Pesti Hírlap, 1912. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1912-10-01 / 232. szám
1912. október 1., kedd. Pest! Hírlap Désy Zoltán vádjai mögött Dárday Sándornak, a legfelsőbb állami számssék nyugalmazott alelnökének, adatai rejlenének. Konstatáljuk ugyan, hogy Désy azt sohasem állította, de tudomásul kell vennünk Dárday Sándornak is egy legújabban megjelent nyildkosolás, melyben a nyugalmazott szájaszéki alelnök a következőket mondja: — Az én vezetésem alatt az állami számvevőszék Héderváry kormányzatának első évében és a választások idejekor is csak az évközi kezelés ellenőrzését gyakorolta és azon idő alatt semminemű oly adat nem fordult elő, mely a vádnak alapul szolgálhatna. Annak az évnek a zárszámadása azonban már nem az én vezetésem alatt készült és az állami számvevőszék a bevételeiről csak a zárszámadás összeállításakor nyert tüzetes és részletes értesülést. Évközben tehát, feltereintve a forgalmi kezeléstől — az én tudomásom szerint nem fordult elő ilynemű utalványozás, amely a vádnak alapul szolgálhatna, mert ez esetben kötelességszerűen én indítottam volna meg a szabályszerű tárgyalást. Ebből a nyilatkozatból azt kell kiolvasnunk, hogy alaptalan az a hiedelem, mely szerint Dárday részéről kínálkoznak Désy vádjainak a bizonyítékai. Nyitva marad természetesen az a föltevés, hogy az 1610. év zárszámadásai, melyek már nem Dárday vezetése alatt állíttattak össze, szolgáltatnak esetleg Désynek alapot vádjai bizonyítására. Csakhogy ezek a vádak és ez az egész kínos ügy már túlnőtt azokon a kereteken, hogy itt föltevésekkel és hiedelmekkel legyen szabad tovább is operálni. Ismételten és határozottan, a legeminensebb közérdekből, teljes világosságot kell követelnünk. Ne fedezhesse magát a kormány azzal, hogy Dárday íme, így nyilatkozott! De ne fedezze magát Désy sem azzal, hogy majd ha bíróság elé kerül az ügy, akkor ki fog derülni a kormány visszaélése. Az ilyen természetű vádak eldöntésére nem lehet a hosszú bírósági eljárásig várni. Itt a bizonyítékokkal haladéktalanul elő kell állni, nemcsak Désy Zoltán igazmondása, és nemcsak a kormány tisztessége vagy tisztességtelensége kében, hanem az ország legvitálisabb étekei miatt, amelyek nem engedhetik meg a külföld előtt annak a látszatát sem, hogy itt közpénzeket el lehet vonni rendeltetésüktől, ami méltán rendíthetné meg kifelé az ország pénzügyi hitelét. Ezt az álláspontunkat kell hangsúlyoznunk akkor, is, amikor íme, közlünk egy olyan nyilatkozatot, mely a késő éjjeli órákban kolozsvári tudósítónktól került hozzánk, azzal, hogy e nyilatkozatot „egy volt képviselő tette, aki nemcsak közel áll Désyhez, lument bizalmáé barátja is“. A nyilatkozat, melynek hitelességéért kolozsvári tudósítónk, — mint kommentárjában írja, — a legmesszebb menő felelősséget vállalja, egész terjedelmében a következő:*— Amint köztudomású, Désy Zoltán azzal vádolta meg a kormányt, hogy a munkapárt választási akciója alkalmából az állampénztárból két részletben négy millió koronát utaltatott át a pártkasszába. Désy a lehető legjobb forrásból szerezte információit. Mint államtitkárt valósággal bálványozták a pénzügyminisztérium tisztviselői s a kontaktus azóta sem szűnt meg a volt államtitkár és egykori hivatalnoki kara között. Ennek a nexusnak tulajdonítható, hogy Désy a pénzügyminisztérium minden ténykedéséről első kézből és gyorsan informálódik most is. A négy millió koronaátutalási históriájának is Volt tisztviselői révén jutott nyomára. Számszerű adatai, az átutalts rendelet kelte, száma birtokaiban van Dérynek s kétségtelen, hogy amit dikt, az bizonyosság. A leghevesebb választási harc idején sajátkezű aláírásával utasította Lukács László, a Khuen-Héderváry-kormány pénzügyminisztere, az állampénztárt arra, hogy két millió koronát fizessen ki a pártkasszának. Két nap múlva egy miniszteri tanácsos aláírásával történt meg a második két millió átutalása. Désy természetesen tudja az illető miniszteri tanácsosunk a nevét, de ezt a főtárgyaás előtt nem akarja nyilvánosságra hozni. Föl kell itt fednem a négy millió történetének eddig még ismeretlen részletét. Az összeg kifizetésétől számított három héten belül Lukács, illetve a pártkassza megtérítette a négy milliót, azonban már magában véve az is példátlan skandalum, hogy egy kormány pénzügyminisztere közpénzeket kölcsönöz ki az állampénztárból saját pártjának megvásárlására. — Amint említettem, Désy minden apró részletét ismeri ennek a kínos ügynek. De meg fogja érteni akárki, hogy a bizonyítás rendkívüli nehézségekbe fog ütközni ezúttal. Désy tisztában van ezzel, valamint azt is jól tudja, hogy a mentelmi bizottság föltétlenül ki fogja adni a bíróságnak. Mikor tehát a bizonyítási eljárás-ösztönszerűleg elhallgattak, amikor az alvó koldus mellé értek. Az egyik közülök megállt, amire a többi is megállt. Annak az egyiknek, aki legelőször megállt, furcsa gondolata támadt. — Tegyük ezt az embert gazdaggá! Ahogy itt állunk néhányan, ma este annyit elköltöttünk, hogy egy egyszerű embernek fölér egy kis vagyonnal. Nekünk meg Hekuba! Képzeljétek csak el, micsoda meglepetésben, csodálkozásban lesz része ennek a szegény embernek, ha arra ébred, hogy honnan, honnan nem, meggazdagodott! Ez az utolsó gondolat döntött. Valamenynyien valami sajátságos, bizarr tréfát láttak abban, hogy a koldust titokban gazdaggá teszik. Hogy a rongyait telerakják bankókkal! A következő percben már előkerültek a pénzes tárcák s Átalvető János rongyos cipőjét, elnyűtt, toldott-foldott gúnyáját, zsebét, bélését tele tömbösték pénzzel, aranynyal, papírral, amik között sok ezres is volt. Gyújtotta kedvüket az ötlet eredetisége, meg az az érzés, hogy olyan tréfát tesznek, amilyet mások még nem tettek, még ki se gondoltak s amikor már gazdaggá tették az alvó szegény embert, jókedvűen mentek tovább. A nagy városban egyesegyedül Átalvető János volt az az ember, aki ezresekkel a zsebében, a fák közt, padon fekve aludt. Igaz, hogy azokról az ezresekről ő maga se tudott! (Vége köv.) ra sor kerül, Dósy egyszerűen meg fogja nevezni az illető miniszteri tanácsost, aki azonban — ezt nem nehéz előre megállapítani — hivatalos titokra hivatkozik és megtagadja a vallomást. Az a kérdés: Lukács fel fogja-e menteni a hivatalos titoktartás alól miniszteri tanácsosát, aki ez esetben nem térhet ki Désy állításainak igazolása elől. Ha Lukács megtagadja a fölmentést, Désyt talán elítélik, de a közvélemény is tisztában lesz azzal, hogy Lukácsnak tényleg vaj van a fején. Közöltük Szófül-fszóra ezt a nyilatkozatot, úgy, amint kolozsvári tudósítónktól kaptak. Közöltük annak igazolására is, hogy mennyire haladéktalanul fontos ennek az ügynek teljes tisztázása a nyilvánosság előtt, mert amíg Désy csak általánosságban vádol, addig a kulisszák mögül felelőtlenül itt is, ott is neveket hangoztatnak, előbb Dárdayét, most egy pénzügyminisztériumbeli miniszteri tanácsosét, aki állítólag bizonyítani fog. — Csak Désy hallgat. Pedig ha ő beszél s ha ő hivatkozik, akár hivatalos közegekre is, semmiféle bürökrácia nem fojthatja bele senkibe, se pro, se kontra a bizonytást, melyet — ismételjük — az ország pénzügyi hitele parancsokban követel. * * Az aktuális politika hírei közül megemlítjük itt is, hogy Bécsben most újra megindul a delegáció tanácskozása, vasárnap pedig a kormánynak és a házelnökségnek legutóbb kitüntetett tagjai az általános kihallgatások során audiencián jelentek meg a királynál, mely audienciáknak a félhivatalos források nem tulajdonítanak politikai jelentőséget. A vasárnapi népgyűlésekről szóló tudósításainkat mellékletünkön találja az olvasó, egyéb politikai híreinket pedig az alábbiakban közöljük. • A Jánosnak, amennyi azoknak meg se kottyan, őt azonban egész életére boldoggá tenné? De ekkor már az álom rásimította lágy tenyerét Átalvető János szemére s elaludt. Sokáig alhatott már. A hold tányérja lassankint a fák fölé emelkedett , ezüst tallérokat szórt a lombok leveleire. Mintha kincsek közt aludt volna a bolygó koldus. Ha lehullt egy-egy levél, mintha egy-egy ezüst néma pénzdarab hullott volna alá. Az egész környezet mintha értékes, fénylő tallérokból lett volna kirakva, az egész környezet mintha Átalvető János álmának bájos tükörképe lett volna... Hanyatt fekve aludt, a két kezét összekulcsolva tartotta a mellén. Szakában, bajuszán hármat csillogott. Szeme szögletébe is begördült egy harmatcsöpp, mint valami gyöngy. Arca megnyúlt, komoly, tiszteletteljes volt. A szegénység most nem szánalomébresztő, hanem megható volt rajta. Ha az álomnak skálái vannak, Átalvető János az álomskála magas céjében barangolt. Nyolcszor kellett volna ébrednie, hogy egészen fölébredjen. Mélyen aludt, amikor egy csapat ember ment el mellette. Nem is csapat ember, hanem csapat úr volt az. Egy közeli mulatóhelyről jöttek s olyan gazdagok voltak, hogy úgy hetennyolcan, ahogy a fák közt mendégéltek, akár három vármegyét megvehettek volna. Nem is volt az véletlen, hogy ennyi többszörös milliomos egy falkában járt. Mert a gazdagok is falkában vannak, mint a szegények, csakhogy, kisebb fálkában, ami csak előnyösebb. __________________3_ * A delegációk. A magyar delegáció kedden délelőtt folytatni fogja csütörtökön félbeszakított munkáját. Egyelőre még az albizottságok tanácskozása tart, mert ezek közül a múlt héten még csak a külügyi bizottság tárgyalta le gróf Berchtold expozéját, a hadügyi és a tengerészeti bizottság még nem végzett a hadügyminiszter és gróf Montevuccoli előterjesztéseivel. A bosnyák költségvetést az egyesült négyes albizottság fogja letárgyalni. A delegáció plenáris ülései előreláthatóan csak a hét végén kezdődnek meg. * Miniszterek és a házelnökség a királynál. Lukács László miniszterelnök, Hazai Samu honvédelmi miniszter, Székely Ferenc igazságügyminiszter, Beöthy Pál és Jankovich Béla képviselőházi alelnökök, Telcsik János pénzügyminiszter és gróf Tisza István, a képviselőház elnöke, Bécsbe érkeztek. Lukács miniszterelnök és a többi miniszter a Magyar Házban, gróf Tisza, Beöthy Pál és Jankovich Béla a Sacher-szállóban vett lakást. Délelőtt fél tíz órakor a Magyar Házban gróf Tisza István és a képviselőház két alelnöke jelent meg, ahonnan Székely igazságügyminissterrel magyar díszruhában a Hofburgba hajtattak, ahol a délelőtt tíz órakor Teleszky pénzügyminiszter és a képviselőház két alelnöke letették az esküt ő felsége kezébe. Az eskütétel után az új titkos tanácsosokon felvül Lukács László miniszterelnök, gróf Tisza István házelnök, Székely igazságügyminiszter és báró Hazay altábornagy, honvédelmi miniszter audiencián jelentek meg a királynál. * Tisza audienciája. Bécsből jelentik: Gróf Tisza látván hétfőn délben kihallgatáson jelent meg a király előtt. Az audienciát Tisza kérte, hogy megköszönje ő felségének a Szent István-rend nagy keresztjét és a kihallgatás nem is terjedt túl ezen a formaságon.