Pesti Hírlap, 1911. december (33. évfolyam, 298-310. szám)
1911-12-16 / 298. szám
1911. december 10., szombat. Pest: Hírlap Stürgkh a feleletet már ma megadta a Reichsrathban. Mintha ez a kérdés egy napi késedelmet sem tűrt volna meg. De az osztrák miniszterelnök nyilván azért sietett, nehogy Európa előtt a kétségtelenül nemzetközi érdekességűvé vált Conrad-bukás folyományai úgy álljanak, mintha azokhoz egyformán volna köze Ausztriának és Magyarországnak. Stürgkh válaszával hadd foglalkozzék az európai sajtó. Magyarország miniszterelnökének utánakullogó válaszáról azonban már ne vegyen tudomást, hiszen az úgy is csak a bécsi beszéd kései visszhangja. A mai nap politikai híreit itt adjuk: * Közös miniszteri értekezlet. Gróf Kinen-Héderváry Károly miniszterelnök és Hazai Samu honvédelmi miniszter csütörtökön este Bécsbe érkeztek. Gróf Kimen- Héderváry Károly pénteken délelőtt Vértessy Géza, a király személye körüli magyar miniszttérium államtitkárának jelentését fogadta , és 1 tíz órakor az osztrák miniszterelnökség palotájába ment, ahol közös miniszteri értekezlet volt. Az értekezleten a magyar miniszterelnökökön kívül Stürgkh osztrák miniszterelnök, Auffenberg lovag és Hazai Samu vett részt. Illetékes helyről közült, hogy az értekezleten a napirenden levő véderő javaslattal kapcsolatos ügyekről volt szó. Gróf Khuen-Héderváry Károly az értekezlet után a magyar házba hajtatott. ** A haskérdés. Bécsből táviratozzék. Vasárnap Budapesten miniszteri értekezlet lesz, amely a monarchia két állama közt függőben levő gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. Az értekezleten való részvételre az osztrák kormány tagjai közül gróf Stürgkh miniszterelnök, Zaleszky lovag pénzügyminiszter, Rössler lovag kereskedelmi miniszter, Braf földmivelési miniszter és Roll vasutügyi miniszter szombaton Budapestre érkeznek. Bécs, december 15. — Saját tudósítónktól. — A vasárnap Budapesten kezdődő közös miniszteri értekezlet a drágaság kérdésének megoldásával fog foglalkozni. A húskérdést illetőleg új tárgyalások felvételéről van szó, melyek ezút t miniszterelnök a munkapártban. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök pénteken délután 2 óra 55 perckor Hazai Samu honvédelmi miniszter és Tharóczy Lajos közös pénzügyminisztériumi osztályfőnök társaságában Bécsből Budapestre utazott, ahova este 7 óra 15 perckor érkezett meg. A miniszterelnök a pályaudvarról egyenesen a nemzeti munkapárt országos körébe hajtatott, ahol a párt nagy számban megjelent tagjai élénk éljenzéssel köszöntötték. A jelen voltak körülvették, melegen üdvözölték és örömüknek adtak kifejezést, hogy jó egészségben látják viszont. A miniszterelnök a pártkörben, hosszú ideig értekezett Lukács László, Székely Ferenc, Hazai Samu miniszterekkel, Návay Lajos képviselőházi elnökkel, báró Vojnics Istvánnal, a munkapárt alelnökével, főképen a képviselőház munkarendjéről. A pártkörben hire járt, hogy amennyiben a költségvetés még a karácsonyi ünnepek előtt tető alá kerül, a képviselőháznak hosszabb szünete lesz, ellenkező esetben azonban közvetlenül, újév után folytatni fogja a Ház a budgetvitát, majd pedig minden más javaslat mellőzésével a véderő javaslatot tűzik napirendre, amelynek tárgyalását most már az ausztriai viszonyok miatt is sürgősnek tartja a kormány. Beavatott körökben úgy mondják, hogy a kormánynak nincs szándékában az ellenzékkel újabb béketárgyalásokat indítani. A munkapárton erősen bizakodnak abban, hogy a kormány taktikája előbb-utóbb győzedelmeskedni fog az ellenzék obstrukciója fölött. Hír szerint a miniszterelnök január végén fogja Említettel orvosoltatni szembaját. -X Delegaciós választások. Mint irányadó helyről jelentik, a képviselőházban és a főrendiházban a küszöbön álló delegációs tárgyalásokra ujonan választják meg a delegátusokat. A választás a jövő hét folyamán lesz. * Apponyi Conrad-interpellációja. Mint értesülünk gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök csak a jövő hét folyamán váhuszárok nagyban készültek a vacsorához. A második házban megint pecsenyeillat árad felém, a harmadikban, negyedikben, ötödikben is. Mindenütt a huszárok sütöttek-főztek. Egyszerre világosság támadt az agyamban: ez csak a tegnapi hizó lehet. Tehát, úgy látszik, mégsem a cigányok voltak a tettesek. Szólok a führernek: — Nem lesz semmi büntetés, de tudni akarom, hogyan történt a dolog azzal a disznóval? ! A führer azután elmondta körülményesen az esetet. Hát csakugyan, a huszárok lopták el a hízót. — De hogyan nem akadtunk nyomára? — kérdeztem őszinte érdeklődéssel. A führer rasszul mosolygott, úgy történt az eset, hogy a huszárok, miután elvágták a hízó élete fonalát, köpenyeget terítettek rá, piros sapkát nyomtak a fejére, pipát tettek a szájába s azután az udvar végében egy bizonyos helyre, melyet körülményesebben leírnom tiltja a jóizlés, ráültették. A gazda, bizony oda is bepillantott néhányszor, de állandóan elfoglalva találta azt a helyet, persze, nem is sejtve, hogy a vörös sapka és köpenyeg nem huszárt takar, hanem az ő hízóját. Indulás előtt jókor a huszárok felapritották s egymás között szétosztották a hasznos állat földi maradványait. Nem mesterien volt ez kieszelve? Egy helyen a házigazda széleskörű óvintézkedéseket tett, nehogy a huszárok valamit elemelhessenek. Ami ingó a háza tájékán akadt, mind biztos helyre vitette s tudván, hogy igy nincs mitől tartania, maga volt a megtestesült nyájasság és szívélyesség huszárjainkkal szemben. Huszár kényes azonban, sehogysem akarván üres kézzel búcsúzni a vendégszerető hajléktól, egy kefét magához vett s a baltarisznya mélyén jól elrejtette. Indulásnál azután dévajkodva szólt le a lóról a házigazdához: — Ne sajnálja azt a kis kefét, András bácsi! Mire András bácsi, végigsimitván előzőleg deresedő bajuszát, mosolyogva igy válaszolt: — Régen megvizitáltam, fiam, a baltarisznyát. Ami azt jelentette, hogy visszalopta a saját keféjét, így derült ki, hogy ő is huszár volt valamikor, akit a tulajdon vére nem egykönynyen tud becsapni. Késő éjjel Bródba érkeztünk. A városban minden talpalatnyi helyet katonaság foglalt el. Három gyalogezred, nagyszámú tüzérség s egyéb csapatok voltak itt összezsúfolva. Az iskolaépület tágas udvarán helyeztek el bennünket, ahonnan csak egy félórával előbb vonultak ki az utászok, akik már hajnalban útra keltek. Mi, tisztek, egy tanteremben hajtottuk le fejünket pihenőre. Hogy a kemény padokon nem valami kényelmes fekvés eshetett, azt el lehet képzelni. Nem is említve, hogy az udvarról s a szomszédból folytonos lárma hallatszott át s ily módon éjjeli nyugalomról, amint azt eddig megszoktuk, tulajdonképen szó sem lehetett. Valósággal megváltás volt, midőn kora reggel a kávéházban egy kényelmes nádszékben helyezkedtem el, hogy teámat elköltsem. Hosszú időre talán az utolsót. A pincér egy gyűrött, harmadnapos bécsi újságot tett elembe. Különös érzés fogott el a láttára. Eszembe jutottak a gondtalan kényelemben töltött napok, midőn még Edmund Salvator főherceg ő császári és királyi fenségének voltam a szolgálattevő kamarása. Mily kontrasztus a jelenhez képest! És eszembe jutott valahogyan Évi, ez a bájos, édes, ingerlő kulturnő, aki e percben csipkék között szunnyad édesen. Vajon gondol-e reám? A szomszéd asztalnál Maxi levélírással volt elfoglalva. Biztosan Natalienak ir. Közben egyik cigarettát a másik után szívta. Néha szünetet tartott s kibámult az utcára, de látszott, hogy gondolatai máshol időznek s észre sem veszi a körülötte történőket. Egy bakaőrnagy lépett most be a kávéházba. Állva felhörpintett néhány cognacot, szivarra gyújtott s azután ő is bámult ki az utcára. Az ő gondolatai is messze jártak. Bizonynyal családos ember, aki feleséget, gyermeket hagyott otthon. Vajon viszontlátja-e őket? Csodálatos, valahányszor az utóbbi napokban egy-egy idegen tiszt került a szemeim elé, mindig az volt az első gondolatom: hátha el fog esni? Hátha nem tér többet vissza? Arra sohasem gondoltam, hogy ez a sors várakozhat én reám is. A délelőtt folyamán átvonultunk a Száva hídján s mi, huszárok, léptünk elsőknek ellenséges területre. Maxi hátrafordult a nyergében s egy hosszú pillantást vetett a túlsó partra, melytől immár a folyó választott el bennünket. , Körülnéztem. Közönséges, mindennapi látvány tárult szemeim elé, mely abszolúte nem volt alkalmas, hogy valamilyen különösebb érzéseket váltson ki az emberből vagy sejtal előreláthatólag eredménynyel fognak végződni. A létrehozandó megoldás azonban nem argentínai húsbehozatal terén fog mozogni, hanem egy közelebb fekvő megoldást keresnek, t. i. azt, hogy élő állatokat hozzanak be a Balkánról. Jászol gróf Apponyi Albertnek interpellációjára Kötzendory Conradnak, a vezérkar volt főnökének lemondása ügyében. ____________ ■X" A Justh-pártból. A Justh-pártban nagy elismeréssel emlékeztek meg Hock János pénteki képviselőházi beszédéről. Szombaton Kelemen Samu szólal fel, kívüle Bakonyi Samu és a pártnak még több tagja szándékozik a kultusz-budget tárgyalásában résztvenni. Szóba került a véderőjavaslatoknak a napirendről való lekerülése is, amit a párt tagjai teljes megnyugvással fogadnak és — mint a párt félhivatalos kőnyomatosa jelenti — alig hiszik, hogy ezek a véderő javaslatok ismét a képviselőház felalási anyagát képezzék. Általában az a felfogás, hogy az 1912. évi állami költségvetés beható és zavartalan tárgyalása érdekében sokkal jobban tette volna a kormány, ha a költségvetés tárgyalásánál, megindulásakor mindjárt levette volna a napirendről a véderőjavaslatokat. A közeli napokban a tűrhetetlen honát állapotokat parlamenti akció tárgyává teszi a párt. A pártonkivüliek értekezlete. A pártonkivüli függetlenségi képviselők csoportja gróf Károlyi József elnöklésével az Országos Kaszinó különtermében értekezletet tartott, amelyen megvitatták az összes aktuális politikai kérdéseket. Kimondották, hogy a most összeülő delegációkra új delegátusok választását tartják egyedül törvényesnek. A pártonkivüliek csoportja a delegációkban való részvételre igényt tart és ennek érvényesülésével az elnököt bízta meg. Elhatározták továbbá, hogy a tisztviselők helyzetének javítása érdekében az ország teherviselési képességének figyelembevétele mellett az appropriációs vita alkalmával határozati javaslatot fognak beterjeszteni és ezzel, valamint a párt álláspontjának kifejtésével az appropriációnál gróf Károlyi József elnököt bízták meg. * Az új adótörvények életbeléptetése. Lukács László pénzügyminiszter tudvalevőleg úgy intézkedett, hogy a koalíciós kormány alatt hozott új adótörvények, a házadóról szóló törvény kivételével, amely 1911. január elsején már életbe lépett, csak 1913. január elsején lépjenek életbe. Azon most felmerült hírekkel szemben, mintha a kormány újra el akarná halasztani az új adótörvények élét .