Pesti Hírlap, 1916. április (38. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-15 / 106. szám

1916. április 15., szombat­­ nak" nevezett mindnyájunkat, kik a humánus törvény talaját előkészítettük. Most ezt a „ma­radi korlátoltság"-ot több százezer család áldja. Mikor régen a könyvtárak országos szervezését kezdtem meg, egy könyvkiadó (!) irt a tervem ellen; de mihelyt az eszméből állandó s több­­százezerre rugó állami könyvmegrendelés lett. rögtön jelentkezett, hogy ki ne hagyjuk. Egész sereg keserű emlékkel szolgálhatnék erről a speciális magyar gáncsoló szokásról, mely min­­den kulturális eszme megvalósulását évtizedek­re hátráltatja s melynek indító oka a „mindent jobban tudás" mániája. Budapesten most Appo­nyi, Darányi s pár száz okos ember segíteni akar az elhunyt hősök szegény örökösein; de nem lehet, mert ezt a Pakson ..jobban tudják!" Zsolt: Napi ti­zek. Adakozzunk az elesett hősök özvegyei és árvái javára! Hadsegélyző Hivatal főpénztára, Képviselőház. Artakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a h­adbaronuultak családjait és az elesettek hozzátartozóit­. Szeretetállományokat a frontra szállít a Hadsegélyző Hivatal Átvételi különítménye, IV. Váci­ utca 88.­­­ (Paul Graete Budapesten.) Paul Graete, a híres afrikai utazó, aki most a német hadse­reg repülő csapatában mint főhadnagy szolgál és hősies légi harcokban több ellenséges repülő­gépet lőtt le, Budapestre érkezett és több napig vendége volt a magyar arisztokráciának. Paul Graete, aki most negyvenegy éves, a legérdeke­sebb multú emberek egyike. Húszéves korában a lipcsei királyi gyalogezred hadnagya lett. 1900-ban részt vett a Kína ellen operáló tenge­rész-expedícióban, a rákövetkező évben pedig el­végezvén a berlini keleti szeminárium kis­suahelli nyelvkurzusát, a német keletafrikai vé­dőcsapattal bejárta Keletafrikát. 1907-től 1909-ig automobilon rohant végig Afrikán Daressza­damtól Szvakopmundig. Izgalmas kalandos út­járól Autón Afrikán keresztül című feltűnést keltő könyvében számolt be. 1911-ben ismét útra kelt. Most motorcsónakon járta be két év alatt Afrikát, Zambezitől a Kongóig, újabb értékes fölfedezésekkel gazdagítva a tudományt. 1918-ban már az aviatika érdekelte és 1914-ben egy na­gyobb repülőútja közben Délfranciaországban érte a háború. Olaszországon keresztül menekült haza és mint a berlini repülőcsapat főhadnagya, számos légi harcban vett részt, csaknem minden fronton járt és több ellenséges repülőgépet lőtt le. Hősies bátorságáért a szász királyi Albert­rend II. osztályú lovagkeresztjével és a württem­bergi királyi lovagkereszt II. osztályával tüntet­ték ki. Paul Graefe azzal a szándékkal utazott Budapestre, hogy innen kiindulva beutazza Ma­gyarországot, amelynek természeti szépségeiről sokat hallott a háború alatt.­­ (Nemességadományozás uzsoki előnév­vel.) Emlékezetes még Rónai Horváth Jenő altá­bornagynak, az érdemes, kitűnő katonai szak­írónak, a tudományos akadémia tagjának hősi halála. A király most — mint a hivatalos lap közli — gyermekeinek, Jenőnek, Ilonának, Lászlónak, Annának, azonkívül Jenő és László törvényes utódainak a magyar nemességet ado­mányozta „uzsoki" előnévvel.­­ (A verduni harcokból.) A titáni mér­kőzés, amely a német és a francia haderő között Verdunnél folyik, hosszú hetek óta tartja lenyü­közve milliók figyelő lelkét. Verdu­n környéke, a Hollóerdő és a Maas vize, a Verdun körü­li fal­vak, szinterei most a rettentő küzdelemnek, ami­lyenre eddig még a világháborúban sem igen volt példa. Az első hiteles német fényképeket, amelyek a német nagyvezérkar engedélyével elérkeztek végre a verduni harcok színteréről hozzánk, a Képes Újság mai száma közli.­­ (Szolgálati jubileum.) A Pesti Ch­evra Kadisa főtisztviselője Polgár F. Adolf most ün­nepelte meg az intézménynél eltöltött működésé­nek negyedszázados évfordulóját. A kortársak nevében dr Endrei S. Henrik titkár köszöntötte meleg szavakkal és átadta neki a kollegák értékes emléktárgyát. — (önálló városi igazgatás Varsóban.) Mint egy berlini táviratunk jelenti, a varsói né­met hatóságok elvi hozzájárulásukat fejezték ki ahhoz az indítványhoz, hogy a város polgárai által szabadon választandó községtanács lépjen az eddigi bizottság helyébe. Ezzel az első auto­nóm városi igazgatás jött létre Lengyelor­szágban.­­ (Eötvös Károly a ravatalon.) A Pauler­ utcában fekszik ideiglenes ravatalán Eötvös Károly, a magyar irodalom, közélet és igazság­szolgáltatás nagy halottja. Pénteken már kora délelőtt kezdtek érkezni a koszorúk, az elsőt a zilahi Kossuth-asztaltársaság küldte. A déli órákban felöltöztették a vajda holttestét és be­fektették a koporsóba, amely az első emeleti la­kásnak a Vérmezőre nyíló dolgozószobája köze­pén áll. A temetésre vonatkozóan már megtör­téntek a szükséges intézkedések. Dr Eötvös Bálint egyszerű családi jelleget akart adni a gyászszertartásnak, viszont a főváros a nagy halott emlékéhez méltó módon kívánja leróni kegyeletét. Eötvös Károlyt a maga halottjának tekinti és a temetést ő intézi. A tanács dísz­sírhelyet is ajánlott föl, amelyre azonban nem lesz szükség, mert Eötvös Károlyt Vesz­prémben helyezik örök pihenőre a családi sírboltba, a felesége mellé. A budapesti ügy­védi kamara pénteken délután rendkívüli ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy Eötvös Károlyt a kamara dísztermében fogják fölrava­talozni. Fölmerült az az eszme is, hogy a Nem­zeti Múzeum előcsarnokában állítsák föl a rava­talt, ahonnan Kossuth Lajost, Jókai Mórt ki­sérték utolsó útjára, de ettől a tervtől elállottak és így a temetés az ügyvédi kamarából lesz, még pedig vasárnap délután fél négy órakor. A gyász­szertartást Haypál Benő budai református lel­kész végzi. Kiváló búcsúztatót fog mondani még többek között Friedmann Bernát, aki a boldo­gultalak védőtársa volt a tiszteszlári perben és Pekár Gyula a­ Petőfi Társaság nevében. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót ki­viszik a keleti pályaudvarra és Veszprémbe szál­lítják ,ahol valószínűleg kedden lesz a temetés.­­ (Adóvita a birodalmi gyűlés költség­vetési bizottságában.) A birodalmi gyűlés költ­ségvetési bizottsága tárgyalta a szoerálde­­mokraták javaslatát, hogy az örökösödésből ere­dő vagyonszaporulat Adóztassák meg a e célból módosítsák az örökösödési adóról szóló törvényt. Helfferich kincstári államtitkár kijelentette, hogy a szövetségi kormányok ez idő szerint nin­csenek abban a helyzetben, hogy pártolják a ja­vaslatot. A polgári pártok is elutasították a szo­ciáldemokraták javaslatát. Ezután a haladópártiak indokolták meg ja­vaslatukat, hogy a véderőhozzájárulásra kötele­zett személyek és társaságok a véderőhozzájáru­lásról szóló törvény alapelve értelmében kü­lön adót fizessenek, még­pedig a véderőhozzájárulás egyharmadát, föltéve, hogy a véderőhozzájárulás alá eső vagyon és jövedelem nem terheltetett meg hadi jövedelmi adóval A javaslat célja, hogy a nagy, háborús szaporulat nélkül maradt vagyo­nokat egyszeri adózással terhelje meg. _ A kincstári kancellár jelentette, hogy a szö­vetségi kormányok határozott felfogása szerint a hadijövedelmi adón és a háborús vagyonszapo­rulati adón kívül további megadóztatásra nem gondolnak. A nemzeti liberálisok egyelőre hozzájárul­tak az egyszeri véderőhozzájáruláshoz, amelyet a szociáldemokraták is javasoltak. A centrum a kérdés megoldását a későbbi nagy adóreform idejére óhajtja elhalasztani. A konzervatívok hangsúlyozták, hogy az egyes államok adókive­tési jogába való befolyást nem szabad még a véd­erőhozzájárulással is fokozni. A bajor meghatalmazott közjogi okokból a javaslat ellen foglalt állást. A javaslatot ezután a haladók, a nemzeti liberálisok és a szociálde­mokraták szavazataival elfogadták. A bizottság ezután egyhangúlag elfogadott egy javaslatot, amely a társaságok megadóztatá­sánál a belföldi­ és a külföldi társaságok közti különbséget a törvényjavaslatból törli és az adót oly módon szabályozza, hogy az a 20.000 már­káig terjedő nyereségtöbbletnél a nyereségtöbblet 10 százaléka, 20.000-től 200.000-ig minden 20.000 márkánál 2 százalékkal emelkedik, 200.000-től 250.000 márkáig 00 százalék, 500.000 márkáig 40 százalék és azonfelül 45 százalékot tesz ki. Ezzel az első olvasás befejeződött és a bizottság megkezdte a húsvéti szünetet.­­• (Fiume díszpolgárai.) A­ fiumei rappre­zentanca ülésén, amelyen Via Antal podeszta el­nökölt, Thierry Alajos indítványára József fő­herceget, Haus tengernagyot és Boroevics gya­logsági tábornokot a haza védelme körül kifejtett érdemeikért Fiume szabad város és kerülete díszpolgárainak sorába iktatták. Az indítványt a rapprezentanca egyhangú lelkesedéssel fogadta el és megbízta a városi tanácsot fiz erről szóló okmány kiadására.­­ — (Az időjárás reformálása.) A németek ama intézkedése, amelynek értelmében május el­sejétől az órákat egy órával előre tolják, nálunk is kedvező fogadtatásra talált, legalább hivatalos részről. Azoknak tehát, akiknek a hivatalokban akad dolguk és akik a vasutakat és a hajókat veszik igénybe, bajos lesz kitérni az uj rend elől s igy ezeknek órája hatvan perccel előbb fog járni. A tisztviselők ily körülmények között min­den bizonynyal korábban fognak kelni, noha a hivatalos órák pontos betartása nálunk sohasem volt és sohasem lesz erény. A nagyközönség azonban, amelyre az időjárás reformálása egy­általában nem lesz kötelező, aligha megy bele ebbe az újításba, amelynek időtartama különben is csak hat hónap. A polgárokat arra, h­ogy ko­rábban keljenek és korábban fogjanak a mun­kához, épen úgy nem kötelezik, mint arra, hogy hamarabb hagyják abba a dolgot és hamarabb térjenek ágyaikba. Mindezekből kifolyólag meg lehet állapítani, hogy májustól kezdve nálunk, ahol a hivatalos intézkedéseket nem túlságosan respektálják, kétféleképen élnek az emberek. Egy részük alkalmazkodik az új beosztáshoz, a másik rész pedig konzervatív marad és úgy él, am­int eddig élt. Ez utóbbiakhoz különösen a sza­bad pályákon működők fognak tartozni, aki­ket időbeosztási szabadságukban és életmód­jukban semmiféle törvény sem korlátoz. Ha pedig a mai rendhez makacsul ragasz­kodnak és a megszokásból mit sem engednek, veszteség egyáltalában nem éri őket Ezeknek csakis akkor kell tekintetbe venni az új időszá­mítást, ha az egyes hivatalokban akad dolguk, vagy ha utazni lesznek kénytelenek. Ami az üz­leteket illeti, azok aligha akceptálják a német szokást s így például azok a kereskedők, akik ed­dig este hétkor zártak, nem csuknak hatkor, aminthogy egy órával hamarabb nem is nyitják ki boltjaikat, bölcsen tudva, hogy a kora reggeli órákban a vevők nem zaklatják őket. Azok, a­kiknek mun­kája nincs időhöz kötve, valószínűleg a megszokott időrend mellett foglalnak állást s különösen nem végzik hamarabb a napi étkezé­seket, mint eddig tették, aminthogy nem sietnek egy egész órával előbb lefeküdni, tekintettel arra is, hogy a nyári nap h­ossza és hogy a többek között a melegen lesütő nap sem respektálja a németek által kieszelt újítást Abban a kétféle időbeosztásban tehát, amely májustól kezdve lesz úz, a magyarok tetszésük szerint én megoszolva éldeglenek, amiből az is következik, hogy két­féle időt kell nyilvántartaniuk, hogy mind a két féllel szemben alkalmazkodni tudjanak.­­ (Kávésok a belügyminiszternél.) Sán­dor János belügyminiszter pénteken fogadta a kávésok küldöttségét Harsányi Adolf ipartársu­lati elnök előadta, hogy a záróra folytán igen sok kávéház erősen szenved a jövedelmében és több kávéház egyenesen belepusztul ebbe a rendelke­zésbe. Rámutatott arra, hogy a vendéglő, mozi és kávéház zárórája között mindig volt időbeli különbség, ami a kávésok nagy kárára most el­tűnt. Belátják, hogy a belügyminisztert nemes és jól átgondolt célzat vezette a rendelet kiadásá­ban, de szerintük a célt azzal is el lehetne érni, ha a zárórát két órára tolnák ki. Megemlítette végül az időszabályozás kérdését is, amit ugyan még ne­m próbáltak ki, de jót nem várnak tőkb a maguk részéről. A miniszter nagy figyelemmel hallgatta végig a küldöttség szónokát. Elismeri, h­ogy a kávésoknak, vagy legalább nagyobb ré­szének, kellemetlenséget és kárt okozott a ren­delkezés, de — úgymond — magasabb érdekek késztették rá. Ettől el nem térhet, mert ez csak a kezdete egy sorozatos rendszabálynak, amit a háború és egy bizonyos irányú purifikáció cél­zata szabott eléje. Nem a kávéházakat akarja megrendszabályozni, amelyek erre nem szolgál­tattak okot. Ez a rendelkezés csupán a publikum­nak szólott. Ha majd helyreállnak a normális ál­lapotok, a hábornsi rendszabályok megszimtelhe­tők, de ,ma nem tehet eleget a kérelemnek.­­ (Az eltitkolt gabonakészletek.) A leg­utóbbi közlés óta a következő eltitkolt gabona­készletek lefoglalásáról jött jelentés: Marokré­ten 12 mm. rozsot, Nagydolányon 3 mm. búzát, ősövén 8 mm. búzát, Ujsóvén 86 mm. búzát és lisztet, Szabadkán 618 mm. gabonát és tengerit, Ujverbászon 730 mm. gabonát és tengerit, öly­vödön 32 mm. terményt, összesen tehát 1189 mm. terményt foglaltak le. PESTI HÍRLAP 1­9­ 9

Next