesik­ a törvényhozási becikkelyezésnek szük­sége is. Mindazonáltal a miniszterelnök annak ide­jén a legbehatóbban tájékoztatni fogja a parlamentet a szerződés tartalmáról. A végleges megbeszélés alkalmával a szerződést alá is írták. TÁVIRATOK Bécs, jun. 5. Ma délelőtt eskettették fel a tüzérségi arzenálban azokat a katonákat, kik a ta­­vaszszal a magyar korona országaiból kiegészülő csapattestekhez vonultak be. Washington, jun. 5. Chadwick tengernagy távirati jelentése szerint az amerikai hajóhad jelen­léte Tangerben üdvös hatással volt, de a lakosság nogy vallásos izgatottságot tanúsít. Spanyol kabinet kérdés, Madrid, jún. 5. (Kamara.) A szeszadóra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása folyamán kijelentette Maura miniszterelnök, hogy a javas­latot kabinet­ kérdéssé kell tennie, mert a kor­mánynak életéről vagy haláláról van itt szó. A kormányjavaslatot ellen benyújtott javaslat 93 szavazattal 89 ellenében elvetették. Robbanás merénylet folytán. Párizs, jún. 5. A Havas ügynökség jelenti Salo- I nikiből. Midőn tegnap este az egyezményes vonat­­­illat, a vérvörös rózsa emléke. Az igazi ne­mes faj ! "­­A báró egy hörpintéssel megolajozta a torkát, aztán folytatta: — Micsoda asszony! Az igazi nőismerő szemének valóságos gurmandéria. Nem szép, de bájos. A szép a nyugalom érzetét kelti fel az emberben, a báj minden egyebet. Már a külseje is mennyire elüt a mi asszonyaink vi­seletétől, csupa csín. Csupa elegancia. A legki­sebb mozdulata, a szeme villanása csupa szen­vedély, tiszta csábítás. És amellett nem kacér, dehogy! Ez a természete, ilyen az igazi asszony, akibe a természet oltotta belé a hódí­tás ösztönét fegyverül az erősebb nem leigá­zására. Ilyen az ősasszony hamisítatlan leszár­mazottja, kár, hogy oly kevés jut belőle a mai kornak. — Belé is bolondult az a, hogy is hív­ják ? Kiss ? — szólt az epés Urmánczy. — Szép pár lesz belőlük — csettentett nyelvével a lengyel — ott leszek a lakodalmon. Vőfély leszek, legalább kapok a menyasszonytól egy csókot. — Hogy ennyire jutnak-e, az nem bizo­nyos — szólt fontoskodva a báró. — Ha van esze az asszonynak, akkor oltár elé áll vele az a gyerek. De ha szenvedélyessége erőt vesz rajta, kiszalasztja a kezéből. Mert olyan az a­­Kiss Gábor, mint a frissen esett hó, fehér, tiszta a lelke, mondhatnám szűzies. Szinte nevetséges az ily atléta testbe egy ilyen gyermekes lélek. A magam részéről már csak az asszonynak fo­gok gratulálni az eljegyzéskor. Épen behaladt az első vacsoravonat, a társaság szétrebbent, hogy a perronról idegen arcot lásson. Csakhamar visszaszállingóztak, nem volt mit nézni, egyetlen utas szállt ki, az Salonikibe érkezett, a podgyászkocsi rettenetes robbanás folytán elpusztult. Egy vasúti alkalma­zott életét vesztette, két személy megsérült. Azt hiszik, hogy a robbanást merénylet okozta. A görög mazsolaszőlő-törvény, London, jún. 5. A Reuter-ü­gynökség jelenti Athénből: Az angol kormány óvást emelt a görög kormánytól beadott új mazsolaszőlő-törvény ellen, mint amely az Angolországgal kötött szerződéssel el­lenkezik, de késznek nyilatkozott megfelelő enged­mények alapján való új szerződést illetőleg tárgya­lásokba bocsátkozni. A görög kormány az angol ja­vaslatra vonatkozó válaszában azt elfogadta, de hang­súlyozta, hogy gazdasági természetű okokból, vala­mint a közrendre való tekintettel a javaslatot parla­menti elintézésre kell vinnie, úgy­hogy az az újabb tárgyalások befejeztéig életbe léphet. Most várják az angol kormány nyilatkozatát, Cobden emléke. London, jún. 5. Cobden születésnapja száza­­dik évfordulója alkalmából az egész ország szabad­­kereskedői ünnepeltek. A londoni ünnepen mint­egy 18.000-en vettek részt, köztük számos szabadkeres­kedő parlamenti tag, élükön Campbell-Bannermannal. Campbell beszédet mondott, melyben kiemelte Cobden politikai tevékenységét és kifejtette, hogy azok vol­nának az igazi árutarifareformok, melyek a tarifákat megszüntetnék. A gyűlés után fáklyasamét vett. Nagy vízáradás. Kansas City, jún. 5. Kansas államban a nagy árvizek, különösen a déli területeken a vizek húsz év óta nem mutattak oly magas állást mint most, jelentékeny károkat okoztak. A hidak elúsztak, a ve­tések elpusztultak, sőt több ember is vízbefult. So­kakat nagy nehézséggel mentettek meg. Az állam délnyugati részében megszűnt a vasúti forgalom. Az indián területen és Oklahomában is kiáradtak a fo­lyók. Az árvíz sok farmban okozott kárt. A Missouri terület délnyugati részében is megsérült a vasúti hálózat. Nagy robbanás: Pferia (Illinois), jun. 5. A helyi szeszfőzdé­ben e hó 4-én robbanás volt, mely tíz embernek okozta halálát. A robbanás következtében tűz kelet­kezett, mely három gyárat és négy szomszédépületet elhamvasztott, majd átkapott egy közelfekvő marha­telepre és elpusztított 3200 darab marhát. Nem volt kellemes vendég . Dernay Jenő, a pénz­tárvizsgáló, a rossz nyelvek szerint a »hiéna.« Sok szomorú eset fűződik a hivatásához, nem csoda, ha szófukar, fanyarábrázatú az öreg. —­ Nos, kit tesz megint szerencsétlenné ? — kérdezte tréfásan a báró. Dernay nem felelt, úgy sem mondhatta meg, merre visz ma az útja, itt marad-e vagy tovább utazik-e, az hivatalos titok. Neki várat­lanul kell meglepnie a pénztárakat. Amióta le­ült a törzsasztalhoz, mintha hideg szellő járta volna át valamennyiöket, oly kelletlen lett a hangulat. Egyenkint szökdöstek mellőle, csak a báró tartott ki vele: akadt végre hűséges hall­gatója. Odakint teli pompájában ragyogott a hold, csillogott a frissen teregetett kavics az állomá­son. Az épület mögötti kertben hársfák illatoz­tak, alattuk egy fiatal pár sétált, megismerhet­ték őket, a pénztárkezelőnő volt és a telegra­­fista. A fiatal ember szava suttogó volt, szemé­ből rejtett szomorúság sugárzott . — Lásd Ilonám, egy idő óta folyton bánt valami. Amióta rám erőszakoltad a pénzt, hogy vásároljam meg a szükséges könyveket, meg ezt az uniformist, azóta nincs nyugtom. Nagyon megaláztál vele. — Hallgass csacsi, szót se többet. Csak kölcsönbe kaptad, nagy kamatot fizetsz érte, leteszed a vizsgát, elveszel feleségül. Nagy uzso­rás vagyok, egész életedet lekötöttem, felelt édes kacagással az asszony és megvillant a fogsora, mint prédájára leső párducé. Jól tudod, akár a takarékban hever a pénzem, akár nálad, az mindegy. Meg aztán úgy szerettelek volna már uniformisban látni. Közelebb simult az asszony a fiúhoz és arcába szökött a vér. Rózsaünnep a Margit-szigeten. — Saját tudósítónk, öl. — A kivándorlás. Rosszmájú emberek azok az időjósok. Rémlátá­­sukkal sok kínos percet és órát szereztek vasárnap egy csomó szép asszonynak és leánynak. És mintha az idő is kezükre akart volna játszani. Ijesztően bo­­rongós volt délelőtt s emellett tikkasztó a hőség. Az ijedségen kívül azonban mi sem történt. Délfelé kitisztult s a József félherceg szanatórium egyesület délutáni margitszigeti rózsaünnepélye már verőfényes nap mellett folyt le. Ötven-hatvanezer emberre lehet tenni azt a közönséget, amely elárasztotta a csoda, szép Dunaszigetet. A zarándoklás már a kora dél­utáni órákban megindult s ne hagyj isten, hogy a végállomáson kívül villamosra kaphatott volna az em­ber, már tudniillik a Margitsziget felé menő villamo­sokra, amelyek napestig egyebet nem csináltak, mint közönséget szállítottak az egy koronás szanatóriumi cécéra. Hát még akiknek gyalog kellett megtenni az utat, azok mennyien v­oltak, nem is számítva a kocsin és hajón a szigetre igyekvőket, akik különben a legjobban jártak, mert a melegen és poron kívül mentesítve voltak a kirándulás egyéb bajaitól. Egy koronáért. Az ünnepély gyönyörűen beütött az egyesület­nek. Még egy ilyen korona-díszfelvonulás s megkezd­hetik a szanatórium építését a legmodernebb technika minden vívmányának kihasználásával, mert tenni fog a pénzből. Ne tessenek azonban azt hinni, hogy a koronákat csonkítatlanul az egyesület zsebelte be. Jutott abból, még­pedig valami ötven percent, a szi­get pénztárának is. A rendes vasárnapi belépődíjat levonják a pénztár részére s csak a korona fele a szanatoriumé. De azért nincs mit panaszkodni a kö­zönségnek. Azon az úton jöhetett be és mehetett ki, amelyen akart s a szabadalom még a Margithidra is kiterjedt. Amelyik gyalogjárón tetszett, azon mehetett­­jöhetett. Magán a szigeten nem volt muszáj az ös­vényeken járni, a fűre is rá lehetett lépni, sőt le is lehetett keveredni rá a gruppok és bokrok aljába, akárcsak a Svábhegyen. A vendéglőben állva is meg­­ihatta kik­ a sörét s a pincérek dijtalanul öntötték végig egy-egy pohár sörhabbal vagy körözött lip­­taival. A napsugarakban játszadozó porszemek­ben is gyönyörködhetett s hygienikus meg­figyeléseket is tehetett. Járhatott-kelhetett, napfür­dőt vehetett. A napfürdőből kijutott a jótékonyság nemzőinek is. Aesthettikai szempontból a jobb olda­l Most eredj a dolgodra, fáradt vagyok, jó éjt. Kis Gábor engedelmesen hajolt az asz­­szony bársonyos kezére, egy csókot lehelt rá és katonás lépésekkel indult a telegráfszoba felé. Az asszony csak elnézte égő szemekkel, szenvedélyes tekintetével majd elnyelte a tá­vozót. — Vizsgálni jöttem a személypénztárt, — hangzott egyszerre mögötte Dernay hangja. Az asszony megrezzent. Talán, amiért gyöngeségen kapták ? Majd hirtelen szilárd arc­cal fordult a vizsgáló felé: — Még ma megkezdi? — Szeretném éjfélig elvégezni, a­ pénzát­adásnál kell csak jelen lennie, a számadást ma­gam átvizsgálom. Addig lepihenhet. Ha felvilá­gosítás kell, majd felköttetem. — Rendelkezésére állok, — szólt nyugod­tan az asszony és indult előre. A pénzolvasással hamar végeztek. •— Egyéb hivatalos pénz nincs ? Az asszony szempillája meg sem rebbent, ajka meg sem remegett, amikor felelt: —­ Nincs. Dernay, aki a legkisebb jelre is figyelt, nyugodt lett. Itt nem lesz baj. Különben előre látható volt, hogy rendben lesz minden. Ba­­róthyné Seress Ilonát igen magas helyről pro­­tegálták erre az állásra, erről neki bizalmas tu­domása volt. Ahogy felért a szobájába az asszony, csak rázárta maga után az ajtót, aztán szilaj moz­­dulattal végig vetette omló testét az ágyon. Fe­jét betemette a vánkosok közé és fogait­­össze­­szorította, nehogy görcsös sírásának hangja kel­jen. Majd fölneszezett és hallgatódzott. Aztán

Next