Pesti Hírlap, 1911. november (33. évfolyam, 259-271. szám)

1911-11-01 / 259. szám

ISIIL Blvember !... azérö a pesti hírlap­ láspontját, továbbá­ Kossuth Ferenc tolmácso­lásában az ellenzék álláspontját, végül azo­kat a következményeket, melyek a béke meg­hiúsulása után most már, úgy látszik, elkerül­hetetlenül rázúdulnak parlamenti életünkre. A mai nap nagy fonto­sságű­ eseményeinek hű leírását ugyancsak az alábbiakban adjuk meg. * Ho­lyan hiúsult meg: Berzeviczy akciója? Mi volt az ellenzék álláspontja? : Körülbelül három héttel ezelőtt indította meg Berzevicsy házelnök a maga békeakcióját és lépett érintkezésbe az összes ellenzéki frak­ciók vezetőivel, hogy megkísértse, vajon nem lehetne-e a végletek provokáláj­a, előtt az ellen­téteket elsimítani és a parlament rendjét, bé­kéjét helyreállítani. Az ellenzék nagy készség­gel ment bele a kísérletbe és a maga kebeléből három tagú bizottságot is küldött ki, amely az ellenzék egyöntetű álláspontját körvonalazza. A békének legnagyobb nehézsége erejétől fogva abban rejlett, hogy az ellenzék egyöntetűsége eredetileg csupán a véderőjavaslatokkal szem­ben volt meg, de az ellenzék frakciói különböző feltételektől tették függővé a béke helyreállítá­sát. Hogy csak a két legnagyobb ellenzéki pártot említsük, a Kossuth-párt katonai téren a nemzeti szempontok érvényesítésében és a véderőjavaslatok anyagi terheinek könnyíté­sében kívánta a béke ellenértékét, míg a Justh­­párt e követeléseken túl az általános, egyenlő és titkos választójog biztosítását, sőt ennek prioritását s magának a véderőreform­­nak az új népparlamentre való halasztását követelte obstrukciója abbahagyásáért. Berse­­riczy fáradhatatlanul igyekezett az ellenzéket elfogad­ó feltételek megállapítására bírni és az ellenzék kebeléből kiküldött hármas bizott­ság hosszas tárgyalás után létesített is némi­leg egyöntetű alapot, de ezen az egyöntetű alapon nem konkretizálta és nem írta körül szabatosan a követeléseit, hanem a kormány­tól várta azt, hogy az álljon elő propoziciókkal és igy aztán az ellenzék kerüljön abba a hely­zetbe, hogy ő dönthessen a kormány propozi­­ciói fölött. — Holnap jövök — szólt és maga sem tudta, miért, gyorsan eltávozott. Az egész után hazafelé maga elé idézte a fehérkötényes tündér képét és magában, csönde­sen szép szavakat mormogott. Egy szerelmes le­velet költött, amelynek minden szava izzott, szí­nesen sziporkázott, csalogatott és bűvölt. Péter érezte, hogy ilyen levelet még ő sem írt eddig, pedig szakember volt benne. Mire hazaért, már készen volt a levél, csak le kellett írni. Másnap reggel postára is tette Kin­cses Ilona kisasszony címére. Aztán várt. Érezte, hogy a sikere biztos. Ha tegnap becsületes emberként tűnt föl, ma a levélből ki fog ra­gyogni szellemessége, költészete, szerelme. A válasz gyorsan, pontosan megérkezett. Árva Péter izgatottan bontotta föl a borítékját és reszketett a kezében a levél, miközben ol­vasta : „igen tisztelt uram, bár az ön szavai szám mélyéig meghal­nak és szeretnék reájuk úgy válaszolni, ahogy ön kívánja, egy magasabb sorshatározat útját állja, hogy megtisztelő soraira kedvezőleg vála­szoljak. A szerelem utjai kifürkészhetetlenek és szivem már zálogba került, midőn én önt még nem ismerem. Fogadja őszinte sajnálko­zásom kifejezését és kérem, hogy barátságát továbbra is . . Tovább nem folytatta. A betűk táncolni kezdtek előtte. Oly ismerősek voltak ! Hirtelen a zsebébe nyúlt, kivette a „Szerelmi Levelezőt“ és benne, hátul a „Függelékében megtalálta a „Visszautasító válasz egy tolakodó ember szerelmes levelére“ cím alatt. A reménysége és a büszkesége ugyanabban a pillanatban omlottak és*** Az ellenzék tehát három heti tárgyalás után sem állott elő konkrét békefeltételekkel, hanem csak arra az alapra mutatott rá, amel­­yen vele tárgyalni lehet. Módunkban van, hogy autentikusan reprodukáljuk az ellenzék egyöntetű álláspontját. Először is azt követelte az ellenzék, hogy egyenesen a tárgyalások céljára meghatalma­zott személyiség bocsátkozzék velük a béketár­gyalásokba. Tehát vagy maga a kormány, ille­tőleg annak feje, a miniszterelnök, vagy egy e célra kiküldött homo regius. Tárgyi követeléseit pedig az ellenzék úgy katonai téren, mint a választójog terén koncentrálta. Katonai téren az ellenzék követelte nemzeti szempontból a zászló- és jelvény­kér­dés rendezését, továbbá a kilences bizottság programmjának teljes végrehajtását, anyagi szempontból a véderőjavaslatok terheinek könnyítését, végül az altiszti kérdés rendezését. A választójog terén részletes kormány­­programmot követelt az ellenzék az általános­ságnak, egyenlőségnek és fokozatos titkosság­nak alapelve javára, követelte továbbá a választójogi reform junktimját, a véderőreform­­mal, ennek ellenében hajlandó volt ebbe a junkuimba belefoglalni a házszabályrevistót is. Az ellenzéki frakciók nem könnyen ju­tottak erre az egyöntetű megállapodásra, Andrássynak is, a néppártnak is, sőt eredeti­leg a Kossu­th-pártnak­ is az, volt a fölfogása, hogy a választójog kérdésével nem szabad még jobban összebonyolítani a mai aktuális kérdé­seket. Andrássyék és a néppárt végleg meg is­maradtak ezen az állásponton, a Kossuth­­párt azonban rájött arra, hogy a Justh-párt­­tal lehetetlen más módon egyöntetű békealap­­­­ra jutni, csak olyformán, hogy a választójog kérdése is belekerült a béke feltételei közé. Amikor erről Kossuth Ferenc, mint pártjá­nak vezére, meggyőződött, ő is belement abba, hogy a választójog ügye junktimba hozassák a véderőreform ügyével. Ennek a junktimnak szükségességére Kossuth Ferenc egyik leg­utóbbi cikkében rá is mutatott azzal, hogy csak ily módon lehet az ellenzék összes frak­cióit megbékéltetni. Tartozunk konstatálni azonban azt is, hogy ez az egyöntetű álláspont a választójog tekintetében csak kompromisszum alapjául szolgálhatott, mert a valóságban Justh Gyula politikai beszédeiben is, folyosói nyilatkozatai­ban is változatlanul azt hangoztatta, hogy az általános, egyenlő s titkos választójogból, va­lamint ennek a prioritásából nem hajlandó en­gedni. Állítólag gróf Apponyi Albert írásba is foglalta, hogy minő alapon léphet egy arra ille­tékes, külön felhatalmazott egyéniség az ellen­zékkel béketárgyalásokba, de ebben az írásban Apponyi — hír szerint — csupán a katonai követeléseket foglalta össze, míg a választójog terén való kívánságokra olyképen mutatott rá, hogy ezeknek honorálása nélkül a Justh-párt a békének nem nyerhető meg. Az ellenzéknek a maga kebelében folyta­tott tárgyalásainak eredményeit Berzeviczy Albert házelnök kedden délelőtt közölte Kittien miniszterelnökkel. A miniszterelnök Berzeviczy információiból — úgy látszik — arra­ a követ­keztetésre jutott, hogy az ellenzék nem képes egyöntetűen konkretizálni a maga követeléseit, sőt változatlanul fönnáll az a veszedelem, hogy ha az Apponyi által körvonalazott alapon a kormány érdemleges béketárgyalásokba bo­csátkozik, ezeket a tárgyalásokat Justh Gyula bármely pillanatban dezavuálhatja. Ily körül­mények között szánta magát arra a kormány, hogy hivatalosan a maga részéről nem is bo­csátkozik közvetlen tárgyalásokba az ellenzék­kel. Bizonynyal közrehatott a miniszterelnök­nek erre az elhatározására két fontos körül­mény. Az egyik az, hogy Khuen bizonyára tud­ja, hogy Bécsben nem igen hajlandók a mai véderőjavaslatok anyagi terhein könnyíteni, a másik az, hogy a választójog kérdésének bele­­vonása diszharmóniával, sőt bomlással fenye­gette a munkapártot, amelynek egyik legfőbb embere, gróf Tisza István, egyrészt csak egy nagyon mérsékelt választójogi reformra haj­landó, másrészt azon az állásponton van, hogy ez idő szerint a választójog kérdését egyáltalán nem szabad érinteni. Amikor tehát Khuen egyrészt azt látta, hogy az ellenzéktől nem kapott egyöntetű kon­krét békefeltételeket, hanem csak annak az alapnak körvonalazását kapta meg, amelyen béketárgyalásokba bocsátkozni lehet, de amely alapnak dezavuálását változatlanul fenyegette Justh Gyulának nyíltan hangoztatott állás­­pontja, amikor Khuennak másrészt tudnia kel­lett, hogy a véderőjavaslatok lényeges megvál­toztatását Bécsben nem viheti keresztül, a vá­lasztójog kérdésének bolygatásával pedig a­ maga pártja egységét is veszélyezteti: nem kö­vetkezhetett be más, mint a Berzeviczy-féle békeakció eredménytelen befejezése a nélkül, hogy a kormány akárcsak próbált is volna közvetlen tárgyalásokba bocsátkozni az ellen­zékkel. * Mit mond a kormány? Mi lesz a költségvetéssel? Volt alkalmunk a délelőtti miniszteri ér­tekezlet után a kormány egyik tagjával beszél­ni, aki a következőkben kísérte kommentárjá­val a Berzeviczy-féle békeakció befejezését. — A kormány igazán nem tehetett mást, mint amit a kiadott kommüniké ki­fejt. Azon az alapon, amelyet Berzeviczy békefáradozásainak eredményeként az el­lenzék előterjesztett, igazán nem lehetett még csak közvetlen tárgyalásokba sem bocsátkoznunk az ellenzékkel. Én, — mondotta az illető miniszter — igazán a béke barátja vagyok és mindent elkövet­tem a békés kibontakozás érdekében. De őszintén kijelentem, hogy azokat a propo­­zíciókat, amelyeket ha nem is konkrét for­mában, az ellenzék előterjesztett, elfogad­hatatlanok mak tartom. Nincs értelme tehát ezek után a további halogatásnak és nincs értelme annak, hogy a parlament rendje továbbra is ok nélküli név szerinti szavazá­sokba fulladjon. Most már a kormánynak kötelessége, hogy a parlamenti rend hely­reállításáról gondoskodjék és evégből a kormány most tárgyal a házelnökséggel. Hétfőig nem lesz ülés, így tehát ezen a héten a parlamentben már nem történik semmi, hogy pedig a jövő héten mi fog történni, az ama tárgyalások eredményé­től függ, melyeket a kormány most a ház­­elnökséggel folytat. — Lehet-e szó arról, — kérdeztük — hogy csakugyan lemond Berzeviczy és gróf Ti­sza István lesz a házelnök? — Erről csak akkor lehet beszélni, ha a kormány a mai házelnökséggel befe­jezte a tanácskozásait. — És mi lesz a költségvetéssel? — volt ezután a kérdésünk. — Hiszen az ellenzék min­den frakciója kijelentette, hogy a költségvetés parlamenti elintézése elé nem gördítene akadá­lyokat. Nem hajlandó tehát a kormány a költ­ségvetés elintézése kedvéért megszakítani a véderő vitát­­­ " .

Next