Pesti Hírlap, 1917. szeptember (39. évfolyam, 218-243. szám)

1917-09-01 / 218. szám

alatt előretörtek. Árok­védő legénységünk v­i­s­z­­szaverte az ellenséget. Éppoly ered­ménytelenek voltak az oroszok vállalkozásai a Naro­v-tónál is. Se­alánál néhány száza­dunk átkelt a Zbrucson, betört az oro­szok állásába és az árokművek szétrom­­bolása után foglyokkal és zsákmány­­nyal tért vissza a folyón keresz­tül. A D­n­y­e­s­z­t­e­r és a Duna között a helyzet változatlan. Macedóniai arcvonal. Nagy hőségben tovább tart a foko­­zott harci tevékenység. Dobropoljen szerb osztagokat, a Dokjan-tótól délnyugatra pe­dig angol zászlóaljakat súlyos veszteségük mel­lett visszautasíto­ttunk. Ludo­ndorff első főszállásm­estere.­ ­ • Cadorna az offenziváról, Lugano, aug. 31. Cadorna kijelentette Barzilainak, hogy a jelenlegi olasz offen­ziva a legnagyobb világhá­ború folyamán megindítottak között. Olaszor­szág nyugodtan várhatja az eseményeket, mert a többi fronton is védve van az ellenség támadásai elől. Az offenzíva tervének megalkotásáért egye­dül az olasz hadvezetőséget illeti meg a dicsőség. Olaszország már most a végső győzelem előtt is büszke lehet teljesítményeire, mert a feláldozott olasz vér és a milliárdok már eddig is roppant mértékben emelték Olaszország hatalmát, méltó­ságát és fényét. Csupán az szükséges, hogy az időjárás ne forduljon olyan rosszra, mint ami­lyenre, sajnos, nagyon sok jel szerint fordulni akar. Olasz jelentés erősítéseink föllépéséről az Isonzo-fronton. Lugano, aug. 31. A Secolo jelenti az Isonzó frontról: Az ellenség által összevont nagy erősítések kezdik éreztetni hatásukat a csata kifejlődésére. Olasz mesék Trieszt kiürítéséről. "A sajtóhadiszállásról jelentik: Az olaszok minden alkalommal, amikor az osztrák-magyar Isonzó-arcvonalt át akarják törni, mindjárt el­terjesztik a hírt, hogy Triesztet kiürít­ik. Ezzel a mesével azt a benyomást akarják kelteni, hogy az osztrák-magyar hatóságok elveszettnek tekintik a várost és meg akarják menteni, amit megmenthetnek belőle. Így történt a tizedik és most a tizenegyedik isonzói csatában is. Most azonban még ki is bővítették a mesét azzal a pótlással, hogy Triesztet mi magunk kifosztot­tuk. A l'apolo detalia azt jelenti hogy minden múzeumból és templomból, valamint magánház­­ból is elraboltak minden műkincset és különvo­­naton Bécsbe vitték. Most már tizenegyedszer állapítjuk meg, hogy ebből a meséből egyetlen szó sem igaz. Most épp oly kevéssé ürítettük ki Triesztet, mint ezelőtt, mivel az olaszok ebben a csatában sem győztek meg bennünket ennek az intézkedésnek a szükséges voltáról. Az olaszok csak egy harminc és feles mozsár lafettáját zsákmányolták. A sajtóhadiszállásról jelentik: A hivatalos olasz hírszolgálat bámulatraméltó buzgó­sággal igyekszik Cadorna és hadseregének dicsőségét napról-n­apra újabb, többs-kevésbbé hosszú kommentárokkal a világba kikiabálni. Hogy mennyire megbízhatók ezek a hivatalos és fél­hivatalos hősköltemények, kitetszik abból az egyetlen tényből is, hogy az olasz jelentés két 30 és feles mozsár zsákmányolását jelentette, holott a valóságban csupán egy mozsárnak a lafettája jutott az olaszok kezére. Poincaré harctéri beszéde. Genf, aug. 31. A háború kitörése óta most tartott Poincaré első ízben harctéri beszédet. Az alkalmat a be­csületrend nagykeresztjének ünnepélyes fel­tűzése szolgáltatta, amely Verdiniben történt. Keserű szavakkal támadt az elnök beszédében mindazok (Clemenceau) ellen, akik elős­zítik Németország terveit, amely minden entente-államban igyekszik új zavarokat kelteni és a meglevőket támogatni. Körvonalazta a pápának adandó választ is. Fran­ciaország fáradhatatlanul küzd tovább az ott­honért, míg, tartósnak ígérkező békét el nem ér­het. Elzász-Lotharingiáról nem szólt Poincaré. Uj párt alakult Angliában. London, aug. 30. A Reuter-ügynökségnek jelentik, hogy uj nemzeti párt alakult, amelybe több unionista képviselő is belépett. Az uj párt felhívást bocsá­tott ki, amelyben azt mondja a többi közt, hogy célja az általános kívánsághoz képest új, erőtel­jes politika megszervezése a demokratikus alapon. Rotterdam, aug. 30. A Nieuwe Rotterdamsche Courant szerint a Times azt írja, hogy az új párt tagjai vala­mennyien a védővám hívei. Programmjuk első legfontosabb pontja a párisi konferencia határo­zatainak tartalma. Amsterdam, aug. 30. Az Allgemeen Handelsblad a Times nyo­lcán 27 politikai személyiség felhívását közli, köztük hat felsőházi és hat képviselőházi tagét, akik kijelentik, hogy kilépnek a konservatív pártból és új nemzeti pártot alakítanak. Az új párt a háborúnak a teljes győzelemig való foly­tatását követeli, továbbá becsületes közigazga­tást és politikát, állást foglal a nemesi címekkel való kereskedés ellen, a munkás és munkaadó­ között való osztályharc ellen és követeli a ter­melésnek a legmagasabb mértékben való fokozá­sát méltányos munkabérekkel és méltányos haszonnal. A fölhívás ezt mondja a többi közt: Sehol sem látunk tiszteletet, odaadást és lojali­tást a trónnal szemben, de látjuk a népnek minden osztályában és a hadseregben is a leple­zetlen ellenszenvet politikusok és kormányzók személye ellen, akiket elavult pártrendszerük­kel együtt ránk erőszakoltak. Mi addig akarunk cselekedni, amíg nem késő. Hága, aug. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — A­z Angliában alakult új politikai pártot bizonyos mértékben Lloyd­ George pártjának le­het tekinteni, minthogy a miniszterelnök szemé­lyes barátaiból alakult, akik eddig vagy a sza­badelvű vagy a konzervatív párt tagjai voltak. Az új alakulás, amely a háború nagyerejű folytatá­sát és demokratikus reformok megvalósítását tűzte ki céljául, megszünteti azt a nehézséget, amely abban rejlett, hogy a mostani kormány­nak nincs pártapparátusa és pártkasszája, ami választások esetén bizonytalanná tehette volna a kormány híveinek diadalát­­lanul elkezdte keresni azt az egyet, az igazit. Maga is csak későre kapta magát rajta, hogy minden nőt, akit meglát, így mérlegel magában: — Ez hasonlít „hozzá“... Ez meg sem közelíti... Ez talán „olyanná“ lett volna mel­lettem ... Aki pedig­ nagyon keres valamit, az meg is találja. Dr Bede ’Alfréd is találkozott végzetével. Szőke volt, viruló volt, csábító és mégis szűzies, kacér és mégis fejedelmien büszke. Fiatal leány volt, a mai fajtából, huszonhat éves, aki tizen­hétnek látszik. Előkelő, bár nem nagyon vagyo­nos család gyermeke: több fiatalember bomlott körülötte, akik mellett szegény Bede Alfréd igen kevésnek érezte magát béna kajával és törvé­nyes nejével — bár az ifjak egyike sem volt há­zasodási szempontból komolyan számbavehető. A tanár nagy meglepetésére Bányay Juci kisasszony nagy figyelemmel tüntette ki öt, leg­újabb és legreménytelenebb udvarlóját. Ő, per­sze, azt gondolta magában, hogy Jucika magas gondolkozás!! leány, akit önző leányszámítás nem vezet, ha lelkileg hozzáillő embertársáról van szó. Pedig nem egészen úgy állt a dolog. Van egy német közmondás, mely szerint az ördög, ha nagyon éhes, legyeket eszik; ilyenformán van a férjhez menni vágyó leánynyal is, aki jobb hiányában házasemberre fanyalodik... Végre is, egy ember, akinek „van mire“ házasodni, még hites feleséggel súlyosbítva sem annyira kilátás­talan eset, mint az a nőtlen ember, akinek szar­badsága az egyetlen földi vagyona. Juci tehát kissé bolondította Bedö Alfrédot és Bedö Alfréit nagyon megbolondult. — Mama, — mondta egy szép napon az öregasszonynak, akinél látogatóban volt. — Olyan hírt mondok, amely talán kissé váratlanul fog érinteni. Elválok Boriskától... Az anyja eleinte nevetni akart, aztán dühbe jött, végül predig sírógörcsöt kapott. A sírása an­nál keservesebbé erősödött, miinél jobban megér­tette, miről van szó tulajdonképen. Az ő fia, az ö becsületes, ha férjének gyermeke, az ő drága kis unokáinak apja idegenné akar lenni a csa­ládjához, mert meglátott egy leányt, akinek a haja meg a termete jobban tetszik neki, mint a feleségéé! Hogy lehet ezt elhinni? Hogy lehet ezt túl­élni? — Ide, én hozzám, ne hozd azt a mocskost, aki házasemberekre forgatja a szemeit! Azt megmondom... — Mama! — vágott szavába a fia olyan parancsolóan és olyan szenvedélyben, hogy az asszonynak torkán akadt az a sok szép dolog, amelyet még el akart mondani az idegen leány­ról. Egyúttal fagyos rémület sújtott át a szívén: Istenem, hát ennyire komoly a dolog? Mi lesz azzal a szegény Boriskával? Csak most jutott eszébe, hogy megkérdezze: — És mit szól hozzá a feleséged? — ő most fogja megtudni... Megírtam neki... A levelet odatettem az íróasztalára... Szegény idősebbik Bedöné fordítva tette föl a kalapját, annyira futott ki a Városligetbe, Amsterdam, aug. 30. A Reuter-ü­gynökség közli az angol lapok­nak Wilson elnök jegyzékéhez fűzött kommen­hegy karjaiba fogja fel a szerencsétlen asszony­kát és megakadályozna unokáinak anyját va­lami kétségbeesett tett elkövetésében ... Nagy meglepetésére azonban a fiatal asszony egész nyugodtan ült a verandán. Számtani leckét segí­tett csinálni a nagyobbik leánykájának és barát­ságosam intett az anyósa elé. — Megkaptad a levelet? — kérdezte a ven­dég a felindulástól elfulladt, suttogó hangon a kis Maris szőke feje fölött. — Meg, — intett a v menye. — Mit csinálsz, Mariska? Háromszor kilenc, az nem huszonnégy, hanem huszonhét... Az öreg asszonyból most kitört a sírás. Reszkető karral szorította magához a tágra nyílt szemű gyermeket: — Jaj, ti szegények! Ti drága csibéim! Ne féljetek, az én szívemen mindig menedéket fog­tok találni... A fiatal Bedöné most nézett először az anyjára komoly, árnyékos, csodaszép szemével: — Ne féltse őket, mama. Egészen jó helyen vannak nálunk. — De mit fogsz csinálni?­ Mit akarsz csi­nálni? — Az egyetlent, amit lehet. Semmit. Bede Alfréd aznap késő este tért haza a leánytól, akit már a menyasszonyának nevezett, ha négyszemközt voltak. Nem valami jól érezte magát, ha a bekövetkezendő jelenetre gondolt. Jelenet azonban nem következett. Sem aznap­, sem másnap, sem később. Alfréd, aki eleinte ke­serves lelkifurdalásokat érzett, most már kissé idegessé lett. & feile® kérdés©» Wilson válaszjegyzékének tartalma« A jegyzék átadása Rómában, Lugano, aug. 31. Az angol követ tegnap délután a pá­pai államtitkári hivatalban átnyújtotta az Egyesült­ Államoknak a pápai békejegyzék­re adott válaszát, amelyet Lansing államtit­kár írt alá. A válasz teljes szövege az olasz lapokban washingtoni távirat formájában jelent meg. A válasz nem olyan mereven el­utasító,m­int ahogyan azt a tegnap közölt 4 kivonat feltüntette és végezetül azt mondja, hogy Németország jelenlegi kormányának szavát nem lehet tartós garanciának elfo­gadni, csak akkor, ha ezt a szót magának a német népnek oly döntő próbája akarata és szándéka erősíti meg, amelyet a világ többi népei elfogadhatnak. Nekünk, így szól a jegyzék utolsó mondata, meg kell várnunk a központi hatalmak nagy népei szándékai­nak új próbáit.»Adja Isten, hogy ezt a pró­bát mihamarabb és oly módon ajánlják fel, hogy az az összes népeknek a német nemzet jóhiszeműségében való bizalmat és a békés megegyezés lehetőségét helyreállítsa. . Angol lapok Wilson válaszáról.

Next