Pesti Hírlap, 1913. június (35. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-01 / 129. szám
1913. június 1., vasárnap. Pesti Hírlap ért eladta a magyar királyi államkincstárnak a két héttel azelőtt vásárolt házat és telket. Ezt tanúsítja, a 2068/912 telekkönyvi számú szerződés. Miután ezért a botrányos panamáért Lukács László kormánya felelni fog a legmagasabb helyen, — közöljük a két szerződést teljes szövegben. Az első igy hangzik: 1007/912. tkvi sz. Adásvevési szerződés. Mely egyfelől Haybäck Károly és Haybäck Eleonóra wieni, Stitz Jámosné, szül.: Haybäck Magdolna, kiskunfélegyházi és Haybäck Ágost pozsonyi lakosok mint eladók, másfelől a Pozsonyi építő részvény-társaság pozsonyi hel.cég mint vevő közt a mai napon a következőkben köttetett: I. Haybäck Károly, Haybäck Eleonóra és Stitz Jánosáé, szül. Haybäck Magdolna, eladják a tulajdonukat képező, a pozsonyi 2818. sz. tkvi betétben All. 1802/1. AI2., 1802/2/. AI3., 1802/2/b*2., A+1., 1801/ 1/2. A+2., 1801/2. és A+3., 1801/3/2. helyrajzi számok alatt irt összes ingatlanokat a rajtuk levő házakkal és egyéb felülépítményekkel együtt a közös egyetértéssel 350.000 korona azaz Háromszázötvenezer koronában megállapított vételárért, a pozsonyi építő részvénytársaság pedig a most körülírt ingatlanokat ezért a vételárért megveszi. II. Az adásvétel tehermentesen történik, miért is az eladók kifejezett beleegyezésüket adják abba, hogy a vevő az I. pontban meghatározott vételárból a bekebelezett terhek törléséhez és a törlési költségek fedezésére szükséges összegeket visszatartsa; az összeg megállapítása külön elszámolással egyidejűleg megtörtént. III. A vevő a vételárat a mai napon az eladóknak a II. pontban eanlített levonásokkal készpénzben megfizette, miért is az eladók a vételárnak hiánytalan átvételét a jelen szerződés aláírása által elismerik és nyugtatják. IV. Haybäck Ágost pozsonyi lakos az I. pont szerint eladott ingatlanokon levő s az ő tulajdonát képező telekkönyvileg ki nem tüntetett felülépítményeket a vevő pozsonyi építő részvénytársaságnak 5000, azaz ötezer koronáért a maga részéről is a jelen szerződés aláírása által elismeri és nyugtatja Kötelezi magát továbbá arra, hogy úgy ezeket a felülépítményeket, mint a Justi sor 13/a. sz. a. telken levő összes műhelyeket és raktárakat a Schafer-féle Üzlet kivételével — a vevő részéről történő felszólítás után három hónap alatt a vevőnek rendelkezésére bocsátja. A felszólítás 1912. évi március hó első napja előtt meg nem történhetik és legkésőbb az ettől számított három hó befejezte után következő tizennégy nap alatt kell a kiürítésnek és átadásnak megtörténnie. V. Az I. pontban megnevezett eladók a földszinten jobbra álló kútnak az öntöttvasból való zárkeritésnek a kőpostamentesekkel együtt, továbbá a házi hami rangnak s végül az udvar közepén álló kővázának tullajdonát fentartják, kötelesek azonban ezeket a saját költségükön elhordatni. VI. A vevő pozsonyi építő részvénytársasági eladókkal szemben szavatosságot vállal azért, hogy azokat az ingatlanrészeket, melyeket az eladók a mai napon kötött szerződéssel a pozsonyi iparbanknak eladták s amelyek egyelőre az ő birtoklásába kerülnek, 1912. év november hó 20-ig a pozsonyi iparbanknak tényleg természetben átadja. VII. A vevő a megvett ingatlanoknak birtokában a mai nappal lép; a mai naptól kezdve őt illetik az ingatlanok összes jövedelmei s őt terhelik az ingatlanok után fizetendő bárminemű összes közterhek. VIII. Haybäck Károly, Haybäck Eleonóra és Stitz Jánosné, szül. Haybäck Magdolna, eladók ezennel kifejezett beleegyezésüket adják abba, hogy az I. pontban körülírt ingatlanok tulajdonjoga az ő minden további meghallgatásuk nélkül a vevő pozsonyi építő részvénytársaság javára telekkönyvileg bekebeleztessék. IX. A jelen szerződéssel annak tlkvi keresztülvitelével járó összes költségek, valamint az átruházási illeték egyedül a vevőt terhelik. X. A jelen szerződéssel kötött ügyletből netán ■izärmazö peres kérdések tekintetében a felek alávetik magukat a sommás eljárásnak s a pozsonyi kir. járásbíróság illetékességének. Fölolvasás és német nyelven megértelmezés után jóváhagyólag aláíratott. Pozsony, 1912 február 13-án. Haybäck Károly, s. k., Haybäck Eleonóra, s. k., Stitz Jánosné, szül. Haybück Magdolna, s. k., Haybäck Ágost, s. k., Pozsonyi építő részvénytársaság Neumayer, s. k., Erdély, s. k. Előttünk mint tanuk előtt: dr Fejér Miksa, s. k., Elefánti István, s. k A másik ominózus szerződés pedig e képen hangzik: 2008/912. tlkvi sz. Adásvevési szerződés. Mely a „Pozsonyi épitő részvénytársaság“ pozsonyi bef. cég mint eladó és a m. kir. államkincstár mint vevő között alulirt helyen és napon a következő feltételek mellett jött létre: I. Eladó részvénytársaság eladja a tulajdonát képező s a pozsonyi 2818. sz. tkvi betétben A4.I. sorsz. 1802/1. hrsz. 2 sor., 1802/2/a. hrsz. 3 sor., 1802/2/b. hrsz. továbbá az A4. I.,sor. 1801/1. hrsz. 2. sor 1801/2. hrsz. és végül 3 sor. 1801 /3. hrsz. a. felvett házas telket 1551.3 négyszögöl telekkönyvileg kitüntetett térmértékben tehermentesen minden tartozékaival egyetemben a m. kir. államkincstárnak. II. A m. kir. államkincstár megveszi a jelen szerződés I. pontjában részletesen körülírt ingatlant négyszögölenkinti 350 korona egységárban, mely egységár szerinti összegből 10.000 korona, valamint a jelen szerződés IV. pontja szerinti összeg levonatván — összesen — 531.874 , 33 fillér azaz ötszázharmincegyezernyolcszázhetvennégy korona 33 fillér vételárért. III. A vételár jelen szerződésnek a nagyméltóságu m. kir. pénzügyminisztérium által történendő jóváhagyása után számított 15 nap alatt fog eladó szabályszerű nyugtájára a pozsonyi m. kir. adóhivatali pénztárnál kifizettetni. IV. Vevő az eladott ingatlannak folyó évi március hó 1-én lép birtokába, ezen időponttól fogva az ingatlan mindennemű hasznai és terhei őt illetik, illetve terhelik, minek folytán ügyletkötő felek az eladott, illetve megvett ingatlanon levő épületek bérjövedelmére nézve abban állapodnak meg, hogy eladó a folyó 1912. év 1-ső február—május bérnegyedére eső, általa már beszedett bérjövedelmeknek folyó évi március és április havára eső hányadát vevőnek megtéríti, illetőleg a tiszta bérjövedelem említett hányada 1080 , 67 fillér vételárba beszámittatik. V. Eladó részvénytársaság az 1801/1. hrsz. telken épületház udvarán jobbra levő kútnak az öntöttvasból készült zárkerítésnek kőpostamentekkel együtt, továbbá a házi harangnak s végül az udvar közepén álló kővázának tulajdonát fentartja, köteles azonban ezeket saját költségén elhordatni, mindazonáltal az udvaron álló kutat csak akkor, amikor az épület már teljesen kiürittetett. VI. Eladó részvénytársaság ezennel feltétlen beleegyezését adja ahhoz, hogy a jelen szerződés I. pontjában részletesen körülirt ingatlanokra vevő m. kir. államkincstár tulajdonjogát, eladó minden továbbá meghallgatása nélkül telekkönyvileg bekebeleztethesse. VII. Jelen adásvételi szerződés eladó részvénytársaságra nézve a szerződés aláírása után azonnal kötelezővé válik, míg vevő államkincstárra nézve csak akkor, ha a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztérium jóváhagyta. Jelen 2 eredeti példányban kiállított adásvételi szerződés, szerződő felek jelenlétében felolvastatott, akaratukkal mindenben megegyezőnek találtatván, általuk sajátkezüleg aláíratott. Kelt Pozsonyban, 1912 február 27-én. Vevő részéről dr Serly Antal, s. k., kir. jogügyi fogalmazó. Eladó részéről Pozsonyi épitő" részvénytársaság Makay, s. k. s. k., Elefanti István, s. k. mint tanú, Grünbut Ferenc, s. k. mint tanú. 13.305/III. 1912. sz. Budapest, 1912 március 23-án. M. kir. kincstári jogügyi igazgatóság dr Gervay, s. k. A hivatalos másolat hiteléül. Budapest, 1912 április hó 9-én Damányi, sk. k., s. hiv. igazgató. 26870/1912. sz. Ő császári és apostoli királyi felségének Bécsben, 1912 március 8-án kelt legfelső elhatározása alapján jóváhagyom. Budapest, 1912 április 6-án. Lukács, s. k. A hivatalos másolat hiteléül Budapest, 1912 április 7-én. Damányi, s. k. s. hiv. igazgató. Még csak a záradékra akarjuk az olvasó figyelmét fölhívni s pár összefoglaló szót mondunk, azután befejezzük. A régi telek megvan és alkalmas, a vétel tehát egészen fölösleges volt. Így vélekedett a kincstár is, amikor Haybäck 350.000 koronás ajánlatát — mint drágát — visszautasította. Négy hónappal később, 1913. február 13-án, a tulajdonosoktól alku nélkül, sietve megvásárolta a kincstárnak felajánlott vételárért, tehát 350.000 koronáért Elek Pál úr, a pénzügyminiszter strocmanja, a vételt tehát azért kellett visszautasítani, mert közvetlen volt, mert a minisztérium csak oly üzletbe megy bele, ahol közvetítő szerepel. És a telket, házat, amely 350.000 koronáért nem kellett a kincstárnak, tizennégy nappal az első szerződés után 581.879 koronáért megvásárolta az államkincstár. Dr Lukács László úr pedig — mint a szerződés záradéka bizonyítja — jóváhagyatta e szégyenteljes panamát ő felségével, az excellenciás tolvajokban becsületesen megbizó nagg királylyal. Készpénzben 181.879 korona, kamatveszteségben mindkét teleknél 60—70.000 korona, összesen negyedmillió az állam vesztesége ennél az egy sötét üzletnél. S hol van még a többi, a rejtve maradt sok tiltott haszon. Hisz a Magyar Banknak, a kormány panama-ügynökségének, minden nagyobb városban van képviselete, az újságírás politikai hírszolgálata pedig nem mindenüvé ér el. Micsoda rejtelmek várnak még fölfedezésre, ki tudja, hova vándorolt a Magyar Bank, nak ez az illegitim haszna? A bank pénztáraiba? A pártkasszába? Vagy talán más, még gyanúsabb helyre? * * ♦ Ha ő felsége még az őszig hatalmon hagyná a bűnszövetkezetet, volna egy kérésünk, szegény ellenzékiek alázatosságával előadott kérésünk: lopja el egyszerre a nagyméltóságu kormány az állampénztár készleteit. Legalább vége szakad mindennek és nem lesz többé, miből panamázni. Előbb ennek a sok szennynek amúgy sem érünk a végére. Fehéri Armand: A helyzet. ítélet előtt. Gróf Zichy János körül. A kormány újabb panamája, Josipovich bukása. Elhangzottak a Désy-per vád- és védbeszédei — egy színtelen és igazságot elferdítő ügyészi oratio és egy olyan, lelkeket mardosó, szíveket megmozdító, agyvelőket megkapó védbeszéd, amilyet talán még soha nem mondott el magyar ügyvéd. Dr Vázsonyi Vilmos a mai napon fölemelkedett a magyar történelem nagy szónokai mellé és nevét, ékesszólását, nemes egyéniségének fényes cselekedeteit említeni és hirdetni fogják késő évtizedek múlva is, akkor is, amikor már rég elfeledték, hogy volt egyszer egy miniszterelnökünk, akiről kiderült, hogy Európa legnagyobb panamistája. Könnyes szemmel és emelkedő lélekkel hallgatta mindenki Vázsonyi hatalmas beszédét és a savanyú ügyészi replikára adott válaszát. A tárgyalás most már befejezést nyert-Ítélethirdetés kedden délben lesz. * * • Gróf Zichy János —• úgy mondják — kilépni készül a munkapártból, amely szemére veti, hogy az ő megválasztása négy kerületben a sikkasztott pénzek közül hétszázezer koronánál nagyobb összeget emésztett fel. Zichy sietve élét veszi a munkapárti viszonvádnak. Ő a régi kerületének választási költségeit a sajátjából fedezte. Hogy a munkapárt választási taktikájában bennfoglaltatott, hogy a miniszterek több kerületet mintegy okkupáljanak, arról ő nem tehet. Egyébként kezd mulatságossá válni az egész munkapárt. Folyton hangoztatja, hogy rendületlenül kitart Lukács László mellett és nem tűr meg kormányváltozást. Érdekes urak. Mintha tőlük függne a kormány sorsa! Úgy repül majd Lukács László a Hofburgból, mint jó pilóta a starttól. És ő felsége nem fogja megkérdezni Nagy Sándor úr ő nagyságát és báró Papp Géza úr Ő méltóságát, vajon kegyeskednek-e beleegyezni a kormányváltozásba?• * * E lap más helyén igen érdekes közlést talál az olvasó a kormány legújabb botrányáról. Természetesen ismét a Magyar Bank és megint a pénzügyminisztérium! Mikor fogja már a Magyar Bank a pénzügyminisztériumot és a pénzügyminisztérium a Magyar Bankot — elkezelni? Mert hogy ezek egymást még eltüntetik vagyoni kalandozásaik közben, az iránt senkinek ne legyen kétsége. * * » Josipovich bukása. A horvát miniszter tisztességes ember és becsület dolgában kirí a kabinet többi tagjai közül. Sok jóindulattal, de kevés szerencsével intézi a horvát ügyeket, most pedig távozni készül, mert a miniszterelnök nélküle oldja meg a horvát kérdést. Lukács nem törődik kabinetjének ezzel a szürke, bár becsületes tagjával és napról-napra tartogat számára valami kellemetlen semmibevevést. Legutóbb az egyezkedési tárgyalások körül érte Josipovichot súlyos beszámítás