Pesti Hírlap, 1915. január (37. évfolyam, 1-31. szám)
1915-01-01 / 1. szám
szabad elfeledni, hogy a németek a legvéresebb harcok, s az oroszok legelkeseredettebb ellenállása után vívták ki lengyelországi diadalaikat s igy a foglyok mellett csak a halottak és sebesültek számának ismerete nyújthatna teljes képet az oroszok roppant veszteségeiről. Emlékezhetünk rá, hogy egy német félhivatalos jelentés például pusztán a Lodz és Lovic között lefolyt csatákig 80.000 orosz fogoly mellett az orosz halottak és sebesültek számát 70.000-re tette. A mai német fogolystatisztika a Lodzig és Lovicig elfogott 80.000 orosz és az azóta elfogott 56.000 orosz összegezésével egyébként azt is megállapítja, hogy a lengyelországi offenzíva megindulása, tehát november 11-ike óta, 136.000 orosz került a németek kezére. A hadizsákmányban ezenkívül még több mint 100 ágyú és több mint 300 gépfegyver is szerepel. S a harc mégnem ért véget. A lengyelországi offenzíva tovább folyik és lépésről-lépésre szorítja az oroszokat keletre a Visztula felé. 1915 január elsején a helyzet az, hogy Oroszország abból a területéből, amelyet nyugatról Szilézia és Posen, délről Galicia, keletről és északról pedig a Visztula határol, több mint a kétharmadrészt már elvesztette. Ésezt Hindenburg genialitása művelte, aki szintén megérdemel az új év napjára egy forró külön üdvözletet. * Az uzsoki szorostól nyugatra az ellenségnek, amely előnyomulását beszüntette, egyetlenegy kárpáti átjáró sincs birtokában. Ezt közli ma a vezérkari jelentés, amely kétségtelenül igen örvendetesen hat nemcsak azért, mert Magyarország északi határmegyéi ilyenformán most biztonságban vannak, hanem főleg azért, mert a vezérkari jelentés azt is tudatja, hogy az ellenség beszüntette előnyomulását és így remélhető, hogy a magyar határ biztosított voltát mostani helyzetben állandónak lehet tekinteni. Valószínű, hogy az oroszok belátták azfin a terepen való előnyomulásuk céltalanságát és azért álltak meg. A Máramaros határán levő ökörmezőnél az oroszok támadása súlyos veszteségek mellett meghiúsult: itt is kudarcot vallott az oroszok előnyomulási törekvése. A Kárpátok hatalmas támasztékát hiába keresik tehát azoroszok az egész frontjuk megerősítése számára, és ez a körülmény bizonyosan hatással lesz az egész harctéri helyzetre. Vezérkarunk maijelentése, nyomán különben fölrajzolható a szövetséges seregek egész frontja. Kezdődik ez az óriási arcvonal Bukovinában, a Szucsava folyónál és a Cseremasz felső vidékén, innen nyugatra a Kárpátok gerincein folytatódik, benyomul Máramaros megye legészakibb részein a Nagyág völgyébe, átmegy az uzsoki szoroson, ahonnan a vonal folytatása a következő: Gorlice — Zaklicyn — Nida — Pilica — Ravka — Bzura: egyszóval befejeződik a Varsó előtt álló terepen. Ennek az egész frontnak erős támasztéka a Kárpátok gerince. Hogy a helyzet most így alakulhatott, éppen ez mutatja, hogy milyen nagy sikereket mutathat föl a mi offenzívánk, amelyet november 16-án kezdtünk meg. Akkor az oroszok támaszkodhattak rá a Kárpátokra és nemcsak, hogy be tudták nyomni a frontjukat az egész vonalon, hanem megszereztük a magunk számára az erőt adó természetes bázist. Akkor, november 16-án, az oroszok még Krakó körül állottak, a Volbrom—Pilsea—Wielickakörzetben és azóta megindult offenzívánk annyira elűzte az ellenséges arcvonalat, hogy az oroszok ma már Krakó körzetétől 70 kilométernyire, észak felé pedig több mint száz kilométernyire állanak. Igaz viszont, hogy offenzívánk megindulásakor az ellenségé volt a Tarnov—Krosno—Jaslo- vonal Nyugat-Galíciában és hogy erről a visszafoglalt vonalról az oroszok galíciai erőfeszítése következtében a túlerő elől ki kellett térnünk, de állapítsuk meg rögtön, hogy az ellenség erőfeszítése semmi olyan eredményt nem tudott fölmutatni, amely kihatással lenne az általános hadi helyzetre. Éppen ellenkezőleg történt: a hadvezetőség a helyzet kellő fölismerése után olyan pozíciókba állította csapatainkat, ahol a túlerőt ellensúlyozhatták és ezalatt a németek Észak-Lengyelországban, a szövetséges seregek pedig Közép-Lengyelországban zavartalanul folytathatták sikeres operációikat és előnyomulásukat. A Dunajec alsó folyásánál, a Nida mentén megszűnt az ellenség heves támadási kísérlete, amelyet napokon keresztül forszírozott. Most, úgy látszik, Gorlice vidékén és a Zaklicyntől északkeletre fekvő területen igyekszik arra, hogy tért nyerjen, de, mint a hivatalos jelentés közli, heves támadásait tegnap és az elmúlt éjszakán mindenütt visszavetettük. Mindent összegezve: a mai hivatalos jelentés kedvező képét adja az általános helyzetnek és azt demonstrálja, hogy a ránk bízott feladatot sikeresen oldjuk meg: ellenállni az orosz erőknek mindaddig, míg a galíciai megerősített ellenséges szárny nyomását nem enyhítik a Közép- és Észak-Lengyelországban ígérkező események. * December 17-én találták meg a németek egy elesett francia tisztnél Joffre, hadparancsát, amelyben elrendeli az általános offenzívát. Azóta azonban kiderült, amit egy spanyol lap párisi tudósítója meg is írt, hogy már december 10-én egész Franciaországban mindenki tudott a hadvezetőség támadó haditervéről. December tizedike óta az egész fronton élénken támadtak az egyesült francia-belga-angol seregek. A letűnő év most a nagy lendülettel megkezdett vállalkozás összeomlott kudarcát tárja elénk. Midenütt visszaverték a németek erős pozícióikból ellenségeiket, mindenütt nagy veszteségeket okoztak nekik, kezdve a flandriai harcvonaltól le egészen Elzászig. Még siralmasabb az eredmény, ha arra ügyelünk, hogy a nagy offenzíva következéseként a németek több helyen ellentámadásaikkal előbbre jutottak. A francia hadvezetőség is beismeri már a kudarcot, amelyet a végletekig lehetetlen volt titkolni, beismerni, hogy a támadások általánosságban eredménytelenek maradtak, beismeri, hogy a németek résen állottak. Ez a mondat a háború mérlege. A háború kezdetén a németek viharos offenzívája lesöpörte a francia hadsereget Páris felé; amikor aztán ezt az offenzívát a Joffre kitűnő stratégiája meg tudta állítani, megkezdődött az állóharc, a pozíció-harc. E harcban, amely lövészárokról lövészárokra halad, a franciák semmi eredményt nem tudtak elérni. Ebben a helyzetben kezdték meg a franciák az offenzívát, Joffre magához igyekezett ragadni az iniciatívát, annak ellenére, hogy a tehetsége inkább a negatívumok felé zajlik: nem kezdeményezni, de az ellenség szándékait megakadályozni. És amit a németek nagyszerűen végrehajtottak, az ellenséget elsöprő offenzívát, azt a franciák, minden nemzeti sajátosságuk és temperamentumuk ellenére sem tudták még a leghalványabb mértékben sem megközelíteni. A németek példát mutattak a franciáknak, akiknek azonban nem volt elég erejük ahhoz, hogy akárcsak utánozni is tudnák azt, amire nemzeti sajátosságuk predesztinálja őket: az eredményes offenzívát. Abban a minden erőt megfeszítő mérkőzésben, amely most folyik, a franciák, ezt most nyár bízvást meg lehet állapítani, alul maradtak. A német pozíciókat hajszálnyira sem tudták megingatni, épen ellenkezőleg: rendkívül súlyos veszteségek józanították ki őket abból a hitből, hogy fölénybe kerülhetnek a németekkel szemben. Így, a háború eddigi eredményeinek leszűrődése nyomán nézve a helyzetet, konstatálható, hogy a nehéz, lépésről-lépésre haladó harcok, amelyek tegnap egy majorért, ma egy kocsmaépületért folynak, egy óriási birkózás lassú kilengései, egy hallatlan erőpróba verejtékcsöppjei. Bizonyos most már, hogy a németek — miután szilárdan megállták a francia általános rohamot, — pozíciójukból kiüzhetetlenek és ha újra megkezdődik egy nagyobb akció és azt a németek fogják kezdeményezni, az egyúttal meghozza a döntést. A szövetségesek talán nem is számítanak rosszul, amikor a kitavaszodástól tartanak. 2 PESTI HÍRLAP 1915 január 1., péntek. Moron harctér* Vezérkarunk levetítése. Hivatalos jelentés. Kiadatott 11914 december 31-én délben, érkezett este 7 óra 15 perckor. A tegnapi napon az oroszok Bukovinában és a Kárpátokban élénkebb tevékenységet fejtettek ki. Csapataink a Szucsava-folyónál, a Csercinosz felső vidékén tovább nyugatra a Kárpátok gerincein, azután a Nagyág völgyében, ökörmezőnél, — ahol tegnap az ellenségnek egy támadása súlyos veszteségük mellett meghiusult, végül pedig a Latorca legfelsőbb vidékén és az uzsoki szorostól északra állanak. Ettől a szorostól nyugatra az ellenségnek, amely itt előnyomulását beszüntette, egyetlen kárpáti átjáró sincs birtokában. Gorlice vidékén és Zakicyntől északkeletre az oroszoknak tegnap és a múlt éjszakán át is folytatott heves támadásait mindenütt visszautasították. A Nida mentén nyugalom volt. Tovább északra a szövetségesek támadása előrehaladt. Przemysl előtt megállapították, hogy orosz járőrök osztrák-magyar egyenruhát viseltek. Az ellenség tisztjei és legénysége, akik ezzel a meg nem engedett hadicsellel élnek, nem igényelhetik a nemzetközi egyezmények és hadiszokások kedvezményeit. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés, Berlin, dec. 31 A nagy főhadiszállás közli december 21 -én délelőtt. Kelet-Poroszországban és Lengyelországnak a Visztulától északra fekvő részében a helyzet változatlan. A Bzura mentén és attól keletre a harc tovább folyik. A Ravka tájékán támadásunk előbbre haladt. A Piliea keleti partján a helyzet változatlan. A legfőbb hadvezetőség.