Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 259-271. szám)
1911-11-01 / 259. szám
ISIIL Blvember !... azérö a pesti hírlap láspontját, továbbá Kossuth Ferenc tolmácsolásában az ellenzék álláspontját, végül azokat a következményeket, melyek a béke meghiúsulása után most már, úgy látszik, elkerülhetetlenül rázúdulnak parlamenti életünkre. A mai nap nagy fontosságű eseményeinek hű leírását ugyancsak az alábbiakban adjuk meg. * Holyan hiúsult meg: Berzeviczy akciója? Mi volt az ellenzék álláspontja? : Körülbelül három héttel ezelőtt indította meg Berzevicsy házelnök a maga békeakcióját és lépett érintkezésbe az összes ellenzéki frakciók vezetőivel, hogy megkísértse, vajon nem lehetne-e a végletek provokálája, előtt az ellentéteket elsimítani és a parlament rendjét, békéjét helyreállítani. Az ellenzék nagy készséggel ment bele a kísérletbe és a maga kebeléből három tagú bizottságot is küldött ki, amely az ellenzék egyöntetű álláspontját körvonalazza. A békének legnagyobb nehézsége erejétől fogva abban rejlett, hogy az ellenzék egyöntetűsége eredetileg csupán a véderőjavaslatokkal szemben volt meg, de az ellenzék frakciói különböző feltételektől tették függővé a béke helyreállítását. Hogy csak a két legnagyobb ellenzéki pártot említsük, a Kossuth-párt katonai téren a nemzeti szempontok érvényesítésében és a véderőjavaslatok anyagi terheinek könnyítésében kívánta a béke ellenértékét, míg a Justhpárt e követeléseken túl az általános, egyenlő és titkos választójog biztosítását, sőt ennek prioritását s magának a véderőreformnak az új népparlamentre való halasztását követelte obstrukciója abbahagyásáért. Bersericzy fáradhatatlanul igyekezett az ellenzéket elfogadó feltételek megállapítására bírni és az ellenzék kebeléből kiküldött hármas bizottság hosszas tárgyalás után létesített is némileg egyöntetű alapot, de ezen az egyöntetű alapon nem konkretizálta és nem írta körül szabatosan a követeléseit, hanem a kormánytól várta azt, hogy az álljon elő propoziciókkal és igy aztán az ellenzék kerüljön abba a helyzetbe, hogy ő dönthessen a kormány propoziciói fölött. — Holnap jövök — szólt és maga sem tudta, miért, gyorsan eltávozott. Az egész után hazafelé maga elé idézte a fehérkötényes tündér képét és magában, csöndesen szép szavakat mormogott. Egy szerelmes levelet költött, amelynek minden szava izzott, színesen sziporkázott, csalogatott és bűvölt. Péter érezte, hogy ilyen levelet még ő sem írt eddig, pedig szakember volt benne. Mire hazaért, már készen volt a levél, csak le kellett írni. Másnap reggel postára is tette Kincses Ilona kisasszony címére. Aztán várt. Érezte, hogy a sikere biztos. Ha tegnap becsületes emberként tűnt föl, ma a levélből ki fog ragyogni szellemessége, költészete, szerelme. A válasz gyorsan, pontosan megérkezett. Árva Péter izgatottan bontotta föl a borítékját és reszketett a kezében a levél, miközben olvasta : „igen tisztelt uram, bár az ön szavai szám mélyéig meghalnak és szeretnék reájuk úgy válaszolni, ahogy ön kívánja, egy magasabb sorshatározat útját állja, hogy megtisztelő soraira kedvezőleg válaszoljak. A szerelem utjai kifürkészhetetlenek és szivem már zálogba került, midőn én önt még nem ismerem. Fogadja őszinte sajnálkozásom kifejezését és kérem, hogy barátságát továbbra is . . Tovább nem folytatta. A betűk táncolni kezdtek előtte. Oly ismerősek voltak ! Hirtelen a zsebébe nyúlt, kivette a „Szerelmi Levelezőt“ és benne, hátul a „Függelékében megtalálta a „Visszautasító válasz egy tolakodó ember szerelmes levelére“ cím alatt. A reménysége és a büszkesége ugyanabban a pillanatban omlottak és*** Az ellenzék tehát három heti tárgyalás után sem állott elő konkrét békefeltételekkel, hanem csak arra az alapra mutatott rá, amelyen vele tárgyalni lehet. Módunkban van, hogy autentikusan reprodukáljuk az ellenzék egyöntetű álláspontját. Először is azt követelte az ellenzék, hogy egyenesen a tárgyalások céljára meghatalmazott személyiség bocsátkozzék velük a béketárgyalásokba. Tehát vagy maga a kormány, illetőleg annak feje, a miniszterelnök, vagy egy e célra kiküldött homo regius. Tárgyi követeléseit pedig az ellenzék úgy katonai téren, mint a választójog terén koncentrálta. Katonai téren az ellenzék követelte nemzeti szempontból a zászló- és jelvénykérdés rendezését, továbbá a kilences bizottság programmjának teljes végrehajtását, anyagi szempontból a véderőjavaslatok terheinek könnyítését, végül az altiszti kérdés rendezését. A választójog terén részletes kormányprogrammot követelt az ellenzék az általánosságnak, egyenlőségnek és fokozatos titkosságnak alapelve javára, követelte továbbá a választójogi reform junktimját, a véderőreformmal, ennek ellenében hajlandó volt ebbe a junkuimba belefoglalni a házszabályrevistót is. Az ellenzéki frakciók nem könnyen jutottak erre az egyöntetű megállapodásra, Andrássynak is, a néppártnak is, sőt eredetileg a Kossuth-pártnak is az, volt a fölfogása, hogy a választójog kérdésével nem szabad még jobban összebonyolítani a mai aktuális kérdéseket. Andrássyék és a néppárt végleg meg ismaradtak ezen az állásponton, a Kossuthpárt azonban rájött arra, hogy a Justh-párttal lehetetlen más módon egyöntetű békealapra jutni, csak olyformán, hogy a választójog kérdése is belekerült a béke feltételei közé. Amikor erről Kossuth Ferenc, mint pártjának vezére, meggyőződött, ő is belement abba, hogy a választójog ügye junktimba hozassák a véderőreform ügyével. Ennek a junktimnak szükségességére Kossuth Ferenc egyik legutóbbi cikkében rá is mutatott azzal, hogy csak ily módon lehet az ellenzék összes frakcióit megbékéltetni. Tartozunk konstatálni azonban azt is, hogy ez az egyöntetű álláspont a választójog tekintetében csak kompromisszum alapjául szolgálhatott, mert a valóságban Justh Gyula politikai beszédeiben is, folyosói nyilatkozataiban is változatlanul azt hangoztatta, hogy az általános, egyenlő s titkos választójogból, valamint ennek a prioritásából nem hajlandó engedni. Állítólag gróf Apponyi Albert írásba is foglalta, hogy minő alapon léphet egy arra illetékes, külön felhatalmazott egyéniség az ellenzékkel béketárgyalásokba, de ebben az írásban Apponyi — hír szerint — csupán a katonai követeléseket foglalta össze, míg a választójog terén való kívánságokra olyképen mutatott rá, hogy ezeknek honorálása nélkül a Justh-párt a békének nem nyerhető meg. Az ellenzéknek a maga kebelében folytatott tárgyalásainak eredményeit Berzeviczy Albert házelnök kedden délelőtt közölte Kittien miniszterelnökkel. A miniszterelnök Berzeviczy információiból — úgy látszik — arra a következtetésre jutott, hogy az ellenzék nem képes egyöntetűen konkretizálni a maga követeléseit, sőt változatlanul fönnáll az a veszedelem, hogy ha az Apponyi által körvonalazott alapon a kormány érdemleges béketárgyalásokba bocsátkozik, ezeket a tárgyalásokat Justh Gyula bármely pillanatban dezavuálhatja. Ily körülmények között szánta magát arra a kormány, hogy hivatalosan a maga részéről nem is bocsátkozik közvetlen tárgyalásokba az ellenzékkel. Bizonynyal közrehatott a miniszterelnöknek erre az elhatározására két fontos körülmény. Az egyik az, hogy Khuen bizonyára tudja, hogy Bécsben nem igen hajlandók a mai véderőjavaslatok anyagi terhein könnyíteni, a másik az, hogy a választójog kérdésének belevonása diszharmóniával, sőt bomlással fenyegette a munkapártot, amelynek egyik legfőbb embere, gróf Tisza István, egyrészt csak egy nagyon mérsékelt választójogi reformra hajlandó, másrészt azon az állásponton van, hogy ez idő szerint a választójog kérdését egyáltalán nem szabad érinteni. Amikor tehát Khuen egyrészt azt látta, hogy az ellenzéktől nem kapott egyöntetű konkrét békefeltételeket, hanem csak annak az alapnak körvonalazását kapta meg, amelyen béketárgyalásokba bocsátkozni lehet, de amely alapnak dezavuálását változatlanul fenyegette Justh Gyulának nyíltan hangoztatott álláspontja, amikor Khuennak másrészt tudnia kellett, hogy a véderőjavaslatok lényeges megváltoztatását Bécsben nem viheti keresztül, a választójog kérdésének bolygatásával pedig a maga pártja egységét is veszélyezteti: nem következhetett be más, mint a Berzeviczy-féle békeakció eredménytelen befejezése a nélkül, hogy a kormány akárcsak próbált is volna közvetlen tárgyalásokba bocsátkozni az ellenzékkel. * Mit mond a kormány? Mi lesz a költségvetéssel? Volt alkalmunk a délelőtti miniszteri értekezlet után a kormány egyik tagjával beszélni, aki a következőkben kísérte kommentárjával a Berzeviczy-féle békeakció befejezését. — A kormány igazán nem tehetett mást, mint amit a kiadott kommüniké kifejt. Azon az alapon, amelyet Berzeviczy békefáradozásainak eredményeként az ellenzék előterjesztett, igazán nem lehetett még csak közvetlen tárgyalásokba sem bocsátkoznunk az ellenzékkel. Én, — mondotta az illető miniszter — igazán a béke barátja vagyok és mindent elkövettem a békés kibontakozás érdekében. De őszintén kijelentem, hogy azokat a propozíciókat, amelyeket ha nem is konkrét formában, az ellenzék előterjesztett, elfogadhatatlanok mak tartom. Nincs értelme tehát ezek után a további halogatásnak és nincs értelme annak, hogy a parlament rendje továbbra is ok nélküli név szerinti szavazásokba fulladjon. Most már a kormánynak kötelessége, hogy a parlamenti rend helyreállításáról gondoskodjék és evégből a kormány most tárgyal a házelnökséggel. Hétfőig nem lesz ülés, így tehát ezen a héten a parlamentben már nem történik semmi, hogy pedig a jövő héten mi fog történni, az ama tárgyalások eredményétől függ, melyeket a kormány most a házelnökséggel folytat. — Lehet-e szó arról, — kérdeztük — hogy csakugyan lemond Berzeviczy és gróf Tisza István lesz a házelnök? — Erről csak akkor lehet beszélni, ha a kormány a mai házelnökséggel befejezte a tanácskozásait. — És mi lesz a költségvetéssel? — volt ezután a kérdésünk. — Hiszen az ellenzék minden frakciója kijelentette, hogy a költségvetés parlamenti elintézése elé nem gördítene akadályokat. Nem hajlandó tehát a kormány a költségvetés elintézése kedvéért megszakítani a véderő vitát " .