Pesti Hírlap, 1910. március (32. évfolyam, 63-76. szám)

1910-03-16 / 63. szám

2 PESTI HÍRLAP 1910. március 16., szerda. látszik, alig valamivel jelent többet ő felsége címeinek hosszú sorában, mint, mondjuk, a jeruzsálemi. A helyzet. Kimen a királynál. A képviselőház feloszlatása. József főherceg, mint a király­­ képviselője. Hétfőn tartja utolsó ülését a Ház. Kedden rekesztik be az országgyűlést. Mi lesz a trónbeszédben? Május végén a választások. Az utolsó részletig meg van immár ál­lapítva lényege, módja és formája annak a messzire kiható aktusnak, amely a képviselő­­ház feloszlatásának elhatározását valóságos ténynyé váltja föl. Gróf Khuen-Héderváry Károly kedden délelőtt ötnegyed óra hosszat volt a királynál s az audiencia után maga közölte a nyilvánossággal, hogy ő felsége el­fogadta az ő előterjesztéseit, vagyis hozzájá­rult ahoz, hogy az országgyűlés március 21-ikére hivassák egybe s hogy március 22-én bekövetkezzék feloszlatása. Hozott azonban a miniszterelnök keddi audienciája meglepe­tést is, nevezetesen azt, hogy az országgyűlés berekesztésének ünnepélyes aktusában ő fel­ségét József főherceg fogja képviselni, aki a király helyett s megbízásából fogadja majd a budai várpalotában az országgyűlés mind­két házát s felolvassa ott azt a trónbeszédet, amely az országgyűlést berekeszti. Khuen keddi audienciáján előterjesztette már a trón­­beszéd szövegét is, melyet a király szintén jó­váhagyott, nemkülönben elfogadta a felség a kéziratok szövegéről szóló előterjesztéseket is. Az egyik kézirat az országgyűlésnek március 21-ére való egybehívásáról, a másik kézirat a képviselőház feloszlatásáról és az országgyű­lés berekesztéséről intézkedik. Egy későbbi királyi kézirat fog aztán intézkedni az új vá­lasztások elrendeléséről és az új országgyűlés egybehívásáról. A választások, hite szerint, május 25 és június 12 közt lesznek, úgy, hogy — Elég, Lovicskáné! — riadt fel komo­ran Sziporka. — Ennek ugyan kár volt ilyen nagy feneket keríteni. Miért nem mondta mindjárt azt, hogy elhatározták? Megint elha­tározták. Rövid időn belül már harmadszor­­ határozták el ... De mindegy. Még az egyszer megértem az elhatározásukat. A jövő hónaptól kezdve tíz koronával ismét felemelem a gá­zsijukat. Nem, mintha valami nagyon megér­demelnék, hanem, mert már megszoktam ma­gukat, mint ahogyan a régi bútorait megszokja az ember. Aztán meg sem idén, sem kedvem új emberek után futkosni, cypringerekkel ve­szekedni. Tehát tíz korona. Remélem, meg lesz elégedve ezzel a tisztelt férje, Lovicska úr is. Lovicskánét a tíz korona láthatólag kel­lemes zavarba hozta. Rövid ingadozás után azonban tiszteletreméltó határozottsággal visz­­szalépett közös elhatározásuk szilárd állás­pontjára. — Nagyon sajnálom, kézit csókolom, —• mondta szinte siránkozva, — de elhatároztuk, hogy a jövő hónapban elmegyünk a nagyságos úrtól. — Elment az eszük, Lovicskáné? — kér­dezte most már meghökkenve Sziporka. — És hova mennek? — A férjemnek, tetszik tudni, van egy kis házacskája, meg egy kis földecskéje ott­hon, Teplicskán. Eddig adósság volt rajta, de most már letörlesztgettük. — Szóval földesúr lett Lovicska úr. — Hát elhatároztuk, kérem szépen, hogy haza megyünk, nem leszünk senki szolgája .., a törvényes három hónapon belül, június 22-éig az új országgyűlést egybe lehessen hívni. Értesülésünk szerint Khuen k­­eddi­­audi­enciáján más ügyek nem is szerepeltek, mint csupán az országgyűlés berekesztésének mó­dozatai. Megállapodás történt arra a cere­móniájéra nézve is, amelynek keretében József főherceg az országgyűlést trónbeszéd kíséreté­ben ünnepélyesen berekeszti. Az államtitkárok kinevezésére nézve a keddi audiencián semmiféle előterjesztés nem történt; erre, úgy látszik, most már csak az országgyűlés berekesztése után kerül a sor. Kimen miniszterelnök egyébként még a keddi délutánt is Bécsben töltötte és szerda reg­gelre érkezik vissza Budapestre. Szerdán va­lószínűleg minisztertanács is lesz Budán és itt fog beszámolni Khuen az országgyűlés bere­kesztésének módozatairól, melyek most Bécs­ben végleges elintézést nyertek. Politikai körökben, mint említettük, meglepetést kelt, hogy az országgyűlés bere­kesztésének aktusában a királyt József fő­herceg fogja helyettesíteni. Említettük már egy ízben, hogy eleddig csak két esetben tör­tént, hogy nem a király személyesen rekesz­tette be az országgyűlést, mindkét esetben ki­rályi biztos küldetett ki erre az aktusra. Az első pr­ecedens még a hetvenes években tör­tént, Wenckheim miniszterelnöksége alatt, mikor a miniszterelnök volt a királyi biztos, a második pr­ecedens a közelmúltban, a Fe­­jérváry-kormány alatt volt, mikor, mint min­denki emlékezhetik rá, Nyiry Sándor vezérőr­nagy szerepelt királyi biztosi minőségben. Ámde akkor az országgyűlés berekesztése épenséggel nem történt ünnepélyes módon. Az országgyűlés két háza nem vonult fel a királyi palotába semmiféle trónbeszéd meghallgatá­sára; a királyi biztos egyszerűen leküldte a képviselőház elnökéhez a királyi kéziratot, mely a feloszlatást elrendeli, a képviselőház azonban felbontatlanul küldte vissza a pecsé­tes írást, amire bekövetkezett az a szomorú tény, hogy Nyiry Sándor királyi biztos telj­hatalmú rendeletére bevonult az azóta el­hunyt Fabritius ezredessel az élén a magyar honvédség a parlamentbe és üres padok előtt, csupán a lázongó hírlapírói karzat tanuzása igenis, kézit csókolom . . . elmegyünk . . . tes­sen . . . Sziporka az ax­ájára nézett és boszúsan szakította félbe Lovicskánét: — Ha szabad kérnem, tisztelt Lovicská­né asszonyság, mielőtt elmennének Teplicská­­ra, szíveskedjék bekésziteni az ingemet, szmo­kingomat és cipőmet. Lovicskáné előhozta a kívánt dolgokat, de mielőtt távozott volna, mégis csak kibökte, ami még a begyében volt: — Tessen megházasodni, nagyságos úr, kézit csókolom. Bizony itt volna már az ideje. Ezután, mint akinek nagy kő esett le a szívéről, megkönnyebbülten távozott. Sziporka nagyokat szippantott a szivar­­jából, egy darabig még babrált tollával a fe­hér papíron és még két pohár­ka erejéig segít­ségül hívta a múzsát, de miután egy épkézláb mondat nem jutott az eszébe, letette a tollat és öltözködni kezdett. A plasztronjába megfordítva voltak be­rakva a gombok, a cipőjében hasonlóképen a sámfák, a szmokingja helyett pedig a zakkója volt kikészítve. Mindez ugyan nem volt épen újság előtte. Hasonló apró-cseprő konfúziók mind gyakrabban fordultak elő újabban, a­mióta — mint most kiderült — Lovicskáék föl­desuraknak érezték magukat. De máskor ügyet sem vetett az ilyen csekélységekre Sziporka. Szépen rendbehozta ő maga az ügyet, így ugyan épen két annyi idejébe került a dolog, mint ha közvetlenül Lovicskáné asszisztálása nélkül történt volna meg, hanem hát akkor mire­­való lett volna Lovicskáné? Ez a szíves, mellett olvasta fel az elnöki emelvényről Fab­ritius ezredes a képviselőház feloszlatását el­rendelő királyi kéziratot. Csak természetes, hogy Khuenék nem ezt az utóbbi praecedenst igyekeztek követni, sőt rajta voltak, hogy a külsőségek súlya és dísze tekintetében túltegyenek a Wenckheim- kormányhoz fűződő praecedensen is. Értesülésünk szerint magának Kimen■ nek ötlete volt az, hogy ha már a király nem jöhet el személyesen magyar fővárosába a­­országgyűlés berekesztésére, egy főherceg biz­zassék meg ő felsége képviseletével, még­pe­dig épen József főherceg, aki családja tradí­cióihoz híven köztünk él és mint a mi magyar főhercegünk szerepel, az ország és a főváros közönségének szimpáthiájában. Persze a parlament feloszlatásának té­nye a népszerű főherceg révén sem válik nép­szerűvé, de Khuenék azért mégis „kivágják a rezet“, mert hiszen míg a Fejérváry-kor­­mány zűrzavarai elől József főherceg egy­szerűen külföldi üdülésre utazott, — Khue­nék, ime, megkapják a népszerű főherceget, mint a király képviselőjét, az országgyűlés berekesztésének aktusára. Most már csaknem egészen pontosan meg lehet állapítani a legközelebbi napok eseményeinek lefolyását. Khuen miniszterel­nök vissza­érkezése után első­sorban is érint­kezésbe fog lépni Gál Sándor házelnökkel, akinek intézkednie kell az országgyűlésnek március 21-ére való egybehívása ügyében. A március 21-iki, hétfői ülés elnöki előterjesz­tései között fogja azután Gál Sándor házelnök bemutatni a miniszterelnök átiratát, amely­ben a miniszterelnök értesíti a Házat, hogy ő­felsége képviseletében József főherceg az országgyűlést másnap, március 22-én, ünne­pélyesen be fogja rekeszteni. Közli majd az elnök, hogy a berekesztés a budai várpalotá­ban megy végbe és hogy a szertartás egy pél­dányát a képviselő urak a Ház irodájában át­vehetik. A hétfői ülésnek tulajdonképen a mi­niszterelnöki átirat bemutatásán kívül nem is volna más tárgya, de előrelátható, hogy a képviselőház nem fog egyszerűen átsiklani a képviselőház ex-lexben való feloszlatásának ténye fölött, mindig szolgálatra kész, — bár immár rozo­ga — öreg házi bútor, aki nélkül hogy milyen gyámoltalannak és tehetetlennek érezte magát Sziporka, az csak most tűnt fel igazában előt­te, mikor már bizonyos volt, hogy meg kell válnia tőle. Öltözködés alatt is egyre az járt az eszé­ben: mi lesz, ha Lovicskáék elmennek? Ha nem sürög-forog, zsémbelődik többé körülé Lovicská­né ... mi lesz, mi lesz? . . . Nem egyszer pokolba kívánta ugyan már, de most szinte kétségbe ejtette a gondolat, hogy Lovicskáné elmegy. Arra csudálatosképen nem is gondolt, hogy ugyanazért a pénzért esetleg új és javí­tott kiadásban beszerezheti az öreg házi bútort. Csak arra gondolt, hogy nem lesz itt többé és üres lesz a megszokott helye . . . Valami szen­timentális hangulat vett erőt a különben cini­kus emberen. Úgy érezte, hogy ezzel az alap­jában vén asszonynyal mégis valamely kedves rész szakad ki az eddig való életéből. Talán az ifjúsága, a sikerei, a szerelmei emlékét, ame­lyeknek — bár érzéketlen — tanúja volt, viszi el magával ez az öreg házi bútor ... Nem tudott hamarosan számot adni magának, de sejtette, hogy valami gyökeres nagy változást jelent az ő eddigi életében, ha Lovicskáék elé­mennek. Talán ennek a különös és megmagyaráz­­hatatlan érzésnek a hatása alatt keltett most erősebb visszhangot benne a vénasszony lapi­dáris tanácsa is: „tessen megházasodni. . .. Különös! Hányszor mondták ezt már neki szeb­ben és finomabban szép és finom és fiatal nőt — minden, eredmény nélkül És ime, most az

Next