Pesti Hírlap, 1907. október (29. évfolyam, 233-258. szám)

1907-10-02 / 234. szám

1907. október 2., szerda. Is.'S/ PESTI HÍRLAP. ____________________________5 A budapesti sajtó nem kívánt kevesebbet, mint a Sturdza-kabinet lemondását, vagy háborút Romániával. És mindez miért? Azért, mert Románia mi­niszterelnöke nem volt Besztercén, és mert Bratia­­nu automobil-kéjutazást téve Erdélyben, két órát Besztercén töltött, ahol 3 nappal később tartotta közgyűlését a román „Astra“ kulturegyesület. Jó­zan észszel bírálva a dolgot, kérdezzük: hogyan le­hetséges, hogy a véletlen összejátszása miatt ilyen nagy dolgok kerekedjenek, s hogyan lehetséges ezek miatt kívánni, hogy e két nemzet levágja egymás orrát? Azonban a dolog úgy áll, hogy a magyarok, akik Bécs által az ajtó mögé vannak szorítva, aki­ket fenyeget a szocialista mozgalom, amely az ál­talános szavazati jogot követeli, látva a veszedel­met, amely a nemzetiségek részéről is fenyegeti őket, ha azok egyesülnek a szocialistákkal, szüksé­gét érezték, hogy belekapaszkodjanak az esetbe és kürtölhessék, hogy a két román miniszter beleele­gyedett Magyarország belügyeibe. Az eset tényleg súlyos volna, ha nem volna képzelődés az egész. A magyar sajtónak rövid időn belül be kell ezt látnia, mert először: Sturdza, amióta fürdőzésé­ből hazatért, nem mozdult ki Romániából, másod­szor, mert Bratianu belügyminiszter nem vett részt a besztercei Astra gyűlésén és csupán automobil­kirándulása közben időzött két órát Besztercén. A mi véleményünk ez. Habár Bratianu útjá­nak politikai célja nem volt, mindazonáltal ő tak­tikai hibát követett el, amely nem árt ugyan sem Romániának, sem a román kormánynak, de bizo­nyos, hogy semmi jót sem fog hozni a határon túli román testvéreinknek. Ismert dolog az Erdélyben és más vidékeken lakó román testvéreink delikát helyzete, a magyar sovinizmussal szemben, ők, akik magyar állampol­gárok, állandóan hazaárulással vannak vádolva és irredentizmussal gyanúsítva. Vas energiájuk kell hogy legyen a román képviselőknek, hogy vissza­verjék a magyarok dühét. Vajon a mi hivatásunk, hogy helyzetüket még rosszabbá tegyük, és rontsuk ügyüket, amelyet egyébként reális tekintetben olyan kevéssé szolgálunk? A határon túli románok olyan sokszor han­goztatták már, hogy bízzuk az ő dolgaik intézését reájuk, mert ők jobban ismerik a viszonyokat, mint mi s mégis éveket töltenek magyar börtönökben, mert mindenbe belekapaszkodnak a magyarok. El­lenben mit­ kívánnak tőlünk a magyarországi ro­mánok? Egyszerűen morális támogatást és azt, hogy abban az erkölcsi és anyagi anarchiában, a­miben az úgynevezett szabad Románia van, ne higyyük azt, hogy a mi határon túli testvéreinknek kedvük volna román királyságbeli állampolgárokká lenni, ők megelégednének, ha Magyarországon egyenlőségben részesülnének és ha a román fajnak szabad fejlődést engednének, a jövőben bízva — fájdalom — egy nagyon távoli álomnak, a nagy Romániának, megvalósulását.­­• A románok kulturális gyűléseinek a magyarok mindig politikai jelentőséget tulajdonítottak. Bratianu látogatása tehát hiba volt, kis hiba ugyan, de mégis hiba. Ha szabadságon, volt is, tudnia kellett volna, hogy Besztercén egy román gyűlés van készülőben, és ha nem tudta, rosszul tette, hogy nem informá­lódott előbb, mert előre kellett látnia, hogy ennek a látogatásnak milyen színezetet fognak adni, s hogy fennek levét a magyarországi románok fogják meg­inni, míg neki és Romániának semmi baja nem tör­ténik. Ennek az incidensnek mégis az a haszna lesz, hogy megtanulhatjuk belőle, miben áll a mi köteles­ségünk a magyarországi románokkal szemben: ke­vesebb, de igaz beszéd, ellenben annál több kézzel­fogható támogatás. Utalunk arra, hogy amikor a Vajda esete és a Lukácsin megválasztása történt, százával érkezett Budapestre az üdvözlő távirat, de a „Lupta“ román napilap — amit a Pesti Hírlap leplezett le — egyetlen előfizetővel sem kapott töb­bet Romániából, ami pedig sokkal többet mondó támogatás lett volna. Ajánlom figyelmébe a hazai románoknak, hogy ■gondoljunk mentél többet a magyarországi román ügyre, de beszéljünk róla mentől kevesebbet. * A román sajtó általában csak a magyar és osz­trák lapok véleményeit közli­ A félhivatalos cáfola­tokat s a magyarokat sértő néhány durva kirohanást kivéve érdemileg nem is foglalkoztak a kérdéssel. A magyarokat sértő kifejezések azonban annál gyű­löletesebb hangon vannak papírra téve. Nem érdekte­len, hogy a besztercei ügyből kifolyólag a két legna­gyobb és legelterjedtebb lap, az Univerul és az Adeverul, csúnyán összeveszett egymással. Az Uni­verul ugyanis, amely nem hozta a szenzációs ese­tet az Adeverul reggeli kiadásával egyidejűleg, heve­sen neki rontott a konkurensének s azzal vádolta, hogy egy követ fújt a magyar lapokkal. A román sajtó általában azt mondja, hogy az esetnek nem lesz semmi következménye. Külpolitikai hírek. Isvolsld és Aerenth­al bécsi tanács­kozásai. A két miniszter bécsi tanácskozásairól megjelent hivatalos értesítés teljesen igazolja négy nappal ezelőtt nyilvánított ama nézetün­ket, hogy a bécsi tanácskozásoknak fő céljuk a macedóniai reform kérdésének megbeszélése. Lapunk tegnapi számában közöltük azt azt utasítást, amelyet a két miniszter a mon­archiák athéni, belgrádi és szófiai képviselőihez miheztartás végett intézett. Ennek az utasításnak bővebb megértésére szükséges tudnunk, hogy a mürzstegi pro­gramainak harmadik pontja, amelynek téves magyarázatáról az utasítás megemlékezik, még abban az időben keletkezett, amidőn a macedó­niai összes keresztények nem ismertek más el­lenséget, hanem csak a törököt, aki ellen egyenként és összesen harcoltak, küzdöttek. De midőn a programm harmadik pontja kimondotta, hogy a töröktől majdan követelni kell, hogy a közigazgatási kerületeket a nem­zetiségi csoportokra való tekintettel határolja el, ettől fogva minden nemzetiség arra töreke­dett, hogy nyelvi és nemzetiségi határait minél inkább kibővitse, hogy majd a bekövetkezendő osztozásnál birtokban találtassák, amely bir­toklást a hatalmak szentesíteni fogják. Természetes, hogy az egyes nemzetiségek­nek ebben törekvése a többiek részéről ellenke­zésre talált s ebből az ellenkezésekből gyilkos testvérharc származott, a „pogány“ töröknek nagy gyönyörűségére. Nem is bánná a török, ha ezek a harcok még hosszú ideig tartanának és a macedóniai keresztény lakosságot végképen tönkre tennék. Neki annál könnyebb lenne­ velük elbánni és könnyű szerrel örökükbe lépni. A macedóniai keresztény lakosság tehát nagy hálával tartozik a két nagyhatalomnak azért, hogy ügyét a kezükbe vették és őt észre­­térítették. Most már csak tőlük függ, hogy mennyiben járulnak ők maguk is hozzá a ren­dezett viszonyok megteremtéséhez, hogy azután szó lehessen a megígért közigazgatási reform keresztülviteléről, amely azonban nem abban fog állani, hogy Macedóniát nemzetiségi szfé­rákra oszszák, hanem egyedül abban, hogy te­kintettel lesznek a nemzetiségek nyelvi és faji sajátságaira. Most azonban a főkérdés nem e körül fo­rog, mert az az időpont, midőn Macedónia tel­jesen nyugodt állapotáról lehet beszélni,­­ még nagyon messzi van. Most az igazságügyi re­form van napirenden, miután a rendőri és pénzügyi reformok, úgy-ahogy, életbe léptek. Az igazságügyi reformok kérdése pedig egyike a legnehezebb, legkényesebb kérdéseknek. Erre nézve valóban nagyon szükséges, hogy az összes hatalom egyértelmű és egyöntetű elha­tározását lássa a porta magával szemben, mert különben nem fog meghajolni a hatalmak kí­vánsága előtt. Sőt még úgy is nagyon kemény ellenállást fog kifejteni a hatalmak beavatko­zása ellen, hivatkozva a mohamedán jogfelfo­gásra, amelynek alapja és forrása, a Korán, a keresztény jogfelfogással homlokegyenest el­lenkezik. Csakis a végső szükségnek és kény­szerűségnek fog engedni a porta, ha beleegye­zését adja majd olyan reformokhoz, amelyek a mohamedán igazságszolgáltatásnak nem a lé­nyegét, mert ehez nem szabad nyúlni, hanem a külalakját illetik. Most tanácskoznak a hatalmak konstan­tinápolyi követei az osztrák-orosz reform­javaslat fölött. Hogy sikerül-e majd nekik egy­öntetű megállapodásra jutniuk, az még nem­ bizonyos. Hir szerint egyes hatalmak kifogá­sokat tettek a javaslat ellen és módosításokat ajánlottak, mikre nézve a többiek érintkezésbe léptek kormányaikkal. A megegyezés nem­ lesz nagyon könnyű, tekintettel arra, hogy Anglia és Olaszország a macedón­ kérdésben eddig egészen más állás­ponton voltak, mint a többi hatalmak, Német­ország pedig mindenképen kedvében akar járni a portának. De föltéve, hogy a közmegegyezés létre fog jönni és a porta szintén hozzájárul majd a hatalmak megállapodásaihoz, még abban az esetben is nagy út választ el bennünket a re­formok megvalósításától. A portának ezer és egy eszköz és mód áll rendelkezésére, hogy a re­formok keresztülvitelét húzza-halaszsza és meg­akadályozza. Ilyen körülmények közt még sokáig vára­kozhatunk a macedóniai rendezett állapotok­ra, de legalább a türelmes várakozás nem ke­rül pénzünkbe és vérünkbe. A marokkói zavarok. Marokkóban beállott az esős, zivataros évszak, melytől a franciák már régen tartottak, mert a tenger felől lehetetlen lesz a partokat megközelíteniök. Eddig Rabat, Larasch és Saffi kikötőiből jelezték a viharok megérkezését. A mai helyzet Marokkóban a következő: Mulej Halid csapatai Bu-Rial-Imuri vezérlete alatt Settatba érkeztek. Ez a helység mintegy 64 kilométer távolságra van Drude táborától. Cél­juk, állítólag, az volna, hogy a Sauja-törzset megakadályozzák abban, hogy Casablancát el­érhesse. Köztük és Drude között nincs ellenség. Más oldalról meg Abd-El-Aziz jelenléte bizto­sítja a békét és nyugalmat egy időre, úgy hogy a franciáknak megtámadtatástól nem kell tar­­taniok. Kérdés azonban, hogy mindennek dacára jól érzik-e magukat mostani helyzetükben, ki­vált, ha ez az állapot sokáig fog tartani. Casablancába az elmenekült lakosság nagy része már visszatért, de a régi élet és ele­venség csak nem akar visszatérni, mert a kör­nyékbeliek a franciák szigorú rendőri intézke­dései miatt nem nagyon látogatják a vásá­rokat.Mai híreink Párizs, okt. 1. Gasablancai jelentések szerint az Uledharris törzs egy képviselője közölte Drude tábornokkal és Malpertuis konzullal, hogy a szomszédos Uledsaid­ törzs Casablanca felé szándékozik menetelni. Mi­­után az Uledharris törzs területén áthaladva, kí­vánja Casablancát elérni, e törzs megfelelő intéz­kedéseket kér az átvonulás megakadályozására. " Párizs, okt. 1. Leriche francia konzul kihallgatásáról Abdul Aziz szultánnál, jelentik, hogy a szultán megelé­gedését fejezte ki Regnault követ közeli érkezése felett és egyúttal megígérte, hogy mindent el fog követni a francia követelések teljesítése érdekében. Párizs, okt. 1. A Matin szerint a Marokkóban képviselt ösz­­szes hatalmak beleegyeztek abba, hogy a marokkói partokon űzött hadicsempészet ellen megfelelő in­tézkedések tétessenek. Csupán Spanyolország emelt kifogásokat és nem adta beleegyezését. A Matin jelenti Rabatból. A szultán kihall­gatáson fogadta a­ francia konzult és vele szemben szívélyesnek és konciliánsnak mutatkozott. Kész­nek nyilatkozott arra is, hogy Franciaország kö­veteléseit teljesíti. Casablanca, okt. 1. (Havas.) A katonai hírszolgálati iroda meg­erősíti, hogy Sehat felől új medalla közeledik. Bi­zonyosnak látszik, hogy nem szándékoznak Casab­lanca felé előrenyomulni. A jelek arra mutatnak, hogy Mulei-Hafidnak kétségtelenül békés szándé­kai vannak. Regnault követ értesítette a szultánt, hogy ha az utak megfelelőek lesznek és lehetővé te­szik, Rabatba fog menni. Az orani kedvezőtlen egészségügyi viszonyokról érkezett h­írek következ­tében a francia konzul s a maghten megteszik a szükséges védőintézkedéseket. A benszülöttek za­vartalanul visszatérnek a városba, mindazáltal a vásárt még mindig kevesen látogatják

Next