Pesti Hírlap, 1912. szeptember (34. évfolyam, 207-231. szám)
1912-09-18 / 221. szám
I 1912. szeptember 18., szerda. Pesti Hírlap________ Fodor Kálmán orrot mutat az ellenzéknek. Közben a képviselők észreveszik, hogy az elnöki emelvény baloldalán levő bejáró magaslatán több munkapárti képviselő jelent meg és nézi a jelenetet. Heves haraggal támadnak a kiváncsiak ellen: — Azokat miért nem vezetik ki? Maguknak arra van utasításuk, hogy üritsék ki a termet! Azokat a gazembereket is vezessék ki! A kíváncsiskodói munkapártiak hirtelen viszszahúzódnak, csak Fodor Kálmán marad a helyén, gúnyosan mosolyog az ellenzék felé, azután orrot mutat az ellenzék felé. Az ellenzékből ez a gyerekes, éretlen kötekedés és durva inzultus a dühös kitörések egész rohamát váltja ki. — Gazember! Bitang gazember! — kiáltozzák egyszerre húszan is Fodor Kálmán felé. Fodor Kálmán ismét csak egy gyerekjátszótérről ismeretes szólásmóddal tud felelni. — Te vagy a gazember! — kiáltja az ellenzék felé és azzal nagy vitézül hirtelen eltűnik az ajtóban. — Miért nem mennek arra a folyosóra! — kiáltja Förster Aurél a rendőrök felé fordulva és a munkapárti folyosó felé mutat. — Van ott elég gazember és tolvaj! • A Kelemen Béla körül folyó harc még csak most ért véget, Kelement hat rendőr a vállán cipeli a kijáró felé, Kelemen azonban az utolsó pillanatig vitézül rugdalózik. Ezalatt a rendőrök Szalay Lászlót húzzák ki nagy kínnal a helyéről. Szalay, amint egy pillanatra elengedik, hirtelen visszaül egy másik padba és kezdődik a harc, a dulakodás elölről. Következik Förster Aurél kicipelése. Förster előbb évődve alkudozik a rendőrökkel: — Én nem sipoltam! Én nem csináltam semmit! A rendőrök azonban őt is megfogják. — Vigyázzon! — mondja Förster, ijesztgetve az rendőrhöz. Én rugok. Én nagyon hirtelen tudok rúgni! Nem jó lesz! Elejtenek egy képviselőt. Palugyay Mórichoz mennek ezután a rendőrök. Palugyay egészen behúzódik a padba és nem akar megmozdulni. Gróf Károlyi Mihály átölelve tartja és visszahúzza, amikor a rendőrök megragadták, hogy a padból kihúzzák. — Emeljék ki a képviselő urat! — adja ki Pavlik az utasítást. A rendőrök valóban kiemelik a padból Palugyayt és a lábánál, a nyakánál fogva viszik kifelé. Ez azonban nem megy valami könnyen, mert Palugyay kegyetlenül rugdalózik. Nem egyszer a rendőrök nagyot nyekkennek, egy-egy erősebb rúgás után. — Ezek magyar királyi pecérek! — kiáltja Polónyi Géza. Ebben a pillanatban elszörnyedve ugrálnak föl helyeikről a képviselők, Palugyayval elesnek a rendőrök. Nem történik nagyobb baj, azonnal felunek, Palugyay sértetlen maradt. — És vannak hölgyek, akik ezt végignézik! — kiáltja Polónyi Géza a karzatra Tisza Istvánná felé. — Szégyen, gyalázat! — kiáltják a képviselők is. Batthyányhoz lépnek a rendőrök. — Kegyelmes úr, kérem! — mondja neki a rendőrtisztviselő. — Az is gazember, aki kegyelmes úr! — kiáltja neki vissza Batthyány Pál. Barabás Béla a következő: Éljen a köztársaság! — Diplomatikusan vezessék ki a kegyelmes urat! — adja ki a rendőrtiszt az utasítást. — A „diplomatikus kivezetés“ abból áll, hogy hat rendőr nekiáll és elkezdi ráncigálni helyéről a delegáció volt elnökét, a király volt vendégét. — Vigyázni, rendőrök, csak szép lassan, de azért ... — hangzik az újabb parancs. A rendőrök kituszkolják Barabás Bélát is. Barabás Béla az ajtóból visszafordít és harsány hangon kiáltja be a terembe azt a jelszót, amelyet 1919. óta nem vallott úl magyar képviselőház. Éljen a köztársasági A harc vége. Bernáth, Benyovszky következnek még ezután. Aztán egy percnyi szünet, a Pavlik szeme, úgy látszik, azt vizsgálja, hogy nem felejtett-e itten valakit. Már csak Apponyi Albert, Károlyi Mihály, Polónyi Géza, Holló Lajos, Frey János, Barcsay Andor, Földes Béla, Incze Domokos, Sipos Orbán, Szentiványi Árpád, Múzsa Gyula és Zichy Aladár vannak itten az ellenzékből. Pavlik egyszerre int és erre a rendőrök kezdenek kivonulni az ülésteremből. — Hát mi? — kiáltják utánuk az itt maradt képviselők. — Bennünket miért nem visznek ki? A rendőrök kivonulása után az itt maradtak között egy kis rövid tanácskozás következik, azután egyszerre ők is felállnak a helyeikről és kivonulnak a csatatérről. Az ülésterem üresen marad és teljes sivárságában látni lehet a csata dúlásának a színterét. A földön papirosok szanaszét szórva, a miniszteri bársonyszékek földobva a padok tetejére, a baloldali padoknak az első sora kitörve a helyéről. Fél kilenc. Épen négy órai kemény harc után mégis győzött a kormány. Most már ellenzéktől mentes volt az ülés. A munkapárt és Tisza István ismét visszajöhettek, tovább játszani azt a parlamenti komédiát, amit júniusban abbahagytak. Tisza István beszéde. Azután, hogy a rendőrség győzedelmeskedett, bejöttek a képviselőház szolgái, visszarakták helyeikre a pirosbársony székeket, tíz perc szünet után beözönlött a munkapárt, büszkén elfoglalta azokat a helyeket, amelyeket a rendőrség tisztított ki számukra, bejött Tisza István, elfoglalta helyét az elnöki emelvényen s újra megnyitotta az ülést. Régi recipe szerint, ismét egy védőbeszédet tartott a saját eljárása mellett és az ellenzéket tette felelőssé azért, ami történt. A vak fanatizmus és az az ugyanegy rögeszméhez ragaszkodó elvakultság szólott ebből a beszédéből is, amely helyenként a komikum határához járt volna közel, hogyha a történtek után a hallgatóknak még érzéke lett volna a komikum iránt. Az ellenzék síppal, dobbal, trombitával és más hasonló utcai gyerekekhez illő eszközzel akadályozta meg a tanácskozást — mondotta. Azután kifejtette, hogy a házszabály hasonló esetre a mentelmi bizottsághoz való utasítást rendeli el, „hogyha sürgős intézkedés szüksége nem forog fenn.“ Neki kötelessége volt, hogy a szükséges azonnali intézkedéseket megtegye, mert az 1848: IV. t.-c. az elnök tisztévé teszi azt, hogy a tanácskozás rendjére fölügyeljen. — Az elnök alkalmatlan volna helyére — mondotta — hogyha ezt a tisztet nem gyakorolná. Amely percben azt venném észre, hogy eljárásom a Ház túlnyomó többségének helyeslésével nem találkozik, könnyű szerrel hagynám ott az elnöki széket. (A munkapárt tomboló tapsban tör ki.) Biztosítom a Házat, hogy amíg az önök bizalma ezen a helyen tart, addig, amíg a magyar parlament rendjének felelős őre én vagyok, híven fogom ezt a kötelességet teljesíteni mindenkivel szemben, aki szenvedélytől elborult lélekkel öngyilkos politikát művel és mindenkivel szemben, akiben a pártszenvedély megölte a nemzeti büszkeséget és a haza jó hírnevéhez való ragaszkodást. Magyar ember nem nézheti tétlenül azt, miként tapossák a sárba a nemzetnek azt az erkölcsi kincsét, amelyhez ezer év minden dicső emléke tapad. Azután kijelentette és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy minden intézkedéséért vállalja a felelősséget. — Mi is vállaljuk! — kiáltotta a fanatizált munkapárt és tapsok között adta meg Tisza Istvánnak a karhatalom alkalmazásáért a fölmentést. — Csak Sándor Pál nem tapsol! — kiáltotta báró Born Sándor Pál felé, amikor a mungó tábor tapsoló extázisban ünnepelte az erőszakot. — Sándor Pál azt teszi, ami neki tetszik és nem kér senkitől sem tanácsot! — vágott vissza Sándor Pál. — Nem is adtam! — mondotta báró Born. A képviselőház, illetve annak a munkapártból alakult karrikatúrája ezután a mentelmi bizottsághoz utasította a következő képviselőket: Ábrahám Dezső, Barabás Béla, Batthyány Pál, Brestyánszky, Batthyány Tivadar, Beck Lajos, Benedek János, Benyovszky Móric, Bernáth Béla, Bikády Antal, Bosnyák Géza, Csermák János, Csuha Antal, Désy Géza, Eitner Zsigmond, Esterházy Mihály, Faragó Antal, Fernbach János, Förster Aurél, Fráter Lóránt, Györffy Gyula, Haller István, Hegyi Árpád, Héderváry Lehel, Holló Lajos, Horvát József, Huszár Károly, Ivánka Imre, Justh János, Károlyi Mihály, Kelemen Béla, Kun Béla, Lovászy Márton, Malatinszky György, Maczky, Mandorf, Mezőssy Béla, Nadányi, Palugyay Mór, Pap Zoltán, Polónyi Dezső, Preszly, Pozsgay Miklós, Rákosi Viktor, Ráth Endre, Sümegi Vilmos, Szabó István, Szalay László, Szmrecsányi György, Thaly Ferenc, Urmánczy Nándor, Valentsik, Vertán Endre, Vertán Etele, Veszprémy, Zboray Aladár, Zichy Aladár, Zlinszky István. A munkapárt tárgyal. Ezután Lukács László beterjesztette a zárszámadási jelentéseket, Beöthy László kereskedelmi miniszter néhány vicinális törvényjavaslatot terjesztett elő. Végül Teleszky mondotta el pénzügyi expozéját. A költségvetés tételeit lapunk más helyén ismertetjük, az expozét azonban, melynek elmondásához Teleszky este kilenc óra után kezdett, a munkapárt magánmulatságának kell tekintenünk és ezen a helyen nem hozhatunk róla tudósítást. Teleszky beszéde végén beterjesztette az állami tisztviselők nyugdíjáról szóló törvényjavaslatot. Ekkor azonban már vége szakadt a munkapárti türelemnek is, maga Tisza is megelégelte a nap programmját. A holnap délelőtt tíz órai ülésre kitűzték a delegáció tagjainak a megválasztását és ezzel a mozgalmas ülés véget ért. A képviselőház ülésének befejezése után rövid tanácskozás folyt az illetékes tényezők részéről a holnapi ülésre vonatkozó intézkedések dolgában. Holnap sem katonai, sem rendőri kordon nem lesz a parlament körül, csupán olyan készenlét lesz, mint aminő a mai ülés alkalmával volt. Ilyformán az összes képviselők holnap szabadon bemehetnek a képviselőház üléstermébe, miután a mai rendőri beavatkozás csupán kivezetés jellegével bírt, kitiltás a mai napon nem történt, az csak a mentelmi bizottság ülése és határozata alapján és ezen határozatnak a képviselőházban való bejelentése után történhetik. _ _________________________ A folyosón. ív Ház újabb tanácskozási helyiségévé a kupolacsarnokot avatták fel az ellenzékiek, akik reggel az ülés megnyitása előtt s este a munkapárt zártkörű üléseinek megkezdésekor itt tartották meg rövid értekezleteiket. Az ellenzéki képviselők elég korán kezdtek a folyosón gyülekezni. Kevéssel kilenc óra után már népes volt a baloldali folyosó. Az elsők között jelentek meg: gróf Apponyi Albert, Kossuth Ferenc, gróf Károlyi Mihály, Mezőssy Béla, Désy Zoltán, gróf Batthyány Tivadar, Szmrecsányi György, Fernbach Károly, Beck Lajos, Justh János, Barabás Béla, Palugyay Móric, Polónyi Dezső, Sághy Gyula, Ábrahám Dezső. Ábrahám Dezső egy nagy csomó könyvvel a hóna alatt érkezett , amikor megkérdezték tőle, hogy minek neki a sok könyv, Ábrahám mélabúsan felelte: — A szólásszabadság sírköveinek hoztam őket! Justh Gyulát hiába várták. Betegsége miatt nem jelenhetett meg, mert orvosai még feltétlen nyugalmat parancsoltak neki. Az ellenzéki vezérek fiát, Justh Jánost, vonták be tanácskozásaikba, amelyben a kupolacsarnokban rögtönözendő értekezleten beszéltek meg. A jobb oldalon lassabban gyülekeztek s csöndben folyt a diskusszió. Az ellenzék taktikáját találgatták, amelyről nem tudtak semmi bizonyosat, csak elejtett megjegyzésekből sejtették, hogy az ellenzék nem fog változtatni eddigi taktikáján. — Hallatlan — mondogatták a feltűnést keresők — hogy intelligens emberek sípoljanak és doboljanak! Volt azonban olyan munkapárti képviselő is, aki meg merte kockáztatni a megjegyzést: — Mégsem volna szabad a végsőig feszíteni a hurt!