Pesti Hírlap, 1912. szeptember (34. évfolyam, 207-231. szám)
1912-09-18 / 221. szám
pIff *2____________________________ _ i®áz asztalára és az egész termet betölti! hangon el* . m mondta, hogy mi történt. — A 2205-ös rendőr, amikor azt a parancsot | kapta, hogy fogjon meg bennünket, az azt felelte,hogy: én magyar képviselőt nem fogok meg! Lamrecsányi leszállóit a Ház asztalától és a képviselők, akik a teremben, voltak, kendőt lobogtatva, percekig éljenezték a 2203-as rendőrt, Andrássy lobogtatta leglelkesebben a kendőjét és tapsolt és éljenzett, mint egy ifjú diák. A lelkenedés elragadta a karzatokat is, pedig a közönség karzatra ma csak munkapárti protekcióval lehettett belépőjegyet kapni. A középső első emeleti karzaton egy fiatal hölgy volt az első, aki kendőjét meglobogtatva, belevegyült az ellenzéki képviselők tapsviharába. A példa ragadós lett. A közönség összes karzatai mámoros lelkesedéssel kezdtek el tapsolni, csak Tisza Istvánná ült a maga helyén némán és csak az elnöki emelvény feletti karzat maradt néma, ahol Lukács László fia a Therezianum egyenruhájában foglalt helyet és ahol a miniszterek legközelebbi hozzátartozói ültek. Ezalatt hire kelt, hogy a 2205-ös számú rendőrnek neve: Pólyák István és hogy a derék magyar fiút nyomban letartóztatták és vizsgálati fogságba tették. A rendőrség főemberei azt mondják, hogy súlyos büntetés vár reája, amit a törvényszék lesz hivatva kiszabni. Kendőröztak a képviselők ellen. A 2205. számú rendőr esete véget vetett Pav- Hsc reménységének, hogy békés kapacitálással viszi valamire. Kiadta most már a parancsot, hogy rá kell törni a képviselőkre és ki kell őket szorítani az ülésteremből. Előzetesen kiszedegették a miniszteri padokból a miniszteri bársonyszékeket, hogy útba ne álljanak. Majd ugyancsak Pavlik parancsára két rendőr megfogta a hozzájuk legközelebb álló Jármy Istvánt. Akik hozzá közel állottak ellenzéki képviselők, megragadták társukat, hogy ne vonszolhassák el a rendőrök. Ezúttal azonban a rendőrök már erősebbek voltak. Mert amíg előbb gróf Benyovszky Móricot még sikerült kiragadniok a rendőrök kezéből, Jármy Istvánnál már ez nem sikerült. A rendőrök úgy ragadták meg, mint a legutolsó betörő gazembert. Kezénél, lábánál, nyakánál egyszerre. Kapálózott, rugdalózott, vasmarokkal szorították a rendőrök. A gallérját, a ruháját letépték, valósággal futballoztak vele. Így bukdácsolt rendőrkézből rendőrkézbe, amíg ki nem került a baloldali ajtóba, ahol eszméletlenül terült el, a mentőknek úgy kellett őt hordágyon az orvosi szobába vinni. Lehetetlen hangorkán remegtette meg a Képviselőház üléstermét e jelenet láttára. Szidalmazták Tiszát és a munkapártiakat, átkok és fenyegetések özöne zúdult a rendőrökre, akik a Jármy Istvánon elkövetett hősködés után egy-két percre maguk is megdöbbenve állottak meg a szomorú karhatalmi munka legelején. Megint Szmrecsányi György ugrott fel a Házasztalára és bejelentette társainak a következőket: * — Tisza azt a parancsot adta ki a rendőröknek, hogy tekintet nélkül arra, vannak-e benne képviselők vagy nincsenek, ürítsék ki a képviselőház üléstermét. Ki akar engedelmeskedni a parancsnak? Az ellenzék tagjai válaszként csak még jobban összefogózkodtak és ami ezután történt, annak jellemzésére már gyenge minden szó és minden leírás. Látni csak azt láttuk, amint Károlyi Mihály mind a két kezével hadonászik a rendőrök felé, akik zárt sorokban vonulnak most a középre, a gyorsirók rekeszéből jobbról és balról egyaránt. Előbb Csuhát ráncigálják, majd Csermákot lökdösik, emitt Ráth Endrét gyömöszölik, amott Károlyi Józsefet, Károlyi Mihályt ragadják meg kezénél-lábánál. Ezalatt Gersich és Bokelberg külön-külön uj csapatokkal más-más oldalról szintén közrefogják az ellenzéket. Látni, amint rendőrsipkák repülnek a levegőben, székeket dobálnak és a pokoli tumultust egy elkeseredett hang harsogja túl, mely Gersich felé rikácsolt. — Fizesse ki a piszkos korcsmai adósságain A kiabálót megfogják a rendőrök, lökdösik, tépik, ráncigálják. Gróf Andrássy Gyulát a saját testükkel védik Esterházy Móric és Pallavicini. Végre is Bokelberg rendőrfelügyelő tuszkolja ki a grófot a legveszedelmesebb tömkelegből és Andrássyt hívei vezetik fel a folyosóra, ahol aztán a mentők veszik ápolás alá. Az ellenzék minden egyes tagja külön-külön rettenetes dulakodást folytat egyszerre négy-öt rendőrlegénynyel. Batthyány Tivadart tépik, ráncigálják. Bakonyit valósággal úgy gurítják végig az emberek feje fölött. Ábrahám Ernőt, Pozsgay Miklóst, Heésyt, Hédervári Lehelt, Eitner Zsigmondot, Sümegit, — de ki győzi mindnek elsorolni a nevét! Egyszerre kétszáz rendőr taposott rája az ellenzéki csoportra, amelynek öt percig még csak útja sem volt, hogy merre meneküljön, mert köröskörül mindenütt rendőrökül. Csak látjuk, amint Múzsa Gyulával, Hédervári Lehellel tiz rendőr sem bírt és végre halálsapadtan támolyognak ki ők maguk a csoport közepéből. Károlyi Mihálynak a gallérja, nyakkendője, mellénye rongyként fityeg. Irgalmatlan brutalitással bánnak el vele Pavlik és Gersich rendőrlegényei, úgy, hogy végre is a mentők szabadítják ki, amikor aléltan terül el a padok között. Benedek János felugrik egy padra és elkeseredetten kiáltja: — Éljen Kovács Gyula! Tíz rendőrkéz ráncigálja le egyszerre és hajítja valósággal kifelé. Jármy Bélát úgy szorítják a padok közé, hogy ám egy rendőrlegény meg nem könyörül rajta, ott törik ketté a lába, így csak egy becsületes hibficamodással szabadul. A legnagyobb dulakodás közben Bolgár Ferenc volt honvédelmi államtitkár is beállott az ellenzék csoportjába. A rendőrlegények rögtön őt ss lökdösték, taszigálták. Nem parancsolt tiszteletet Apponyi Albert egyénisége sem. Durva rendőrkezek ragadták meg őt is és taszigálták kifelé. És megtörtént az a hihetetlen eset, hogy gróf Apponyi Albert nem engedelmeskedett a rendőri karhatalomnak, úgy hogy csak dulakodás árán tudták őt kifelé szorítani, de Apponyi akkor sem hagyta annyiban a dolgot és amikor egyszer már kiszorították, keresztül a padokon ismét belevetette magát a legnagyobb dulakodás közepébe, majd elfoglalta helyét a baloldali mezőben. Ezt a példát azután követték a többi képviselők is. Ahogy a rendőrök kivonszolták őket, meglepve, lerongyolva ismét bejöttek a terembe és elfoglalták helyeiket, úgy hogy a tizenöt percig tartó rettenetes dulakodásnak tulajdonképen nem lett más eredménye, mint az, hogy az ellenzéki képviselők kiszorultak a terem közepéről, de most már aztán valamennyien a terem baloldalán foglaltak helyet. Lehetetlen külön leírni gróf Zichy Aladár, Rakovszky István, Huszár Károly, Zboray Miklós, Ráth Endre, Szmrecsányi György, Ivánka Imre harcát a rendőrökkel. Csak azt látjuk, hogy Ivánka ájultan terül el a padokon, de mire magához tér, megint a legnagyobb dulakodásba veti bele magát. Barabás Béla, Szluha István, Justh János, a két Polónyi, Urmánczy Nándor, Kovácsy Kálmán, mind külön-külön olyan harcot vívnak, hogy a látásától is reszket minden idegszálunk. Isten csodája, hogy mégis volt a képviselőkben annyi önuralom, és egyik sem nyula a revolveréhez, mert a jelenet valóban olyan volt, hogy el lehetett készülve lenni a legrettenetesebb következményekre is. Apponyi megsem mozdul. Zichy Aladár odakiált Apponyinak: — Ez a jutalmad, Apponyi! Látod! Bernát Béla ezt kiáltja a rendőrök felé: — Az egész amerikai parlament leborult Apponyi előtt és most egy gazember kivezetteti! Beniczky felügyelő egyszerre félrehivja Pavlikot és elparancsolja Apponyi mellől a rendőrévek. Apponyit a helyén hagyják. Most Molnár apátra kerül a sor. Négy rendőr hurcolja ki. Kiviszik Botók Istvánt, Brestyánszky Kálmánt, Urraánczy Nándort, Horváth Józsefet, Barcsay Andort, Gedeon Aladárt, Justh Jánost, Csermák Ernőt, Hédervári Lehelt és másokat. Egyik-másiknak a kabátja, meg a nadrágja is összeszakada kihurcolás közben. Huszár Károlyt hét rendőr cipelte ki. Lovászy Márton és Barcsay Andor négyszer adtak kemény munkát a rendőrlegényeknek. Ötödjére már nem térhettek vissza, mert a rendőrök a kijáratokat is elállották. Nagyon kínos látvány volt Ivinka Imre kivezetése. A különben is gyenge szervezetű képviselővel oly brutálisan bántak a rendőrök, hogy a folyosón eszméletlenül esett össze. Miért nem vitték ki Apponyi Albertet? — Miért nem vitték ki Apponyi Albertet? — kiállja Pozsgay a rendőrök felé. — Azért, mert nem merik! Mert szemtelenek! Azt nem merik kivinni, mert világhírű ember! Félnek tőle, de az egyszerű képviselőket kiviszik! A rendőrök azonban elszántan teljesítik tovább is gyűlöletes munkájukat. Most Pap Zoltánhoz lép Pavlik felügyelő. — Nem megyek ki! — kiáltja szenvedélyesen Pap Zoltán. Hat rendőrlegény egyszerre esik neki. Pap Zoltán megveti vállát a padban és nem enged. — Ne csavarja a karomat! — kiáltja Pap Zoltán az egyik erőszakos rendőrre. — Ne tessék akadályozni a rendőrt munkájában, — mondja Pavlik felügyelő, és biztatja a maga rendőreit. — Húzzák ki a képviselő urat! Kristóffy, a 494-es. A 494. számú rendőr elszántan nekirugaszkodik, tizen is segítenek neki, Pap Zoltánt szinte kiemelik a padból és lökdösni kezdik kifelé. Most Pozsgay Miklós kerül sorra. Ismét a 494-es jeleskedik legelői és a legnagyobb buzgalommal. Pozsgayt is ki kell emelni a padból, úgy cipelik kifelé. A képviselők haragja most a 494-es ellen fordul, aki a legbrutálisabb módon jeleskedik újra és újra. Az egyik képviselő megkérdezi a nevét, azután felkiált: — Kristóffynak hívják! — Ah! Kristóffy! Akkor értjük! — kiáltják a képviselők. — Kristóffy! Menjen innen! — kiáltják a túlbuzgalmában nekipirosodott rendőrre, amikor az a legközelebbi képviselőhöz közeledik. Ön törvényt nem tisztelő, becstelen ember. A rendőrök Kelemen Bélához akarnak hozzáférkőzni, de Polónyi Géza nem engedi s eközben Pavlikkal ered kemény szóváltásba.— Megmondtam, hogy én nem adok magára semmit! Maga hitvány, törvényt nem tisztelő, becstelen ember! — Bocsánatot kérek! — hebegi Pavlik a legnagyobb zavarban. — Igenis, becstelen ember! — ismétli Polónyi. — Én nem vagyok becstelen, csak a kötelességemet teljesítem! — mondja a megtámadott rendőrtisztviselő. — Igenis, becstelen ember! — kiáltja a Pavlik arcába Polónyi Géza. És erre a többi képviselő is rázúgja: — Igenis, becstelen! Pavlik most már elveszti a türelmét. — Húzzák ki a képviselő urat! — Van önnek erre utasítása? — kérdezi Polónyi. — Ön akadályozza az intézkedéseimet! — bereli neki vissza Pavliki Pesti Hírlap______ 1912. szeptember 18., szerda. * Az ellenzék új hadállása. Az általános kavarodásban az ellenzék a balmezőre szorult, ahol mindenki elfoglalta a maga megszokott helyét. A rendőrök tovább folytatták munkájukat és Köpf, Pavlik, Beniczky és Wolkenberg felügyelők vezetésével egyenként hurcolták ki a képviselőket. A kivezetések most sem mentek könnyen, de egy-egy képviselőt néha nyolc-tíz rendőr támadott meg, így hurcolták ki nagy brutalitással Kovácsy Kálmánt, Herczeg Sándort, Pozsgay Miklóst, Bakonyi Samut, gróf Batthyány Tivadart, és nagyatádi Szabó Istvánt. Köpf rendőrfelügyelő Zboray Miklóst, Rakovszky Istvánt, Huszár Károlyt tessékelte. Meg sem mozdultak. Polónyi Géza, Zlinszky István, Palugyay Móric, Fráter Lóránt, Förster Aurél szintén. Hammersberg Lászlót nagy erőlködéssel kivezették a rendőrök. A rendőrfelügyelő odamegy gróf Apponyi Alberthez és felszólítja, hogy távozzék.