Pesti Hírlap, 1913. április (35. évfolyam, 77-102. szám)
1913-04-15 / 89. szám
36 rT Pesti Hírlap 1913. április 15., kedd. lapi hírek. (Folytatás a főlapról.) — (Püspökök és kicsapott kispapok) A Pesti Hírlap megirta, hogy az ungvári görög-katholikus szemináriumban a román kispapok március tizenötödikén tüntettek a magyar hymnus ellen. Tudvalevő, hogy Papp Antal püspök intézkedett, hogy büntessék meg a hazafiatlan teológusokat. A büntetés az volt, hogy tizenötször le kellett volna írniuk Kölcsey hymnuszának szövegét, amit azonban kereken megtagadtak. A püspök most már aztán szigorbban ítélkezett. A renitens kispapokat kizárta az intézetből és a nagyváradi, szamosújvári és lugosi görög-katholikus egyházmegyék püspökeit felszólította, hogy a kicsapott növendékekről gondoskodjanak. Papp Antal munkácsi püspöknek ez a felszólítása eredménytelen maradt. A klerikusok tovább is ott maradtak Ungváron a szemináriumban, amelynek előadásait nem látogathatták. A főpapok pedig válaszra sem méltatták a püspök kérelmét, amelyet kénytelen volt megismételni. Nagyváradról azonban éppúgy mint Lugosról vagy Szamosújvárról semmi hír nem érkezett, hogy a püspökök mit szándékoznak tenni a kizárt növendékekkel. A román kispapokkal a magyar tológusok minden érintkezést megszakítottak ezalatt. Bojkottálták őket, teljesen izolálták magukat a románoktól, akik annál kihívóbban viselkedtek magyar kollegáikkal szemben. Emiatt szenvedélyes jelenetek is történtek és a magyar klerikusok végképp elkeseredve követelik a tüntetők eltávolítását. Minthogy pedig az egyházmegyék főpapjai semmiféle intézkedésre nem mutattak hajlandóságot, Papp Antal most — mint nagyváradi tudósítónk írja — szokatlanul erélyes hangú levelett intézett a három püspökhöz. Felszólította őket, hogy egy hét alatt mindenképp vitessék el Ungvárról a kizárt kispapokat, mert most már nem vállal felelősséget a testi épségükért. Az elkeseredés ellenük a szeminárium növendékei közt olyan fokú, hogy súlyos inzultusoktól lehet tartani. Ennélfogva tanácsos a kicsapott klerikusok eltávolítása. A püspök levele nagy feltűnést keltett Nadu Demeter nagyváradi görög-katholikus püspök udvarában. Értesülésünk szerint a főpap már intézkedett, hogy az egyházmegyéjére rótt kötelességét teljesítse s hat teológusnak útiköltséget küldött — Nagyváradig. — (Aknamunka egy országos magántisztviselő-szervezet ellen.) A hazai magántisztviselőknek legnagyobb és legrégibb érdekképviselete, az 1896-ban alakult Magántisztviselők Országos Szövetsége ellen egy kisded csoport részéről oly merénylet készül, amely mind a fővárosban, mind az ország különböző részeiben lévő magántisztviselők körében a legnagyobb fokú megbotránkozást kelti és forrongásba hozza a szervezet tagjainak túlnyomó többségét. A szóban lévő országos szervezet mintaképe a becsületes, önzéstelen és hivatása magaslatán álló alkalmazott- és érdekképviseleteknek és bámulatraméltó az az önfeláldozás és kitartás, amellyel a Szövetség vezetőinek dr. Kreutzer Lipót elnökkel élükön több mint msfélévtizedes derekas munkássággal sikerült ezt a szervezetet, dacára a magántisztviselők eléggé ismert közönyének, az erkölcsi és anyagi föllendülés útjára juttatni. És most, amidőn a Szövetség vezető emberei immár megelégedéssel tekinthetnek vissza verejtékes munkájukra és egymásután aratják a legszebb sikereket, akadt a magántisztviselők között pár jelentéktelen alak, akik különféle hamis jelszavak hangoztatásával félrevezették a tagok egy töredékét és gyökeretlen rágalmakkal igyekeznek megrendíteni a Szövetség vezetői iránt eddig táplált osztatlan bizalmat. Ezek az aknamunkát folytató tisztviselők, akiket Lübeck Arnold gépgyári tisztviselő toborzott össze, rát árulást követnek el az összesség érdekei ellen, rendkívüli közgyűlést szándékoznak összehívni, hogy a Szövetség jelenlegi érdemes vezetősége ellen bizalmatlanságuknak adjanak kifejezést. Amint a napokban köztudomásra jutott a dolog, a Szövetség tagjai körében rendkívüli felháborodás keletkezett és a kereskedelmi irodákban úgy a fővárosban, mint a vidéken élesen elítélik a szereplési viszketegben szenvedő csoport akcióját és erősen készülődnek a közgyűlésre, hogy ott méltó választ adjanak a mindenáron okvetetlenkedő demagógoknak, másrészt pedig, hogy teljes rokonszenvükről biztosítsák az Orsz. Szövetség vezetőségét. Valóban sajnálatosnak tartjuk az ilyen éretlen aknamunkát, amelynek rendszerint maga az intézmény látja kárát, hacsak az érdekelt tagok kellő erélyes föllépéssel meg nem akadályozzák a szerepelni vágyó urak mulatságát. Amint értesülünk, a Szövetség vezetőihez tömegesen érkeznek a bizalmi nyilatkozatok, amelyekben fölháborodással ítélik el az álutakon járó és a szolidaritás ellen súlyosan vétő hamis prófétákat és csapatjukat. (Szerzői jogszabók részére.) Parisban a rue de la Paix előkelő műtermeinek tulajdonosait most, a tavaszi és nyári kreációk megkomponálásának idejében, kellemetlen és káros módon zavarja az Amerika részéről ravasz módon megszerzett modellekkel folytatott visszaélés. Néhány találékony amerikai konkurrens ruhaművész ugyanis arra a gondolatra jutott, hogy jó megjelenésű midinettejét Parisba küldi, ahol előkelő és gazdag amerikai hölgyek gyanánt szerepelnek és ahol az a feladatuk, hogy a szajnaparti metropolis minden neves ruhaszalonjában megrendeléseket tegyenek. Amikor aztán a megrendelt toiletteket kézhez kapták, sietve csomagolnak, hogy az újvilágban ügyes kezek minél előbb kopírozhassák a párisi utcai, látogató- és estélyi műremekeket, amelyeket azután a fifth avenue hölgyei valódi párisi modellek gyanánt vásárolnak. Ezt a visszaélést, amely a párisi cégeknek természetesen nagy kárt okoz, olyan módon hiszik elháríthatónak, hogy néhány nagyobb cég tulajdonosából alakult bizottság Amerikában a modellek védelmét igyekszik megszerezni. A bizottság feje és szónoka a nagy Worth, aki már útban is van Newyork felé, hogy ott az Egyesült Államok kereskedelmi departementjában szót emeljen és tiltakozzék a kíméletlen másolás ellen és hogy mérvadó politikai egyének véleményét kikérje arra nézve, vajon nem lehetne-e a párisi toilette-műtermek alkotásaira is megszerezni a „copyrigh favédelmet, amely irodalmi és művészeti alkotásokra fönnáll, lévén egy-egy toiletteműtemek is magasabbrendű szellemi és művészi munka eredménye! E hírrel egyidejűleg értesülünk az idei nyár keztyűdivatjáról, amely az egyszerűség és könynyedség jegyében született. Utcára megmaradnak a mindenkor elegánsnak bizonyult vadbőr, svédkertyük, amelyek lehetőleg a cipő színében viselendők. Világos és könnyű nyári ruhákhoz sajátságos, újszerű, vékony és átlátszó kesztyűket szőttek, amelyek minden varrást és kivarrást nélkülöznek, a kezet mintegy hártyaszerűleg vonják be. Az ujjatlan félkertyük újra való föltámadását is jelzik, bájos fehér vagy fekete chantilly csipkeszövedékből elkészítve, amilyen kedvesek lesznek ezek üde, világos délutáni ruhákhoz, annyira lehetetlen viselet volna kabátos kosztümök mellett. Az áramlat, amely manapság a női ruházkodásnál a részletek, az apróságok szebbé és dúsabbá tevésére irányul, alig terjedhetett ki a kertjükre. Minden igyekezet, amelyet a divatot irányító, nagyobb műhelyek e téren kifejtettek, mindeddig kárba veszett és a most látható újdonságok, a művészileg hímzett selyem- és bőrkertjük sem fogják kiszoríthatni a simán egyszerűt. Mert soha sem vehetik föl a versenyt a természetes iránt való szimpátiával, amely a kéz szépségeit csak saját formájával és nemes vonalaival engedi hatni. (A bajor régens eltűnt és megkerült kincsei.) Még a nyáron történt, hogy Lajos bajor régenshercegnek sárvári fejedelmi rezidenciájából nagyértékű, régi ezüstkészletek tűntek el. A csendőrség energikusan nyomozott és már egyeseket gyanúba is fogott, mikor most félesztendei sikertelen kutatás után a véletlen nyomra vezetett. A fejedelmi kastély egyik szalonjának szekrényében megtalálták hiánytalanul az elveszettnek vélt műkincseket, melyeket régi helyükről egyik alkalmazott zárt el más szekrénybe. (Abdul Hamid jóslata.) A párisi „Temps“, egyidejűleg a német „Nord und Süd“ című folyóirattal, folytatja Abdul Hamid ex-szultán emlékiratainak közlését. A legutóbb megjelent részlete általános érdeklődésre tarthat számot, miért is kivonatosan ide iktatjuk. Abdul Hamid nyíltan védelmébe veszi a cenzúrát és rehabilitálja a baksist azzal érvelvén, hogy Oroszországban még jobban divatozik. De már bezzeg máskép ítéli meg az eunuchokat, akiket ki akar űzni a háremből. — Nem tudom megérteni — írja az ex-szultán — hogyan jelentkezhetnek európai alattvalók emueh-szolgálatra a császári hárembe. Nem volt hét, hogy legalább két-három ajánlat ne érkezett volna, például volt köztük egy párisi zenész, egy német patikárius, egy szász kereskedő stb. Érdekes, hogy az 1908-iki eseményeket megjósolta. — Nagybritannia befejezte művét és hatása máris meglátszik a hadseregünkön, amely két táborra szakadt. Az angol intrikát csakis úgy lehet meghiusítani, hogyha egyszerűen én magam állok az úgynevezett „reformok“ élére; engedek az angolok alattomos játékának és magam proklamálom az alkotmányt. Ez az egyetlen ütőkártyám, amelylyel meghiúsíthatom az angolok praktikáit. Később talán azok az emberek, akik most annyit szerelmesek ezekbe a reformeszmékbe, maguk látják majd be, hogy az az út, amelyre léptek, az érvénybe vezet. Remélnünk kell, hogy a tizenkettedik órában belátják ezek, hogy Törökország csak úgy élhet tovább, ha valamennyi török, kivétel nélkül, szent törvényeink régi és erős bázisán hűen összetart. Máskülönben zsákmányul esünk a keresztény hatalmaknak, amelyek romlásunkra törnek! (Lakatos Miklós kilencven éves.) Lakatos Miklós volt országgyűlési képviselőt, aki az elmúlt évtizedekben a fővárosi polgárság hazafias mozgalmainak vezére volt, születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából igen sokan üdvözölték részint küldöttség, részint levél vagy távirat útján. Kossuth Ferenc üdvözlő táviratot intézett hozzá míg Holló Lajos az országos függetlenségi párt nevében meleghangú üdvözlő irattal gratulált. A budapesti asztaltársaságok központjának küldöttségét dr Keltai Fái vezette az ünnepelt elé, aki meghatottan mondott köszönetet a szives üdvözlésért. — (Egy szegény plébános kálváriája.) Valpó — ez a csöndes község Szerém megyében fekszik. Lakossága ötezer és egynéhány száz lélekből áll, akik nagyobbára a katholikus valláshoz tartoznak. A plébánia gróf Zichy Gyula pécsi püspök egyházmegyéjéhez tartozik, akinek már hivatalba lépése előtt is Jozic József plébános őrködött a valpói hívek lelki szükségletei fölött. A pásztor és a nyáj között mindig kifogástalan volt az egyetértés. A derék valpóiak nagyon szerették és tisztelték plébánosukat, aki a krisztusi béke és szeretet jegyében járt-kelt közöttük, végezte magasztos feladatait. Az elmúlt év folyamán azonban tragikus változás esett a plébánossal. Az erős szervezetű ember megrokkant és belsejében lappangó idegbaj lett úrrá. A falu lakossága egyszer csak azt vette észre, hogy Jozsef ingadozva jár, jó kedélye eltűnt és sokszor órák hosszat üldögél magába mélyedve. Evvel aztán megkezdődött az a szomorú regény, amely a valpói plébános eddig csöndesen folydogáló életét sok tévedéssel és igazságtalansággal ismertette meg. Történt pedig a dolog úgy, hogy a valpói községi orvos ajánlatára bement a püspökhöz engedélyét és segítségét kérve, hogy egészsége helyreállítása céljából a judendorfi idegszanatóriumban kezeltethesse magát. Megjegyezzük, hogy a valpói községi orvos maga is ,Tudendorfot ajánlotta hivatalos bizonyítványában. A szanatóriumba való helyezés aztán egy-kettőre megtörtént. A boldogtalan plébánost azonban a valpói orvos ajánlatára és saját kívánsága ellenére, nem Judendorfba vitték, hanem egy gráci pszichiátriai intézetbe, ahol mint idegbeteg ember örültek közt került! A dolog ilyetén elintézése természetesen nem tetszett Jozicsnak s az elmebajosok borzalmas társaságából mindenáron menekülni akart. Amikor azonban az intézet vezetőségétől Judendorfba való ház Bécsben Grand Hotel National WIEN, St.,Taborstrasse 18. 300 legmodernebb szoba. Központi fűtés. Tulajdonos: KASZNÁRnAnBOR.ILAG ÓLOMZARRAL TOTT ..PALACKOKBAN MINDENÜTT KAPHAT©. SSEsSTOCK közüzemű gyárából Barcola. ZONGORA PIANINO, HARMONIUM m EUFONOK h.le°mcz.k HARMONIA R.-T.-NÁL BUDAPEST, IV. KER., VÁCI UTCA 20. SZ.