Pesti Hírlap, 1911. szeptember (33. évfolyam, 207-218. szám)

1911-09-01 / 207. szám

tember 1., péntek. /Pesti Hírlap ______ a _________________.___ — ----- 1 '■■■■ ' ---------- -------- •' ----- ------------— ..............................1 ■■■- -----------------------------------------—--A —— rergban hassanak majd oda, hogy a viépen a beszédek fegyvereivel fölegalább vannak húszan, — a Joaje csoport, — akik a technikázt is is teljesen távol tartják magukat.ezen egyébként a vitarendezőhizagnak küldték ki Kállay Ubult, akbb szellem képviselője. •féle csoport úgy jellemzi a határozatát, hogy ez egyelőre esni a Justh-párttal való határozotterkedést. Ha azonban Justhék a vere alatt tovább folytatják áltató és titkos választójogi propagátőrök is kitépnek tartózkodó álló és akár pártbomlás árán is ketűzik a dolgot. A párt az értekezlet után közös vád, ahol rövid látogatásra megjelenült is. A Justh-párt vezérét nemz obuigát éljenzés. Justh Gyula Kosponyi között foglalt helyet és örött kifejezést, hogy a Kossuthpárt lett határozott álmunk beszélni Justh Gyulával, aki őket mondotta: Kossuth-párt határozata minmeghiusítja a kormány rémét az ellenzék a véderő elleni jábbra is együttesen, egy úton érdesre, hogy miképen képzeli a válsisát, Justh Gyula igy felelt: a lehet másról szó, csak arról, a alakulat keletkezzék, melyben elsősorban az általános, titkos választójogot valósítsa dyt a parlament az általános , titkos választójogot megcsikell oszlatni a Házat és az uj alapján meg kell csinálni az ist. Ebbe az uj választásba már a maguk programja alapján éle és a véderőreform sorsának alada piros és friss volt, a szeme ragy pisztolyok ott feküdtek előtte az asztal és reggelizett, nedvvel fogadta a segédeket, két más katonát és együtt megreggeliztek. Mintn kellemes sportnak vették az egész és viccelődtek a civil partner fölöttyleg törvényszéki biró volt és legal, esztendeje nem volt fegyver a kezébn vadászott, semmi sportot nem űzött nagytudásu biró volt, aki azonban pályáján. Nem tolakodott előre, várta szerencséjét nyugodtan, fölényesen, keserűen és büszkén, s — mondta az egyik fiatalember, főhadnagyi rangot viselt — a kalauztul kell lőni a szemtelen civiljének kárt nem kell benne tenni. Esetleg ő megsebezni. .Valami kis vér még fölyjon kacagva vette föl a köpenyegjét, föltettáját, magához vette a pisztolyokat süt atárcáját. Amint ezt becsusztatta ie, ujjai hozzáértek a tegnap megkvéshez, ami most is úgy feküdt , a zselogy a kávéházi affaire után begyűrt — mondta hirtelen elkomolyodjva —ég nem alszik s ha valami történne van itt a zsebemben egy befejezetlengessétek elye, egy szelíd, leányos arcú, nagyon voláh fiú, becsukta utánuk az ajtót nent a szobába. Leszedte az asz- Italt, bevetette, kisöprögetett, letörllgetett, mindennel készen volt, szomorman lett a szobán és felsóhajtott: hiába esett le tegnap reggel a hadaarcképe a falról! — És zubbonya ujjágárülte a szemét,. már az új népparlamentben kell eldőlnie. Ezt a fölfogásomat különben részletesen ki fogom fejteni legközelebbi kolozsvári beszédemben. Látnivaló, hogy a Justh-párt vezére a véderőreformnak a napirendről való leszorítása mellett továbbra is az általános, egyenlő és titkos választójog megvalósítását tűzi ki elsőrendű céljául, és így a Kossuth-párt mai határozata dacára sem látszik végleg megpecsételve az ellenzéki pártok együttes küzdelme, mert a Baross-féle csoport erősen hirdeti, hogy ők, amikor a véderő ellen harcolnak, semmi esetre sem hajlandók Justhék választójogi propagandáját erősíteni. Ezen a ponton tehát az összekülönbözés még nem küszöbölődött ki, hanem csak elodázódott. * A Kossuth-párt értekezlete. A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt csütörtökön este 0 órakor Andrássy-úti közhelyiségében értekezletet tartott Kossuth Ferenc elnöklésével. Az értekezleten jelen voltak gróf Apponyi Albert, továbbá Tóth János, Désy Zoltán, Sághy Gyula és Szentiványi Árpád alelnökök, Gál Sándor, a képviselőház volt elnöke, Mezőssy Béla volt államtitkár, Barabás Béla és, a párt tagjai csaknem teljes számban. A jegyzőkönyvet Kovácsy Kálmán vezette. Kossuth Ferenc elnököt, amikor az elnöki emelvényre lépett, a párt tagjai lelkesen megéljenezték. Kossuth üdvözlése. ’Az elnök megnyitva az értekezletet, Sághy Gyula emelkedett szólásra és üdvözölte Kossuth Ferencet, ki az üdvözlésre ezeket felelte: Tisztelt barátaim! Hosszú idő óta ez az első értekezlet, amelyen személyesen jelen lehetek. Tudjátok, hogy nem a párthűség és a pártszeretet hiánya tartott engem távol, hanem gyarló egészségem, amely hála istennek, most eléggé javult arra, hogy a közügyekben részt vehetek és amennyire gyenge erőmtől telik, előmozdíthatom ezt, hogy pártunk teljesítse, aminthogy mindig teljesítette, s haza iránt és önmaga iránt tartozó kötelességét. Szívből köszönöm azon érzelmeknek kifejezését, amelyeknek Sághy barátom volt szószólója, meg vagyok róla győződve, hogy ez az érzelem él mindnyájatok szívében, mert higyjétek el, hogy a sikernek egyik, sőt legfőbb biztosítéka, hogy ha teljes egyöntetűség van a pártban, mert ám ez megvan, akkor a kisebb párt is többet bír, mint egy széthúzó nagy párt. (Lelkes éljenzés.) Ezután az elnök jelentette, hogy szeptember 3-án Kaposvárott leleplezik Kossuth Lajos szobrát. A szobor leleplezésre a pártot meghívták. A párt koszorúja, Kapotsfzy Jenő és Hegyi Árpád országgyűlési képviselők teszik le. Jelenti továbbá, hogy a pártot meghívták a csongrád megyei függetlenségi és negyvennyolcas párt népgyűlésére, amelyet a katonai javaslatok ellen rendeznek. Kossuth a véderőreform ellen. Áttérve a napirendre, Kossuth Ferenc a következő beszédet mondotta: Tisztelt barátaim! Nincsen szükség e pártban, hogy magyarázzam a véderő-javaslatok ellen folytatott küzdelmet. Tíz év óta fenyeget az a törekvés, hogy a nemzetre a véderő terén az eddiginél sokkal nagyobb pénz- és véráldozatok rovassanak és több mint tíz éve annak, hogy a nemzetnek igen nagy része e nagyobb terhek elfogadását attól teszi függővé, hogy a térő terén érvényesüljenek azok a nemzeti kivánágok, amelyek véget vetnének annak, hogy a hadseeg a magyar államiság megtagadását és az összmonarchia eszméjét képviselje és hogy kebeléből bár néphadsereg, mégis teljesen ki legyenek zárva a nemzeti érzelmek és mindaz, ami a nemzeti érzelmekkel összekötött lelkesedést alkalmas felkelteni. (Igaz! Úgy van!) A mi pártunk teljes lehetetlenségnek tartja összeegyeztetni az államiság eszméjével azt, hogy legyen az állami életnek olyan tere, amelyen a nemzeti akarat nem érvényesülhet (igaz, úgy van!), amely a nemzeti életfejlődés menetében holtpontot képez, olyan holtpontot, amely nemcsak fizikailag, hanem fiziológiailag is holt, mert mozdulatlan, mint a halál, fejlődésre képtelen, mint a beteg test és mégis benne lévén a nemzet testében, a nemzeti élet két nagy orgánuma, a nemzet és a király között folytonos súrlódást idéz elő. Ezzel vagy lehetetlenné teszi azt az egyetértést, amelynek király és nemzet között mindig élnie kellene, vagy pedig olyan lemondást követel a nemzet részéről, amely lemondás az öngyilkossággal lenne határos. (Élénk helyeslés.) Minduntalan észlelhető az a kísérletezés, hogy eltereltessék a közfigyelem a véderőreform ellen folytatott harcról, továbbá, hogy a harcolók között egyenetlenség támasztassák olyan kérdések előtérbe tolásával, amelyek még nincsenek a Ház asztalán. Ennek a pártnak erősen ellent kell állania azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek akár e párt tagjai közé, akár pedig a küzdelemben egy vonalban álló pártok közé éket igyekeznek tenni. (Hosszantaró zajos éljenzés és taps.) Most a véderő-javaslatokról van szó. Ez ellen küzdünk, mert a hadseregbe be akarjuk vinni azt, ami a hadsereget s a nemzetet összeforrasztaná , aminek eredménye lenne, hogy nálunk is, úgy mint a szerencsésebb országokban, a hadsereg a nemzet dédelgetett gyermekévé váljék. (Éljenzés.) Amit mi a hadseregbe be akarunk vinni, az magának az állameszmének a kifolyása, az az államiság legelső kelléke és joga minden olyan nemzetnek, tehát a magyarnak is, amely mint állam élni akar. (Úgy van!) De azért is küzdünk a beterjesztett véderő-javaslatok ellen, mert olyan óriási terheket rónak az adózó polgárság vállaira, amit elviselni csak igen kedvező anyagi körülmények beálltával volna képes. Ezek a terhek feltétlen biztonsággal hosszú időkig rá fognak nehezedni a nemzetre, anélkül, hogy bármi is biztosítaná a nemzet teherviselési képességét. (Igaz, úgy van!) Mert azok a számítások, amelyek az állami háztartás bevételeinek folytonos szaporodását mutatják ki, a homokon épülnek fel. (Úgy van!) És ezt a homokot épen akkor viheti el egy keletkező vihar, amikor a hadi költségek fedezésére a legnagyobb szükség lehet. (Úgy van!) Abban a harcban, amelyet a véderő-javaslatok ellen vívunk, a többi ellenzéki pártokkal együtt küzdünk, anélkül, hogy e pártokkal való egyesülés előtérbe lépett volna. De igenis szemmel kell hogy tartsuk azt a követelményt, amelynek teljesítése nélkül semmi küzdelem nem járhat sikerrel, hogy ilyen csatában mindig azt kell nézni, hogy mi egyesíti a küzdő pártokat (Lelkes éljenzés és taps.) és nem azt, ami kihegyezi az esetleges ellentéteket. (Élénk éljenzés és taps.) Úgy veszem észre, hogy az országban némly helyen a mi küzdelmünk most nem találkozik azzal a helyesléssel, amelylyel évekkel ezelőtt találkozott. Ez meggyőződésem szerint onnan ered, hogy nem mindenütt látják tisztán azt a célt, amelyért küzdünk és vannak helyek, ahol azzal a gyanúperrel élnek, hogy talán a véderőreform elleni küzdelem bizonyos választójogi reform érdekében folytatott küzdelemnek a takarója és támpontja. Ezt a téves felfogást, amely nem egyezik meg a pártnak állásfoglalásával, feltétlenül ki kell küszöbölni s ezért azt javaslom a pártnak, tegyen közzé egy szózatot a nemzethez, amelyben tisztán és félreérthetetlenül állapítsa meg a most folyó küzdelem okát és céljait. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Minthogy azt látom, hogy az értekezlet egyhangúlag helyesli felfogásomat, lesz?!: bátor felolvasni azt, a szöveget, amelyet a pártnak ezennel elfogadásra ajánlok. Százaz a nemzethez Kossuth Ferenc erre felolvasta a következő szózatot: A nemzetet tíz év óta fenyegeti az a veszély, hogy a véderő reformálásával egyrészt megkövesedik az a felfogás, hogy a magyar alkotmányos életnek van olyan tere, amelyen a nemzeti akarat egyáltalán nem tényező, hanem csakis a korlátlan uralkodói akarat érvényesül; másrészt tekintet nélkül a nemzet teherviselő képességére, oly haderő szervezése céloztatik, amely felülmúlja az önvédelmi célokat. A helytelenül magyarázott felségjog alapján megtagadtattak a szabad választás útján alakult többség akaratával szemben is a nemzetnek olyan jogos követelései, melyek nem új jogszerzést jelentenek, nem is a nemzeti önállóságot biztosító törvénycikkre támaszkodnék, hanem magából az 1867-ik évi XII. t.-c. rendelkezéseiből és szelleméből folynak. Ezen törekvések ellen a nemzet igen nagy része következetesen küzdött és ezek ellen küzd most is a negyvennyolcas függetlenségi Kossuth-párt, tűrhetetlenül követelve a nemzeti jogok érvényesítését. El van tökélve a párt a már hagyományossá vált küzdelmei minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel tovább folytatni és a véderő terén érvényesítendő nemzeti jogokat semmi más téren csere vagy alku tárgyává nem tenni. A negyvennyolcas függetlenségi Kossuth- párt régi hagyományaihoz híven követeli az általános és egyenlő választói jognak oly módon való létesítését, mely a magyar államnak magyar nemzeti jellegét és az egészséges és folytonos társadalmi fejlődést demokratikus , irányban biztosítsa.