Pesti Hírlap, 1906. március (28. évfolyam, 75-90. szám)

1906-03-16 / 75. szám

_________________________ PESTI HÍRLAP _____ 1906. március 16., péntek. — (Téli reggel.) Március tizenötödikének reggele nem kis meglepetést okozott azoknak, akik a korai órákban az ablakon kinéztek, vagy az utcára mentek. A szép Budapest ebben a reggeli órában fehér téli képet mutatott. Csillogó hó feküdte meg a házak tetejét, a kövezetet s a fákat. Decemberi hangulatot kelthetett ez a mai reggel, amely bőségesen szolgált hóvizzel is azok számára, akik a régi néphitben hisznek. A nap persze mihamar kibukkant s a márciusi hó olvadni kezdett, még pedig igen gyorsan. Amíg azonban elolvadt, addig a támadó szél ugyancsak fújta a háztetőkről a havat, amelynek apró pelyhei az emberek arcába verődtek, miként az a nehéz téli napokban szokott megtörténni. Az olvadás után erős és metsző szél vette át az uralmat, hideg, barátságtalan napot csinálva tizenötödikéből, amely ilyen formán csak belülről, a szivekben melegített. — (Hennig letartóztatásának részletei.) Hennig rablógyilkos letartóztatásáról — melyről berlini tudósítónk távirati jelentése alapján már hírt adtunk — újabban a következő részletek érkeznek. A Wach- und Schliessgesellschaft egyik hivatalnoka szerdán kevéssel tizenkét óra után szolgálati ügyben kerékpáron a Petrisstraseeba ment. Amikor ahoz a házhoz ért, ahol dolga volt, a kerékpárt a kapu aljában hagyta. Amikor elvégezte a dolgát és újra kijött, a kerékpár eltűnt. Valaki, aki arra ment, figyelmeztette, hogy a szomszéd utcában egy fiatalembert látott, aki egy kerékpárt lett maga mellett. A meglopott hivatalnok a kijelölt irányba sietett és a gazembert mintegy száz méternyi távolságban csakhamar megpillantotta. Erre elővette felősípját és belefújt, hogy a figyelmet a tolvajra felhívja. A tolvaj a siphangra megfordult és amikor üldözőjét megpillantotta, eltaszította magától a kerékpárt és futásnak eredt. Az őr felkapott a kerékpárra és a legnagyobb gyorsasággal a menekülő tolvaj után iramodott, aki egyenesen egy Joecks nevű rendőr karjába futott. A rendőr, aki azt hitte, hogy közönséges csavargóval van dolga, megelégedett azzal, hogy a fickót bal karjánál fogva megragadta, a kerékpár tulajdonosa pedig jobbról ment és így haladtak mind a hárman a kerületi rendőrhivatal felé. Útközben a tovaj azzal állt elő, hogy ő csak egy hajléktalan iparossegéd és kérte, bocsássák szabadon. Ezt a kérését persze nem teljesítették. A rendőrség elé érve Hennig hirtelen rántással kiszabadította magát a rendőr kezeiből és ugyanabban a pillanatban lövés dördült el. Hennig ugyanis hirtelen revolvert rántott elő és közvetlenül a rendőr feje előtt elsütötte. A golyó a rendőr szájába hatolt és jobb arcán újra kijött, mire a kerékpár gazdájának jobb hüvelykujját érte, de csak könnyű sebet okozott. A rendőr erre leütötte a gonosztevőt, aki lerogyott. A közel levő üzletből látta a küzdelmet egy mészáros, odafutott és leteperte a lövöldöző megsebesült tolvajt, aztán másokkal együtt elvonszolta a rendőrségre. Amint az ügyeletes rendőrtisztviselő ki akarta hallgatni a foglyot, leborult a padlóra s alig lehetett lábraállítani. A rendőrbiztosnak úgy tetszett, hogy a tolvaj hasonlít a rablógyilkos Hennig Rudolfhoz, de az tagadta. Megmotozták és zsebében több írást találtak Hennig Rudolf névre. Ekkor aztán bevallotta, hogy ő a keresve keresett rablógyilkos Hennig. A rendőrbiztos vasraverette, de egyúttal orvosi kezelés alá is vetette. A későbbi kihallgatáskor Hennig megtagadott minden feleletet. Berlinből több rendőrbiztost küldtek Stettinbe, hogy átszállítsák a féntrekerült rablógyilkost. Vilmos császárnak még szerda éjjel jelentést tettek a hírhedt rablógyilkos elfogatásáról Egy berlini újságíró fölkereste Hennignek Berlinben élő atyját,, aki ott becsületes munkásember. Hennig atyja a következőket mondta: — Fiam letartóztatásának hírét közömbösen fogadtam. Az első pillanatban ugyan örültem neki, mert most valahára véget fog érni a terhes rendőri ellenőrzés, amely alatt én is állottam. A büntetés, amelylyel fiamat sújtani fogják, mind kevés ,ahoz a végtelen szerencsétlenséghez képest, amelyet családjának már azelőtt is okozott. Szüleit megfosztotta megtakarított pénzecskéjüktől, anyját pedig annyira elkeserítette fiának rosszasága, hogy bánatában meghalt. Ezért ki is tagadtam a családomból. Kevéssel ezelőtt azonban visszatért és mostohaanyjától pénzt követelt. Feleségem érezte, hogy ha a szobában egyedül lett volna vele, az elvetemedettfiú bántalmazta, sőt talán meg is gyilkolta volna. — (Robbanás egy amerikai színházban ) Egy kis pennsylvaniai városnak, Williambourgnak színházában nagy ijedelmet okozott a napokban egy robbanás. A színház világító-készülékének gazolintartója előadás közben felrobbant és lángba borította a színházat. Nagy rémület tört ki az elsötétedett színházban és a menekülők egymást gázolták la Óriási tolongásban négy nőt agyongázoltak, azonkívül huszonöt ember súlyosan megsebesült. (A rendőrség hősködése.) A március 15-ijei ünnepély alkalmával a rendőrség valami nagy, véres zavargástól tartott, mert talpra állította összes legényeit, írnokait és díjnokait, hogy legyen elegendő erő, a tüntetők szétverésére. Hiszen már elmúlt vagy három hét, hogy rendőrkard nem hasított emberkoponyát. Csütörtökre biztosra vették, hogy kissé ismét kifickándozthatják magukat a vitéz urak. A vakmerő, lázadó tüntetők azonban nem mutatkoztak, nem akarták a nemzet ünnepét a rendőrség örömünnepévé avatni Valakivel azonban mégis csak kellett a jeles rendőröknek intézkedni, s mert nem akadtak revolverrel és kövekkel felfegyverkezett lázadók, gyenge, védtelen hölgyek ellen vezettek attakot, akik virágon kívül, csak honleányi érzésekkel voltak felfegyverkezve. Csütörtök délután a II. ker. függetlenségi párt hölgybizottsága a budavári honvédszoborhoz vonult fel. Hozzájuk csatlakoztak özvegy gr. Andrássy Tivádarmé és gr Almássy Dénes leányai. Amikor felértek a rendőrökkel már körülvett szoborhoz, egyik rendőrellenőr kikapta az egyik Almássy leány kezéből a koszorút e szavakkal: „Alászolgája, most már elmehetnek.“ A rendőrfelügyelő pedig rákiáltott az egyik Almássy kortesére: „Itt most nem lesz se verselés, se szavalás.“ Erre az egyik grófkisasszony rágyújtott a Kossuth-nótára és enek hangjainál elindult a menet a' Krisztinavárosi- temető' honvéd-szobrához. Itt a második kerületi függetlenségi párt nevében Milley Károly tartott beszédet és Szabó Pálfré szavalt. A grófnők is kimentek a temetőbe. (Szobafestők és mázolok sztrájkja.) Változatlanul folyik immár negyedik napja a szobafestők és mázolok bérmozgalma. Csütörtökön, korán reggel mintegy ezer munkás volt künn a Zöld vadászbeli sztrájktanyán, ahol a garmadában felszeletelt szalonnából és ropogós friss "kenyérből reggelire mindenki annyit kap, amennyit meg bír enni. Ajándékot eddig nem kaptak, el sem fogadnak, mert még eddig nincsenek ráutalva. A munkaadók csütörtökön délután négy órára békéltető tárgyalást hívtak össze, ami remélhetőleg eredményre is vezetett és a bérharc remélhetőleg mihamarabb véget is ér. (Rejtélyes gyilkosság Párizsban.) Párizsból jelentikt. Kedden éjjel módfelett rejtélyes gyilkosság történt a Rue St- Mauron. Egy eddigele még ismeretlen férfi agyonszúrta Bedor Henriket, egy nagy bőrgyár tulajdonosát. Bedor este,fél kilenc órakor a gyárhelyiségből bement magánirodájába, hogy ott dolgozzék. A házicseléd ilyenkor, szokta a kutyákat rövid időre az utcára kivinni. ..picit ezúttal is megtörtént. A cseléd, amikor a kutyákkal visszajött, úgy az utcára vezető, mint azt a másik ajtót, amely az utcára szolgáló bejáratot az udvarral köti össze, bezárta és tíz órakor a kamrájába ment. Beder fivére és felesége már lefeküdtek. A házmester és a cselédség is le akart feküdni, amikor figyelmüket tompa zuhanás vonta magára. A házmester kirohant az udvarra és fölkeltette a kocsist, mire ketten körüljárták a gyár helyiségeit. Eközben,' az utcát és az udvart' összekötő boltozatos folyosóban lépéseket-hallottak és ugyanabban a percben az utcára nyíló ajtó nagy zörejjel becsapódott. A házmester és a kocsis egy, a gyárral összeköttetésben álló szomszéd házon át az utcára rohantak és a teljesen • Képtelen, utcán ■ egy futó férfit pillantottak meg. Visszatérve, a gyár előcsarnokában,"a lépcső alján holtan feküdt Bodor Henrik, a gyár tulajdonosa. Testén valószínüleg tőrös bottal ejtett több szúrt seb volt. Azt a feltevést, hogy rablógyilkosság történt, azonnal el kellett ejteni, mert a halottnál óráját, bankjegyekkel teli tárcáját és vasszekrényének a kulcsait hiánytalanul megtalálták. A nyomban megindított rendőri vizsgálat meglepő felfedezéssel járt. A cseléd ugyanis észrevette, hogy kulcskötegéből két kulcs, az utcára vezető ajtó és a magániroda lépcsőjéhez vezető kis ajtó kulcsa eltűnt. Mind a két ajtót a cseléd, amikor az utcáról visszatért, elzárta. Hogy ki vitte el ezeket a kulcsokat és ki némította el a kutyákat, ezekre a kérdésekre senki sem tud válaszolni. Bedor, aki 47 éves ember, három év előtt egy nála húsz évvel fiatalabb nőt vett feleségül. Ugyanakkor egy hosszabb ideig tartott szerelmi viszonyt kellett felbontania. Ez a körülmény azért érdemel figyelmet, mert a felettébb rejtélyes gyilkosságra eddig nem találtak mást, meint azt a félig-meddig elfogadható magyarázatot, hogy Bedor családi drámának lett az álázata. (Szerencsétlenség egy iparvasuton.) Szászrégeni távirat jelenti, hogy a görgényvölgyi iparvasuton szerdán éjjel egy kocsi tengelye eltört, aminek következtében az egész tehervonat kisiklott. Egy fékező életét vesztette, egy munkásnak mindkét lábát, egynek pedig jobb kezét vágta el a vonat. A negyedik vasúti alkalmazottnak mellkasa teljeen bezúzódott. A szerezesetlenséget a kocsik túlterhelése okozta. A forgalmat beszüntették és a vizsgálatot megindították. . . (A connaughti herceg Zanzibárban.) A connaughti herceg, aki jelenleg hosszabb világkörüli úton van, Zanzibárba utazott, ahol a szultán részéről fényes fogadásban volt része. Zanzibárt a herceg tiszteletére gyönyörűen feldíszítették.. . — („Borzalom és rémület.“) A „nyomornak és szenvedésének ezt a két ikertestvérét, a borzalmat és rémületet az orosz népnek helyezték kilátásba. Nem ugyan az orosz cár részéről,mert ezt még II. Miklós is soknak találta volna, aki jobbnak látta, ha ő helyette Dumovo, a kegyenc miniszter, fenyegeti meg a szemtelenkedő orosz alattvalókat. Egy orosz grófné nemrég Durovonál volt két ismerősének kiszabadítása érdekében s a miniszternek elmondta, hogy a foglyoknak borzasztó sokat kell szenvedniük. Erre Dumovo ezt felelte: — Ugyan kérem, okos asszony létére hogyan képzelheti ön, hogy mások bajainak elpanaszolásával benyomást fog rám tenni. Nem vagyok jótékony egyesület elnöke, hanem egy óriásbirodalom minisztere. Politikámban nem vezethet a mások bájainak megfontolása és figyelembe vétele. Az én politikám világos és mindenki könynyen megértheti. Egész Oroszországra, oly borzalmat és rémületet fogok hozni, hogy még az unokák is irtózva fognak rá visszaemlékezni. A grófnő meg- Ütödve mondotta ezt el Wittének, akit azért keresett fel, hogy egy letartóztatott ügyvéd kiszabadítása végett közbenjárjon. Az asszony a beszélgetés folyamán azt mondta, hogy nem érti, miként tűrhet Witte maga mellett olyan szemenszedett gazembert, amilyen Durnovo. Witte erre azt felelte, hogy Durnovo a cár korlátlan, bizalmát élvezi, mindent megtehet, amit akar, s ha úgy tetszenek neki, még őt, a miniszterelnököt, is fölakasztathatja. A ’ borzalom és rémület hazájában ily körülmények között feltűnést sem kelthet, hogy a keletszibériai vasút összes pályaudvarain és személyszállító kocsijain e hó 7-éig a következő hirdetményt függesztették ki: „Ha a kíséretünkhöz tartozó bármelyik személy, csendőr - vagy vasúti hivatalnok ellen politikai okoknál fogva merényletet követnek el, úgy egy órávala merénylet után a csapatoknál túszokat fogva tartott személyek agyon fognak lövetni. Aláírva: Rennenkampf tábornok.“ Csaknem ...hatszáz ember van fogva, akik közül a Rennenkampf parancsnoksága alatt áll.A büntetőzászlóaljak statáriális úton, naponta többeket lőnek agyon. Eddig mintegy hatvan embert végeztek ki. Berdabinskban legutóbb kilenc halálos ítéletet hajtottak végre, többek közt egy vonatvezetőn is azért, mert birtokában egy vadászfegyvert találtak. —z (Gyermekrablás a fővárosban.) Izgalmas jelenet történt csütörtök este a Teréz körút és Podmaniczky utca sarkán levő villamos megállóhely előtt. Egy züllött külsejű negyven év körüli férfi, karjai között egy négy évesnek látszó, feltűnő szép szőke leánykával sietett a nyugati pályaudvar irányába. A kis leány keservesenbirdogált, ki akart szabadulni aférfi karjai közül, miközben az egyre hadonászott a levegőben, úgy, hogy az utcán járókelőkre azt a benyomást tette, hogy ittas vagy elme zavarodott. A kis leány kesergő hangon egyre kiáltozott: „Ez nem az én apám, nem az én apám!“ A jelenetnek, többek között Farkas Lajosné fővárosi kereskedő felesége is szemtanúja volt és az idegen elé állva, kérdőre vonta, hogy hova viszi agyermeket. Az idegen egy pillanatra-meghökkent s aztán elszántan azt felelte, hogy az ő, gyermeke. Az urinő azonban, aki lehetetlennek tartotta, hogy a feltűnő szépségű és uriasanöltözött gyermek a gyanús külsejű emberé legyen, 'figyelmessé tette' a közelben, ácsorgó, rendőrt, aki két" más rendőrrel beszélgetett, hogy vonja kérdőre , az idegent. A három rendőr nagy lomhán odalépegetett az ember elé, miközben az egyik megkérdezte, Hogy kié a kis leány s aztán az időgép válaszával megelégedve, tovább tanácskoztak. Farkasné a legnagyobb felháborodással tiltakozott a rendőrök ezen nemtörődömsége ellen, de ezek ügyet sem vetve az urinő méltatlankodására, a züllött külsejűidegent a kétségbeesett gyermekkel futni hagyták. Érdekes, hogy az egész jelenetnek néhány fipsure is szemtanúja volt és a „gentlemanek“ között nem akadt egy sem, ki , az urinőt támogatva, segítségére lett volna. Az a három rendőr, aki birka módjára állott egy csoportban, valószínűleg egy-két Kossuth-nótát éneklő kis diákra lesett, akikkel szemben aztán éreztetik brutalitásukat, mert másként el se éi képzelhető, hogy a különben mindig és" mindenütt akadékoskodó rendőrlegények" annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy ... gyávásnak, látszó , idegent igazolásra szólító,bitúk volnak fel,, amit napjában annyi becsületes" emberrel megtesznek.