Pesti Hírlap, 1910. augusztus (32. évfolyam, 183-207. szám)

1910-08-07 / 188. szám

12 PESTI HÍRLAP 1910. augusztus 7., vasárnap. — (Zálogházak forgalma.) E cím helyett azt is adhattuk volna cimül, hogy „Miből él a pesti ember“, mert midőn olvassuk a magyar kir. zálogházak ez évi júliusi kimutatását, valami ilyes szinonima jut az ember eszébe. Julius havában a magyar kir. zálogházakban elzálogosítottak 1.180.000 korona áru ékszert és ingót, de egyben ki is váltottak 1.174.000 korona áru holmit, ami annyit jelent, hogy a pesti ember pénzt cserélt a zálogintézetek kasszája előtt. Haszna a dologból persze csak a királyi zálogintézménynek maradt, amely ma a legéletképesebb üzlete az államnak. Igen nagy pénz ám ez, ami így körforgást végzett, ha tekintetbe vesszük, hogy az áru bolti árának kb. tizedrészét kapja a közönség holmijára, negyedét ékszerére. Öt millió koronára lehet becsülni azt a holmit és ékszert, amit júliusban a szegény pestiek elzálogosítottak, ez pedig nagy szó ebben a városban, hol még a tíz koronások sem gyakoriak. Az olasz ,,Monte pieta“, a francia „Mons piete“, a német ,,Kathe néni“, az angol „Tom bácsi“, amely kifejezések mind a zálogházat jelentik, bizonyos kedélyes jellegűek minden városban, mert eltekintve az igen kicsiny hányadtól, csupán a gyors pénzsegély forrásai. Egyedül a budapesti viseli a komoly „királyi“ jelleget, noha szeretett királyaink aligha fordultak ez intézményhez aprópénz irányában. És amilyen komoly a címe, olyan komoly a jellege is. Könnyelmű fiatal ember, gondterhelt családapa, megszorult kereskedő és a jó Isten tudja ki, veszi részletre, amit lehet és amint megkapta, indítja útnak a zálogház felé. Egész külföldön ismertek ugyan a „viselt ruha“ kereskedők, de csak Budapesten exisztál egész sor kereskedő, ki a zálogházból kiváltott vadonatúj ruhát, cipőt, vásznat, írógépet, meg minden ilyest, árulja. Ma már a királyi zálogházak biciklit, beszélőgépet és sok tipikus „részlet“-holmit el sem fogadnak, mert külön raktár kellene a számukra. Igen ám, de a fentebbi számok csak a kir. zálogház forgalmát jelentik. Vannak még bank zálogházak is, hihetetlen forgalommal. És vannak a beraktározó üzletek, hol a pesti ember rézágyait, mosdóit, képeit, lusztereit, szőnyegeit és minden mozdítható, részletre vett ingóját helyezi el. Vannak antiquáriusok, kik nemcsak a száz korona értékű könyvért adnak tíz koronát, de zálogba is elfogadják a diáktól a könyvet, melyet a szerencsétlen pesti apa sirat el, mert felesége az ékszert, ő maga a bútort, fia a könyvet zálogosítja el. Azt mondhatjuk bátran, hogy ez a zálogos körforgalom súlyos milliókra rúg minden hónapban, ezreket forgat meg a kis fizetésű pesti ember, míg pár koronája marad terhes adósságai mellett ebből a forgalomból. Múlt évben holmi bizalmas enquétet tartottak, melyen bírák, ügyészek, rendőrtisztek vettek részt, mert a felhalmozódott anyag képtelen adatokat tüntetett fel. Az egyik úr azt mondta a végén: — Hiábavaló minden, a nyomor erősebb a mi paragrafusainknál. És hiábavaló is. Amíg a pesti embert a drágaság, hajtja a legkétségbeesettebb manipulációkba, kezdve a részletüzlettől a zálogcédulákra kölcsönző zugbanktrip, — addig hiába pusztítani a nyomor vámszedőit, egynek helyébe iiz is akad. — (Se főispán, se alispán.) Valaki, aki július 31-én ott járt a fehéregyházi névtelenek sírjánál, irja a következőket: Kizarándokoltam az iparvédő-egyesület hiv. tagjaival a szokásos évi ünnepélyhez a névtelen hősök sírjához, Fehéregyházára. Silány, rideg volt minden; elnyomta a lelkesedést a szegény nép közt az az érzés, hogy egy ilyen helyen egész egyedül áll. A múlt évben a főispán nem félt a melegtől, az embertöme..’től. Ma se főispán, se alispán, szóval senki a megyéből; még a szokásos koszorúkat sem küldötték ki. Semmiféle hivataltól senki, egy pár kath. pap és az iparvédő-egylet volt az egész résztvevő intelligencia. — (A munkanélküliség ellen való védekezés) tárgyában szeptember 18—21. napjain Párizsban tartandó nemzetközi értekezletre eddig 20 államból 413 résztvevő jelentkezett. A konferencián a nemrégiben megalakult magyar országos bizottság szintén részt vesz több küldöttel és előadóval. A nemzetközi értekezlet négy szakosztályra oszolva fogja tanácskozásait folytatni, amelyek közül az első szakosztály a munkanélküliség ellen való védekezés módjait és eszközeit, a második szakosztály a munkanélküliségre vonatkozó statisztikai felvételeket, a harmadik szakosztály a munkanélküliek részére nyújtható munkaalkalmat, végül a negyedik szakosztály a munkanélküliség ellen való biztosítás ügyét veszi tárgyalás alá. Magyar részről dr Berenczi Imre, dr Bod János és dr Vidács Gyula lesznek előadók; a magyar országos bizottság tagjai dr Földes Béla elnök és dr Mandelló Gyula titkár vezetésével testületileg vesznek részt a konferencián. — (Elsülyedt gőzhajó.) San Franciscoból jelentik, hogy a Prinzes May nevű kanadai gőzhajó Vancouverből az alaskai kikötők felé való útjában tegnap reggel Alaska partvidékén elsülyedt. A 150 utast és a legénységet megmentették. — (Forrás Mihály levele.) Forrás Mihály, a sarkadi fogyasztási szövetkezet alkalmazottja, de szeretne üzletet alapítani, miért is levelet irt a királynak. Szól pedig levele eképen: Felséges uram, császárom és királyom! Alólirott, mint Sarkad községi (Magyarország, Biharmegye) illetőségű és lakos térdre borulva mély alázattal esedezem Felséges uram Császárom és Királyom előtt kérelmem meghallgatásáért. Kérelmem foglalom a következőkben: Én, mint szegény Magyar honpolgár ág. ev. ref. vallásu, 33 éves, nős, családos, a megélhetésnek szűk viszonyai között tengődöm. Jelenleg községemben létező fogyasztási és értékesítő szövetkezetnél mint üzletvezető vagyok alkalmazva, ahol is csekély 600 korona évi fizetésben részesülök. Tekintettel arra, hogy öreg szüleimet magamtól távol nem hagyhatom, evégett helyet nem változtathatok. Óhajtásom volna a községünk területén most létesülendő úgynevezett Alföldi Cukorgyárnál egy élelmezési üzletet nyitni, mihez ugyan anyagilag nagyon gyenge vagyok. Ezen indokok előterjesztése után azért esedezem, könybe olvadt szemekkel és salygó szívvel könyörgöm felségesen uralkodó császárom és királyom előtt, hogy ezen szorongatott helyzetemben anyagilag segélyezni kegyeskedjék. Fent nevezett kérelmemet megújítva, magamat a Felséges uram császárom és királyom szives jó indulatába ajánlva maradok örökké hü és alázatos szolgája Forrás Mihály. Kelt Sarkadon, 1910. junius 9-én. A levelet a kabinetiroda Biharmegye alispánja utján, minden megjegyzés nélkül, visszaküldötte Forrás Mihálynak. (Az augusztusi időjárás.) Meteor, a magyar Falk, a következő jóslatot közli augusztus havára: „Augusztus hava beköszöntve, emelni fogja a meleget s aránylag legnyáriasabb hónapnak ígérkezik, de az abnormális befolyásnak még e hónapra is várhatjuk a kihatását. Augusztus havának változási napjai 5—6—9—12—13—20——25—27- ikére esnek, amelyek közül a 9. és 25-ikiek a legerősebb hatásúak. 9-iki változó lehűléssel s követőleg száraz jelleggel, 25-iki pedig csapadékot ígér, viharos jelleggel. Augusztus hava nyári jellegű meleg hónapnak ígérkezik, amidőn csak rövidebb tartamú lehűlési időközöket várhatunk.“ Ami a nyári jellegű melegséget illeti, abban volt már júliusban is tekintélyes részünk, inkább szerettünk volna egy kis őszies jellegű enyhe napsütéses jóslatot. ” (Középafrikai parlamentarizmus.) Világlátott tudós földünk: Torday Emil, a londoni British Múzeum néprajzi osztályában a Kongó középső vidékén gyűjtött kézműves szerszámokból érdekes kiállítást rendezett. Az angolok sűrű rajokban sietnek a tárlathoz. Torday a kiállított tárgyakhoz magyarázó szöveget is fűzött. A többek között elmondja, hogy egyik alkalommal a fekete világrészben utazgatva, a Kongo-vidék kellő közepében lakó buschongo-törzsnek volt jó darab ideig a vendége. Ez az érdekes nép, mely nagy vendégszeretettel fogadta az idegent, fejlett civilizációjával szinte meglepte Tordayt. A kis államban parlamentáris uralom dívik. A buschongóknak reguláris kétkamara-rendszerük van: valamelyes „főrendiház“ vagy „urakháza“ az állam kormányzásának egyik szerve, melynek királyi vérből riadt hat férfi és két nő a tagja, a másik pedig : „képviselőház“; ebben már százhúsz férfi és húsz nő gyülekezik. Ha a törzs háborúba akar vonulni, nem mozdulhat mindaddig, míg az „urakházá“nak egyik hölgytagja ebbe bele nem egyezik. Legmagasabb beleegyezését pedig olyformán adja meg a „főrendiház“ némbere, hogy a nyaka köré fűzött íj hurt, leoldja és átnyújtja a generálisnak. Mindegyik buschongónak csak egy felesége van, mely korántsem rabszolgája az urának. A férfi tiszteli vadászat, az asszony pedig odahaza gondoskodik az élelemről. Ha a hitestársak egyike kötelességét elhanyagolja, a házassági szerződés megszűnik; a károsodott fél odahagyja hitvesét ,a szabad életet folytathat. (Szerelmi dráma Péterváron.) Pétervárról táviratozzák. A város egyik előkelő éttermében szombaton agyonlőtte magát gróf Potocki Szaniszló, miután előbb kedvesét, Korocka Helént, egy hidog tőrrel agyonszúrta. Potocki el akart válni a feleségétől, hogy a leányt nőül vehesse, de miután a válás elé leküzdhetlen akadályok tornyosultak, elhatározták, hogy együtt meghalnak. Gróf Potocki gazdag földbirtokos volt és milliós örökség várt rá. (Szerencsétlenül járt leányok.) Keszthelyről jelentik: Vágó Ferenc kővágóőrsi földmives 22 és 17 éves leányai a község mellett levő Kornyitóban fürödtek és mélységbe jutottak. Úszni nem tudtak és mindketten a vizbefultak. László Ilona esztergályi 14 éves leány a cséplőgép dogjába esett, mely kezét leszakította. A szerencsétlen leány elvérzés következtében moshalt. (Vasúti lopás Galíciában.) Krakkóból táviratozzák. Egy különös véletlen folytán nagy vasúti lopásokat fedeztek fel, melyeket már huzamosabb idő óta űztek. Huszonkét embert, kiknek legnagyobb része vasúti alkalmazott, letartóztattak. A banda feje egy Londzin nevű kalauz volt, kit Ertmann kalauz következő módon tetten ért. Londzin egy Krakkó felé szaladó tehervonat fékező kunyhójába bújt, ahonnan, hogy lophasson, áttörte egy vaggon falát. Mialatt Londzin ezt a lopási műveletet folytatta, Ertmann, aki egy másik fékező kunyhóban ült, egy állomáson leszállt, hogy vizet igyon. Mikor Ertmann visszatért, a vonat már elindult. Ertmann a vonat után futott és véletlenül ép abba a fékező kunyhóba ugrott fel, amelyben Londzin elrejtőzött. A két kalauz közt heves harc fejlődött ki. Londzin elmenekült ugyan, de később elfogták és miután mindent bevallott és cinkosait is megnevezte, ezeket is letartóztatták. (Új rend Debrecenben.) Nehány hónap előtt Rostás István volt államrendőrségi fogalmazót nevezték ki Debrecen rendőrfőkapitányává, aki erélyes kézzel látott a rendőrség újjászervezéséhez. A legelső dolga volt, hogy detektív-osztályt szervezett és a detektívek derekasan hozzáláttak a nagy takarításhoz. A paradicsomi állapotoknak hamarosan véget vetettek és különösen a „búvóhelyeken“ razziáztak sokat. Természetesen sok kellemetlen és mulatságos eset is szokott történni ilyenkor, különösen a találka-szállókon. A napokban is történt ilyen eset. A „szalmaözvegy“ kalandocskára éhezett és rövid utcai ismerkedés után a felcsípett hölgyikével besurrant az egyik találka-szálló ajtaján. Alig jutott azonban szalmaözvegyünk az első ölelésig, erélyes és határozott kopogtatás riasztotta föl. — Ki az? — riadt föl a kalandéhes férfiú. — Detektív! — hangzott a válasz. — A törvény nevében nyissa ki az ajtót. — Olyan nincs. Mondja meg Végh Gyulának (eddig ő volt a főkapitány), hogy tiszteltetem. — Parancsolom, hogy ajtót nyisson, mert rendőri hitok — erélyeskedett a detektiv, mire az ajtó ki is nyílt. — Kicsoda ön? Mi a foglalkozása? Mióta van Debrecenben? Van-e bejelentett lakása? adta föl a kérdéseket a detektiv. Nagyot nyelt a szalmaözvegy, de félárú vasúti jegy váltására jogosító arcképes igazolványát előmutatta. — Rendben van — mondta a detektív. Hát ez a nő kicsoda? — Ez a nő? Ez a nő? — hápogta a férfiú. Ez a nő a feleségem. A lakásunkat most festik és azért jöttünk ide. — Úgy? Hát akkor mind a ketten jönnek velem a rendőrségre. — Mármint én? — Ha a felesége őnagysága valóban, akkor igen — jelentette ki gúnyosan a detektív. — Dehogy a feleségem — nyögte a kalandéhes férfiú. Nem is ösmerem. — No lám, én pedig ösmerem ám. A legveszedelmesebb utazó zsebtolvajnő őnagysága. De már erre leesett a „szalma“ álla és katonai gyorsasággal öltözködni kezdett, pár pillanat múlva pedig kámforrá változott. Persze az eset nem maradt titokban és kacagnak is a póruljárt „szalmán“ ismerősei. A kalandéhes férfiak persze átkozzák a „pesti rend“-et, mely véget vet a régi boldogságnak. — (Dr Nobel Róbert) fogorvos .(Andrássyút 1.) rendelését megkezdte. — (Taitu császárné szökési kísérlete.) Rómából jelentik, hogy Addisz-Abebából odaérkező jelentések szerint Taitu császárné, Menelik abeszsziniai négus felesége, aki ezidőszerint a régens foglya, férfiruhába öltözve el akart menekülni a fogságából, azonban a szökés nem sikerült. Taitu császárné híveket akart magának szerezni szülőtartományában és így az ő segítségükkel magához akarta ragadni a hatalmat. A terve azonban nem sikerült és most sokkal szigorúbb őrizet alá helyezték. A minisztertanács kimondotta, hogy a négus halála után kolostorba internálják a császárnét. (A belgrádi titok.) Rejtélyes ügygyel foglalkoznak a belgrádi szerb lapok. Azt írják, hogy az egyik követség épületébe még szerdán éjjel egy koporsót vittek be, de mindeddig nem hozták ki. A fáma azt beszéli, hogy egy, a követségi épületben lakó asszony meggyilkolta a kis testvérét, hogy megkaparithassa az örökségét. A rendőrség nagyon szeretne világosságot deríteni az ügyben, de minthogy a követség exterritoriális hely, nem hatolhat be az épületbe. (A motorosvonat kerekei alatt.) Lassú János gazdaember Aradon a motoros vasútra akart felszállni, hogy Radnára utazzon. A motoros, amely már indulófélben volt Lassút elütötte és féllábát leszakította. A szerencsétlen ember rövid Inni .Hét után mozdult-