Pesti Hírlap, 1905. november (27. évfolyam, 316-331. szám)

1905-11-26 / 327. szám

1905. november 26., vasárnap. PESTI HÍRLAP _____________________________9 igazgatási bizottság és a miniszter. Fegyelmi jo­got tehát csak ezek gyakorolhatnak. A népiskola ez egész társadalomé, ezért az iskolaszéknek bár­mely szülő lehet a tagja. Az iskolaszék fatörekvése a népoktatás­ emelése legyen. — Az állatkert megszüntetése. A fővárosi állatkrtnek közelebb lesz a közgyűlése, amely igen viharosnak ígérkezik. Hivatkozva a város birtoká­ban levő alapító­ levélre, amely kimondja, hogy az esetre, ha az állatkert nem felelne meg hivatá­sának, akkor feloszlatandó, továbbá arra a körül­ményre való tekintettel, hogy­ az állatkert útját állja a Városliget fejlődésének, Dezsényi József fővárosi bizottsági tag javasolni fogja az állatkert feloszlatását. " Napi h­irek.­ ­ — (Lapunk mai száma) 51 oldal. A melléklet főbb közleményei: A vármegyei tisztviselők helyzete. Irta Horváth József orsz. képviselő. Az ev. ref. egyetemes zsinat (Negyedik nap.) A mulató Ber­lin (s. a.) — Irodalom. — Kacagjatok, költemény Ferke Ágosttól. — Vegyes. — Kivonat a hivatalos lapból. — Regénycsarnok. — Üzleti hetiszemle. Szerkesztői üzenetek. — A tárcában: Régi asztaltár­saságok, gróf Vay Sándortól. A hirdetések között.­­A bűntény J.-H. Rosnytól. Ezenkívül két oldalon mellékelve adjuk a Légrá­dy Testvérek kiadásában megjelent pompásabbnál pompásabb ifjúsági művek sorozatát, amelyet át kell nézni minden szülőnek, aki könyvet kiván vásárolni gyermekeinek. Úgyszin­tén felnőttek számára a szépirodalmi művek legjavát is ott látjuk, nagyrészt leszállított áron.­­ (Személyi hírek.) Vértesy Géza miniszteri tanácsos az ő felsége személye körüli minisztérium­­ban, hirtelen támadt szembaja miatt egy szanató­riumban operációnak vetette magát alá, amely teljes sikerrel járt. Vértesy a szanatóriumot a napokban elhagyja, de még több hétig kénytelen lesz szemét kímélni.­­ Kovács Aladár Gardone-Riviera (Ita­lia) klimatikus gyógyhelyre utazott, hol fürdőorvosi gyakorlatát megkezdette.­­ (Gróf Széchenyi Imre halála.) Mint Ka­posvárról jelentik, gr. Széchenyi Imre somogyvári kas­télyában szombaton délben meghalt. Gróf Széche­nyi Imre, a­int elnöke az Országos Magyar Athle­­tikai Szövetségnek, nagyon sokat tett a magyar sport fejlesztése érdekében, ezenkívül mint kiváló agrárpolitikust ismerték, de általában tevékeny társadalmi működést fejtett ki egész életén át. Már hosszabb idő óta betegeskedett. Tavaly ősz­szel egyfalka-vadászaton lett nagyon rosszul és ettől fogva betegsége folyton súlyosbodott. Már a tavaszszal egy ízben katasztrófától tartottak. Régi szívbaja újult föl. Az ország és külföld leghíresebb tanárainál keresett betegségére orvosokat, de nem talált. Alig néhány hete, hogy hazatért somogy­­vári kastélyába. Egy idő óta javulás mutatkozott a betegnél. Néhány nap előtt azonban hitelen rosz­­szabbra fordult baja és nem lehetett megmenteni. Gróf Széchenyi Imre, a főrendihár élethosz­­sziglan megválasztott­ tagja, 1858. március 31-én született Somogyváron. A nagy Széchenyi István­nak második uokaöcscse volt. Atyjának, gróf Szé­chenyi Dénesnek rajta kívül még két fia született: Géza és Viktor, akik fiatalabbak nála. 1881-ben hosszabb tanulmányutat tett több ifjú mágnással Amerikában s itt szerzett tapasztalatait az „Ame­rikai levelek”ben irta meg, melyek 1883-ban ön­álló kötetben megjelentek. E munkában agrárius eszméket hangoztat, amelyek védelmére a napi sajtóban, különösen a Pesti Naplóban cikkeket is tett közzé és a Gazdakör vitáin felszólalt. Viissza­­térése után élénk részt vett Somogymegye politi­kai, de különösen gazdasági életében; több évig a megye közgazdasági előadója volt és megírta a Magyar Tudományos Akadémia megbizásából So­­m­ogyvármegye monográfiáját, ő vezette Somogy­­vármegyében a kaposvári ásatásokat és somogy­vári kastélyában valóságos múzeumot rendezett be. A főrendiházban, úgy mint a közéletben, jele­sül mezőgazdasági kérdéseket karolt fel és a nem­zetközi kongresszuson kiváló szerepe jutott. Mint homokszőlő-telepítési kormánybiztos is működött és tagja volt az orsz. filloxera-bizottságnak. 1885- ben nőül vette Andrássy Máriát, Andrássy Aladár leányát. Rendes tagja volt a delegációnak s elnöke volt a gazdák biztosító szövetkezetének, azonkívül helyet foglalt a magyar földhitelintézet felügyelő­bizottságában, Magyarország középeurópai köz­­gazdasági egyesülete, a Mezőgazdasági Ipar Rész­vénytársaság és a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank igazgatóságában s tagja volt a Magyar Álta­lános Hitelbank igazgatóságának. —-— --------­— (Akik dalolják és akik lehurrogják a Kossuth-nótát.) Oberberzirker Kristófly isteniga­zában felforgatta az ő szocialistáskodásával az or­szágot. Ez az úr, aki azt se érdemli, hogy vízszinte­sen haljon meg, valóban féltéglával verheti a mel­lét Bécs előtt, neki aztán sikerült a magyart szembe kergetni a m­agyarral. Hogy micsoda feje tetejére for­dult állapotot teremtett a híres belügyi legény Ma­gyarországon, érdekesen példázza az alábbi jelenet, ami egyik nagyváradi kávéházban történt tegnap este. Egy jókedvű vidéki oláh pap mulatott egy­magában. Előbb csak úgy elfütyörészgetett, dudorá­­szott a bor mellett, mikor pedig megöregedett a kedve, odavitette asztalához a cigányt. Szép, csöndes volt a mulatozása, a prímás odahajolt a füléhez és szivet remegtetőn húzta, húzta a síró oláh nótákat, a pópa meg hátravetette a fejét s búsan énekelt. Egyszer aztán kirúgta maga alól a széket s csárdást parancsolt- Úgy rakta, hogy a hortobágyi csikós se különben, gyönyörűsége tellett benn a kávéházi népnek. Patyolat kedve egyre nőtt a papnak s mikor már egy kissé féllábon is állt a cigány, elhuzatta vele a Kossuth nótát. Leült, beletemette fejét a két kezébe, úgy hallgatta csöndben a dalt, az imádságot. Másodszor kezdett bele a banda a nótába, mikor a szomszéd asztalnál söröző szocialista munkások, ma­gyar iparos legények, megzavarták a mulatságot: — Abcug! — ordították a pópa felé. — Le a komédiás nótával! Gúnyosan nevettek, aztán ráripakodtak a cigányra: — Húzd a Marseillaiset!­­A pap nem ijedt meg. Két nagy bankót dugott a klarinétbe s biztatta a cigányt, hogy csak azért is a­ Kossuth nótát húzza. Ezen aztán nagyon felhábo­rodtak a szocialisták és lármázni, fenyegetőzni kezdtek s mindenáron el akarták hallgattatni a nekik ez idő szerint felsőbb parancsra kiállhatatlan muzsi­kát. Ekkor azonban történt valami. Olyasmi, ami nem mindennap fordul elő. A kávéház túlsó szögle­tében felugrott a helyéről egy cs. és leír. közös had­seregbeli kapitány. Osztrák származású katona, aki most tanulja s igy csak kerékbe töri a magyar szót. Forrt benne az indulat. Reme­gő haraggal lépett oda a munkások asztalához s a kardjára csapott: — Gemeinheit! Niederträchtige Gemeinheit! És úgy ahogy tudta, magyarul fejezte ki a vé­,­leményét a szocialisták eljárásán: — Nem szégyellik magukat? Maguk magyar emberek? És nem engedik a Kossuth-nótát ját­szani ? Pfuj! Aztán a cigányhoz fordult: — Csak húzd bátran! Én itt maradok! S megtörtént, ami egyhamar aligha, hogy ma­gyar emberek akarata ellen egy derék osztrák katona parancsára muzsikálta a cigány a dicsőséges idők csodálatos, sziveket gyújtogató dalát, a Kossuth­­nótát ... — (Az angol király utazásai.) Londonból írják: Edvárd király 1906-ban hosszabb utazást fog tenni, miközben ellátogat majd több európai udvarba. Először Párizsba megy, azután Spanyol­­országba, ahonnan a Földközi tengeren át Athénbe hajózik. A tavaszszal részt vett Hakon király ko­ronázási ünnepélyén és Krisztiániából Stockholmba készül Oszkár királyhoz, akivel baráti viszony­ban van. *— (Elnökválasztás az Akadémiában.) A Ma­gyar Tudományos Akadémia hétfőn, e hó 27-én, dél­után 5 órakor elegyes­ülést tart, melynek egyetlen tárgya: az elnök megválasztása. — Az elegyes ülést összes ülés követi, melynek tárgya: 1. Jelentés a Kóczán-pályázatról, Négyessy László lev. tagtól. 2. A főtitkár javaslata a tagválasztásról. 3. Folyó ügyek. — (Hontmegye ünnepe.) Korponán országos ünneppel áldoztak Bocskay emlékének. Ott volt az a férfiú is, aki ezt a lélekemelő ünnepélyt kezdemé­nyezte. Pongrácz Elemér, a képviselőház derék pénz­­tárnoka, aki a fővárosból is tevékeny , részt vesz Hont megye közéletében. Pongrácz Elemér, Pongrácz Istvánnak, a néhai tábornoknak és Nagy Sándor 48-as tábornok vezérkari főnökének a fia. Lelkes magyar, aki minden hazafias és kulturmozgalom­­ban örömmel vesz részt, ő alapította a hontmegyei múzeumot is, amelybe sok értékes történelmi ok­mány, festmény és könyv van felhalmozva, ő jut­tatta eszébe a vármegye közönségének a korponai országgyűlés háromszázados évfordulóját is s az ő kezdeményezésére határozta el Korpona városa és a megye közönsége, hogy ' megünnepli a hajdukirály emlékét. ~ ' — (A pénz.) Régen, nagyon régen történhe­tett, hogy ebben a kis országban olyan komisz ba­­­talma lett volna a pénznek, mint amilyen most van. Hitvány lelkek, akik csaltak, loptak, raboltak és gyilkoltak, mindig akadtak, részben­ azért is, mert éhesek voltak. Felvetődött a piszkos bandában néhány kiválóbb család tagja is s ezek nyomát csalások és sikkasztások jelezték. De mindez szór­­v­ányosán történt s az aljas bűnösök az ő cseles­kedeteikkel különösebb megdöbbenést nem keltet­tek, mert hiszen az emberek már régen hozzá­szoktak ahoz, hogy eltévelyedések történjenek. A pénz beirása mindenkor rosszra birtja a gonosz haj­lamú embereket, de soha olyan mértékben, mint­­ebben az esztendőben, amikor az eddig rejtett szen­vedélyek mintegy bömbölve keltek ki az emberek­ből s elárasztani akarják az egész országot. Szinte borzadály vesz erőt a jók lelkéin, mikor azt látják, hogy a pénzzel megfizetett Hazaárulás mennyire mesterséggé kezd válni s mikor nap-nap után kon­statálni kénytelenek, hogy mily hatalmas arányok­ban nő a gazemberek száma, akik szemérmetlenül,­­ majdnem hogy hencegve tartják felvonulásaikat. Tisztességesnek látszó férfiak, előkelő családból származó urak, jó állásokban levő tisztviselők épen úgy vállalkoznak a legpiszkosabb foglalkozásokra, mint a sajtó parazitái, akiknek semmi veszteni valójuk nincsen. És mindez pénzért történik. Majd­nem mindem egyes esetben ki lehetne mutatni, hogy a kormány rendelkezésére álló s annak cél­jait elősegíteni­ akaró emberek pénzért vállalkoz­tak arra, hogy az országnak lekopni sem érdemes bitangjai legyenek. Az eladósodott, az anyagi rom­lás előtt álló ostoba és gonosz urak úgy kapnak a jól fizetett s hazaárulással összekötött állások után, mint ahogy a vízbe esettek kapaszkodnak a szalma­­szálhoz. Rettenetesebb látványhoz sohasem jutott a magyar nép, mint amilyet ez idő szerint szem­lélhet, látván a gonosztevőket, akik pimasz arro­ganciával állnak a fórum elé s arra is készek, hogy eladott és megfizetett voltukat bevallják, minden jele nélkül a szégyenérzetnek. A pénzért, az anyagi jólétért készek mindenre s vad bajszát folytatnak a becsületesek, a hazafiak ellen, azt tartván hitványnak és bűnösnek, aki tisztességes és meg nem fizethető. Ebben a borzalmas időben tu­lajdonképen minden jóravaló magyarnak kétségbe kellene esni, mert soha annyi patkány nem szaba­dult ki a kloákákból mint most ugrálnak elő azokból az elzüllött nagyságok, azt a látszatot keltve, hogy az ország pusztulásnak indul. Ám ha a helyzet kétségbeejtőnek látszik is , az emberek gonosz elfajulása némi aggodalmat kelthet is, mégis helyén van a jövőben bízó becsületes embe­rek szíve. Ezek tisztán látják, hogy az országra kedvező fordulatnak mihamar be kell állnni és hogy bekövetkezik a nagy leszámolás, amikor a ma álláshoz és hatalomhoz jutott gazemberek csak gazemberek lesznek, közel járva a börtönökhöz, amelyeknek legutolsó rabja is tisztességesebb ná­luk, mert nem hazaáruló és mert az ellenség által nem fizettette meg magát. ____ — (Fogadásból halálba.) Viság, kolozsme­­gyei község határában levő nagy erdőben a mun­kások estének idején, munka befejeztével, midőn hazafelé indultak, versenyfogadást tettek, hogy ki fog ham­arább a faluba érni. Négy munkás, hogy a fogadást elnyerjék, nem a rendes útón indultak, hanem az úgynevezett ,,száraz zsilipen“, mely itt ugyan sokkal hamarább vezet a faluba, de a tör­vény szigorúan tiltja az azon való járást, mert a csatornán csúsztatják le a nagy tönkfákat. A négy, munkás azonban gondolván, hogy este van, a csu­­szamlás is befejeztetett és így egész jókedvűen a csatornán haladtak hazafelé. Mikor legjobban siettek, a csuszamlás is megkezdődött s a nagy se­bességgel, irtózatos erővel guruló fák három mun­kást halálra összezúztak, a negyedik szerencsére még a csuszamlás előtt kitért a csatornából. A kir. ügyész és törvényszéki orvosok a vizsgálat megejtése végett a szerencsétlenség szinhelyére mentek.­­­ (A gyorsírás terjesztése.) Az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület december első napjaiban új tanfolyamokat indít oly beosztással, hogy a nö­vendékek, mind a magyar, mind a német gyorsvas­ban a nyár beálltáig teljes gyakorlati kiképzést nyer­jenek. A tanfolyamokat a Gyár­ utca 48. sz. Gabels­­berger Szakiskolában parlamenti gyorsírók vezetik különös tekintettel a kereskedelmi irodák igényeire és a különféle írógépek szakszerű kezelésének okta­tásával kapcsolatban.

Next