Pesti Hírlap, 1916. január (38. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-10 / 10. szám
6 PESTI HÍRLAP 1916. január 10., gyí k (Részletek a szalonikii konzulok letartóztatásáról.) A Neue Freie Presse szófiai tudósítója beszélgetést folytatott a szalonikii osztrákmagyar kolónia egyik tekintélyes tagjával, aki a konzulok elfogatása után december 31-ikén menekült el Oktcsiláron és Xantin keresztül Szalonikiból. Az ilető baráti viszonyban állott Kwiat-Jcowski szalonikii osztrák-magyar konzullal, s a konzulok letartóztatásáról az alábbi részleteket mondotta el. December harmincadikán reggel hat órakor aeroplánok jelentek meg a város felett, de nem dobtak le bombákat. Délelőtt fél tizenegykor a szalonikai kikötőben lévő hadihajókról ágyúlövések hallatszottak és mindenki az utcákra sietett, mert azt hitték, hogy Joffre érkezett meg, akinek látogatása kilátásba volt helyezve. Arra senki nem gondolt, hogy a városon kívül repülőgép-támadás történt és az ágyúzással az ellenséges repülőket akarták elűzni. Nagy pánik tört ki. Zokogó asszonyok siettek az iskolák elé, hogy hazavigyék gyermekeiket. Sokakat az ecet valósággal megdermesztett és némán tekintettek az égboltozat felé. A városra egyetlen bomba fiffia esett, az ablakok azonban megremegtek és mesterből látni lehetett a csavarvonalban lehulló bombákat, amelyek rendkívüli zavart és felfordulást okoztak az angolok táborában. Az egyik bomba András hercegtől kétszáz méter távolságnyira robbant föl. Fél ötkor fogták el angol és francia katonák a konzulokat és egész személyzetüket. Különösen energikusan elleneszegült a letartóztatásnak Kwiatkowski osztrákmagyar konzul. Amikor a francia katonák benyomultak, kavaszai revolvert rántottak. A katonák parancsnoka, egy kapitány, belépett a konzul dolgozószobájába és így szólott: „Sarrail főparancsnok nevében letartóztatottnak jelentem önt ki!" A konzul hidegen válaszolta: „Uram, ön megszegi a felségjogait egy semleges államnak, amelynél akkreditálva vagyok!" A kapitány szószerint így felelt: „önök sokkal inkább megsértették a semlegességet, amikor bombát vetettek neutrális területre." A konzul újra tiltakozott és kijelentette, hogy nem adja meg magát, mire körülfogták és a legdurvább módon elhurcolták. Az ezután következő eseményeket az illető személyiség, aki szemtanú volt, így adja elő: A konzulátus előtt vöröskeresztes jelvényű teher, automobil állott és a konzulra, amikor kihozták, szigorú hangon ráparancsoltak, hogy szálljon be. A konzul azonban franciául ezt kérdezte: „Ilyen kocsijuk van egy főkonzul részére?" Erre azután valósággal földobták az autóra, amelybe begyömöszölték a konzulátusnak egész személyzetét is. A francia kapitány ekkor így szólott a soffőrhöz: „Előre! Rázza jól meg ezt a famózus társaságot, hajtson bele minden mély lyukba. A kikötőbe menjen velük!" A soffőr a maga módja szerint boldogan igérte meg a parancs teljesítését. A török konzul, Kramil bej, eszméletlen állapotba esett az elfogatásánál. Nedkov bolgár konzul estélyről érkezett éppen haza, de nem engedték be lakására, szuronyos katonák fogták körül és fogolynak nyilvánították, ami ellen a konzul energikusan tiltakozott. Ez persze keveset használt és gorombán bántak el vele. Az angolokat és franciákat kémek segítették munkájukban, közöttük egy Bankovics nevű Szalonikiben élő szerb. Seefelder Mihály, a Szalonikiben letartóztatott tiszteletbeli norvég konzul fia, küzdelmes utazás után Szalonikiből Bécsbe érkezett. Seefelder Szófián keresztül utazott hazájába és görög ismerősei tanácsára még december 25-ikén hagyta el a görög kikötővárost. Elmondotta, hogy az angolok senkivel nem érintkeznek Szalonikiban. Maga is hallotta francia katonák szájából, hogy már torkig vannak a háborúval, a görögök pedig valósággal epekednek az után, hogy a központi hatalmak megszabadítsák őket betolakodott ellenségeiktől. A letartóztatott norvég konzul egyébként gazdag osztrák alattvaló, aki többek között egy nagy román petróleum-vállalatot is képviselt Szalonikiban. (A Nobel-díjas orvos hazatérése Szibériából.) Dr Bárány magántanár azt táviratozta a feleségének Bécsbe, hogy Károly svéd herceg fáradozásai az orosz kormánynál sikerre vezettek. Kertből, eddigi tartózkodási helyéről már elutazott és útban van Európa felé. A táviratot Taskendből küldte. (Az igazi Panama.) A Panamacsatorna építkezése körül nagy botrányok vannak keletkezőben Amerikában. Már megemlékeztünk róla, hogy az amerikai sajtó a szó rosszabb értelmében véve, sokat beszél Panamáról és pedig nagyarányú pénzeltűnések és mulasztások kapcsán, aminek következménye, hogy a rengeteg milliókat emésztő csatorna még mindig használhatatlan. Az ügy az Egyesült Államok törvényhozását is foglalkoztatta és amiként a Berliner Tageblatt amerikai forrásból közli, az alábbi érdekes részletek kerültek napvilágra: Mindenek előtt megállapítható, hogy a Panama-csatorna használhatatlansága megbénította a muníciószállítást. Ami végül is még mindig kisebb baj ahoz képest, hogy a nagyarányúnak tervezett kereskedelmi forgalom is teljesen megszűnt. Szakértői vélemények szerint a csatorna építkezése olyan, hogy talán sohasem szűnnek majd meg a földcsuszamlások, amiket korlátozni lehet esetleg, de teljesen megakadályozni nem sikerül majd. Az építkezéseknél elmulasztották a kellő gondosságot és nem lehetetlenség, hogy nagy katasztrófa következik be, amely az egész művet összeomlással fenyegeti. Az eredendő hibát voltó képen még a franciák követték el, akik a Culebra, vagy máskép Goldhill-szakaszon nem kerülték meg a bazalt tömegeket, hanem átvágták és az amerikai kormány tetézte a hibát azzal, hogy elfogadta a franciák által lefektetett nyomokat. A másik veszedelem abban rejlik, hogy a földrengések ezen a vidéken jóformán sohasem szünetelnek és folytonosan megrázkódtatják az amúgy is gyenge összetartású kőzetet. Most a helyzet az, hogy a csúszó földtömegek keresztül-kasul vannak szakgatva és az esőzések még inkább lazítják a csatorna partjait, amelyek szünet nélkül zuhannak bele a kiásott mederbe. Alapos mérések és számítások azt mutatják, hogy idővel nemcsak a Goldhill, hanem a nyugati oldalon álló két domb is bele fog csúszni a csatorna medrébe és a közlekedés biztonságát erről az oldalról is veszedelem fenyegeti. A munkálatok tempóját folytonosan sürgette az amerikai kormány s az egyébként nyugodt és meggondolt Goethals ezredest arra kényszerítette, hogy elsiesse a dolgot, mert valószínűnek látszik, hogy néhány hónapig tartó gondos építkezéssel elejét lehetett volna venni annak, hogy a csuszamlások katasztrófaszerűvé váljanak. Amit elmulasztottak a megnyitás előtt, azt most már bajosan lehet pótolni. Ma már a hozzáértők egyáltalán nem remélik, hogy egy fél év alatt újra átadhatják a forgalomnak a Panama-csatornát. Érdekes részlete a Panama-csatorna köré kapcsolódó botránynak az, hogy számos gyár- és szállítóvállalat, amely a csatorna bezárása miatt megkárosodott, perelni akarja az Egyesült Államok kormányát, kártérítést követel és máris támadást intézett a kormány és az építkezés vezetői ellen. A károsultak be akarják bizonyítani, hogy súlyos hibák és mulasztások történtek. Annyit máris elértek, hogy Wilson elnök kénytelen volt tizenkét tagú bizottságot kiküldeni a csatorna vidékére, ahol szakértő geológusok és mérnökök gondosan megvizsgálják az építkezéseket és az ő határozatuktól függ, hogy bíróság elé kell-e állítani a csatornaépítőket, akiket a közelmúltban még nagy férfiak gyanánt ünnepeltek Amerikában. (Véres sztrájkzavargás Amerikában.) Newyorki Reuter-távirat jelenti, hogy az eastYoungstowni acélművekben sztrájk tört ki. A sztrájkolók hat épületcsoportot felgyújtottak és kifosztottak. Három ember meghalt, tizenkilenc megsebesült. A gyárvezetőség felgyújtotta a szomszédos városrészekbe vezető hidat, nehogy a munkások forrongása oda is átterjedjen. A segítségül hívott csapatok csak másnap érkeztek meg. A munkások hatalmukba kerítettek ötszáz font lőport, felrobbantottak több épületet és mármár a lakások elpusztításához fogtak. Közben azonban a gyárból lopott whiskyvel leoltták magukat. Számos munkást letartóztattak. (A titokzatos holttest.) Január elsején a Vasgyár utcai vasúti átjárónál a vasúti síneken egy elgázolt férfi holtestét találták meg. A holttest munkáskülseje tizennyolc tizenkilenc éves lehet, elszete fekete kabát, világos barna mellény, szürkés-fekete nadrág, fekete füzescipő és vöröskockás nyakkendő. A mellény zsebében egy zsebkést és néhány reklámcédulát találtak. Mivel a boncolási jegyzőkönyv szerint nincs kizárva, hogy az elhaltat közvetlenül az elgázolás előtt valami tompa tárgygyal fejbeütötték, — a fej előn ugyanis horpadásos koponyatörés volt — lehet, hogy bűncselekmény történt. A rendőrség megindította a nyomozást. — (Angol orvosnő a németekről.) A londoni Nation című hetilap Skarlett Synge Ella angol orvosnő egy levelét közli, aki Szerbiából Berlinen át tért vissza Angliába. A Szerbiába való német bevonulás idején Szerbiában időzött és végig élte az egész hadjáratot A levél ezt mondja: — Minden várakozásom ellenére a német hadsereg magatartása minden tekintetben kitűnő volt. A katonák nem lépték át semmiféle lakott ház küszöbét a tulajdonos engedelme nélkül és nem vettek el semmit, anélkül, hogy rekvíziós utalványt ne adtak volna. Sohasem kértem hiába a német katonákat, hogy adják oda kenyerük felét szerb sebesült katonáknak. Többnyire az egészet oda adták nekem. Én a kenyerét ketté vágtam, felét visszaadtam. Miután néhány hón át a német vöröskereszt orvosaival együtt voltam, kezdtem felismerni, hogy valamennyi angolnak milyen hamis fogalma van ellenségeinkről és elhatároztam, hogy Németországba megyek és személyesen győződöm meg arról, hogy vajon hasonló téves fogalmak uralkodnak-e a fogolytáborokban levő angolokkal való bánásmódról. Megkaptam az engedelmet és igazolva látom azt a föltevésemet, hogy embereinknek jól megy a dolguk és mint nekem egy kanadai altiszt mondta, ha valaki jól viselkedik, akkor nem lesz semmi panasza. Németország segítő forrásai koránt sincsenek kimerítve. Nincs hiány élelmiszerekben, sőt fényűzési cikkekben sem. (A szerbiai hadifoglyok Olaszországban.) Az osztrák Vörös Kereszt egyesület hadifoglyokat gyámolító bizottsága kérdezősködésére Rómából azt a távirati közlést kapta, hogy szerbiai hadifogoly tisztjeink és katonáink Olaszországba szállíttattak és ideiglenesen vesztegzár alatt állnak Asinari szigetén. A vesztegzár után a hadifoglyokat az olasz kontinensre szállítják át , ott olyan bánásmódban részesülnek, mint Olaszországban elfogott hadifoglyaink. Az olasz Vörös Kereszt megígérte, hogy e foglyok jegyzékét megküldi és lehetővé teszi a velük való levelezést . (Razzia a cukrászdákban.) December 10-én tudvalevőleg kormányrendelet megtiltotta a pékeknek és cukrászoknak a kalács és fehérsütemények készítését csak olyan sütemény sütését engedte meg, amelynek anyagában 50 százaléknál kevesebb a búzaliszt. A rendelet megjelenése után néhány nappal a főkapitányság detektívjei meglepetésszerű razziát tartottak a pesti pékműhelyekben és megállapították, hogy a sütök naggyrésze egyáltalán nem respektálja az új rendeletet. A napokban a pékek azzal a panaszszal fordultak a rendőrséghez, hogy míg őket elütötték a kalácssütéstől, addig a cukrászok továbbra is háborítatlanul sütik a kalácsot és az olyan süteményt amelyben a felénél jóval több a búzaliszt. A főkapitányság detektívjei szombaton délután sorra járták a cukrászdákat és megállapították, hogy a pékek panasza nem épen alaptalan. Mintegy tizenöt cukrásznál foglaltak le fehér kalácsot, pogácsát, túróslepényt és más fehér süteményt. Ezeket a cukrászokat följelentik a miniszteri rendelet áthágása miatt. Külön följelentést tettek a detektívek közegészség elleni kihágás miatt Wikás Károly Múzeum-körút 9. számú és Szarczuk Tamás Thököly út 42. sz. alatt levő cukrászok ellen. A többi cukrász ellen közegészségügyi szempontból nem volt kifogás. (Tűz a vasúti kocsikban.) A múltkoriban arról tettünk említést, hogy a magyar államvasutak igazgatósága a hadvezetőségnél panaszt emelt amiatt, hogy egyes teherszállító kocsikban a harctérre menő katonák olykor-olykor tüzet raknak, amivel nagyobb veszedelmet idézhetnek elő. És megírtuk azt is, hogy a hadvezetőség a tűzgyújtást szigorúan megtiltotta. Eme soraink kapcsán egy ezredorvos most azt tudatja velünk, hogy tavaly novemberben, amikor a tél váratlanul kiütött, egy sereg katonát 18 fokos hidegben vittek teherszállító kocsiban és ezek a szegény emberek a legrettenetesebb szenvedésekből vették ki a részüket. Az ezredorvos végül úgy gondolkozik, hogy az államvasutaknak a tűzgyújtás miatt nem panaszkodni kellene, hanem arról gondoskodni, hogy a nagy hidegek idején kályhákkal ellátott kocsikat bocsásson a harcosok rendelkezésére. (Életuntak.) A Kőris utca 12. számú lakásán Samai Sándor Mihály, huszonöt éves kéményseprő mellbelőtte magát, meghalt. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — Schmit Ferencné hatvan éves napszámosasszony a Rudolf-rakpartról a Dunába ugrott. Blahó József a Dunagőzhajózási társaság éjjeli őre észrevette, utána evezett, élve kimentette. — (Elgázolás.) A Váci-út 174. számu ház előtt a fertőtlenítőintézet egyik gépkocsija elütötte Kaszás Andor tizenkét éves fiát, aki jobblábát törte. A mentők a Rókus-kórházba vitték. í