Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-01 / 151. szám

cére, újabb hírek szerint négy nagyszerűen talált, és ezt bezzeg már nehezebb dolog lesz meghamisítani. * Az olasz háborúval kapcsolatosan né­hány érdekes diplomáciai hírről is számot kell még adnunk. A konstantinápolyi olasz nagykövetet egy török tiszt inzultálta, a tö­rök nagyvezér azonban teljes elégtételt adott Garroni márkinak. Ebből a hirből vé­gül hitelesen megállapítható, hogy Garroni még Konstantinápolyban van s így a tö­rök-olasz diplomáciai viszony még nem ke­rült törésre. Németország és Olaszország közt ter­mészetesen már teljes a diplomáciai szakí­tás. De jellemző a német császárra art az udvarias elhatározás, hogy mialatt Rómában a csőcselék rendőri­ asszisztencia mellett Bü­­low herceg pincéjét kirabolja, a császár el­rendeli, hogy Bollatit, Olaszország volt ber­lini nagykövetét, hazautaztában Falken­­hayn őrnagy, a német vezérkari főssök fivé­re, kisérje. S még egy, még ennél is érdeke­sebb hírünk van arról, hogy Németország a hitszegő olaszokkal milyen hideg lenézéssel bánik. A német hadügyminiszter rendeleté­re az összes hadköteles olaszoknak — a tisz­tek kivételével­­— megengedték, hogy­ ha­zájukba utazhassanak. Olaszországban pe­dig ezalatt szorgalmasan építik a koncentrá­ciós táborokat, hogy internálják az Olasz­országban rekedt összes osztrák és magyar állampolgárokat, akiknek a hazájukba való utazását a viszonosság alapján királyi de­krétummal megtiltották. Abból azonban, hogy Vilmos császár még a diplomáciai szakításban, sőt a sza­kítás után is Olaszországgal szemben ilyen fensőbbséges gesztusokat alkalmaz, egészen hibás dolog volna, ha az olaszok azt az illú­ziójukat táplálnák, hogy Németország fegy­vereivel nem fognak szembekerülni a harc­tereken. Nem is szólva arról, hogy mikor a távoli Japán Csingt­ao miatt megüzente a háborút Németországnak, Ferenc József — holott a monarchia és Japán közt semmiféle érdekellentét nem forgott fenn — Japán­nal annyira hadiállapotban levőnek tekin­tette magát, hogy a Németországgal való törhetetlen szövetségünk dokumentálására a Kaiserin Elisabeth hajót odaparancsolta a német fegyverek oldalára,­­ mondjuk, nem is szólva erről, úgy tudjuk, Olaszországot arra, hogy a német és török fegyverekkel is találkoznia kelljen, már csak az entente­tal kötött szerződése is kötelezi. Olaszor­szágnak a Dardanellákhoz és a francia harc­térre is kellene sereget küldenie, erre szer­ződésben adott ígéretet. Mindenesetre jel­lemző, hogy Olaszország eddig nem mert hadat üzenni sem Németországnak, sem Tö­rökországnak s ha csak rajta múlnék, alig­hanem szívesen is szegné meg azt a szerző­dést is, amit az entente-tal kötött. Ilyenek­ben már gyakorlata van neki.­­ A hétfői hivatalos jelentés első adata, hogy a tízan mentén tegnap már nem voltak komolyabb harcok. Az orosz ellenoffenzíva tehát a sieniavai részletsiker után, úgy lát­szik, egészen kifulladt. Ezzel szemben a mi offenzívánk Stryj vidékén ismét új lendü­letre kapott, Lin­singen és Hoffmann csapa­tai több helységet rohammal elfoglaltak egy orosz üteggel egyetemben. Köztül Macken­s­en hadseregének a Szántól a Felső-Dnyesz­terig húzódó arcvonala tovább harcol és egy­re szűkebbre szorítja Przemysl körül a há­lót. Ezúttal Przemy­sltől északra és délnyu­gatra támadtunk. Az északi irány — mint térképünk is szemlélteti — Przemyslnek Or­zechovce és Dunkovieki nevű erődeire mu­tat, a délnyugati pedig Grochovcére. A m­ai Hofer-felen­tés már megemlíti a Dnyeszter felső folyásánál folyó harco­kat is. Amióta a Dnyeszter felső folyásánál elértük Mzambort, a hivatalos jelentések újabb helységneveket a frontnak erről a szakaszáról, amely a Przemyslhez délkeletre álló arcvonal-szakaszunkhoz csatlakozik, nem hozott. It a Dnyeszterb­e ömlő Strvnaz folyó felé irányul előnyomul­ásunk s hogy azt oroszoknak egész középgaliciai arc­vonala itt tanúsítja a legnagyobb ellentállást, az magától értetődő. Szambortól vezet a leg­közelebbi út Lem­berg felé. Hogy azonban az oroszok itt is elkészültek már a legrosz­szabb eshetőségre, azt a pétervári távirati ügynökségnek az a hivatalos közleménye bizonyítja, hogy a lembergi orosz főkor­mányzóság a határszéli Brodyba tette át székhelyét. A középgaliciai csata még fo­lyik, de az oroszok már szedegetik a sátor­fájukat Kelet-Galíciában is.­­ Május 10-ikén közölte a német nagy főhadiszállás, hogy a nyugati harctéren a franciák és angolok, nyilván galíciai sike­reink ellensúlyozására, nagy offenzívát kezdtek meg a Lille—Arras-vonalon. Az ellenség ezen az arcvonalon, amely légvo­nalban negyven kilométer terjedelmű, az ott állott erőket legalább négy hadtesttel erősí­tette meg. Az ellenség kitűzött célja az volt, hogy a németek frontját áttörjék és meg­kezdjék azt a nagyszabású hadműveletet, amelyet az egész télen át hangoztattak French és Joffre, a németek kiűzését Bel­giumból és Franciaországból. Nagyszabású francia offenzívák al­kalmával a harcra rendelt hadsereg pa­rancsnoka hadparancsot szokott kiadni. A Lille—Arras közötti offenzívára vonatkozó hadparancsot, szokáséhoz híven, közölte a német legfőbb hadvezetőség. A parancs­nokló francia tábornok azt közölte csapa­taival, hogy a franciák és angolok négy­szerte erősebbek a németeknél és épen ezért a nagy támadás megindításánál nem lövész­árkok elfoglalásáról van szó, hanem arról, hogy meg kell verni az ellenséget. „Ha meg nem vertük az ellenséget, semmit sem ér­tünk el" hirdette a francia tábornok. És május 1­1-ike óta a támadó angol és francia hadsereg semmit sem ért el. Meg­kezdte az offenzívát a St.­Laurent—­Neu­ville Carency — Ablain — Vermelles — Givenchy — Pitchebourg — Fleurbaix kö­zött elhelyezkedett német arcvonal elleni (Givenchy, amely térképünkön nincs föl­tüntetve, La Basséetől körülbelül négy kilo­méternyire fekszik nyugatra.) Mindössze annyi eredményt tudott elérni, hogy a németek, mint azt a legfőbb hadvezetőség május 13-án közölte, kényte­lenek voltak a­ fenyegető átkarolás miatt Carency és Ablain helységeket kiüríteni és állásaikat kissé hátrább vonni. Azóta a né­met hivatalos jelentések állandóan a Neuve -Chapelle, Givenchy, a Loretto magaslat és Souchez ellen megkísérelt ellenséges tá­madások visszaveréséről adtak hírt, közben gyakran említették föl az ellenség súlyos veszteségeit.­­A Loretto-magaslat Ablain és Souchez között van, legmagasabb pontja 165 méter. Nyilvánvaló, hogy a franciák és angolok nagy erőfeszítéseik és négyszeres túlerejük ellenére sem tudtak eredményt elérni. A nagy harcok május vége felé kez­dődtek meg. Május 26-án közli a német hi­vatalos jelentés, hogy a Loretto-magaslat ellen a franciák nagy, mélybe tagozott tá­madást kezdtek,­­amely teljesen meghiúsult. Soucheztől délre a több ízben megkísérelt ellenséges támadások teljesen összeomlot­tak. Május 27-én a franciák Vermelles és a Loretto-magaslat között megismételték át­törési kísérleteiket, igen nagy erőket vezé­nyeltek rohamra, a támadókat azonban mindenütt visszavetették. A német hivata­los jelentés megemlíti, hogy a német árkok előtt szokatlanul nagy száma fekszik a francia halottaknak. Május 28-án a franciák megismételték a Loretto-magaslat elleni tá­madásukat, de hasztalan. Május 29-én a franciák a Bethune és Souchez között kujzó­dó műút mentén­ nagy tömegekkel támad­tak, de érzékeny veszteségeik mellett az egész vonalon visszaverték őket. Május 30-án aránylagos nyugalom volt. A Snai május 31-iki német hivatalos jelentés köz­lése szerint a franciák Arrastól északra újra megkísérelték a német arcvona­l áttöré­sét. Órák hosszat tartó tüzérségi előkészítés után megkezdődött a franciák nagy roha­ma és — mint a n­émet legfőbb hadvezető­ség közli, — rajnai és bajor ezredek vitéz- Ountówicit) IjkcuKa Zurawiíí L?cowni* Upowicl KynJLO-.vC] JaVsmanics \luciycí Hrmui ie?ingfi@ IwSe? "ZinimrSi IMUMMJi •Iwivmav 9 \ 'isrs» % ««4 aJÜ i! Y; í*ní/>tt Puisnof iímenKéres Marvíite tiMjrts/^3 HM<fcr-<íin •puttnt', JjSeuvaf, Fayrnw. aiAüBj eaM 1 Dsfín'tií-i ,fKssnf.i*í / .i MlSIn isB-lieis^ Uu^l'Hbj trtttt iMtmelt ftnnMib Wlííí* PESTI HÍRLAP 1915 "JuniUS T., kedd.

Next