Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-10 / 69. szám
Budapest, 1915. XXXVII. évfolyam, 69. (12,641.) szára. Szerda, március 10. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körút 1. Telefon József 62 96 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy bóra 2 „ 80 „ Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 21 ik oldalon olvasható. Konstantin és nemzete, ZaimiszSándor huszonnégy órai meggondolási idő után visszaadta királyának a megbizatást, nem vállalhatta a kabinetalakítást, mert az elkeseredett Venizelosz kilátásba helyezte, hogy párthíveivel a kamarában heves ellenzéke lesz az új kormánynak. A király azonban nem esett zavarba; pillanatra sem jutott eszébe, hogy visszahívja Venizeloszt. Megbízott egy másik görögöt a kabinetalakítással, Gunárisz nevezetűt, akiről hamarjában csak azt tudjuk, hogy pénzügyminiszter volt a Theotokiszí-kabinetben. Theotokiszról pedig épen most azt olvashatjuk a párisi lapok Görögország miatt kesergő hírei között, hogy mint Korfu képviselője, több ízben üdvözölte ott Vilmos császárt és köztudomás szerint lelkes tisztelője a németek uralkodójának. Ha tehát megint Venizeloszon múlnék, a Theotokiszkabinet volt pénzügyminiszterének, Gunátisznak az előélete épenséggel nem nyújtana az entente szempontjából megnyugtató qualifikációt arra, hogy most ő alakítsa meg Görögország új kabinetjét. Szerencse — Görögország szerencséje — hogy Konstantin király nem engedi maagát sem Venizelosztól, sem az entente pletykáitól befolyásoltatni. Hiszen ha már entente-pletykáról van szó, akkor az elmúlt évben Korfuban Konstantin király találkozott Vilmos császárral, akinek különben rokona is s hozzá még: ereiben nem is tiszta görög, hanem dán vér folyik. Konstantin király azonban úgy érzi, hogy ettől még nemzetének igazán hiú uralkodója és vezére lehet, ha kell, akár a krétai Venizeloszszal szemben is. Bizonyos, hogy az angol pénzzel és a krétai álomférfiú határtalan ambíciójával megfertőzött Görögország előtt Konstantin király pillanatnyilag kockára tette a maga népszerűségét is. De nincs az uralkodói bölcseségnek nagyobb értékmérője, mint az, ha a ma népszerűségét képes cserébe adni népe végső boldogságáért. S a nép azután, amely félrevezetettségének tudatára ébred, annál nagyobb hálával és szeretettel övezi később királyát, akinek a legsúlyosabb pillanatokban helyén volt az esze s akaratához rendületlenül tudott ragaszkodni, még annak az árán is, hogy a népe szívét magával szemben nem találta egészen a helyén. Konstantin király pillanatnyi népszerűségét, ha az entente örömmel is látja kockán forogni, minden lövés, amely a Dardanellák erődeit hiába ostromolta, közelebb visz ahhoz a másik pillanathoz, amikor az egész görögség boldogan fogja konstatálni. Konstantinnak volt igaza, mikor bölcs orvosként tette a kezét nemzete pulzusára s ugy számolt, hogy ezt a nemzetet most nem szabad magára hagynia, mert a szíve most lázasabban lüktet, semhogy át lehetne engedni saját akarata követésének. Nem azért, mert Konstantin rokona a német császárnak, nem azért, mert ereiben dán vér folyik, hanem azért, mert a görögség higgadtan fölfogott nemzeti érdekei számára ebben a pillanatban ő tartja magát a leghívebb szolgának. Megkérdezte a vezérkari főnököt és attól azt a tanácsot kapta, hogy Görögország katonailag nincs felkészülve arra, hogy semlegességét feladhatná. Megkérdezte volt minisztereit és azt a tanácsot kapta tőlük, hogy Görögország gazdasági helyzete sem engedi meg, hogy a balkáni háború még be sem hegedt sebeivel rohanjon neki egy új háborúnak. " S ezek után megkérdezte a saját lelkiismeretét: szabad-e kitennie nemzetét a beavatkozás fölötte bizonytalan eshetőségeinek. Az entente sajtója fanyarul, de tovább csábítva küldi az üzenetet Athén felé: „A hellénizmus sokkal jobban fölvirágzott, semhogy megengedhetné magának a luxust, hogy a tévedések politikájában elpusztuljon". Konstantin király valóban úgy érzi, hogy a hellénizmus nem engedheti meg magának azt a luxust, amit egy józan görög újság máris így jellemez: „A király elutasította magától az angol csábítást, amely az ágyútöltelék szerepét, indus szerepet szánt a görögségnek is a Dardanelláknál". A hellének nem indusok, így érezhette Konstantin is, aki a görögök királyának és nem indus maharadzsának tudja magát. Nem azért, mert Vilmos császár rokona, hanem azért, mert a kellő pillanatban fölismerte nemzete teherbírását s elvonultatta maga előtt biztató múltját, biztos jelenét és bizonytalan jövőjét. Nem vérségi érdek, gazdasági, katonai és nemzeti érdek láttatta be vele, hogy a Balkánon tovább is azt a politikát kell folytatnia, amely a rokonságot legfölebb a semleges Románia és Bulgária politikájával tartja. S erre a rokonságra a Dardanellák és Konstantinápoly eleste egyforma csapással nehezednek. Visszavert orosz támadások az egész fronton. Augusztávtól keletre, Lomzától északkeletre, Ravától északra, Novomiastétől északnyugatra és a Kárpátokban meghiúsultak az oroszok előretörési kísérletei. — A németek sikeres harcai Prasznyisztől északnyugatra és nyugatra. — A németek 5550 foglya. — Térnyerésünk Gorlicénél. — 600 fogoly a Kárpátokban. — A Dardanellák sikertelen bombázása. — Angol vereség a Perzsa öbölnél. Két szempontból is jellemző ez az orosz felfogás. Először abból, hogy, mint említettük, egy látszólagos orosz offenzíva idején is az ellenség haditervét látják késznek Pétervárott és nem Nikolajevicsét. Má befejezett már. A mai hivatalos jelentések Augusztov- re az egész keleti harctérre teljesen érett és tól Lupkovig, a Bobr folyótól a Kárpátokig, újabb orosz támadások meghiúsulásáról adnak hírt. A kárpáti arcvonalon ott is, ahol az oroszok túlerejével kellett megküzdenünk, helyt állottunk, a nyugatgaliciai fronton, Gorlice környékén, az oroszok támadásaival szemben ugyancsak meg tudtuk tartani a visszafoglalt területet, Lengyelországban, Lopusznótól délre, tehát a Przedborz—Kielce-vonalnak körülbelül a közepén, szintén visszavertük az oroszok támadását, éppúgy, mint a németek, akiknek ellenállásán Bávától északra és Novomiasztótól északnyugatra tört meg az orosz előnyomulás. S a német sikerek folytatódtak azután a frontnak a Visztulától északra fekvő részén is, a prasznyszi, lomzai, augusztovi ütközet-szakaszokon az oroszok mindenütt kudarcot vallottak s mindenütt foglyokat hagytak hátra; a tegnapi napon ismét több mint 6000 orosz harcos tette le a fegyvert a Bohrtól a Kárpátokig húzódó arcvonalon, holott tegnap is csaknem mindenütt az oroszok voltak a támadók. S a jelenlegi orosz harctéri helyzetben talán éppen az a legérdekesebb, hogy noha végig az egész fronton az oroszok támadnak, ebben az általános offenzívájukban nincsen semmi tervszerűség, hacsak olyan értelemben nem, hogy offenzívájukkal a szövetségesek haditervének végrehajtását akarják megzavarni. S mialatt az oroszok az egész fronton előretörésekkel kísérleteznek, otthon az orosz katonai szakértők egyszerűen megállapítják, hogy a németek hadműveleti terv* A mai Hofer-jelentés néhány meleg sorban külön is szükségesnek tartja, hogy a Kárpátokban harcoló katonáinknak dicsérettel adózzék a rettenetes terep- és időjárási nehézségek ellenére érvényesülő páratlan harckészségükért. Határtalan elismeréssel nyugtázza minden egyes harcos munkáját Höfer altábornagy s bizonyos, hogy a Néhány nap előtt az angol sajtóban olvashattuk az ideges találgatást, hátha Hindenburgnak eszébe jutna, hogy a francia harctérre jöjjön vendégszerepelni? Attiláig kell visszamenni, hogy az ember a rettegésnek hasonló lelkiállapotára bukkanjon. Mi ehhez képest az, hogy Zeppelin jön, vagy a német tengeralattjáró jön, vagy a negyvenkettes jön, mikor a nyugati hadviselőkön kint a hideg verejték annak az esélynek a latolgatásakor, hogy ő is eljöhet még egyszer egész rettenetes életnagyságában: Hindenburg marsall! A Festi Hírlap mai száma 24 oldal.