Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-27 / 238. szám
e 1g lobogót zsákmányolt. Rheims a katedrális előtt még mindig ágyutűzben van. Egészben véve itt a helyzet változatlan. Jobbszárnyunkon semmi változás, a szövetséges csapatok helyzete kedvező. London, szept. 26. Londonból is hivatalos jelentést adtak ki a 23-ról 24-ikére virradó éjjel a nyugati hadiszintérről, amely igy szól: — A német seregek egy hét óta nagy esőben harcolnak. A kedvezőtlen időjárás csapatainkat megviselte. Lomson, szept. 26. — Saját tudósítónktól. — (Rotterdamon ál.) Az angol főhadiszállás jelentést tesz közzé a 20-ig lefolyt hadműveletekről és ebben a következőket mondja: A felvonulás lassú, de szakadatlan volt. A döntés még késhet néhány napig. A németek nehéz ütegeiket illetőleg erősek. Azt hiszik, hogy a ninerete ugyanazt a tüzérséget használják, mely Páris ostromának volt szánva. A német mozsárágyuk nagyon nagy károkat okoznak és legénységük kitűnő. Az angol katona azonban nincs alávetve ilyen befolyásoknak és a leghatalmasabb gránáttól sem hajlandó megijedni. A német mozsárágyuk lövéskor sok fekete füstöt fejlesztenek és ez okból az angol katonák ezeket szénsapkáknak, vagy Jack Johnsonnak nevezik. A Toul és Verdun közti erődök, Verdun eredményes ostromának híre aktuálissá teszi ezt a nagy francia erődítést. Verdinnnek, mint a Maas átkelési helyének jelentőségét már régen fölfedezték, de különösebben csak a nagy francia forradalomban a németekkel vívott harcok során 1792-ben és főként 1870-ben tűnt ez ki, amikor az erődöket nem kevesebb, mint két hónapig ostromolták a német csapatok. Az erőd értéke Franciaország szempontjából egyre növekedett és a békekötés után a Verdunnél kereszteződő utak és vasútvonalak fedezetére tizenegy erődöt, továbbá a Verdui és Toul közötti esetleges ellenséges áttörés biztosítására záróerődöket építettek a Maas jobbpartján és ezzel Verduit roppant mtalmas erődítéssé fejlesztették, amely az épp olyan hatalmas Toullal a keleti határ legjelenékenyebb várrendszere lett. A német nehéz tüzérségnek ebben a várrendszerben a következő fajta francia ágyukkal kell számolnia: A hosszú 120 milliméteres, a 105 milliméteres és a régi 138 milliméteres ágyukkal. Valószínűleg van az erődökben Tournierrendszerű 220 milliméteres és 240 milliméternél is hosszabb ágyú. A rövid ágyuk, az M. 81, 120 milliméteresek és az M. 90, 155 milliméteresek. Mozsarakban a vártüzérség a 220 és 270 milliméteres mozsarat ismeri. A francia hadvezetőség megpróbálta már a nagyobb kaliberű mozsarak készítését, de eddig sikertelenül. Ami a verduni erődítési műveket illeti, ezek tizenegy modern erőd mellett, amelyek közül négy a Maas balpartján, hét pedig a Maas jobbpartján fekszik, még egész sor régi védőművel rendelkeznek. Az erőd alakja egy a Maasra helyezett parallelogramm, amelynek hosszabb oldala tizenegy kilométer, a rövidebb oldala pedig valamivel kevesebb ennél. Az erődnek különösen azad nagy előnyt, hogy az ágyuknak szabad lőterületük van Etáin irányában és a woewrei síkság felé, amely csaknem egészen a német határig nyúlik." nyolc és fél, tizennégy és tizenhat kilométernyire van délkeletre St. Micieltől; ezek északról délre: Lionvale, Gironville és Jony-sousles-Cotes. Az utóbbi tizenegy kilométernyi távolságra van Toultól. Megjegyzendő, hogy a két utóbb említett erőd egymástól csak két kilométernyi távolságra van, tehát, úgyszólván kettős erősséget alkotnak. Katonai szakvélemény a franciaországi harcokról, a Krisitus bankóid. Irta: GÁRDONYI GÉZA. Előbontottam a skatulyámat: — No, rongyom, hát mégegyszer rámkelsz! A rajtam volt lüsztert levetettem és gondan összehajtogattam. Föltettem a skatulyám. Rá a kalapomat, galléromat, nyakkendőt. Felöltöm a rongyot, s végignyújtódzkott. a padon. De szokatlan volt a pad: ránkoslányzott, takaró is. Felsőkabátom nem volt, s azzal takaródzhattam volna. Szóval: nem ram elaludni. Az igaz, hogy az is igen foglalkoztatott: sok-e olcsó szállást? Megtalálom-e, hol la Konduktor Juliska? Hogyne találnám meg, kérdezem az állomáson. Micsoda öröm lesz ha meglátom az út ! A kolozsvári tündért a pesti ute ! S ő is, hogy elbámul! Mert hiszen látásból T. De a szép új ruhámban aligha fog egyére rám ismerni. Úgy egy óra felé egy kövér zsidóasszony --- Ikedett be a kocsiba két fiacskával. Mint le is fektette őket. —- Igy Dolfi, úgy Makszi. Maga is ásítozott. Levette a kalapját és gyezte a kofferja fölé. A cipőjét is lehúzta, s pad alá tette. Körülvakaródzott, aztán a faba dőlt. A német főhadiszállásról érkező jelentések szerint a főtámadás most a Verdimtől délre fekvő záróerőd-vonal ellen irányul, amely éppen erre a helyre esik. Egy gyengébb védmű pontosan hét kilométernyire van délre Verdimtől, ugyancsak délre Dieux-sur-Meuse. Majdnem nyolc kilométernyire van ettől egy erősebb záróerőd, amelyet a szomszédos város után Troyonnak neveztek el. Az egyetlen záróerőd, amely a Maas balpartján fekszik, Les Paroches, kilenc kilométernyire délre fekszik a bar-le-duci úton és csak négy és fél kilométernyire a különösen jelentős St. Miklesnél levő Camp des Romains záróerődtől. A három déli záróerőd, amelyeket Toul tesz tökéletessé, s Ejnye, — gondoltam, — én is levetem a cipőmet, könnyebb aludni, meg nem is piszkolódik a fénye. S tovább álmodoztam Juliskáról. Hogy mingjárt az utcán szóljak-e neki? vagy hogy ott nézzek lakást, ahol ő lakik? S hátha épp náluk hirdet a cédula kiadó lakást? Már csak az ellenőr zavart meg, a jegyemet kérte. Föl kellett kelnem, kivennem a lüszter ruhám zsebéből. Aztán ismét lehunyhattam a szememet. Egyszercsak arra nyílik a szemem, hogy idegen hangok beszélgetnek a tehenek áráról, és hogy igen világos van. A kocsiban sokan ülnek: vasúti munkásfélék. Pipáznak, köpködnek, beszélgetnek. A vonat — Holm álmosan egy szemben ülő kocsisféle embertől. — Szolnokon. No, fene kellemetlen itt ezek előtt öltözködnöm át. Minek néznek ezek ebben a lógó ujjú rongy kabátban? Kétfelé kívánkozó rongy nadrágban? De most már mindegy. Nyújtózkodok a pad alá a cipőmért. Nem akad bele a kezem. Lehajlok. Nincs! Nincs! . . . Nincs! . . . Nincs! Ijedten nézek a fejem fölé: egy zsíros vál szon tarisznya gubbaszkodik csak ott s a tarisznyából egy vasserpenyőnek a nyele áll ki. — Kié ez a tarisznya? Berlin, szept. 26. A nyugoti harctéren folyó küzdelmekről az egyik német lap katonai szakértője a követ— Az enyém — mondja a kocsisform-Odatettem, mer itt már nem fér. — Hát az én holmimat hova tette? — Ön? — Maga hát! Itt volt a ruhám, kalapom! Az ember a fejét rázza. — Én most szálltam be, nem láttam ott semmit. Rémülten nézek szét: az én holmim sehol! Se padok fölött, se padok alatt! A velem utazottakból csak a beteg öregasszonyt látom meg a kísérőjét. Fenn ülnek már és meggyet esznek. — Nem látták, ki vitte el a holmimat? A két öregasszony rám csodálkozik. — Nem. Megfordult itt azóta tíz utas is, bizony, nem vigyáztak. Állok, mintha mennyire csapott volna le mellettem. Már akkor az egész kocsi engem nézett. — Istenfáját — mondja egy fiatal legény — alighanem az a pékforma vitte el, aki innen kiszállt. Mert annál láttam én egypár sárga cipőt, ahogy a hóna alatt vitte. A vonat indul. Nekem se kell több: jaguár-ugrásokkal ki a kocsiból! le a vonatról! — azon rongyosan, hajadonfővel, lyukas harisnyában. Rohanok dühösen az állomásra. Futok körül az épületen, ugrálok korlátokat. Tekintgetek jobbra-balra. — Egy péklegényt nem láttak-e?. Sárga cipő vot a kezében! Sárga cipő! . . . Sásárga cccipőőő! ... PESTI HÍRLAP 1914. szeptember 27., vasárnap.