Pesti Hírlap, 1914. április (36. évfolyam, 90-102. szám)
1914-04-16 / 90. szám
1 ______________________ len, te ellened, akarnék felhasználni, akkor a magunk arasznyi tengeréből ki se tudnánk mozdulni a nagy flottánkkal. De ez is hagyján Csinálunk flottát a te számodra. De legalább kapjuk meg az ellenértéket a szárazon. Legalább ott engedj mozogni, ahol tudnánk egy lépést tenni a magunk érdekében is“, így szólna minden okos külügyminiszter, de még egy középtehetségű kalmár is, ha végre egyszer úgy fordul a kocka, hogy a szövetségesek szorulnak öreá. De Berchtold nem szól semmit. Ő boldog, hogy az olasz és a német sajtó egyszer magasztalja , hogy reprezentatív barátaink ismét kegyesek tőlünk kérni valamit. Hát szabad-e ilyen körülmények között örömmel és megnyugvással néznünk az abbáziai találkozás várható eredményei elé? Nem. Ebben a kivételes helyzetben, mikor a kettős monarchia szövetségének értéke emelkedett, nem ugyan külügyi politikánk sikerei, hanem a tőlünk független események kényszere következtében, igenis el tudnánk képzelni olyan eredményeket, melyek gazdasági szempontból a monarchiára, az általános békevágy szempontjából pedig egész Európára nézve jelentősek lehetnének. Ezek az eredmények, mint az érett gyümölcs, ott lógnak az események fáján s csak le kellene őket szakítani. De a mi külpolitikánkat egy Berchtold gróf vezeti, aki még sohasem szakított le gyümölcsöt s ha az ölébe hullott, eldobta, mintha vadkörte volna, ő csak gesztenyét tud kikaparni, azt is másnak. És ha most az olasz sajtó bókoló asszisztálása közben San Giuliano márki arról akarja meggyőzni, hogy Ausztria-Magyarország nem maradhat meg flottájának tetemes szaporítása nélkül,Berchtold ezt udvariasan el fogja hinni És ha San Giuliano márki azt iparkodnék neki bebizonyítani, hogy a Földközi tengeren az angol, a francia és az orosz hajóhadak a mi uralmunk megtörésére vonulnak fel, Berchtoldnak akkor sem jutna eszébe, hogy mi azon a tengeren mindig előkelő idegenek voltunk és maradunk és hogy Ausztria-Magyarország miatt a hármas entente államai három dióhéjat se küldenének a Földközi tengerre, nem az ő hatalmas hajóhadaikat. Berchtold minden áldozatot vállalni fog Olaszországért a tengeren, mint ahogy vállalt Németországért a szárazon. Vállalni fogja — Még gyerek — szólt Helénke fitymálva. A fiú újra elhalványult. — Miért sérteget? — mondta elkomolyodva. — Hisz maga még annyi sincs. — Ohó! — felelte Helénke büszkén. — Én már huszonöt vagyok. A fiú arca újra kiderült. — Nincs is miért hencegnie. Csak rongyos kis négy esztendővel öregebb, mint én. Most Helénke pirult el. — Csakhogy én már asszony vagyok — dicsekedett. — Mi az? —■ fitymálódott most meg már a fiú. — Már nem asszony. —• Hogyne volnék — erősködött Helénke. De a fiú megvetette magát. — Csak volt. Hisz elvált. — Az mindegy. — Nem mindegy. Nem szerette az urát? Helénke kíváncsian nézett a fiú szemébe. — Mi köze magának ehhez, kis fiú! — kacagott. De a másik pillanatban megsajnálta a fiút, olyan szomorú lett ennek az arca. — Na jöjjön — mondta s megfogta a fiúnak a kezét — megmutatom magának a kutyáimat. — Szereti a kutyákat? — Imádom! — lelkesült a fiú. — Na, ez jó. Én is. Magának is vannak kutyái? — Egész falka. ■— Nagyszerű! Vadászni is szeret? — Egyebet se szeretek. — Pompás! Kimentek a szalonból s mig az udvaron mentek keresztül, Helénke folyton kérdezősködött, a lehetetlen áldozatokat, hogy el ne idegenitse a reprezentatív szövetségeseket, mint ahogyan a lipótvárosi börzearisztokraták is boldogan írják alá reprezentatív grófi barátaik váltóit, ha tudják is, hogy az első fekete szombaton ezek a reprezentatív barátok fordulnának el tőlünk elsőknek. Berchtold nem követelés. Neki elég, ha a kettős monarchia egész erejével, sőt azon felül is, rendelkezésére állhat szövetségeseinek. Valami viszontkövetelést támasztani? A szövetségtől azt követelni, hogy az szövetség legyen? Az áldozatoknak feltételét szabni, hogy határuk és esetleg értelmük is legyen? Ne várjon tőle ilyesmit senki sem. Hiszen akkor Berchtold nem volna Berchtold. Akkor külügyminiszter volna. Éppen azért semmi okunk, bizalommal nézni az abbaziai találkozás eredménye elé. Bizalommal nézhetnek eléje az olaszok, akik meg fogják kapni flottájuk szükséges kiegészítését a mi pénzünkön és bizalommal nézhetnek eléje a hajógyárak, melyek váratlanul új és tetemes megrendelésekhez fognak jutni. Nekünk a drága Berchtold az abbaziai találkozásról csak a számlát fogják prezentálni a hónap végén, a delegációkban. Akkor meg fogjuk tudni, hogy hány milliót takarított meg Olaszországnak San Giuliano és hány millióba kerül nekünk Berchtold úr tengeri bölcsesége. A szárazföldi bölcseségének értékét már eddig is tudtuk . . . _____Pesti Hírlap______ 1914. április 16., csütörtök____ Belpolitikai hírek. Függetlenségi pártszervezés. Rákoskeresztúron a függetlenségi pártkör megkezdte a szervezési előkészületeket az új választás alkalmából. Vasárnap díszközgyűlés lesz, amelyen felavatják a pártkör új zászlaját. Délelőtt istentisztelet, délután népgyűlés, este pedig táncmulatság lesz. A múlt vasárnapi feloszlatott népgyűlés óta a kerületben nagy az izgalom és az összes ellenzéki polgárok pártállásra való tekintet nélkül összefogtak a munkapárt elleni küzdelemben. Minden vasár- és ünnepnap a cinkotai kerülethez tartozó községekben a polgárság értekezletet tart. A kerület ellenzékének szervezője Friedrich István gépgyáros és özv. Beniczkyné Batthyány Ilona grófnő, a nagy vértanúnak leánya, akinek Cinkotán kastélya és nagy birtoka van. A szerb egyházi autonómia. Zágrábból jelentik: A szerb egyházi autonómia helyreállítása érdekében az összes pártok által kiküldött közös bizottság Zágrábban Jaksics Milutin elnöklésével — Maga mit tanult? — Semmit! — felelte a fiú őszintén. — Hát milyen pályára készül? — Semmilyen pályára. Majd átveszem a pápa birtokait. — De egyetemre járt? — A kutya! — felelte a fiú utálattal. Helénke a legnagyobb elragadtatással csapta össze a kezét. — Nem szeretett tanulni? — Nem én! Helénke majd kiugrott a bőréből. — Én sem! — mondta. — Utálom a könyvet. — Detto, szívemből — felelte a fiú. — Meg a zenét. — Pfuj! — Meg az irodalmat. — Rosszul leszek, ha hallok róla. — És mit szól a nyelvekhez? Beszél franciául? — Egy kukkot se. — Hát németül? — Nem vagyok én kutya! — Maga is azt tartja, hogy az egész tudomány csak affektáció? — Azt én! — Nahát akkor mi jóbarátok leszünk — felelte Helénke a legőszintébb örömmel és legjobb szerette volna ott az udvaron megölelni a fiút és nagyot csípni a gömbölyű, széles, szép, becsületes buta orcáján. Azután megmutatta a kutyáit és mindenféle állatait s megállapodtak, hogy ezután minden reggel együtt fognak lovagolni. Megbeszélték a találkozás helyét és elhatározták, hogy Horvátországban nagyon örvendetesen fejlődnek az események . . . Bizonyos személyi kérdések minden bizonnyal megoldásra kerülnek a közelebbi jövőben. Az új gazdasági osztályfőnöki állás betöltése magában véve módot nyújt valamely nevezetesebb politikus kinevezéseiben nincs kizárva, hogy más osztályfőnöki állás is megüresedik, amikor is természetszerűleg minden egyes esetben igyekezni fog a bán az állást a jelenlegi többség soraiból betölteni .. . Hogy azonban milyen kevéssé lehet a horvát autonóm kormányzat parlamentarizációjáról, vagyis arról bszélni, mint hogyha a báni hivatal osztályfőnökeit valamely parlamentáris kabinet tagjainak kellene tekinteni, erre vonatkozólag a ma megjelent félhivatalos "közleményre utalhatok, amely a magyar kormány álláspontját híven tükrözi vissza. Ezeket mondta gróf Tisza István ismeretes húsvéti nyilatkozatában a horvát helyzetről. Ami Tiszának a horvát kormány osztályfőnöki állásainak betöltésére vonatkozó kijelentését illeti, azt Zágrábból kapott információnk alapján a következőkben egészíthetjük ki. — A horvát-szerb koalíció végrehajtó-választmánya e napokban ülést tartott, melyen főleg a horvát kormány „parlamentarizációját“ pertraktálta. Elhatározta, hogy megmarad előbbi követeléseinél azzal a súlyosbítással, hogy most már az összes politikai állásokat követeli magának, tehát a közoktatásügyi osztályfő és a főispánok állásait is. Ez a súlyosbítás azért van, hogy a koalíció annál biztosabban elérje előbbi követeléseit, deaugusztusban együtt vadásznak és hogy sokat, nagyon sokat lesznek együtt. Mikor apa és fiú elbúcsúzott a két nőtől s ezek egyedül maradtak, Helénke lelkendezve ölelte meg a nagyanyját. — Jaj de drága egy fiú ez! — mondta. — Ez a kis marha? — kérdezte az örr®, méltóságos megvetéssel. — Már hallottam ról Jó fiú, de azt mondják, országos ökör. A nevét is alig tudja leírni. — Nekem nagyon tetszik — felelte Helénke. — Olyan egyszerű, természetes ... — Mint a szamár a réten — vágott közbe az öreg asszony. — Szégyeld magadat, hogy egy ilyen lisztes zsák, egy ilyen szivacs, egy ilyen hímnemű liba képes megnyerni a tetszésedet. Neked, aki két és fél évig éltél egy olyan ember mellett, mint amilyen az urad volt. Az az Isten! Ha eszembe jut a marhaságod, Helénke, nem szánnám a szép fehér nyakadat kicsavarni, mint egy csirkének. Helénke vállat vont. — Beszélhetsz, amit akarsz, nagymama, azért mégis csak az volt az én életemnek eddigi legokosabb cselekedete, hogy elváltam attól a magyar tudományos akadémiától. Máskülönben neked tudnod kellett volna, hogy én nem olyan férfi mellé való vagyok. Azóta meghaltam volna már mellette. — Eredj! — Hiába haragszol! Reggel, mikor fölkeltem, már elkezdte magyarázni, honnét süt a nap az ablakunkra, miért süt, hogyan süt, mi a a nap, hol a nap, milyen távol van a nap a földtől és mennyivel nagyobb a nap, mint ti föld. Hát kell nekem tudni ezeket a butaságos ülést tartott. A bizottság gyűlését nagy érdeklődés előzte meg, mert azt várták, hogy a bizottság a pártok közötti nézeteltérések következtében feloszlik. Nagy meglepetést keltett tehát az egész délután folytatott tanácskozás után kiadott kommüniké, mely szerint a bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy a pártok továbbra is közös akciót fognak kifejteni a szerb egyház autonómiája érdekében, a bizottság továbbra is együtt marad, minthogy pedig Jaksics Milutin nagy elfoglaltságára hivatkozva, az elnökségről lemondott, a bizottság helyébe dr Peres Dusánt választotta meg. A szerb önálló párt azt hiszi, hogy a szerb nép összes rétegeinek az autonómia helyreállítása iránti óhaja teljesülni fog és az illetékes tényezőkkel mielőbb létrejön a megegyezés. helysapt, Tisza és Skerlecz. Hogyan fest a miniszterelnök és a bán között a harmónia.