Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)

1910-11-01 / 260. szám

lóul reagál, a sztrájknak mindenféle fajtájá­val,­ lehetőségével számolhat ma már a tör­vényhozó s így gondos körültekintéssel s előre­­l látással foghat munkájához. A francia vasutas-sztrájk oly reformo­­­­kat vetett felszínre, melyeket talán nagy küz­delmek után, de végül mégis csak kodifikálni­­fognak Franciaországban. Századok óta már abban a szerencsés helyezetben van Európa, hogy a franciák után indulhat, a­nélkül, hogy azt a rettentő erőveszteséget, kockázatot, mely az első lépésekkel jár, szintén vállalnia, végig­szenvednie kellene. Bolondok lennénk, ha könnyű tanulságokat nem tudnánk levonni mindabból, ami Franicaországban történik s ha a haladás eredményeit nem igyekeznénk készen átvenni a franciáktól, kiket ez eredmé­nyekre nem könnyű, de s véres tanulságok ve­rtek. Az, hogy a hadkötelesek behívásával si­került a­ vasutas-sztrájkot Franciaországban is leverni, még nem sokat mond, m­ég nem követésre méltó, mert hiszen ebben például mi, Magyarország, vagyunk az elsőbbek. De ez csak represszív dolog s nem praeventív. Ezzel­­megelőzni jövő sztrájkokat sehol sem fognak alvilágon. Az a fontos, hogy minő praeventiv eszközök gondolatára jutott rá Franciaország vasutas-sztrájkja tanulságaként , az a fontos, hogy az európai törvényhozá­sok, a miénkkel együtt, ezen a téren kövessék a példát. A francia vasutas-sztrájk kapcsán föl­merült praeventiv eszközök között kétségte­lenül azok fogják a legnagyobb parlamenti vi­harokat fölkelteni, amelyek a legértékesebbek. Ezek a kötelező döntőbíróság elismerése, a sabotage büntetőjogi üldözése , leginkább az állami, közüzemben alkalmazottak sztrájk­jogának megszorítása. Ezekben a kérdésekben valószínűleg a francia kabinetben is mihamar válság fog ki­törni, dacára a mai szolidaritásnak, mely a sztrájk letörésében a felelősséget s ezért a ka­mara bizalmi vótumát szívesen vállalta. De ha­ magát a bizalmi vótumot nézzük, renesém önt hódoló jobbágyi alázattal figyel­meztetni, hogy a vidéki ,,pomarancs“-ról sem mindig bizonyos, hogy éretlen-e még, vagy bizonyos fokig már meg van érve . . . — Hm . . . hát ezen mosolyogsz, fiatal úr. Azt hiszed, hogy az önérzetedben gáncso­lok és kevesebbre taksállak, mint amennyit érsz. Holott pedig erről szó sincs ! Téged szí­vesen tartalak annyira, amennyire önmagad tartod magad, mert elég eszes és szerény fiatal ember vagy, hogy ne lépj túl azon a mértéken, mely korodat, méltányosan megilleti, de — ismétlem — ezúttal szó sincs ilyesmiről. Épen azért oktatlak kegyelemben egészen nyíltan, mert­ képesnek tartalak rá, hogy megértsd és ne értsd félre azt, amit elmondani jónak látok. Másodszor ismétlem meg tehát, amit az imént mondtam : az én sikereimnek titka a szemfényvesztés, ügyes és okos szemfény­vesztés, de mégis csak a humbug, melyet én magam nézek le legőszintébben, ha egy-egy társaságbeli parádés siker után hazajövök és visszagondolok azokra az urakra, és hölgyekre, kiket tudásommal, intelligenciámmal, olvasott­ságommal és ,,szikrázó szellememmel“elkápráz­­tattam­ és­­ megcsaltam. Mert ezen van a hangsúly fiacskám­­ a csaláson.­­ — Csalni is csak akkor lehet, ha van mivel. — Egyes! Egyest kapsz, fiatal úr,­ a gondolkozástanból — a legvastagabb kala­páccsal ütöttél a szeg fejére. Szédületes igaz­ság, hogy abszolút üres koponyával még egy félisten sem csalhat. Erről hát ne beszéljünk. Bizonyos normális foka az elme műveltségének magától értetődik,­­ ezzel a normális átlaggal azonban nem lehet különösebb sikereket ünne­pelni a társaságban, mely jórészt hasonló nor­mális átlagból áll. Ezt a meglevő átlagot kell megduzzasztani a szellemi tehetség látszatával, érdekes fokmérőjét látjuk abban a francia közvéleménynek. Az elfogadott napirend első része, mely a sabotaget helytelenítette, 521 szóval 1 ellen ment keresztül; a második rész, a kormány eljárásának helyeslése, már csak 415 szóval 1115 ellenében s végül a harmadik rész, a tulajdonképeni személyes bizalom kife­jezése, csupán 329 szóval 183 ellenében. Ezek a számok mutatják, hogy maga a Briand­­kormány talán meg sem áll a legbiztosabban s hogy a francia közvélemény a Briand-kor­­má­nynál mindenesetre jobban szereti a rendet s jobban gyűlöli a sabotaget, a sztrájknak azt a kinövését, mely a termelési, forgalmi eszkö­zök szándékos rongálásában, használhatat­lanná tételében áll. A francia kormány leleplezéssel szol­gált a tekintetben, hogy a sztrájk szervezői sabotagera hívták fel a vasutasokat. Ezt ter­mészetesen körömszakadtig tagadták a szo­cialisták. Ugyanekkor azonban maga a mi­niszterelnök egy hatalmas, de szerencsétlen lendülettel arról kezdett beszélni, hogy a sztrájk letörése folyamán, ha az események úgy kívánták volna, magától a törvények meg­kerülésétől s megszegésétől sem riadt volna vissza. A végrehajtó hatalom beszélt így a tör­vényhozás házában: a végrehajtó hatalom, mely, ha kénytelen rá, ám tenni tehet a tör­vények ellenére is, de soha sem beszélhet erről s pláne nem beszélhet a törvények megszegésé­ről a törvényhozás házában. A francia miniszterelnök részéről a tör­vényszegésnek ez a bejelentése nem volt egyéb, mint kétkedő törvényrongálás: alkotm­ány­sabotage. Mert a törvényhozás házában talán mégis inkább helyénvalóbb arról beszélni, hogy milyen új, hathatós törvényeket hozzunk, semmint arról, hogy mint szegjük meg a régi törvényeket. Egy francia vígjátékban fordul elő az a kacagtató helyzet, hogy az államtitkár úr ina­sa, valahányszor gazdája hölgy­ vendéget fo­gad, hirtelen megfordítja a köztársaság szob­rát, legalább ne lássa a történendőket, ne kell­jen szégyellnie magát, amikor az államtitkár úr­­ megmenti a köztársaságot. A köztársa­ság szelleme, a kamara legutóbbi ülésén, alig­hanem szintén kényelmetlenül érezte magát , szeretett volna megfordulni, mikor Briand mi­niszterelnök úr mindenáron meg akarta men­teni, s közben elég szemérmetlenül beszél arról — törvényhozóknak, a törvényhozás há­zában, — hogy adott esetben nem sokat törőd­nek a törvénynyel. A „suprema lex salus rei­­publican“ elvének ebben a Briand-féle beállí­tásában nem római méltóság, inkább gól könnyelműség volt. Pesti Hírlap_______ ______________1910. november 1., kedd, hogy sikereket érhess el. Nem a tehetséggel magával, ami lehetetlenség, ha nincs meg — csak annak látszatával, amit az én szemfény­vesztő módszerem szerint, bármily ügyesebb ember megszerezhet. Tudod-e öösém, mi az a ,,lexikon-ember“? — Nem. Ezt nem tudom. — Elhiszem, mert most látsz ilyen lexi­kon-embert, először életedben. Nézz rám, fiatal úr, — én vagyok az a lexikon-ember. — Nem értem, mire céloz . . . — Semmire ! Ezt csak könnyű megér­teni, hogy nézz rám, mert én vagyok a lexikon­ember? Ne gyanakodj semmiféle mellékes ér­telemre, nincs itt ilyen szellemes szemétből semmi. — csak lényeg van, mely én bennem testesül meg, mert én vagyok a lexikon­ember ! — Mit kell az alatt érteni? — A szemfényvesztést, Gyurka fiam, mely az én társaságbeli sikereimnek anyja. Hallgass ide és okulj ! Azt remélem, hogy vissza­riadsz ezektől az én híres sikereimtől és elsza­ladsz innen, parasztnak, haza . . . Ott­ kezdődik az egész, hogy mindent megtanulni, nemde, le­hetetlen ? Ha azonban mégis el akarod kápráz­tatni tudásod és szellemed intelligens fölényével az embereket, mert ez esetleg jó a karriered­nek vagy egyéb céljaidnak : hazacipelsz a könyvesboltból egy jobbfajta Lexikont és föl­csapsz lexikon-embernek. A módszer végtelenül egyszerű, könnyű és megvetésre méltó ... A társaságokban forgó világfi úgy nagyjában kö­rülbelül mindig előre tudja, hogy amiféle kaliberű férfiak, vagy hölgyek lesznek azok, kikkel ebben vagy abban a szalonban, táncteremben, vagy bárhol máshol, hová a rendez­vous ki van tűzve, találkozni fog. Ha tehát úgy körülbelül előre tudom, hogy a társaságban — mondjuk — gépgyárosok, katonatisztek, vagy bánom is én — mondjuk — híres vadászok lesznek, előve­szem a­ Lexikont és min­denik foglalkozás vagy­ passzió számára jól betalálok egy kimerítő pas­szust. Nem többet , csak egyetlenegyet, de ezt aztán alaposan ! A gépgyáros számára betanu­lom az új Jakobsen-féle trans-missiót, a kato­natiszt számára a Brix­well-fegy­ver Verschluss szerkezetét a Broad­well-Ring tavitájára szer­kesztett, Rück-Stoss­platte Schlag-Feder funk­ciójával együtt, a híres vadász számára bevágom a mufflon biológiáját és vadászati módját, s ez adatokkal fölfegyverkezve most már bátran megjelenhetek abban a bizonyos társaságban — a siker és csodálat nem fog elmaradni. Rávezetni a diskurzust a megkívánt vágányra— gyerekját­­ték. És akkor jön a szemfényvesztés ! Az ember könnyed, causeur-modorban, mintha mindez önként és természetesen folynék — szépen el­mondja a Lexikonból jól bevágott­ passzust a gyárosnak a Jakobsen t­ransmissióról, a katoná­nak a, Brixwell fegyverről, a hires vadásznak a mufflon biológiájáról és igy tovább . . . Ezek az urak természetesen elámulnak tudásod ily preciz tökéletességén s a játék aznapra meg van nyerve. Másnap újra kezdődik a svindli, har­madnap szintén és igy tovább . .. Nem telik bele fél esztendő s az elámított társaság tiszte­lettel és hódolattal ejti ki a nevedet : im­e, egy kedves, művelt ember, aki rengeteget tud és egyike a szellem legkiválóbb zsenijeinek ! Ha még hozzáveszel ,,zsenialitásod“ öregbítéséhez egy bécsi, vagy párizsi divatlapot is és hetenként egyszer-kétszer bemagolod a mutatkozó divat­­újdonságok leírását — nagyságod a hölgyeknél is biztosan meg lesz alapítva. Rajongani fog­nak érted, — íme, egy tartalmas, komoly em­ber, aki a careaux-hindous-hoz és a brebis-sibe­­rien-hez épen úgy ért, mint a picot-hoz, vagy a­­ chilei salétromhoz. — Most sem tréfál, bátyám * A helyzet. „Elvi“ megegyezés a készfizetések ügyében vagyis: válság-komédia egy formuláért. Ehuen és Lukács a királynál. A magyar kormány nem mond le, de Bilinski sem. Nagyobb hűhó semmibe semmiért még nem volt, mint amily hűhóval Khnen minisz­terelnök robogott fel szombaton Bécsbe, hogy vagy dűlőre juttatja a készfizetések ügyét, te­hát elmeneszti Bilinskit, akivel nem tudnak megegyezni,­­ vagy pedig beadja a magyar kormány a lemondását. Ez volt a helyzet szombaton. Ma pedig, hétfőn alkonyodon­, sem a Khuen-kormány, sem a Bienerth-kor­­mány, sem egymagában Bilinski lemondásáról és távozásáról nincs többé szó, hanem ellen­kezőleg a hadakozó ellenfelek boldog megegye­zésben összeölelkeztek és meg van mentve a Khuen-kormány, meg van mentve a Bienerth­­kormány, sőt meg van mentve Bilinski is, és elveszni legfölebb a készfizetések ügye veszett el egy eddig még ismeretlen formula kétes ho­mályában. Alábbi jelentéseink szépen, részletesen, drámai elevenséggel sorakoztatják föl az ese­mények sorozatát. Vasárnap délelőtt Khuen járult a király elé, utána Bienerth. Vasárnap délután Khuen telefonos hívására már Bécsbe gyorsvonatozott Lukács és hétfőn ő is megje­

Next