Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-10 / 69. szám
hadvezetőség e szubjektív megnyilatkozásának sem a további harckészség, sem a fegyelem kárát vallani nem fogja. Hiszen a katonai fegyelem mintahadserege, a német, sem tudott elzárkózni az elől, hogy a Kárpátokban harcoló német katonák emberfölötti küzdelmét külön is kiemelje. Néhány nap előtt olvashattuk a Wolff-ügynökségnek a német főhadiszállásról írt három közleményében, hogy a német katonák mily odaadással harcolnak a közös ellenség ellen a Kárpátokban, ahol az oroszon kívül a tereppel és az időjárással, mint külön ellenségekkel is kell megküzdeniük. Amit a németek és amit a haditudósítók is már anynyiszor megírtak, azt most az osztrák-magyar hadvezetőség is hitelesíti. — Hat hónapja vagyok a fronton — mondta nemrég egy német tiszt a Pesti Hírlap haditudósítójának — Namurnál megsebesültem, az Yser-vonalon a legöldöklőbb harcokban vettem részt, olyan ágyutűzben, amelyről emberi képzelet nem tud véleményt alkotni .. . Megvallom, mikor a Kárpátokba vezényeltek, kissé felülről néztem a dolgokat. Azóta elmúlt négy hét és mondhatom, egészen más szemmel nézem az eseményeket. Tisztelet, becsület a magyar és osztrák csapatoknak! Ezek a Kárpátok ördöngös hegyek. Egészen másképp kell itt verekedni ... A Kárpátok bizony ördöngös hegyek. És a Kárpátokban harcoló katonák mind megérdemlik a határtalan elismerést. Még ellenségünktől, az oroszoktól, sem lehet ezt a — de velük szemben már bizonyos szánakozással vegyes — érzést megtagadni. A különbség az, hogy a németek és osztrákok tudják, hogy szövetségesük államhatárát védik a Kárpátokban, a magyarok érzik, hogy drága hazájuk földjét bírják visszahódítani és biztosítani minden jövőbeli ellenséges betöréssel szemben . . . Csak az orosz baka nem tudja szegény, hogy mi a rációja annak az őrületnek, amely azt követeli tőle, hogy a Kárpátokban lehelje ki a lelkét, ezer-és ezer kilométerre otthonától, olyan földön, amelyet sohasem mondhat el a magáénak semmilyen kései orosz ivadék. Azokból az orosz podgyászokból, amelyeket a tizedik orosz hadsereg pusztulásakor zsákmányoltak a németek, mára ismét napfényre került néhány orosz napiparancs. Közöttük az egyik a német fogságba eséstől riasztja el az oroszokat s a lelkükre köti, hogy ne higgjenek azoknak a leveleknek, amelyeket fogságba jutott társaiktól kapnak s amelyekben a német bánásmód dicséretét olvashatják. Egy másik napiparancs viszont a fogságba jutott német tisztekkel való legridegebb bánásmódot rendeli el. Ez a két napiparancs, különösen így egymás mellett, megint gyönyörűen bevilágít az oroszok lelki muníciót rejtegető podgyászába. De a legérdekesebb a harmadik napiparancs, illetőleg e parancshoz fűzött magyarázata a német fogságba jutott oroszoknak. A visszavonuló orosz csapatok azt a parancsot kapták, hogy azokat az ágyukat, amelyeket nem lehet elvinni, el kell ásni, a závárzatokat lehell venni róluk s ha lehetséges, a legközelebbi tóba kell sülyeszteni. A foglyok pedig elmondták, hogy a Keletporoszországban elásott nehéz ágyuk fölé fakereszteket szúrtak a földbe, hogy azt a látszatot keltsék, mintha katonasírok volnának ott. Fakeresztek az ágyuk sírjai fölött . . . Lehet, hogy csak azért, hogy a németek ne zavarják halotti álmukat, ne kelthessék új életre őket. De ebben a megható formában meg kell látni az ágyúnak azt a minden katonában élő bajtársi szeretetét, amely a hideg csövet magához öleli, mikor zsákmányul ejtette. S fakeresztet szúr fölébe, mikor elhagyja. Magyar katonákról hallottuk, hogy mikor a zsákmányolt ágyút elvették tőlük, sírva fakadtak a válás pillanatában. Az ágyúval szemben az orosz is gyöngéd, eltemeti, mint elesett bajtársát. Nem csoda, neki volt a legtöbb s ő vesztette el a legtöbbet belőle. S vele együtt egész eddigi tüzérségi fölényét, sikereinek egyetlen titkát. Mert Ázsia új millió katonát adhat még, de új ezer ágyút bizony nehezebb már szerezni. * Mióta az angol és francia flotta páratlan hévvel és gyanús buzgalommal hozzáfogott a Dardanellák ostromához, a világpolitika súlypontja a török tengerszorosra helyeződött át. A hallatlan hajóóriások messzehangzó bombái a végletekig megsürítették a világkrízis feszült légkörét. A világháború nyolcadik hónapjában még soha nem tapasztalt izgalom remegtette meg Európát; elállt a kishitű szívek dobbanása és a titokban, nyíltan, leplezetten, vagy leplezetlenül ellenünk agyarkodók arcán kigyuladt az örömpír. Az entente ajkáról pedig kitört a diadalordítás. Mi történt azóta? Az angol és francia flotta két hét óta eredménytelenül bombázza a Dardanellákat. Az angol admiralitás, amely az ostrom első napjaiban meghirdette a diadalt, hogy a külső erődöket sikerült szétrombolnia, később maga is kénytelen volt beismerni, hogy három hajója megsérült. A külső erődök szétrombolásának legendájából pedig az a valóság jegecesedett ki, hogy a hatvan egységből álló flottának csakugyan sikerült átmenetileg elhallgattatnia néhány török üteget, amelyeket a külső erődök körzetén kívül helyeztek el, de ezeket az ütegeket is helyreállították a törökök. A nagy diadalmámorból kijózanodva, az angol lapok bűnbánóan hamut hintenek a fejükre és nem győzik eléggé inteni a közvéleményt: ne reméljen gyors sikert a Dardanelláknál, amelyeknek a meghódítása rendkívüli fáradságot és rendkívüli áldozatokat követel. Az örömrivalgást elhalkították a török erődök ágyúi. Vén erődök mögül a török vitézség igen eredményes munkát végzett. És a háttérben még ott leselkednek a modern erődítmények, az új építmények, amelyeket már a békeidőben Konstantinápolyban kémkedő angol tengerészeti különítmény eltávozása óta titokban építettek, német mintára, német rendszer szerint. Ez a Dardanellák problémájának katonai oldala. Az entente kudarca nyilvánvaló. És a diplomácia kulisszái hogyan festenek? Az udvarlókat itt is kikosarazták. A három kikent, kifent gavallér, Oroszország, Anglia és Franciaország hevesen esdekeltek . PESTI HÍRLAP 3915. március 10., szerda. A Dardanellák előtt adig tovább rögnek az ágyuk. A kikosarazott lovagok alaposan szilajkodnak és közben szaporán akad dolguk a hajójavító dokkoknak * . Az orosz harctér Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. Kiadatott március 9-én délben. Érkezett este 6 óra 300 perckor. Arcvonalunkon a Visztulától északra a heves ágyuharc tegnap is tartott. Lopusznától délre az orosz támadásokat könynyeszerrel visszavertük. Előretörésünk Gorlice környékén ismét szaporította foglyaink számát. Az elhódított állásokat mindenütt megtartottuk annak ellenére, hogy az ellenség azok viszszafoglalását több izben megkísérelte. A kárpáti arcvonalon szakadatlanul ismétlődnek az ellenség támadásai, amelyeket aszerint, amint a csapatok fejlődése lehetséges, hol erősebb, hol alárendeltebb erőkkel hajtanak végre. Így tegnap is az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva, több helyen visszavertük a hevesen támadó oroszokat, akik egészen torlaszainkig hatoltak. Ezekben a harcokban az ellenségnek ismét 600 embere maradt fogolyként hatalmunkban. Az utóbbi napokban a Kárpátokban túlnyomóan uralkodó kedvezőtlen időjárás az ezen a harcvonalon