Pesti Hírlap, 1907. október (29. évfolyam, 233-258. szám)
1907-10-02 / 234. szám
1907. október 2., szerda. Is.'S/ PESTI HÍRLAP. ____________________________5 A budapesti sajtó nem kívánt kevesebbet, mint a Sturdza-kabinet lemondását, vagy háborút Romániával. És mindez miért? Azért, mert Románia miniszterelnöke nem volt Besztercén, és mert Bratianu automobil-kéjutazást téve Erdélyben, két órát Besztercén töltött, ahol 3 nappal később tartotta közgyűlését a román „Astra“ kulturegyesület. Józan észszel bírálva a dolgot, kérdezzük: hogyan lehetséges, hogy a véletlen összejátszása miatt ilyen nagy dolgok kerekedjenek, s hogyan lehetséges ezek miatt kívánni, hogy e két nemzet levágja egymás orrát? Azonban a dolog úgy áll, hogy a magyarok, akik Bécs által az ajtó mögé vannak szorítva, akiket fenyeget a szocialista mozgalom, amely az általános szavazati jogot követeli, látva a veszedelmet, amely a nemzetiségek részéről is fenyegeti őket, ha azok egyesülnek a szocialistákkal, szükségét érezték, hogy belekapaszkodjanak az esetbe és kürtölhessék, hogy a két román miniszter beleelegyedett Magyarország belügyeibe. Az eset tényleg súlyos volna, ha nem volna képzelődés az egész. A magyar sajtónak rövid időn belül be kell ezt látnia, mert először: Sturdza, amióta fürdőzéséből hazatért, nem mozdult ki Romániából, másodszor, mert Bratianu belügyminiszter nem vett részt a besztercei Astra gyűlésén és csupán automobilkirándulása közben időzött két órát Besztercén. A mi véleményünk ez. Habár Bratianu útjának politikai célja nem volt, mindazonáltal ő taktikai hibát követett el, amely nem árt ugyan sem Romániának, sem a román kormánynak, de bizonyos, hogy semmi jót sem fog hozni a határon túli román testvéreinknek. Ismert dolog az Erdélyben és más vidékeken lakó román testvéreink delikát helyzete, a magyar sovinizmussal szemben, ők, akik magyar állampolgárok, állandóan hazaárulással vannak vádolva és irredentizmussal gyanúsítva. Vas energiájuk kell hogy legyen a román képviselőknek, hogy visszaverjék a magyarok dühét. Vajon a mi hivatásunk, hogy helyzetüket még rosszabbá tegyük, és rontsuk ügyüket, amelyet egyébként reális tekintetben olyan kevéssé szolgálunk? A határon túli románok olyan sokszor hangoztatták már, hogy bízzuk az ő dolgaik intézését reájuk, mert ők jobban ismerik a viszonyokat, mint mi s mégis éveket töltenek magyar börtönökben, mert mindenbe belekapaszkodnak a magyarok. Ellenben mit kívánnak tőlünk a magyarországi románok? Egyszerűen morális támogatást és azt, hogy abban az erkölcsi és anyagi anarchiában, amiben az úgynevezett szabad Románia van, ne higyyük azt, hogy a mi határon túli testvéreinknek kedvük volna román királyságbeli állampolgárokká lenni, ők megelégednének, ha Magyarországon egyenlőségben részesülnének és ha a román fajnak szabad fejlődést engednének, a jövőben bízva — fájdalom — egy nagyon távoli álomnak, a nagy Romániának, megvalósulását.• A románok kulturális gyűléseinek a magyarok mindig politikai jelentőséget tulajdonítottak. Bratianu látogatása tehát hiba volt, kis hiba ugyan, de mégis hiba. Ha szabadságon, volt is, tudnia kellett volna, hogy Besztercén egy román gyűlés van készülőben, és ha nem tudta, rosszul tette, hogy nem informálódott előbb, mert előre kellett látnia, hogy ennek a látogatásnak milyen színezetet fognak adni, s hogy fennek levét a magyarországi románok fogják meginni, míg neki és Romániának semmi baja nem történik. Ennek az incidensnek mégis az a haszna lesz, hogy megtanulhatjuk belőle, miben áll a mi kötelességünk a magyarországi románokkal szemben: kevesebb, de igaz beszéd, ellenben annál több kézzelfogható támogatás. Utalunk arra, hogy amikor a Vajda esete és a Lukácsin megválasztása történt, százával érkezett Budapestre az üdvözlő távirat, de a „Lupta“ román napilap — amit a Pesti Hírlap leplezett le — egyetlen előfizetővel sem kapott többet Romániából, ami pedig sokkal többet mondó támogatás lett volna. Ajánlom figyelmébe a hazai románoknak, hogy ■gondoljunk mentél többet a magyarországi román ügyre, de beszéljünk róla mentől kevesebbet. * A román sajtó általában csak a magyar és osztrák lapok véleményeit közli A félhivatalos cáfolatokat s a magyarokat sértő néhány durva kirohanást kivéve érdemileg nem is foglalkoztak a kérdéssel. A magyarokat sértő kifejezések azonban annál gyűlöletesebb hangon vannak papírra téve. Nem érdektelen, hogy a besztercei ügyből kifolyólag a két legnagyobb és legelterjedtebb lap, az Univerul és az Adeverul, csúnyán összeveszett egymással. Az Univerul ugyanis, amely nem hozta a szenzációs esetet az Adeverul reggeli kiadásával egyidejűleg, hevesen neki rontott a konkurensének s azzal vádolta, hogy egy követ fújt a magyar lapokkal. A román sajtó általában azt mondja, hogy az esetnek nem lesz semmi következménye. Külpolitikai hírek. Isvolsld és Aerenthal bécsi tanácskozásai. A két miniszter bécsi tanácskozásairól megjelent hivatalos értesítés teljesen igazolja négy nappal ezelőtt nyilvánított ama nézetünket, hogy a bécsi tanácskozásoknak fő céljuk a macedóniai reform kérdésének megbeszélése. Lapunk tegnapi számában közöltük azt azt utasítást, amelyet a két miniszter a monarchiák athéni, belgrádi és szófiai képviselőihez miheztartás végett intézett. Ennek az utasításnak bővebb megértésére szükséges tudnunk, hogy a mürzstegi programainak harmadik pontja, amelynek téves magyarázatáról az utasítás megemlékezik, még abban az időben keletkezett, amidőn a macedóniai összes keresztények nem ismertek más ellenséget, hanem csak a törököt, aki ellen egyenként és összesen harcoltak, küzdöttek. De midőn a programm harmadik pontja kimondotta, hogy a töröktől majdan követelni kell, hogy a közigazgatási kerületeket a nemzetiségi csoportokra való tekintettel határolja el, ettől fogva minden nemzetiség arra törekedett, hogy nyelvi és nemzetiségi határait minél inkább kibővitse, hogy majd a bekövetkezendő osztozásnál birtokban találtassák, amely birtoklást a hatalmak szentesíteni fogják. Természetes, hogy az egyes nemzetiségeknek ebben törekvése a többiek részéről ellenkezésre talált s ebből az ellenkezésekből gyilkos testvérharc származott, a „pogány“ töröknek nagy gyönyörűségére. Nem is bánná a török, ha ezek a harcok még hosszú ideig tartanának és a macedóniai keresztény lakosságot végképen tönkre tennék. Neki annál könnyebb lenne velük elbánni és könnyű szerrel örökükbe lépni. A macedóniai keresztény lakosság tehát nagy hálával tartozik a két nagyhatalomnak azért, hogy ügyét a kezükbe vették és őt észretérítették. Most már csak tőlük függ, hogy mennyiben járulnak ők maguk is hozzá a rendezett viszonyok megteremtéséhez, hogy azután szó lehessen a megígért közigazgatási reform keresztülviteléről, amely azonban nem abban fog állani, hogy Macedóniát nemzetiségi szférákra oszszák, hanem egyedül abban, hogy tekintettel lesznek a nemzetiségek nyelvi és faji sajátságaira. Most azonban a főkérdés nem e körül forog, mert az az időpont, midőn Macedónia teljesen nyugodt állapotáról lehet beszélni, még nagyon messzi van. Most az igazságügyi reform van napirenden, miután a rendőri és pénzügyi reformok, úgy-ahogy, életbe léptek. Az igazságügyi reformok kérdése pedig egyike a legnehezebb, legkényesebb kérdéseknek. Erre nézve valóban nagyon szükséges, hogy az összes hatalom egyértelmű és egyöntetű elhatározását lássa a porta magával szemben, mert különben nem fog meghajolni a hatalmak kívánsága előtt. Sőt még úgy is nagyon kemény ellenállást fog kifejteni a hatalmak beavatkozása ellen, hivatkozva a mohamedán jogfelfogásra, amelynek alapja és forrása, a Korán, a keresztény jogfelfogással homlokegyenest ellenkezik. Csakis a végső szükségnek és kényszerűségnek fog engedni a porta, ha beleegyezését adja majd olyan reformokhoz, amelyek a mohamedán igazságszolgáltatásnak nem a lényegét, mert ehez nem szabad nyúlni, hanem a külalakját illetik. Most tanácskoznak a hatalmak konstantinápolyi követei az osztrák-orosz reformjavaslat fölött. Hogy sikerül-e majd nekik egyöntetű megállapodásra jutniuk, az még nem bizonyos. Hir szerint egyes hatalmak kifogásokat tettek a javaslat ellen és módosításokat ajánlottak, mikre nézve a többiek érintkezésbe léptek kormányaikkal. A megegyezés nem lesz nagyon könnyű, tekintettel arra, hogy Anglia és Olaszország a macedón kérdésben eddig egészen más állásponton voltak, mint a többi hatalmak, Németország pedig mindenképen kedvében akar járni a portának. De föltéve, hogy a közmegegyezés létre fog jönni és a porta szintén hozzájárul majd a hatalmak megállapodásaihoz, még abban az esetben is nagy út választ el bennünket a reformok megvalósításától. A portának ezer és egy eszköz és mód áll rendelkezésére, hogy a reformok keresztülvitelét húzza-halaszsza és megakadályozza. Ilyen körülmények közt még sokáig várakozhatunk a macedóniai rendezett állapotokra, de legalább a türelmes várakozás nem kerül pénzünkbe és vérünkbe. A marokkói zavarok. Marokkóban beállott az esős, zivataros évszak, melytől a franciák már régen tartottak, mert a tenger felől lehetetlen lesz a partokat megközelíteniök. Eddig Rabat, Larasch és Saffi kikötőiből jelezték a viharok megérkezését. A mai helyzet Marokkóban a következő: Mulej Halid csapatai Bu-Rial-Imuri vezérlete alatt Settatba érkeztek. Ez a helység mintegy 64 kilométer távolságra van Drude táborától. Céljuk, állítólag, az volna, hogy a Sauja-törzset megakadályozzák abban, hogy Casablancát elérhesse. Köztük és Drude között nincs ellenség. Más oldalról meg Abd-El-Aziz jelenléte biztosítja a békét és nyugalmat egy időre, úgy hogy a franciáknak megtámadtatástól nem kell tartaniok. Kérdés azonban, hogy mindennek dacára jól érzik-e magukat mostani helyzetükben, kivált, ha ez az állapot sokáig fog tartani. Casablancába az elmenekült lakosság nagy része már visszatért, de a régi élet és elevenség csak nem akar visszatérni, mert a környékbeliek a franciák szigorú rendőri intézkedései miatt nem nagyon látogatják a vásárokat.Mai híreink Párizs, okt. 1. Gasablancai jelentések szerint az Uledharris törzs egy képviselője közölte Drude tábornokkal és Malpertuis konzullal, hogy a szomszédos Uledsaid törzs Casablanca felé szándékozik menetelni. Miután az Uledharris törzs területén áthaladva, kívánja Casablancát elérni, e törzs megfelelő intézkedéseket kér az átvonulás megakadályozására. " Párizs, okt. 1. Leriche francia konzul kihallgatásáról Abdul Aziz szultánnál, jelentik, hogy a szultán megelégedését fejezte ki Regnault követ közeli érkezése felett és egyúttal megígérte, hogy mindent el fog követni a francia követelések teljesítése érdekében. Párizs, okt. 1. A Matin szerint a Marokkóban képviselt öszszes hatalmak beleegyeztek abba, hogy a marokkói partokon űzött hadicsempészet ellen megfelelő intézkedések tétessenek. Csupán Spanyolország emelt kifogásokat és nem adta beleegyezését. A Matin jelenti Rabatból. A szultán kihallgatáson fogadta a francia konzult és vele szemben szívélyesnek és konciliánsnak mutatkozott. Késznek nyilatkozott arra is, hogy Franciaország követeléseit teljesíti. Casablanca, okt. 1. (Havas.) A katonai hírszolgálati iroda megerősíti, hogy Sehat felől új medalla közeledik. Bizonyosnak látszik, hogy nem szándékoznak Casablanca felé előrenyomulni. A jelek arra mutatnak, hogy Mulei-Hafidnak kétségtelenül békés szándékai vannak. Regnault követ értesítette a szultánt, hogy ha az utak megfelelőek lesznek és lehetővé teszik, Rabatba fog menni. Az orani kedvezőtlen egészségügyi viszonyokról érkezett hírek következtében a francia konzul s a maghten megteszik a szükséges védőintézkedéseket. A benszülöttek zavartalanul visszatérnek a városba, mindazáltal a vásárt még mindig kevesen látogatják