Pesti Hírlap, 1916. június (38. évfolyam, 152-180. szám)

1916-06-01 / 152. szám

1916. június 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP kedő magaslat, mely az Astico völgye fölött uralkodik és a Lehiohoz vezető utat észak felől védi. Végül az Arsierotól nyugatra eső Pa­sina-szakaszon egyrészt újra meghiúsulnak az olaszok kétségbeesett kísérletei, hogy Bettaletól délre levő állásainkat elragadják, másrészt a Posina-patak alsó folyásától dél­re elfoglaljuk a Monté Priaforát. Rendkívüli jelentőségű csapatainknak ez a sikere is. Annak az erődcsoportnak ugyanis, amely Arsierotól délnyugatra épült, a Monte Priafora, Monte Cogolo és Monte Novegno 1653, 1656 és 1552 méteres csúcsai adják meg a természeti bázist. E csúcsok közül egy már a mienk. A Monte Priaforától délre fekvő erődök azt az utat zárják, amely a Posina völgyéből vezet Schiohoz. A Monte Priafora mindössze 8 kilométerre van már Schiotól. Asiago és Arsiero két hét alatt meg­érett; az offenzíva harmadik hetében esedé­kessé vált Schio is. *­­ * A bolgároknak a Struma völgyében megkezdett operációiról egyelőre csak en­tente-jelentések számolnak be; a Kupel-erőd megszállása óta történt eseményekről nem emlékezett meg sem a bolgár, sem a német vezérkar. Egyelőre tehát entente-forrásokra vagyunk utalva. Eszerint a Struma-völgyé­ben huszonötezer főnyi bolgár haderő ope­rál, amelyet néhány német svadron kísér. Az előnyomulás iránya: Kavalla. Ezenfelül Xanthi felől állítólag szintén elindult egy bolgár hadosztály, hogy a Mesta folyón át­kelve, ha vállánál egyesüljön a Kupel— Demirhisszár—Szerresz vonalon előnyomuló hadoszloppal. E hadmozdulatok fájdalmas visszhangot keltenek az entente-sajtóban, ami érthető is. Az entente-csapatok harcvo­nala tudvalevően Florina — Gevgeli — Dojran — Dovotepe között húzódik és innen lehajlik a tengerig. Még emlékezetes, hogy az entente megszállta Dovotepe erődöt, amely a Szaloniki—Dojran—Demirhisszár —Szerresz-vasútvonalat dominálja és hogy fölrobbantották a Struma hídját, Itupeltől délre. Ezzel a Szerresz és Kavalla között álló görög hadtestet elvágták. Dovotepe erős támaszpont volt az en­tente számára, a bolgárok meglepő előnyomulása azonban, amely természetesen csak a görög kormány­nyal való előzetes megállapodás után történ­hetett meg, kellőképen ellensúlyozza a dovo­tepei erőd megszállását. Ez az erőd ugyanis a Struma völgyének bejáratát zárta el, a bolgárok pedig hirtelen hadműveleteikkel épen ezt a völgyet kerítették birtokukba. A völgy kijáratánál megszállták Yetrinát, föl­építették azt a vasúti hidat, amelyet Sarrail fölrobbantott, bevonultak Spatovoba, De­mirhisszárba és állítólag Szerreszbe is, ilyen­formán tehát a Struma széles völgye a maga egészében a kezükre került. Mindezeknek az operációknak az a jelentősége, hogy egy­részt erősen biztosítják a bolgár-német bal­szárnyat, lehetetlenné tesznek minden át­karolási kísérletet, másrészt pedig veszé­lyeztetik az entente-haderő jobbszárnyát, amely Dovotepétől a Struma balpartján emelkedő magaslatokon húzódik a tengerig. Itt különben csak gyenge haderők állhat­nak, minthogy Sarrail eddigelé aligha szá­míthatott rá, hogy szárnya itt valaha is ve­szélyeztetett helyzetbe kerülhet Hogy az entente-harcvonalnak e része csak meglehe­tősen gyéren van megszállva, kiderül a bol­gár vezérkar május 26-iki jelentéséből is, amely szerint Sarrail főhaderejét a Flori­nától Dovotepéig húzódó vonalon helyezte el. A váratlan bolgár előnyomulás tehát minden valószínűség szerint az entente-had­erők gyökeres átcsoportosítását fogja szük­ségessé tenni. Hogy azután ez rövid idő alatt végrehajtható-e, más kérdés. Fent egy ablakban enyhe világosság gyúlt ki, mint egy távoli reménység. — Nem, — mondta a katona. — A boldog­ság nincs messze. A boldogság itt van. Minek ez? — zengett belül valami, a szív­ből, fellopódzva, tiltakozón. Minek ez. Hagyd el. Hagyd sorsára. Holnap menni kell . . . to­vább. A lány gyengén feléje hajlott, a haja puhán és lágy virágillattal hívta a férfi meleg száját és a katona kinyújtotta karját a formás derék után. Az öreg kerékgyártó szürke szakálla és égő fapipája tűnt elő a kertajtóban, aho sóhajtot­ták a bokrok, itt az este, hűvös van, jó éjszakát A katona kinyújtott karja visszahullott. Cigarettára gyújtott. — Anicsku, — mondta a vén ember, — menj be, hideg van már a kertben. Aniceku ,engedelmesen felállott, kezet fo­gott a katonával és ment az apja után. A magányos fatönkön némán égett a ciga­retta tüzszeme, mint egy csók, mely a levegőben maradt s aztán elhamvad, elmúlik lassan, mint a világ minden kis élete... Mikor a fáradt katona később fölment a szobájába, a sötét lépcsőaljban hirtelen valaki melléje lépett és dugva mondta: — Títkor várjon ... Olyan hirtelen jött fe hirtelen eltűnt az egész, mintha csak a fáradt fülek, a pihenésre vágyó szív, az elcsigázott lélek egy játéka volna csupán. a. Az apja horkolása mélyen zengett, akár­csak egy elhasznált gyalupad munkában, a gyermekek is már csak álmukban nyöszörögtek. Kiszállott az ágyból, hová csak egy ruhás­tól bújt bele, nyakába kapta a kendőt, keresztet vetett magára és hallgatózott Aztán lábujjhegyen végigment a kis szobán, hol ételszag és mély lé­legzetvételek párája keveredett össza A padló nem nyikordult fel, hallgatott és künn, a tavaszi éjszaka várt mint egy titkos jóbarát. — Istenem, édes Istenem, — sóhajtotta a lány, mikor künn volt az ajtón,­­ bocsáss meg nékem, hiszen csak a kertajtót nézem meg, be van-e csukva? Csend, csend, a lépcső hallgat és a kerekek hallgatnak és a sarokban a frissen készült ródli­szánkók hallgatnak, csak a sziv dobol és lármá­zik... bolondos sziv, ostoba sziv! A lány lehunyta a szemét és kezével a lépcső karfája után tapogatózott. A vén karfa halkan, halkan panaszkodott a lágy ujjakra és a kis cipők megbotlottak az első lépcsőben. — Nem, nem, — mondta Anicska félig han­gosan és megborzongott A maga hangjától aztán ugy megijedt, hogy sietve ment föl a keskeny lépcsőkön. A utcalámpák fénye világított be a két parányi ablakon. A félhomályban tisztán lát­szott az ajtó, ölnyi ajtó, mögötte a katona . . . idegen katona . . . szerelem . . . tavasz . . . élet . . . A lány lábai egyszerre megzsibbadtak. 4. A fáradt katona eloltotta a lámpát és sö­tétben, bágyadtan ült a padlásszoba csendjében. A talpában mintha eleven szegek égnének és tes­tét mintha kötelekkel verték volna tönkre. A maz­solás,­­ országutak, hegyek, köves ösvények, szántóföld makacs rögei, napsütés forrája, eső híves szilánkjai, úttalan erdők töretlen cser­jése, — mind ott dobolt lábujjai hegyén, a hátá­ba® és a kábult szivében. Ah, ülni, ülni, pihenni, mindig csak pi­henni, jól elnyújtózva, igy . á , , örökösen . . . jó . . „ Az ablakon, melynek párkányán szerény virágok kezdtek zöldelleni megújhodó fiatalsá­gukban, az ablakon keresztül a várkastély né­zett be fensőbbségesen és mintegy jóakarattal, néma urasághoz illően. A katona nézte a várat és nézte a pár vilá­gos ablakot a komor falban és nem tudta a sze­mét levenni róla és ugy tetszett a vár pár piros ablakával lassan közeledik, egyre közeledik­, pe­dig egy nem messzi óra szaporán veri a negyedeket ... és a vár egyre közeledik ... és aludni lenne jó ... de tiz órakor . . . igen, tiz órakor ... a lány, árva, feketehajú ... a szája selyem ... tiz órakor ... és most . . . aludni volna jó . . . meleg lehet a csókja ... de a vár egyre jobban közeledik , , , és már mintha azó- és olasz harctér. A vezérkar Jelentése. (Kiadatott május 31-én délben.) Ő császári és királyi Fensége Jenő főherceg vezérezredes ve­zérlete alatt Tirolból előny« mart haderőnk elfoglalt Asiagot és Arseierot A» Asiagotól északkeletre eső térségen csapataink elűzték az ellenséget Galliából , rohammal elfoglalták helységtől északra levő ma­gaslati állásait. A Mont Baldo és a Monte Fiara b­i­r­t­o­kunkban vannak. A­s­i­a­g­ó­t­g nyugatra az Assa-szakadére­tól délre kezdődőleg az el­foglalt Punta Corbin erfcé máig zárt harcvonalban ál­l­u­n­k. A P­o­s­i­n­a-p­a­t­a­k­on át elő­renyomult erők elfoglalták a Mont® Piraforát. Az olaszoknak uja** kétségbeesett kisérletei, hogy Beil*­letől délre levő állásainkat elrt­­gadják tőlünk, hiábavalók vol­tak. A támadásunk kezdete óta eltelt fél hónap alatt 30.388 olaszt, köztük 694 ui­s­es­tet fogtunk el és 299 ágyút zsákmányoltunk, mint egy édes, el nem csókolt csók első kábula­tában. Lassan leereszkedett a legfelső lépcsőre, kendőjébe hajtotta fejét és sírni kezdett. 3

Next