Pesti Hírlap, 1916. április (38. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-01 / 92. szám
, ahogyan ő az olasz hadjáratot intézi. De, úgy látszik, már Olaszország szövetségesei, sőt maguk az olaszok sincsenek nagyon elragadtatva tőle: az apja egykor Rómát vette be — innen a családi nimbusz — s ő még mindig csak Görz előtt áll. Most, hogy a párisi konferencián Olaszország álláspontja győzedelmeskedett, ami azt jelenti, hogy Cadorna nem ad csapatokat a szövetségeseknek, gúnyosan írják, hogy ez volt eddig Cadorna egyetlen győzelme. A háború huszonegyedik hónapjának a központi hatalmak a fölény kétségtelen érzésével vágnak neki mindenik harctéren és a tengeren is. Március második és harmadik hetében újra 136.000 tonna tartalmú hajó sülyedt el, a tengeralattjáró háború is lassan megérleli a központi hatalmak fölényét és ez a háború is olyan meglepetést tartogathat még az entente számára, hogy egyszer csak, észre se veszik, kereskedelmi flottájukat, amely nélkül őket fenyegetné kiéheztetés, olyan Gorlice fogja érni, amit aztán nem lehet többé kikorrigálni. * * * * ^ Két nappal azután, hogy Malancourttól északra a németek két kilométer szélességben elfoglalták a francia hadállásokat és Malancourt falu északnyugati részébe is benyomultak — Joffre szerint a falu két házának birtokába jutottak — elfoglalták magát Malancourt-t is, a hozzácsatlakozó védőművekkel együtt. A Maastól nyugatra levő francia harcvonal megingatása ezzel még fokozottabb lett, mert hiszen a németek számára megnyílt az út Harcourt felé, amely két tűz közé került: nyugatról és északról fenyegetik a németek, északról ötszáz, nyugatról ezer méter távolságban. A két tűz közé került franciák itt aligha tarthatnak ki sokáig, annyival kevésbbé, mert egy nyugat felől végrehajtható támadás az elvágás veszedelmével fenyegetné a Haucourt környékén álló csoportjaikat. A francia hivatalos jelentés már napokkal ezelőtt feljegyezte, hogy a németek heves ágyútűz alatt tartották második védelmi vonalukat, amelyet már csak kis távolság választ el a külső erődöktől. Egyelőre elég rámutatni ennek a tüzérségi támadásnak a fontosságára, amelyet az első vonalon alkalmazott gyalogsági harcok követtek; a tények önmaguk is eleget beszélnek és kellőképen illusztrálják azt, hogy a német hadvezetőség a március 28-ikán megkezdett gyalogsági akcióktól azt várta, hogy a franciák kénytelenek lesznek a második védelmi vonalra visszahúzódni, de már jóelőre gondoskodott arról, hogy az ellenség itt se találjon teljesen ép pozíciókat. Az a vonal, amelyen a franciák a Maastól nyugatra most állanak, jelentékeny mértékben meg van sebezve, hiszen azonfelül, hogy a németek a Malancourt falut domináló magaslatra tolták előre a frontjukat, még a Mort Homme birtoka is olyan stratégiai előnyöket biztosít számukra, amelyek jelentősége nyilvánvaló. A mai német jelentés még följegyzi azt is, hogy Douaumont erődtől délre a francia árkoknál rövid közelharcok fejlődtek. Erről a francia jelentés úgy emlékezik meg, hogy a németek heves támadást intéztek a Douaumont felé vezető utakon levő francia állások ellen. „A németek e támadásnál maró folyadékot löveltek felénk" — jegyzi meg Joffre jelentése. Ez a Joffre-stílus jó ismerősünk. Akkor, ha nem mondhatja el szokott bőbeszédűségével, hogy az ellenséges támadásokat a francia zárótüzelés föltartóztatta és az ellenségnek érzékeny károkat okozott, akkor, ha a német támadás sikerrel jár: Joffre szótárából előkerül a maró folyadék. A douaumonti harcok elé most bizonyára szintén feszült várakozással tekint a francia közvélemény. Pillanatfelvételek. Muszka foglyok. A harcban álló muszka, ez tagadhatatlan tény, lovagias ellenfél, tisztességes, emberséges e e tekintetben messze fölötte áll az angolnak, franciáknak, a „kulturnemzeteknek", melyek minit mondják, a „barbárok" elöl védik a civilizációt. Igaz, a kozák, cserkesz s hasonló söpredék örökös szégyenfoltja az orosz hadviselésnek, égbekiáltó gazságaik elhomályosítják a cári haderőnek minden dicséretes tulajdonságát s azt a köztudatban leszállítják a vad hordák színvonalára. Nincsen az a jóravaló muszka, ki ezzel tisztában ne lenne. Fájlalják őket és undorodnak tőlük. De kiirtani és oly kevéssé tudják iiket, mint az irtózatos korrupciót, mely pusztulással fenyegeti birodalmukat. Mélységesen szégyenkeznek miattuk, de tehetetlenek becstelenségeikkel szemben. Megtörtént, hogy egyik orosz parancsnok a megszállott Galíciában, mihelyt szabad kezet nyert, egy különösen elvetemedett kozák csapatot az utolsó emberig az országutat szegélyező fákra felköttetett. Ezek elvették méltó büntetésüket s csak azon sajnálkozhatunk, hogy a drákói szigornak ilyen esetei eléggé ritkák s ez az, ami magát az orosz sereget is megfosztja annak lehetőségétől, hogy civilizált ellenfélnek tekinthessük. Pedig az orosz katona sok jó tulajdonsággal bír, gyenge, könnyen befolyásolható lelkületű. Hosszas áldóharcok idején sok szál szövődik az ellenfelek között. Bizonyos jóindulat, elnéző hangulat kap lábra, mely kölcsönös. Egymás szokásai, szükségletei iránt megértést tanúsítanak, ha erre mód és alkalom kínálkoznék, ha szigorúan tiltó parancs ennek útját nem állná. Ennek híjátán hallgatag megállapodások létesülnek, melyeket mindkét fél tiszteletben tart, mert saját érdekük is így kívánja Némi enyhülés jár nyomukban, mely nélkül egyik fél sem bírná a szakadatlan harcot. Végre is, az ember csak ember és nem gép. S még a gép teljesítőképességének is meg vannak a maga határai. Ha tehát az elméleti, a kérlelhetetlen hadviselés szempontjából neon is kívánatosak az ilyen jelenségek, a gyakorlatban, a valóságban mégsem lehet egészen elzárkózni előlük. Egy orosz földön küzdő hadosztályunk hosszú ideig tétlenségre volt kárhoztatva. A harcok szüneteltek, mindkét oldalon úgyszólván teljes nyugalom uralkodott. Az ágyúk mélységesen hallgattak, a puskák is elcsöndesedtek. Infanteriszt Szabó ugyan néha, nagy ritkán, elsütötte a fegyverét, de nem az ellenségre, hanem egy-egy eltévedt vadra, melynek pecsenyéje után áhítozott. A hadosztály törzse egy jóravaló uriházban lakott s valósággal idylli békében éldegélt, Kiki kedvtelésének hódolt. A tábornok nagyokat aludt, a vezérkari főnök merész haditerveket kovácsolt, a vezérkariak nagyarányú levelezésüket bonyolították le, az ordonánctisztek whisteztek, tarokkoztak, fényképeztek, tétlenségben tobzódtak. (Március 30. délután 3 óra.) A Sommetől délre az ellenség havas bombázás után benyomult Vermandovillerstől nyugatra és Chaupestől északra vonalaink egyik előretolt részébe. Ellentámadással rögtön kiűiztük onnan. A Maastól nyugatra a németek az éj folyamán több ellentámadástintéztek az avocourti erdőben lévő állásaink ellen. Az összes rohamokat visszavertük záró-, gyalogsági és gépfegyvertűzzel, amely nagy pusztításokat vitt véghez az ellenséges sorokban, különösen az avocourti erődítések centruma előtt, ahol a németek egész hulladombokat hagytak hátra. Malancourt mellett a németek nem kíséreltek meg újabb támadást. A Maastól keletre és a Woertelen időnkint szünetelő ágyúharc. A németek St. Mihieltől északra számos úszóaknát dobtak a Maas folyóba, amelyek azonban nem okoztak kárt. Lotharingiában tüzérségünk Domerre és Bremnelil közt tevékenységet fejtett ki. A front többi részén nem volt fontos esemény. Március 29-én egyik harci repülőrajunk 15 nagykaliberű bombát dobott a Metz-Les Sablons pályaudvarra, ötöt a Pagny sur Moselle-i pályaudvarra. 30-ára virradó éjjel két repülő bombázta a macherni és a Mezieres les Metzs pályaudvarokat. (Este 11 óra.) A Sommetől délre ágyúztuk Pugeaux és Hallu élelmezési állomásokat. Chaulmes vidékén, Nouviontól nyugatra egy ellenséges repülőgépnst védőágyúink lelőttek. Ar-Néíha vadászatot rendeztek, de többnyire minden tevékenységük evésben, ivásban, alvásban merült ki. A szemben álló orosz hadosztály parancsnoksága ugyanígy élte napjait. Ott ugyan, mint mondják, több szesz fogyott, de máskülönben egyformák voltak a körülmények. A generális ott is nagyokat aludt s a többiek életmódja sem különbözött a mieinkétől. A muszka pontosan tudta, hol székel a mi hadosztályunk s mi is jól ismertük az ő fészküket. Egy szép napon, minden előzmény nélkül, teljesen váratlanul, ágyúzni kezdtek az oroszok s szétlőtték a hadosztály kvártélyát. Csak füstölgő romok maradtak meg belőle. Még szerencse, hogy emberéletben nem esett kár. E meglepetés bevezetője volt az oroszok támadásának, melyet derék csapataink, mint a Hofer-jelentés szokta mondani, könnyűszerrel vertek vissza. Sőt oly felsőbbséggel, hogy sok muszkán kívül az orosz hadosztály törzsének egy tisztjét, egy kapitányt is elfogtak. Intelligens ember volt, németül is jól beszélt. Kihallgatása simán, minden nehézség nélkül folyt le. A végén az illető vezérkari tiszt rátért a hadosztály szállásának lövetésére. Szinte szemrehányó hangon kérdezte az okát, szavaiból le lehetett érezni a neheztelést, melyet ezen lovagiatlan eljárás miatt táplált. Holott mi hiven álltuk a megegyezést. Nekünk is csak egyetlen, a telefonba mondott szavunkba került volna, hogy romba döntsük hajlékukat PESTI HÍRLAP 1916. április 1., szombat. Ú francia-belga harctér. Német hivatalos jelentés. Berlin, márc. 31. A nagy főhadiszállás közli márc. 31-én. Az arcvonal több szakaszán derült időjárás mellett mindkét részről észrevehetően megélénkült a tüzérségi tevékenység. A Maastól nyugatra Malancourt helységet és a mindkét oldalról csatlakozó francia védőműveket rohammal elfogadtuk. Hat tisztet és 322 főnyi legénységet sebesületlenül elfogtunk. A keleti parton a helyzet változatlan. Douaumont erődtől délre a francia árkoknál rövid közelharcok fejlődtek. Az angolok légi harcokban Arras és Bapaume környékén három kétfedelist veszítettek. Utasaik közül kettő meghalt. I m m c 1 m an n hadnagy ezúttal immár a tizenharmadik ellenséges repülőgépet lőtte le. A legfőbb hadvezetőség. A francia vezérkar jelentései.