Pesti Hírlap, 1915. január (37. évfolyam, 1-31. szám)
1915-01-01 / 1. szám
1915 január 1., péntek. PESTI HÍRLAP November 11. óta: 136.600 fogoly és száznál több ágyu. Berlin, dec. 31. A nagy főhadiszállásról a Wolff-ügynökség a következő közlést kapja: Lengyelországban harcoló csapataink a Lodz és Lovic körül lefolyt harcokat követő üldözés során több mint 56.000 foglyot ejtettek és számos ágyút és gépfegyvert zsákmányoltak. November 11-én Lengyelországban megindult offenzivánk egész zsákmánya eszerint 136.600 fogoly, több mint száz ágyu és több szűint háromszáz gépfegyver. A lengyelországi harctéri helyzet. Berlin, dec. 31. A berlini „Localanzeiger" a berni Bundnak egy hivatalosan jóváhagyott fejtegetését közli a hadi helyzetről. Eszerint az orosz front most a Lobacsev—Skrernjevice—Rava-vonalon mozog. Ez a front most csak Inovlodz és a Nidassakasz közötti területen szenved hiányosságban. Az új pozíciók Opocnonál és Konsknál vannak. A német offenzíva Lovictól 15, Lodztól 40, Pietrkovtól 40 és Novoradomszktól körülbelül 50 kilométernyire haladt kelet felé előre és az utóbbi napok nehéz ütközeteiben az oroszok új frontját benyomta. Az oroszok fő pozíciója nem ingott meg. A legnehezebb méretű arcvonal-harcokról van szó. A kelet felé nyomulást legjobban az oroszoknak Inovlodz ellen intézett támadása jellemzi, ahol az orosz front áttörése végzetessé válhat. Most még elhamarkodott volna ennek a csatának idejét és lefolyását megítélni, mert a különböző ellenhazások még nem láthatók. Mindenesetre nagy befolyásuk lesz a galiciai eseményeknek, ahol az orosz offenziva a nagy csata kimenetelére nem tévesztendő szem elöl. Elkeseredett harcok a Kárpátokban. Rotterdam, dec. 31. — Saját tudósítónktól. — A Morningpostnak jelentik: A Kárpátokban a harc kétségbeesett hevességgel, mindkét félre borzasztóan nehéz körülmények között folyik tovább. Az oroszok az egész déli arcvonalon megerősítették csapataikat. Elkeseredetten intéznek támadásokat az osztrák-magyar csapatok ellen, hogy birtokukba kerítsék a szorosokat és jobb hadállásokba jussanak a Latorca völgyében. A csata ezen a vidéken már két hete dúl. A múlt vasárnapon a Latorca vize befagyott. Az oroszok erre a folyó jegét több mint hét kilométer hosszúságban feltörték, hogy az osztrák-magyar csapatokat az átkelésben megakadályozzák. A rákövetkező estére azonban a folyó megint annyira befagyott, hogy egyes helyeken át lehetett rajta kelni. A folyó jegén egyes pontokon ütközeteket is vívtak. Csapataink előnyomulása a Kárpátokban. Ungvár, dec. 31. Az oroszok uzsoki veresége után csapataink az ellenség üldözése közben átlépték a galiciai határt. Az oroszok támadó kísérletét a mieink meghiúsították. • Az ellenség tegnap Alsóvereckénél is vereséget szenvedett, úgy, hogy ez az orosz sereg kénytelen kelet felé menekülni. Beregben még folynak a harcok, de az ellenség itt is visszavonulóban van. Közös haditervet sürgetnek Oroszországban. Berlin, dec. 31. A Vossische Zeitung jelenti Amsterdamból. A Novoje Vremja jelentéseihez a Times tudósítója megjegyzi: Oroszország közvéleményét az utóbbi időben felelősség nélküli állításokkal az orosz lapok gyakran megtévesztették. A cikkek íróit kétségkívül a legjobb szándék vezette és nyilván remélték, hogy enyhítik ama csalódásokat, amelyeket az orosz hadsereg tehetetlensége okozott, amelynek folytán nem nyomulhat előre a kezdetben remélt gyorsasággal. A Ruszkoje Szlovo óva int a német vezérkar lebecsülésétől és azt hiszi, hogy Németország még legalább négy millió embert állíthat csatasorba. A lap azt javasolja, hogy a szövetséges államok hadügyi miniszterei tanácskozásra gyűljenek össze Londonban, hogy egy közös haditervet dolgozzanak ki. Kopenhága, dec. 31. A moszkvai Roszkoje Szlovo értesülése szerint a szövetséges országok valamennyi hadügyi és tengerészetügyi minisztere Londonban konferenciát fog tartani. Pau tábornok útja részben megállapodik. Az utazás célja az, hogy Oroszországgal közös haditervet dolgozzanak ki. A franciák elkedvetlenedése az oroszok iránt Genf, dec. Dl. Legújabb párisi híradások szerint Franciaországban növekedik az oroszok iránt az elkedvetlenedés, különösen mivel a katonai szakértők sem tudják többé az orosz vereségeket tovább elleplezni, így Berthaud tábornok a Petit Journal-ban a következőket írja: „Nem lehet tagadni, hogy az orosz Visztula-sereg visszavonult. A németek igen messzire előrehaladtak. Mi lesz ilyen körülmények között az oroszok előrenyomulásával Krakó ellen?" Lacroix tábornok a Temps-ban így ír: „Nem tagadhatjuk, hogy az oroszok a Bzura mentén és Piotrkovtól keletre visszavonulnak." Még a párisi Newryork Herald is, amelynek közleményei szerint pedig az oroszoknak már közvetlenül Berlin kapui előtt kellene állatiok, kénytelen a következő vallomást tenni: „Nem igen lehet tagadni a németeknek valamelyes előrenyomulását. Hindenburg marsall azzal a művészettel, amelylyel bizonyos csapattömegeket fontos helyeken koncentrálni tudott, előnybe jutott az ellenséggel szemben. Az oroszok nem tudták seregtesteiket hasonló gyorsasággal mozgatni. A végleges orosz győzelem késésének legfőbb oka, hogy Lengyelországban ki nem elégítő a vasúti hálózat." Oroszország unja a németgyűlöletet. Berlint dec. 31. Az oroszországi hangulat megváltozására jellemző Bajan ismert németellenes író egy cikke a Roszkoje Szlovóban. A cikk többek között így ír: Sok levelet kapok, amelyben azt írják, hogy a háború már terhes és hogy unják a németek örökös szidalmazását. A levelekben kérik, hogy hagyjanak fel a császár támadásával, aki népét bölcsen kormányozza és paradicsomot teremtett számára e földön, ne gyalázzák a vitéz német csapatokat és általában küzdjenek a német gyűlölet ellen. Bajan busán hozzáteszi: Mély benyomások igen kifárasztanak bennünket. Ennek oka nem az aggság, hanem a mi fiatalságunk. Sem szeretni, sem gyűlölni nem tudunk erősen. Lovic elfoglalása. A bersagliere. Irta: SZÍNI GYULA. Karcsú pincák sötét lombja árnyképszerű élességgel rajzolódott a rózsaszínűre sápadt égen. Fáradtan dőltem egy kőoszlophoz, amely valaha a római légióknak mutatta a mérföldeket... Mily furcsa és különös mindez, mikor télvíz idején és háborúban gondol vissza rá az ember. Emlékszem, esti harangszó szállt a levegőben, szinte rétegről-rétegre, mintha vízen keresztül érkeznék. Szelíd domblejtőkön bodros birkanyájak hömpölyögtek lefelé kolompszóval, buszégetéssel. Sok nyáj, sok pásztor. De az út közepén sötéten, egyedül egy öreg ember állt, pillája se rebbent, messze elnézett, aztán lehajtotta a fejét , és tovább ment. Ital pásztorkalapja és hosszú, kampós botja, fekete mentéje és lába szárára fűzött bocskora, éles szeme és kevély fasorra, göndör haja és tilínkóhoz szokott szája többet árultak el, mint némely régi márványtábla betűi, amely ott, a Campagnán, romok közt hevert. Azok közül a pásztorok közül való volt, akik egyenkint ismerik minden birkájukat és emlékeznek szemük színére vagy valami különös vonásukra. Még nevet is adott volna nekik, ha anélkül nem tudta volna őket egymástól megkülönböztetni. . . . Nálunk elsápad az ég, mikor a nap lassan, mint leszáll. A Campagnán még mélyebb, titokzatosabb és színesebb lesz az Kopenhága, dec. 31. — Saját tudósítónktól. — Pau tábornok, aki tudvalevőleg Marsaillesből Oroszországba utazik, útközben Bukaazur. Az ég elveszti szeplőit, amik a nap sugaraitól rügyeztek ki és zavartalanul kékké válik, mint a keleti zafir. A szemhatáron a romba dőlt antik vízvezeték iveinek végtelenbe nyúló sora réten világít. És félkörű iveik alatt még mélyebben néz át az este ábrándos szeme. Egy parasztleány közeledett. Hosszúnyakú, karcsú kőkorsót vitt a fején és ez a korsó egy hajszállal sem különbözött azoktól a vázáktól, amiket római múzeumokban láttam. Formájába a tojásvonalnak karcsú szépsége volt belelehelve. Az a könnyed ív-vonal, amivel a leány emelő jobb karja fölfelé gömbölyödött és kezefejének finom hajlása, amelylyel a korsó fülét fogta, öntudatlanul harmonizált és kiegészült azzal a vonallal, amivel a leány bal karja aláhanyatlott. Csípőjének ildomos, alig észrevehető ringága, karcsú derekának hajlékonysága mintegy elárulták, hogy csakis formás alsó teste és lába lehet. Mezítelen lábafeje, amely cipőt sohasem ismert, teljesen kifejlett pompájában, párnásan, szabadon, egyformán nőtt ujjakkal villant elő. Ritmus volt minden lépése, amelyet testének vonalai harmonikusan követtek. Önkénytelenül a Rafael szép vízhordó nőjét juttatta eszembe, aki a Vatikán híres „Incendio del Borgo" freskóján a tökéletes szépség nyugodtságával és hidegségével lépked, mikor körülötte a tűzvésztől megrettent őrjöngő emberek futkosnak össze-vissza. A leány odalépett a pásztorhoz és megkínálta a korsó vízzel, amelyet az imént mért a néhány ezer éves ciszternából.. A Hogy Lovicot, egyikét a legfontosabb vasúti gócpontoknak Észak-Lengyelországban, a Morgen altábornagy parancsnoksága alatt harcoló vitéz csapataink elfoglalták, azt a német jelentések nem hangsúlyozták eléggé nyomatékopásztor megtörülte a száját, az ajkához emelte a korsót és ahogy ivott belőle, abban szinte hadvezéri méltóság volt. Hallgatag, ritkaszavu férfi volt a pásztor. Nem az élénk latin fajból való volt, hanem abból a mély és titokzatos népből, amelyet a rómaiak etruszknak neveztek és amelynek nyelvét, származását még ma sem ismerjük teljesen, hacsak igazat nem adunk Jules Martha párisi tudósnak, aki a zágrábi múzeum egy múmia-polyájának tuszk föliratát a magyar nyelv segítségével olvasta el. Mint valami ritkafényű kárbunkulus lobogott a pásztor szeme és beszédes némasággal tapadt a vízhordó leányra, aki a felesége vagy kedvese lehetett (pásztornál ezt sohasem lehet tudni). Az a mód, ahogy a vízhordó némbert nézte, elárulta, hogy az ő számára a nagy mindenséget ez a parasztnő jelenti és benne tükröződik a számára az egész világ. Ez a pillantás lágy és simogató volt, mint a balzsam, de éles és szinte suhogó is tudott lenni, mint a kard. ... Az országút felöl porfelhő kerekedett, amelyet rózsaszínűre pirosított az alkonyodó nap. A porfelhőből érctárgyak fényei villantak elő, bajonettek hegye, rézgömbok csillogása és mi egyéb. Ahogy a porfelhő közeledett, mind élesebbé váltak benne az alacsony alakok, akik apró, szapora lépésekkel közeledtek. Nincs furcsább és fantasztikusabb látvány, mint amikor egy zászlóalja bersagliere vonul el az ember szeme előtt. Sürű, leomló, fényes kakastollal ékes kalpagjuk ,vidáman, viharosan táncol és a 3