Pesti Hírlap, 1918. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-09 / 8. szám
10 PESTI HÍRLAP 1918. január 9., szerda: egyelőre csak a pártokban láttak napvilágot e beszámolók. Az utóbbi években aztán ezt a reformot fejlesztették, még pedig visszafelé: a kimutatásokat egyszerűen beszüntették és igy a tőzsdetagok soha sem tudják meg, hogy mandatáriusaik miként felelnek meg vállalt kötelességüknek. Követeljük ennélfogva, hogy mindig januárban függesszék ki a tőzsdeteremben az elmúlt naptári év működési listáját. Hadd legyen azoknak a tanácsosoknak, akik úgyszólván hivatásszerűen bíráskodnak, legalább az a csekély elégtételük, hogy megbízóik tudomást vegyenek buzgóságukról és hadd legyenek a tőzsdetagok — mint választók — kellően informálva. A csereforgalom lebonyolítása érdekében Tímár Soma és Grossmann Miksa cégvezetők a H. T. megbízásából künn jártak a nekünk kiosztott frontokon, vagyis az I. és VII. hadseregparancsnokság területén, ahonnét visszatérve jelentést tettek az igazgatóságnak, hogy ez arcvonalokon a gazdasági eshetőségek fölötte csekélyek. Kedden üzlettelen volt a gabonatőzsde. Budapestre érkezett hétfőn: 10.875 m. buza, 1781 m. rozs, 518 m. árpa, 303 m. zab, 1498 m. tengeri és 402 m. liszt. Elment 280 m. korpa. Törvénykezés. _ A Kuria 60 a tábla teljes ülése. A kár. Curia kedden délelőtt tartotta évnyitó teljes ülését, amelyen a Curia birói és tanácsjegyzői kara, valamint a koronaügyészség tagjai teljes számban megjelentek. Az ülést dr Günther Antal v. b. t. tanácsos, elnök, hosszabb beszéddel nyitotta meg, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a joguralom biztossága felett a bírónak annál éberebben tell őrködni, minél inkább meg akarja azt dönteni az ellenünk intézett külső támadás. Az országot meg kell szabadítani fegyverrel az ellenségtől, bent pedig a törvények és igazságszolgáltatás által kell erősebbé és hatalmasabbá tenni a nemzetet A személyi változásokról szólva, kegyeletes szavakkal emlékezett meg Vavrik Bélának, a Curia másodelnökének elhunytáról, majd a nyugalomba vonult tanácselnökök és bírák érdemeit méltatta. Végül a Curia ügyforgalmát ismertette. Az érkezett és tavalyról visszamaradt ügyek közül elintézetlenül maradt 1374 polgári és 14 büntető ügy. Az ülés végén a különböző bizottságokat választották meg. Az Ítélőtábla tegnap tartotta évnyitó ülését, amelyen Juhász Andor elnök a megnyitó beszédében öntudatos büszkeséggel mutatott rá arra, hogy az immár negyedik éve tartó világpusztulás, hála a magyar birák kiapadhatatlan, áldozatkészségének és hazafiasságának, teljesen, érintetlenül hagyta az igazságszolgáltatást. A személyi változásokról való megemlékezés után a tábla múlt évi ügyforgalmát ismertette, majd sorshúzás útján megalakították a fegyelmi bíróságot. Rendes tagok lettek: dr Schermann Zsi-vár, dr Vida Zoltán és dr Gsulyok Béla,, póttagok: dr Gönczi Gyula, Térfi Dezső, dr Kecskeméti Dezső és dr Szücs Zoltán. — Három hónapi fogház becsületsértésért. Zsótér Andor óbecsei földbirtokos, népfelkelő s huszárkapitány, nemrégiben válópörre indított a felesége ellen. Az asszonyt ebben az ügyben dr Darvas Károly óbecsei ügyvéd képviseli-e, akire ezért a válni készülő férj megharagudott. Amikor novemberben egy társasvacsorán összekerültek, Zsótér odament Darvashoz és koccintásra emelte poharát, így szólt hozzá : — Szervusz Károly! Darvas gyanútlanul nyújtotta kezét a látszólag békülni akaró haragosának, Zsótér azonban nem fogadta el a baráti szorításra nyújtott kezet, hanem beleköpött az ügyvéd markába. Dr Darvas Károly, aki sánta ember, pert indított Zsótér Andor ellen becsületsértés miatt és az óbecsei járásbíróság a földbirtokost ezerszáz korona pénzbüntetésre ítélte. A megbántott ügyvéd felebbezésére az újvidéki törvényszék felebbviteli tanácsa tegnap megváltoztatta, ezt az ítéletet és Zsótér Andor büntetését három hónapi fogházra és háromezer korona pénzbüntetésre emelte fel. , _ — A wilhelnshöhei kastély betör. Berlinből jelentik: A wrilhelmshöhei császári kastélyba való betöréses lopás miatt a kasseli törvényszék hat óra hosszat tartó tárgyalás után Wilke Károly tizenhét esztendős diákot, tekintélyes és közbecsült szülők gyermekét, kilenc hónapi fogságra. Nadel Hennáim régiségkereskedőt pedig orgazdaság miatt másfél évi fegyházra ítélte. Wilke beismerte, hogy — a célból, hogy a tizenhetedik születésnapja alkalmából való mutatásának költségét, százkilencven márkát előteremtse — hét betöréses lopást követett el a wilhekushöhei császári kastélyban, mely alkalmakkal a császár, a császárné, a braunschweigi hercegnő és Joachim herceg szobáiból lopott műtárgyakat. A rendkívül értékes műtárgyakért, melyekért szakértők becslése szerint szabad vásárlásnál nyolcvan-százezer márkát adtak volna, Wilke összesen kétszázhatvan márkát kapott a régiségkereskedőtől, éppen csak annyit, amenynyit a mulatozás költsége, a költség kamata és borravaló fejében a pincérnek fizetnie kellett. Ügyvéd mint vádlott, Tóth Józsefné, Tóth Lajos és ennek felesége bűnvádi feljelentést tettek uzsora és okirathamisítás miatt dr Májer Mór erzsébetfalvai ügyvéd ellen és panaszukban előadták, hogy az ügyvéd, akitől ők kétezerhétszáz korona kölcsönt kaptak, három héttel a kölcsön folyósítása után háromezerhatszáz koronát követel tőlük vissza. Az adósokért Somogyi Sándor és felesége vállalt jótállást A feljelentés szerint az ügyvéd az adósságlevélbe jogosulatlanul bekebelezési engedélyt irt és a zálogjogot háromezer hatszáz korona erejéig be is kebelezte Somogyiék ingatlanára. Az ügyészség vállalta a vádat és kedden tárgyalta ezt az ügyet a törvényszék dr Csáder táblabíró elnöklésével. A tárgyaláson dr Májer Mór azzal védekezett, hogy a követelése jogos volt és tanukra hivatkozott annak igazolására, hogy a bekebelezési engedélyhez is joga volt. A bíróság elrendelte a vizsgálat kiegészítését és kiadta az iratokat a vizsgálóbírónak. — Sajtóper a kilakoltatások miatt. A Népszava múlt év április 1-én megjelent számában „Működött a lakbérbizottság" címmel közlemény jelent meg, amely a lakbérbizottsági tárgyalásokkal foglalkozott azzal, hogy e bizottság működése nem lehet objektív, mert a háztári érdekeket képviselő, bizonytalan foglalkozású egyének többségben vannak a bizottságokban és a bérlők mindig a rövidebbet húzzák. A népjóléti központ elnökét, dr Ságody Gyula ügyvédet, azzal vádolta meg a közlemény, hogy a háztulajdonos érdekeknek a képviselője, Dr Ságody Gyula e cikk miatt sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége címén sajtópert indított. A cikk írója, Puskás Sándor, a kedden megtartott törvényszéki főtárgyaláson közérdek címén a valódiság bizonyítását kérte, amit a bíróság egy konkrét kilakoltatási "ügyre vonatkozólag el is rendelt és a tárgyalást elnapolta. Regény-csarnok. Szivárvány. — Regény. — 12 Irta: ANDORFFY MÁRIA. • Idegesen tépkedte a párnája csipkéjét." Olyan különöset érzett . . . Mintha valami nagy forróság hullana rá valahonnan. Olyan furcsa volt ... És akármennyire is nem akart épp Aághy Elemérre gondolni, folyton ő jelent meg a lecsukott szeme előtt. Úgy érezte, mintha valami távoli hatalom nehezedne rá, mintha erős mágnes húzná, mintha egészen közel volna, hozzája a férfi ajka, amint szinte láthatóan sóvárog a vágyban. — Bizonyosan nagyon vágyik most utánam — gondolta hirtelen. — A vágyódása jön el hozzám a messzeségen, az éjszakán, keresztül. Valóban, a férfi vágyódása jött el hozzá. Meg kellett éreznie. Rá kellett gondolnia, bármennyire nem akarta is. Van ez így néha . . . Valaki vágyik valaki után. Olyan nagyon, olyan emberfölöttien szeretné azt a valakit, hogy ezt messziről, minden házakon és felhőkön és távolságokon keresztül valahogyan — valami érzésbeli elektromosság talán ez, — hozzá sugározza. És az a másik valaki ennek a vágynak az intenzitására kénytelen reagálni. Ez nem függ tőle. Ez attól függ, aki vágyódik. Aághy Elemér hitt benne, hogy ez így van. És akkor este végtelenül elhagyottan, egyedül érezte magát. S folyton Éva után vágyott. Szintó több volt az már, mint vágyódás. A lánynak meg kellett éreznie. Ezért nem tudott elaludni. Egészen bágyadttá tette az a messzi vágy, aminek a hatalmát érezte. — Talán ha most itt volna . . . talán . . . talán most meg tudnám csókolni . . . suttogtam bele a párnájába a különös suggeszió hatása alatt. .! De azért másnap reggel bedobta a levelet. Már mikor bedobta, mikor a piros szekrény nyilasához ért a keze, nem is érezte a súlyát annak a pár szónak, ami a levélben volt. Már megszokta a gondolatot, hogy elküldi. Aághy mindig nagyon várta az Éva levelét. De most idegesebben, mint valaha, valóságos boldog fájdalommal. Boldogság volt, mert Éváért fájt. Szórakozottan végezte a dolgát, azután kószált az utcákon. Már kilenc óra is elmúlt, mikor a lakása kapuja elé ért s ekkor nagy meglepetéssel a kis cseh lányt, Betty Karéit látta éppen arra jönni. — Hogyan, kis Betty? Mit keres maga ilyen későn erre? Hiszen egészen másfelé lakik! A lány zavarban volt. Valami barátnéjáról mesélt, akinél látogatóban volt és aztán eltévesztette az utat, — még nagyon nem ismerős ezen a környéken . . . Toljsen át volt fázva. A szájaszéle kék volt és a foga is vacogott, hiába próbálta eltitkolni. — De kicsikém, hiszen maga félig meg van fagyva! Mit csinált, hogy ennyire fázik, mondja? A kis rózsás arcon végiggördült egy könnycsepp. Aághy tanácstalanul állt. Nahát most aztán mit csináljon ezzel a kis összefagyott siró lánynyal? Nagyon gyanús volt a dolog . Hány órakor jött el a barátnőjától? — kérdezte gyanakvón. •J Ó, már régen ... — tán hét óra se volt . . . Most már sokkal több van, ugye? — Hogy több van-e? Meghiszem azt! Maga biztosan ácsorgott, másképp nem fázhatott volna át ennyire! A lány nem szólt semmit. Csöndesen, hangtalanul sirt. — Hazakísérjem? — Nagyon fázok, — szipogta erre a siró hang. — A lábam . . . — Hát beviszem egy kávéházba, jöjjön, majd megmelegszik egy kicsit! Jó!? És minden idővesztegetés nélkül karonfogta szegénykét és vitte magával. — No, törülje meg szépen a szemét. Siró baba! Tudja, hogy ez nagyon nem egészséges, utcán sírni? — Elhagyatott, csaknem üres kis kávéházba vitte be. Teát hozatott neki. — De most aztán vallja be szépen, kis Betty, hogy mit csinált az utcán hét óra óta! Csakszép őszintének lenni! A lány nevetgélt. — Nem merek én itt beszélni, — mondta. — Néznek a pincérek! — Hát aztán? Ne törődjön velük! — Nem jó itt, — szólt Betty panaszosan. Kár is volt bejönni . . . Meleg sincs itt. És én elkésem. Legkésőbb kilencre haza kell menni a pensióba, másképp nem eresztik ki az embert. — Na,, hiszen, akkor már úgyse ereszlik be! Hisz már féltíz elmúlt! — Féltíz?! — rémült el a leány. — Csak nem beszél komolyan? Fölugrott, a szeme újra csupa könny lett, Aághy azonnal fizetett s mégis már csak kint az utcán tudta utolérni. — Ne szaladjon, Betty, kis ostoba! Hova szalad, ha kilenc után már úgyse eresztik be? Gyöngéden belekarolt. — Mit csináljak hát magával, szegény kicsikém? Visszamegy a barátnéjához? Vagy a rokonaihoz kisérjem el? — Ó, azok már mind alusznak, — suttogta álmosan Betty. — De valahová csak kell mennie! Hisz még föl sem melegedett. Föl akar türjeni hozzám? A lány suttogott. (Folyt, kép Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK Főszerkesztő: Dr. LÉGRÁDY IMRE. Felelős szerkesztő: LENKEY GUSZTÁV. )