Pesti Hírlap, 1912. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1912-02-11 / 36. szám

sz. . ............ ■■ ■ , ás a krematóriumokban nem lehet gyászszertartást tartani. Angliában, Svájcban, Skandináviában és az egyesült államokban erősen fejlődik ez intéz­mény, Hollandiában és Spanyolországban pedig küszöbön áll a halotthamvasztás életbeléptetése. Már Ausztráliában is van krematórium, Poroszor­szágban most foglalt állást a képviselőház a krema­tórium mellett. Liberális hangjánál fogva érdekes a törvény indokolása, amely megállapítja, hogy sem protestáns, sem katholikus részről nem állí­tották azt, hogy a halotthamvasztás isteni parancs­ba vagy egyházi dogmába ütköznék. Ebből kiin­dulva — mivel ott is fakultatív halotthamvasztás­­ról­ van szó — az engedélyezés a vallási és egyhá­zi érdekeket nem sérti oly mértékben, hogy azzal egyáltalán számot kellene vetni. Figyelemre mél­tó Dallwitz porosz belügyminiszternek a képviselő­házban tett nyilatkozata, amelyben azt mondja, hogy a kormány a törvény útján is lehetővé akar­ja tenni azt, hogy mindazok,kiknek meggyőző­désükkel nem ellenkezik, holttestüket elhamvaszthas­sák. A kormány helytelenül cselekednék, ha szám­ba vehető ok nélkül számos állampolgár meggyő­ződése ellenére a halotthamvasztásnak Poroszor­szágba való behozatalát megakadályozná.­­ Figyelemreméltó, hogy a halotthamvasztást illetőleg egyes vallásfelekezetek részéről az utóbbi időben közeledés, illetve engedékenység észlelhető. Például Londonban a Holman Hund híres angol festő hamvait tartalmazó urnát a londoni Szent Pál székesegyházban helyezték el ünnepélyesen. Müller Burgen német tűzőrségi tábornoknak Karls­­ruhéban történt elhamvasztásánál pedig a katonai főlelkész végezte a gyászszertartást, melynél a bá­­deni uralkodó család jelen volt és amelyen a né­met császár is képviseltette magát. A főváros tanácsának javaslata röviden az, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy fakultatív ha­­lotthamvasztás céljaira 1.882.600 korona költség­gel a kerepesi temetőben krematóriumot állít fel. Az előterjesztéssel szombaton délben foglal­kozott a főváros temetői bizottsága dr Vaszilie­­v­its János alpolgármester elnöklete alatt és dr Antal Gyula tanácsnok előadása alapján. Az ülé­sien különösen a klérus volt erősen képviselve. A törvényhatósági bizottság mindenik plébános-tagja megjelent, hogy felekezeti szempontból fölemelje tiltakozó szavát és leadja szavazatát a modern ha­ladást, a szabadelvű irányt és a közegészséget szol­gáló intézmény megvalósítása ellen. Az ülés lefo­lyása igen érdekes és tanulságos volt. Először a tanácsnok ismertette az előterjesz­tést, azután Ssupp Géza udvari tanácsos szólt hoz­zá a kérdéshez. Melegen üdvözölte a tanácsot a javaslatért, amely valóban tartalmas, szép munka. Az embernek biztosítani kell azt a jogot, hogy a saját holttestével rendelkezhessék; természetesen a közegészségügy szempontjából elsőrendű érdek a hamvasztás megengedése, de nemzetgazdasági szem­pontból is lényeges előnyt biztosít az intézmény. Egy plébános: A fővárosnak leggyümölcsö­zőbb tőkéje a temető. Rupp:" Ajánlom, fogadjuk el a javaslatot lel­kesedéssel. Kantner Károly praelátus: Nem egyéb ez a ceremónia, mint felkavarása v. lakosságnak a katho­­lik­us egyház ellen. Rónay közjegyző: Ez nem áll! Kanter 4. A pápák mindenkor tiltakoztak el­lene és azokat, akik a propandaló egyesületek tag­jai. — különösen ha szabadkőmű­vesi tendenciák szolgálatában állanak, kitiltották az egyházból. Krupp szerint az intézmény összeegyeztethető a ka­­tholikus szemponttal. Ez nem áll, mert nekünk nemcsak dogmáink, hanem disciplináink is vannak, akár pedig minden jó katholikusnak meg kell ha­jolnia a discipline előtt.­­ A tanács előterjesztése úgy tünteti fel a dol­got, mintha az egész világ lelkesednék a halott­­hár­vasztásért, pedig nem a világ, hanem csak a különcök lelkesednék. Felhajszolt kérdés ez, aminek legfölebb csak tudományos értéke van, de gya­korlati értéke egyáltalán nincs. Öt­ven év óta igye­keznek már népszerűsíteni az eszmét, egész iroda­lom fejlődött ezalatt e téren és az eredmény az, hogy még azokban az államokban is, ahol keresz­­t­­ülhajszolták, nem népszerű. Németországban alig pár ezer halotthamvasztás történik, micsoda arány­ban áll ez a népesedéssel és halálozással? Olaszor­szágban is — merem mondani — csak tendenció­zus embereit zászlajára van felírva a halottham­­vasztás. Aztán hogy akarják ezt a bizarr eszmét meg­valósítani? Talán a kis falvakban is fel­­akarnak állítani krematóriumokat? A köztudatba sohasem lehet átvinni ezt az eszmét. Az ember a saját tete­mével sem rendelkezhetik korlátlanul. Hiszen ak­kor kívánhatnák egyesek, hogy indus módra te­messék el őket; ez úgy történik, hogy a sáskese­­lyű­k emésztik fel a kitett holttestet. Ami a kérdés közegészségügyi részét illeti, méltóztassanak elhinni, hogy a föld a holttesttel és úgy elvégzi a maga munkáját, mint a fűtő a krematóriumban. A fertőzés lehetősége a földben is elenyészően csekély. A gazdasági szempont sem lehet döntő. Hiszen ézen az a mi szégyenünk, hogy a há­zakat és palotasorokat úgy építettük egymás mel­lé, hogy nincsenek közterületeink. Sem sétányaink, sem a gyermekek számára játszóhelyünk. A kere­pesi temetőbe is csak csekély része megy a közön­ségnek kegyeletből. Nem mehet a ligetbe, ahol a kabátját is lehúzzák az embernek, hát kisétál a temetőbe, ahol üdül, friss levegőt kap, elszórako­zik és nyugalma is van. De különben is ha behoz­zák a fakultatív halotthamvaszt­ást, köztemetőkre, hála istennek, akkor is szükség lesz. Jellemző, hogy a halotthamvasztás leglelke­sebb szóvivői sem igen égettetik el magukat, sőt végrendeletben tiltakoznak ellene. Felindítások: Példákat kérünk! Ez csak frá­zis! Kanter: Tessék ellenpéldákat fölemlíteni, ak­kor mondok majd én is. A halotthamvasztás nem egyéb, mint a különcök hajszája. Miért kívánják ezek­ azt, hogy a főváros állítson föl krematóriu­mot? Miért nem teszik ezt maguk a különc urak,­­ a saját vagyoni felelősségü­kkel garantálva a dolgot? Rónay: Ezt is megtennénk szükség esetén. Kanter: Ne lázítsák föl folyton a katholiku­­sokat. (-Mozgás.) Az előterjesztést elutasítani ké­rem. Rónay Károly: Előre bocsátom, hogy az elő­terjesztést örömmel elfogadom. Kanter prelátus úr ő méltósága sem tudott ellene semmit felhozni. Azt állítja, hogy a terv a katholikusok ellen irányul és hogy­ nemcsak a dogma, hanem disciplina előtt is meg kell hajolnia minden jó katholikusnak. Ké­rem a pap urakat, nyilatkozataikban legyenek kis­sé óvatosabbak. A disciplinát nem szabad úgy oda­állítani,­­ mintha nem volna szabad azon változ­tatni. Nem szabad a vallásnak sem ridegen elzár­kóznia a haladás elől. Hiszen már előkelő egyházi méltóságok is elégettették holttestüket. A katholi­­kus egyháznak, mint univerzális, igen hatalmas egyháznak, a lehetőségig méltányosnak kell lennie. A merev álláspont nem emeli semmiféle vallás­­ színvonalát. Azt állítja Kanter, hogy csak titkos társasá­gok hajszája az egész. Nem voltam soha tagja sem­miféle titkos társaságnak, szabadkőműves sem va­gyok, sőt a szabadkőművességet, mint minden tit­kos intézményt, magam is perhorreszkáb­ro. Va­gyok olyan jó katholikus, mint a főtisztelendő úr és tiltakozom a hang ellen, ami nem egyéb, mint tendenciózus meggyanusítás. Kanternek egyik ellenérve, hogy az ember nem rendelkezhetik szabadon saját holttestével sem, mert hiszem akkor az indiai rendszer szerint is el­­temethettetné magát. Hát ez tendenciózus túlhaj­­tás, mert Kanter­in jól tudja, hogy a közegészség­­ügyi szempontokat nem szabad mellőzni. Fölemlíti a praelátus úr, hogy szükség van a temetőre, mert jó sétálóhely a felnőtteknek és játszótér a gyermekek számára. Nos, ez egyenesen kegyeletsértés és iga­zán nem pap szájába való nyilatkozat. Ki kell je­lentenem, hogy Kanter úrnak az az állítása, mint­ha az agitátorok maguk sem égettetnék el magukat, világba dobott üres frázis, amit ő igazolni nem tud. Ezt csak nem lehet komoly ellenérvnek tekinteni. Kérem a klérust, ne állja­ útját annak, ami semmi­­képen serte rossz, közegészségügyi szempontból pedig rendkívül üdvös. Ne méltóztassék úgy feltüntetni a katholikus egyházat, mintha annak minden ha­ladás ellen teljes erejével küzdenie kellene. Kanter: Ez nem haladás, hanem pogány do­log. Rónay: Tessék figyelembe venni, hogy a katholikusok között ie vannak intelligens emberek, akiket nem lehet azzal stigmatizálni, hogy rossz katholikusok! Tihanyi plébános: Ez mesebeszéd. Kanter: tessék zsidó krematóriumokat csi­nálni! Csinálják meg a zsidók! Rónay: Micsoda beszéd ez? Ez nem zsidó kérdés! Taszárevics polgármester: Tényleg nem ide­való ez a közbeszólás. A halotthamvasztás ügye nem felekezeti kérdés, hanem az egész főváros közön­ségéé. Kérem a bizottsági tag urat, ne méltóztassék felekezeti kérdéseket belekeverni, amitől a hatóság mindig óvakodott. Az előterjesztés az egész köz­gyűlés utasítására látott­ napvilágot. Répay: Az előterjesztést szívből elfogadom. Dr Reisz orvos: A modern haladás iránt a városnak tekintettel kell lenni, épen úgy arra is, hogy a halotthamvasztásnak ma már jelentékenyen sok híve van. Érthetetlen a felekezeti vita, mikor csak fakultatív intézményről van szó. Mit szólnak majd a papok akkor, ha a temetők oly veszedelmes ragályt terjesztenek, hogy a város kénytelen lesz a kötelező­ halotthamvasztóit proponálni. A haladás és a közegészség nevében elfogadja a javaslatot. Paksy Béla: A felekezeti kérdés csak­ugyan túlhajtott. Ha a kathotikus disciplina szerint nem jó kathotikus, aki a halotthamvasztás híve, hát ak­kor elégedjenek meg azzal, hogy­ a jó kathotikus nem égetteti el magát, a rossz kathotikus pedig megér­demli, hogy krematóriumba kerüljön. (Derültség.) Én is tartom magam olyan jó katholikusnak, mint Kanter úr és mégis híve vagyok a halottham­­vasztásnak. Tihanyi Károly plébános: Sok ember kíván­ságát­ nem lehet teljesíteni, hát mért forszírozzák épen ezt? • Rónay: Tehát ezt se teljesítsük, ugy­e, ha lehet, akkor sem? Tihanyi: Hány doktor van, aki az intézmény ellen nyilatkozott. Hiszen egy fővárosi tiszti­or­vos, dr Katona is, ellene van az előterjesztésnek. Ha maguk a doktorok sem egyeznek meg, m­ért sza­vazzak én a lelkiism­eretem­ ellenére. Dr Reisz: Hogy az orvosok csaknem kivétel nélkül a halotthamvasztó? hívei, eklatáns példa erre az, hogy a főváros közegészségügyi bizottsága már foglalkozott a­ kérdéssel és dr Katona úrtól el­tekintve, egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Még dr Magyar­evics Mladen tiszti főorvos támogatta a javaslatot közegészségügyi szempont­ból, azután az elnök szavazásra bocsátotta a kér­dés és a bizottság hat szóval négy ellen az előter­jesztést elfogadta. Mi lesz az au­totaxikkal ? — Közveszélyes intézkedések. — Szinte operetteszem­ már, hogy a hatóság mennyire próbára teszi a közönség türelmét az autótaxi-kérdést illetőleg. Mikor már minden ti­­zedrangú modern városban is van autotaxi, ná­lunk akkor kezdenek tanulmányozni és végre hosz­­szú vajúdás után megjelenik egy évvel ezelőtt a hír, hogy az autotaxi 1911. évi május havában élet­be lép, ma pedig még mindig ott tartunk, hogy a legjobb esetben is majd csak őszszel láthatunk autotaxikat a főváros utcáin. Pedig, hogy erre az intézményre minő égetően sürgős szükség van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a bérkocsis­ ipar terén a taxaméter behozatala da­cára sem javult egy parányit sem a helyzet. A ko­csik ép oly piszkosak, undorítóak, rozogák, a lo­vak ép oly silányak és a kocsisok ép oly durvák, zsarolók, közveszélyesek, mint eddig voltak. Nem elég, az intézményt életbe léptetni, hanem gondos­kodni kell arról is, hogy az jó hatással legyen a közre. Hiszen idő volt elég. És, sajnos, a tanács a múltak, a közelmúlt tapasztalatain a világért sem akar okulni. Most az autotaxi-intézményt sem a közlekedés és a közérdek figyelembevételével, hanem boszantó álhumaniz­mussal a bérkocsisok és egyéb ilyen érdekeltek szempontjából óhajtja megvalósítani. Hát van még a világon erre példa? A közönségnek népgyűléseken és minden lehető módon tiltakoznia kell a merény­­lettel szemben. De érthetetlen az is, hogy a tanács nem tud­ja magáról lerázni azokat­, akik a közérdek szent nevében kilincselnek és imponál neki, ha egy-egy pénzintézet vezetője méltóságos címmel, vagy egy mágnás szerepel közbenjáróként. Pedig el kell is­merni, hogy dr- Bárczy István polgármester való­ban nagystílű, európai, modern férfiú, aki olyan népszerű, hogy nincs szüksége az üzleti protekto­­rok jóindulatára, hízelgéseire. Mint teljesen megbízható helyről értesülünk, az autotaxik jelentékeny részét (egyszerre hatva­nét) a bérkocsisok kapják és pedig szövetkezeti ala­pon. A szövetkezet háta mögött pedig egy, a kor­mány által erősen szubvencionált pénzintézet, az Országos Központi Hitelszövetkezet áll. Aztán jó részt fog kapni bizonyos Mank és Davidsahn cég is azon előráncigált indok alapján,­hogy Mank úr főrészvényese a nem kevésbbé piszkos és undort gerjesztő omnibuszok vállalatának. Tehát megint a kocsisok fognak dominálni a közlekedés terén. Mintha a tanács szent hagyo­mányként biztosítani akarná ennek a durva, műve­letlen, közártalmas csoportnak a biztos frlziszten­ciá­­ját, nehogy kipusztuljanak és a külföldi, ha ide­­vetődik, kétségbe merje vonni azt, hogy mi egy darab Ázsia vagyunk. Nem a bérkocsis és nem az omnibusz-vállalat a főtényező az autotaxi életbeléptetésénél, hanem az ezeknek könyörtelenül kiszolgáltatott közönség. 1913. február 1.* vasárnapi__________ __________Pesti Hírlap___________ ____________________­5

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék