Pesti Hírlap, 1907. június (29. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-19 / 145. szám
___________________________ PESTI HÍRLAP 1917. június 19., szerda. fogja a párt álláspontját kifejteni, mely szerint Bihar megye ez ügyben már állást foglalt s azóta semmi sem merült fel, ami a kormány üdvözlésére alkalmat adna. Telegdi József volt szabadelvű képviselő bejelentette, hogy a közgyűlésen indítványozni fogja, hogy írjanak fel a gazdák érdekében az ipari szeszgyárak kontingensének mezőgazdasági szeszgyárakra való átvitele végett. Esti levél. *— Kiállítások Budapesten. — Mikor a miniszternek eszméje támad, levelet ír. Darányi Nácinak — ez a földmívelési miniszter népszerűbb neve — eszméje támadt s levelet írt ma a fővároshoz. Azt az eszmét veti föl, hogy az állatkert területén állandó kiállítási csarnokot kellene építeni, amelyben leginkább virág-, gyümölcs- és baromfi-kiállításokat rendeznének. Mindig helyes dolog, hogyha a miniszter tekintete túlterjed a hivatalos szobáján s nemcsak aktákkal, hanem eszmékkel is igyekszik kormányozni. De az a kérdés, hogy kell-e nekünk új kiállítási csarnok? Mert van már egy régi a Városligetben, az iparcsarnok, s az folyton üresen áll. S ha csakugyan kell, vajon épen az állatkertbe építsük azt? Ha Darányi csak egy kisebb fajta csarnokot gondol a baromfi-kiállítások számára, ebben teljesen igaza van. Ez az állatkertbe illik. Erre tán nem is volna alkalmas az iparcsarnok. De amíg ez az év legnagyobb részében üresen áll, addig tán mégsem volna szükséges az állatkert területéből nagy részt elvenni egy új nagy kiállítási csarnok részére. Mániánk különben is a közkertjeink beépítése. Az állatkert nagy részét beépítették az Ős-Budavárának címzett cocotte-várossal. A Városligetből egész sereg középület kezdi kiszorítani a természetet. Most végre megörültünk, hogy az állatkert csődje egy nagy darab kerthez juttatja ismét a publikumot. Ne építsük azt be Azért meg lehet oldani a Darányi eszméjét, hogy legyen kiállítási csarnok. De hát nem lehetne erre fölhasználni a régi iparcsarnokot, átalakítással, kibővítéssel? A régi világkiállítási épületeket használták mindenütt e célra évekig, így Bécsben a rotundát, Párizsban a Trocadéro-palotát és sokáig a Champs Elyséen a Palais de l’Industriet, amelyben harmincezer frakkos vendégnek adott az elnök estélyt. (Nálunk egy ilyen estélyhez nemcsak helyiség, de tán harmincezer frakk se volna.) Egyelőre nem az a baj, hogy nincs új kiállítási csarnok, hanem az, hogy a régi csarnokban sem tartanak elég kiállítást. S ha tartanak is Magyarországon, azok valósággal titkos kiállítások, amelyeket szinte a nyilvánosság kizárásával rendeznek. Ehez is érteni kell. A kiállításokat szolidan kell megcsinálni, s aztán nagy hűhóval kell reklámozni. Nálunk hűhóval csinálják meg s aztán sehogysem reklámozzák. Persze ehez élelmesség és pénz kell. De e nélkül ne is tessék kiállítást csinálni. Külföldön, ha bárhol bármiféle kiállítást csinálnak, annak a reklámjaival, plakátjaival, hirdetéseivel a világ minden részén találkozunk. Két év előtt volt Münchenben egy sütőipar-kiállítás. Oly óriási emberforgalmat tudtak vele csinálni, hogy három óráig kellett kocsikázni, míg egy privát házban lakást kaptam. Az idei budapesti pék-kiállítást maga a hatóság igyekezett megfojtani. Hát azt tetszik tudni, hogy most Pécsett országos kiállítás van? Ha egy politikus lemegy oda egy dikciót elmondani, akkor olvasok róla valamit, de azt nem lehet hallani, hogy az ország mitelen részéből özönlenék oda a publikum. A kiállítás és az idegenforgalom ikertestvérek. Azokat nevelni kell tudni. Mindenekelőtt az a főszempont, hogy lehetőleg nemzetközi kiállításokat kell rendezni, mert csak ezek vonzzák ide az idegeneket. Ebben a zsánerben egész sereg új dolgot lehetne nálunk produkálni. Például lehetne rendezni nemzetközi toilette-kiállítást. Erre nagyon sok külföldi kiállítót lehetne kapni, mert vevőközönségük is akadna. E mellett külföldi látogató is sok jönne. Lehetne benne egy történeti osztályt csinálni, mely az ismereteket s az ízlést terjesztené, továbbá egy magyar ethnográfiai osztályt, mely nemzeti jellegünket domborítaná ki a népízlés terén a külföld előtt. Egy nemzetközi sportkiálltái hasonlókép igen jól sikerülhetne. Sportszükségleteinket főként a külföldről elégítjük ki, tehát a külföld minden elsőrangú cége kiállítana. A mi iparunk sokat eltanulhatna ebből a kiálításból s a jövőben már szükségleteinket részben itthon fedezhetnénk. A legfőbb cél pedig, amire törekednünk kellene: minél előbb egy világkiállítás Budapesten! Erre gondoljanak a miniszter urak! Erre nemcsak az idegenforgalom s a gazdasági érdekek miatt volna szükségünk, hanem politikai okból is. Kultúránkat s állami önállóságunkat kell vele reklámoznunk. Mert a reklámra most már a nemzetek is rászorulnak.Zsolt: Napi hírek. — (A király szemléje a Práterben.) A király — mint Bécsből táviratozzák — a Práterben szemlét tartott a bosznia-hercegovinai 1. gyalogezred, a 84. gyalogezred felső zászlóalja és a bosznia-hercegovinai vadászzászlóalj felett. E szemlén jelen voltak Lipót Szalvátor és Ferenc szalvátor főhercegek, Schönaich közös hadügyminiszter, Barscher osztrák honvédelmi miniszter, hötzendorfi Conrad vezérkari főnök és Nishi tábornok, a japán hadsereg főfelügyelője. (József főherceg) Havass Imre hadnagy, segédtisztje kíséretében kedden este hét órakor Kecskemétről automobilon Budapestre érkezett. — (Kitüntetés) A király dr Bosányi Béla királyi tanácsosnak, a budapesti Szent Lukács gyógyfürdő orvosának, a közegészségügy terén és a véderő érdekében szerzett érdemei elismeréséül, a Ferenc József-rend tiszti keresztjét adományozta. — (Előléptetés) A király Kenessey Kálmán miniszteri osztálytanácsosi címmel felruházott vasúti és hajózási főfelügyelőt a VI. fizetési osztályba kinevezte. — (Kitüntetett főorvos.) A király dr Bossányi Béla királyi tanácsosnak, a budapesti Szent Lukács-gyógyfürdő főorvosának, a közegészségügy terén és a véderő érdekében szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend tiszti keresztjét adományozta. Dr Bossányi személyében a magyar orvosi kar egyik legkitűnőbb tagja jutott jól megérdemelt kitüntetéshez. Mint nagytudású szakíró és mint európai műveltségű szakember rendkívüli érdemeket szerzett a budapesti fürdők fellendítése körül is. A külföldi lapokban megírt cikkeivel s a külföldi orvosi kongresszusokon előadott tanulmányaival évről-évre felhívja az idegen szakértők figyelmét Budapest fürdőinek nagy jelentőségére, úgy, hogy ma már messze külföldről érkeznek hozzánk betegek gyógyfürdő használatra. (Doktoravatás a műegyetemen.) A budapesti királyi József-műegyetemen kedden délben három nagyképzettségű technikust avattak föl a műszaki tudományok doktorává, ezek: Misángyi Vilmos gépészmérnök, Ilejthő Sándor tanár adjunktusa, Ferenczy József vegyész, Wartha Vince tanár adjunktusa és Dubovitz Hugó, aki szintén vegyész. A fiatal tudósok, akik máris nevet szereztek maguknak munkásságukkal, mindhárman kitüntetéssel tették le a doktori vizsgát. Az avatás a műegyetem kerti pavilonjának nagytermében folyt le nagyszámú közönség jelenlétében, amelynek soraiban a tanári kar tagjai teljes számmal voltak jelen. Az avatást K. Jónás Ödön udv. tanácsos, rektor, Lázár Pál és Kürschák József dékánok végezték. Az uj doktorokat a jelenlevők zajosan megéljenezték. (Templomszentelés Lugoson.) Temesvári tudósitónk jelenti: A lugosi ev. ref. hitközség, mely alig három éve áll fenn, vasárnap délelőtt szentelte fel újonan épült templomát a város és a vármegye közönségének részvétele mellett. (A horvát irodalom hódolata a magyar művészet előtt.) Abból az alkalomból, hogy gróf Vojnovics Iván „Őszi vihar“-a a Nemzeti színház deszkáin közvetlenül kapuzárás előtt nagy és megérdemelt sikert aratott, mely siker oroszlánrésze nagy tragikánk. Jászai Mari, elementáris erőtől duzzadó játékát illeti, rögtönzött, meleg ovációban részesítették kedden este a kitűnő művésznőt horvát testvéreink. A megragadó alakítás, melyben Jászai tolmácsolta Vojnovics drámája hősnőjének lelki küzdelmeit, anyai szeretete mélységes tragikumát, csodálatra ragadta a Budapesten időző szerzőt és honfitársait, köztük a zágrábi nemzeti színháznak szintén körünkben időző igazgatóját, kik készséggel ismerték el, hogy a darabnak, minden értékes tulajdonsága mellett sem lett volna oly zajos hatása Jászai fenomentális művészete nélkül. E fölötti hálájuknak kifejezést adandó, kedden este a budapesti horvátok egy küldöttsége kereste fel a művésznőt lakásán, s pompás babérkoszorút nyújtott át neki, melynek a magyar és a horvát nemzeti szikeket jelképező szalagjain ez a fölirás volt olvasható: „Jászai Marinak, a nagy magyar művésznőnek, a budapesti horvátok.“ Az üdvözlő szónok, Pannan Ernő, szavaira Jászai meghatottan válaszolt. Elfogadja — úgymond — a koszorút, de nem a maga, hanem összes társai nevében. Szalagját megtartja emlékül, a koszorút pedig leteszi Széchenyi, a népes szeretettben egygyé forrt Magyarország legrajongóbb apostola szobrának talapzatára. Melegen emlékezett meg arról az akcióról, mely a magyar-horvát barátságnak az irodalmi és művészeti érintkezés útján való megszilárdítását tűzte feladatául s annak buzgó propagálójáról, Solymosiról. Tanulságos jele az időknek, hogy amíg az országház fényes palotájában dúl az obstrukció s a politikai szenvedélyek meddő harcba állítják a testvérnemzet fiait a magyar állameszmével, addig a Múzsák szelíd berkeiben egymás kulturális törekvéseinek békés megértése s kölcsönös megbecsülése hoz közelebb egymáshoz magyart s horvátot a szellemi kapcsok ápolásában. Lehetetlen el nem gondolkoznunk ezen a jelenségen, mely mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a politika az, ami szétválaszt, s a kultúra, az irodalom és a tudomány az, amely egyesít. S ha ezt látjuk, el kell hinnünk azt is, hogy a horvátok obstrukciója aligha kelt mélyebb visszhangot a hazafias horvátság ama körében, mely a politikát nem sportból és kenyérkeresetből űzi. Viszont aztán miért ne szűrnék le a magunk részéről is azt a komoly igazságot, hogy Budapest főváros helyes politikát követne, ha többször és nagyobb mértékben igyekeznék igazi szíve lenni az országnak, mely nemcsak a közeli, hanem a távolabbi orgánumok vérkeringését is magába koncentrálja s a magyar nemzeti gondolat erősbitésére dolgozza fel? — (A kalocsai érsek Baján.) Városy Gyula kalocsai érsek kedden délután — mint Bajáról jelentik — odaérkezett. A pályaudvaron a városi tanács, az összes hatóságok és testületek fogadták az érseket, kit Hegedűs Aladár polgármester üdvözölt. Délután az összes bajai tanintézetek és társasegyesületek valláskülönbség nélkül tisztelegtek a főpásztornál, ki érsekké történt kinevezése óta most először jött Bajára. Szerdán az érsek a főérnndás szentségeit osztja ki. A város fel van lobogózva. (A budapesti gyógyszertárak reggeli kinyitása.) A nagyközönség előtt ismeretes dolog, hogy a budapesti gyógyszertárak segédszemélyzetei pár hónappal ezelőtt mozgalmat indítottak terhes szolgálatuk megkönnyebbítése céljából. Kívánságukat több pontban foglalták össze s ezek között szerepelt a nappali munkaidő csökkentésére irányuló óhajtás is. A budapesti gyógyszerészek testülete a kívánságok egy részét méltánylandónak találta s ennek folyományaként az eddig dívó gyógyszertári szolgálati rendet több irányban megváltoztatta. Változást szenvedett a többi között a gyógyszertárak nyitvatartási ideje is, amennyiben a jövő hó elsejétől kezdve ezeket reggeli hét óra helyett fél nyolckor fogják kinyitni, míg a bezárásuk továbbra is este kilenc órakor történik. Ezen nyitást a gyógyszerészek a gyógyszertárakban kifüggesztett hirdetés révén hozzák köztudomásra, amelyben egyúttal arra is kérik a közönséget, hogy nem orvosilag rendelt gyógyszereit lehetőleg tíz esti zárás előtt szerezze be a patikából. (Bányászok sztrájkja.) A Dunagőzhajózási Társaság pécs-szabolcsi összes bányáiban tegnap este óta általános a sztrájk. A munkások nyugodtak, mindazonáltal a rend biztosítására egy század katonaság érkezett a telepre a megerősített csendőrség kiegészítésére. Semmiféle közeledés nem történt meg. A sztrájkolók száma háromezer.