Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

hadvezetőség e szubjektív megnyilatkozásá­nak sem a további harckészség, sem a fe­gyelem kárát vallani nem fogja. Hiszen a katonai fegyelem mintahadserege, a német, sem tudott elzárkózni az elől, hogy a Kár­pátokban harcoló német katonák ember­fölötti küzdelmét külön is kiemelje. Néhány nap előtt olvashattuk a Wolff-ügynökség­nek a német főhadiszállásról írt három köz­leményében, hogy a német katonák mily odaadással harcolnak a közös ellenség ellen a Kárpátokban, ahol az oroszon kívül a te­reppel és az időjárással, mint külön ellen­ségekkel is kell megküzdeniük. Amit a né­metek és amit a haditudósítók is már any­nyiszor megírtak, azt most az osztrák-ma­gyar hadvezetőség is hitelesíti. — Hat hónapja vagyok a fronton — mondta nemrég egy német tiszt a Pesti Hírlap haditudósítójának — Nam­urnál megsebesültem, az Yser-vonalon a legöldök­lőbb harcokban vettem részt, olyan ágyutűz­ben, amelyről emberi képzelet nem tud véle­ményt alkotni .. . Megvallom, mikor a Kár­pátokba vezényeltek, kissé felülről néztem a dolgokat. Azóta elmúlt négy hét és mondha­tom, egészen más szemmel nézem az esemé­nyeket. Tisztelet, becsület a magyar és osz­trák csapatoknak! Ezek a Kárpátok ördön­gös hegyek. Egészen másképp kell itt vere­kedni ...­­ A Kárpátok bizony ördöngös hegyek. És a Kárpátokban harcoló katonák mind megérdemlik a határtalan elismerést. Még ellenségünktől, az oroszoktól, sem lehet ezt a — de velük szemben már bizonyos szánako­zással vegyes — érzést megtagadni. A kü­lönbség az, hogy a németek és osztrákok tud­ják, hogy szövetségesük államhatárát védik a Kárpátokban, a magyarok érzik, hogy drága hazájuk földjét b­­­írják visszahódítani és biztosítani minden jövőbeli ellenséges be­töréssel szemben . . . Csak az orosz baka nem tudja szegény, hogy mi a rációja an­nak az őrületnek, amely azt követeli tőle, hogy a Kárpátokban lehelje ki a lelkét, ezer-és ezer kilométerre otthonától, olyan földön, amelyet sohasem mondhat el a magáénak semmilyen kései orosz ivadék.­­ Azokból az orosz podgyászokból, ame­lyeket a tizedik orosz hadsereg pusztulása­kor zsákmányoltak a németek, mára ismét napfényre került néhány orosz napiparancs. Közöttük az egyik a német fogságba­ esés­től riasztja el az oroszokat s a lelkükre köti, hogy ne higgjenek azoknak a leveleknek, amelyeket fogságba jutott társaiktól kap­nak s amelyekben a német bánásmód dicsé­retét olvashatják. Egy másik napiparancs viszont a fogságba jutott német tisztekkel való legridegebb bánásmódot rendeli el. Ez a két napiparancs, különösen így egymás mellett, megint gyönyörűen bevilágít az oroszok lelki muníciót rejtegető podgyá­szába. De a legérdekesebb a harmadik napi­parancs, illetőleg e parancshoz fűzött ma­gyarázata a német fogságba jutott oroszok­nak. A visszavonuló orosz csapatok azt a parancsot kapták, hogy azokat az ágyukat, amelyeket nem lehet elvinni, el kell ásni, a závárzatokat le­hell venni róluk s ha le­hetséges, a legközelebbi tóba kell sülyeszteni. A foglyok pedig elmondták, hogy a Kelet­poroszországban elásott nehéz ágyuk fölé fakereszteket szúrtak a földbe, hogy azt a látszatot keltsék, mintha katonasírok volná­nak ott. Fakeresztek az ágyuk sírjai fölött . . . Lehet, hogy csak azért, hogy a németek ne zavarják halotti álmukat, ne kelthessék új életre őket. De ebben a megható formában meg kell látni az ágyúnak azt a minden ka­tonában élő bajtársi szeretetét, amely a hideg csövet magához öleli, mikor zsákmá­nyul ejtette. S fakeresztet szúr fölébe, mi­kor elhagyja. Magyar katonákról hallottuk, hogy mikor a zsákmányolt ágyút elvették tőlük, sírva fakadtak a válás pillanatában. Az ágyúval szemben az orosz is gyöngéd, eltemeti, mint elesett bajtársát. Nem csoda, neki volt a legtöbb s ő vesztette el a legtöb­bet belőle. S vele együtt egész eddigi tüzér­ségi fölényét, sikereinek egyetlen titkát. Mert Ázsia új millió katonát adhat még, de új ezer ágyút bizony nehezebb már­ szerezni. * Mióta az angol és francia flotta pá­ratlan hévvel és gyanús buzgalommal hozzáfogott a Dardanellák ostromához, a világpolitika súlypontja a török tenger­szorosra helyeződött át. A hallatlan hajó­óriások messzehangzó bombái a végletekig megsürítették a világkrízis feszült légkörét. A világháború nyolcadik hónapjában még soha nem tapasztalt izgalom remegtette meg Európát; elállt a kishitű szívek dob­banása és a titokban, nyíltan, leplezetten, vagy leplezetlenül ellenünk agyarkodók ar­cán kigyuladt az örömpír. Az entente ajká­ról pedig kitört a diadalordítás. Mi történt azóta? Az angol és francia flotta két hét óta eredménytelenül bombázza a Dardanellá­kat. Az angol admiralitás, amely az ostrom első napjaiban meghirdette a diadalt, hogy a külső erődöket sikerült szétrombolnia, később maga is kénytelen volt beismerni, hogy három hajója megsérült. A külső erő­dök szétrombolásának legendájából pedig az a valóság jegecesedett ki, hogy a hatvan egységből álló flottának csakugyan sikerült átmenetileg elhallgattatnia néhány török üteget, amelyeket a külső erődök körzetén kívül helyeztek el, de ezeket az ütegeket is helyreállították a törökök. A nagy diadal­mámorból kijózanodva, az angol lapok bűn­bánóan hamut hintenek a fejükre és nem győzik eléggé inteni a közvéleményt: ne reméljen gyors sikert a Dardanelláknál, amelyeknek a meghódítása rendkívüli fá­radságot és rendkívüli áldozatokat követel. Az örömrivalgást elhalkították a török erő­dök ágyúi. Vén erődök mögül a török vitéz­ség igen eredményes munkát végzett. És a háttérben még ott leselkednek a modern erő­dítmények, az új építmények, amelyeket már a békeidőben Konstantinápolyban kémkedő angol tengerészeti különítmény eltávozása óta titokban építettek, német mintára, német rendszer szerint. Ez a Dardanellák problémájának ka­tonai oldala. Az entente kudarca nyilván­való. És a diplomácia kulisszái hogyan fes­tenek? Az udvarlókat itt is kikosarazták. A három kikent, kifent gavallér, Oroszor­szág, Anglia és Franciaország hevesen es­dekeltek . PESTI HÍRLAP 3915. március 10., szerda. A Dardanellák előtt adig tovább rögnek az ágyuk. A kikosarazott lovagok alaposan szilajkodnak és közben szaporán akad dolguk a hajójavító dokkoknak * . Az orosz harctér Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott március 9-én délben. Érkezett este 6 óra 300 perckor. Arcvonalunkon a Visztulá­tól északra a heves ágyuharc tegnap is tartott. Lopusznától délre az orosz támadásokat köny­nye­szerrel visszavertük. Előretörésünk Gorlice környékén ismét szaporította foglyaink számát. Az elhódított állá­sokat mindenütt megtartottuk annak ellenére, hogy az ellenség azok visz­szafoglalását több izben megkísé­relte. A kárpáti arcvonalon szakadat­lanul ismétlődnek az ellenség táma­dásai, amelyeket aszerint, amint a csapatok fejlődése lehetséges, hol erősebb, hol alárendeltebb erőkkel hajtanak végre. Így tegnap is az el­lenségnek súlyos veszteségeket okoz­va, több helyen visszavertük a hevesen támadó oroszokat, akik egé­szen torlaszainkig hatoltak. Ezekben a harcokban az ellenségnek ismét 600 embere maradt fogolyként ha­talmunkban. Az utóbbi napokban a Kárpátok­ban túlnyomóan uralkodó kedvezőt­len időjárás az ezen a harcvonalon

Next