Pesti Hírlap, 1911. december (33. évfolyam, 298-310. szám)

1911-12-16 / 298. szám

1911. december 10., szombat. Pest: Hírlap Stürgkh a feleletet már ma megadta a Reichs­­rathban. Mintha ez a kérdés egy napi késedel­met sem tűrt volna meg. De az osztrák mi­niszterelnök nyilván azért sietett, nehogy Európa előtt a kétségtelenül nemzetközi érde­­kességűvé vált Conrad-bukás folyományai úgy álljanak, mintha azokhoz egyformán volna kö­ze Ausztriának és Magyarországnak. Stürgkh válaszával hadd foglalkozzék az európai sajtó. Magyarország miniszterelnökének utánakullogó­­ válaszáról azonban már ne vegyen tudomást, hiszen az úgy is csak a bécsi beszéd kései vissz­hangja. A mai nap politikai híreit itt adjuk: * Közös miniszteri értekezlet. Gróf Kinen-Héderváry Károly minisz­terelnök és Hazai Samu honvédelmi miniszter csütörtökön este Bécsbe érkeztek. Gróf Kimen-­­ Héderváry Károly pénteken délelőtt Vértessy­­ Géza, a király személye körüli magyar miniszt­­­térium államtitkárának jelentését fogadta , és 1­­ tíz órakor az osztrák miniszterelnökség palo­­­­tájába ment, ahol közös miniszteri értekezlet­­ volt. Az értekezleten a magyar miniszterelnök­ö­kön kívül Stürgkh osztrák miniszterelnök, Auffenberg lovag és Hazai Samu vett részt. Illetékes helyről közült, hogy az értekezleten a napirenden levő véderő javaslattal kapcsolatos ügyekről volt szó. Gróf Khuen-Héderváry Ká­roly az értekezlet után a magyar házba hajta­tott. ** A haskérdés. Bécsből táviratozzék. Vasárnap Budapes­ten miniszteri értekezlet lesz, amely a monarchia két állama közt függőben levő gazdasági kérdé­sekkel fog foglalkozni. Az értekezleten való rész­vételre az osztrák kormány tagjai közül gróf Stürgkh miniszterelnök, Zaleszky lovag pénz­ügyminiszter, Rössler lovag kereskedelmi mi­niszter, Braf földmivelési miniszter és Roll vas­­utügyi miniszter szombaton Budapestre érkez­nek. Bécs, december 15. — Saját tudósítónktól. — A vasárnap Budapesten kezdődő közös mi­niszteri értekezlet a drágaság kérdésének megol­dásával fog foglalkozni. A húskérdést illetőleg új tárgyalások felvételéről van szó, melyek ezút­­ t miniszterelnök a munkapártban. Gróf Khuen-Héderváry Károly minisz­terelnök pénteken délután 2 óra 55 perckor Hazai­ Samu honvédelmi miniszter és Tharóczy Lajos közös pénzügyminisztériumi osztályfőnök társaságában Bécsből Budapestre utazott, aho­va este 7 óra 15 perckor érkezett meg. A mi­niszterelnök a pályaudvarról egyenesen a nemzeti munkapárt országos körébe hajtatott, ahol a párt nagy számban megjelent tagjai élénk éljenzéssel köszöntötték. A jelen voltak körülvették, melegen üdvözölték és örömüknek adtak kifejezést, hogy jó egészségben látják vi­szont. A miniszterelnök a pártkörben, hosszú­­ ideig értekezett Lukács László, Székely Ferenc,­­ Hazai Samu miniszterekkel, Návay Lajos kép­­­­viselőházi elnökkel, báró Vojnics Istvánnal, a­­ munkapárt alelnökével, főképen a képviselőház­­ munkarendjéről. A pártkörben hire járt, hogy amennyiben­­ a költségvetés még a karácsonyi ünnepek előtt tető alá kerül, a képviselőháznak hosszabb szünete lesz, ellenkező esetben azonban köz­vetlenül, újév után folytatni fogja a Ház a budgetvitát, majd pedig minden más javaslat mellőzésével a véderő javaslatot tűzik napi­rendre, amelynek tárgyalását most már az ausztriai viszonyok miatt is sürgősnek tartja a kormány. Beavatott körökben úgy mondják, hogy a kormánynak nincs szándékában az el­lenzékkel újabb béketárgyalásokat indítani. A munkapárton erősen bizakodnak abban, hogy a kormány taktikája előbb-utóbb győzedelmes­kedni fog az ellenzék obstrukciója fölött. Hír szerint a miniszterelnök január végén fogja Említettel orvosoltatni szembaját. -X­ Delegaciós választások. Mint irányadó helyről jelentik, a kép­­viselőházban és a főrendiházban a küszöbön álló delegációs tárgyalásokra ujonan választ­ják meg a delegátusokat. A választás a jövő hét folyamán lesz. * Apponyi Conrad-interpellációja. Mint értesülünk gróf Khuen-Héderváry Ká­roly miniszterelnök csak a jövő hét folyamán vá­huszárok nagyban készültek a vacsorához. A második házban megint pecsenyeillat árad fe­lém, a harmadikban, negyedikben, ötödikben is. Mindenütt a huszárok sütöttek-főztek. Egyszerre világosság támadt az agyamban: ez csak a tegnapi hizó lehet. Tehát, úgy látszik, még­sem a cigányok voltak a tettesek. Szólok a führernek: — Nem lesz semmi büntetés, de tudni akarom, hogyan történt a dolog azzal a disz­nóval? !­­ A führer azután elmondta körülménye­sen az esetet. Hát csakugyan, a huszárok lopták el a hízót. — De hogyan nem akadtunk nyomára? — kérdeztem őszinte érdeklődéssel. A führer rasszul mosolygott, úgy történt az eset, hogy a huszárok, mi­után elvágták a h­ízó élete fonalát, köpenye­get terítettek rá, piros sapkát nyomtak a fe­jére, pipát tettek a szájába s azután az udvar végében egy bizonyos helyre, melyet körülmé­nyesebben leírnom tiltja a jóizlés, ráültették. A gazda, bizony oda is bepillantott néhány­szor, de állandóan elfoglalva találta azt a he­lyet, persze, nem is sejtve, hogy a vörös sapka és köpenyeg nem huszárt takar, hanem az ő hízóját. Indulás előtt jókor a huszárok felapri­­tották s egymás között szétosztották a hasznos állat földi maradványait. Nem mesterien volt ez kieszelve? Egy helyen a házigazda széleskörű óvin­tézkedéseket tett, nehogy a huszárok valamit elemelhessenek. Ami ingó a háza tájékán akadt, mind biztos helyre vitette s tudván, hogy igy nincs mitől tartania, maga volt a megtestesült nyájasság és szívélyesség huszár­jainkkal szemben. Huszár kényes azonban, sehogysem akarván üres kézzel búcsúzni a vendégszerető hajléktól, egy kefét magához vett s a baltarisz­nya mélyén jól elrejtette. Indulásnál azután dévajkodva szólt le a lóról a házigazdához: — Ne sajnálja azt a kis kefét, András bácsi! Mire András bácsi, végigsimitván előző­leg deresedő bajuszát, mosolyogva igy vála­szolt: — Régen megvizitáltam, fiam, a balta­risznyát. Ami azt jelentette, hogy visszalopta a sa­ját keféjét, így derült ki, hogy ő is huszár volt valamikor, akit a tulajdon vére nem egyköny­­nyen tud becsapni. Késő éjjel Bródba érkeztünk. A városban minden talpalatnyi helyet katonaság foglalt el. Három gyalogezred, nagyszámú tüzérség s egyéb csapatok voltak itt összezsúfolva. Az is­kolaépület tágas udvarán helyeztek el bennün­ket, ahonnan csak egy félórával előbb vonul­tak ki az utászok, akik már hajnalban útra keltek. Mi, tisztek, egy tanteremben hajtottuk le fejünket pihenőre. Hogy a kemény padokon nem valami kényelmes fekvés eshetett, azt el lehet képzelni. Nem is említve, hogy az ud­varról s a szomszédból folytonos lárma hallat­szott át s ily módon éjjeli nyugalomról, amint azt eddig megszoktuk, tulajdonképen szó sem lehetett. Valósággal megváltás volt, midőn ko­ra reggel a kávéházban egy kényelmes nád­székben helyezkedtem el, hogy teámat elkölt­­sem. Hosszú időre talán az utolsót. A pincér egy gyűrött, harmadnapos bé­csi újságot tett elembe. Különös érzés fogott el a láttára. Eszembe jutottak a gondtalan ké­nyelemben töltött napok, midőn még Edmund Salvator főherceg ő császári és királyi fensé­gének voltam a szolgálattevő kamarása. Mily kontrasztus a jelenhez képest! És eszembe jutott valahogyan Évi, ez a bájos, édes, ingerlő kulturnő, aki e percben csipkék között szunnyad édesen. Vajon gon­dol-e reám? A szomszéd asztalnál Maxi levélírással volt elfoglalva. Biztosan Natalienak ir. Köz­ben egyik cigarettát a másik után szívta. Né­ha szünetet tartott s kibámult az utcára, de látszott, hogy gondolatai máshol időznek s ész­re sem veszi a körülötte történőket. Egy bakaőrnagy lépett most be a kávé­házba. Állva felhörpintett néhány cognacot, szivarra gyújtott s azután ő is bámult ki az utcára. Az ő gondolatai is messze jártak. Bi­zonynyal családos ember, aki feleséget, gyer­meket hagyott otthon. Vajon viszontlátja-e őket? Csodálatos, valahányszor az utóbbi na­pokban egy-egy idegen tiszt került a szemeim elé, mindig az volt az első gondolatom: hátha el fog esni? Hátha nem tér többet vissza? Ar­ra sohasem gondoltam, hogy ez a sors vára­kozhat én reám is. A délelőtt folyamán átvonultunk a Száva hídján s mi, huszárok, léptünk elsőknek ellen­séges területre. Maxi hátrafordult a nyergében s egy hosszú pillantást vetett a túlsó partra, melytől immár a folyó választott el bennünket. , Körülnéztem. Közönséges, mindennapi látvány tárult szemeim elé, mely abszolúte nem volt alkalmas, hogy valamilyen különö­sebb érzéseket váltson ki az emberből vagy sej­­tal előreláthatólag eredménynyel fognak végződ­ni. A létrehozandó megoldás azonban nem ar­gentínai húsbehozatal terén fog mozogni, ha­nem egy közelebb fekvő megoldást keresnek, t. i. azt, hogy élő állatokat hozzanak be a Balkánról. Jászol gróf Apponyi Albertnek interpellációjára Kötzendory Conradnak, a vezérkar volt főnökének lemondása ügyében. ____________ ■X" A Justh-pártból. A Justh-pártban nagy elismeréssel emlékez­tek meg Hock János pénteki képviselőházi beszé­déről. Szombaton Kelemen Samu szólal fel, kívüle Bakonyi Samu és a pártnak még több tagja szán­dékozik a kultusz-budget tárgyalásában résztvenni. Szóba került a véderőjavaslatoknak a napirendről való lekerülése is, amit a párt tagjai teljes meg­nyugvással fogadnak és — mint a párt félhivata­los kőnyomatosa jelenti — alig hiszik, hogy ezek a véderő javaslatok ismét a képviselőház fela­lási anyagát képezzék. Általában az a felfogás, hogy az 1912. évi állami költségvetés beható és zavartalan tárgyalása érdekében sokkal jobban tette volna a kormány, ha a költségvetés tárgyalásánál, megindu­lásakor mindjárt levette volna a napirendről a véd­erőjavaslatokat. A közeli napokban a tűrhetetlen honát állapotokat parlamenti akció tárgyává teszi a párt. A pártonkivüliek értekezlete. A pártonkivüli függetlenségi képviselők cso­portja gróf Károlyi József elnöklésével az Orszá­gos Kaszinó különtermében értekezletet tartott, a­melyen megvitatták az összes aktuális politikai kérdéseket. Kimondották, hogy a most összeülő de­legációkra új delegátusok választását tartják egye­dül törvényesnek. A pártonkivüliek csoportja a delegációkban való részvételre igényt tart és en­nek érvényesülésével az elnököt bízta meg. Elhatá­rozták továbbá, hogy a tisztviselők helyzetének ja­vítása érdekében az ország teherviselési képességé­nek figyelembevétele mellett az appropriációs vita alkalmával határozati javaslatot fognak beterjesz­teni és ezzel, valamint a párt álláspontjának ki­fejtésével az appropriációnál gróf Károlyi József elnököt bízták meg. * Az új adótörvények életbeléptetése. Lukács László pénzügyminiszter tudvalevőleg úgy intézkedett, hogy a koalíciós kormány alatt ho­zott új adótörvények, a házadóról szóló törvény ki­vételével, amely 1911. január elsején már életbe lé­pett, csak 1913. január elsején lépjenek életbe. Azon most felmerült hírekkel szemben, mintha a kormány újra el akarná halasztani az új adótörvények élét­ .

Next