Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 26-38. szám)

1910-02-01 / 26. szám

2 PESTI HÍRLAP 1910. február 1., kedd. Khuen-kabinet képes lesz magának hatalmas pártot csinálni? Nem lesz ennek a képviselő­választásnak semmiféle irányban semmiféle haszna. Nem fog az használni sem a király­nak, sem a nemzetnek; legfölebb azoknak a képviselőknek, akik lehetőleg olcsó pénzen mandátumhoz jutnak. Azt, hogy a Khuen-kabinet mai összeállí­­tásában, mai programmtalanságában és csu­pán a választási kassza pénzerejére támasz­kodva belemenjen a választásokba, abszur­dumnak tartjuk. Királyi kéziratokkal nem le­het választási campagnet végigküzdeni. Éhez kell új politikai programm és új pártalakulás. .Viszont azonban, mióta Khuen rálépett a tör­vénytelen kormányzás terére, magára nézve lehetetlenné tette, hogy az új pártalakulásnak akár magva, vagy akár csak kovásza is le­gyen. Kivel akarja megcsinálni Khuen azt az új pártot és új programmot, melylyel a vá­lasztási küzdelmekbe akar menni? Az összes politikai pártokra nézve lehetetlenné tette az együttműködést a királyi kéziratokkal való manipulációja által. Arra pedig csak nem tart­ja a saját személyét elég erősnek és jelentős­nek, hogy az ő szép szemeiért adjon neki több­séget a választók tömege. Khuen egyedül­­nem mehet bele a vá­lasztásokba s azokat nem is vezetheti. Ha meg­teszi ezt, akkor a király politikáját biztos bu­­­­kásba viszi bele. Királynak és nemzetnek csak úgy használhatna, ha a választások elrende­lése előtt segít megcsinálni az új programmot és megalakítja az új pártot, de ő maga már abban részt nem vesz. Ha programm nélkül mennek neki az új választásoknak, ez csak azt jelenti, hogy Bécs­ben még a választásokat is csak arra használ­ják föl, hogy elfedjék vele az abszolutisztikus kormányzást. Mert a múlt tapasztalataiból azt jósoljuk a jövendőre, hogy hiában fog a mos­tani választásokon is állást foglalni a nemzet nagy többsége a gazdasági önállóság és a többi nemzeti követelés mellett. Semmi biztosítékunk nincs arra nézve, hogy a korona honorálni fogja a nemzet akaratának újabb megnyilatko­zását De azért a nemzet ragaszkodni fog, mert ragaszkodnia kell jogos követeléseihez. Benne vagyunk a régi gravaminális politika­. Pedig ő igazi férfijellem. De vannak helyzetek, amelyekben a legkeményebb férfi is boldog, ha olyan lélekre talál, aki megérti és akinek elmondhatja a bánatát. Ilyen eset pél­dául egy szerencsétlen házasság ... Jancsi, noha viharedzett férfiú volt, most megdöbbent egy kicsit. — Pista felesége nagyon derék asszony, — mondta hidegen. — Áldott jó teremtés, — felelte Ella könybeboruló szemmel. — Ő nem tehet róla, ha nem képes a férjét megérteni és bizonyára maga is nagyon szerencsétlen ebben a házas­ságban. — Te csak nem akarsz a mentőangyaluk lenni? Rajtaveszíthetsz. — Nagyon boldogtalan vagyok, — felel­te halkan a leány. Azután nem beszéltek többet a dologról. Ella borús arccal járt-kelt a világban, nem ment mulatságokba és lenézően beszélt az udvarlóival. Ha egyedül volt, mindig az ab­laknál állt és fájdalmas mosolygással nézte a szürke eget. Látogatásokat sem tett többé. Csak Baloghékhoz járt el hetenként egyszer, — bár a fiatal házaspár végleg beszüntette a látoga­tásait az Elláék házában — meg sétálni ment, rendesen délfelé, egyedül. Ilyenkor mindig kissé fölvidulva tért haza és Jancsi titokzatos eredetű virágokra akadt az ablaktáblák között, vagy a mosdóvizes kancsó fenekén. Az anyjuk, a szelíd, kissé ostoba özvegy­asszony, semmit sem vett észre. Sejtette ugyan, hogy a leányának új udvarlója akadt, de nem kutatta, ki az s mint még minden alkalommal, most is erősen reménykedett, hogy a dolognak úgynevezett „jó befejezése“ lesz. Ella barátnői azonban annál pontosab­ban ismerték az ügyek állását. — Hogy lehetsz ennyire ostoba? — kér­dezgették. — Micsoda középkori romantika, egy házas ember után sóhajtozni s azalatt el­szalasztani a legjobb d­anceokat? — Nem tehetek róla, — sóhajtott a leány. — Ez az én szerencsétlenségem és ez lesz az oka a halálomnak is . . . A barátnők ezután megegyeztek abban, hogy Ella sokkal ostobább, mint ők hitték. A romanticizmusa nem ügyes póz csak, hanem színvalóság, szomorú tény, amely, ime, még egy reménytelen „grande passion“-ra is ké­pessé teszi ezt az ábrándos lelket . . . Egyik déli séta után Ella a kapusok előtt találkozott az öcscsével. Jancsi hirtelen körül­nézett és néhány lépésnyire a házuktól, a villa­mos megálló előtt, csakugyan megpillantotta Baloghot, aki zavartan emelte meg a kalapját. Jancsi dühbe jött. — Te, Ella, — mondta a lépcsőn — ne­kem a jó hírnevet és a becsületet illetőleg meg­lehetős enyhe fogalmaim vannak — idegen nőkre nézve. De ami téged illet: ígérem, hogy ha Pistát még egyszer együtt látom veled, hát föl fogom pofozni. A testvére barátságos, elnéző, szerető pil­lantást vetett rá: — Ha felérünk a lakásba, majd mondok valamit . . . Karonfogta Jancsit, bevitte a saját szo­bájába, elvette tőle a télikabátját meg a kalap­Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­­elnök vasárnap délután öt órakor dr Bárczy István titkár kíséretében Bécsbe utazott, hogy ő felsége előtt hétfőn külön kihallgatáson jelenjen meg a vasárnapi miniszteri tanácskozás határozatainak előterjesztése végett. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök vasárnap este fél tíz órakor érkezett meg Bécs­ről, aztán leültette egy fehér karosszékbe és megfogta a kezét. — Jancsi, — mondta megindult és egy­úttal mosolygó arccal — Jancsikám, ma dél­előtt eljegyeztem magamat Balogh Pistával... — Egy házasemberrel? — Tegnap adta be a válópörét . . . Egy darabig némán ültek egymással szemben. A nú egy pillanatig arra gondolt, hogy az apjuk, ha élne, most talán a kezére csavarná az Ella aranyos haját és félholtra verné a botjával. De aztán meggondolta a dol­got, hogy ő végre is nem parancsol a lánynak és mint modern gondolkozású ember, senki­nek a dolgába nem avatkozik. Csak ennyit mondott: — Nem kellett volna a dolgot idáig jut­tatni. Szegény asszony. — Szegény asszony, — mondta rá Ella is édes, megindult hangon. — Hidd el, Jancsi­kám, én mindent megtettem, hogy Pistát lebe­széljem erről a lépésről. Ha boldogtalannak kellett lennünk, inkább lettünk volna mi ket­ten azok, mint az a szerencsétlen asszonyka .. . De hiába volt minden szavam. Minél többet be­széltem Pistával, annál jobban látta az ellen­tétet köztem és a felesége együgyü, üres kis lelke között. Ez elviselhetetlen volt az ő nemes jellemének és hatalmas elméjének. Az életük otthon pokollá lett. Végül az asszony maga in­dítványozta a válást . . . — Azt elhiszem, — felelte az öcscse. — Jól csináltad, annyi bizonyos. Ella könyörögve nyújtotta a kezét a­ fiú felé, han s legalább ragaszkodnunk kell a jogfen­­tartáshoz, ha jogunk érvényesítéséhez ma még nincs is kellő erőnk. A helyzet. A királyi kézirat. Feloszlatás és uj választás. Az uj pártalakulás. Megjelent a nagy garral világgá kürtött királyi kézirat. Vasárnap minisztertanácson „megtanácskozták“ még egyszer a szövegét, hétfőn délben külön audiencián bemutatta Khuen az erre vonatkozó előterjesztést ő fel­ségének, aki nyomban alá is írta ezt az állami okiratot. A hivatalos lap keddi reggeli száma közli majd ezt a legfelső kéziratot, de már hétfőn este közlés végett rendelkezésére bo­csátották a szerkesztőségeknek és ime, az aláb­biakban közöljük a híres kéziratot, amely szó­­ról-szóra imigyen szól. Kedves gróf Khuen-Héderváry! Magyar kormányomnak ön által fel­ajánlott lemondását nem fog­adom el és jóváhagyólag tudomásul veszem, hogy az országgyűlés feloszlatása és az új or­szággyűlésnek annak idején való össze­hívása iránt előterjesztést fog tenni. Kelt Bécsben, 1910. január hó 31-én. Ferenc József s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k. E kézirat kritikai kommentárját vezér­cikkünk adja meg. E helyütt csak annyit kell regisztrálnunk, hogy Khuen hétfőn este tért vissza e kézirattal Bécsből s még Bécsben a többi közt azt is kijelentette, hogy az ország­gyűlést esetleg még március 21-ike előtt fel­oszlatja. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Khuen most gőzerővel hozzáfog az új pártalakítás munkájához, — állítólag Reform­párt lesz az új párt neve, — egyben pedig közigazgatásilag előkészíti az új választásokat. A legutóbbi események után nem lehet pozi­­tíve tudni, hogy lehetséges lesz-e Andrássyék­­nak a Khuennel való együtthaladás. Ennek a kérdésnek tisztázását bizonyára elősegíti majd gróf Tisza István, aki kedden érkezik Buda­pestre. A királyi kézirattal való elnapolást Ivhnenék most azzal mentegetik, hogy ők fel­ajánlották a kormány lemondását is, azonkí­vül az elnapolás kérdésében a legilletékesebb fórum felülbírálatát provokálják: a választó­­közönségét. A képviselőház határozata, mely az új nemzeti küzdelem megindítását festi a falra, egyelőre úgy pro, mint contra keltett visszhangot. Vázsonyi Vilmos például, mint egy alább közölt harcias kirohanása mutatja, nemkülönben Andrássyék is, nyíltan állást foglalnak mindennemű újabb nemzeti küzde­lem ellen, amely ismét a tisztviselők állását és kenyerét kockáztatná, ahelyett, hogy maguk az illető politikusok állnának a harcok első tűzvonalába. A politikai közélet tehát egyelőre meglehetősen k­aotikus képet tár a szemlélő elé. Híreinket egyébként a következőkben re­gisztráljuk:« A minisztertanács. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök elnöklésével vasárnap délelőtt tíz órakor a mi­niszterelnökség palotájában minisztertanács volt, amelyben a kabinet valamennyi tagja részt vett. A minisztertanácson, mely déli tizenkét óráig tar­tott, báró Sk­erlecz Iván miniszteri tanácsos vezet­te a jegyzőkönyvet. A tanácskozás befejeztével a kormány tagjai rövid bizalmas értekezletet tartot­tak. A minisztertanácson, mint félhivatalosan je­lentik, a kormány lemondásával kapcsolatos intéz­kedéseket állapították meg. A miniszterelnök jelen­tést tett szombati kihallgatása eredményéről, kü­lönösen arról, hogy a felség a kormány lemondását nem fogadta el. Ennek kapcsán a miniszteri ta­nácskozás megvitatta azokat a tennivalókat, ame­lyeket a válságból való kibontakozásra nézve tervez és megállapította annak a királyi kéziratnak vég­leges szövegét, amely a miniszterelnök újabb kirá­lyi kihallgatása után a hivatalos lap keddi számá­ban fog megjelenni. * Khuen Bécsbe utazott.

Next