Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 233-245. szám)
1911-10-01 / 233. szám
1911. október 1., vasárnap. Pesti Hírlap Preszly Elemér: Áruikor mi a tárgyalés alatt levő javaiul eilert küzdilak és harcolnak és araikor a közös hadsereget mint teljesen a mi hadseregünket állítják oda .... Hazai Samu honvédelmi miniszter: Állítjuk és az is! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sajnos, nem az!) Preszly Elemér: . . , akkor legyen szabad nekem ezzel szemben a legutóbbi delegáció tárgyalásaira rámutatnom és azt ismertetnem, hogy abból megállapíthassuk, mennyire nem a miénk még mindig ez a hadsereg . . . (Igazi ügy vajat a szélsőbaloldalom.) Rig Béla: Csak a terhe a miénk! Preszly Elemér. . . fó és mennyi kívánnivalónk van és pedig a t. túloldal delegátusai által is elismert jogos kívánnivalónk van még mindig abban az irányban, hogy a hadseregben a dualizmus csak nászban is megvalósítva legyen. A delegáció például kötelezte a hadügyminiszter urat arra, hogy a hadapródiskolákban a magyar növendékeknek arányszámáról kimutatást terjeszszen be. Ezt ő be is terjesszette s ennek az eredménye volt azután az, hogy a hadapródiskolákban az 19100-ik tanévre felvett összes növendékeknek csak 21 százaléka volt magyar anyanyelvű. Ha pedig az összes katonai iskolákat vizsgáljuk, ezek növendékei közül csak 918, tehát összesen csak 20 százalék volt magyar anyanyelvű. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Hol itt a paritás? Hiszen még a quótaszerű arány sincs meg. Hazai Samu honvédelmi miniszter: Magyar honpolgárok és magyar anyanyelvűek között különbség van! Az kettő! Preszly Elemér: A túloldal szónokai azzal biztattak bennünket ennek a javaslatnak a megszavazására, hogy ha ezt a javaslatot megszavazzuk . . . Abrahám Dezső: Meggondolás nélkül! Preszly Elemér: . . . mégpedig meggondolás nélkül, akkor biztosítva vagyunk a tekintetben, hogy a legközelebbi háborúban föltétlenül győzni fogunk. (Derültség a szélsőtaloldadon. Mozgás jobbfelől.) Pedig nemcsak a legénységtől függ a háború kimenetele, hanem legnagyobb részben függ az a helyes és jó vezetéstől. Hazai Samu honvédelmi miniszter: Sok mindentől függ ! Preszly Elemér: Hát ki tud nekünk garanciát nyújtani arra nézve, tud-e a mélyen tisztelt honvédelmi miniszter úr garanciát adni arra, hogy — Isten ne adja — a legközelebb bekövetkező háborúban ezt a mi felemért létszámú hadseregünket olyan hadvezér fogja vezetni, aki nem viszi a legénységet a vágóhídra, hanem helyesen vezeti és győzelemre viszi ? Hanti Samu honvédelmi miniszter: Erre nem lehet garanciát nyújtani, az természetes ! Preszly Elemér: Azt sem tudjuk, t. Hát, hogy tulajdonképen ki hát a mi vezérünk, ki a mi generalissimusunk. Hiszen ezt teljes abszolutizmussal intézik el a katonai vezető körök. Hazai Samu honvédelmi miniszter: Azt nem is szokták publikálni. Preszly Elemér: És nemcsak hogy a hadvezér személyét nem tudjuk; nemcsak hogy a hadvezetésbe beleszólásunk nincs, de még a hadügyminiszter úr, még maga a t. kormány is csak a hivatalos lapból szerez arról tudomást (úgy van! ügy van a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) A javaslatot nem fogadja el, hanem ajánlja a következő határozati javaslatának elfogadását. A képviselőház a tárgyalás alatt levő javaslatot nem fogadja el, azt visszautasítja és utasítja a kormányt hogy oly törvényjavaslatot terjeszszen a képviselői ház elé, mely a közös hadseregben a dualizmust a maga egészében megvalósítja, a közjogellenes zászló és címer kérdését rendezi, a magyar államnyelvnek a közös hadsereg intézményében érvényt szerez. Utasítja egyúttal a képviselőház a kormányt, hogy haladéktalanul terjeszszen a Ház elé a közös hadsereg tényleges állományában szolgáló összes tábornokok, ezredes-dandárparancsnokok honosságát és magyar nyelv ismeretét feltüntető statisztikát. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Az elnök megállapítja a hétfői ülés napirendjét. . A Ház áttér a 3 intupellsei okra. Kállay Ubul: Az ellenzéknek a véderőtörvényjavaslattal szemben épen az az egyik aggálya, hogy a hadügyi terhek költségvetése irreális, hogy a jövőben még nagyobb újabb terhekkel még nagyobb előre nem látott hadügyi túlkiadásokkal kell számolnunk. (Igaz! ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeket az aggodalmakat a pénzügyminiszter a delegáció ülésén akarta csökkenteni. Ezzel szemben Auffenberg hadügyminiszter úr a katonai terhek nagyobbfokú emelkedéséről beszél s azt állítja, hogy a hadügyi túlkiadások a rendes állapotot teszik. A pénzügyminiszter és a hadügyminiszter nyilatkozatai közt az ellentét oly kirívó, oly világos, hogy minden félön!e£es szóval csak ennek az ellentétnek hatásosságát csökkenteném; épen azért a következő interpellációt van szerencsém intézni a pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása Ruffenberg közös hadügyminiszternek a hadügyi túlkiadásokról tett nyilatkozatáról, mely éles ellentétben áll a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságban tett kijelentéseivel, amely nyilatkozat, ha a jövőben érvényesülhetne, teljesen feldöntené azt a költségvetési rendet, melyet a t. pénzügyminiszter épen a most tárgyalás alatt levő véderőreformmal kapcsolatban kilátásba helyezett? Ha van tudomása, milyen álláspontot foglal el e nyilatkozattal szemben? (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Jaczkó Pál az érmelléki és krasznavidéki kisgazdák szomorú helyzete tárgyában interpellálja meg a földmivelésügyi minisztert. Ezen a nemzetiségi vidéken a kormány nembánomsága folytán a magyarság egyre tért veszít. Az elemi csapás azonban az idén súlyosan látogatta meg, úgy hogy segítség híján kénytelen lenne kivándorolt társait követni. Kérdi a földművei érnigyi minisztert, hajlandó-e az érmelléki és krasznavidéki kisgazdák válságos helyzetén haladéktalanul segíteni és mit szándékozik a bajok orvoslása céljából cselekedni. Désy Zoltán: Az 1867. évi XII. t.cikk 41. szakasza világosan rendelkezik a közösügyi tárgyalásokra kiküldött bizottságok által megállapított költségvetésekben foglalt közösügyi kiadásokra vonatkozólag. Világosan kimondja, hogy ezeket a költségeket mennyiségileg bírálat tárgyává a képviselőház nem teheti, de a reánk eső összegek a magyar költségvetésbe is beállítandók. Tehát a képviselőháznak csak két eljárás között lehet választania: vagy a maga egészében beállítja ezt költségvetésébe, vagy nem fogadja el és nem állítja be költségvetésébe. Ezen törvényes rendelkezés következtében a magyar pénzügyminiszter a folyó évi költségvetésben a közösügyi kiadásokat nagyobb összeggel szerepelteti, mint azt előirányzatba foglalt tételek nem az egész kiadásokat teszik, hanem azok a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok működése folytán minden valószínűség szerint változásoknak fognak alávettetni. Ez a változás bekövetkezett, felemeltettek a közösügyi rendes kiadások az előirányzatba beállított 89 millió korona rendes kiadással szemben 97 millióra, a 10 millió beállított átmeneti kiadások pedig 36 millióra. Az, amire én most ki akarok terjeszkedni, épen ezen átmeneti kiadásokban foglalt tételek, különösen az átmeneti kiadások 1. fejezete 3. évnjében foglalt hadseregfejlesztés költségeire megszavazott 20 millió, amelyhez Magyarországnak a hozzájárulási arány szerint való hozzájárulása kitesz 7.280.000 koronát. De, nézetem szerint, kétségtelen tény az is, hogy az 1867. évi XII. t.-cikk rendelkezéseinek következtében a delegáció a véderőszervezet változtatásáig nem mehet költségeket, amelyek a hadsereg szervezetének változtatásából következnek, csak azzal az előfeltétellel állapíthat meg, amennyiben a véderő szervezetnek ilyen módosításához mindkét állam törvényhozása hozzájárul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ezt a felfogást nem fogadjuk el, ha ezen túlmegyünk, épen azt érnék el, ami ellen az 1867. évi XII. törvénycikk megalkotói tiltakoztak volna a legjobban, hogy t. i. a delegációt nagyobb hatáskörrel ruháznék fel, mint ők célozták. Én ebben a kérdésben csak jelezni akartam, hogy szükségesnek tartottuk, hogy a folyó évre vonatkozólag, de a jövő évekre vonatkozólag is rámutassunk arra, hogy a delegációk sokszor kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy tekintettel a várható változásokra a hadsereg szervezetében, meg kell, hogy állapítsák ezen változások költségeit, ezek azonban csak abban az esetben folyósíthatók, ha a magyar törvényhozás, illetve mindkét állam törvényhozása a hadsereg szervezetének ilyen változtatásához hozzájárul. (Helyeslés balfelől.) Azt hiszem, hogy a költségvetési jogot pártkülönbség nélkül egyik legfontosabb nemzeti jognak tartjuk, annak a jognak, amely által a nemzet befolyása a kormányzatra érvényesül, így tehát a költségvetési jog minden sérelme a nemzet sérelme. Ez a szempont vezetett bennünket a múltban, amikor a költségvetések letárgyalása elé rendkívüli akadályokat nem gördítettünk. A költségvetéssel március közepétől július közepéig foglalkozott a képviselőhöz; a miniszterelnök a pénzügyi bizottság ülésén Holló Lajos nyilatkozatára maga is úgy nyilatkozott, hogy kívánatosnak tartja, hogy miután az 1910. évi költségvetés nem tárgyaltatott, hanem csak indemnitásokkal fedeztük a költségvetés hiányát, az 1911. évi költségvetés tárgyalása huzamosan főzött kávé illatával. És a leányok most megnyugodva ültek le a tisztára súrolt asztal mellé, s mialatt a forró kávét kanalazták, ismét meg voltak győződve róla, hogy ravaszul beleláttak egy embertársuk veséjébe . . . Ugyan, micsoda arcot vágtak volna, ha valami láthatatlan lény most egyszerre így szól hozzájuk: — Oh, szegény Josephine és Zsófia, — ti se fogtok ám egyest kapni az emberismeret tudományából! Ez a ti szürke, unalmas, száraz kis albérlőtök bizony akár el is merülhetne az eszétől, ha a vízbe esnék, mert több az esze, mint annak a sok nagyhangúnak együttvéve, aki a miniszterek udvarában lebzsel. Fogják ennek még sok szavát hallani a képviselő urak és a hangja mindenüvé elhallatszik majd, ahol az ország dolgával törődnek. És az se egészen igaz, oh jámbor Josephine, hogy pénztelenség miatt eszi a hideg vacsorát és gyávaságból ül itthon minden este, — ez a száraz pipás nem tartozik azok közé, akik a félelmet ismerik. Ami pedig azt illeti, hogy nincs érzéke a szerelem iránt, — hát attól félek, hogy lesz még olyan idő is, mikor az összes piroskötéses regényhősök eltörpülnek mellette . . . A láthatatlan lény azonban, akinek mindezt mondania kellett volna, nem jelentkezett és Josephine meg Zsófia zavartalanul ihatták meg kávéjukat, miután legelső reggeli munkájukkal szerencsésen végeztek. De csak rövid ideig pihenhettek: a képviselő úr felébredt és harsányan csöngetett a ruhájáért . . . Legalább is három óra volt, mire lefeküdt és fél hétkor már szokása szerint ébren volt megint. Ez pedig nem kis dolog. — én legalább ismertem egyszer egy képviselőt, aki minden reggel kilenc után kelt . . . Amint látnivaló, a két öreg kisasszony nem volt rossz véleménynyel sz új lakóról, bár alapjában meg voltak győződve róla, hogy nem tartozik a lumenek közé. ők, akik huszonkét esztendő óta adtak ki hónapos szobákat a vidékről felkerült ifjúságnak, s akik e minőségükben sok mindenféle emberrel megismerkedtek, méltán voltak büszkék arra a tudományukra, hogy mindenkinek a veséjébe látnak. „Bennünket emberfia el nem bolondíthat!“ — mondta az őszhajú Josephine, aki még mindig egy nyolcéves kisleány lelkét hordta magában — és Zsófia helyeslőleg bólintott hozzá. A két öreg dáma, aki életében még a légynek se vétett, s akiktől nem egy kalandor szökött már meg a házbérrel és a készpénzkölcsönökkel, ravaszul úgy képzelte, hogy fenékig belelát ennek a nagy, forrongó, szívtelen városnak a lelkébe, holott még a szenesember lelkébe se láttak, aki minden héten becsapta őket. „Mi kérem szörnyen ki vagyunk raffanálva!“ szólott bizonyos gőgger Zsófia, mikor alkonyat idején szomszéd nőjükkel, egy varrógépügynök feleségével üldögéltek a vaskorlátos folyosón. ÉS az ügynökné, akinek sokkal több esze volt az uránál, elismerőleg intett és ezt mondta: „Nem is csoda, hiszen Nagysádék a kedves mesésük révén a legelőkelőbb társaságokba is bejutnak!“ Gondolod, hogy vitat majd valamire itt Pesten? — kérdezte Zsófia hajnalonként a testvérétől, aki bekötött fejjel főzte a kávét, míg ő az albérlő cipőjét tisztogatta. Josephine ilyenkor tűnődve rázta meg a fejét, s így válaszolt: — Mire vinné, mikor annyit már úgyis elért, hogy képviselőnekelküldték? Amint láttod, eugos cipőt visel, — az ilyen emberből mai napság már semmi se lesz. De különben is nem kell szegénykének attól tartani, hogy ha a vízbe esik, hát a nagy esze miatt elmerül. Ami pedig a modorát illeti, hát bizony meglátszik rajta, hogy még sohase fordult meg úri társaságban. Azt mondom neked Zsófi, hogy ennek se fogják sok szavát hallani a képviselő házban . . . A két öreg kisasszony ezután suttogva megállapította, hogy albérlőjük nagyon szegény fickó, mert ha pénze lenne, aligha élne állandóan hideg vacsorán, s hogy azért ül minden este itthon, mert félénksége és ügyefogyottsága miatt nem meri fölkeresni azokat az éjjeli mulatóhelyeket, ahol képviselőtársai szórakoznak. Ugyancsak megállapították azt is, hogy bár jólelks, de száraz és unalmas legény. Jol akkor se lobbanna lángra, ha a legszebbag kacérkodnék vele . . . — Fogadok veled egy nagy üveg baracklekvárba, hogy ez az ember is még sohase volt szerelmes, — mondta a szentimentális Josephine, aki már a világ valamennyi piroskötéses regényét végigolvasta. Zsófia helyeslőleg bólintott, aztán álmodozva kefélte tovább az albérlő fekete eugos cipőjét, alig a konyha egyszerre megtelt a fris 3