Pesti Hírlap, 1913. június (35. évfolyam, 129-153. szám)

1913-06-01 / 129. szám

1913. június 1., vasárnap. Pesti Hírlap­ ért eladta a magyar királyi államkincstárnak a két héttel azelőtt vásárolt házat és telket. Ezt tanúsítja, a 2068/912 telekkönyvi számú szer­ződés. Miután ezért a botrányos panamáért Lu­kács László kormánya felelni fog a legmaga­sabb helyen, — közöljük a két szerződést tel­jes szövegben. Az első igy hangzik: 1007/912. tkvi sz. Adásvevési szerződés. Mely egyfelől Haybäck Károly és Haybäck Eleo­nóra wieni, Stitz Jám­osné, szül.: Haybäck Magdolna, kiskunfélegyházi és Haybäck Ágost pozsonyi lakosok mint eladók, másfelől a Pozsonyi építő részvény-társa­ság pozsonyi hel.­cég mint vevő közt a mai napon a következőkben köttetett: I. Haybäck Károly, Haybäck Eleonóra és Stitz Jánosáé, szül. Haybäck Magdolna, eladják a tulajdonu­kat képező, a pozsonyi 2818. sz. tkvi betétben All. 1802/1. AI2., 1802/2/. AI3., 1802/2/b*2., A+1., 1801/ 1/2. A+2., 1801/2. és A+3., 1801/3/2. helyrajzi számok alatt irt összes ingatlanokat a rajtuk levő házakkal és egyéb felülépítményekkel együtt a közös egyetértéssel 350.000 korona azaz Háromszázötvenezer koronában megállapított vételárért, a pozsonyi építő részvénytár­saság pedig a most körülírt ingatlanokat ezért a vétel­árért megveszi. II. Az adásvétel tehermentesen törté­nik, miért is az eladók kifejezett beleegyezésüket adják abba, hogy a vevő az I. pontban meghatározott vételár­ból a bekebelezett terhek törléséhez és a törlési költsé­gek fedezésére szükséges összegeket visszatartsa; az összeg megállapítása külön elszámolással egyidejűleg megtörtént. III. A vevő a vételárat a mai napon az eladók­nak a II. pontban eanlített levonásokkal készpénzben megfizette, miért is az eladók a vételárnak hiánytalan átvételét a jelen szerződés aláírása által elismerik és nyugtatják. IV. Haybäck Ágost pozsonyi lakos az I. pont sze­rint eladott ingatlanokon levő s az ő tulajdonát képe­ző telekkönyvileg ki nem tüntetett felü­lépítm­ényeket a vevő pozsonyi építő részvénytársaságnak 5000, azaz öt­ezer koronáért a maga részéről is a jelen szerződés alá­írása által elismeri és nyugtatja Kötelezi magát továb­bá arra, hogy úgy ezeket a felülépítményeket, mint a Justi sor 13/a. sz. a. telken levő összes műhelyeket és raktárakat a Schafer-féle Üzlet kivételével — a vevő ré­széről történő felszólítás után három hónap alatt a ve­vőnek rendelkezésére bocsátja. A felszólítás 1912. évi március hó első napja előtt meg nem történhetik és legkésőbb az ettől számított három hó befejezte után következő tizennégy nap alatt kell a kiürítésnek és át­adásnak megtörténnie. V. Az I. pontban megnevezett eladók a földszin­ten jobbra álló kútnak az öntöttvasból való zárkerités­­nek a kőpostamentesekkel együtt, továbbá a házi ham­i rangnak s végül az udvar közepén álló kővázának tul­lajdonát fentartják, kötelesek azonban ezeket a saját költségükön elhordatni. VI. A vevő pozsonyi építő részvénytársaság­i eladókkal szemben szavatosságot vállal azért, hogy azo­kat az ingatlanrészeket, melyeket az eladók a mai napon kötött szerződéssel a pozsonyi iparbanknak eladták s amelyek egyelőre az ő birtoklásába kerülnek, 1912. év november hó 20-ig a pozsonyi iparbanknak tényleg­­ természetben átadja. VII. A vevő a megvett ingatlanoknak birtokában a mai nappal lép; a mai naptól kezdve őt illetik az in­­gatlanok összes jövedelmei s őt terhelik az ingatlanok után fizetendő bárminemű összes közterhek. VIII. Haybäck Károly, Haybäck Eleonóra és Stitz Jánosné, szül. Haybäck Magdolna, eladók ezennel kifejezett beleegyezésüket adják abba, hogy az I. pont­ban körülírt ingatlanok tulajdonjoga az ő minden to­­vábbi meghallgatásuk nélkül a vevő pozsonyi építő rész­­vénytársaság javára telekkönyvileg bekebeleztessék. IX. A jelen szerződéssel annak tlkvi keresztülvi­telével járó összes költségek, valamint az átruházási il­leték egyedül a vevőt terhelik. X. A jelen szerződéssel kötött ügyletből netán ■izärmazö peres kérdések tekintetében a felek alávetik magukat a sommás eljárásnak s a pozsonyi kir. járás­bíróság illetékességének. Fölolvasás és német nyelven megértelmezés után jóváhagyólag aláíratott. Pozsony, 1912 február 13-án. Haybäck Károly, s. k., Haybäck Eleonóra, s. k., Stitz Jánosné, szül. Hay­­bück Magdolna, s. k., Haybäck Ágost, s. k., Pozsonyi építő részvénytársaság Neumayer, s. k., Erdély, s. k. Előttünk mint tanuk előtt: dr Fejér Miksa, s. k., Ele­­fánti István, s. k A másik ominózus szerződés pedig e ké­­pen hangzik: 2008/912. tlkvi sz. Adásvevési szerződés. Mely a „Pozsonyi épitő részvénytársaság“ pozso­nyi bef. cég mint eladó és a m. kir. államkincstár mint vevő között alulirt helyen és napon a következő felté­telek mellett jött létre: I. Eladó részvénytársaság eladja a tulajdonát ké­pező s a pozsonyi 2818. sz. tkvi betétben A4.I. sorsz. 1802/1. hrsz. 2 sor., 1802/2/a. hrsz. 3 sor., 1802/2/b. hrsz. továbbá az A4. I.,sor. 1801/1. hrsz. 2. sor 1801/2. hrsz. és végül 3 sor. 1801 /3. hrsz. a. felvett házas tel­ket 1551.3 négyszögöl telekkönyvileg kitüntetett térmér­tékben tehermentesen minden tartozékaival egyetemben a m. kir. államkincstárnak. II. A m­. kir. államkincstár megveszi a jelen szer­ződés I. pontjában részletesen körülírt ingatlant négy­­szögölenkinti 350 korona egységárban, mely egységár szerinti összegből 10.000 korona, valamint a jelen szer­ződés IV. pontja szerinti összeg levonatván — összesen — 531.874 , 33 fillér azaz ötszázharmincegyezernyolc­­százhetvennégy korona 33 fillér vételárért. III. A vételár jelen szerződésnek a nagyméltósá­­gu m. kir. pénzügyminisztérium által történendő jóvá­hagyása után számított 15 nap alatt fog eladó szabály­szerű nyugtájára a pozsonyi m­. kir. adóhivatali pénz­tárnál kifizettetni. IV. Vevő az eladott ingatlannak folyó évi már­cius hó 1-én lép birtokába, ezen időponttól fogva az in­gatlan mindennemű hasznai és terhei őt illetik, illetve terhelik, minek folytán ügyletkötő felek az eladott, il­letve megvett ingatlanon levő épületek bérjövedelmére nézve abban állapodnak meg, hogy eladó a folyó 1912. év 1-ső február—május bérnegyedére eső, általa már beszedett bérjövedelmeknek folyó évi március és április havára eső hányadát vevőnek megtéríti, illetőleg a tisz­ta bérjövedelem említett hányada 1080 , 67 fillér vé­telárba beszámittatik. V. Eladó részvénytársaság az 1801/1. hrsz. tel­ken épületház udvarán jobbra levő kútnak az öntött­vasból készült zár­kerítésnek kőpostamentekkel együtt, továbbá a házi harangnak s végül az udvar közepén ál­ló kővázának tulajdonát fentartja, köteles azonban eze­ket saját költségén elhordatni, mindazonáltal az udva­ron álló kutat csak akkor, amikor az épület már tel­jesen kiürittetett. VI. Eladó részvénytársaság ezennel feltétlen bele­egyezését adja ahhoz, hogy a jelen szerződés I. pontjá­ban részletesen körülirt ingatlanokra vevő m. kir. ál­lamkincstár tulajdonjogát, eladó minden továbbá meg­hallgatása nélkül telekkönyvileg bekebeleztethesse. VII. Jelen adásvételi szerződés eladó részvénytár­saságra nézve a szerződés aláírása után azonnal köte­lezővé válik, míg vevő államkincstárra nézve csak ak­kor, ha a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztérium jóváhagyta. Jelen 2 eredeti példányban kiállított adásvételi szerződés, szerződő felek jelenlétében fel­olvastatott, aka­ratukkal mindenben megegyezőnek találtatván, általuk sajátkezüleg aláíratott. Kelt Pozsonyban, 1912 február 27-én. Vevő ré­széről dr Serly Antal, s. k., kir. jogügyi fogalmazó. Eladó részéről Pozsonyi épitő" részvénytársaság Ma­­kay, s. k. s. k., Elefanti István, s. k. mint tanú, Grünbut Ferenc, s. k. mint tanú. 13.305/III. 1912. sz. Budapest, 1912 március 23-án. M. kir. kincstári jogügyi igazgatóság dr Gervay, s. k. A hivatalos másolat hiteléül. Budapest, 1912 áp­rilis hó 9-én Dam­ányi, sk. k., s. hiv. igazgató. 26870/1912. sz. Ő császári és apostoli királyi fel­ségének Bécsben, 1912 március 8-án kelt legfelső elha­tározása alapján jóváhagyom. Budapest, 1912 április 6-án. Lukács, s. k. A hivatalos másolat hiteléül Buda­pest, 1912 április 7-én. Dam­ányi, s. k. s. hiv. igazgató. Még csak a záradékra akarjuk az olva­só figyelmét fölhívni s pár összefoglaló szót mondunk, azután befejezzük. A régi telek megvan és alkalmas, a vé­tel tehát egészen fölösleges volt. Így vélekedett a kincstár is, amikor Haybäck 350.000 koro­nás ajánlatát — mint drágát — visszautasí­totta. Négy hónappal később, 1913. február 13-án, a tulajdonosoktól alku nélkül, sietve megvásárolta a kincstárnak felajánlott vétel­árért, tehát 350.000 koronáért Elek Pál úr, a pénzügyminiszter strocmanja, a vételt tehát azért kellett visszautasítani, mert közvetlen volt, mert a minisztérium csak oly üzletbe megy bele, ahol közvetítő szerepel. És a telket, házat, amely 350.000 koro­náért nem kellett a kincstárnak, tizennégy nap­pal az első szerződés után 581.879 koronáért megvásárolta az államkincstár. Dr Lukács László úr pedig — mint a szerződés záradéka bizonyítja — jóváhagyatta e szégyenteljes pa­namát ő felségével, az excellenciás tolvajokban becsületesen megbizó n­agg királylyal. Készpénz­ben 181.879 korona, kamatveszteségben mind­két teleknél 60—70.000 korona, összesen ne­gyedmillió az állam vesztesége ennél az egy sötét üzletnél. S hol van még a többi, a rejtve maradt sok tiltott haszon. Hisz a Magyar Banknak, a kormány panama-ügynökségének, minden nagyobb városban van képviselete, az újságírás politikai hírszolgálata pedig nem mindenüvé ér el. Micsoda rejtelmek várnak még fölfede­zésre, ki tudja, hova vándorolt a Magyar Bank­, nak ez az illegitim haszna? A bank pénztárai­ba? A pártkasszába? Vagy talán más, még gyanúsabb helyre? * * ♦ Ha ő felsége még az őszig hatalmon hagy­ná a bűnszövetkezetet, volna egy kérésünk, sze­gény ellenzékiek alázatosságával előadott ké­résünk: lopja el egyszerre a nagyméltóságu kormány az állampénztár készleteit. Legalább vége szakad mindennek és nem lesz többé, mi­ből panamázni. Előbb ennek a sok szennynek amúgy sem érünk a végére. Fehéri Armand: A helyzet. ítélet előtt. Gróf Zichy János körül. A kormány újabb panamája, Josipovich bukása. Elhangzottak a Désy-per vád- és véd­­beszédei — egy színtelen és igazságot elferdítő ügyészi oratio és egy olyan, lelkeket mardosó, szíveket megmozdító, agyvelőket megkapó véd­­beszéd, amilyet talán még soha nem mondott el magyar ügyvéd. Dr Vázsonyi Vilmos a mai napon fölemelkedett a magyar történelem nagy szónokai mellé és nevét, ékesszólását, nemes egyéniségének fényes cselekedeteit em­líteni és hirdetni fogják késő évtizedek múlva is, akkor is, amikor már rég elfeledték, hogy volt egyszer egy miniszterelnökünk, akiről ki­derült, hogy Európa legnagyobb panamistája. Könnyes szemmel és emelkedő lélekkel hallgatta mindenki Vázsonyi hatalmas beszé­dét és a savanyú ügyészi replikára adott vá­laszát. A tárgyalás most már befejezést nyert-Ítélethirdetés kedden délben lesz. * * • Gróf Zichy János —• úgy mondják — ki­lépni készül a munkapártból, amely szemére veti, hogy az ő megválasztása négy kerületben a sikkasztott pénzek közül hétszázezer koroná­nál nagyobb összeget emésztett fel. Zichy sietve élét veszi a munkapárti viszonvádnak. Ő a régi kerületének választási költségeit a sajátjából fedezte. Hogy a munkapárt választási taktiká­jában bennfoglaltatott, hogy a miniszterek több kerületet mintegy okkupáljanak, arról ő nem tehet. Egyébként kezd mulatságossá válni az egész munkapárt. Folyton hangoztatja, hogy rendületlenül kitart Lukács László mellett és nem tűr meg kormányváltozást. Érdekes urak. Mintha tőlük függne a kormány sorsa! Úgy repül majd Lukács László a Hofburgból, mint jó pilóta a starttól. És ő felsége nem fogja megkérdezni Nagy Sándor úr ő nagyságát és báró Papp Géza úr Ő méltóságát, vajon ke­gyeskednek-e beleegyezni a kormányválto­zásba?­­• * * E lap más helyén igen érdekes közlést talál az olvasó a kormány legújabb botrányá­ról. Természetesen ismét a Magyar Bank és megint a pénzügyminisztérium! Mikor fogja már a Magyar Bank a pénzügyminisztériumot és a pénzügyminisztérium a Magyar Bankot — elkezelni? Mert hogy ezek egymást még el­tüntetik vagyoni kalandozásaik közben, az iránt senkinek ne legyen kétsége. * * » Josipovich bukása. A h­orvát miniszter tisztességes ember és becsület dolgában kirí a kabinet többi tagjai közül. Sok jóindulattal, de kevés szerencsével intézi a horvát ügyeket, most pedig távozni készül, mert a miniszter­­elnök nélküle oldja meg a horvát kérdést. Lu­kács nem törődik kabinetjének ezzel a szürke, bár becsületes tagjával és napról-napra tar­togat számára valami kellemetlen semmibe­vevést. Legutóbb az egyezkedési tárgyalások körül érte Josipovichot súlyos beszámítás

Next