Pesti Hírlap, 1917. január (39. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
2 PESTI HÍRLAP 1917. január 1., hétfő. elő, ha föladnák az emberi szabadságok védelmét. A jegyzék hatást akar gyakorolni a semlegesekre, amelyek most már — Hollandia kivételével — mindnyájan csatlakoztak Wilson békeakciójához; számolt tehát az újonan jelentkezett energiákkal is. Végezetül a válasz Belgium helyzetével foglalkozik: kifejti az okokat, amelyek miatt Belgium szüntelenül az entente "oldalán küzd. Lényegében az entente jegyzéke vitairat; elmondja mindazt, amit az entente államférfiaitól már oly sokszor hallottunk. Új dolog benne az, hogy a Lloyd George által közölt feltételeken is túlmegy. Lloyd George szerint az entento célja restitúció, reparáció és garancia volt. A válaszjegyzék a restitiució helyébe a szankciót teszi és a nemzetiségi elvek alapján képzeli Európa új határainak megállapítását. Ez a programra nyílt bevallása annak, hogy az entente hódító háborút akar. Lloyd George restituciója a háború előtti állapotok visszaállítására vonatkozott, a nemzetiségek alaptörvényeinek elismerésére vonatkozó követelés Franciaország, Olaszország és Szerbia kivánságalinak a honorálását jelenti. Múlt, jelen a jövő az entente válasijegyzékének három vezérmotívuma; a tanít — az entente fölfogása szerint — Németország és Ausztria-Matgyárért)mág idézték elő a háború kitörését; a jelen: a haditérkép hamis; a támadók, akik azt hitték, hogy céljaikat két hónap alatt elérhetik, két év múlva észreveszik, hogy sohasem fogják elérhetni őket; a jövő megtorlásnak kell következnie a múltért. Az entente jegyzéke sok mindenről sem beszél. A múltról, amelyben a diplomáciai bekerítés történt, a jelenről, amelyben minden nap újabb győzelmeinket hirdeti. És a jövőt Vilmos császár írta: „a BZÍVÓK, soha nem ernyedő győzelmi akarat, a hazaénezetét szavatolnák azért, hogy a győzelem húszj évben is zászlóinkat fogja követni.'4 * * « „Újra egy háborús év tan mögöttünk, amely bővelkedett harcokban és áldozatokban és ditn volt sikerekben és győzelmekben.'' Ezzel kezdődik Villotí császár újévi hadsereg- és hajóhadparancsa, amely az elmúlt év két legnagyobb hadieseményét a Komátián át való győzelími menetben és a skágerráki tengeri csatában látja. Tehát újra egy háborús év van mögöttünk . . . Most már négy esztendőhöz fogja kapcsolni a világtörténet azt a háborút, amelynél rettentőbbet az emberi emlékezet eddig még nem ismert Az 1914—17-es világháború! Tavaly a 16-os számnál tartottunk és aggódva vetettük fel a kérdést, jön-e újabb szám a három után. Az új szám itt van. De a béke ügyét sem lehet többé elnémítani. Eti dötlenbl talán már nincs többé egy egész háborús esztendő .. . A világháború harmincadik hónapjába lépünk január elsejével. Tavaly ilyenkor javában folyt az oroszok bukovinai és keletgaliciai újévi csatája, amely Montenegrót próbálta tehermentesíteni. Idén úgy megyünk a januárnak, hogy ha Románia fegyverletétele nem is, de teljes meghódítása ép úgy várható, mint tavaly Montenegróé. Ez idén már Oroszország nem tudta tehermentesíteni a vele szomszédos kis szövetségesét sem, sőt már ott tart, hogy maga is a tehermentesítésért sürget nyugati szövetségeseinél. Mennyi minden történt tavaly január óta, mi minden változott meg, hányan lettek csendes emberekké . . . És a változott viszonyokhoz képest hogyan halkulják meg kénytelen-kelletlen a hangjukat még olyanok is, akik tavaly ilyenkor büszkén írták le jelmondatul, hogy a nemzeti lelkesedésnél mennyivel többet ér a tradíció. A bécsi Bremdenblattban olvashatunk most egy új, sajátkezű Conrad-nyilatkozatot. Azt írja benne, hogy csak a szeretett szülelföld teamállásáért és biztonságáért való küzdelem tudata adhatja meg azt az erkölcsi erőt, amely a végsőkig kitart. • A Buzeltól keletre eső operációs területen a dunai hadsereg a Braila védelmére kiépített nagyon megerősített Gurgueti— Ciucea vonal felé közeledik és — az esti német jelentés szerint — az oroszokat már vissza is vetette Brailára, amely ellen támadásunk előrehalad. Gurgueti Brailától 14 kilométernyire délnyugatra, Ciucea pedig Brailától 27 kilométernyire nyugatra fekszik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Braihit a dobrudzsai Mackensen-sereg is fenyegeti. • József főherceg déli szárnya heves harcok után újabb tért nyert, sőt — a mai hivatalos jelentésekből már erre is következtetni lehet — támadási frontja észak felé meghosszabbodott. Az Uz-völgytől északra eső szakaszon ugyanis német csapatok elragadták az oroszoktól és erős ellentámadásokkal szemben is megtartották a Bátyomtár magaslatot. Ez az 10415 méteres magaslat a Csobános-pataktól északra emelkedik, a magyar—román határon, légvonalban 5—6 kilométerre attól a Magyaros nevü határhegytől, melyet az oroszok viszont nemrég tőlünk ragadtak el. Öromb-román állások elfoglalását közlik a hivatalos jeleentések az OjtoS'VSkty két oldaléról is, ahol a minapi jelentések szerint Sósmezőtől északkeletre Harjánál álltunk. József főherceg frontjának az Úz, Csobános és Öjtoz völgyeiben álló szakasza nyilvánvalóan Okna" felé törekszik, ahonnan a Szeroth mellékfolyójának, a Trotusának völgye már kiszélesedik. József főherceg legdélibb szárnya, amelyet öérett német tábornok vezet és amely Bokeanitól nyugatra operál, ezalatt a rutna és kabala völgyeiben törekszik előre. Különösen a Putnis völgyében folynak elkeseredett küzdelmek, Ludendorff szerint itt Máról-Mirra Vívott harc után kellett elfogyilniunk egy Tihntyi iberti falut Ez a falu A magyar határtól már 17 kilométerre fekszik. Hogy az oroszok ellenállása mert épen a Futna völgyében a leghevesebb, árra a minap már rámutattunk, a Futna völgyében a Levert-hez, Bökwiitől északnyugatra országút vezet a moldvai Kárpátok közt; ezen országúton Foksanit észak felől átkarolás fenyegeti. Ahhoz különben, hogy erre az országútra Gerok csapatai ráléphessenek, a most elfoglalt Tulniei falutól még 5—6 kilométeres újabb térnyerésre van szükségük keleti irányban. Végül a Viabala völgyében való előrehaladásunkról is pontos adatot jegyezhetünk ma fel: itt Nerejű fakít foglaltuk el. Ez a falu a magyar határtól már 20 kilométernél is távolabb fekszik. A kabala ezen a környékén kanyarodik észak felé, hogy a Putnába fusson. A Kárpátok e részén ninra kiépített műút, csak hegyi ösvényeken juthatnak előbbre Gerok csapatai faz @r*tffife«S*etsitma?» együttes válasza a központi fia-Iseéle vilájslatárs. Páris, dec. 30. (11 avas-ügynükség.) Macato adta át Briand miliszterelnak az Egyesült Államok Itteni nagykövetének Belgium, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Montenegró, Portugália, Románia, Oroszország és Szerbia válaszát az ellenséges hatalmaknak, a béketárgyalások megkezdésére vonatkozó jegyzékére. A népekszabadságának védelmére egyesülve és hiven ahoz a vállalt kötelezettséghez, hogy a többitől elválva nem, teszik le a Joffivert, a neVetségesek elhatárolták, hogy együttesen válaszolnak azokra az állítólagos békeajánlatokra, amelyeket az ellentécüt, államok kormányai az Egyesült Államok, Spanyolország, Svájc és Németalföld közventesével adtak át nekik. „A békét nem lehet Németország javára alapítani." A szövetséges hatalmak minden válasz előtt szükségesnek tartják, hogy az ellenséges államok jegyzékének két lényeget állítása ellen tiltakozzanak, amelyekkel a szövetségesekre akarják hárítani a háborúért a felelősséget és amelyek a központi hatalmak győzelmét hirdetik. A szövetségesek nem engedhetik meg ezt a valótlan kettős állítást, amely alkalmas arra, hogy minden tárgyalási kísérletet már eleve haszontalanságra ítéljen. A szövetséges nemzetek 30 hónap óta viselik minden nehézségét a háborúnak, amelynek elhárítására mindent megtettek. Tettekkel bebizonyították a békéhez való ragaszkodásukat, amely ma ugyanoly erős, mint volt 1914-ben. Miután Németország kötelezettségeit megsértette, az általa megtört békét nem lehet az ő szavára alapítani. A tárgyalások megkezdésének feltételei nélkül történt kezdeményezés nem békeajánlata minden készen fogható tartalmat és határozottságot nélkülöző, a császári kormány által forgalomba hozott állólagos békeajánlat intkább háborút minőtívnek télik, amely a viszálynak múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jellegének rendszeres félremagyarázásán slapmnfik. Ki idézte föl a háborút! Amúltat illetőleg a német jegyzők ízemet huny ama tények, adatok és számok felett, amelyeik azt bizonyítják, hogy a háborút Németoreaág és Ausztria-Magyaroroszág szándércötszöföldözte A I megValósitottá. Hágában német képviselő utasított viaasa minden a lö&nevelésr o vonatkozó javaalat. 1914. júliusában Ausrria* MagyarorsMac volt &'£ amely miután padátlanul ultimátuitt intést Ssöfiblóhoz, bár nyomban megkapta az elégtételt, megszente a háborút Esután a központi hatalmak visszautaltattak münden törekvést, amely az entoate részéről oda irányult, hogy a helyi viszályt békés megoldásra juttassák. Angliának a köntöront-jára vonatkozó javaslatát, a franciák ajánlottak a Metkermi bigótteágot, az orosz cér által ajánlott döötö bíróságot ( beérkezett szövegbe itt hézag vafi) — ffiiadöZí® erőfesíitéseket Kéfflét&fSjtag váleet nélkül hagyta és nem követte azokat Belgiumot megtámadta egy oly birodalom, amely samlegességét garantálta és nem riadt viss^i attól hogy maga jelents© 3a» hogy & tmiődüsek „papirrotigyuk" és hogy a .^sükeégi* törvényt bont A jelunt illetőleg Németország ajánlata & kizárólag európai ,,háborús térképre" támaszkodik, amely & helyzetnek csak Atmemeti killső képét fejezi fd és nem állapítja meg az ellenség valódi erejét Ily előfeltétel mellett kötött bökő tieak a támládók javára válna, akik azt hitték, hogy táljukat két hónap alatt elérhetik és most két év mulva összevettik, hogy &ch schilf nem fogják Biernt iőlegtorrás, jóvátétel és biztosítékok." A jövőt illetőleg a Németország hadüzenete által előidézett pusztulás, a hadviselők és a semlegesek ellen Németország és szövetségesei által elkövetett számos merénylet megtorlást, jóvátételt és biztosítékokat (sanction, reparritiofle és garanties) követel. Németország ravaszul kitér úgy az egyik, mint a másik elöl. Valójában a központi hatalmak által tett nyilatkozat nem másudat jól kiszámított kísérlet, hogy a háború további fejlődésére behatást gyakoroljanak és végezetül egy német békét ránk erőszakoljanak. Meg akarja téveszteni a szövetséget országok közvéleményét; a közvélemény azonban, minden áldozat davsza, bámulatos