Pesti Hírlap, 1917. december (39. évfolyam, 296-320. szám)

1917-12-01 / 296. szám

megkezesték az orosz bika­­tárgyalást. A sablonos frázis régóta várta, hogy mikor ülhetünk le a zöld asztal mellé? Ez a zöld asztal ugyanis a béketárgyalásokat szimbolizálja. S az orosz forradalom nem­csak a fél világot, hanem még a frázisokat is fölforgatta. Az oroszok tényleg megkez­dették velünk a béketárgyalásokat, de nem a diplomáciai zöld asztal mellett, hanem künn a fronton, az egykor vértől vörös s ma már kormosan fekete és sárosan szürke harcmezein, tüskés drótsövények előtt vagy kihamvadt ott­onok düledező romjai között. A világeseményeknek oly meglepő drámai koloritja van, minőt nem tudott kieszelni a francia színpadi technika sem. A franciák­nak és tébolyodott társaiknak, akik folytatni akarják a vérük ontását, megmaradt a sab­lonos zöld asztal, de ezt ők hazárd és hamis kártyajátékuk tovább keverésére használ­ják föl. A bolsevikiek békeajánlata a becsü­letesség olyan közvetlenségével történt, hogy a központi hatalmak felelete, is csak ugyan­ilyen őszinte és gyors lehetett. Rögtön le­ülünk tárgyalni a békéről, ahol találkozunk az oroszszal, akár az országút szélén is, mert templomot emel ez aktus fölé az emberszere­tet glóriája. Magából a béketárgyalásból rideg számító észszel könyveljük el mind­azt a hasznot, ami belőle a világnak s ne­künk jut; de a modorban, ahogyan ezt Lenin és Trocki csinálta, az emberi nagy igazsá­goknak oly tömege érvényesül s a história olyan poétikus színnel ragyogja be e mozza­natot, hogy lehetetlen megindultság nélkül zsebre vágni a kínálkozó hasznot Az orosz forradalmárok és szocialis­ták nagy része, de legfőképpen Lenin, Troc­ki és a bolsevikiek nemes idealisták, akik a szocializm­us elvont eszméit s a távol jöven­dő számára álmodott ábrándjait a jelen földjébe plántálják át, s a maguk vérével öntözik ezt a talajt, hogy az ideális minta­­állam gyönge csemetéje mély gyökeret ver­jen. Ezek vérengző doktrinairek, akik nem csak békét akarnak a fronton, hanem a vi­lágrendet, a társadalmi és állami berendez­kedést egy gyönyörűen kigondolt s neme­sen átérzett falanszter-rendszerbe akarják átgyúrni, amelyben megszüntetik a címe­ket, rangokat, előjogokat, fölosztják a föl­det, államosítják a nagybankokat, állami ellenőrzés alá helyezik az ipart és kereske­delmet, eltörlik a titkos szerződéseket, ki­irtják a despotizmust még az üzleti életből is , a kollektivizmust minden vonalon ér­vényesíteni akarják. Oly sokat és oly meré­szet akarnak otthon, hogy ebbe könnyen be­lebukhatnak. De­ amit kifelé csinálnak s amit a fronton művelnek a közvetlen béke­­tárgyalással, azt nem lehet elrontani. Abból haszna lesz nemcsak Oroszországnak, ha­nem az egész világnak. Azért örök hálával fog nekik adózni a história.gz A hirtelen öröm se csigázza azonban föl túlságosan fantáziánkat. Általános béke fölött indult meg a tárgyalás, de erre e perc­ben nincs kilátás. Anglia és Amerika be akarja hajtani a háborúba fektetett pénzét a franciák és olaszok vérén, ha már az oro­szok kicsúsztak karmaik közül. A Lansdow­­ne-féle okos, mérsékelt angol fölfogás még ■egyelőre csak magánvélemény. Tehát egy­előre csak orosz különbékéről leh­et szó s még ennek is lehetnek föltételei és fordula­tai. Csak azt az egyet vissza nem lehet csi­nálni, hogy az orosz fronton birkózzanak még egyszer azok, akik ma ölelkeznek. A bolseviki kormány beledobta a frontba leg­erősebb ütőkártyáját s ezzel szétrobbantotta saját hadseregét. Nagyon okos cselekedet volt s jó szá­mítás is. Mert tudták rólunk, hogy fegyver­telen népet, mely haza akar menni dolgozni, mi nem támadunk meg. És senki sem vá­dolhatja ezért a bolsevikieket, hisz az a had­sereg, amelyet ők így lefegyvereznek, már régóta csak Oroszország ellenségeinek had­serege volt Angolok, franciák, olaszok, amerikaiak még görcsösen belekapaszkodnak az idő kerekébe, hogy forgását megakadá­­ly­ozzák. Ez épp oly fiába való cselekedet, mint az volna, ha mi siettetni akarnánk ezt a forgást. Az eseményeknek is van érési processzusuk s ez meghozza, a békét, éretten, minden népre nézve élvezhetően. A nyilat­kozatok, amik mindkét részről elhangzottak. Lenintől és Trockitól kezdve Hertlingen és Czeminen keresztül Seidler mai kijelenté­séig, mind megegyeznek a tisztességes bék elvi feltételeiben. Seidler­ nyilatkozatába külön is kiemeljük azt a részt, amelyben biz­tosította Oroszországot, hogy , belügyeibe nem kívánunk beavatkozni, de ugyanezt a figyelmet kérjük a monarchia számára is Ez a figyelmeztetés nemcsak Pétervárnal* szólott, hanem Rómától Parison és Londo­non át Washingtonig. Csak ezt az egyetlen igazságot lássák be ellenségeink s már köze­lebb jutottunk a békéhez. Lansdowne tár­ca nélküli angol miniszter pedig ma már némileg közeledik ez igazsághoz. Az ellen­ség kezd okosodni, ha rosszul megy a dolga. De hogy rosszul menjen, ebben az irányban még dolgozni kell: nyugaton erős karddal, keleten pedig gyöngéd tapintattal. Győzzük mind a kettővel. Kühlmann külügyi államtitkár beszéde: „Ha ellenfeleink meg akarják tudni, mit akarunk, ez reájuk nézve rendkívül egyszerű.“ — A német népnek fel kell készülnie arra, hogy erőszakra erőszakkal feleljen. — Lord Landsth­wrte nyilatkozata ama remény jele, hogy Angliában érvényre jut a mérsékelt hang. Hír a Lenin-komány Lemondásáról. Koalíciós szocialista kormány alakul? A­ német birodalmi gyűlés főbizottsá­gában Kühlmarnn külügyi államtitkár mon­dott beszédet a külpolitikai helyzetről A hadihelyzet ismertetését kezdte és hangsú­lyozta, hogy az Olaszország elleni hadjárat politikai következményei beláthatatlanok. Megemlítette az orosz békeajánlatot és a kancellár nyilatkozataival egybehangzó ki­jelentéseket tett. Rátért Angliára és Fran­ciaországra, kellő kritikával illette az angol államférfiakat, akik bámulatosan tájékozat­lanok a kontinens, különösen Németor­szág dolgairól. Franciaországban és Ang­liában — mondotta — a végsőkig való há­ború emberei a győzelmet akarják és semmi egyebet; azt állítják, hogy Németország azért hallgatja el h­áborús céljait, mert jól megfontolt csalásról van szó. Ha ellenfe­leink meg akarják tudni céljainkat, köny­­nyen elérhetik, de hogyan képzelik, hogy megelőző bizalmas tárgyalások nélkül össze­ülhetne egy nagyobbstílű gyülekezet a nem­zetközi ügyek rendezésére? Hiszen ez a tör­ténelemben páratlanul álló jelenség volna. Végezetül azt mondta Kühlmann, hogy a német népnek föl kell készülnie arra, hogy az erőszakra erőszakkal feleljen. Lord Lansdow­ne nagy feltűnést keltett nyilatko­zatát is megemlítette Kühlmann. Lansdow­­ne a békepárt legtekinélyesebb­ reprezen­tánsa Angliában, egyike a legnagyobb kül­politikai tekintélyeknek Nyilatkozata, amelyről az angol kormány azt állítja, hogy nem tudott róla előzetesen, a békekötést sürgeti és az angol hadicélok­ mérséklését ajánlja. Ha a tárca nélküli miniszter csak­ugyan a kormány tudta nélkül tette meg nyiltkozatát, aligha jelenthet egyebet, mint azt, hogy­ elérkezettnek látta az időt, hogy jelentkezzék. Lansdowne nyilatkozata — mondta Kühlmann, — ama remény jele, hogy Angliában is érvényre jut a mérséklet hangja. Az orosz kormánynak a fegyverszü­netre és a béketárgyalások megkezdésére vonatkozó ajánlata óta, amelyet a német kancellár és Czernin külügyminiszter a tár­gyalások alapjául elfogadhatónak jelentettek ki, nem következett be újabb momentum, eddig nem érkezett hivatalos hír arról, hogy a fegyverszünet megkötése érdekében meg­kezdődtek volna a tárgyalások. Mindössze a Reuter-ügynökségnek november 28-ikáról keltezett pétervári jelentése fekszik előt­tünk, amely tipikus példája az entente kút­­mérgezésére törekvő hírszolgálati ténykedé­sének. Információit a pétervári polgármes­tertől kapta a Reuter-ügynökség (közbeve­tőleg megjegyezve, Pétervár polgármesteri nem ismerte el a bolseviki kormányt), amed azt közli, hogy a németek a parlamenten őt eleinte nem akarták fogadni és kijelentették hogy csak az alkotmány­ozó országgyűlé­si küldötteivel kezdenek béketárgyalás, amelynek feltétele, hogy az oroszok száz ki­lométernyire hátrább vonuljanak, a néme­tek pedig mostani vonalaikat tartanák meg Az információ értékének jelemzésére csaz­ annyit, hogy november 28-ikáról van­­ kel­tezve, amikor az orosz kormány még " kapott választ aznap megtett ajánl - amikor tehát még nem intézked­et­t ajánlat megvalósítását célzó lépésre v­kozólag. A fegyverszünetet illetőleg azt a hirt kell még regisztrálnunk, egy egész orosz fronton beszüntették a timely/ Ami az orosz belső helyzetet illeti,­­ a délután folyamán olyan táviratok ért­­ek, amelyek bizonyos tekintetben vb.-- , ’' 1 dósokra késztettek. A Pétervári rr'-' t­gynökség­.arról adott hirt. ho^-v * A Pesti Hírlap mai száma 12 oldal. m* W)mi% I B flapest, 1917._____#_______ ItXllL s?fol?ag, 256. (1^583.) s»acL- ^ l______ _Szombat, decider l fi Cm CT £81 ARAKI 11 . _ SZERKESZTŐSÉG ÉS .....38K­I ___ ____ a fii kiadóhivatal: K e...............is»­, n 1 1 s ah m a Negyedévre...... 9 „ 60„ ffgg_ fOs ||| ff §|hJ| E fi ll M ITH ' TELEFON: Egy hóra.............. 3 „ 30, mSW feg g g B&Sf g IMf | Mk 122-91 122-92 122-93 Egyse «ám­ira helyben, g IT | I 1 I 111 111 I M fT 122'9* 1^96* vidéken és pályaudvaron 12 | g | 1 _____fl ill | ILs iA I ^ ivandó.)122“9" Apréhnfletteek«aph. h.ide. FIÓKKIADÓHIVATAL: téai rovat élén kftíólt di­sz* • Budapest, Erzsébet­ körút b*s­zerint «kmu­tatnak. Telefon: József 52—96. ■e—................. —' nr i 11—

Next