Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-01 / 242. szám

súlyos veszteséget okoztak az angol kereskede­lemnek. Ma az angol lapok túlnyomó része az angol kereskedelem immár érezhető megbénu­lásáról panaszkodik és többek között megálla­pítja, hogy a fagyasztott hús behozatalának megszűnése súlyos válság elé állítja Angliát. Hogy ez a panasz mennyire komoly, azt az Emden német cirkálónak újabb hőstettei is bizo­nyítják. Az Emden ugyanis az indiai vizeken újabb öt angol kereskedelmi hajót sülyesztett el, s ezzel váratlanul megint súlyos csapást mért az angol kereskedelemre. Ha még meg­említjük azt a nem hivatalos forrásból szárma­zó hírt, hogy az Ausztrália nevű­ dreadnought cirkáló, melyet csak 1913-ban bocsátottak vízre, a Csendes Óceánon eddig ismeretlen okból el­sülyedt, úgy könnyen érthetővé válik előttünk az angol közvéleménynek az utóbbi hetek ese­ményei miatt tűrhetetlenül idegessé vált han­gulata, sőt itt-ott felbukkanó kétségbeesése is. Ungmeg­yéből kivertük az oroszokat. A Magyar Távirati Iroda jelenti Ungvár­ról. Tegnap délben Uzsokról Ungvárra érkezett egy magasrangu vezérkari tiszt, aki fölkereste gróf Sztáray ungmegyei főispánt és hivatalo­san közölte vele, hogy csapatainknak az éj fo­lyamán és tegnap reggel folytatott harcai ered­ménynyel­­jártak és­ sikerült kiverni az ellensé­get, amelyet egészen Siankiig szorították vissza. Az egész uzsoki hegyszoros ismét birtokunkban van. Az uzsoki harcokban az oroszok igen sz­­lyos veszteségeket szenvedtek, Ung megye terül­­etén ma már egyetlen orosz sincs. A határvédő csapatok megerősítése egyre tart. Apponyi Albert nyilatkozata. Gróf Apponyi Albert, aki eberhadi birtokát átengedte tv megsebesült katonák részére, szerdán Budapestre érkezett és az oroszok kárpáti betöré­séről a következőképen nyilatkozott: — A felsőmagyarországi helyzetet illet­őleg véleményem szerint semmiféle nyugtalanságra nincsen ok. Úgy tudom, hogy a mi részünkről igen jelentékeny haderő van ott összpontosítva, am­ily teljesen elegendő arra, h­ogy az orosz betörést visszaverje. Ha ezek a betörések nagyobb erővel történnének, akkor az orosz főhaderő gyöngülne és ezáltal döntő ütközetben kedvezőbbé válna a mi helyzetünk. Én azt hiszem, hogy a kárpáti betöré­sek folytatása a nagy hadműveletektől fü­gg és hamarosan vége szakad, mihelyt az orosz főerő el­len az offenzívát újra megkezdjük. Mint hivatalo­san megállapíttatott, a visszavonulási mozdulatokat az orosz főhadsereg máris megkezdte.­­ Egyáltalában az a hang, amely minden kellemetlen incidens felett azonnal jajveszékel, nem az a hang, amelyben egy nemzet életére nézve dön­tő órában a harcot győzelmesen megvívja. Ha az oroszok Budapestig hatolnának, akkor is azt mon­danám, hogy ez tisztán csak egy epizód, amely nem szabad, hogy lelkületünkre más hatással le­gyen, mint azzal, hogy növelje a végletekig menő elszántságunkat. Mindaddig, míg hadseregünk fő­ereje ütőképességét megtartotta, minden ilyen fajta epizód csak kellemetlenséget okoz, melyért nagyon sajnálom azokat, akiket érint, de amely a hadműveletek végkimenetelére nézve irreveláns. Ezekről a most történt apró és amint tudom, máris visszavert beszivárgásokról a megindult nagy had­műveletekkel szemben igazán nem is érdemes beszélni. Az összes eseményeknek minden lényeges vonása csak reményre és bizalomra ad alapot. Aki pesszimista hangulatot terjeszt, az, bár öntudatla­nul, bűnt követ el a hasa ellen és amellett nem is olyan okos, mint amilyennek magát képzeli. — Románia és Olaszország magatartását il­letőleg a katonai helyzetet és a politikai helyzetet is kedvezően ítélem meg. Az a nagy lárma, amely­lyel az entente hatalmak a semlegesseknél tett eről­ködéseiket világgá kürtölik, egyik bizonyítéka ez erőlködések sikertelenségének. Ami különösen Ro­mániát illeti, annyira evidens, hogy a pánszláviz­mus diadala az ő megsemmisülését jelentené, hogy a közhangulat minden hullámzása ellenére nem képzelhető az az öngyilkosság, amelyet az Oroszor­szághoz való csatlakozással elkövetnek, nem is szólva arról, hogy vannak a Balkán-félszigeten még más tényezők is, amelyek őt hatékonyan ellensú­lyozhatnák. Olaszországot illetőleg pedig csak uta­lok az olasz királyi család egy tagjának tulajdoní­tott­ nyilatkozatra, aki midőn monarchiánk megtá­madásáról beszéltek neki, mint tekintetbe vehető eventualitásról, azzal a kérdéssel válaszolt, hogy vajon a becsületszó ki van-e törölve az olasz nyelv szótárából. Utalok továbbá arra, hogy Olaszor­szág, mely Tripolisz elfoglalása által jelezte nagy ambícióit a Földközi-tengerben, csak az őrület egy pillanatában határozhatná el magát arról, hogy közvetlen vetélytársát ezen a tengeren — Francia­országot — segítse Angliával együtt omnipoten­ciájá. nál, Zamoseenél, Insterburgnál és Tannen­bergnél vereséget szenvedett, ismét le fog­ják győzni és megsemmisíteni. A franciák ellen operáló német főerő feltartóztathatatla­nul mélyen benyomult az ellenséges terület­re. Ott ismét nagy győzelem áll küszöbön. A balkáni hadszíntéren szintén az ellenség or­szágában harcolunk. A szerbek ellenállása bénulni kezd. Belső elégedetlenség, fölkelé­sek, nyomor és éhínség ellenségeinket hátban fenyegetik, míg a monarchia és Németország csapatai egységesen és bizadalommal álla­nak egymás mellett, hogy a gonoszul reánk kényszeritett háborút győzelmesen végig­küzdjék. Ez az igazság a helyzetről. Kihirdetendő valamennyi tisztnek, a legénységnek pedig anyanyelvén tudtul adandó. Frigyes főherceg, gyalogsági tábornok. PESTI HÍRLAP 1914. október 1., Csötörtöld. Frigyes főherceg had­seregparancsa. Összeomlás előtt az orosz offenzíva. A Ma­tyar Távirati Iroda jelenti Bécs­ből. A cs. és kir. hadseregfőparancsnokság a következő hadseregparancsot adta ki: A helyzet reánk és a szövetséges német hadseregre kedvező. Az orosz offenzíva Ga­líciában összeomlás előtt áll. Német csapa­tokkal együtt az ellenséget, amely Krasznik­ orosz Osoviec ostroma. Berlin, szép* 30. (Wol­f­f-ügynökség.) A nagyvezérkar közli: A nagy főhadi­szállás jelenti szeptember 29-ikén este 9 óra­kor. Keleten az oroszoknak a Niem­en fo­lyón keresztül Suwalki kormányzóság ellen intézett előretöréseit meghiúsították. Osowiec vára ellen tegnap nehéz tüzér­ség lépett harcba. Az orosz várak, Osowiec vára a megerősített Bohr—Na­rew—Bug vonal jobbszárnyát alkotja, elzárja a Bohr-folyón való átkelés útját és fedezi a Lyck—Grasewo—Bjolostock vasútvonalat. A Bobr itt hatvan méter széles, a déli part ma­gasabb az északinál. Mindkét parton két-két erőd biztosítja az átkelést. Nyugat felé ezen a vonalon a következő várak vannak: Lomsha, Ostrolenka, Roshan, Pidtusk, Segrsk, Now­o-Georgh­ewsk és Varsó. Lomsha erődítményei a Nareva--folyón való átkelést zárják el. Néhány évvel ezelőtt már több üteggel voltak ezek az erődítmények felszerelve, továbbá bombáknak ellenálló védművekkel is el voltak látva. Nem tudni, hogy az utóbbi években ismét milyen védőműveket építettek a már meglevőkhöz. Ostrolenka, Roshan és Pultusi­ csak kisebb híd- A­­ A haja. Irta: PÁSZTOR JÓZSEF. Egy nagy nemzetközi hotel hallja a gen­fi tónál. Csak néhány világkóborló öreg, angol és német lézeng még a hotelben, akik itt ra­gadtak, akik fél életüket különben is külföldi hotelekben töltik. A reggelit a hallban szolgál­ják fel. Minden asztalon olyan szinti zászlócs­ka van betűzve a virágvázákba, amilyen nem­zetiségű ül az asztalnál. Az egyik mellett egy fáradt, fájdalmas arcú, harmincéves magyar ül, a vázában előtte piros, fehér, zöld zászló. Egy másikon nincs lobogó. Itt egy kozmopolita globbtrotteur szokott ülni, aki maga sem tudja, hol a hazája. Egy öreg angol és egy német ál­lanak szemben egymással, hevesen gesztikulál­va, az egyik üres asztal mellett. Az asztalon egy ter­kép van kiterítve. Német (felindulással az angolhoz): A maga lapja hazudik! A németek győztek! Angol (nyugodtabban, de a szeme meg­villan): Az angolok győztek. Német: Ez csak angol gőg, kérem. Ha fiatalabb lennék, magam is megmutatnám. Most leszámolunk! Hideg elzárkózásukban, merev gőgjükben elvesztették józan ítéletüket. Nem akarták tudomásul venni, hogy más nem­zet is haladt, kulturálódott s nagggyá lett. Angol: Nem kellett, hogy tudomásul ve­gyük. Hozzánk az egész világ alkalmazkodott, tehát nekünk igazunk volt. Német: A fensőbbségüket akarják érez­tetni­ az egész világgal, pedig a fölényük semmi egyéb, mint üres forma. Elzárkóznak a szaba­dabb szellem elől. Angol (gúnyosan mosolyogva): A tenger mégis a mienk. Az angol lobogó repül előre a nagy vizeken. Német: Most mégis mi győzünk min­denütt! Angol: Nem igaz! Az angolok győznek! Kozmopolita (néhány pillanattal előbb lépett be. Közibük lép, szomorú mosolylyal­: Minek veszekednek? Majd elintézik ők ott. De azért irigylem magukat. Én harminc éves vagyok s nem tudok így felhevülni. (Keserűen nevet.) Miért? Az anyám francia volt, az apám hollandul, én jó­magam Amerikában szület­tem. Gyermekkoromat négy világrészben töl­töttem. Laktam Párisban, Berlinben. Amióta élek, mindig vándoroltam. Egyik hotelből ki, a másikba be. Ha több-kevesebb ideig éltem is egy helyen, otthonom tulajdonképen sohasem volt. Én nem­ érezhetem azt, amin maguk fel­indulnak s egymásnak mennek. És sajnálom, hogy nem érzem. (Elkomolyodva.) Mert kell az embernek valahová tartoznia . . . Akkor tudnák meg, hogy mi ez, ha mint én, nem emlékeznének egy dalra, egy költeményre, egy vonásra, akármire, ami nagy, meleg érzést éb­reszt hirtelen a lelkükben, hogy összetartoznak azokkal a milliókkal, akik ugyanezt érzik s ugyanúgy érzik. (Elérzékenyedve.) Hogy van valahol egy kis ház, egy folyó, vagy egy fa, valami rég elfelejtett kis udvar, ami örökké visszaring az emlékükbe. Német (csendesebben): Mi győzünk. Kozmopolita (a magyar asztalához lép): Jó reggelt. Megengedi? (Leül, ránéz a magyar arcára.) Önökről olyan keveset tudtam eddig. Volt idő, mikor azt sem tudtam, van-e Magyar­ország. Most tele vannak a lapok a nevükkel. (Újságot húz elő a zsebéből.) Olvasta? Egy magyar huszárezred bravúrja! Magyar:­­lázasan nyúl a lap után, bele­merül a cikkbe.) Kozmopolita (maga elé meredve): Ha el­gondolom, hogy milyen nagyszerű küzdelem ez és mi itt micsoda puha kényelemben élünk. Reggel langyos fürdőt veszünk, megisszuk pon­tosan a teánkat vagy kávénkat, kirándulunk, vagy ringattatjuk magunkat a tavon, délben visszakerülünk a pompás lunch-höz. Ó, uram! És én ezt csinálom már tíz esztendő óta. Ne­kem soha sem lesz szerencsém, hogy valami nagyobb lendület magával ragadjon. Az asszo­nyokból már kiábrándultam. Már minden szép helyet láttam gyermekkoromban. A pénzem­mel már nem tudok mit csinálni. Mindent ki­élveztem. És megyek innét is tovább, mint a bolygó zsidó. Nincs a földnek egy pontja, amely vonzana, ahol az otthon édes melegét érezném. Ahol bevégezni is szebb volna. (A magyar ar­cába néz.) Miért komolyodott így el? Magyar (zavartan): Elkomolyodtam? Kozmopolita: Igen. Talán azokra gondol, akik a harctéren vannak. Talán testvére is van ott? Magyar (lesüti a szemét): Igen. Egy test­vérem katona. Kozmopolita: Él még?

Next