Pesti Hírlap, 1915. július (37. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-23 / 203. szám

Fővárosi figyeli. •­ A tejkérdés. Újabban ismételten pana­szok merültek fel a közönség körében, hogy a tejellátás tekintetében nehézségek vannak külö­nösen amiatt, mert a kisebb tejkereskedők nem rendelkeznek naponta annyi tej fölött, amennyi a közönség kielégítésére elegendő volna. A fő­város közélelmezési ügyosztálya ennélfogva ma délelőtt Folkusházy Lajos tanácsos elnöklete alatt értekezletet tartott a városházán a nagy­kereskedők bevonásával annak megbeszélése végett, hogyan lehetne a fennforgó bajokon se­gíteni. Az értekezlet megállapította azokat a módozatokat, amelyek mellett a kis tejkereske­dőket kellő mennyiségű tejjel el lehet látni, hogy ily módon azután a közönségnek különösen sze­gényebb néposztálya tejjel megfelelőképpen el­látva legyen. A tárgyalások során megállapítot­ták, hogy a tej felhozatala az utóbbi időben is­mét némileg csökkent, aminek oka az, hogy a budapesti tejkörzetekhez tartozó uradalmakban lévő foglyok és internáltak táborában elhelye­zettek részére nagyobb mennyiségű tejet kell rendelkezésre bocsátani, ami által a Budapestre felhozott tej mennyisége csökken. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a budapesti kórházak tejfogyasztása nagy mértékben emelkedett. A tejnagykereskedők azt kérik a tanácstól, hogy illetékes helyen járjon el, hogy a foglyok és in­ternáltak részére adott tejmennyiség elvonása kellőképpen ellensúlyozható legyen, másrészt pedig a kórházak tejfogyasztása, amennyire ezt a betegek állapota megengedi, a lehetőségig csök­kentessék. Az elnöklő tanácsos kilátásba he­lyezte, hogy a tanács a maga részéről mindent meg fog tenni ebben az irányban. Szóba került még az a kérdés is, hogy a főváros tejellátásának jobb biztosítására szük­séges volna 200 kilométert meghaladó körzetek­ből is tejet felhozni Budapestre. Az elnöklő ta­nácsos felszólította a tejnagykereskedőket, hogy sürgősen tegyék meg a lépéseket a távolabbi vi­dékekről való tejfelhozatal organizálására, vala­mint kilátásba helyezte, hogy a tanács minden lehetőt el fog követni a kereskedelmi miniszter­nél és a m. kir. államvasutaknál, hogy a for­galmi nehézségek elháríttassanak, hogy így a tej a távolabbi vidékekről is gyorsabban felhoz­ható legyen és hogy ennek a tejnek felhozata­lánál mérsékelt szállítási díjtételek alkalmaztas­sanak. A tejnagykereskedők kijelentették, hogy a szükséges tárgyalásokat a maguk részéről azon­nal megindítják. — Villamos vasúti kocsik szellőztetése és tisztántartása. A közönség köréből sok panasz merült fel a villamos kocsik szellőztetése és tisz­tántartása ellen. A tanács ennek következtében a tiszti főorvos előterjesztése alapján a közle­kedési vállalatokkal egyetértően egységesen szabályozta a közúti kocsikban követendő szel­lőztető eljárást és a kocsik tisztántartására vo­natkozó intézkedéseket. Ezeknek lényege a kö­vetkező: 1. meleg és szélmentes időben a kocsik összes ablakai nyitva tartandók. 2. Szeles időben a kocsik ablakait az egyik oldalon csukva kell tartani, illetve a kocsik léces ablakait fel kell húzni, vagy a ponyvákkal az ablaknyílásokat el kell fedni. 3. Ha esik, vagy ha az idő hirtelen hűvösre fordul, az összes ablakokat be kell csukni, azonban a felső szellőztető ablakok leg­alább a kocsi egyik oldalán ilyenkor is nyitva tartandók. Ezeket az intézkedéseket, tekintet nélkül arra, hogy az az utasok kívánságával egyezik-e vagy nem, végre kell hajtani. A ta­nács ezenfelül különféle intézkedéseket rendelt el a kocsik tisztántartása érdekében. Nevezete­sen elrendelte a kocsik locsolását, a perronok és lépcsők seprését, a padok, támlák és a fogó­szijjak állandó tisztántartását, a padlóknak lizo­formos vízzel való felmosását. Szigorú ellenőr­zést kíván még a tanács a köpködés megakadá­lyozására és ami szintén rendkívül fontos, meg­ „La vérité est en inarche/' Ha azt a nézetet vallanám, hogy mihelyt valahol egy intézmény alakul vagy egy gon­dolat röppen fel, mely hasonlít egyik vagy má­sik, már előzőleg általam propagált javaslathoz vagy véleményhez, ez az én hatásom je­le; akkor most hivatkozhatnám Clémen­ceaunak arra a cikkére, melyet a mérges nagy francia lapja, a Lancravert ember számára irt s mely a francia cenzúra ébersége dacára, h­ogy hogy nem, mégis a lap né­hány Svájcba jutott számában megjelent s innen ma reggel a Pesti Hírlapba is, ki­vonatosan bár, belekerült. Mert valóban s­zt, amit a nagy minisztérium-buktató s volt miniszterelnök ez alkalommal kifejt, én három hónap előtt szinte gondolatról­gondolatra megírtam a Pesti Hírlap­ egy „A mi legkedvesebb ellenségünk" című tárcájában. Clé­menceau megkapó őszinteséggel feltárja a fran­cia nemzet helyzetét most, egy évi háború után s egy új téli hadjárat lehetőségével a jövő lát­határán. Megállapítja, hogy a francia front vesz­tesége havonta kétszázezerre tehető s ha ily esztelen módon még egy évig folytatódik, Fran­ciaország legértékesebb emberanyagában olyan veszteséget szenved, amelynek sem Elzász-Lo­tharingia, de még Németország letörése se lehet ellenértéke. Mit ér, ha Franciaország öngyil­kossága árán jutna az emberiség a német mili­tarizmus megszüntetéséhez s Anglia világhatal­mának a megvédéséért a francia nemzet önma­gát ítélné halálra? Franciaország nem kiírja a téli háborút. Ezt meg kell mondani Angliának. A haza szernt­­földjéné­l szentebb a nemzet élet­képessége . . ." Ezt írja Clémenceau. Rámutat tehát arra a pontra, ahonnan kell nézni a fran­ciaság küzdelmét: a népszaporodás szempontjá­ból. Nos, ugyanezt, majdnem gondolatról-gondo­latra, de még részletesebben tettem én három hónappal ezelőtt jelzett tárcámban. Legfölebb nekem nem állott rendelkezésemre az a szörnyű szám, melyet Clémenceau a francia front — te­hát a Dardanella-harctért külön kell számításba venni! — havi veszteségeként említ: kétszázezer ember! Én csak azt tudtam, hogy Franciaország az utóbbi években átlag csak ötvenezer ember­rel szaporodott s igy a háborúban több évi sza­porulatát pazarolja el. De jeleztem én is, hogy Franciaország számára még a győzelem s Német­ország letiprása is katasztrofális végű volna, mert rengeteg francia vér kiömlését kívánná meg. Már­pedig ez az, amit a köztársaság semmi kö­rülmények, között és semmiért, de épen semmiért nem áldozhat. Mert mit érne Elzász-Lotharingia, esetleg egy darab baloldali Rajnapart megnye­rése, mit ér esetleg tíz vagy húsz milliárd hadi­­sarc, — ami, mellesleg szólva, mind csupa álom,­­ ha a diadalmas franciaság egy-két millióval kevesebb volna, mint a háború­ előtti? Nem akarom most részletes népmozgalmi elemzés alá venni a Clémenceau állítása szerint való kétszázezernyi veszteséget. Ha ez igaz, ak­kor Franciaország eddig csak otthon és Belgium­ban két millió négyszázezer embert vesztett. Mennyi ebből a halott, mennyi végleges rok­kant s mennyi a mulólag harcképtelen, azt ugy­se lehet innen a távolból fölbecsülni. Bizonyos azonban, hogy a szaporodás szempontjából ez jelent legalább másfél millió minust. Mert ebből a szempontból nemcsak azt a félmillió halottat kell tekintetbe venni, aki végérvényes és rögtöni veszteség, hanem azt a százezrekre menő telje­sen rokkantat, aki a súlyos rokkantsága követ­keztében a szaporodásra végleg alkalmatlanná válik s azt a sok százezert is, aki legalább a há­ború éveiben nem jöhet a szaporodás szempont­­­­jából számításba.­­ De legyen egy millió, másfél millió ,vagy­­ két millió a veszteség, biztos, hogy milliókra megy. S Franciaország esetében ez a veszteség egészen különálló, sajátosan tragikus, mivel egy majdnem meddő államot ér. Ez volt az a gondo­lat, melyet én tavasz kezdetén itt kifejtettem s ez az, amit most Clémenceau harsog vagy sze­retne legalább harsogni, ha a cenzúra engedné. A legnevezetesebb azonban nem az, hogy a pesti, tehát világpolitikai szempontból vidéki író ugyanazt írja, amit a párisi nagy publicista, ez legfölebb csak azt bizonyítja, hogy egy oly gon­dolat ez, amely önmagától feltolakszik minden, a franciaság problémáját meghányó-vető agyban, hanem az, hogy ezt Franciaországban már nem hónapok óta ordítják az utcán, jajgatják a csa­ládokban, üvöltik a lövészárkokban s rikoltják a parlamentben. Mert hiszen ez a népeket nem holmi hősi frázisgőzön keresztül néző, hanem egyszerű, józan észszel vizsgáló elmék számára minden más szempontot elhomályosító igazság. Nem is hiszem különben, hogy ez az igazság ne legyen Franciaországban, ha nem is minden aj­kon, legalább minden szívben. D© persze Fran­ciaországban az igazságok nehezen „masíroz­nak." Ha azonban egyszer megindultak, mint a Dreyfus-perben is, meg is érkeznek. Reméljük, hogy ez az igazság is megindul. Sőt Clemenceau cikke után már reményünk egy részletét betelt­nek is tekinthetjük s azt mondhatjuk ,hogy az igazság megindult." Sz. Z. n . 1915. julius 23., péntek. . PESTI HÍRLAP 587 11 nem hallottam, annyira elbódított a gyors levegő­változás. Életem legnagyszerűbb és legnevezetesebb élménye, csodaszép és nagyszerűen izgalmas ké­pek lebilincselő kaleidoskópja, repülésem a harc­mezőn véget ért. Bepillantást nyertem a repülő katonák tevékenységébe és most már meg tudom érteni, miért szeretjük és becsüljük őket oly nagyon.­­ tiltotta azt, hogy a kalauzok nyálazott ujjal tép­jék ki a jegyfüzetből a menetjegyeket. — Iparosok segítése. Az Albrecht Hilde-i gazd-bizottság Vita Emil tanácsos elnöklésével­­ ülést tartott, amelyen ötvenegy kisiparosnak s összesen 10.000 korona kamatnélküli kölcsönt szavazott meg. Belpolitikai hírek. A miniszterelnök Bécsben. Gróf Tisza Ist­ván miniszterelnök, aki szerda este Bécsbe érke­zett, csütörtök délelőtt Schönbrunnba hajtatott, ahol mindenekelőtt az ottani Stöckel-épületben lakó báró Burián István közös külügyminiszter­rel tanácskozott. Azután megjelent a királynál hosszabb kihallgatáson, hogy folyó ügyekről je­lentést tegyen. A nap folyamán megbeszélést folytatott még gróf Stürgkh Károly osztrák mi­niszterelnökkel és a közös miniszterekkel. Este hét óra húsz perckor a királyhidai gyorsvonattal titkára, dr Latinovits Endre kíséretében vissza­utazott Budapestre. Színház és zene. * (Timár Liza) Bródy Sándor 3 felvonásos erkölcsrajza, mely már két év óta van műsoron a Vígszínházban, került bemutatóra csütörtökön a Budai Színkörben. Az előadásnak különös vonzó­erőt Fenyvesi Emil fellépte adott, az öreg Timár szerepében, mely ép oly brilliáns apa-kreációja, akár a Medikus Rubinja. Nagy gyönyörűségére szolgált a zsúfolásig megtelt nézőtérnek. Kom­játhy gárdája is kitett magáért; a nők sorában Étsy Emilia intelligens, szépséges Lizája, Vágóné karakterisztikus Timárnéja, Harsányi Margit rendkívül elegáns konzulnéja tetszett, a férfiak sorában pedig Kertész Dezső művészi érzékkel beállított orvosa, Bársony Aladár ori­ginális főhadnagya a legszigorúbb mértéket is ki­állja. De a többiek is: Vécsey Ilona, Bodonyi, Herceg, Ujj, Faludi, Róna, Serfőző, Fülöp szin­tén kzrehatói voltak a premier általános, nagy sikerének. * (Ikrek a táborban.) Jessel Leónak ily című víg operettejének szombati, a Budai Szín­körben való bemutatóját rendkívül nagy érdeklő­dés előzi meg. * (Költeményből film­darab.) Kiss József­nek egyik leghíresebb költeménye, a Simon Judit a jövő szezonban a vászonra kerül; a köl­teménynek a filmre vivését, az illusztris szerző közreműködésével, Mérei Adolf végzi. Egyletek és intézetek. — A Vörös Kereszt almanachja. A Ma­gyar Vörös­ Kereszt Egylet főgondnoka és alel­nöke, Josipovich Géza v. k. t. t. tanácsos, hogy a Vörös­ Kereszt Egylet kebelében működő egyleti főmegbízottak, főmegbizotthelyettesek és megbí­zottak emberbaráti tevékenységét az egylet szá­mára megörökítse, megbízta báró Orczy Andor központi választmányi tagot, báró Schwartzer Ottó főmegbízotthelyettest, Szenti Bálint nyugal­mazott miniszteri tanácsost és dr Preusz Kornél egészségügyi tanácsost egy almanach szerkesz-

Next