Pesti Hírlap, 1914. április (36. évfolyam, 90-102. szám)

1914-04-16 / 90. szám

1 ______________________ len, te ellened, akarnék felhasználni, akkor a magunk arasznyi tengeréből ki se tudnánk mozdulni a nagy flottánkkal. De ez is hagyján Csinálunk flottát a te számodra. De legalább kapjuk meg az ellenértéket a szárazon. Leg­alább ott engedj mozogni, ahol tudnánk egy lé­pést tenni a magunk érdekében is“, így szólna minden okos külügyminiszter, de még egy kö­­zéptehetségű kalmár is, ha végre egyszer úgy fordul a kocka, hogy a szövetségesek szorulnak öreá. De Berchtold nem szól semmit. Ő boldog, hogy az olasz és a német sajtó egyszer magasz­talja , hogy reprezentatív barátaink ismét ke­gyesek tőlünk kérni valamit. Hát szabad-e ilyen körülmények között örömmel és megnyugvással néznünk az abbá­­ziai találkozás várható eredményei elé? Nem. Ebben a kivételes helyzetben, mikor a kettős monarchia szövetségének értéke emelkedett, nem ugyan külügyi politikánk sikerei, hanem a tőlünk független események kényszere követ­keztében, igenis el tudnánk képzelni olyan eredményeket, melyek gazdasági szempontból a monarchiára, az általános békevágy szempont­jából pedig egész Európára nézve jelentősek lehetnének. Ezek az eredmények, mint az érett gyümölcs, ott lógnak az események fáján s csak le kellen­e őket szakítani. De a mi külpolitikán­kat egy Berchtold gróf vezeti, aki még soha­sem szakított le gyümölcsöt s ha az ölébe hul­lott, eldobta, mintha vadkörte volna, ő csak gesztenyét tud kikaparni, azt is másnak. És ha most az olasz sajtó bókoló asszisztálása közben San Giuliano márki arról akarja meggyőzni, hogy Ausztria-Magyarország nem maradhat meg flottájának tetemes szaporítása nélkül,Berchtold ezt udvariasan el fogja hinni És ha San Giu­liano márki azt iparkodnék neki bebizonyítani, hogy a Földközi tengeren az angol, a francia és az orosz hajóhadak a mi uralmunk megtö­résére vonulnak fel, Berchtoldnak akkor sem jutna eszébe, hogy mi azon a tengeren mindig előkelő idegenek voltunk és maradunk és hogy Ausztria-Magyarország miatt a hármas en­tente államai három dióhéjat se küldenének a Földközi tengerre, nem az ő hatalmas hajó­hadaikat. Berchtold minden áldozatot vállalni fog Olaszországért a tengeren, mint ahogy vál­lalt Németországért a szárazon. Vállalni fogja — Még gyerek — szólt Helénke fitymálva. A fiú újra elhalványult. — Miért sérteget? — mondta elkomolyod­­va. — Hisz maga még annyi sincs. — Ohó! — felelte Helénke büszkén. — Én már huszonöt vagyok. A fiú arca újra kiderült. — Nincs is miért hencegnie. Csak rongyos kis négy esztendővel öregebb, mint én. Most Helénke pirult el. — Csakhogy én már asszony vagyok — dicsekedett. — Mi az? —■ fitymálódott most meg már a fiú. — Már nem asszony. —• Hogyne volnék — erősködött Helénke. De a fiú megvetette magát. — Csak volt. Hisz elvált. — Az mindegy. — Nem mindegy. Nem szerette az urát? Helénke kíváncsian nézett a fiú szemébe. — Mi köze magának ehhez, kis fiú! — ka­cagott. De a másik pillanatban megsajnálta a fiút, olyan szomorú lett ennek az arca. — Na jöjjön — mondta s megfogta a fiú­nak a kezét — megmutatom magának a kutyái­mat. — Szereti a kutyákat? — Imádom! — lelkesült a fiú. — Na, ez jó. Én is. Magának is vannak kutyái? — Egész falka. ■— Nagyszerű! Vadászni is szeret? — Egyebet se szeretek. — Pompás! Kimentek a szalonból s mig az udvaron mentek keresztül, Helénke folyton kérdezőskö­dött, a lehetetlen áldozatokat, hogy el ne idegenitse a reprezentatív szövetségeseket, mint ahogyan a lipótvárosi börzearisztokraták is boldogan írják alá reprezentatív grófi barátaik váltóit, ha tudják is, hogy az első fekete szombaton ezek a reprezentatív barátok fordulnának el tőlünk elsőknek. Berchtold nem követelés. Neki elég, ha a kettős monarchia egész erejével, sőt azon felül is, rendelkezésére állhat szövetsége­seinek. Valami viszontkövetelést támasztani? A szövetségtől azt követelni, hogy az szövetség legyen? Az áldozatoknak feltételét szabni, hogy határuk és esetleg értelmük is legyen? Ne vár­jon tőle ilyesmit senki sem. Hiszen akkor Berchtold nem volna Berchtold. Akkor külügy­miniszter volna. Éppen azért semmi okunk, bizalommal nézni az abbaziai találkozás eredménye elé. Bizalommal nézhetnek eléje az olaszok, akik meg fogják kapni flottájuk szükséges kiegészí­tését a mi pénzünkön és bizalommal nézhetnek eléje a hajógyárak, melyek váratlanul új és tetemes megrendelésekhez fognak jutni. Ne­künk a drága Berchtold az abbaziai találkozás­ról csak a számlát fogják prezentálni a hónap végén, a delegációkban. Akkor meg fogjuk tud­ni, hogy hány milliót takarított meg Olaszor­szágnak San Giuliano és hány millióba kerül nekünk Berchtold úr tengeri bölcsesége. A szá­razföldi bölcseségének értékét már eddig is tudtuk . . . _____Pesti Hírlap______ 1914. április 16., csütörtök____ Belpolitikai hírek. Függetlenségi pártszervezés. Rákoskeresztú­ron a függetlenségi pártkör megkezdte a szervezési előkészületeket az új választás alkalmából. Vasár­nap díszközgyűlés lesz, amelyen felavatják a párt­kör új zászlaját. Délelőtt istentisztelet, délután nép­­gyűlés, este pedig táncmulatság lesz. A múlt vasár­napi feloszlatott népgyűlés óta a kerületben nagy az izgalom és az összes ellenzéki polgárok párt­állásra való tekintet nélkül összefogtak a munka­párt elleni küzdelemben. Minden vasár- és ünnep­nap a cinkotai kerülethez tartozó községekben a polgárság értekezletet tart. A kerület ellenzékének szervezője Friedrich István gépgyáros és özv. Be­­niczkyné Batthyány Ilona grófnő, a nagy vértanú­nak leánya, akinek Cinkotán kastélya és nagy bir­toka van. A szerb egyházi autonómia. Zágrábból jelen­tik: A szerb egyházi autonómia helyreállítása ér­dekében az összes pártok által kiküldött közös bi­zottság Zágrábban Jaksics Milutin elnöklésével — Maga mit tanult? — Semmit! — felelte a fiú őszintén. — Hát milyen pályára készül? — Semmilyen pályára. Majd átveszem a pápa birtokait. — De egyetemre járt? — A kutya! — felelte a fiú utálattal. Helénke a legnagyobb elragadtatással csapta össze a kezét. — Nem szeretett tanulni? — Nem én! Helénke majd kiugrott a bőréből. — Én sem! — mondta. — Utálom a könyvet. — Detto, szívemből — felelte a fiú. —­ Meg a zenét. — Pfuj! — Meg az irodalmat. — Rosszul leszek, ha hallok róla. — És mit szól a nyelvekhez? Beszél fran­ciául? — Egy kukkot se. — Hát németül? — Nem vagyok én kutya! — Maga is azt tartja, hogy az egész tudo­mány csak affektáció? —­ Azt én! — Nahát akkor mi jóbarátok leszünk — felelte Helénke a legőszintébb örömmel és leg­jobb szerette volna ott az udvaron megölelni a fiút és nagyot csípni a gömbölyű, széles, szép, becsületes buta orcáján. Azután megmutatta a kutyáit és minden­féle állatait s megállapodtak, hogy ezután min­den reggel együtt fognak lovagolni. Megbeszél­ték a találkozás helyét és elhatározták, hogy Horvátországban nagyon örvendetesen fejlődnek az események . . . Bizonyos személyi kérdések minden bizonnyal megoldásra kerül­nek a közelebbi jövőben. Az új gazdasági osz­tályfőnöki állás betöltése magában véve módot nyújt valamely nevezetesebb politikus kineve­zéseibe­n nincs kizárva, hogy más osztályfőnöki állás is megüresedik, amikor is természetszerű­leg minden egyes esetben igyekezni fog a bán az állást a jelenlegi többség soraiból betölte­ni .. . Hogy azonban milyen kevéssé lehet a horvát autonóm kormányzat parlamentarizáció­­járól, vagyis arról bszélni, mint hogyha a báni hivatal osztályfőnökeit valamely parlamentáris kabinet tagjainak kellene tekinteni, erre vo­natkozólag a ma megjelent félhivatalos "közle­ményre utalhatok, amely a magyar kormány álláspontját híven tükrözi vissza. Ezeket mondta gróf Tisza István ismere­tes húsvéti nyilatkozatában a horvát helyzet­ről. Ami Tiszának a horvát kormány osztály­főnöki állásainak betöltésére vonatkozó kije­lentését illeti, azt Zágrábból kapott informá­ciónk alapján a következőkben egészíthetjük ki. — A horvát-szerb koalíció végrehajtó-vá­lasztmánya e napokban ülést tartott, melyen főleg a horvát kormány „parlamentarizáció­­ját“ pertraktálta. Elhatározta, hogy megma­rad előbbi követeléseinél azzal a súlyosbítás­sal, hogy most már az összes politikai állá­sokat követeli magának, tehát a közoktatás­ügyi osztályfő és a főispánok állásait is. Ez a súlyosbítás azért van, hogy a koalíció an­nál biztosabban elérje előbbi követeléseit, de­augusztusban együtt vadásznak és hogy sokat, nagyon sokat lesznek együtt. Mikor apa és fiú elbúcsúzott a két nőtől s ezek egyedül maradtak, Helénke lelkendezve ölelte meg a nagyanyját. — Jaj de drága egy fiú ez! — mondta. — Ez a kis marha? — kérdezte az örr®, méltóságos megvetéssel. — Már hallottam ról Jó fiú, de azt mondják, országos ökör. A nevét is alig tudja leírni. — Nekem nagyon tetszik — felelte Helén­ke. — Olyan egyszerű, természetes ... — Mint a szamár a réten — vágott közbe az öreg asszony. — Szégyeld magadat, hogy egy ilyen lisztes zsák, egy ilyen szivacs, egy ilyen hímnemű liba képes megnyerni a tetszésedet. Neked, aki két és fél évig éltél egy olyan ember mellett, mint amilyen az urad volt. Az az Isten! Ha eszembe jut a marhaságod, Helénke, nem szánnám a szép fehér nyakadat kicsavarni, mint egy csirkének. Helénke vállat vont. — Beszélhetsz, amit akarsz, nagymama, azért mégis csak az volt az én életemnek eddigi legokosabb cselekedete, hogy elváltam attól a magyar tudományos akadémiától. Máskülönben neked tudnod kellett volna, hogy én nem olyan férfi mellé való vagyok. Azóta meghaltam volna már mellette. — Eredj! — Hiába haragszol! Reggel, mikor fölkel­tem, már elkezdte magyarázni, honnét süt a nap az ablakunkra, miért süt, hogyan süt, mi a a nap, hol a nap, milyen távol van a nap a­ földtől és mennyivel nagyobb a nap, mint ti föld. Hát kell nekem tudni ezeket a butaságos ülést tartott. A bizottság gyűlését nagy érdeklődés előzte meg, mert azt várták, hogy a bizottság a pártok közötti nézeteltérések következtében felosz­lik. Nagy meglepetést keltett tehát az egész dél­után folytatott tanácskozás után kiadott kommü­niké, mely szerint a bizottság egyhangúlag elha­tározta, hogy a pártok továbbra is közös akciót fognak kifejteni a szerb egyház autonómiája érde­kében, a bizottság továbbra is együtt marad, mint­hogy pedig Jaksics Milutin nagy elfoglaltságára hivatkozva, az elnökségről lemondott, a bizottság helyébe dr Peres Dusánt választotta meg. A szerb önálló párt azt hiszi, hogy­ a szerb nép összes réte­geinek az autonómia helyreállítása iránti óhaja teljesülni fog és az illetékes tényezőkkel mielőbb létrejön a megegyezés. h­elysapt, Tisza és Skerlecz. Hogyan fest a miniszterelnök és a bán között a harmónia.

Next