Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)

1911-10-26 / 254. szám

1911. október 26., csütörtök. ______Pesti Hírlap_______ állami pénzen fentartott iskolákból minden oly irányzat és társulat kiirtására, mely a legnagyobb mértékben sértő és provokáló a nem rom. kath. vallásu tanulókra és tanárokra nézve. A gyűlés ezután, az egyházmegyei indítvá­nyok során felhívta az iskolafentartó testülete­ket, hogy az állami fizetéskiegészítésben részesülő tanítók állami pótlékát, míg a miniszter azt ki­utalja, a saját pénztárából előlegezze. A kerület felkéri a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságot, hogy a régi magyar protestáns irodalom kiváló termékeit adja ki. A közgyűlés ezután az elnökség lelkes éltetésével dr Baksay Sándor püspök imá­jával véget ért. Esti levél. - A csendőr és a pofon. -Főbenjáró bűnper folyik Miskolcon. Az egész tárgyalás nem egyéb, mint utazás az akasztófa körül. S ennek tövében is kihajt a humor virága. Nemcsak a rablógyilkos vádlottat fag­gatják, hanem a csendőröket is. Azt akarják kisütni, hogy vajon kínozták-e a csendőrök Regulát, vagy nem? Mert ez azt mondja, hogy csak a csendőrök kínzására vállalta magára a rablógyilkosság elkövetését. Lengyel Zoltán védő kérdést intéz Da­­róczy Endre csendőrőrmesterhez: — Igaz-e, hogy a vádlottat pofonütötték? — A gyilkosságot, — felel az őrmester, — nem szoktuk pofonnal nyomozni. Ha kacsa­lopásról van szó, ott van értelme a pofozásnak, mert ha pofonütik a kacsatolvajt, a kacsa ki­repül a kabátja alól. Erre a talpraesett feleletre nagy derült­ség támadt a tárgyaló­teremben. A derültség egyszerre elfujja a komoly nagyképűséget s ha az emberek levetik a hivatalos pózt, mindjárt tisztábban látnak és igazságosabban ítélkeznek. Ahány bünfenyítő per csak van, majdnem m­­ifid egyikben védők és vádlottak a csendőrök állítólag brutalitásán­­ nyargalásznak. Most végre Daróczy őrmester kedélyes közvetlenség­gel elárulta, hogy bizony pofoz néha a csend­őrség. De mivel talpraesett válaszára nem a megbotránkozás, hanem a derültség tört ki, ez bizonyítja, hogy az egész hallgatóság leírástól, védőstül együtt tulajdonképen nagyon termé­szetesnek találja és helyesli, ha a csendőrök minden írott utasítás és szabály ellenére néha azon a nyelven beszélnek a zsiványokkal, amelyet ezek megértenek. Végre is dobjuk félre azt a hazug huma­nizmust, hogy minden rablógyilkossal úgy kell bunni, mintha hercegprímás volna. Nagyon helyes és szép dolog, hogy a mo­dern igazságszolgáltatásba bevitték az ember­­szeretetet, de hogyha megrögzött gonosztevők­kel s durva parasztokkal, akik állati kegyet­lenséggel gyilkolnak, olyan udvarias módon bánik csendőr, rendőr, vizsgálóbíró s ügyész, mint a tisztességes úri­emberekkel szokás, ak­kor a zsiványok kilencvenkilenc százaléka mind megszabadul a büntetéstől és soha egy sem vallja be a vétkét. Az a baja minden elméleti szabályzatnak és „előírás“-nak, hogy generalizál. Minden em­bert egyformának tart. Pedig az igazságszol­gáltatásban csak akkor lesz igazság, ha indivi­dualizálnak. Eljárást, modort és büntetést mindig az egyénhez kell szabni, csak akkor le­het az igazságos. Egy mai napi hír is fényesen bizonyítja ezt. Budapesten egy kis cselédleányt valami rendetlenségért összeszidott a gazdája. Az ér­zékeny teremtés ezt annyira szívére vette, hogy elbújt a pincébe s éhhalállal akarta magát el­pusztítani. Ma találták meg félholtan s a gaz­dája most szeretettel ápolja. — íme, az érzé­kenyebb, vagy nemesebb léleknek elég egy szó, egy másik cselédet pedig a mindennapi pofo­nra sem javít meg. A csendőröket sem szabad tehát általában elítélni, ha kivételesen egy-egy pofonnal dolgoz­nak, mert sokszor csak ennek van respektusa a paraszt előtt. S abszolúte nem lehetne cso­dálkozni, ha a miskolci törvényszék elnöke is elveszítené türelmét a rablógyilkossal szemben, aki minden eddigi vallomását visszavonva ha­­zudozik a tárgyaláson s egyszer csak leszállna az emelvényről, odamenne a vádlotthoz és jobbról-balról jól pofonvágná, hogy helyrehib­ban­tsa az emlékezőtehetségét. Azt is felpanaszolja egyik-másik rabló­­gyilkos úr, hogy a csendőrség éheztette. Jól tették, ha úgy tették. Hiszen a börtönben olyan rendes, jó kosztot kap minden gazember, ami­nől odahaza a jött-ment csavargók, vagy do­­logtalan parasztok sohasem kaphattak. S a visszaeső bűnösök között százával vannak olyanok, akik azért követnek el újabb bűn­tetteket, hogy visszakerüljenek, legalább is a zord téli hónapokra, a börtönbe, ahol rendes kosztot és tiszta ruhát kapnak. Maga a szabadságvesztés, az elzárás nagy büntetés az intelligens és alapjában jó­érzés ír bűnösökre nézve. De a legborzalmasabb bűntetteket rendesen olyan emberek követik el, akikre nézve a börtön nem szégyen, sőt magá­­ban véve nem is olyan kegyetlen büntetés, ami­től vagy előre félne, vagy amely utólag megja­víthatná. Ezekre tulajdonképen a botbüntetést és az éheztetést kellene visszaállítani. Az olyan bűnösre nézve, aki műveltségre és érzésre az állathoz hasonlít, csak az olyan büntetés van hatással, amelyik fáj neki. Persze, mint rend­szert, nem lehet visszaállítani a testi fenyítést. Mert amely percben rendszert csinálnánk eb­ből, rögtön igazságtalanná válnék, mert olyan­ra is alkalmaznák, akivel szemben igazság­talan. . A vallatásoknál sem lehet természetesen rendszert csinálni, hogy a csendőrök fenyítést használjanak ott, ahol még ítélet sincsen. De mivel praxisból tudjuk, hogy néha egész vidé­keket tolvajoktól, rablóktól, gyilkosoktól egy­­egy erélyes és bátor csendőrnek kellő időben és kellő helyen alkalmazott pofonja tisztított meg, azért nem kell ezen mindjárt nagyon megbotránkozni. Mert szép dolog a humaniz­mus, mely irtózik minden emberkínzástól, de ezt kezdenék meg előbb a rablógyilkos urak. Zsolt­ osztályfőnökét, a 4-ik gyaloghadosztály parancs­nokává nevezik ki, Hoffmann altábornagyot, kö­zös hadügyminiszteri osztályfőnököt, felmentik állásától. Ganzl Antal honvédkerületi parancs­nok osztályfőnök lesz a közös hadügyminiszté­riumban. Fabricky lovag tábornokot a 15-ik hadtesthez osztják be. Rothschild a katonatisztekért. A közös had­sereg központi gazdasági szövetsége és báró Rothschild Ernő között, aki legközelebb ki akar válni az aktív szolgálatból — mint az Oesterr.­­Ung. Korresp. közli — hosszabb idő óta tárgya­lások folynak avégből, hogy Rothschild egy na­gyobb betéttel résztvegyen a központi gazda­sági szövetségben. A tárgyalások befejezése után Rothschild egy millió koronát fog a szövet­ségnek egy még meg nem határozott, változhat­­lan kamatláb mellett rendelkezésére bocsátani. Katonai rovat. Változások a hadsereg körében. A N. Wr­ighr. informált körökből szerzett értesülése sze­rint a tábornoki karban fontos változások van­nak küszöbön, melyeket a hadsereg rendeleti lapja a novemberi előléptetésekkel egyidejűleg fog közzé tenni. Eszerint hadseregfelügyelővé nevezik ki a 11. hadtest parancsnokát, Schödler Ferenc gyalogsági tábornokot, akinek a helyébe, mint a 11. hadtest parancsnoka, Kolozsváry De­zső altábornagy, a 30. gyaloghadosztály eddigi parancsnoka, volt honvédelmi miniszter, lép. A 15. hadtest vezetésével Appel Mihály altábor­nagyot, az első gyaloghadosztály eddigi pa­rancsnokát bízzák meg, míg ezt a parancsnok­ságot Kogutovitz Károly, a 30. gyalogdandár parancsnoka veszi át. A 30. gyaloghadosztály parancsnokságát az eddig a 2. hadtesthez be­osztott Altmanni Róbert altábornagy kapja. Reitz Lajos altábornagyot a bécsi városparancs­noki állástól felmentik és helyébe Vikullis al­tábornagy lép, aki eddig a 15. hadtesthez volt beosztva. A hadtestiskola főfelügyelőjévé báró Pflantzer-Baltin Károlyt, a 4. gyaloghadosztály parancsnokát nevezik ki. Hausenblatt Alfréd al­tábornagyot, a hadtestiskolák eddigi főfelügye­lőjét, a második hadosztályhoz osztják be. Meixner Ottót, az osztrák Landwehrministerium­ Sápi hírét (Adakozás.) Teichner Gyula gyógyszerész (Poprád) az ingyenkenyérre 5 kor. 50 fillért kül­dött hozzánk. — (Lapunk mai száma) 44 oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: Országgyűlés. — Liliom a Citében. (Tárca.) Irta: Henri Faik. — Nehány szó a magántisztviselők nyugdijáról. Irta: Dr Oenner Jenő. — Érdekes jogi esetek. — Irodalom. Szerkesztői üzenetek. — Regénycsarnok. A sze­relem álarca 79-ik folytatása.­­— Időjárás. — Na­pirend. A szállás. — Az értéktőzsde árjegyzései. — Hirdetések. — (A hercegprimás jubileuma.) Vaszary Ko­los bíboros hercegprímás október 27-én, pénteken, ünnepli hercegprímássá történt kinevezésének hu­szadik évfordulóját. Az évforduló napján reggel 9 órakor dr Kohl Medárd püspök misét mond a her­cegprímás budavári palotájának házi kápolnájá­ban. A budavári koronázó Mátyás-templomban dél­előtt 10 órakor ünnepi istentisztelet lesz. A mi­sét dr Nemes Antal pápai prelátus celebrálja. A bíboros főpap az évfordulót a legnagyobb vissza­­vonultságban­­ tölti és nem fogad sem küldöttsége­ket, sem szerz­élyes üdvözléseket. Az évforduló nap­ján a prímási palotában megjelenő tisztelgők, vala­mint a küldöttségek a kitett gratulációs ivén fe­jezik ki szerencseki­vonataikat. — (A király állapota.) A király náthája, — mint Bécsből láviratozzák — már teljesen oszlófélben van. A király rendes életmódját csak annyiban változtatta meg, hogy bekocsizásait a burgba félbeszakította. Arra, hogy a többi foga­dásokat és kihallgatásokat megszorítsák, nincs semmiféle ok. A király délután öt órakor rendes étvágygyal fogyasztotta el a teáját. Kerzl udvari orvos az esti vizit alkalmával a király állapotát teljesen kielégítőnek találta. A király este nyolc­kor feküdt le és azonnal elaludt. Schönbrunnból jelentik, hogy a király féltizenkettőkor jó ét­vágygyal fogyasztotta el a dejeuner dinatek­et és egy órakor Mária Jozefa főhercegnőt fo­gadta, aki azért jött, hogy megköszönje a király­nak Károly Ferenc József főherceg esküvőjén való részvételét és személyesen győződjék meg a király állapotáról. A király állapota minden te­kintetben kielégítő és csak könnyű meghűlésről lehet szó, ami hamarosan el fog múlni. Az ural­kodó délelőtt gróf Paar és báró Bolfras főhad­­segédek jelentéseit hallgatta meg, azután dr Daruváry Géza osztályfőnök jelent meg nála ki­hallgatáson. Mária Jozefa főhercegasszony tá­vozása, után a király egészen az ebéd idejéig ál­lami okiratok elintézésével foglalkozott.­­ (Néhai József főherceg és Alcsut.) Al­csútra is eljutott a napilapok jelentése, hogy az Uránia Magyar Tudományos Egyesület gyűjtést indított néhai József főherceg szobrára, az egész község lelkesedéssel fogadta a hírt. A múlt hó de­rekán az udvari kápolnában Pintér Ferenc pápai kamarás, a református templomban Mészöly Géza ref. lelkész olvasták föl a népnek az Uránia fel­hívását. A kegyeletes ünnepségnek maradandó em­léke az a ritka áldozatkészség, mely a hallgatósá­gon erőt vett. Katholikus részről Marcinkó Fe­renc gondnok és Sebeszta József, a népszövetség csoportvezetője; református részről Pap József ku­rátor s Szili János presbiter vezették a gyűjtést, mely a mai napig 3303 K 40 fillért eredményezett. Adakoztak: Mária orleansi hercegné 2000 K, gróf Szirmay Sarolta udvarhölgy 1000 K, továbbá a község egész értelmisége 303 koronát. ___________________________

Next