Pesti Hírlap, 1912. szeptember (34. évfolyam, 207-231. szám)

1912-09-18 / 221. szám

pIff­ ­*2____________________________ _ i®áz asztalára és az egész termet betölti! hangon el* . m mondta, hogy mi történt. — A 2205-ös rendőr, amikor azt a parancsot | kapta, hogy fogjon meg bennünket, az azt felelte,­­hogy: én magyar képviselőt nem fogok meg! Lamrecsányi leszállóit a Ház asztalá­­­­tól és a képviselők, akik a teremben, voltak, kendőt­­ lobogtatva, percekig éljenezték a 2203-as rendőrt,­­ A­n­d­r­á­s­s­y lobogtatta leglelkesebben a kendőjét és tapsolt és éljenzett, mint egy ifjú diák. A lelke­­nedés elragadta a karzatokat is, pedig a közönség karzatra ma csak munkapárti protekcióval leh­et­­­tett belépőjegyet kapni. A középső első emeleti karzaton egy fiatal hölgy volt az első, aki kendőjét meglobogtatva, bele­­vegyült az ellenzéki képviselők tapsviharába. A példa ragadós lett. A közönség összes karzatai má­moros lelkesedéssel kezdtek el tapsolni, csak Tisza Istvánná ült a maga helyén némán és csak az elnöki emelvény feletti karzat maradt néma, ahol Lukács László fia a Therezianum egyenruhájá­ban foglalt helyet és ahol a miniszterek legköze­lebbi hozzátartozói ültek. Ezalatt hire kelt, hogy a 2205-ös számú rend­őrnek neve: Pólyák István és hogy a derék magyar fiút nyomban letartóztatták és vizsgálati fogságba tették. A rendőrség főemberei azt mond­ják, hogy súlyos büntetés vár reája, amit a tör­vényszék lesz hivatva kiszabni. Kendőröztak a képviselők ellen. A 2205. számú rendőr esete véget vetett Pav- Hsc reménységének, hogy békés kapacitálással viszi valamire. Kiadta most már a parancsot, hogy rá kell törni a képviselőkre és ki kell őket szorítani az ülésteremből. Előzetesen kiszedegették a mi­niszteri padokból a miniszteri bársonyszékeket, hogy útba ne álljanak. Majd ugyancsak Pavlik pa­rancsára két rendőr megfogta a hozzájuk legkö­zelebb álló Jármy Istvánt. Akik hozzá közel állot­tak ellenzéki képviselők, megragadták társukat, hogy ne vonszolhassák el a rendőrök. Ezúttal azon­ban a rendőrök már erősebbek voltak. Mert amíg előbb gróf Benyovszky Móricot még sikerült kira­­gadniok a rendőrök kezéből, Jármy Istvánnál már ez nem sikerült. A rendőrök úgy ragadták meg, mint a legutolsó betörő gazembert. Kezénél, lábá­nál, nyakánál egyszerre. Kapálózott, rugdalózott, vasmarokkal szorították a rendőrök. A gallérját, a ruháját letépték, valósággal futballoztak vele. Í­gy bukdácsolt rendőrkézből rendőrkézbe, amíg ki nem került a baloldali ajtóba, ahol eszméletle­nül terült el, a mentőknek úgy kellett őt hord­ágyon az orvosi szobába vinni. Lehetetlen hangorkán remegtette meg a Kép­­viselőház üléstermét e jelenet láttára. Szidalmazták Tiszát és a munkapártiakat, átkok és fenyegetések özöne zúdult a rendőrökre, akik a Jármy Istvánon elkövetett hősködés után egy-két percre maguk is megdöbbenve állottak meg a szomorú karhatalmi munka legelején. Megint Szmrecsányi György ug­rott fel a Ház­­asztalára és bejelentette társainak a következőket: * — Tisza azt a parancsot adta ki a rendőrök­nek, hogy tekintet nélkül arra, vannak-e benne kép­viselők vagy nincsenek, ürítsék ki a képviselőház üléstermét. Ki akar engedelmeskedni a parancsnak? Az ellenzék tagjai válaszként csak még jobban összefogózkodtak és ami ezután történt, annak jel­lemzésére már gyenge minden szó és minden leírás. Látni csak azt láttuk, amint Károlyi Mihály mind a két kezével hadonászik a rendőrök felé, akik zárt sorokban vonulnak most a középre, a gyorsirók re­keszéből jobbról és balról egyaránt. Előbb Csuhát ráncigálják, majd Csermákot lökdösik, emitt Ráth Endrét gyömöszölik, amott Károlyi Józsefet, Ká­rolyi Mihályt ragadják meg kezénél-lábánál. Ezalatt Gersich és Bokelberg külön-külön uj csapatokkal más-más oldalról szintén közrefogják az ellenzéket. Látni, amint rendőrsipkák repülnek a levegőben, székeket dobálnak és a pokoli tumul­tust egy elkeseredett hang harsogja túl, mely Gersich felé rikácsolt. — Fizesse ki a piszkos korcsmai adósságain A kiabálót megfogják a rendőrök, lökdösik, tépik, ráncigálják. Gróf Andrássy Gyulát a saját testükkel védik Esterházy Móric és Pallavicini. Végre is Bokelberg rendőrfel­ügyelő tuszkolja ki a grófot a legveszedelmesebb tömkelegből és Andrássyt hívei vezetik fel a folyosóra, ahol aztán a mentők veszik ápolás alá. Az ellenzék minden egyes tagja külön-külön rettenetes dulakodást foly­tat egyszerre négy-öt rendőrlegénynyel. Batthyány Tivadart tépik­, ráncigálják. Bakonyit valósággal úgy gurítják végig az emberek feje fölött. Ábra­hám Ernőt, Pozsgay Miklóst, Heésyt, Hédervári Lehelt, Eitner Zsigmondot, Sümegit, — de ki győzi mindnek elsorolni a nevét! Egyszerre kétszáz rendőr taposott rája az ellenzéki csoportra, amely­nek öt percig még csak útja sem volt, hogy merre meneküljön, mert köröskörül mindenütt rend­őrökül. Csak látjuk, amint Múzsa Gyulával, Héder­­vári Lehellel tiz rendőr sem bírt és végre halálsa­­padtan támolyognak ki ők maguk a csoport közepé­ből. Károlyi Mihálynak a gallérja, nyakkendője, mel­­lénye rongyként fityeg. Irgalmatlan brutalitással bánnak el vele Pavlik és Gersich rendőrlegényei, úgy, hogy végre is a mentők szabadítják ki, amikor aléltan terül el a padok között. Benedek János fel­ugrik egy padra és elkeseredetten kiáltja: — Éljen Kovács Gyula! Tíz rendőrkéz ráncigálja le egyszerre és hajít­ja valósággal kifelé. Jármy Bélát úgy szorítják a padok közé, hogy ám egy rendőrlegény meg nem kö­nyörül rajta, ott törik ketté a lába, így csak egy be­csületes hibficamodással szabadul. A legnagyobb dulakodás közben Bolgár Fe­­renc volt honvédelmi államtitkár is beállott az el­lenzék csoportjába. A rendőrlegények rögtön őt ss lökdösték, taszigálták. Nem parancsolt tiszteletet Apponyi Albert egyénisége sem. Durva rendőrkezek ragadták meg őt is és taszigálták kifelé. És meg­történt az a hihetetlen eset, hogy gróf Apponyi Al­bert­ nem engedelmeskedett a rendőri karhatalom­nak, úgy hogy csak dulakodás árán tudták őt kifelé szorítani, de Apponyi akkor sem hagyta annyiban a dolgot és amikor egyszer már kiszorították, ke­resztül a padokon ismét belevetette magát a legna­gyobb du­lakodás közepébe, majd elfoglalta helyét a baloldali mezőben. Ezt a példát azután követték a többi képviselők is. Ahogy a rendőrök kivonszolták őket, meglepve, lerongyolva ismét bejöttek a terem­be és elfoglalták helyeiket, úgy hogy a tizenöt per­cig tartó rettenetes dulakodásnak tulajdonképen nem lett más eredménye, mint az, hogy az ellenzéki képviselők kiszorultak a terem közepéről, de most már aztán valamennyien a terem baloldalán fog­laltak helyet. Lehetetlen külön leírni gróf Zichy Aladár, Rakovszky István, Huszár Károly, Zboray Miklós, Ráth Endre, Szmrecsányi György, Ivánka Imre harcát a rendőrökkel. Csak azt látjuk, hogy Ivánka ájultan terül el a padokon, de mire magához tér, me­gint a legnagyobb dulakodásba veti bele magát. Barabás Béla, Szluh­a István, Justh János, a két Polónyi, Urmánczy Nándor, Kovácsy Kálmán, mind külön-külön olyan harcot vívnak, hogy a látá­sától is reszket minden idegszálunk. Isten csodája, hogy mégis volt a képviselőkben annyi önuralom, és egyik sem nyula a revolveréhez, mert a jelenet valóban olyan volt, hogy el lehetett készülve lenni a legrettenetesebb következményekre is. Apponyi meg­­sem mozdul. Zichy Aladár odakiált Apponyinak: — Ez a jutalmad, Apponyi! Látod! Bernát Béla ezt kiáltja a rendőrök felé: — Az egész amerikai parlament leborult Apponyi előtt és most egy gazember kivezetteti! Beniczky felügyelő egyszerre félrehivja Pav­­likot és elparancsolja Apponyi mellől a rendőrévek. Apponyit a helyén hagyják. Most Molnár apátra kerül a sor. Négy rendőr hurcolja ki. Kiviszik Bot­­ók Istvánt, Brestyánszky Kálmánt, Urraánczy Nán­dort, Horváth Józsefet, Barcsay Andort, Gedeon Aladárt, Justh Jánost, Csermák Ernőt, Hédervári Lehelt és másokat. Egyik-másiknak a kabátja, meg a nadrágja is összeszakad­­a kihurcolás közben. Hu­szár Károlyt hét rendőr cipelte ki. Lovászy Márton és Barcsay Andor négyszer adtak kemény munkát a rendőrlegényeknek­. Ötödjére már nem térhettek vissza, mert a rendőrök a kijáratokat is elállották. Nagyon kínos látvány volt Ivinka Imre kivezeté­se. A különben is gyenge szervezetű képviselővel oly brutálisan bántak a rendőrök, hogy a folyosón eszméletlenül esett össze. Miért nem vitték ki Apponyi Albertet? — Miért nem vitték ki Apponyi Albertet? — kiállja Pozsgay a rendőrök felé. — Azért, mert nem merik! Mert szemtelenek! Azt nem merik ki­vinni, mert világhírű ember! Félnek tőle, de az­­ egyszerű képviselőket kiviszik! A rendőrök azonban elszántan teljesítik to­vább is gyűlöletes munkájukat. Most Pap Zoltán­hoz lép Pavlik felügyelő. — Nem megyek ki! — kiáltja szenvedélyesen Pap Zoltán. Hat rendőrlegény egyszerre esik neki. Pap Zoltán megveti vállát a padban és nem enged. — Ne csavarja a karomat! — kiáltja Pap Zoltán az egyik erőszakos rendőrre. — Ne tessék akadályozni a rendőrt munkájá­ban, — mondja Pavlik felügyelő, és biztatja a ma­ga rendőreit. — Húzzák ki a képviselő urat! Kristóffy, a 494-es. A 494. számú rendőr elszántan nekirugaszko­dik, tizen is segítenek neki, Pap Zoltánt szinte ki­emelik a padból és lökdösni kezdik kifelé. Most Pozsgay Miklós kerül sorra. Ismét a 494-es jeles­kedik legelői és a legnagyobb buzgalommal. Pozs­­gayt is ki kell emelni a padból, úgy cipelik kifelé. A képviselők haragja most a 494-es ellen fordul, aki a legbrutálisabb módon jeleskedik újra és újra. Az egyik képviselő megkérdezi a nevét, azután fel­kiált: — Kristóffynak hívják! — Ah! Kristóffy! Ak­kor értjük! — kiáltják a képviselők. — Kristóffy! Menjen innen! — kiáltják a túlbuzgalmában nekipirosodott rendőrre, amikor az a legközelebbi képviselőhöz közeledik. Ön törvényt nem tisztelő, becstelen ember. A rendőrök Kelemen Bélához akarnak hozzá­férkőzni, de Polónyi Géza nem engedi s eközben Pavlikkal ered kemény szóváltásba.­­— Megmondtam, hogy én nem adok magára semmit! Maga hitvány, törvényt nem tisztelő, becs­telen ember! — Bocsánatot kérek! — hebegi Pavlik a leg­nagyobb zavarban. — Igenis, becstelen ember! — ismétli Po­lónyi. — Én nem vagyok becstelen, csak a köteles­ségemet teljesítem­! — mondja a megtámadott rend­őrtisztviselő. — Igenis, becstelen ember! — kiáltja a Pav­lik arcába Polónyi Géza. És erre a többi képviselő is rázúgja: — Igenis, becstelen! Pavlik most már elveszti a türelmét. — Húzzák ki a képviselő urat! — Van önnek erre utasítása? — kérdezi Po­lónyi. — Ön akadályozza az intézkedéseimet! — be­reli neki vissza Pavliki Pesti Hírlap______ 1912. szeptember 18., szerda. * Az ellenzék új hadállása. Az általános kavarodásban az ellenzék a bal­mezőre szorult, ahol mindenki elfoglalta a maga megszokott helyét. A rendőrök tovább folytatták munkájukat és Köpf, Pavlik, Beniczky és Wolken­berg felügyelők vezetésével egyenként hurcolták ki a képviselőket. A kivezetések most sem mentek könnyen, de egy-egy képviselőt néha nyolc-tíz rend­őr támadott meg, így hurcolták ki nagy brutalitás­sal Kovácsy Kálmánt, Herczeg Sándort, Pozsgay Miklóst, Bakonyi Samut, gróf Batthyány Tivadart, és nagyatádi Szabó Istvánt. Köpf rendőrfelügyelő Zboray Miklóst, Ra­­k­ovszky Istvánt, Hu­szár Károlyt tessékelte. Meg sem mozdultak. Polónyi Géza, Zlinszky István, Pa­­lugyay Móric, Fráter Lóránt, Förster Aurél szintén. Hammersberg Lászlót nagy erőlködéssel kive­zették a rendőrök. A rendőrfelügyelő odamegy gróf Apponyi Al­­berthez és felszólítja, hogy távozzék.

Next