Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 259-271. szám)
1911-11-01 / 259. szám
2 JL ■* i.» ..I ■■■■■- ■■■..!■........... ■ -Pesti Hírlap 1911. november 1., szerda. azon, hogy a kormányt nem a Justh külön álláspontja aggasztotta, hogy a kormány nem ezért tartotta szükségtelennek az ellenzékkel való közvetlen tárgyalást. A kormánynak Justh kétségtelenül helytelen taktikája csak ürügyül szolgált ahoz, hogy a béke meghiúsulásának ódiumát az egész ellenzékre zúdíthassa. Mert mit kért az ellenzék a kormánytól a béke fejében? Koncessziókat elsősorban a véderőreform terén. Maga a miniszterelnök több ízben kijelentette, hogy a véderőjavaslatokon még lehet változtatni s hogy a zászló- és jelvénykérdést a véderőreformtól függetlenül úgy is meg fogja oldani. Ezzel szemben az ellenzék a zászló- és jelvénykérdés s a véderőjavaslatok között junktumot állított fel, a kormánynak, ha tényleg módjában lenne a kilences bizottsági programmot teljesen végrehajtania, akkor semmi akadálya annak, hogy azt már most hajtsa végre a béke kedvéért Ami pedig magukon a véderőjavaslatokon lehető változtatásokat illeti, úgy látszik, hogy ezek tekintetében a kormány időközben Bécsben azt az utasítást kapta, hogy változtatni ugyan szabad, de nem a nemzet, a nemzet teherviselőképessége javára, úgy látszik, a miniszterelnök azzal jött most haza Bécsből, hogy a véderőjavaslatok anyagi terheinek könnyítéséről szó sem lehet. Az ellenzék ebbeli kívánságát tehát nem teljesítheti. Mit teljesíthetne tehát akkor egyáltalán az ellenzék békeföltételeiből az altiszti kérdésen kívül, melyet nyilván szintén csak úgy tudna „rendezni“, hogy újabb terheket rakna az ország vállára? Semmit, semmi kézzelfoghatót, semmi jelentőségteljeset, semmit, semmit. Maradna a választójogi reform, maradna az ellenzék békeföltételeinek második csoportja. De míg a véderőreformot bántani nem engedik Bécsben, addig a választójog reformját nem engedi a napirendre hozni, a békeföltételek közé vonni Tisza és vele a kormánypárt egy jelentékeny csoportja. A kormány úgy gondolkodik, hogy esetleg mialatt leszerelné az obstrukciót az ellenzék választójogi követelései teljesítésével, azalatt új ellenzéket szerezne magának a saját pártjában. Ezért kap a kormány ürügyek után, mikor a béke meghiúsulását kénytelen konstatálni. A lényeget, a valódi okokat: egyrészt Bécsnek, a hadvezetőségnek ellenállását és másrészt Tiszának, az erőszakosságra hajló új taktikának felülkerekedését be nem vallhatja. Mikor tehát a béke meghiúsulását azzal magyarázza a kormány, hogy nem sikerült oly föltételeket precizirozni, amelyek az egész ellenzéket megnyugtathatták volna, akkor ez indokolás mélyére tekintve megláthatjuk, hogy cseppet sem a precizirozáson múlott itt a dolog és hogy cseppet sem az fáj a kormánynak, hogy az egész ellenzéket nem tudta volna megnyugtatni a később is precizirázható békeföltételek teljesítésével, hanem az, hogy nem tudta volna megnyugtatni a saját pártját. Objektíven ekként látjuk mi a béke meghiúsulását s hiszszük, hogy így fogja most már látni az ország is. A kormány tehetetlen bármiféle ellenzéki kívánsággal szemben s ezért fogja az ellenzékre, hogy az telhetetlen. A kormány saját pártjabeli békétlenkedőivel szemben gyengének bizonyul. Nincs ereje arra, hogy békét éithessen, legfölebb csak arra, hogy vakon fazak ördögét engedje maga fölött úrrá a béke halott és nem belső baj ölte meg, ha néha maga a kormány. Viselnie kell tettéért a hűséget. A képvisellő ülése. Három névszerinti szavazás töltötte ki a képviselőház keddi ülését. Kabos Ferenc ítékelt s kérvényeket és föliratokat mutatott be, melyekre Vértan Endre ellenindítványa folytán névszerinti szavazást s annak a következő ülésre halasztását kérték. Ezután a Ház áttért a napiran be, amelyen hét névszerinti szavazás s utolsó pontján a véderőjavaslat állott. A javaslathoz Bizony Ákos készült hozzászólni, beszéde azonban elmaradt , így az ülésen végesvégig névszerint szavaltak. A három névszerinti szavazás során elvetőd I ■■. Már Szeged város és Felsőszeli község polgáréit,ocak kérvénye és Kassa város közönségének" föui reca kapcsán benyújtott ellenzéki ellenindítvány, a Az ülés két órakor végződött. Páriam úti szünet. képviselőház a közbeeső kétnynapra val tettel, elhatározta, hogy 1( )közelebbi ülését a vem ír hatodikén, hétfőn hé 1z órakor in napirendre névszerinti szavazásokat és a véderővita folytatását tűzték ki, ölelni és aztán egy forró vallomással helyrehozni durvaságát. A leány végre visszafordult és iszonyattal, undorral az arcán Péterre ráripakodott: — Pfuj, aljas aszfaltbetyár ! JVTinek néz engem? A házmester már közeledett a lengő lámpással és a kapukulcscsal. Péter hamarosan kisietett és megdöbbenve látta, hogy az utolsó kaput is becsukják az orra előtt. Most már reménytelenül és vigasztalanul vonszolta magát tovább és kijutott az Andrássyútra, hol egy padra leroskadt. A háta mögött egy villamoson kivilágított autó állt meg. A gépkocsi egy villa előtt sztoppolt, amely csinos és romantikus volt, mintha valami mesevilágból hurcolták volna ide. Pöttyömnyi ablakain ólomkeretes, csecses üvegkorongok égtek színesen. Amint a kerítés türkiszkék kapuját a portás kitárta, a villa kis kapuja fölött izzólámpa-koszorú gyűlt ki és ennek a fényében megjelent egy fiatal nő, akinek fehér ruhája úgy szikrázott, mint a friss hó és a hajának vékony aranykarikái sziporkáztak, a szeme pedig a smaragdok tüzét szórta. A lépéseinek nem volt zaja, simán és bársonyosan járt mint a macska és amikor föllépett az autó lépcsőjére, gyöngéd rózsaszínű harisnyája, remekbe formált bokája egy pillanatra gyöngyházfényben megcsillant. A következő pillanatban a kocsi ajtaja egyet csettent és az egész jelenség oly csöndesen ahogy jött, el is tűnt. Az autó zajtalanul siklott és úgy röpült a város felé, mint valami fantasztikusan nagy szentjánosbogár. A villa pedig elsötétült, elnémult, aludni tért, Árva Péter pedig óvatosan körülnézett, mint a tolvaj, odasompolygott a türkiszkék kapuhoz és megsimogatta, cirógatta, megcsókolta. Hát egyszerre csak, amint lenézett a földre, valami a szemébe ötlött. Egy csillogó tárgy. Az utcai lámpa alá vitte és látta, hogy egy csöpp legyező, akkora mint egy ausztráliai lepke, de az opál minden színében pompázik és drágakővel van kirakva. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a legyezőt más nem ejthette el, mint az autó tündére. Árva Péterben nem a becsületes ember, hanem a kalandra szomjas szerelmes ember ébredt föl. örült annak, hogy a legyezővel mint valami varázsvesszővel kinyithatja az elvarázsolt kastélyt, beléphet, talán tündéreket ébreszt föl legédesebb álmukból és valamelyik porcellánszobában megtalálja végre a kalandot, a nagy szerelmet, amit évek óta sikertelenül hajszolt. Becsöngetett a villába. A türkiszkék kapu kinyílt, az izzólámpák koszorúja kigyult és a fényükben megjelent egy fiatal nő, akinek a köténye és a pártája úgy szikrázott, mint a frissen halott hó és a barna hajába a legkékebb éjfél árnyékai szunyadoztak és a szeme úgy ragyogott, mint a kárbunkulus. — Mi tetszik? — kérdezte a fehérpártás szobaleány. — Hoztam valamit — szólt Árva Péter és a nyelve a forróságtól csaknem a szájapadlásához tapadt. — Ezt a legyezőt hoztam, amit itt találtam az utcán, a kapu előtt. — Hiszen ez a méltósága legyezője — mondta a szobaleány. — Ezért is megint engem vettek volna elől - -A leány arcáról bosszúság tükröződött, de ez annál durcásabbá és kedvesebbé tette az arcát, amelyen apró gödröcskék kezdtek megjelenni. Péter minden ilyen gödröcskében külön-külön elvesztette az eszét. — Kár, hogy nincs itt a méltósága — mondta a szobaleány.— Jutalmat kapott volna rögtön. Tessék holnap jönni. Én majd szólok a méltóságának. Árva Péter fölemelte a fejét: — Nem kell jutalom nekem — mondta büszkén — eléggé meg vagyok jutalmazva azzal, hogy magát láthatom, szép tündér, bárókisasszony ! A leány nevetett: — Ej no ! Nem vagyok én sem szép, sem tündér, sem bárókisasszony. Szobaleány vagyok itt és Kincses Ilona a tisztes nevem. — Kincses Ilona! Árva Péter lehajolt a leány kezéhez és megcsókolta : — Azért szebb keze van, mint akármelyik bárókisasszonynak . . . Ezt őszintén mondta. Először életében állt szemben egy nővel, aki nem nevette ki, aki meghallgatta kellemes kifejezéseit, lángoló szavait. — Látom, hogy becsületes ember — mondta a szobaleány. — Tessék holnap okvetlenül jönni. Biztos a jutalma. — Ha holnap jövök, csak azért jötik, hogy magát megint láthassam, szép kisszszony. Nem felejtem el soha többé életeuben a nevét. Kincses Ilona ! A leány mosolygott és várt. Péternek azonban hirtelen a torkán aadt a szó. Nem jutott semmi sem az esze©* A helyzet. A béke meghiúsult. Az ellenzék nem tett konkrét javaslatot. „Elfogadhatatlan föltételek“. Útban az erősebb rendszabályok. Tisza István házelnöksége. Parallel ülések a költségvetés tárgyalására.A technikai obstrukció elmérgesedése. rA parlamenti béke meghiúsult. A csaknem három hét óta húzódó Berzeviczy-féle békeakció teljesen eredménytelenül fejeződött be és a kormány még arra sem talált a házelnök fáradozásaiból alapot, hogy közvetlen tárgyalásokba bocsátkozzék az ellenzékkel. Mindezt pregnánsan és apodiktikusan így hozza köztudomásra egy félhivatalos kommüniké. Miután a béke érdekében folytatott tanácskozások során nem sikerült a parlament normális működésének helyreállítása céljából oly feltételeket precizírozni, melyek az egész ellenzék egyetértő fölfogását fejeznék ki, a kormány a felszínre került kívánságokban és nézetekben nem lát eléggé szilárd alapot arra, hogy a békés kibontakozás érdekében az ellenzékkel közvetetten tárgyalásba bocsátkozzék. E kommünikét megelőzően Khuen miniszterelnök átvette Berzeviczy házelnnök jelentését, aztán tárgyalt gróf Tisza Istvánnal, majd miniszteri értekezletre hívta egybe a kormánynak a Házban levő tagjait. A miniszteri értekezleten megjelentek: Khuamp Jirps, Hazai, Székely és Beöthy László, az új kereskedelmi miniszter. Távol voltak: gróf Serényi Béla és gróf Zichy János. A miniszteri értekezlet után adták ki a föntebb közölt félhivatalos kommünikét. Az alábbiakban pragmatikusan próbáljuk kifejteni a Berzeviczy-féle békeakció viszontagságait és ez akció meghiúsulásának körülményeit, majd ismertetjük a kormány ál-