Pesti Hírlap, 1918. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-09 / 8. szám

10 PESTI HÍRLAP 1918. január 9., szerda: egyelőre csak a pártok­ban láttak napvilágot e beszámolók. Az utóbbi években aztán ezt a re­formot fejlesztették, még pedig visszafelé: a ki­mutatásokat egyszerűen beszüntették és igy a tőzsdetagok soha sem tudják meg, hogy m­anda­táriusaik miként felelnek meg vállalt kötelessé­güknek. Követeljük ennélfogva, hogy mindig januárban függesszék ki a tőzsdeteremben az elmúlt naptári év működési listáját. Hadd le­gyen azoknak a tanácsosoknak, akik úgyszólván hivatásszerűen bíráskodnak, legalább az a cse­kély elégtételük, hogy megbízóik tudomást ve­gyenek buzg­óságukról és hadd legyenek a tőzs­­detagok — mint választók — kellően informálva. A csereforgalom lebonyolítása érdekében Tímár Soma és Grossmann Miksa cégvezetők a H. T. megbízásából künn jártak a nekünk ki­osztott frontokon, vagyis az I. és VII. hadsereg­parancsnokság területén, ahonnét visszatérve jelentést tettek az igazgatóságnak, hogy ez arc­vonalokon a gazdasági eshetőségek fölötte cse­kélyek. Kedden üzlettelen volt a gabonatőzsde. Budapestre érkezett hétfőn: 10.875 m. buza, 1781 m. rozs, 518 m. árpa, 303 m. zab, 1498 m. tengeri és 402 m. liszt. Elment 280 m. korpa. Törvénykezés. _ A Kuria 60 a tábla teljes ülése. A kár. Curia kedden délelőtt tartotta évnyitó teljes ülését, amelyen a Curia birói és tanácsjegyzői kara, vala­mint a koronaügyészség tagjai teljes számban megjelentek. Az ülést dr Günther Antal v. b. t. tanácsos, elnök, hosszabb beszéddel nyitotta meg, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a jog­uralom biztossága felett a bírónak annál ébe­rebben tell őrködni, minél inkább meg akarja azt dönteni az ellenünk intézett külső támadás. Az országot meg kell szabadítani fegyverrel az ellenségtől, bent pedig a törvények és igazság­szolgáltatás által kell erősebbé és hatalmasabbá tenni a nemzetet A személyi változásokról szól­va, kegyeletes szavakkal emlékezett meg Vavrik Bélának, a Curia másodelnökének elhunytáról, majd a nyugalomba vonult tanácselnökök és bí­rák érdemeit méltatta. Végül a Curia ügyforgal­mát ismertette. Az érkezett és ta­valyról visszamaradt ügyek közül elinté­zetlenül maradt 1374 polgári és 14 büntető ügy. Az ülés végén a különböző bizottságokat válasz­tották meg. Az Ítélőtábla tegnap tartotta évnyitó ülését, amelyen Juhász Andor elnök a megnyitó be­szédében öntudatos büszkeséggel mutatott rá arra, hogy az immár negyedik éve tartó világ­pusztulás, hála a magyar birák kiapadhatatlan, áldozatkészségének és hazafiasságának, teljesen, érintetlenü­l hagyta az igazságszolgáltatást. A személyi változásokról való megemlékezés után a tábla múlt évi ügyforgalmát ismertette, majd sorshúzás útján megalakították a fegyelmi bíró­ságot. Rendes tagok lettek: dr Schermann Zsi-­­­vár, dr Vida Zoltán és dr Gsulyok Béla,, pót­tagok: dr Gönczi Gyula, Térfi Dezső, dr Kecske­méti Dezső és dr Szücs Zoltán. — Három hónapi fogház becsületsértésért. Zsótér Andor óbecsei földbirtokos, népfelkelő s huszárkapitány, nemrégiben válópörre indított a felesége ellen. Az asszonyt ebben az ügyben dr Darvas Károly óbecsei ügyvéd képviseli-e, akire ezért a válni készülő férj megharagudott. Ami­kor novemberben egy társasvacsorán összekerül­tek, Zsótér odament Darvashoz és koccintásra emelte poharát, így szólt hozzá : — Szervusz Károly! Darvas gyanútlanul nyújtotta kezét a lát­szólag békülni akaró haragosának, Zsótér azon­ban nem fogadta el a baráti szorításra nyújtott kezet, hanem beleköpött az ügyvéd markába. Dr Darvas Károly, aki sánta ember, pert indított Zsótér Andor ellen becsületsértés miatt és az óbecsei járásbíróság a földbirtokost ezerszáz korona pénzbüntetésre ítélte. A megbántott ügy­véd felebbezésére az újvidéki törvényszék felebb­viteli tanácsa tegnap megváltoztatta, ezt az ítéle­tet és Zsótér Andor büntetését három hónapi fogházra és háromezer korona pénzbüntetésre emelte fel. , _ —­ A wilhelnshöhei kastély betör. Ber­linből jelentik: A wrilhelmshöhei császári kas­télyba való betöréses lopás miatt a kasseli tör­vényszék hat óra hosszat tartó tárgyalás után Wilke Károly tizenhét esztendős diákot, tekin­télyes és közbecsült sz­ülők gyermekét, kilenc hónapi fogságra. Nadel Hennáim régiségkeres­kedőt pedig orgazdaság miatt másfél évi fegy­házra ítélte. Wilke beismerte, hogy — a célból, hogy a tizenhetedik születésnapja alkalmából való mutatásának költségét, százkilencven már­kát előteremtse — hét betöréses lopást követett el a wilhekushöhei császári kastélyban, mely alkal­makkal a császár, a császárné, a braunsch­weigi hercegnő és Joachim herceg szobáiból lopott műtárgyakat. A rendkívül értékes műtárgyakért, melyekért szakértő­k becslése szerint szabad vá­sárlásnál nyolcvan-százezer márkát adtak volna, Wilke összesen kétszázhatvan márkát kapott a régiségkereskedőtől, éppen csak annyit, ameny­nyit a mulatozás költsége, a költség kamata és borravaló fejében a pincérnek fizetnie kellett.­­ Ügyvéd mint vádlott, Tóth Józsefné, Tóth Lajos és ennek felesége bűnvádi feljelen­tést tettek uzsora és okiratham­isítás miatt dr Májer Mór erzsébetfalvai ügyvéd ellen és pana­szukban előadták, hogy az ügyvéd, akitől ők két­ezerhétszáz korona kölcsönt kaptak, három hét­tel a kölcsön folyósítása után háromezerhatszáz koronát követel tőlük vissza. Az adósokért So­mogyi Sándor és felesége vállalt jótállást A fel­jelentés szerint az ügyvéd az adósságlevélbe jo­gosulatlanul bekebelezési engedélyt irt és a zá­logjogot háromezer hatszáz korona erejéig be is kebelezte Somogyiék ingatlanára. Az ügyészség vállalta a vádat és kedden tárgyalta ezt az ügyet a törvényszék dr Csáder táblabíró elnöklésével. A tárgyaláson dr Májer Mór azzal védekezett, hogy a követelése jogos volt és tanukra hivatko­zott annak igazolására, hogy a bekebelezési en­gedélyhez is joga volt. A bíróság elrendelte a vizsgálat kiegészítését és kiadta az iratokat a vizsgálóbírónak. — Sajtóper a kilakoltatások miatt. A Nép­szava múlt év április 1-én megjelent számában „Működött a lakbérbizottság" címmel közlemény jelent meg, amely a lakbérbizottsági tárgyalások­kal foglalkozott azzal, hogy e bizottság műkö­dése nem lehet objektív, mert a háztári érdekeket képviselő, bizonytalan foglalkozású egyének többségben vannak a bizottságokban és a bér­lők mindig a rövidebbet húzzák. A népjóléti köz­pont elnökét, dr Ságody Gyula ügyvédet, azzal vádolta meg a közlemény, hogy a háztulajdonos érdekeknek a képviselője, Dr Ságody Gyula e cikk miatt sajtó útján elkövetett rágalmazás vét­sége címén sajtópert indított. A cikk írója, Pus­kás Sándor, a kedden megtartott törvényszéki főtárgyaláson közérdek címén a valódiság bizo­nyítását kérte, amit a bíróság egy konkrét kila­koltatási "ügyre vonatkozólag el is rendelt és a tárgyalást elnapolta. Regény-csarnok. Szivárvány. — Regény. — 12 Irta: ANDORFFY MÁRIA. • Idegesen tépkedte a párnája csipkéjét." Olyan különöset érzett . . . Mintha vala­mi nagy forróság hullana rá valahonnan. Olyan furcsa volt ... És akármennyire is nem akart épp Aághy Elemérre gondolni, folyton ő jelent meg a lecsukott szeme előtt. Úgy érezte, mintha­­ valami távoli hatalom nehezedne rá, mintha erős mágnes húzná, mintha egészen közel volna, hoz­zája a férfi ajka, amint szinte láthatóan sóvá­rog a vágyban. — Bizonyosan nagyon vágyik most utánam — gondolta hirtelen. — A vágyódása jön el hoz­zám a messzeségen, az éjszakán, keresztül. Valóban, a férfi vágyódása jött el hozzá. Meg kellett éreznie. Rá kellett gondolnia, bár­mennyire nem akarta is. Van ez így néha . . . Valaki vágyik valaki után. Olyan nagyon, olyan emberfölöttien szeretné azt a valakit, hogy ezt messziről, minden házakon és felhőkön és távol­ságokon keresztül valahogyan — valami érzés­beli elektromosság talán ez, — hozzá sugározza. És az a másik valaki ennek a vágynak az in­tenzitására kénytelen reagálni. Ez nem függ tőle. Ez attól függ, aki vágyódik. Aághy Elemér hitt benne, hogy ez így van. És akkor este végtelenül elhagyottan, egye­dül érezte magát. S folyton Éva után vágyott. Szintó több volt az már, mint vágyódás. A lány­nak meg kellett éreznie. Ezért nem tudott elaludni. Egészen bá­gyadttá tette az a messzi vágy, aminek a hatal­mát érezte. — Talán ha most itt volna . . . talán . . . talán most meg tudnám csókolni . . . suttogta­m bele a párnájába a különös suggeszió hatása­­ alatt. .! De azért másnap reggel bedobta a levelet. Már mikor bedobta, mikor a piros szekrény nyi­lasához ért a keze, nem is érezte a súlyát annak a pár szónak, ami a levélben volt. Már meg­szokta a gondolatot, hogy elküldi. Aághy mindig nagyon várta az Éva leve­lét. De most idegesebben, mint valaha, valóságos boldog fájdalommal. Boldogság volt, mert Éváért fájt. Szórakozottan végezte a dolgát, azután kószált az utcákon. Már kilenc óra is elmúlt, mikor a lakása kapuja elé ért s ekkor nagy meg­lepetéssel a kis cseh lányt, Betty Karéit látta é­ppen arra jönni. — Hogyan, kis Betty?­ Mit keres maga ilyen későn erre? Hiszen egészen másfelé lakik! A lány zavarban volt. Valami barátnéjáról mesélt, akinél látogatóban volt és aztán eltévesz­tette az utat, — még nagyon nem ismerős ezen a környéken . . . Toljsen át volt fázva. A szájaszéle kék volt és a foga is vacogott, hiába próbálta eltitkolni. — De kicsikém, hiszen maga félig meg van fagyva! Mit csinált, hogy ennyire fázik, mondja? A kis rózsás arcon végiggördült egy könnycsepp. Aághy tanácstalanul állt. Nahát most a­z­tán mit csináljon ezzel a kis össze­fagyott siró lánynyal? Nagyon gyanús volt a dolog . Hány órakor jött el a barátnőjától? — kérdezte gyanakvón. •J Ó, már régen ... — tán hét óra­ se volt . . . Most már sokkal több van, ugy­e? — Hogy több van-e? Meghiszem azt! Maga biztosan ácsorgott, másképp nem fázhatott volna át ennyire! A lány nem szólt semmit. Csöndesen, hang­talanul sirt. — Hazakísérjem? — Nagyon fázok, — szipogta erre a siró hang. — A lábam . . . — Hát beviszem egy kávéházba, jöjjön, majd megmelegszik egy kicsit! Jó!? És minden idővesztegetés nélkül karon­fogta szegénykét és vitte magával. — No, törülje meg szépen a s­zemét. Siró baba! Tudja, hogy ez nagyon nem egészséges, utcán sírni? — Elhagyatott, csaknem üres kis kávé­házba vitte be. Teát hozatott neki. — De most aztán vallja be szépen, kis Betty, hogy mit csinált az utcán hét óra óta! Csak­­szép őszintének lenni! A lány nevetgélt. — Nem merek én itt beszélni, — mondta. — Néznek a pincérek! — Hát aztán? Ne törődjön velük! — Nem jó itt, — szólt Betty panaszosan. Kár is volt bejönni . . . Meleg sincs itt. És én elkésem. Legkésőbb kilencre haza kell menni a pensióba, másképp nem eresztik ki az embert. — Na,, hiszen, akkor már úgyse ereszlik be! Hisz már féltíz elmúlt! — Féltíz?! — rémült el a leány. — Csak nem beszél komolyan? Fölugrott, a szeme újra csupa könny lett, Aághy azonnal fizetett s mégis már csak kint az utcán tudta utolérni. — Ne szaladjon, Betty, kis ostoba! Hova szalad, ha kilenc után már úgyse eresztik be? Gyöngéden belekarolt. — Mit csináljak hát magával, szegény ki­csikém? Visszamegy a barátnéjához? Vagy a rokonaihoz kisérjem el? — Ó, azok már mind alusznak, — suttogta álmosan Betty. — De valahová csak kell mennie! Hisz még föl sem melegedett. Föl akar türjeni hozzám? A lány suttogott. (Folyt, kép Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK Főszerkesztő: Dr. LÉGRÁDY IMRE. Felelős szerkesztő: LENKEY GUSZTÁV. )

Next