Pesti Hírlap, 1916. április (38. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-01 / 92. szám

, ahogyan ő az olasz hadjáratot intézi. De, úgy látszik, már Olaszország szövetségesei, sőt maguk az olaszok sincsenek nagyon el­ragadtatva tőle: az apja egykor Rómát vet­te be — innen a családi nimbusz — s ő még mindig csak Görz előtt áll. Most, hogy a pá­risi­ konferencián Olaszország álláspontja győzedelmeskedett, ami azt jelenti, hogy Cadorna nem ad csapatokat a szövetsége­seknek, gúnyosan írják, hogy ez volt eddig Cadorna egyetlen győzelme. A háború huszonegyedik hónapjának a központi hatalmak a fölény kétségtelen érzésével vágnak neki mindenik harctéren és a tengeren is. Március második és harmadik hetében újra 136.000 tonna tartalmú hajó sü­lyedt el, a tengeralattjáró háború is lassan megérleli a központi hatalmak fölényét és ez a háború is olyan meglepetést tartogathat még az entente számára, hogy egyszer csak, észre se veszik, kereskedelmi flottájukat, amely nélkül őket fenyegetné kiéheztetés, olyan Gorlice fogja érni, amit aztán nem le­het többé kikorrigálni. * * * * ^ Két nappal azután, hogy Malancourt­tól északra a németek két kilométer széles­ségben elfoglalták a francia hadállásokat és Malancourt falu északnyugati részébe is benyomultak — Joffre szerint a falu két há­zának birtokába jutottak — elfoglalták ma­gát Malancourt-t is, a hozzácsatlakozó védő­művekkel együtt. A Maastól nyugatra levő francia harcvonal megingatása ezzel még fokozottabb lett, mert hiszen a németek szá­mára megnyílt az út Harcourt felé, amely két tű­z közé került: nyugatról és északról fenyegetik a németek, északról ötszáz, nyu­gatról ezer méter távolságban. A két tűz közé került franciák itt aligha tarthatnak ki sokáig, annyival kevésbbé, mert egy­ nyugat felől végrehajtható támadás az elvágás ve­szedelmével fenyegetné a Haucourt­ kör­nyékén álló csoportjaikat. A francia hivatalos jelentés már na­pokkal ezelőtt feljegyezte, hogy a németek heves ágyútűz alatt tartották második vé­delmi vonalukat­, amelyet már csak kis tá­volság választ el a külső erődöktől. Egy­előre elég rámutatni ennek a tüzérségi tá­madásnak a fontosságára, amelyet az első vonalon alkalmazott gyalogsági harcok kö­vettek; a tények önmaguk is eleget beszél­nek és kellőképen illusztrálják azt, hogy a német hadvezetőség a március 28-ikán meg­kezdett gyalogsági akcióktól azt várta, hogy a franciák kénytelenek lesznek a második védelmi vonalra visszahúzódni, de már jó­előre gondoskodott arról, hogy az ellenség itt se találjon teljesen ép pozíciókat. Az a vonal, amelyen a franciák a Maastól nyu­gatra most állanak, jelentékeny mértékben meg van sebezve, hiszen azonfelül, hogy a németek a Malancourt falut domináló ma­gaslatra tolták előre a frontjukat, még a Mort Homme birtoka is olyan stratégiai elő­nyöket biztosít számukra, amelyek jelentő­sége nyilvánvaló. A mai német jelentés még följegyzi azt is, hogy Douaumont erődtől délre a francia árkoknál rövid közelharcok fejlődtek. Erről a francia jelentés úgy emlékezik meg, hogy a németek heves támadást intéztek a Dou­aumont felé vezető utakon levő francia állá­­sok ellen. „A németek e támadásnál maró folyadékot löveltek felénk" — jegyzi meg Joffre jelentése. Ez a Joffre-stílus jó isme­rősünk. Akkor, ha nem mondhatja el szo­kott bőbeszédűségével, hogy az ellenséges támadásokat a francia zárótüzelés föltartóz­tatta és az ellenségnek érzékeny károkat okozott, akkor, ha a német támadás siker­rel jár: Joffre szótárából előkerül a maró folyadék. A douaumonti harcok elé most bizonyára szintén feszült várakozással te­kint a francia közvélemény. Pillanatfelvételek. Muszka foglyok. A harcban álló muszka, ez tagadhatatlan tény, lovagias ellenfél, tisztességes, emberséges e e tekintetben messze fölötte áll az angolnak, franciáknak, a „kulturnemzeteknek", melyek minit mondják, a „barbárok" elöl védik a civili­zációt. Igaz, a kozák, cserkesz s hasonló söpre­dék örökös szégyenfoltja az orosz hadviselés­nek, égbekiáltó gazságaik elhomályosítják a cári haderőnek minden dicséretes tulajdonságát s azt a köztudatban leszállítják a vad hordák szín­vonalára. Nincsen az a jóravaló muszka, ki ezzel tisztában ne lenne. Fájlalják őket és undorod­nak tőlük. De kiirtani és oly kevéssé tudják iiket, mint az irtózatos­ korrupciót, mely pusztu­lással fenyegeti birodalmukat. Mélységesen szé­gyenkeznek miattuk, de tehetetlenek becstelen­ségeikkel szemben. Megtörtént, hogy egyik orosz parancsnok a megszállott Galíciában, mihelyt szabad kezet nyert, egy különösen elvetemedett kozák csapatot az utolsó emberig az országutat szegélyező fákra felköttetett. Ezek elvették méltó büntetésüket s csak azon sajnálkozhatunk, hogy a drákói szigornak ilyen esetei eléggé ritkák s ez az, ami magát az orosz sereget is megfosztja annak lehetőségétől, hogy civilizált ellenfélnek tekinthessük. Pedig az orosz katona sok jó tu­lajdonsággal bír, gyenge, könnyen befolyásolható lelkületű. Hosszas áld­óh­arcok idején sok szál szö­vődik az ellenfelek­­ között. Bizonyos jóindulat, elnéző hangulat kap lábra, mely kölcsönös. Egy­más szokásai, szükségletei iránt megértést ta­núsítanak, ha erre mód és alkalom kínálkoz­nék, ha szigorúan tiltó parancs ennek útját nem állná. Ennek híjátán hallgatag megállapodások létesülnek, melyeket mindkét fél tiszteletben tart, mert saját érdekük is így kívánja Némi eny­hülés jár nyomukban, mely nélkül egyik fél sem bírná a szakadatlan harcot. Végre is, az ember csak ember és nem gép. S még a gép teljesítőké­pességének is meg vannak a maga határai. Ha tehát az elméleti, a kérlelhetetlen hadviselés szempontjából neon is kívánatosak az ilyen je­lenségek, a gyakorlatban, a valóságban még­sem lehet egészen elzárkózni előlük. Egy orosz földön küzdő hadosztályunk hosszú ideig tétlenségre volt kárhoztatva. A har­cok szüneteltek, mindkét oldalon úgyszólván teljes nyugalom uralkodott. Az ágyúk mélysé­gesen hallgattak, a puskák is elcsöndesedtek. In­fanteriszt Szabó ugyan néha, nagy ritkán, el­sütötte a fegyverét, de nem az ellenségre, hanem egy-egy eltévedt vadra, melynek pecsenyéje után áhítozott. A hadosztály törzse egy jóravaló uriházban lakott s valósággal idylli békében éldegélt, Kiki kedvtelésének hódolt. A tábornok nagyokat aludt, a vezérkari főnök merész haditerveket kovácsolt, a vezérkariak nagyarányú levelezésüket bonyo­lították le, az ordonánctisztek whisteztek, tarok­koztak, fényképeztek, tétlenségben tobzódtak. (Március 30. délután 3 óra.) A Sommetől délre az ellenség havas bombázás után benyo­mult Vermandovillerstől nyugatra és Chaupes­től északra vonalaink egyik előretolt részébe. Ellentámadással rögtön kiűiztük onnan. A Maastól nyugatra a németek az éj folya­mán több ellentámadást­­intéztek az avocourti erdőben lévő állásaink ellen. Az összes roha­mokat visszavertük záró-, gyalogsági és gép­fegyvertűzzel, amely nagy pusztításokat vitt véghez az ellenséges sorokban, különösen az avocourti erődítések centruma előtt, ahol a né­metek egész hulladombokat hagytak hátra. Malancourt mellett a németek nem kíséreltek meg újabb támadást. A Maastól keletre és a Woertelen időnkint szünetelő ágyúharc. A németek St. Mihieltől északra számos úszóaknát dobtak a Maas fo­lyóba, amelyek azonban nem okoztak kárt. Lotharingiában tüzérségünk Domerre és Bremnelil közt tevékenységet fejtett ki. A front többi részén nem volt fontos esemény. Március 29-én egyik harci repülőrajunk 15 nagykaliberű­ bombát dobott a Metz-Les Sablons pályaudvar­ra, ötöt a Pagny sur Moselle-i pályaudvarra. 30-ára virradó éjjel két repülő bombázta a mach­erni és a Mezieres les Metzs pályaudva­rokat. (Este 11 óra.) A Sommetől délre ágyúz­tuk Pugeaux és Hallu élelmezési állomásokat. Chaulmes vidékén, Nouviontól nyugatra egy ellenséges repülőgépnst védőágyúink lelőttek. Ar-Néíha vadászatot rendeztek, de többnyire minden tevékenységü­k evés­ben, ivásban, alvásban me­rült ki. A szemben álló orosz hadosztály parancs­noksága ugyanígy élte napjait. Ott ugyan, mint mondják, több szesz fogyott, de máskülönben egyformák voltak a körülmények. A generális ott is nagyokat aludt s a többiek életmódja sem különbözött a mieinkétől. A muszka pontosan tudta, hol székel a mi hadosztályunk s mi is jól is­mertük az ő fész­küket. Egy szép napon, minden előzmény nélkül, teljesen váratlanul, ágyúzni kezdtek az oroszok s szétlőtték a hadosztály kvártélyát. Csak füs­tölgő romok maradtak meg belőle. Még szerencse, hogy emberéletben nem esett kár. E meglepetés bevezetője volt az oroszok tá­madásána­k, melyet derék csapataink, mint a Hofer-jelentés szokta mondani, könnyűszerrel vertek vissza. Sőt oly felsőbbséggel, hogy sok muszkán kívül az orosz hadosztály törzsének egy tisztjé­t, egy kapitányt is elfogtak. Intelligens ember volt, németül is jól be­szélt. Kihallgatása simán, minden nehézség nél­kül folyt le. A végén az illető vezérkari tiszt rá­tért a hadosztály szállásának lövetésére. Szinte szemrehányó hangon kérdezte az okát, szavaiból le lehetett é­rezni a neheztelést, melyet ezen lo­vagiatlan eljárás miatt táplált. Holott mi hiven álltuk a megegyezést. Nekünk is csak egyetlen, a telefonba­ mondott szavunkba került volna, hogy romba döntsük­ hajlékukat PESTI HÍRLAP 1916. április 1., szombat. Ú f­rancia-belga harctér. Német hivatalos jelentés. Berlin, márc. 31. A nagy főhadiszállás közli márc. 31-én. Az arcvonal több szakaszán de­rült időjárás mellett mindkét részről észrevehetően megélénkült a tüzérségi tevékenység. A Maastól nyugatra Ma­lancourt helységet és a mind­két oldalról csatlakozó fran­cia védő­mű­veket rohammal e­l­f­o­g­­­a­dt­u­k. Hat tisztet és 322 főnyi legénységet sebesületlenül elfogtunk. A keleti parton a helyzet válto­zatlan. Douaumont erődtől délre a francia árkoknál rövid közelharcok fejlődtek. Az angolok légi harcokban Arras és Bapaume környékén három kétfedelist veszítettek. Uta­saik közül kettő meghalt. I m m c 1­ m an n hadnagy ezúttal immár a ti­zenharmadik ellenséges repülő­gépet lőtte le. A legfőbb hadvezetőség. A francia vezérkar jelentései.

Next