Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1912-02-11 / 36. szám
sz. . ............ ■■ ■ , ás a krematóriumokban nem lehet gyászszertartást tartani. Angliában, Svájcban, Skandináviában és az egyesült államokban erősen fejlődik ez intézmény, Hollandiában és Spanyolországban pedig küszöbön áll a halotthamvasztás életbeléptetése. Már Ausztráliában is van krematórium, Poroszországban most foglalt állást a képviselőház a krematórium mellett. Liberális hangjánál fogva érdekes a törvény indokolása, amely megállapítja, hogy sem protestáns, sem katholikus részről nem állították azt, hogy a halotthamvasztás isteni parancsba vagy egyházi dogmába ütköznék. Ebből kiindulva — mivel ott is fakultatív halotthamvasztásról van szó — az engedélyezés a vallási és egyházi érdekeket nem sérti oly mértékben, hogy azzal egyáltalán számot kellene vetni. Figyelemre méltó Dallwitz porosz belügyminiszternek a képviselőházban tett nyilatkozata, amelyben azt mondja, hogy a kormány a törvény útján is lehetővé akarja tenni azt, hogy mindazok,kiknek meggyőződésükkel nem ellenkezik, holttestüket elhamvaszthassák. A kormány helytelenül cselekednék, ha számba vehető ok nélkül számos állampolgár meggyőződése ellenére a halotthamvasztásnak Poroszországba való behozatalát megakadályozná. Figyelemreméltó, hogy a halotthamvasztást illetőleg egyes vallásfelekezetek részéről az utóbbi időben közeledés, illetve engedékenység észlelhető. Például Londonban a Holman Hund híres angol festő hamvait tartalmazó urnát a londoni Szent Pál székesegyházban helyezték el ünnepélyesen. Müller Burgen német tűzőrségi tábornoknak Karlsruhéban történt elhamvasztásánál pedig a katonai főlelkész végezte a gyászszertartást, melynél a bádeni uralkodó család jelen volt és amelyen a német császár is képviseltette magát. A főváros tanácsának javaslata röviden az, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy fakultatív halotthamvasztás céljaira 1.882.600 korona költséggel a kerepesi temetőben krematóriumot állít fel. Az előterjesztéssel szombaton délben foglalkozott a főváros temetői bizottsága dr Vaszilievits János alpolgármester elnöklete alatt és dr Antal Gyula tanácsnok előadása alapján. Az ülésien különösen a klérus volt erősen képviselve. A törvényhatósági bizottság mindenik plébános-tagja megjelent, hogy felekezeti szempontból fölemelje tiltakozó szavát és leadja szavazatát a modern haladást, a szabadelvű irányt és a közegészséget szolgáló intézmény megvalósítása ellen. Az ülés lefolyása igen érdekes és tanulságos volt. Először a tanácsnok ismertette az előterjesztést, azután Ssupp Géza udvari tanácsos szólt hozzá a kérdéshez. Melegen üdvözölte a tanácsot a javaslatért, amely valóban tartalmas, szép munka. Az embernek biztosítani kell azt a jogot, hogy a saját holttestével rendelkezhessék; természetesen a közegészségügy szempontjából elsőrendű érdek a hamvasztás megengedése, de nemzetgazdasági szempontból is lényeges előnyt biztosít az intézmény. Egy plébános: A fővárosnak leggyümölcsözőbb tőkéje a temető. Rupp:" Ajánlom, fogadjuk el a javaslatot lelkesedéssel. Kantner Károly praelátus: Nem egyéb ez a ceremónia, mint felkavarása v. lakosságnak a katholikus egyház ellen. Rónay közjegyző: Ez nem áll! Kanter 4. A pápák mindenkor tiltakoztak ellene és azokat, akik a propandaló egyesületek tagjai. — különösen ha szabadkőművesi tendenciák szolgálatában állanak, kitiltották az egyházból. Krupp szerint az intézmény összeegyeztethető a katholikus szemponttal. Ez nem áll, mert nekünk nemcsak dogmáink, hanem disciplináink is vannak, akár pedig minden jó katholikusnak meg kell hajolnia a discipline előtt. A tanács előterjesztése úgy tünteti fel a dolgot, mintha az egész világ lelkesednék a halotthárvasztásért, pedig nem a világ, hanem csak a különcök lelkesednék. Felhajszolt kérdés ez, aminek legfölebb csak tudományos értéke van, de gyakorlati értéke egyáltalán nincs. Ötven év óta igyekeznek már népszerűsíteni az eszmét, egész irodalom fejlődött ezalatt e téren és az eredmény az, hogy még azokban az államokban is, ahol keresztülhajszolták, nem népszerű. Németországban alig pár ezer halotthamvasztás történik, micsoda arányban áll ez a népesedéssel és halálozással? Olaszországban is — merem mondani — csak tendenciózus embereit zászlajára van felírva a halotthamvasztás. Aztán hogy akarják ezt a bizarr eszmét megvalósítani? Talán a kis falvakban is felakarnak állítani krematóriumokat? A köztudatba sohasem lehet átvinni ezt az eszmét. Az ember a saját tetemével sem rendelkezhetik korlátlanul. Hiszen akkor kívánhatnák egyesek, hogy indus módra temessék el őket; ez úgy történik, hogy a sáskeselyűk emésztik fel a kitett holttestet. Ami a kérdés közegészségügyi részét illeti, méltóztassanak elhinni, hogy a föld a holttesttel és úgy elvégzi a maga munkáját, mint a fűtő a krematóriumban. A fertőzés lehetősége a földben is elenyészően csekély. A gazdasági szempont sem lehet döntő. Hiszen ézen az a mi szégyenünk, hogy a házakat és palotasorokat úgy építettük egymás mellé, hogy nincsenek közterületeink. Sem sétányaink, sem a gyermekek számára játszóhelyünk. A kerepesi temetőbe is csak csekély része megy a közönségnek kegyeletből. Nem mehet a ligetbe, ahol a kabátját is lehúzzák az embernek, hát kisétál a temetőbe, ahol üdül, friss levegőt kap, elszórakozik és nyugalma is van. De különben is ha behozzák a fakultatív halotthamvasztást, köztemetőkre, hála istennek, akkor is szükség lesz. Jellemző, hogy a halotthamvasztás leglelkesebb szóvivői sem igen égettetik el magukat, sőt végrendeletben tiltakoznak ellene. Felindítások: Példákat kérünk! Ez csak frázis! Kanter: Tessék ellenpéldákat fölemlíteni, akkor mondok majd én is. A halotthamvasztás nem egyéb, mint a különcök hajszája. Miért kívánják ezek azt, hogy a főváros állítson föl krematóriumot? Miért nem teszik ezt maguk a különc urak, a saját vagyoni felelősségükkel garantálva a dolgot? Rónay: Ezt is megtennénk szükség esetén. Kanter: Ne lázítsák föl folyton a katholikusokat. (-Mozgás.) Az előterjesztést elutasítani kérem. Rónay Károly: Előre bocsátom, hogy az előterjesztést örömmel elfogadom. Kanter prelátus úr ő méltósága sem tudott ellene semmit felhozni. Azt állítja, hogy a terv a katholikusok ellen irányul és hogy nemcsak a dogma, hanem disciplina előtt is meg kell hajolnia minden jó katholikusnak. Kérem a pap urakat, nyilatkozataikban legyenek kissé óvatosabbak. A disciplinát nem szabad úgy odaállítani, mintha nem volna szabad azon változtatni. Nem szabad a vallásnak sem ridegen elzárkóznia a haladás elől. Hiszen már előkelő egyházi méltóságok is elégettették holttestüket. A katholikus egyháznak, mint univerzális, igen hatalmas egyháznak, a lehetőségig méltányosnak kell lennie. A merev álláspont nem emeli semmiféle vallás színvonalát. Azt állítja Kanter, hogy csak titkos társaságok hajszája az egész. Nem voltam soha tagja semmiféle titkos társaságnak, szabadkőműves sem vagyok, sőt a szabadkőművességet, mint minden titkos intézményt, magam is perhorreszkábro. Vagyok olyan jó katholikus, mint a főtisztelendő úr és tiltakozom a hang ellen, ami nem egyéb, mint tendenciózus meggyanusítás. Kanternek egyik ellenérve, hogy az ember nem rendelkezhetik szabadon saját holttestével sem, mert hiszem akkor az indiai rendszer szerint is eltemethettetné magát. Hát ez tendenciózus túlhajtás, mert Kanterin jól tudja, hogy a közegészségügyi szempontokat nem szabad mellőzni. Fölemlíti a praelátus úr, hogy szükség van a temetőre, mert jó sétálóhely a felnőtteknek és játszótér a gyermekek számára. Nos, ez egyenesen kegyeletsértés és igazán nem pap szájába való nyilatkozat. Ki kell jelentenem, hogy Kanter úrnak az az állítása, mintha az agitátorok maguk sem égettetnék el magukat, világba dobott üres frázis, amit ő igazolni nem tud. Ezt csak nem lehet komoly ellenérvnek tekinteni. Kérem a klérust, ne állja útját annak, ami semmiképen serte rossz, közegészségügyi szempontból pedig rendkívül üdvös. Ne méltóztassék úgy feltüntetni a katholikus egyházat, mintha annak minden haladás ellen teljes erejével küzdenie kellene. Kanter: Ez nem haladás, hanem pogány dolog. Rónay: Tessék figyelembe venni, hogy a katholikusok között ie vannak intelligens emberek, akiket nem lehet azzal stigmatizálni, hogy rossz katholikusok! Tihanyi plébános: Ez mesebeszéd. Kanter: tessék zsidó krematóriumokat csinálni! Csinálják meg a zsidók! Rónay: Micsoda beszéd ez? Ez nem zsidó kérdés! Taszárevics polgármester: Tényleg nem idevaló ez a közbeszólás. A halotthamvasztás ügye nem felekezeti kérdés, hanem az egész főváros közönségéé. Kérem a bizottsági tag urat, ne méltóztassék felekezeti kérdéseket belekeverni, amitől a hatóság mindig óvakodott. Az előterjesztés az egész közgyűlés utasítására látott napvilágot. Répay: Az előterjesztést szívből elfogadom. Dr Reisz orvos: A modern haladás iránt a városnak tekintettel kell lenni, épen úgy arra is, hogy a halotthamvasztásnak ma már jelentékenyen sok híve van. Érthetetlen a felekezeti vita, mikor csak fakultatív intézményről van szó. Mit szólnak majd a papok akkor, ha a temetők oly veszedelmes ragályt terjesztenek, hogy a város kénytelen lesz a kötelező halotthamvasztóit proponálni. A haladás és a közegészség nevében elfogadja a javaslatot. Paksy Béla: A felekezeti kérdés csakugyan túlhajtott. Ha a kathotikus disciplina szerint nem jó kathotikus, aki a halotthamvasztás híve, hát akkor elégedjenek meg azzal, hogy a jó kathotikus nem égetteti el magát, a rossz kathotikus pedig megérdemli, hogy krematóriumba kerüljön. (Derültség.) Én is tartom magam olyan jó katholikusnak, mint Kanter úr és mégis híve vagyok a halotthamvasztásnak. Tihanyi Károly plébános: Sok ember kívánságát nem lehet teljesíteni, hát mért forszírozzák épen ezt? • Rónay: Tehát ezt se teljesítsük, ugye, ha lehet, akkor sem? Tihanyi: Hány doktor van, aki az intézmény ellen nyilatkozott. Hiszen egy fővárosi tisztiorvos, dr Katona is, ellene van az előterjesztésnek. Ha maguk a doktorok sem egyeznek meg, mért szavazzak én a lelkiismeretem ellenére. Dr Reisz: Hogy az orvosok csaknem kivétel nélkül a halotthamvasztó? hívei, eklatáns példa erre az, hogy a főváros közegészségügyi bizottsága már foglalkozott a kérdéssel és dr Katona úrtól eltekintve, egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Még dr Magyarevics Mladen tiszti főorvos támogatta a javaslatot közegészségügyi szempontból, azután az elnök szavazásra bocsátotta a kérdés és a bizottság hat szóval négy ellen az előterjesztést elfogadta. Mi lesz az autotaxikkal ? — Közveszélyes intézkedések. — Szinte operetteszem már, hogy a hatóság mennyire próbára teszi a közönség türelmét az autótaxi-kérdést illetőleg. Mikor már minden tizedrangú modern városban is van autotaxi, nálunk akkor kezdenek tanulmányozni és végre hoszszú vajúdás után megjelenik egy évvel ezelőtt a hír, hogy az autotaxi 1911. évi május havában életbe lép, ma pedig még mindig ott tartunk, hogy a legjobb esetben is majd csak őszszel láthatunk autotaxikat a főváros utcáin. Pedig, hogy erre az intézményre minő égetően sürgős szükség van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a bérkocsis ipar terén a taxaméter behozatala dacára sem javult egy parányit sem a helyzet. A kocsik ép oly piszkosak, undorítóak, rozogák, a lovak ép oly silányak és a kocsisok ép oly durvák, zsarolók, közveszélyesek, mint eddig voltak. Nem elég, az intézményt életbe léptetni, hanem gondoskodni kell arról is, hogy az jó hatással legyen a közre. Hiszen idő volt elég. És, sajnos, a tanács a múltak, a közelmúlt tapasztalatain a világért sem akar okulni. Most az autotaxi-intézményt sem a közlekedés és a közérdek figyelembevételével, hanem boszantó álhumanizmussal a bérkocsisok és egyéb ilyen érdekeltek szempontjából óhajtja megvalósítani. Hát van még a világon erre példa? A közönségnek népgyűléseken és minden lehető módon tiltakoznia kell a merénylettel szemben. De érthetetlen az is, hogy a tanács nem tudja magáról lerázni azokat, akik a közérdek szent nevében kilincselnek és imponál neki, ha egy-egy pénzintézet vezetője méltóságos címmel, vagy egy mágnás szerepel közbenjáróként. Pedig el kell ismerni, hogy dr- Bárczy István polgármester valóban nagystílű, európai, modern férfiú, aki olyan népszerű, hogy nincs szüksége az üzleti protektorok jóindulatára, hízelgéseire. Mint teljesen megbízható helyről értesülünk, az autotaxik jelentékeny részét (egyszerre hatvanét) a bérkocsisok kapják és pedig szövetkezeti alapon. A szövetkezet háta mögött pedig egy, a kormány által erősen szubvencionált pénzintézet, az Országos Központi Hitelszövetkezet áll. Aztán jó részt fog kapni bizonyos Mank és Davidsahn cég is azon előráncigált indok alapján,hogy Mank úr főrészvényese a nem kevésbbé piszkos és undort gerjesztő omnibuszok vállalatának. Tehát megint a kocsisok fognak dominálni a közlekedés terén. Mintha a tanács szent hagyományként biztosítani akarná ennek a durva, műveletlen, közártalmas csoportnak a biztos frlzisztenciáját, nehogy kipusztuljanak és a külföldi, ha idevetődik, kétségbe merje vonni azt, hogy mi egy darab Ázsia vagyunk. Nem a bérkocsis és nem az omnibusz-vállalat a főtényező az autotaxi életbeléptetésénél, hanem az ezeknek könyörtelenül kiszolgáltatott közönség. 1913. február 1.* vasárnapi__________ __________Pesti Hírlap___________ ____________________5