Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 26-38. szám)
1910-02-01 / 26. szám
2 PESTI HÍRLAP 1910. február 1., kedd. Khuen-kabinet képes lesz magának hatalmas pártot csinálni? Nem lesz ennek a képviselőválasztásnak semmiféle irányban semmiféle haszna. Nem fog az használni sem a királynak, sem a nemzetnek; legfölebb azoknak a képviselőknek, akik lehetőleg olcsó pénzen mandátumhoz jutnak. Azt, hogy a Khuen-kabinet mai összeállításában, mai programmtalanságában és csupán a választási kassza pénzerejére támaszkodva belemenjen a választásokba, abszurdumnak tartjuk. Királyi kéziratokkal nem lehet választási campagnet végigküzdeni. Éhez kell új politikai programm és új pártalakulás. .Viszont azonban, mióta Khuen rálépett a törvénytelen kormányzás terére, magára nézve lehetetlenné tette, hogy az új pártalakulásnak akár magva, vagy akár csak kovásza is legyen. Kivel akarja megcsinálni Khuen azt az új pártot és új programmot, melylyel a választási küzdelmekbe akar menni? Az összes politikai pártokra nézve lehetetlenné tette az együttműködést a királyi kéziratokkal való manipulációja által. Arra pedig csak nem tartja a saját személyét elég erősnek és jelentősnek, hogy az ő szép szemeiért adjon neki többséget a választók tömege. Khuen egyedülnem mehet bele a választásokba s azokat nem is vezetheti. Ha megteszi ezt, akkor a király politikáját biztos bukásba viszi bele. Királynak és nemzetnek csak úgy használhatna, ha a választások elrendelése előtt segít megcsinálni az új programmot és megalakítja az új pártot, de ő maga már abban részt nem vesz. Ha programm nélkül mennek neki az új választásoknak, ez csak azt jelenti, hogy Bécsben még a választásokat is csak arra használják föl, hogy elfedjék vele az abszolutisztikus kormányzást. Mert a múlt tapasztalataiból azt jósoljuk a jövendőre, hogy hiában fog a mostani választásokon is állást foglalni a nemzet nagy többsége a gazdasági önállóság és a többi nemzeti követelés mellett. Semmi biztosítékunk nincs arra nézve, hogy a korona honorálni fogja a nemzet akaratának újabb megnyilatkozását De azért a nemzet ragaszkodni fog, mert ragaszkodnia kell jogos követeléseihez. Benne vagyunk a régi gravaminális politika. Pedig ő igazi férfijellem. De vannak helyzetek, amelyekben a legkeményebb férfi is boldog, ha olyan lélekre talál, aki megérti és akinek elmondhatja a bánatát. Ilyen eset például egy szerencsétlen házasság ... Jancsi, noha viharedzett férfiú volt, most megdöbbent egy kicsit. — Pista felesége nagyon derék asszony, — mondta hidegen. — Áldott jó teremtés, — felelte Ella könybeboruló szemmel. — Ő nem tehet róla, ha nem képes a férjét megérteni és bizonyára maga is nagyon szerencsétlen ebben a házasságban. — Te csak nem akarsz a mentőangyaluk lenni? Rajtaveszíthetsz. — Nagyon boldogtalan vagyok, — felelte halkan a leány. Azután nem beszéltek többet a dologról. Ella borús arccal járt-kelt a világban, nem ment mulatságokba és lenézően beszélt az udvarlóival. Ha egyedül volt, mindig az ablaknál állt és fájdalmas mosolygással nézte a szürke eget. Látogatásokat sem tett többé. Csak Baloghékhoz járt el hetenként egyszer, — bár a fiatal házaspár végleg beszüntette a látogatásait az Elláék házában — meg sétálni ment, rendesen délfelé, egyedül. Ilyenkor mindig kissé fölvidulva tért haza és Jancsi titokzatos eredetű virágokra akadt az ablaktáblák között, vagy a mosdóvizes kancsó fenekén. Az anyjuk, a szelíd, kissé ostoba özvegyasszony, semmit sem vett észre. Sejtette ugyan, hogy a leányának új udvarlója akadt, de nem kutatta, ki az s mint még minden alkalommal, most is erősen reménykedett, hogy a dolognak úgynevezett „jó befejezése“ lesz. Ella barátnői azonban annál pontosabban ismerték az ügyek állását. — Hogy lehetsz ennyire ostoba? — kérdezgették. — Micsoda középkori romantika, egy házas ember után sóhajtozni s azalatt elszalasztani a legjobb danceokat? — Nem tehetek róla, — sóhajtott a leány. — Ez az én szerencsétlenségem és ez lesz az oka a halálomnak is . . . A barátnők ezután megegyeztek abban, hogy Ella sokkal ostobább, mint ők hitték. A romanticizmusa nem ügyes póz csak, hanem színvalóság, szomorú tény, amely, ime, még egy reménytelen „grande passion“-ra is képessé teszi ezt az ábrándos lelket . . . Egyik déli séta után Ella a kapusok előtt találkozott az öcscsével. Jancsi hirtelen körülnézett és néhány lépésnyire a házuktól, a villamos megálló előtt, csakugyan megpillantotta Baloghot, aki zavartan emelte meg a kalapját. Jancsi dühbe jött. — Te, Ella, — mondta a lépcsőn — nekem a jó hírnevet és a becsületet illetőleg meglehetős enyhe fogalmaim vannak — idegen nőkre nézve. De ami téged illet: ígérem, hogy ha Pistát még egyszer együtt látom veled, hát föl fogom pofozni. A testvére barátságos, elnéző, szerető pillantást vetett rá: — Ha felérünk a lakásba, majd mondok valamit . . . Karonfogta Jancsit, bevitte a saját szobájába, elvette tőle a télikabátját meg a kalapGróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelelnök vasárnap délután öt órakor dr Bárczy István titkár kíséretében Bécsbe utazott, hogy ő felsége előtt hétfőn külön kihallgatáson jelenjen meg a vasárnapi miniszteri tanácskozás határozatainak előterjesztése végett. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök vasárnap este fél tíz órakor érkezett meg Bécsről, aztán leültette egy fehér karosszékbe és megfogta a kezét. — Jancsi, — mondta megindult és egyúttal mosolygó arccal — Jancsikám, ma délelőtt eljegyeztem magamat Balogh Pistával... — Egy házasemberrel? — Tegnap adta be a válópörét . . . Egy darabig némán ültek egymással szemben. A nú egy pillanatig arra gondolt, hogy az apjuk, ha élne, most talán a kezére csavarná az Ella aranyos haját és félholtra verné a botjával. De aztán meggondolta a dolgot, hogy ő végre is nem parancsol a lánynak és mint modern gondolkozású ember, senkinek a dolgába nem avatkozik. Csak ennyit mondott: — Nem kellett volna a dolgot idáig juttatni. Szegény asszony. — Szegény asszony, — mondta rá Ella is édes, megindult hangon. — Hidd el, Jancsikám, én mindent megtettem, hogy Pistát lebeszéljem erről a lépésről. Ha boldogtalannak kellett lennünk, inkább lettünk volna mi ketten azok, mint az a szerencsétlen asszonyka .. . De hiába volt minden szavam. Minél többet beszéltem Pistával, annál jobban látta az ellentétet köztem és a felesége együgyü, üres kis lelke között. Ez elviselhetetlen volt az ő nemes jellemének és hatalmas elméjének. Az életük otthon pokollá lett. Végül az asszony maga indítványozta a válást . . . — Azt elhiszem, — felelte az öcscse. — Jól csináltad, annyi bizonyos. Ella könyörögve nyújtotta a kezét a fiú felé, han s legalább ragaszkodnunk kell a jogfentartáshoz, ha jogunk érvényesítéséhez ma még nincs is kellő erőnk. A helyzet. A királyi kézirat. Feloszlatás és uj választás. Az uj pártalakulás. Megjelent a nagy garral világgá kürtött királyi kézirat. Vasárnap minisztertanácson „megtanácskozták“ még egyszer a szövegét, hétfőn délben külön audiencián bemutatta Khuen az erre vonatkozó előterjesztést ő felségének, aki nyomban alá is írta ezt az állami okiratot. A hivatalos lap keddi reggeli száma közli majd ezt a legfelső kéziratot, de már hétfőn este közlés végett rendelkezésére bocsátották a szerkesztőségeknek és ime, az alábbiakban közöljük a híres kéziratot, amely szóról-szóra imigyen szól. Kedves gróf Khuen-Héderváry! Magyar kormányomnak ön által felajánlott lemondását nem fogadom el és jóváhagyólag tudomásul veszem, hogy az országgyűlés feloszlatása és az új országgyűlésnek annak idején való összehívása iránt előterjesztést fog tenni. Kelt Bécsben, 1910. január hó 31-én. Ferenc József s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k. E kézirat kritikai kommentárját vezércikkünk adja meg. E helyütt csak annyit kell regisztrálnunk, hogy Khuen hétfőn este tért vissza e kézirattal Bécsből s még Bécsben a többi közt azt is kijelentette, hogy az országgyűlést esetleg még március 21-ike előtt feloszlatja. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Khuen most gőzerővel hozzáfog az új pártalakítás munkájához, — állítólag Reformpárt lesz az új párt neve, — egyben pedig közigazgatásilag előkészíti az új választásokat. A legutóbbi események után nem lehet pozitíve tudni, hogy lehetséges lesz-e Andrássyéknak a Khuennel való együtthaladás. Ennek a kérdésnek tisztázását bizonyára elősegíti majd gróf Tisza István, aki kedden érkezik Budapestre. A királyi kézirattal való elnapolást Ivhnenék most azzal mentegetik, hogy ők felajánlották a kormány lemondását is, azonkívül az elnapolás kérdésében a legilletékesebb fórum felülbírálatát provokálják: a választóközönségét. A képviselőház határozata, mely az új nemzeti küzdelem megindítását festi a falra, egyelőre úgy pro, mint contra keltett visszhangot. Vázsonyi Vilmos például, mint egy alább közölt harcias kirohanása mutatja, nemkülönben Andrássyék is, nyíltan állást foglalnak mindennemű újabb nemzeti küzdelem ellen, amely ismét a tisztviselők állását és kenyerét kockáztatná, ahelyett, hogy maguk az illető politikusok állnának a harcok első tűzvonalába. A politikai közélet tehát egyelőre meglehetősen kaotikus képet tár a szemlélő elé. Híreinket egyébként a következőkben regisztráljuk:« A minisztertanács. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök elnöklésével vasárnap délelőtt tíz órakor a miniszterelnökség palotájában minisztertanács volt, amelyben a kabinet valamennyi tagja részt vett. A minisztertanácson, mely déli tizenkét óráig tartott, báró Skerlecz Iván miniszteri tanácsos vezette a jegyzőkönyvet. A tanácskozás befejeztével a kormány tagjai rövid bizalmas értekezletet tartottak. A minisztertanácson, mint félhivatalosan jelentik, a kormány lemondásával kapcsolatos intézkedéseket állapították meg. A miniszterelnök jelentést tett szombati kihallgatása eredményéről, különösen arról, hogy a felség a kormány lemondását nem fogadta el. Ennek kapcsán a miniszteri tanácskozás megvitatta azokat a tennivalókat, amelyeket a válságból való kibontakozásra nézve tervez és megállapította annak a királyi kéziratnak végleges szövegét, amely a miniszterelnök újabb királyi kihallgatása után a hivatalos lap keddi számában fog megjelenni. * Khuen Bécsbe utazott.