Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)
1911-10-26 / 254. szám
1911. október 26., csütörtök. ______Pesti Hírlap_______ állami pénzen fentartott iskolákból minden oly irányzat és társulat kiirtására, mely a legnagyobb mértékben sértő és provokáló a nem rom. kath. vallásu tanulókra és tanárokra nézve. A gyűlés ezután, az egyházmegyei indítványok során felhívta az iskolafentartó testületeket, hogy az állami fizetéskiegészítésben részesülő tanítók állami pótlékát, míg a miniszter azt kiutalja, a saját pénztárából előlegezze. A kerület felkéri a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságot, hogy a régi magyar protestáns irodalom kiváló termékeit adja ki. A közgyűlés ezután az elnökség lelkes éltetésével dr Baksay Sándor püspök imájával véget ért. Esti levél. - A csendőr és a pofon. -Főbenjáró bűnper folyik Miskolcon. Az egész tárgyalás nem egyéb, mint utazás az akasztófa körül. S ennek tövében is kihajt a humor virága. Nemcsak a rablógyilkos vádlottat faggatják, hanem a csendőröket is. Azt akarják kisütni, hogy vajon kínozták-e a csendőrök Regulát, vagy nem? Mert ez azt mondja, hogy csak a csendőrök kínzására vállalta magára a rablógyilkosság elkövetését. Lengyel Zoltán védő kérdést intéz Daróczy Endre csendőrőrmesterhez: — Igaz-e, hogy a vádlottat pofonütötték? — A gyilkosságot, — felel az őrmester, — nem szoktuk pofonnal nyomozni. Ha kacsalopásról van szó, ott van értelme a pofozásnak, mert ha pofonütik a kacsatolvajt, a kacsa kirepül a kabátja alól. Erre a talpraesett feleletre nagy derültség támadt a tárgyalóteremben. A derültség egyszerre elfujja a komoly nagyképűséget s ha az emberek levetik a hivatalos pózt, mindjárt tisztábban látnak és igazságosabban ítélkeznek. Ahány bünfenyítő per csak van, majdnem mifid egyikben védők és vádlottak a csendőrök állítólag brutalitásán nyargalásznak. Most végre Daróczy őrmester kedélyes közvetlenséggel elárulta, hogy bizony pofoz néha a csendőrség. De mivel talpraesett válaszára nem a megbotránkozás, hanem a derültség tört ki, ez bizonyítja, hogy az egész hallgatóság leírástól, védőstül együtt tulajdonképen nagyon természetesnek találja és helyesli, ha a csendőrök minden írott utasítás és szabály ellenére néha azon a nyelven beszélnek a zsiványokkal, amelyet ezek megértenek. Végre is dobjuk félre azt a hazug humanizmust, hogy minden rablógyilkossal úgy kell bunni, mintha hercegprímás volna. Nagyon helyes és szép dolog, hogy a modern igazságszolgáltatásba bevitték az emberszeretetet, de hogyha megrögzött gonosztevőkkel s durva parasztokkal, akik állati kegyetlenséggel gyilkolnak, olyan udvarias módon bánik csendőr, rendőr, vizsgálóbíró s ügyész, mint a tisztességes úriemberekkel szokás, akkor a zsiványok kilencvenkilenc százaléka mind megszabadul a büntetéstől és soha egy sem vallja be a vétkét. Az a baja minden elméleti szabályzatnak és „előírás“-nak, hogy generalizál. Minden embert egyformának tart. Pedig az igazságszolgáltatásban csak akkor lesz igazság, ha individualizálnak. Eljárást, modort és büntetést mindig az egyénhez kell szabni, csak akkor lehet az igazságos. Egy mai napi hír is fényesen bizonyítja ezt. Budapesten egy kis cselédleányt valami rendetlenségért összeszidott a gazdája. Az érzékeny teremtés ezt annyira szívére vette, hogy elbújt a pincébe s éhhalállal akarta magát elpusztítani. Ma találták meg félholtan s a gazdája most szeretettel ápolja. — íme, az érzékenyebb, vagy nemesebb léleknek elég egy szó, egy másik cselédet pedig a mindennapi pofonra sem javít meg. A csendőröket sem szabad tehát általában elítélni, ha kivételesen egy-egy pofonnal dolgoznak, mert sokszor csak ennek van respektusa a paraszt előtt. S abszolúte nem lehetne csodálkozni, ha a miskolci törvényszék elnöke is elveszítené türelmét a rablógyilkossal szemben, aki minden eddigi vallomását visszavonva hazudozik a tárgyaláson s egyszer csak leszállna az emelvényről, odamenne a vádlotthoz és jobbról-balról jól pofonvágná, hogy helyrehibbantsa az emlékezőtehetségét. Azt is felpanaszolja egyik-másik rablógyilkos úr, hogy a csendőrség éheztette. Jól tették, ha úgy tették. Hiszen a börtönben olyan rendes, jó kosztot kap minden gazember, aminől odahaza a jött-ment csavargók, vagy dologtalan parasztok sohasem kaphattak. S a visszaeső bűnösök között százával vannak olyanok, akik azért követnek el újabb bűntetteket, hogy visszakerüljenek, legalább is a zord téli hónapokra, a börtönbe, ahol rendes kosztot és tiszta ruhát kapnak. Maga a szabadságvesztés, az elzárás nagy büntetés az intelligens és alapjában jóérzés ír bűnösökre nézve. De a legborzalmasabb bűntetteket rendesen olyan emberek követik el, akikre nézve a börtön nem szégyen, sőt magában véve nem is olyan kegyetlen büntetés, amitől vagy előre félne, vagy amely utólag megjavíthatná. Ezekre tulajdonképen a botbüntetést és az éheztetést kellene visszaállítani. Az olyan bűnösre nézve, aki műveltségre és érzésre az állathoz hasonlít, csak az olyan büntetés van hatással, amelyik fáj neki. Persze, mint rendszert, nem lehet visszaállítani a testi fenyítést. Mert amely percben rendszert csinálnánk ebből, rögtön igazságtalanná válnék, mert olyanra is alkalmaznák, akivel szemben igazságtalan. . A vallatásoknál sem lehet természetesen rendszert csinálni, hogy a csendőrök fenyítést használjanak ott, ahol még ítélet sincsen. De mivel praxisból tudjuk, hogy néha egész vidékeket tolvajoktól, rablóktól, gyilkosoktól egyegy erélyes és bátor csendőrnek kellő időben és kellő helyen alkalmazott pofonja tisztított meg, azért nem kell ezen mindjárt nagyon megbotránkozni. Mert szép dolog a humanizmus, mely irtózik minden emberkínzástól, de ezt kezdenék meg előbb a rablógyilkos urak. Zsolt osztályfőnökét, a 4-ik gyaloghadosztály parancsnokává nevezik ki, Hoffmann altábornagyot, közös hadügyminiszteri osztályfőnököt, felmentik állásától. Ganzl Antal honvédkerületi parancsnok osztályfőnök lesz a közös hadügyminisztériumban. Fabricky lovag tábornokot a 15-ik hadtesthez osztják be. Rothschild a katonatisztekért. A közös hadsereg központi gazdasági szövetsége és báró Rothschild Ernő között, aki legközelebb ki akar válni az aktív szolgálatból — mint az Oesterr.Ung. Korresp. közli — hosszabb idő óta tárgyalások folynak avégből, hogy Rothschild egy nagyobb betéttel résztvegyen a központi gazdasági szövetségben. A tárgyalások befejezése után Rothschild egy millió koronát fog a szövetségnek egy még meg nem határozott, változhatlan kamatláb mellett rendelkezésére bocsátani. Katonai rovat. Változások a hadsereg körében. A N. Wrighr. informált körökből szerzett értesülése szerint a tábornoki karban fontos változások vannak küszöbön, melyeket a hadsereg rendeleti lapja a novemberi előléptetésekkel egyidejűleg fog közzé tenni. Eszerint hadseregfelügyelővé nevezik ki a 11. hadtest parancsnokát, Schödler Ferenc gyalogsági tábornokot, akinek a helyébe, mint a 11. hadtest parancsnoka, Kolozsváry Dezső altábornagy, a 30. gyaloghadosztály eddigi parancsnoka, volt honvédelmi miniszter, lép. A 15. hadtest vezetésével Appel Mihály altábornagyot, az első gyaloghadosztály eddigi parancsnokát bízzák meg, míg ezt a parancsnokságot Kogutovitz Károly, a 30. gyalogdandár parancsnoka veszi át. A 30. gyaloghadosztály parancsnokságát az eddig a 2. hadtesthez beosztott Altmanni Róbert altábornagy kapja. Reitz Lajos altábornagyot a bécsi városparancsnoki állástól felmentik és helyébe Vikullis altábornagy lép, aki eddig a 15. hadtesthez volt beosztva. A hadtestiskola főfelügyelőjévé báró Pflantzer-Baltin Károlyt, a 4. gyaloghadosztály parancsnokát nevezik ki. Hausenblatt Alfréd altábornagyot, a hadtestiskolák eddigi főfelügyelőjét, a második hadosztályhoz osztják be. Meixner Ottót, az osztrák Landwehrministerium Sápi hírét (Adakozás.) Teichner Gyula gyógyszerész (Poprád) az ingyenkenyérre 5 kor. 50 fillért küldött hozzánk. — (Lapunk mai száma) 44 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: Országgyűlés. — Liliom a Citében. (Tárca.) Irta: Henri Faik. — Nehány szó a magántisztviselők nyugdijáról. Irta: Dr Oenner Jenő. — Érdekes jogi esetek. — Irodalom. Szerkesztői üzenetek. — Regénycsarnok. A szerelem álarca 79-ik folytatása.— Időjárás. — Napirend. A szállás. — Az értéktőzsde árjegyzései. — Hirdetések. — (A hercegprimás jubileuma.) Vaszary Kolos bíboros hercegprímás október 27-én, pénteken, ünnepli hercegprímássá történt kinevezésének huszadik évfordulóját. Az évforduló napján reggel 9 órakor dr Kohl Medárd püspök misét mond a hercegprímás budavári palotájának házi kápolnájában. A budavári koronázó Mátyás-templomban délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelet lesz. A misét dr Nemes Antal pápai prelátus celebrálja. A bíboros főpap az évfordulót a legnagyobb visszavonultságban tölti és nem fogad sem küldöttségeket, sem szerzélyes üdvözléseket. Az évforduló napján a prímási palotában megjelenő tisztelgők, valamint a küldöttségek a kitett gratulációs ivén fejezik ki szerencsekivonataikat. — (A király állapota.) A király náthája, — mint Bécsből láviratozzák — már teljesen oszlófélben van. A király rendes életmódját csak annyiban változtatta meg, hogy bekocsizásait a burgba félbeszakította. Arra, hogy a többi fogadásokat és kihallgatásokat megszorítsák, nincs semmiféle ok. A király délután öt órakor rendes étvágygyal fogyasztotta el a teáját. Kerzl udvari orvos az esti vizit alkalmával a király állapotát teljesen kielégítőnek találta. A király este nyolckor feküdt le és azonnal elaludt. Schönbrunnból jelentik, hogy a király féltizenkettőkor jó étvágygyal fogyasztotta el a dejeuner dinateket és egy órakor Mária Jozefa főhercegnőt fogadta, aki azért jött, hogy megköszönje a királynak Károly Ferenc József főherceg esküvőjén való részvételét és személyesen győződjék meg a király állapotáról. A király állapota minden tekintetben kielégítő és csak könnyű meghűlésről lehet szó, ami hamarosan el fog múlni. Az uralkodó délelőtt gróf Paar és báró Bolfras főhadsegédek jelentéseit hallgatta meg, azután dr Daruváry Géza osztályfőnök jelent meg nála kihallgatáson. Mária Jozefa főhercegasszony távozása, után a király egészen az ebéd idejéig állami okiratok elintézésével foglalkozott. (Néhai József főherceg és Alcsut.) Alcsútra is eljutott a napilapok jelentése, hogy az Uránia Magyar Tudományos Egyesület gyűjtést indított néhai József főherceg szobrára, az egész község lelkesedéssel fogadta a hírt. A múlt hó derekán az udvari kápolnában Pintér Ferenc pápai kamarás, a református templomban Mészöly Géza ref. lelkész olvasták föl a népnek az Uránia felhívását. A kegyeletes ünnepségnek maradandó emléke az a ritka áldozatkészség, mely a hallgatóságon erőt vett. Katholikus részről Marcinkó Ferenc gondnok és Sebeszta József, a népszövetség csoportvezetője; református részről Pap József kurátor s Szili János presbiter vezették a gyűjtést, mely a mai napig 3303 K 40 fillért eredményezett. Adakoztak: Mária orleansi hercegné 2000 K, gróf Szirmay Sarolta udvarhölgy 1000 K, továbbá a község egész értelmisége 303 koronát. ___________________________