Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-01 / 151. szám
cére, újabb hírek szerint négy nagyszerűen talált, és ezt bezzeg már nehezebb dolog lesz meghamisítani. * Az olasz háborúval kapcsolatosan néhány érdekes diplomáciai hírről is számot kell még adnunk. A konstantinápolyi olasz nagykövetet egy török tiszt inzultálta, a török nagyvezér azonban teljes elégtételt adott Garroni márkinak. Ebből a hirből végül hitelesen megállapítható, hogy Garroni még Konstantinápolyban van s így a török-olasz diplomáciai viszony még nem került törésre. Németország és Olaszország közt természetesen már teljes a diplomáciai szakítás. De jellemző a német császárra art az udvarias elhatározás, hogy mialatt Rómában a csőcselék rendőri asszisztencia mellett Bülow herceg pincéjét kirabolja, a császár elrendeli, hogy Bollatit, Olaszország volt berlini nagykövetét, hazautaztában Falkenhayn őrnagy, a német vezérkari főssök fivére, kisérje. S még egy, még ennél is érdekesebb hírünk van arról, hogy Németország a hitszegő olaszokkal milyen hideg lenézéssel bánik. A német hadügyminiszter rendeletére az összes hadköteles olaszoknak — a tisztek kivételével— megengedték, hogy hazájukba utazhassanak. Olaszországban pedig ezalatt szorgalmasan építik a koncentrációs táborokat, hogy internálják az Olaszországban rekedt összes osztrák és magyar állampolgárokat, akiknek a hazájukba való utazását a viszonosság alapján királyi dekrétummal megtiltották. Abból azonban, hogy Vilmos császár még a diplomáciai szakításban, sőt a szakítás után is Olaszországgal szemben ilyen fensőbbséges gesztusokat alkalmaz, egészen hibás dolog volna, ha az olaszok azt az illúziójukat táplálnák, hogy Németország fegyvereivel nem fognak szembekerülni a harctereken. Nem is szólva arról, hogy mikor a távoli Japán Csingtao miatt megüzente a háborút Németországnak, Ferenc József — holott a monarchia és Japán közt semmiféle érdekellentét nem forgott fenn — Japánnal annyira hadiállapotban levőnek tekintette magát, hogy a Németországgal való törhetetlen szövetségünk dokumentálására a Kaiserin Elisabeth hajót odaparancsolta a német fegyverek oldalára, mondjuk, nem is szólva erről, úgy tudjuk, Olaszországot arra, hogy a német és török fegyverekkel is találkoznia kelljen, már csak az ententetal kötött szerződése is kötelezi. Olaszországnak a Dardanellákhoz és a francia harctérre is kellene sereget küldenie, erre szerződésben adott ígéretet. Mindenesetre jellemző, hogy Olaszország eddig nem mert hadat üzenni sem Németországnak, sem Törökországnak s ha csak rajta múlnék, alighanem szívesen is szegné meg azt a szerződést is, amit az entente-tal kötött. Ilyenekben már gyakorlata van neki. A hétfői hivatalos jelentés első adata, hogy a tízan mentén tegnap már nem voltak komolyabb harcok. Az orosz ellenoffenzíva tehát a sieniavai részletsiker után, úgy látszik, egészen kifulladt. Ezzel szemben a mi offenzívánk Stryj vidékén ismét új lendületre kapott, Linsingen és Hoffmann csapatai több helységet rohammal elfoglaltak egy orosz üteggel egyetemben. Köztül Mackensen hadseregének a Szántól a Felső-Dnyeszterig húzódó arcvonala tovább harcol és egyre szűkebbre szorítja Przemysl körül a hálót. Ezúttal Przemysltől északra és délnyugatra támadtunk. Az északi irány — mint térképünk is szemlélteti — Przemyslnek Orzechovce és Dunkovieki nevű erődeire mutat, a délnyugati pedig Grochovcére. A mai Hofer-felentés már megemlíti a Dnyeszter felső folyásánál folyó harcokat is. Amióta a Dnyeszter felső folyásánál elértük Mzambort, a hivatalos jelentések újabb helységneveket a frontnak erről a szakaszáról, amely a Przemyslhez délkeletre álló arcvonal-szakaszunkhoz csatlakozik, nem hozott. It a Dnyeszterbe ömlő Strvnaz folyó felé irányul előnyomulásunk s hogy azt oroszoknak egész középgaliciai arcvonala itt tanúsítja a legnagyobb ellentállást, az magától értetődő. Szambortól vezet a legközelebbi út Lemberg felé. Hogy azonban az oroszok itt is elkészültek már a legroszszabb eshetőségre, azt a pétervári távirati ügynökségnek az a hivatalos közleménye bizonyítja, hogy a lembergi orosz főkormányzóság a határszéli Brodyba tette át székhelyét. A középgaliciai csata még folyik, de az oroszok már szedegetik a sátorfájukat Kelet-Galíciában is. Május 10-ikén közölte a német nagy főhadiszállás, hogy a nyugati harctéren a franciák és angolok, nyilván galíciai sikereink ellensúlyozására, nagy offenzívát kezdtek meg a Lille—Arras-vonalon. Az ellenség ezen az arcvonalon, amely légvonalban negyven kilométer terjedelmű, az ott állott erőket legalább négy hadtesttel erősítette meg. Az ellenség kitűzött célja az volt, hogy a németek frontját áttörjék és megkezdjék azt a nagyszabású hadműveletet, amelyet az egész télen át hangoztattak French és Joffre, a németek kiűzését Belgiumból és Franciaországból. Nagyszabású francia offenzívák alkalmával a harcra rendelt hadsereg parancsnoka hadparancsot szokott kiadni. A Lille—Arras közötti offenzívára vonatkozó hadparancsot, szokáséhoz híven, közölte a német legfőbb hadvezetőség. A parancsnokló francia tábornok azt közölte csapataival, hogy a franciák és angolok négyszerte erősebbek a németeknél és épen ezért a nagy támadás megindításánál nem lövészárkok elfoglalásáról van szó, hanem arról, hogy meg kell verni az ellenséget. „Ha meg nem vertük az ellenséget, semmit sem értünk el" hirdette a francia tábornok. És május 11-ike óta a támadó angol és francia hadsereg semmit sem ért el. Megkezdte az offenzívát a St.Laurent—Neuville Carency — Ablain — Vermelles — Givenchy — Pitchebourg — Fleurbaix között elhelyezkedett német arcvonal elleni (Givenchy, amely térképünkön nincs föltüntetve, La Basséetől körülbelül négy kilométernyire fekszik nyugatra.) Mindössze annyi eredményt tudott elérni, hogy a németek, mint azt a legfőbb hadvezetőség május 13-án közölte, kénytelenek voltak a fenyegető átkarolás miatt Carency és Ablain helységeket kiüríteni és állásaikat kissé hátrább vonni. Azóta a német hivatalos jelentések állandóan a Neuve -Chapelle, Givenchy, a Loretto magaslat és Souchez ellen megkísérelt ellenséges támadások visszaveréséről adtak hírt, közben gyakran említették föl az ellenség súlyos veszteségeit.A Loretto-magaslat Ablain és Souchez között van, legmagasabb pontja 165 méter. Nyilvánvaló, hogy a franciák és angolok nagy erőfeszítéseik és négyszeres túlerejük ellenére sem tudtak eredményt elérni. A nagy harcok május vége felé kezdődtek meg. Május 26-án közli a német hivatalos jelentés, hogy a Loretto-magaslat ellen a franciák nagy, mélybe tagozott támadást kezdtek,amely teljesen meghiúsult. Soucheztől délre a több ízben megkísérelt ellenséges támadások teljesen összeomlottak. Május 27-én a franciák Vermelles és a Loretto-magaslat között megismételték áttörési kísérleteiket, igen nagy erőket vezényeltek rohamra, a támadókat azonban mindenütt visszavetették. A német hivatalos jelentés megemlíti, hogy a német árkok előtt szokatlanul nagy száma fekszik a francia halottaknak. Május 28-án a franciák megismételték a Loretto-magaslat elleni támadásukat, de hasztalan. Május 29-én a franciák a Bethune és Souchez között kujzódó műút mentén nagy tömegekkel támadtak, de érzékeny veszteségeik mellett az egész vonalon visszaverték őket. Május 30-án aránylagos nyugalom volt. A Snai május 31-iki német hivatalos jelentés közlése szerint a franciák Arrastól északra újra megkísérelték a német arcvonal áttörését. Órák hosszat tartó tüzérségi előkészítés után megkezdődött a franciák nagy rohama és — mint a német legfőbb hadvezetőség közli, — rajnai és bajor ezredek vitéz- Ountówicit) IjkcuKa Zurawiíí L?cowni* Upowicl KynJLO-.vC] JaVsmanics \luciycí Hrmui ie?ingfi@ IwSe? "ZinimrSi IMUMMJi •Iwivmav 9 \ 'isrs» % ««4 aJÜ i! Y; í*ní/>tt Puisnof iímenKéres Marvíite tiMjrts/^3 HM<fcr-<íin •puttnt', JjSeuvaf, Fayrnw. aiAüBj eaM 1 Dsfín'tií-i ,fKssnf.i*í / .i MlSIn isB-lieis^ Uu^l'Hbj trtttt iMtmelt ftnnMib Wlííí* PESTI HÍRLAP 1915 "JuniUS T., kedd.