Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 259-271. szám)

1911-11-01 / 259. szám

2 JL ■* i.»­­ ..I ■■■■■- ■■■..!■........... ■ -Pesti Hírlap 1911. november 1., szerda. azon, hogy a kormányt nem a Justh külön­­ álláspontja aggasztotta, hogy a kormány nem ezért tartotta szükségtelennek az ellenzékkel való közvetlen tárgyalást. A kormánynak Justh kétségtelenül helytelen taktikája csak ürügyül szolgált ahoz, hogy a béke meghiúsu­lásának ódiumát az egész ellenzékre zúdít­hassa. Mert mit kért az ellenzék a kormánytól a béke fejében? Koncessziókat elsősorban a véd­erőreform terén. Maga a miniszterelnök több ízben kijelentette, hogy a véderőjavaslatokon még lehet változtatni s hogy a zászló- és jel­vénykérdést a véderőreformtól függetlenül úgy is meg fogja oldani. Ezzel szemben az ellenzék a zászló- és jelvénykérdés s a véderőjavasla­tok között junktum­ot állított fel,­­ a kor­mánynak, ha tényleg módjában lenne a ki­lences bizottsági programmot teljesen végre­hajtania, akkor semmi akadálya annak, hogy azt már most hajtsa végre a béke ked­véért Ami pedig magukon a véderőjavaslato­kon lehető változtatásokat illeti, úgy látszik, hogy ezek tekintetében a kormány időközben Bécsben azt az utasítást kapta, hogy változ­tatni ugyan szabad,­­ de nem a nemzet, a nemzet teherviselőképessége javára, úgy lát­szik, a miniszterelnök azzal jött most haza Bécsből, hogy a véderőjavaslatok anyagi ter­heinek könnyítéséről szó sem lehet. Az ellenzék ebbeli kívánságát tehát nem teljesítheti. Mit teljesíthetne tehát akkor egyáltalán az ellen­zék békeföltételeiből az altiszti kérdésen kívül, melyet nyilván szintén csak úgy tudna „ren­dezni“, hogy újabb terheket rakna az ország vállára? Semmit, semmi kézzelfoghatót, sem­mi jelentőségteljeset, semmit, semmit. Maradna a választójogi reform, marad­na az ellenzék békeföltételeinek második cso­portja. De míg a véderőreformot bántani nem engedik Bécsben, addig a választójog reform­ját nem engedi a napirendre hozni, a béke­föltételek közé vonni Tisza és vele a kor­mánypárt egy jelentékeny csoportja. A kor­mány úgy gondolkodik, hogy esetleg mialatt leszerelné az obstrukciót az ellenzék választó­­jogi követelései teljesítésével, azalatt új ellen­zéket szerezne magának a saját pártjában. Ezért kap a kormány ürügyek után, mikor a béke meghiúsulását kénytelen konstatálni. A lényeget, a valódi okokat: egyrészt Bécsnek, a hadvezetőségnek ellenállását és másrészt Ti­szának, az erőszakosságra hajló új taktikának felülkerekedését be nem vallhatja. Mikor tehát a béke meghiúsulását azzal magyarázza a kormány, hogy nem sikerült oly föltételeket precizirozni, amelyek az egész ellenzéket megnyugtathatták volna,­­ akkor ez indokolás mélyére tekintve megláthatjuk, hogy cseppet sem a precizirozáson múlott itt a dolog és hogy cseppet sem az fáj a kor­mánynak, hogy az egész ellenzéket nem tudta volna megnyugtatni a később is precizirázható békeföltételek teljesítésével, hanem az, hogy nem tudta volna megnyugtatni a saját pártját. Objektíven ekként látjuk mi a béke meg­hiúsulását s hiszszük, hogy így fogja most már látni az ország is. A kormány tehetetlen bármiféle ellenzéki kívánsággal szemben s ezért fogja az ellenzékre, hogy az telhetetlen. A kormány saját pártjabeli békétlenkedőivel szemben gyengének bizonyul. Nincs ereje ar­ra, hogy békét éithessen, legfölebb csak arra, hogy vakon f­azak ördögét engedje maga fölött úrrá a béke halott és nem belső baj ölte meg, h­a néha maga a kormány. Viselnie kell tettéért a h­­ű­séget. A képvise­llő ülése. Három névszerinti szavazás töltötte­ ki a képviselőház keddi ülését. Kabos Ferenc ítékelt s kérvényeket és föliratokat mutatott be, melyekre Vértan Endre ellenindítvá­­nya folytán névszerinti szavazást s annak a követ­kező ülésre halasztását kérték. Ezután a Ház át­tért a napiran­ be, amelyen hét névszerinti szavazás s utolsó pont­ján a véderőjavaslat állott. A javas­lathoz Bizony Ákos­ készült hozzászólni, beszéde azonban elmara­dt , így az ülésen végesvégig név­­szerint szavaltak. A három névszerinti szavazás so­rán elvetőd I ■■­­. Már Szeged város és Felsőszeli köz­ség polgáréit,­ocak kérvénye és Kassa város közön­ségének" föui re­ca kapcsán benyújtott ellenzéki ellen­­indítvány­, a Az ülés két órakor végződött. Páriam­ úti szünet. képviselőház a közbe­eső két­n­­­ynapra val­­ tettel, elhatározta, hogy 1( )közelebbi ülését a vem í­r hatodikén, hét­főn hé 1z órakor in n­­­apirendre névsze­rinti szavazásokat és a véderővita folytatását tűz­ték ki, ölelni és aztán egy forró vallomással helyrehozni durvaságát. A leány végre visszafordult és iszonyattal, undorral az arcán Péterre ráripakodott: — Pfuj, aljas aszfaltbetyár ! JVTinek néz engem? A házmester már közeledett a lengő lám­pással és a kapukulcscsal. Péter hamarosan kisietett és megdöbbenve látta, hogy az utolsó kaput is becsukják az orra előtt. Most már reménytelenül és vigasztalanul vonszolta magát tovább és kijutott az Andrássy­­útra, hol egy padra leroskadt. A háta mögött egy villamoson kivilágított autó állt meg. A gépkocsi egy villa előtt sztoppolt, amely csinos és romantikus volt, mintha valami mese­világból hurcolták volna ide. Pöttyömnyi ab­lakain ólomkeretes, csecses üvegkorongok égtek színesen. Amint a kerítés türkiszkék kapuját a portás kitárta, a villa kis kapuja fölött izzó­lámpa-koszorú gyűlt ki és ennek a fényében megjelent egy fiatal nő, akinek fehér ruhája úgy szikrázott, mint a friss hó és a hajának vékony aranykarikái sziporkáztak, a szeme pedig a smaragdok tüzét szórta. A lépéseinek nem volt zaja, simán és bársonyosan járt mint a macska és amikor föllépett az autó lépcsőjére, gyöngéd rózsaszínű harisnyája, remekbe for­mált bokája egy pillanatra gyöngyházfényben megcsillant. A következő pillanatban a kocsi ajtaja egyet csettent és az egész jelenség oly csönde­sen ahogy jött, el is tűnt. Az autó zajtalanul siklott és úgy röpült a város felé, mint valami fantasztikusan nagy szentjánosbogár. A villa pedig elsötétült, elnémult, aludni tért, Árva Péter pedig óvatosan körülnézett, mint a tolvaj, odasompolygott a tü­rkiszkék kapuhoz és megsimogatta, cirógatta, meg­csókolta. Hát egyszerre csak, amint lenézett a földre, valami a szemébe ötlött. Egy csillogó tárgy. Az utcai lámpa alá vitte és látta, hogy egy csöpp legyező, akkora mint egy ausztráliai lepke, de az opál minden színében pompázik és drágakővel van kirakva. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a legyezőt más nem ejthette el, mint az autó tündére. Árva Péterben nem a becsületes ember, hanem a kalandra szomjas szerelmes ember ébredt föl. örült annak, hogy a legyezővel mint valami varázsvesszővel kinyithatja az elvarázsolt kastélyt, beléphet, talán tündéreket ébreszt föl legédesebb álmukból és valamelyik porcellánszobában megtalálja végre a kalandot, a nagy szerelmet, amit évek óta sikertelenül hajszolt. Becsöngetett a villába. A tü­rkiszkék kapu kinyílt, az izzólámpák koszorúja kigyult és a fényükben megjelent egy fiatal nő, akinek a köténye és a pártája úgy szikrázott, mint a fris­sen halott hó és a barna hajába a legkékebb éjfél árnyékai szunyadoztak és a szeme úgy ragyogott, mint a kárbunkulus. — Mi tetszik? — kérdezte a fehérpártás szobaleány. — Hoztam valamit — szólt Árva Péter és a nyelve a forróságtól csaknem a szája­­padlásához tapadt. — Ezt a legyezőt hoztam, amit itt találtam az utcán, a kapu előtt. — Hiszen ez a méltósága legyezője — mondta a szobaleány. — Ezért is megint engem vettek volna elől - -A leány arcáról bosszúság tükröződött, de ez annál durcásabbá és kedvesebbé tette az arcát, amelyen apró gödröcskék kezdtek megjelenni. Péter minden ilyen gödröcskében külön-külön elvesztette az eszét. — Kár, hogy nincs itt a méltósága — mondta a szobaleány.— Jutalmat kapott volna rögtön. Tessék holnap jönni. Én majd szólok a méltóságának. Árva Péter fölemelte a fejét: — Nem kell jutalom nekem — mondta büszkén — eléggé meg vagyok jutalmazva azzal, hogy magát láthatom, szép tündér, báró­­kisasszony ! A leány nevetett: — Ej no ! Nem vagyok én sem szép, sem tündér, sem bárókisasszony. Szobaleány vagyok itt és Kincses Ilona a tisztes nevem. — Kincses Ilona! Árva Péter lehajolt a leány kezéhez és megcsókolta : — Azért szebb keze van, mint akár­melyik bárókisasszonynak . . . Ezt őszintén mondta. Először életében állt szemben egy nővel, aki nem nevette ki, aki meghallgatta kellemes kifejezéseit, lángoló szavait. — Látom, hogy becsületes ember — mondta a szobaleány. — Tessék holnap ok­­vetlenül jönni. Biztos a jutalma. — Ha holnap jövök, csak azért jötik, hogy magát megint láthassam, szép kissz­­szony. Nem felejtem el soha többé életeuben a nevét. Kincses Ilona ! A leány mosolygott és várt. Péternek azonban hirtelen a torkán aadt a szó. Nem jutott semmi sem az esze©* A helyzet. A béke meghiúsult. Az ellenzék nem tett konkrét javaslatot. „Elfogadhatatlan föltételek“. Útban az erősebb rendszabályok. Tisza István házelnöksége. Parallel ülések a költségvetés tárgyalására.­­A technikai obstrukció elmérgesedése. rA parlamenti béke meghiúsult. A csak­nem három hét óta húzódó Berzeviczy-féle bé­keakció teljesen eredménytelenül fejeződött­ be és a kormány még arra sem talált a házelnök fáradozásaiból alapot, hogy közvetlen tárgya­lásokba bocsátkozzék az ellenzékkel. Mindezt pregnánsan és apodiktikusan így hozza köz­­tudomásra egy félhivatalos kommüniké. Miután a béke érdekében folytatott ta­nácskozások során nem sikerült a parla­ment normális működésének helyreállítá­sa céljából oly feltételeket precizírozni, melyek az egész ellenzék egyetértő fölfo­gását fejeznék ki, a kormány a felszínre került kívánságokban és nézetekben nem lát eléggé szilárd alapot arra, hogy a bé­kés kibontakozás érdekében az ellenzék­kel közvetetten tárgyalásba bocsátkozzék. E kommünikét megelőzően Khuen mi­niszterelnök átvette Berzeviczy házelnnök je­lentését, aztán tárgyalt gróf Tisza Istvánnal, majd miniszteri értekezletre hívta egybe a kormánynak a Házban levő tagjait. A minisz­teri értekezleten megjelentek: Khuamp Jirps, Hazai, Székely és Beöthy László, az új keres­kedelmi miniszter. Távol voltak: gróf Serényi Béla és gróf Zichy János. A miniszteri érte­kezlet után adták ki a föntebb közölt félhivata­los kommünikét. Az alábbiakban pragmatikusan próbál­juk kifejteni a Berzeviczy-féle békeakció vi­szontagságait és ez akció meghiúsulásának kö­rülményeit, majd ismertetjük a kormány ál-

Next