Pesti Hírlap, 1910. március (32. évfolyam, 63-76. szám)
1910-03-16 / 63. szám
1910. március 16., szerda. PESTI HÍRLAP __________________________________3 Az ex-lexes feloszlatás praecedensét Tisza István teremtette meg és az 1905. január 3-iki ülésen Tisza István akkori miniszterelnöknek átirata, amely a másnapi, január 4-iki, ünnepélyes berekesztést adta hírül a Háznak, rögtön tudomásul vétetett ugyan, de nyomban egymásután állottak fel tiltakozni az ellenzék vezérei: Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Bánffy Dezső, stb. E beszédek mind törvénytelennek bélyegezték az ex-lexben való feloszlatást és Tisza védekezése viharos ellenmondásokat támasztott, Plósz Sándor igazságügyminiszter pedig el sem tudta mondani beszédét, melyben az ex-lexben való feloszlatás törvényességét akarta igazolni. Sőt a Tisza-féle ex-lexes feloszlatás ellen a főrendiházban is tiltakozás hangzott el báró Prónay Dezső részéről. El lehet képzelni, hogy az ellenzék most sem fogja néma megadással fogadni az exlexben való feloszlatás bejelentését. Valószínű, hogy az erről szóló miniszterelnöki átirat tudomásul vételének kérdésénél Justhék valami megbélyegző határozatot próbálnak majd provokálni a kormány ellen. Hogy ezt a szándékot Khuen akarja-e vagy tudja-e majd megakadályozni, ez elvégre el fog válni. De bármint lesz is, azon a tényen már nem eshetik változás, hogy március 22-én a király képviseletében József főherceg a budai várpalotában be fogja rekeszteni az országgyűlést. Valószínűnek tartjuk, hogy a trónbeszéd meghallgatására a képviselők nagy része nem fog Budára vonulni. A főrendek természetesen skrupulus nélkül mennek majd a trónbeszédhez, de a képviselők közül a Justh-párt s a Kossuth-párt valószínűleg távollétével fog tündökölni, ámbár ez ügyben bizonyára külön értekezleten fogják még magatartásukat megállapítani. A volt alkotmánypárt tagjai, a lojális néppárt, a pártonkívüliek és a nemzetiségiek biztosan fölvonulnak a trónbeszédhez, úgy, hogy így is elég impozáns lesz az országgyűlés ünnepélyes berekesztése, pláne, ha Khuen, József főherceg népszerű személyiségén kívül, egyéb csábról is gondoskodik. Talán meg lehetne fontolni azt az ötletet, vajon nem volna-e jó az országgyűlés ünnepélyes berekesztése alkalmából a buffet-t is fölszolgálni a várpalotában . . . így talán még az ellenzék is fölrándulna Budára, ha nem is a föloszlatás keserű labdacsónak lenyelésére, de legalább az udvari édességek elfogyasztására. Egyébként úgy értesülünk, hogy a trónbeszéd nagyon kíméletesen fogja az országgyűlés berekesztésének aktusát végrehajtani. A Tisza-féle föloszlatás alkalmával a király még hosszabb és szinte szinte az ellenzékkel perbe szálló trónbeszédet mondott, kimerítően részletezte az 1901—904-iki országgyűlés törvényalkotó tevékenységét és úgyszólván szemrehányóan említette föl, hogy arra az országgyűlésre még mennyi elintézni való várt volna, amikor a házszabályok reformjának kérdése akadályul hárult a további zavartalan működés elé. A királyi trónbeszéd akkor valósággal agitált a király és nemzet közti egyetértés helyreállítása érdekében s szinte fölszólította a nemzetet, hogy a választásokon való állásfoglalásával a béke helyreállítását tegye lehetővé. Most — úgy halljuk —♦ sokkal rövidebb lesz a trónbeszéd. Semmi részletes viszszapillantás nem lesz benne az elmúlt 1906—1910-iki országgyűlés működésére, csak rövid és egyszerű utalás arra, hogy a törvényhozás további működése meddőnek mutatkozik, minél fogva ő felsége az országgyűlés korábbi föloszlatását látta jónak, hogy így, alkotmányos kötelességéhez híven, alkalmat adjon a nemzetnek a békés munka további folytatása mellett való állásfoglalásra. Mindezt röviden és szinte hivatalosan regisztrálja majd a trónbeszéd, melyet a király képviseletében József főherceg fog fölolvasni a budai várpalotában, az országgyűlés mindkét házának tagjai előtt, a zászlósurak, miniszterek és egyéb udvari főméltóságok jelenlétében, amint ezt az országgyűlések ünnepélyes berekesztésének ceremoniáléja előírja. A virágvasárnapjával meginduló nagyhét tehát a politikának is nagyhete lesz. A Ház hétfői utolsó ülésének viharaival indul meg ez a politikai nagyhét. Ennek az ülésnek viharanyagáról gondoskodnak Lueger temetési ünnepségének magyarellenes részletei is. Kedden aztán a föloszlatási trónbeszéd el is parentálja ezt az országgyűlést, mely született a nemzet lelkesedésének mámorában, de mire, ime, végéhez ért, sok keserű csalódással, sok keserves kiábrándulással szolgált fölfelé és lefelé egyaránt. Khuen a királynál. — József főherceg mint királyi biztos. — Bécs, márc. 15. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök a Grand Hotelből, ahol hétfőn este megszállott, kedden délelőtt tizedfél órakor a Magyar-házba ment. Itt fogadta gróf Dubskynak, az osztrák urakháza tagjának, látogatását, azután báró Skerlecz Iván miniszteri tanácsos jelentéstételét. A miniszterelnök tíz órakor megjelent a Hofburgban,ahol ő felsége külön kihallgatáson fogadta. Khuen kihallgatása egy óra hosszat tartott. A kihallgatás után a miniszterelnök háromnegyed egyig a kabinetirodában időzött, honnan a Magyar-házba hajtatott. Itt Klein Ödön osztálytanácsost, a miniszterelnökségi sajtóiroda főnökét fogadta. Őfelsége a keddi kihallgatáson a miniszterelnök előterjesztéseihez hozzájárult. Az országgyűlés föloszlatása ennélfogva március 22-én meg fog történni. A föloszlatást őfelsége nem végzi személyesen, hanem a király képviseletében József főherceg oszlatja föl trónbeszéddel az országgyűlést a budai várpalotában. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök délután fél 2 órakor fogadta a Riviérán töltött szabadság idejéről hazatérő gróf Forgách János belgrádi osztrák-magyar követ látogatását, azután gróf Cziráky Béla főudvarnagyhoz ment feleségével ebédre. Ebéd után a miniszterelnök a külügyi hivatalba hajtatott s ott másfél óra hosszat tanácskozott gróf Aerenthál közös külügyminiszterrel. Minthogy gróf Khuen-Hédervárynak még nehány magántermészetű látogatást kellett tennie, délutánra tervezett elutazását elhalasztotta s Budapestre csak az éjszakai személyvonaton tér vissza báró Skerlecz Iván miniszteri tanácsos és dr Bárczy István titkár kíséretében. Klein Ödön miniszteri osztálytanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának főnöke, délután 5 órakor visszautazott Budapestre, és Mikor lesznek a választások, öreg Lovicskáné rusztikus szavai valahogy fészket vertek a gondolatában . . . Ahogy felöltözött, valami hirtelen támadt elhatározással előkotorta asztalfiókjából az imént behajigált leveleket és kiterítette az egész gyűjteményt maga elé az asztalra. Már kívülről, az írásról, a papír színéről, illatáról ismerte az egész jelenlegi klientúráját. Tarka változatban vonultak fel itt ábrándos varrólányok, kacér gimnazista-kisaszszonyok (akiknek mellesleg irodalmi ambícióik is vannak), művésznők az összes színi szakmákból, kikapós menyecskék, prózai férjük által meg nem értett, boldogtalan és több gyermekes családanyák, bánatos özvegyek stb., stb. . . . Mindezek nem érdekelték most Sziporkát. — Hopp! — kiáltott fel egyszerre. — Ez ismeretlen írás. Vidékről jött . . . lássuk csak. Felbontotta az eddig figyelmére sem méltatott, erős, érett asszonyírással írott borítékot és olvasta a következő levelet: „Kedves Sziporka! ” Mint régi tisztelője, ott voltam legutóbb a Sárbereki Kaszinó estélyén tartott felolvasásán. Műveit az utolsó betűig ismerem (azt is, amit felolvasott — engem nem lehet becsapni azokkal a kasírozott „kutya-nyelvekkel“ . . .) s megvallom, ezúttal inkább magára az íróra voltam kíváncsi. El voltam készülve bizonyos fokú csalódásra, mert mindig — vagy a legtöbb esetben — egészen más az író elei végén, mint a papiroson. Egyik koszorús költőnket például, aki legutóbb itt járt és akit én mindig glóriával a feje körül képzeltem, — nem tehetek róla — de a sarki fűszeresünkkel tévesztettem össze, mikor először megláttam. Önben azonban nem csalódtam, kedves Sziporka. Csakugyan ilyennek képzeltem a „Vasemberek“, az „Erős lelkek“ stb. stb. íróját. Erős, igazi keményveretű férfiúnak, akinek csak a szemében és a hangjában rezdül meg olykorolykor bizonyos lágy — de az is olyan férfiasan lágy — melancholia, ami annyira megragadja az asszonyok lelkét . . . Hát lyukasra is tapsoltam a keztyümet, mikor a felolvasását végezte! Hanem — és ez az, amiért tulajdonképen ezt a levelet írom — valamit mégis megsúgok magának, kedves Sziporka. A szemfüles kis barátnőmet, aki mellettem ült (igen bájos gyermek és még szebben fest a telekkönyvben!) egy kicsit kiábrándította, hogy a különben kifogástalan plasztronjából hiányzott a gomb. Nem is egy, hanem kettő ... És mikor olyan előkelően meghajolván, távozott, azt is észrevettük, hogy a különben szintén kifogástalan frakkja fenn, a jobb vállán ki volt fejelve . . . Igen, kedves Sziporka. Látszik, hogy nem a felesége — egy édes, okos, ügyes, gondos kisasszonyka — indította útnak, hanem valami vén okulárés házmesterné. Csak ezt akartam megsúgni. Az olyan okos ember, mint maga, megérti — ha akarja. Egyébiránt, ha valamikor megint errefelé járna és benézne hozzánk, nagyon örülne igaz tisztelője özv. Sárberekiné. — U. i. Az állomástól tiz lépés a házam, jobbra az első villa.“ Sziporka háromszor is elolvasta ezt a levelet, azután szépen, gyengéden összehajtogatta és eltette a zsebébe ... És fütyörészve indult el hazulról. ■ Egy bécsi jelenés szerint Khuen keddi megbeszélésein a trónbeszéd felolvasásának szertartására vonatkozólag is megállapodott. Közvetlenül a feloszlatás után kiírják az új választásokat és esetleg az uj országgyűlés összehívásának határnapját is megállapítják. Az új országgyűlést legkésőbben A szép Négyesi Netzné zsurján ezúttal a szokottnál is hidegebb és tartózkodóbb volt Sziporka. Mikor hamarosan eltávozott, hamarosan meg is mosták a fejét a kedves hölgyek, csudálatosan egyhangúlag konstatálván, hogy bizony-bizony már deresednek azok a híres, hajdan fekete fürtök Sziporka úr érdekes koponyáján . . . Adhatná bizony már alább is a kedves Sziporka, a „hölgyek bálványa“ ... a „legérdesebb agglegény“ . . . Mert bizony nemsokára elkopik a legény és nem marad más, csak az agg . . . Bizony okosabban tenné, ha már egyszer beevezne a szabad élet vizeiről valami csendes kikötőbe, mert maholnap megrokkan a csónakja . . . Hanem, persze, elkényeztettük. Mi, asszonyok kényeztettük el. És most itt van, már szóba sem igen áll a magunk fajta nőkkel . . . Bizonyosan most is valami arisztokrata társaságba sietett . . . Sziporka pedig ezalatt a legközelebbi kávéházban ült és lázas érdeklődéssel böngészte a vasúti menetrendben, hogy mikor indul az első vonat Sárberek felé. A következő Négyesi Nett-zsúron már csak a neve jelent meg egy egészben véve roppant szenzációs, ám részleteiben — a hölgyek nem kis boszúságára — némileg rejtélyes pletyka kapcsán, amely azonban ezúttal (mint hamarosan kiderült) igazat mondott: — Sziporka házasodik! ... És képzeljétek — azt mondják — valami kis falusi liba csavarta el a fejét . . . Mind így járnak ezek a hősködő agglegények. Úgy kell nekik! . . . Lampérth Géza