Pesti Hírlap, 1907. november (29. évfolyam, 259-284. szám)

1907-11-05 / 262. szám

1907. november 5., k«M. PESTI HÍRLAP Debrecen irodalmi iinnepe. Debrecen, nov. 5. *— Saját tudósítónktól. — (Vasárnap országos jelentőségű irodalmi ünnep volt Debrecenben, ahol a Csokonai Kör kegy­elet­esen adózott az első rendszeres magyar füvészkönyv szer­zői, diószegi Sámuel és Fazekas Mihály emlékének.­­A tudományos és irodalmi világ szép számmal képviseltette magát az ünnepélyen, de részt vett azon Debrecen város egész előkelő közönsége is. Ek­kor leplezték le a debreceni, Diószegi Sámuel terve szerint létesített füvész­kertben a füvészkönyv szer­zői emlékére felállított emlékművet, Somogyi Sán­dor fiatal szobrász munkáját. A szobor egy termé­sze­timádó aggastyánt ábrázol, aki rajongó szeretet­tel borul az őt környező virágok felé. Debrecen egy nem nagy méretű, de igen sike­­rsü­lt szoborral gazdagodott az ország másik két ki­váló műalkotása, a Csokonai és a Bocskay szob­rok közvetlen szomszédságában. Ott voltak az ünnepségen a M. T. Akadémia képviseletében, dr Mágócsy-Diesz Sándor egyetemi tanár, a műegyetem részéről dr Ilosvay Lajos udvari tanácsos, a M. K. Természettudományi Társulat ré­széről dr Tuzson János egyetemi magántanár. A M. Nyelvtudományi Társulatot Széll Farkas, a Föld­rajzi Társaságot Fazekas Sándor, a Kisfaludy Tár­saságot Fiák Károly, a Petőfi Társaságot Szávay Gyula, a Nemzeti Múzeumot dr Fibárszky Nándor, a Fővárosi Ifjúság Természetrajzi Szöveteségét dr Szabó Zoltán képviselték. Ott volt továbbá Herman Ottó, akinek zajos­an nagy ünneplésben volt része, Weszprémy Zoltán főispán, gróf Dégenfeld József egyházkerületi fő­gondnok, Kovács József polgármester, Kovács Gyula alispán, dr Erős Lajos kollégiumi akadémiai igaz­gató és Kazay Sándor középiskolai igazgató vezeté­sével a kollégium tanári kara, Jászay Rezső a pre­montreiek főgimnáziumának lelkész-tanárai, a re­formátus lelkészi kar Balogh Ferenc és Könyves- Tóth Kálmán egyházi írók vezetése alatt teljes számban. Ott volt a Diószegi-család tagjai közül dr Ko­vács Ernő országos képviselő és megjelentek dr Thaler Kálmán, dr Bakonyi Samu és Szabó Kálmán, Debrecen országgyűlési képviselői is. Az ünnepély d. e. 10-kor a kollégium díszter­­mében kezdődött felolvasó üléssel. Géressy Kálmán megnyitó beszéde után a főiskolai énekkar egy XIX. század­ elejéről való, vallásos éneket adott elő, mely­nek szövegét Diószegi Sámuel írta, a füvészkönyv­­egyik szerzője. Török Péter természetrajzi tanár a füvészköny­­vet méltató értekezést olvasott fel, melyben kimu­tatta, hogy az első magyar füvészkönyv korszakot alkotott a magyar botanikában. A debreceni dalegylet dalegyveleget adott elő, melynek szövegét Csokonai Vitéz Mihály és Fazekas Mihály írták. A füvészkönyv magyaros stílusát, nagy iro­dalmi készségét dr Kardos Albert méltatta, aki mint a Csokonai Kör titkára fáradhatlak munkásságot fejt, ki irodalmi ünnepségek előkészítésében. A díszgyűlés után leleplezték a Fazekas emlék­mű­vet, melynek történetét dr Tüdős János is­mertette. Dr Mágócsy-Diesz Sándor az Akadémia kép­viseletében mondott ünnepi beszédet. — Nagy érdemű — úgymond — Diószegi-Fa­zekas könyvének, hogy megalkották abban a botanika magyaros műnyelvét, óriási nyelvismerettel, magya­ros észjárással. A növény­tudomány­okban jártas Dió­szegi Sámuel és a nagy nyelvérzékkel bíró Fazekas Mihály szerencsésen egészítették ki egymást. Ezután Kom­láss­ii Artur a Csokonai Kör nevé­ben átadta a szobrot Erős Lajos kolégiumi rektor­professzornak, majd a megkoszorúzás következett. Dél tájba­n a Kossuth­ utcai temetőben Diószegi Sámuel sírkövét és Fazekas Mihály síremlékét ko­­szorúzták meg. Délben banker volt a Bika-szálloda dísztermé­ben, amelyről Géressy Kálvmán mondta az első po­­hárköszöntőt a vendégekre. Herman Ottó is , felzólalt, valósággal elra­gadva humorával a jelenlevőket. Tiszta magyar kul­túrát kell teremtenünk, — úgymond — ne tévesz­­szü­k meg magunkat az internacionális mozgalmak­tól. Ami hasznos és célszerű a külföldi tudományos­ságban, irodalomban és művészetben, azt átvehetjük, de le kell szűrnünk azokat s a magyar szellem zo­máncával kell bevonnunk. Debrecen város igazi ma­gyar polgáraira ürítette poharát. Utána még egész sora következett a felköszöntőknek, amelyek az iro­dalmi ünnepet befejezték. Megyék és városok. Somogy vármegye új alispánja, Kaposvárról táviratozzák. A Sárközy halálával megüresedett alispáni székbe Somogy vármegye törvényhatósá­ga vasárnap Kaposvárott megtartott közgyűlésé­ben Kacskovics Lajost választotta meg. Gróf Ap­­ponyi Albertnek pedig az őt ért támadások alkal­mából táviratilag bizalmat szavaztak. Esti levél. — Szellemi és testi munkások. — Orvosok sztrájkoltak! Nem gyógyították a betegeket! — Szenzációsan hangzik így az eset, mely Aradon történt. S alkalmas a közhangu­latot az orvosok ellen irányítani. Első tekintetre úgy tűnik föl a hír, mint­ha a doktorok is a nemzetközi szocialista mun­kások zsarolási rendszeréhez fordultak volna. Pedig tulajdonképen ők az áldozatai a nemzet­közi szocialista munkásoknak. Ma jelszó és divat: mindent a munkáso­kért és mindent a munkásoknak! A politiku­sok vadászszák a népszerűséget s ennek az árát hol az állammal fizettetik meg, hol meg az in­telligenciával. Mert a munkások közül csupán a testi munkások lak­nak divatban. Azokat tömik min­den jóval, mintha libák volnának. Mert félnek tőlük. Mert ezek hol ablakokat, hol fejeket ver­nek be. A szellemi munkás dögöljön meg éhen. Hogy a testi munkásoknak hízelegjenek, úgy csinálták meg a politikus urak a tör­vényt, hogy a munkásbetegpénztáraknál a szel­lemi munkások vérével itatják a testi munká­sokat. Ezért nem lehettek megelégedve az aradi munkásbetegpénztár orvosai a honoráriu­maikkal. Ez a szórványos kis eset gyönyörűen jel­lemzi a mi beteg közállapotainkat. Az egész nemzetközi szocializmus, mely frázisaiban a „tőke“ és a „hatalom“ ellen tör, a valóságban a hatalommal mindig osztozik a tőkében és mindenkor csak a szegény emberek s különö­sen a szellemi munkások ellen tör. A nemzetközi szocialistáknak köszönhet­jük, hogy drágult az élet a szegény emberek számára. A gazdagok m­eg sem érzik. Nem építettek a kőművesek s a tőke emberei, a házi­urak, húznak belőle hasznot. A szegény ember számára nincs lakás s nemsokára a kőműve­sekkel együtt hajléktalanok leszünk. Maiden a munkásmozgalmak miatt drágult s ki érzi meg? Csak a szegény testi és a szellemi munkás. Az élet humorához tartozik, hogy Ma­gyarországon, ahol oly sok az analfabéta s ahol a nyomtatott betűnek olyan a hivatása, mint a Messiásnak volt, ebben a kulturátlan országban megdrágították a kultúrát is, a be­tűt is! Nehogy szegény ember lapot vagy köny­vet csinálhasson s eszméket terjeszthessen! Azt nehezítették meg, ami a szocializmusnak leg­többet használ. S — risum teneatis! — meg­drágították a könyvkötést is! Hiszen aki Ma­gyarországon eddig könyvet köttetett, azt az aranygyapjas renddel kellett volna kitüntetni. De hát a nemzetközi szocialista vezérek­kel nem lehet vitatkozni. Ők játszszák a csal­hatatlan pápát. Ahelyett, hogy a szellemi mun­kásokkal, az ország intelligenciájával, össze­fogva küzdenének a szocializmus nemes esz­méiért s Magyarországon mindenekelőtt ma­gyarok maradnának és az igazán káros holt­tőke, a születés előjoga s a naplopó nagy urak ellen inditanának harcot, s csak a társadalom legszegényebb s legértékesebb osztálya, a latei­­ner elem, a szellemi munkások életét nehezítik. Szegény orvosok! A magánéletben úgyis csak az fizet nekik, aki épen akar, s mikor ha­tóságok és testületek veszik igénybe a tudásu­kat, akkor olyan honoráriumot vagy fizetést adnak nekik, hogy arra ráfizethetnek. Veszedelmes dolog, hogy a testi munká­sok mindig csak a szellemi munkások érdekeit sértik és életét nehezítik. Egyszer eszükbe jut­hat a szellemi munkásoknak, hogy ők is „szak­szervezetben“ egyesüljenek és sztrájkoljanak. Ennek csak a testi munkások adnák meg az árát. Hát még ha eszükbe jutna azoknak, hogy ezeknek a munkáját megtanulják és elvégez­zék! A testi munkások fele kenyerét vesztené. Mert a testi munka legtöbb szakmája olyan, hogy a szellemi munkához szokott intel­ligens ember fél év, alatt jobban megtanulja azt, amit a testi munkás egy életen át tanult. Nem kell az ügyvédből lett asztalosra, dr Eöry Gyu­lára, vagy a katonatisztből lett hentesre hivat­koznom, minden ember ismer egész sereg la­­teiner embert, aki a maga diplomája mellett mulatságból játszva megtanult egy mesterséget. Micsoda rém­ületes pusztulás lenne a magyar munkások és iparosok között, ha a szo­rongatott intelligens osztály önvédelemből testi munkát is végezne s kivenné a kenyeret a testi munkások szájából. Például, mint­­)óczi Lajos írta egy híres versében, „a könyvkötés is irodalmi s nem agynyomó foglalkozás.“ Magyarországon oly kevés könyv kel el, hogy a legnépszerűbb író is bekötheti játszva a saját könyveit s ha ezt a tréfát megtennék, fél év múlva kivándorol­hatna minden könyvkötő Amerikába. Vajon nem jobb volna e helyett szellemi és testi mun­kásoknak egyesülni a szocializmus és a magyar­ság eszméiben? Zsolt: Képzőművészet. * (A Márk-kiállítás megnyitása.) Márk La­jos festőművész kollektív kiállítását vasárnap d. e. nyitotta meg ünnepélyesen Molnár Viktor közok­tatásügyi államtitkár a Nemzeti Szalon palotájá­ban. A szenzációs kiállítás megnyitására odasietett a főváros egész előkelő közönsége. A közönség leg­nagyobb részét ezúttal igazán a szép asszonyok tet­ték, de soraikban ott láttuk közéletünknek és a hi­vatalos világnak számos kiválóságát. Az államtit­kárt, aki tizenegy órakor jött a Szalon vezetősége élén Ernszt Lajos ügyvezető igazgató és Déry Béla titkár fogadta és maga a kiállító művész kalauzolta. Az államtitkár a legmelegebb elismeréssel adózott a művésznek. * (A téli tárlat.) A Képzőművészeti Társu­lat téli tárlata, amelyet ezúttal csupán hazai mű­vészek alkotásaiból rendezett, november 14-én dél­után nyílik meg ünnepélyesen. A tárlatot gróf Apponyi Albert közoktatási miniszter, vagy akadá­lyoztatása esetén megbízott képviselője nyitja meg. A sajtó képviselőinek 13-án mutatják be a kiállí­tást, míg a művészek számára a vernissage 12-én lesz. A tárlaton ezúttal minden csütörtökön és va­sárnap este 7—11 óráig lesz sétahangverseny, me­lyen a teljes honvédzenekar működik közre. * (Szobrászati műremekek másai a Szépmű­vészeti Múzeumban.) A városligeti új Szépművé­szeti Múzeumba most szállítják ama szobrászati remekek gipsz-másolatait, melyeket Kammerer­ Ernő mint tanácsos, a múzeum igazgatója, rendelt meg a múzeum szobormű osztálya számára. Ez a gyűjtemény hű képét fogja adni a szobrászat törté­netének, mert az ókori remekművek másain kívül meg lesznek benne az ó­keresztén­y renaissance és barokk­ korszak legkiválóbb plasztikai alkotásai. A szobormásolatokat történeti sorrendben helyezik el a szobortermekben és oda kerülnek a múzeum tulaj­donában levő márvány és bronz eredeti műalkotá­sok is. * (A római nagy művészeti díjak.) A Fraknói Vilmos püspök által alapított római nagy művé­szeti díjakra kiírt pályázat határideje október 31-én járt le. A kitűzött időig tíz festő és öt szobrász adta be kérvényét és küldte be pályamunkáit az Országos Képzőművészeti Tanácshoz, mely báró F­orster Gyula elnöklésével még e hónapban dönt a pályadíjak sorsa fölött. A díjak nyertesei szabad lakást és ingyen műtermet kapnak Fraknói püspök római villájában, ezenkívül jelentékeny pénzbeli segítséget. Az idén egy szobrász és két festő kap római díjat. A pályanyertes művészek ezenfelül nagyszabású művészi megbízást kapnak Fraknói püspöktől, aki melegen érdeklődik a pályázat sorsa iránt. IRODALOM. * (A hegyek közül.) Ezt a címen könyvet ad ki Reéz Pál, a Szegedi Napló munkatársa, akinek az írásait lapunkból is előnyösen ismeri a közön­ség. A fiatal, fejlődő író a magyar katonák életét rajzolja, elevenen és színesen. Történetei onnan alulról, Boszniából és Hercegovinából valók, ahol katonaidejét töltötte. A könyv ára két korona lesz. 9

Next