Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-23 / 203. szám
Fővárosi figyeli. • A tejkérdés. Újabban ismételten panaszok merültek fel a közönség körében, hogy a tejellátás tekintetében nehézségek vannak különösen amiatt, mert a kisebb tejkereskedők nem rendelkeznek naponta annyi tej fölött, amennyi a közönség kielégítésére elegendő volna. A főváros közélelmezési ügyosztálya ennélfogva ma délelőtt Folkusházy Lajos tanácsos elnöklete alatt értekezletet tartott a városházán a nagykereskedők bevonásával annak megbeszélése végett, hogyan lehetne a fennforgó bajokon segíteni. Az értekezlet megállapította azokat a módozatokat, amelyek mellett a kis tejkereskedőket kellő mennyiségű tejjel el lehet látni, hogy ily módon azután a közönségnek különösen szegényebb néposztálya tejjel megfelelőképpen ellátva legyen. A tárgyalások során megállapították, hogy a tej felhozatala az utóbbi időben ismét némileg csökkent, aminek oka az, hogy a budapesti tejkörzetekhez tartozó uradalmakban lévő foglyok és internáltak táborában elhelyezettek részére nagyobb mennyiségű tejet kell rendelkezésre bocsátani, ami által a Budapestre felhozott tej mennyisége csökken. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a budapesti kórházak tejfogyasztása nagy mértékben emelkedett. A tejnagykereskedők azt kérik a tanácstól, hogy illetékes helyen járjon el, hogy a foglyok és internáltak részére adott tejmennyiség elvonása kellőképpen ellensúlyozható legyen, másrészt pedig a kórházak tejfogyasztása, amennyire ezt a betegek állapota megengedi, a lehetőségig csökkentessék. Az elnöklő tanácsos kilátásba helyezte, hogy a tanács a maga részéről mindent meg fog tenni ebben az irányban. Szóba került még az a kérdés is, hogy a főváros tejellátásának jobb biztosítására szükséges volna 200 kilométert meghaladó körzetekből is tejet felhozni Budapestre. Az elnöklő tanácsos felszólította a tejnagykereskedőket, hogy sürgősen tegyék meg a lépéseket a távolabbi vidékekről való tejfelhozatal organizálására, valamint kilátásba helyezte, hogy a tanács minden lehetőt el fog követni a kereskedelmi miniszternél és a m. kir. államvasutaknál, hogy a forgalmi nehézségek elháríttassanak, hogy így a tej a távolabbi vidékekről is gyorsabban felhozható legyen és hogy ennek a tejnek felhozatalánál mérsékelt szállítási díjtételek alkalmaztassanak. A tejnagykereskedők kijelentették, hogy a szükséges tárgyalásokat a maguk részéről azonnal megindítják. — Villamos vasúti kocsik szellőztetése és tisztántartása. A közönség köréből sok panasz merült fel a villamos kocsik szellőztetése és tisztántartása ellen. A tanács ennek következtében a tiszti főorvos előterjesztése alapján a közlekedési vállalatokkal egyetértően egységesen szabályozta a közúti kocsikban követendő szellőztető eljárást és a kocsik tisztántartására vonatkozó intézkedéseket. Ezeknek lényege a következő: 1. meleg és szélmentes időben a kocsik összes ablakai nyitva tartandók. 2. Szeles időben a kocsik ablakait az egyik oldalon csukva kell tartani, illetve a kocsik léces ablakait fel kell húzni, vagy a ponyvákkal az ablaknyílásokat el kell fedni. 3. Ha esik, vagy ha az idő hirtelen hűvösre fordul, az összes ablakokat be kell csukni, azonban a felső szellőztető ablakok legalább a kocsi egyik oldalán ilyenkor is nyitva tartandók. Ezeket az intézkedéseket, tekintet nélkül arra, hogy az az utasok kívánságával egyezik-e vagy nem, végre kell hajtani. A tanács ezenfelül különféle intézkedéseket rendelt el a kocsik tisztántartása érdekében. Nevezetesen elrendelte a kocsik locsolását, a perronok és lépcsők seprését, a padok, támlák és a fogószijjak állandó tisztántartását, a padlóknak lizoformos vízzel való felmosását. Szigorú ellenőrzést kíván még a tanács a köpködés megakadályozására és ami szintén rendkívül fontos, meg „La vérité est en inarche/' Ha azt a nézetet vallanám, hogy mihelyt valahol egy intézmény alakul vagy egy gondolat röppen fel, mely hasonlít egyik vagy másik, már előzőleg általam propagált javaslathoz vagy véleményhez, ez az én hatásom jele; akkor most hivatkozhatnám Clémenceaunak arra a cikkére, melyet a mérges nagy francia lapja, a Lancravert ember számára irt s mely a francia cenzúra ébersége dacára, hogy hogy nem, mégis a lap néhány Svájcba jutott számában megjelent s innen ma reggel a Pesti Hírlapba is, kivonatosan bár, belekerült. Mert valóban szt, amit a nagy minisztérium-buktató s volt miniszterelnök ez alkalommal kifejt, én három hónap előtt szinte gondolatrólgondolatra megírtam a Pesti Hírlap egy „A mi legkedvesebb ellenségünk" című tárcájában. Clémenceau megkapó őszinteséggel feltárja a francia nemzet helyzetét most, egy évi háború után s egy új téli hadjárat lehetőségével a jövő láthatárán. Megállapítja, hogy a francia front vesztesége havonta kétszázezerre tehető s ha ily esztelen módon még egy évig folytatódik, Franciaország legértékesebb emberanyagában olyan veszteséget szenved, amelynek sem Elzász-Lotharingia, de még Németország letörése se lehet ellenértéke. Mit ér, ha Franciaország öngyilkossága árán jutna az emberiség a német militarizmus megszüntetéséhez s Anglia világhatalmának a megvédéséért a francia nemzet önmagát ítélné halálra? Franciaország nem kiírja a téli háborút. Ezt meg kell mondani Angliának. A haza szerntföldjénél szentebb a nemzet életképessége . . ." Ezt írja Clémenceau. Rámutat tehát arra a pontra, ahonnan kell nézni a franciaság küzdelmét: a népszaporodás szempontjából. Nos, ugyanezt, majdnem gondolatról-gondolatra, de még részletesebben tettem én három hónappal ezelőtt jelzett tárcámban. Legfölebb nekem nem állott rendelkezésemre az a szörnyű szám, melyet Clémenceau a francia front — tehát a Dardanella-harctért külön kell számításba venni! — havi veszteségeként említ: kétszázezer ember! Én csak azt tudtam, hogy Franciaország az utóbbi években átlag csak ötvenezer emberrel szaporodott s igy a háborúban több évi szaporulatát pazarolja el. De jeleztem én is, hogy Franciaország számára még a győzelem s Németország letiprása is katasztrofális végű volna, mert rengeteg francia vér kiömlését kívánná meg. Márpedig ez az, amit a köztársaság semmi körülmények, között és semmiért, de épen semmiért nem áldozhat. Mert mit érne Elzász-Lotharingia, esetleg egy darab baloldali Rajnapart megnyerése, mit ér esetleg tíz vagy húsz milliárd hadisarc, — ami, mellesleg szólva, mind csupa álom, ha a diadalmas franciaság egy-két millióval kevesebb volna, mint a háború előtti? Nem akarom most részletes népmozgalmi elemzés alá venni a Clémenceau állítása szerint való kétszázezernyi veszteséget. Ha ez igaz, akkor Franciaország eddig csak otthon és Belgiumban két millió négyszázezer embert vesztett. Mennyi ebből a halott, mennyi végleges rokkant s mennyi a mulólag harcképtelen, azt ugyse lehet innen a távolból fölbecsülni. Bizonyos azonban, hogy a szaporodás szempontjából ez jelent legalább másfél millió minust. Mert ebből a szempontból nemcsak azt a félmillió halottat kell tekintetbe venni, aki végérvényes és rögtöni veszteség, hanem azt a százezrekre menő teljesen rokkantat, aki a súlyos rokkantsága következtében a szaporodásra végleg alkalmatlanná válik s azt a sok százezert is, aki legalább a háború éveiben nem jöhet a szaporodás szempontjából számításba. De legyen egy millió, másfél millió ,vagy két millió a veszteség, biztos, hogy milliókra megy. S Franciaország esetében ez a veszteség egészen különálló, sajátosan tragikus, mivel egy majdnem meddő államot ér. Ez volt az a gondolat, melyet én tavasz kezdetén itt kifejtettem s ez az, amit most Clémenceau harsog vagy szeretne legalább harsogni, ha a cenzúra engedné. A legnevezetesebb azonban nem az, hogy a pesti, tehát világpolitikai szempontból vidéki író ugyanazt írja, amit a párisi nagy publicista, ez legfölebb csak azt bizonyítja, hogy egy oly gondolat ez, amely önmagától feltolakszik minden, a franciaság problémáját meghányó-vető agyban, hanem az, hogy ezt Franciaországban már nem hónapok óta ordítják az utcán, jajgatják a családokban, üvöltik a lövészárkokban s rikoltják a parlamentben. Mert hiszen ez a népeket nem holmi hősi frázisgőzön keresztül néző, hanem egyszerű, józan észszel vizsgáló elmék számára minden más szempontot elhomályosító igazság. Nem is hiszem különben, hogy ez az igazság ne legyen Franciaországban, ha nem is minden ajkon, legalább minden szívben. D© persze Franciaországban az igazságok nehezen „masíroznak." Ha azonban egyszer megindultak, mint a Dreyfus-perben is, meg is érkeznek. Reméljük, hogy ez az igazság is megindul. Sőt Clemenceau cikke után már reményünk egy részletét beteltnek is tekinthetjük s azt mondhatjuk ,hogy az igazság megindult." Sz. Z. n . 1915. julius 23., péntek. . PESTI HÍRLAP 587 11 nem hallottam, annyira elbódított a gyors levegőváltozás. Életem legnagyszerűbb és legnevezetesebb élménye, csodaszép és nagyszerűen izgalmas képek lebilincselő kaleidoskópja, repülésem a harcmezőn véget ért. Bepillantást nyertem a repülő katonák tevékenységébe és most már meg tudom érteni, miért szeretjük és becsüljük őket oly nagyon. tiltotta azt, hogy a kalauzok nyálazott ujjal tépjék ki a jegyfüzetből a menetjegyeket. — Iparosok segítése. Az Albrecht Hilde-i gazd-bizottság Vita Emil tanácsos elnöklésével ülést tartott, amelyen ötvenegy kisiparosnak s összesen 10.000 korona kamatnélküli kölcsönt szavazott meg. Belpolitikai hírek. A miniszterelnök Bécsben. Gróf Tisza István miniszterelnök, aki szerda este Bécsbe érkezett, csütörtök délelőtt Schönbrunnba hajtatott, ahol mindenekelőtt az ottani Stöckel-épületben lakó báró Burián István közös külügyminiszterrel tanácskozott. Azután megjelent a királynál hosszabb kihallgatáson, hogy folyó ügyekről jelentést tegyen. A nap folyamán megbeszélést folytatott még gróf Stürgkh Károly osztrák miniszterelnökkel és a közös miniszterekkel. Este hét óra húsz perckor a királyhidai gyorsvonattal titkára, dr Latinovits Endre kíséretében visszautazott Budapestre. Színház és zene. * (Timár Liza) Bródy Sándor 3 felvonásos erkölcsrajza, mely már két év óta van műsoron a Vígszínházban, került bemutatóra csütörtökön a Budai Színkörben. Az előadásnak különös vonzóerőt Fenyvesi Emil fellépte adott, az öreg Timár szerepében, mely ép oly brilliáns apa-kreációja, akár a Medikus Rubinja. Nagy gyönyörűségére szolgált a zsúfolásig megtelt nézőtérnek. Komjáthy gárdája is kitett magáért; a nők sorában Étsy Emilia intelligens, szépséges Lizája, Vágóné karakterisztikus Timárnéja, Harsányi Margit rendkívül elegáns konzulnéja tetszett, a férfiak sorában pedig Kertész Dezső művészi érzékkel beállított orvosa, Bársony Aladár originális főhadnagya a legszigorúbb mértéket is kiállja. De a többiek is: Vécsey Ilona, Bodonyi, Herceg, Ujj, Faludi, Róna, Serfőző, Fülöp szintén kzrehatói voltak a premier általános, nagy sikerének. * (Ikrek a táborban.) Jessel Leónak ily című víg operettejének szombati, a Budai Színkörben való bemutatóját rendkívül nagy érdeklődés előzi meg. * (Költeményből filmdarab.) Kiss Józsefnek egyik leghíresebb költeménye, a Simon Judit a jövő szezonban a vászonra kerül; a költeménynek a filmre vivését, az illusztris szerző közreműködésével, Mérei Adolf végzi. Egyletek és intézetek. — A Vörös Kereszt almanachja. A Magyar Vörös Kereszt Egylet főgondnoka és alelnöke, Josipovich Géza v. k. t. t. tanácsos, hogy a Vörös Kereszt Egylet kebelében működő egyleti főmegbízottak, főmegbizotthelyettesek és megbízottak emberbaráti tevékenységét az egylet számára megörökítse, megbízta báró Orczy Andor központi választmányi tagot, báró Schwartzer Ottó főmegbízotthelyettest, Szenti Bálint nyugalmazott miniszteri tanácsost és dr Preusz Kornél egészségügyi tanácsost egy almanach szerkesz-