Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 69. (12,641.) szára. Szerda, március 10. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon József 62 96 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy bóra 2 „ 80 „ Egyes szám­ára helybe­n, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 21 ik oldalon olvasható. Konstantin és nemzete, Zaimisz­­Sándor huszonnégy órai meg­gondolási idő után visszaadta királyának a megbizatást, nem vállalhatta a k­abinetalakí­tást, mert az elkeseredett Venizelosz kilá­tásba helyezte, hogy párthíveivel a kamará­ban heves ellenzéke lesz az új kormánynak. A király azonban nem esett zavarba; pilla­­­natra sem jutott eszébe, hogy visszahívja Venizeloszt. Megbízott egy másik görögöt a kabinetalakítással, Gunárisz nevezetűt, aki­ről hamarjában csak azt tudjuk, hogy pénz­ügyminiszter volt a Theotokiszí-kabinet­ben. Theotokiszról pedig épen most azt ol­vashatjuk a párisi lapok Görögország miatt kesergő hírei között, hogy mint Korfu kép­viselője, több ízben üdvözölte ott Vilmos császárt és köztudomás szerint lelkes tiszte­lője a németek uralkodójának. Ha tehát megint Venizeloszon múlnék, a Theotokisz­kabinet volt pénzügyminiszterének, Guná­t­isznak az előélete épenséggel nem nyújta­na az entente szempontjából megnyugtató qualifikációt arra, hogy most ő alakítsa meg Görögország új kabinetjét. Szerencse — Görögország szerencséje — hogy Konstantin király nem engedi ma­a­gát sem Venizelosztól, sem az entente plety­káitól befolyásoltatni. Hiszen ha már en­tente-pletykáról van szó, akkor az elmúlt évben Korfuban Konstantin király talál­kozott Vilmos­ császárral, akinek különben rokona is s hozzá még: ereiben nem is tiszta görög, hanem dán vér folyik. Konstantin király azonban úgy érzi, hogy ettől még nemzetének igazán hiú uralkodója és vezére lehet, ha kell, akár a krétai Venizeloszszal szemben is. Bizonyos, hogy az angol pénzzel és a krétai álo­­mférfiú határtalan ambíciójával megfertőzött Görögország előtt Konstantin király pillanatnyilag kockára tette a maga népszerűségét is. De nincs az uralkodói bölcseségnek nagyobb értékmérője, mint az, ha a ma népszerűségét képes cserébe adni népe végső boldogságáért. S a nép azután, amely félrevezetettségének tudatára ébred, annál nagyobb hálával és szeretettel övezi később királyát, akinek a legsúlyosabb pil­lanatokban helyén volt az esze s akaratához rendületlenül tudott ragaszkodni, még an­nak az árán is, hogy a népe szívét magával szemben nem találta egészen a helyén. Kon­stantin király pillanatnyi népszerűségét, ha az entente örömmel is látja kockán fo­rogni, minden lövés, amely a Dardanellák erődeit hiába ostromolta, közelebb visz ahhoz a másik pillanathoz, amikor az egész görögség boldogan fogja konstatálni. Kon­stantinnak volt igaza, mikor bölcs orvosként tette a kezét nemzete pulzusára s ugy szá­molt, hogy ezt a nemzetet most nem szabad magára hagynia, mert a szíve most lázasab­ban lüktet, semhogy át lehetne engedni sa­ját akarata követésének. Nem azért, mert Konstantin rokona a német császárnak, nem azért, mert ereiben dán vér folyik, hanem azért, mert a görög­ség higgadtan fölfogott nemzeti érdekei számára ebben a pillanatban ő tartja magát a leghívebb szolgának. Megkérdezte a vezér­kari főnököt és attól azt a tanácsot kapta, hogy Görögország katonailag nincs felké­szülve arra, hogy semlegességét feladhatná. Megkérdezte volt minisztereit és azt a ta­nácsot kapta tőlük, hogy Görögország gaz­dasági helyzete sem engedi meg, hogy a balkáni háború még be sem hegedt sebeivel rohanjon neki egy új háborúnak. " S ezek után megkérdezte a saját lelkiismeretét: szabad-e kitennie nemzetét a beavatkozás fölötte bizonytalan eshetőségeinek. Az en­tente sajtója fanyarul, de tovább csábítva küldi az üzenetet Athén felé: „A helléniz­mus sokkal jobban föl­virágzott,­ semhogy megengedhetné magának a luxust, hogy a tévedések politikájában elpusztuljon". Kon­stantin király valóban úgy érzi, hogy a hel­lénizmus nem engedheti meg magának azt a luxust, amit egy józan görög újság máris így jellemez: „A király elutasította magától az angol csábítást, amely az ágyútöltelék szerepét, indus szerepet szánt a görögség­nek is a Dardanelláknál". A hellének nem indusok, így érezhette Konstantin is, aki a görögök királyának és nem­ indus maharadzsának tudja magát. Nem azért, mert Vilmos császár rokona, hanem azért, mert­ a kellő pillanatban fölis­merte nemzete teherbírását s elvonultatta maga előtt biztató múltját, biztos jelenét és bizonytalan jövőjét. Nem vérségi érdek, gazdasági, katonai és nemzeti érdek láttat­ta be vele, hogy a Balkánon tovább is azt a politikát kell folytatnia, amely a rokonsá­got legfölebb a semleges Románia és Bul­gária politikájával tartja. S erre a rokon­ságra a Dardanellák és Konstantinápoly eleste egyforma csapással nehezednek. Visszavert orosz támadások az egész fronton. Augusztávtól keletre, Lomzától északkeletre, Ravától északra, Novomiastétől észak­nyugatra és a Kárpátokban meghiúsultak az oroszok előretörési kísérletei. — A németek sikeres harcai Prasznyisztől északnyugatra és nyugatra. — A németek 5550 foglya. — Térnyerésünk Gorlicénél. — 600 fogoly a Kárpátokban. — A Dardanellák sikertelen bombázása. — Angol vereség a Perzsa öbölnél. Két szempontból is jellemző ez az orosz felfogás. Először abból, hogy, mint említettük, egy látszólagos orosz offenzíva idején is az ellenség haditervét látják kész­nek Pétervárott és nem Nikolajevicsét. Má­ befejezett már. A mai hivatalos jelentések Augusztov- re az egész keleti harctérre teljesen érett és tól Lupkovig, a Bobr folyótól a Kárpátokig, újabb orosz támadások meghiúsulásáról ad­nak hírt. A kárpáti arcvonalon ott is, ahol az oroszok túlerejével kellett megküzdenünk, helyt állottunk, a nyugatgaliciai fronton, Gorlice környékén, az oroszok támadásaival szemben ugyancsak meg tudtuk tartani a visszafoglalt területet, Lengyelországban, Lopusznótól délre, tehát a Przedborz—Kiel­ce-vonalnak körülbelül a közepén, szintén visszavertük az oroszok támadását, éppúgy, mint a németek, akiknek ellenállásán Bává­tól északra és Novomiasztótól északnyugatra tört meg az orosz előnyomulás. S a német sikerek folytatódtak azután a frontnak a Visztulától északra fekvő részén is, a prasz­nyszi, lomzai, augusztovi ü­tközet-szakaszo­kon az oroszok mindenütt kudarcot vallot­tak s mindenütt foglyokat hagytak hátra; a tegnapi napon ismét több mint 6000 orosz harcos tette le a fegyvert a Bohrtól a Kár­pátokig húzódó arcvonalon, holott tegnap is csaknem mindenütt az oroszok voltak a támadók. S a jelenlegi orosz harctéri helyzetben talán éppen az a legérdekesebb, hogy noha végig az egész fronton az oroszok támadnak, ebben az általános offenzívájukban nincsen semmi tervszerűség, hacsak olyan értelem­ben nem, hogy offenzívájukkal a szövetsége­sek haditervének végrehajtását akarják megzavarni. S mialatt az oroszok az egész fronton előretörésekkel kísérleteznek, otthon az orosz katonai szakértők egyszerűen meg­állapítják, hogy a németek hadműveleti terv* A mai Hofer-jelentés néhány meleg sorban külön is szükségesnek tartja, hogy a Kárpátokban harcoló katonáinknak di­csérettel adózzék a rettenetes terep- és idő­járási nehézségek ellenére érvényesülő pá­ratlan harckészségükért. Határtalan elisme­réssel nyugtázza minden egyes harcos mun­káját Höfer altábornagy s bizonyos, hogy a Néhány nap előtt az angol sajtóban olvashattuk az ideges találgatást, hátha Hindenburgnak eszébe jutna, hogy a francia harctérre jöjjön vendégszerepelni? Attiláig kell visszamenni, hogy az ember a rettegésnek hasonló lelkiállapotára bukkanjon. Mi ehhez képest az, hogy Zeppelin jön, vagy a német tengeralattjáró jön, vagy a negyvenkettes jön, mikor a nyugati hadviselőkön kint a hideg verejték annak az esélynek a latolga­tásakor, hogy ő is eljöhet még egyszer egész rettenetes életnagyságában: Hindenburg marsall! A Festi Hírlap mai száma 24 oldal.

Next