Pesti Hírlap, 1917. szeptember (39. évfolyam, 218-243. szám)
1917-09-01 / 218. szám
alatt előretörtek. Árokvédő legénységünk viszszaverte az ellenséget. Éppoly eredménytelenek voltak az oroszok vállalkozásai a Narov-tónál is. Sealánál néhány századunk átkelt a Zbrucson, betört az oroszok állásába és az árokművek szétrombolása után foglyokkal és zsákmánynyal tért vissza a folyón keresztül. A Dnyeszter és a Duna között a helyzet változatlan. Macedóniai arcvonal. Nagy hőségben tovább tart a fokozott harci tevékenység. Dobropoljen szerb osztagokat, a Dokjan-tótól délnyugatra pedig angol zászlóaljakat súlyos veszteségük mellett visszautasítottunk. Ludondorff első főszállásmestere. • Cadorna az offenziváról, Lugano, aug. 31. Cadorna kijelentette Barzilainak, hogy a jelenlegi olasz offenziva a legnagyobb világháború folyamán megindítottak között. Olaszország nyugodtan várhatja az eseményeket, mert a többi fronton is védve van az ellenség támadásai elől. Az offenzíva tervének megalkotásáért egyedül az olasz hadvezetőséget illeti meg a dicsőség. Olaszország már most a végső győzelem előtt is büszke lehet teljesítményeire, mert a feláldozott olasz vér és a milliárdok már eddig is roppant mértékben emelték Olaszország hatalmát, méltóságát és fényét. Csupán az szükséges, hogy az időjárás ne forduljon olyan rosszra, mint amilyenre, sajnos, nagyon sok jel szerint fordulni akar. Olasz jelentés erősítéseink föllépéséről az Isonzo-fronton. Lugano, aug. 31. A Secolo jelenti az Isonzó frontról: Az ellenség által összevont nagy erősítések kezdik éreztetni hatásukat a csata kifejlődésére. Olasz mesék Trieszt kiürítéséről. "A sajtóhadiszállásról jelentik: Az olaszok minden alkalommal, amikor az osztrák-magyar Isonzó-arcvonalt át akarják törni, mindjárt elterjesztik a hírt, hogy Triesztet kiürítik. Ezzel a mesével azt a benyomást akarják kelteni, hogy az osztrák-magyar hatóságok elveszettnek tekintik a várost és meg akarják menteni, amit megmenthetnek belőle. Így történt a tizedik és most a tizenegyedik isonzói csatában is. Most azonban még ki is bővítették a mesét azzal a pótlással, hogy Triesztet mi magunk kifosztottuk. A l'apolo detalia azt jelenti hogy minden múzeumból és templomból, valamint magánházból is elraboltak minden műkincset és különvonaton Bécsbe vitték. Most már tizenegyedszer állapítjuk meg, hogy ebből a meséből egyetlen szó sem igaz. Most épp oly kevéssé ürítettük ki Triesztet, mint ezelőtt, mivel az olaszok ebben a csatában sem győztek meg bennünket ennek az intézkedésnek a szükséges voltáról. Az olaszok csak egy harminc és feles mozsár lafettáját zsákmányolták. A sajtóhadiszállásról jelentik: A hivatalos olasz hírszolgálat bámulatraméltó buzgósággal igyekszik Cadorna és hadseregének dicsőségét napról-napra újabb, többs-kevésbbé hosszú kommentárokkal a világba kikiabálni. Hogy mennyire megbízhatók ezek a hivatalos és félhivatalos hősköltemények, kitetszik abból az egyetlen tényből is, hogy az olasz jelentés két 30 és feles mozsár zsákmányolását jelentette, holott a valóságban csupán egy mozsárnak a lafettája jutott az olaszok kezére. Poincaré harctéri beszéde. Genf, aug. 31. A háború kitörése óta most tartott Poincaré első ízben harctéri beszédet. Az alkalmat a becsületrend nagykeresztjének ünnepélyes feltűzése szolgáltatta, amely Verdiniben történt. Keserű szavakkal támadt az elnök beszédében mindazok (Clemenceau) ellen, akik előszítik Németország terveit, amely minden entente-államban igyekszik új zavarokat kelteni és a meglevőket támogatni. Körvonalazta a pápának adandó választ is. Franciaország fáradhatatlanul küzd tovább az otthonért, míg, tartósnak ígérkező békét el nem érhet. Elzász-Lotharingiáról nem szólt Poincaré. Uj párt alakult Angliában. London, aug. 30. A Reuter-ügynökségnek jelentik, hogy uj nemzeti párt alakult, amelybe több unionista képviselő is belépett. Az uj párt felhívást bocsátott ki, amelyben azt mondja a többi közt, hogy célja az általános kívánsághoz képest új, erőteljes politika megszervezése a demokratikus alapon. Rotterdam, aug. 30. A Nieuwe Rotterdamsche Courant szerint a Times azt írja, hogy az új párt tagjai valamennyien a védővám hívei. Programmjuk első legfontosabb pontja a párisi konferencia határozatainak tartalma. Amsterdam, aug. 30. Az Allgemeen Handelsblad a Times nyolcán 27 politikai személyiség felhívását közli, köztük hat felsőházi és hat képviselőházi tagét, akik kijelentik, hogy kilépnek a konservatív pártból és új nemzeti pártot alakítanak. Az új párt a háborúnak a teljes győzelemig való folytatását követeli, továbbá becsületes közigazgatást és politikát, állást foglal a nemesi címekkel való kereskedés ellen, a munkás és munkaadó között való osztályharc ellen és követeli a termelésnek a legmagasabb mértékben való fokozását méltányos munkabérekkel és méltányos haszonnal. A fölhívás ezt mondja a többi közt: Sehol sem látunk tiszteletet, odaadást és lojalitást a trónnal szemben, de látjuk a népnek minden osztályában és a hadseregben is a leplezetlen ellenszenvet politikusok és kormányzók személye ellen, akiket elavult pártrendszerükkel együtt ránk erőszakoltak. Mi addig akarunk cselekedni, amíg nem késő. Hága, aug. 31. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Az Angliában alakult új politikai pártot bizonyos mértékben Lloyd George pártjának lehet tekinteni, minthogy a miniszterelnök személyes barátaiból alakult, akik eddig vagy a szabadelvű vagy a konzervatív párt tagjai voltak. Az új alakulás, amely a háború nagyerejű folytatását és demokratikus reformok megvalósítását tűzte ki céljául, megszünteti azt a nehézséget, amely abban rejlett, hogy a mostani kormánynak nincs pártapparátusa és pártkasszája, ami választások esetén bizonytalanná tehette volna a kormány híveinek diadalátlanul elkezdte keresni azt az egyet, az igazit. Maga is csak későre kapta magát rajta, hogy minden nőt, akit meglát, így mérlegel magában: — Ez hasonlít „hozzá“... Ez meg sem közelíti... Ez talán „olyanná“ lett volna mellettem ... Aki pedig nagyon keres valamit, az meg is találja. Dr Bede ’Alfréd is találkozott végzetével. Szőke volt, viruló volt, csábító és mégis szűzies, kacér és mégis fejedelmien büszke. Fiatal leány volt, a mai fajtából, huszonhat éves, aki tizenhétnek látszik. Előkelő, bár nem nagyon vagyonos család gyermeke: több fiatalember bomlott körülötte, akik mellett szegény Bede Alfréd igen kevésnek érezte magát béna kajával és törvényes nejével — bár az ifjak egyike sem volt házasodási szempontból komolyan számbavehető. A tanár nagy meglepetésére Bányay Juci kisasszony nagy figyelemmel tüntette ki öt, legújabb és legreménytelenebb udvarlóját. Ő, persze, azt gondolta magában, hogy Jucika magas gondolkozás!! leány, akit önző leányszámítás nem vezet, ha lelkileg hozzáillő embertársáról van szó. Pedig nem egészen úgy állt a dolog. Van egy német közmondás, mely szerint az ördög, ha nagyon éhes, legyeket eszik; ilyenformán van a férjhez menni vágyó leánynyal is, aki jobb hiányában házasemberre fanyalodik... Végre is, egy ember, akinek „van mire“ házasodni, még hites feleséggel súlyosbítva sem annyira kilátástalan eset, mint az a nőtlen ember, akinek szarbadsága az egyetlen földi vagyona. Juci tehát kissé bolondította Bedö Alfrédot és Bedö Alfréit nagyon megbolondult. — Mama, — mondta egy szép napon az öregasszonynak, akinél látogatóban volt. — Olyan hírt mondok, amely talán kissé váratlanul fog érinteni. Elválok Boriskától... Az anyja eleinte nevetni akart, aztán dühbe jött, végül predig sírógörcsöt kapott. A sírása annál keservesebbé erősödött, miinél jobban megértette, miről van szó tulajdonképen. Az ő fia, az ö becsületes, ha férjének gyermeke, az ő drága kis unokáinak apja idegenné akar lenni a családjához, mert meglátott egy leányt, akinek a haja meg a termete jobban tetszik neki, mint a feleségéé! Hogy lehet ezt elhinni? Hogy lehet ezt túlélni? — Ide, én hozzám, ne hozd azt a mocskost, aki házasemberekre forgatja a szemeit! Azt megmondom... — Mama! — vágott szavába a fia olyan parancsolóan és olyan szenvedélyben, hogy az asszonynak torkán akadt az a sok szép dolog, amelyet még el akart mondani az idegen leányról. Egyúttal fagyos rémület sújtott át a szívén: Istenem, hát ennyire komoly a dolog? Mi lesz azzal a szegény Boriskával? Csak most jutott eszébe, hogy megkérdezze: — És mit szól hozzá a feleséged? — ő most fogja megtudni... Megírtam neki... A levelet odatettem az íróasztalára... Szegény idősebbik Bedöné fordítva tette föl a kalapját, annyira futott ki a Városligetbe, Amsterdam, aug. 30. A Reuter-ügynökség közli az angol lapoknak Wilson elnök jegyzékéhez fűzött kommenhegy karjaiba fogja fel a szerencsétlen asszonykát és megakadályozna unokáinak anyját valami kétségbeesett tett elkövetésében ... Nagy meglepetésére azonban a fiatal asszony egész nyugodtan ült a verandán. Számtani leckét segített csinálni a nagyobbik leánykájának és barátságosam intett az anyósa elé. — Megkaptad a levelet? — kérdezte a vendég a felindulástól elfulladt, suttogó hangon a kis Maris szőke feje fölött. — Meg, — intett a v menye. — Mit csinálsz, Mariska? Háromszor kilenc, az nem huszonnégy, hanem huszonhét... Az öreg asszonyból most kitört a sírás. Reszkető karral szorította magához a tágra nyílt szemű gyermeket: — Jaj, ti szegények! Ti drága csibéim! Ne féljetek, az én szívemen mindig menedéket fogtok találni... A fiatal Bedöné most nézett először az anyjára komoly, árnyékos, csodaszép szemével: — Ne féltse őket, mama. Egészen jó helyen vannak nálunk. — De mit fogsz csinálni? Mit akarsz csinálni? — Az egyetlent, amit lehet. Semmit. Bede Alfréd aznap késő este tért haza a leánytól, akit már a menyasszonyának nevezett, ha négyszemközt voltak. Nem valami jól érezte magát, ha a bekövetkezendő jelenetre gondolt. Jelenet azonban nem következett. Sem aznap, sem másnap, sem később. Alfréd, aki eleinte keserves lelkifurdalásokat érzett, most már kissé idegessé lett. & feile® kérdés©» Wilson válaszjegyzékének tartalma« A jegyzék átadása Rómában, Lugano, aug. 31. Az angol követ tegnap délután a pápai államtitkári hivatalban átnyújtotta az Egyesült Államoknak a pápai békejegyzékre adott válaszát, amelyet Lansing államtitkár írt alá. A válasz teljes szövege az olasz lapokban washingtoni távirat formájában jelent meg. A válasz nem olyan mereven elutasító,mint ahogyan azt a tegnap közölt 4 kivonat feltüntette és végezetül azt mondja, hogy Németország jelenlegi kormányának szavát nem lehet tartós garanciának elfogadni, csak akkor, ha ezt a szót magának a német népnek oly döntő próbája akarata és szándéka erősíti meg, amelyet a világ többi népei elfogadhatnak. Nekünk, így szól a jegyzék utolsó mondata, meg kell várnunk a központi hatalmak nagy népei szándékainak új próbáit.»Adja Isten, hogy ezt a próbát mihamarabb és oly módon ajánlják fel, hogy az az összes népeknek a német nemzet jóhiszeműségében való bizalmat és a békés megegyezés lehetőségét helyreállítsa. . Angol lapok Wilson válaszáról.