Pesti Hírlap, 1905. szeptember (27. évfolyam, 242-256. szám)

1905-09-01 / 242. szám

1905. szeptember 1., péntek. PESTI HÍRLAP 11 — (A Rákóczi-ház kihalása.) II. Rákóczi Ferencnek két fia maradt: József és György hercegek. Mindkettő zsenge gyermekkorában a bécsi hatalom kezébe esett, amely gondoskodott arról, hogy lelküket elsatnyítsák és szellemileg mindkettőt megöljék. Nem egyéb volt e bécsi nevelés, mint lassan ölő méreggel való lelketlen gyilkosság s céljukat el is érték, mert a nagy szabadsághős két fia szinte nyom nélkül tűnt el ez árnyékvilágból. Az elsőszülött József herceg viszontlátta Rodostóban az édes atyját, de e találkozás az apai szív minden reményét egyszerre megsemmisítette. Valóságos német bohóccá gyúrták az ő daliás fiát. Még magyarul ie tudott beszélni, csak egy pár szót hebegett. Az erdélyi trónkövetelő csak 3 évvel élte túl az atyját s Csernavodában 38 éves korában meghalt. György herceg pedig egyszerűen eltűnt, mert nem is használta a Rákóczi nevet, hanem Terisland grófnak hivatta magát. Édesanyja hesseni Amália Sarolta hercegnő révén, vérrokonságban volt a Bourbonokkal s 20.000 livres évjáradékot kapott a francia királytól, amelyet Párizs város közjövedelmeiből fizettek. Isuc de Luyon a XV. Lajos udvaráról szóló emlékiratokban nem valami kedvezően nyilatkozik az elhanyagolt Rákóczi-hercegről Saint-Denisben történt halála alkalmából. „Kevés eszű ember, akit csak az a tekintély vesz körül, amelyet még az apja szerzett.“ Thaly Kálmán, a Rákóczi-kor fáradhatatlan kutatója látva, hogy a francia írónak ez a feljegyzése 1756. jan. 23-án kelt, rögtön arra a gondolatra jött, hogy a Chapelle de St.-Denis városrész plébániájának halotti anyakönyvében keresse meg György herceg halála napját. Az anyakönyvet azonban III-ik Napóleon alatt elégették. Most tehát dr Kont Ignáchoz, a Párizsban tanárkodó hazánkfiához, fordult Thaly Kálmán, akitől aztán érdekes adatokat kapott a párizsi arzenál levéltárából. Titkos és hiteles rendőri feljegyzések ezek, mert Bécs még mindig rettegett a Rákóczi névtől s kémekkel vétette körül. A feljegyzés 1753. dec. 31-én kezdődik s címe: „Le Prince de Ragozzi et la Demoiselle Pinthereau de Bois l’Isle, Dame de Clery au Vexin Normandie.“ E hölgygyel a feljegyzések szerint 12 év óta élt együtt Rákóczi György, aki második nejének Bethune grófnőnek halála után vezette a háztartását. A normandiai Vexinból való magas, jó arcú, kövér nő volt, aki jó családból való földbirtokosnő volt, ennek bátyja pedig kapitány volt, de ráunva a francia szolgálatra, Rákóczi ajánló levelével Konstantinápolyba ment és török katonai szolgálatba állott. A herceg épp oly kolosszális termetű volt, mint a nagy szabadsághős, de nem volt olyan arányos termete, mert a tétlenségtől roppantul elhízott. Ebben különben édesanyjára ütött, aki már 1720-ban nagyon el volt hízva s kövérségénél csak a férfiak iránti szeretete volt nagyobb. A német hercegnő, akiben az Árpádházi királyok véréből is volt valamelyes, nem igen szolgálhatott volna a női hűség mintaképéül. Boislile kisasszonyról a feljegyzés nem tudja bizonyosan, hogy váljon később titokban megesküdött-e vele Rákóczi herceg, de ezt valószínűnek tartja. Megemlékezik egy öreg báróról, aki azelőtt Mária Terézia, most pedig György herceg szolgálatában áll, s mivel a nevét nem említi, alighanem az az öreg úr is a bécsi udvar, kéme volt. A herceg Léeur Mogoule párizsi polgár palotájában lakik, amelyért évi 700 livres bért fizet, kertésze 400 livret kap szabad lakás és élelmezésen kívül. Komornyikja, szakácsa, kocsisa, inasa van, akiket pontosan fizet és semmi adóssága nincs, oly visszavonultan él, hogy lakását csak akkor hagyja el, ha misére megy. A feljegyzések szélén olvasható ez: Le prince de Ragozzi est mort — dit on — le jeudi 17 Juin 175fr, amiből csaknem kétségtelen, hogy akkor halt meg az 55 éves Rákóczi s vele együtt kihalt a dicsőséges Rákócziház is, mert öcscsének, Rákóczi Józsefnek, Marie de la Constancieretől született Josepha Charlotta nevű leánya, bár Rákóczi hercegnőnek nevezték, csak természetes leánya volt, mint azt végrendeletének eme sora bizonyítja: „nostre fiile naturelle.“ — (Halálos légyszúrás.) Badenból jelentik, hogy Wolkitsch Vilmos, a közeli waltersdorfi malom felügyelője egy légyszúrás következtében meghalt. A holttest boncolása megállapította, hogy a légyszúrás által méreg jutott a testbe és a méreg lépfenét okozott. —--------------------— —_ 1 (Lóhere-leves.) Az idei nyáron, mikor a lóhere virágzott, a szakácsművészet szemet vetett erre a virágra, bár sem a lóhere, sem annak virága nem tartozik amaz eledelek közé, amelyek az urak ebédlőasztalaira kerülnek. De hát alighanem úgy gondolkoztak, hogy ami jó a lónak, jó lesz az uraknak is, persze kellően elkészítve. így történt, hogy az idei nyáron a lóhere, amelyből eddig csak a lovak és a marhák táplálkoztak, az étlapra került. A szakácsok, akik újdonságok után sóvárognak s akik az ő művészetüket előbbre akarják vinni, arra a gondolatra jöttek, hogyha az ibolyát, az akácvirágot és a rózsát meg lehet enni, miért ne történjék ez a lóherevirággal is, pláne a magyar lóhere virágjával, amelynek kiváló mandulazamatja van s amely a zamat dolgában minden más lóhere fölött áll, amint azt a tapasztaltabb lovak is bizonyíthatnák. A tépelődés után azután kísérletezni kezdte, s ma már többféle recepttel állanak elő, így például igen szépen leírják a lóherevirágból készülő üdítő nyári leves készítési módját. Ennél a levesnél a szakácsok szerint különösen a lóherevirág ize tűnik ki s ez az iz a szó szoros értelmében üdít. Készítik a lóherét kisütve is, valamint cukrozottan, mint tortadiszt. A tisztelt szakácsok azt is figyelembe vették, hogy lóherevirág nem kapható állandóan s ennél fogva kitalálták a lóherevirág-eszencia készítésének módját, hogy minden időben fölhasználható legyen. Miután most már nem szezonszerű a dolog, a receptek ismertetésébe nem bocsátkozunk s megelégszünk annak egyszerű konstatálásával, hogy a lóherevirág a többi ismert ételek között foglalt helyet. Hogy ez az étel el fog-e terjedni, azt persze nem tudjuk megmondani, de ha divatba jön, az esetben alighanem föl fog merülni egyes urak részéről az a kérdés, hogy mit jelent az, ha egy fiatal leány az ő ideáljának lóheret süt. (Napfogyatkozás a külföldön.) Madridból jelentik, hogy ott a napfogyatkozás három másodperccel később állott be, mint a csillagászok jelezték. Pálmán és a Baleiri szigeteken a felhők miatt csak részben volt megfigyelhető.— Sfaxból táviratoztak, hogy az összes ott tartózkodó csillagászok meg vannak elégedve az ott tett megfigyelésekkel és jelentékeny eredményt várnak a szerzett tapasztalatokból. — Párizsból jelentik, hogy De la Vaux és Jauber léghajósok szerdán 2800 méter magasságból figyelték meg a marokkói határon a napfogyatkozást. —• Egyptomból igen kielégítő hírek érkeznek a napfogyatkozás megfigyeléséről. — (A királyi várpalota) termei csütörtöktől hétfőig a kongresszusok látogatása miatt a nagyközönség részére nem lesznek nyitva. — (Az Alpesek áldozatai.) Bozenből jelentik, hogy Siedenberg Artur berlini turista és egy müncheni társa, akik a zillerthali alpokban fényképfelvételeket akartak végezni, lezuhantak. Mindketten megsérültek. — Két düsszeldorfi turista lezuhant az Adamelloról. Mindkettő megsérült, kísérőik csak nagy nehezen menthették meg őket. (Új város Morvaországban.) Olmützből jelentik, hogy a közeli Neugasse mezőváros most a város jellegét nyerte. Neugassénak 7000 lakosa van, akik közül 5500 a német, 1500 a cseh, saját villamossági művei, több iskolája van és Olmütz-cel helyi vasútvonal köti össze. Azáltal, hogy Neugasse város lett, a németek befolyása a választókerületben emelkedett. (Veszett kutya garázdálkodása.) Berlinből jelentik, hogy Arnim grossenhaini huszárőrnagy családját súlyos csapás érte. Az őrnagynak egy drága kutyáján hirtelen kitört a veszettség és az eb megmarta az őrnagy három éves kislányáét és inasát, akik súlyosan megsebesültek. A kutya a háznak több tagját is megharapta. Az egész család tehát az összes sebesültekkel Berlinbe ment, hogy ott oltásnak vesse magát alá. A veszett kutya az őrnagynak egy másik kutyáját és több lováts megharapta, az állatokat mind agyonlőtték. (Gyermekkínzás.) Békéscsabán nagy fölháborodást okoz egy Molnár Lajos nevű ember kegyetlenkedése. Feleségül vette Thuri Zsuzsánnát, akinek leánykorából volt egy Bálint nevű fia. A fiút sehogy sem szívlelhette Molnár s folyton ütötte-verte, éheztette, úgy hogy a 12 éves fiú teljesen elcsenevészedett és nem látszik többnek 6 évesnél. Szerdán is egy vastag bottal úgy elverte, majd úgy össze-vissza rugdosta, hogy végre is egy szomszédasszony megszánta és elvitte a kapitányságra, vennék oltalmukba a kis szerencsétlent. A vadállati ember ellen megindították az eljárást. (Leharapta felesége orrát.) Molnár István makói kereskedő csődbe jutott és vétkes bukásért hat havi fogházbüntetést kapott. Miután rokonsága mostanában nem segítette, búskomorságba esett és fiatal feleségére féltékenykedni kezdett. Csütörtökön délelőtt feleségét civódás közben leteperte, kezeit lefogta és orrát tövig leharapta. Molnárt letartóztatták« . .*üj . .....- - —- - — -----—«—■----------— ■ — (A szultán elleni merénylet.) Konstant ,nápolyból jelentik, hogy a szultán megelégedésének adott kifejezést a bolgár diplomáciai ügyvivőség előtt a posta- és távirdakonvenció megkötése fele, és ama körülmény felett, hogy a Yildiz-merényletben egy bolgár sem részes. A Konstantinápolyból érkező bolgárokkal szemben azonban még rendig fentartják a rendőri intézkedéseket, ami a forgalmat igen akadályozza, úgy hogy Nacsevics bolgár diplomáciai ügyvivő emiatt panaszt is emelt. (A bányai ág. h. egyházkerület közgyűlése.) A bányai ág. h. egyházkerület október 4-én és következő napjain tartja évi rendes közgyűlését Budapesten. Az erre szóló meghívókat Sárkány Sámuel püspök és Zsilinszky Mihály egyházkerületi felügyelő aláírásával most küldték szét. Az új lelkésznek, Kaczián Jánosnak, ünnepélyes beiktatását a közgyűlés keretében tartják meg október 8-ikán. (Megvámolt koszorúk.) Bareuther nemrég elhunyt osztrák képviselő temetésére több szászországi ur kocsin ment a cseh határszéli Aschba. A szász-cseh határon a szokásos vámvizsgálatnak vetették őket alá. Az urak az osztrák finánc kérdésére nyugodt lelkiismerettel felelték, hogy nincs elvámolni valójuk. Ekkor a pénzügyőr a két koszorúra mutatott, amelyet a szászok a temetésre vittek. A két koszorú selyem szalagja elvámolandó. A temetésre siető urak bemondták a hét szalag súlyát: az egyik 14, a másik 15 gramm. A pénzügyőr csak nevetett. Nem a hét szalag, de a hét koszorú súlya után kell a vámot fizetni, amint az a vámtarifa egyik tétele világosan kifejezi, mint „szövött áruval kapcsolatos meg nem nevezett áruit.“ A pénzügyőr lemérte a hét koszorút és hat korona vámot rótt ki a hét koszorúra. A gyászoló urak szomorú szívvel fizettek, azután pedig elhelyezték az elvámolt koszorúkat Bareuther képviselő ravatalára. (Történelmi reliquiák egy kútban.) Kairóból jelentik, hogy a szudáni Omdurmanban a munkások egy kút tisztítása közben több bőrzsákot találtak, amelyekben nagymennyiségű arabnyelvű okmány volt elrejtve. Ezek az okmányok, mint vizsgálatuk megállapította, a dervisek kormányától származnak, amely azokat a városnak az angolok által történt elfoglalása alkalmával így rejtette el. A szudáni angol kormány most bizottságot küldött ki ezeknek az okmányoknak a megvizsgálására, amelyek bizonyára érdekes világot fognak vetni a dervis-háborúnak még nagyrészben ismeretlen előzményeire és történetére. (Anarchista szerkesztő a katonai fogházban.) Prágából jelentik, hogy Schramek Ferencet, a Die Arbeit című cseh anarchista lap szerkesztőjét, aki fegyvergyakorlatra vonult be mint tartalékos, a klattaui hadgyakorlatokon letartóztatták és a budveisi katonai fogházba vitték. Schramek lapjában elkeseredett hangú cikkeket közölt a militarizmus ellen. (Halálos foglalás.) Meranból jelentik, hogy szerdán Zanetti Jakab tiroli olasz munkás lakásában megjelent egy községi szolga, hogy egy ottani bőrkereskedő számára vagy a követelést hajtsa be Zanettinal, vagy pedig foglalást eszközöljön. A községi szolga óvatosságból egy csendőrt is magával vitt. Alighogy Zanetti a hivatalszolgát meglátta, késsel rontott neki, felesége és fivére pedig a csendőr fegyverét kapták meg. A megtámadott csendőr kardot rántott és önvédelemből leszúrta Zanettit, azután pedig az őrültként tomboló asszonyt is leszúrta. Mindketten meghaltak. A csendőr Zanetti fivére ellen is használta fegyverét, de az csak könynyen sérült meg, Zanetti fivérét letartóztatták. (Szörnyű eset.) A szászországi Karmenzben Linke üveges házában az Elstraerstrasseban csütörtökön reggel tűz ütött ki, minek következtében a ház egy része a lángok martaléka lett. A ház földszintjén alvó hat személyt, Linke nejét, anyósát, négy gyermekét, akik közül a legfiatalabb 4, a legidősebb 10 éves, az ágyakban szétzúzott koponyával találták meg. Linkét, akit a gyilkossággal vádolnak, letartóztatták. (Betörés.) Csütörtökön hajnaltájt Fixl Alajos mészáros és vendéglős Dohány utca 82. sz. lakásán arra ébredt, hogy valaki jár a szobájában és a Wertheim-szekrény körül motoszkál. Az ismeretlen kiment a másik szobába, ahol a szekrényeket kezdette feszegetni. Fixl utána sietett, amire az éjszakai látogató az ablakon keresztül kiugrott. Szerencsére abban a pillanatban arra járt egy rendőr, aki a menekülőt elfogta. A tolvaj a Wertheim-szekrényből ellopott 4000 korona készpénzt, amelyet menekülés közben eldobott. Mindössze csak 13 drb 20 koronást és 22 drb 10 koronást, találtak meg. A betörőről megállapították, hogy Molnár József a neve és 40 éves molnár. (Házasság.) Langer Gyula, a Magyar Fém- és Lámpagyár könyvelője, eljegyezte Blankenberg Lipót leányát, Juliskát, Kőbányán. Minden külön értesítés helyett: Füüöp Dezső Nyíregyházáról, eljegyezte Sternberg Sámuel leányát, Annuskát, Szatmárról.