Pesti Hírlap, 1918. május (40. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

4 front r$/8 ápr 28 • en 4/mar 1917 ju­ 31 • én g. flandriai„csa/a"t előtt Foch ellentámadásainak nyilvánvaló • célja, hogy Tpernből minél később kelljen lx.s _ __ __t_ azonban, jurrelv­a, kkal! kivonulnia. Az a ver­s Kemmeltől északra folyik, csak napo tolhatja ki azt a Anglia számára tragikus német­­ percet, amikor Ypern faásaló fog lengeni. romjain­a IXaglaUO a német J .­ ­ Mihály és Kuruc. — Elbeszélés. — Irta: SZEMERE GYÖRGY. Az egyik hófehér ruhát viselt és cigarettá­zott. A hold épen aranyszínű hajára tűzött s meztelen fehér nyakát zöldes zománccal von­ta be. A másik gyászolt. Férjét siratta, mert öz­vegy volt az is; új özvegy, a szerelmet még nem volt érkezése kicserélni vagy elfelejteni. . . A tilinkó elhallgatott. — Bel kár! — sajnálkozott rajta a fekete ruhás nő. — Majd folytatni fogja, csak pihen, — biz­tatta a fehérm­ne 9. — Valóságos művész! — rajongott az epedő fekete özvegy. — Ki lehet? — Az én bacsóm — mondja büszkén a fe­hér asszony — a kacagó torkú, a víg. — Milyen ember? — kérdezte a barátnője. — Szép? — Olyan, mint II. Rákóczy Ferenc. — Ah! . . . — Még szebb, mert erősebb . . . Csak gyáva. Mindjárt megijed, mindjárt pirul. — Akkor az egy valóságos kuriózum. —­­A*. Ártatlan, mint egy kisgyerek . . . olyan nincs az urak között. A fekete özvegy elábrándozott. Arra gon­dolt, hogy micsoda diadalmas érzés lehet egy ilyen hattyúlovagot elcsábítani. Bel kár, hogy ilyen hattyúlovag nem akad többé az urak között. IL Másnap már nem hiába kémlelte Mihály a völgy torkát. Eljött a méltóságos asszony jóval korábban, mint más napon. Vörös napernyője már öt órakor feltűnt a szemhatáron, mint vala­mi óriás lebegő pipacs. A bacsó körül kábító il­latokkal telt meg a levegő. A búzamező, amely­nek ringó hullámain a szép dáma feléje evezett, szivárvány színeket játszott, a pacsirták egy­szerű pusztai nótájuk helyett himnuszokat zen­gettek. Úgy tűnt a bacsónak, nemcsak ő, az egész természet ünnepel, örül. Csak kuruc morgott. Mihály oldalba kommintotta a súlyos birgekampóval. Ha bizal­masa volt is, mit rontja az ő ünnepét. Vén Kuruc nem a szép asszonyra haragu­dott, hanem a kíséretére. Mert nem egyedül jött a bárónő, vele volt Kamilla is. A Kuruc Kami elleni gyűlölete nem volt régi keletű. A tanya puritán bakterei eleinte szívesen látták portáju­kon a kényes hoppdámát, hiszen szakmabeli volt, ha nem is folytatta a mesterségét. Juhász­kutya. Igaz, hogy nem a magyar, csak skót. De azt senki sem hányta volna a szemére, az idege­neket mindig kényeztették Magyarországon, még ha kutyák voltak is. Rami nem kiváltságos hely­zetével szolgált rá Kurucék gyűlöletére, hanem a kacérságával. Felbátorította az önérzetes Ku­rucot s midőn az erre komoly szándékkal udva­rolni kezdett neki, kigúnyolta, csúffá tette, éles fogát belevágta kopott bundájába, felhasitotta az ingét. A megalázott udvarló összecsikoritotta a fogát. De boszut nem állott a kacér teremtésen, pedig ha akarja vala, hej de magabriktolhatta volna, mert ugy birkózni, mint kuruc, messze vidéken egy kutya sem tudott. Mihály bacsó kalaplevéve fogadta szép gazdáját a vadkörtefa alatt Kissé meghajtotta a térdét, — mert a gerince nem hajlik az ember­nek, — hogy hozzáférközhessék úrnője lecsüngö fehér kacsájához s tiszteletteljesen kezet csókolt. — Dicsértessék az Ur, Jézus Krisztus. — Mindörökké . . . Hogy van, kedves Mihály? — Alásan köszönöm a kérdését: marad­hatósan. — Jól szán­tanaik a béresek? Elég mélyen? — Nem elég mélyen, a szolga nem keresi a föld szivét, mert nem az övé a föld. — És nem hűséges a kenyéradó gazdájá­hoz, — tódította a méltóságos asszony. — Majd, hogy nem tett rá megjegyzést a bacsó, így foly­tatta: — Maga kivétel Mihály, magát nem aka­rom megsérteni. Halkan kocorászott, hogy még mindig hall­gatott a hatalmas juhász. — Ugy­e, maga szeret engem! T évődött a Szoboremberrel — képes lenne érettem áldoza­tot is hozni: a tűzbe ugranék utánam? — Megtenném. Az asszony kinyújtotta kezét. — Köszönöm, édes Mihály. A bacsó ismét kezet csókolt és elhalvá­nyodott. A szép asszonynak ellenben majd kicsat­tant az arca a nagy melegben. Apró friss zseb­kendőjét, foró homlokához nyomkodta. Puho­gott, mint a fáradt galamb: nyitott szájjal vett lé­lekzetet A keleti kérdés. A finnek elfoglalták Vyborgot Stoclzholm, ápr. 30. — A finn főhadiszállás ! Jefaati: Wyborgot elfoglalták. Vasa, ápr. 29. — A finn főhadiszállás­­közli: Wyborg városát és erődjét a kormány csa­patai elfoglalták. Az ellenség még tartja magát .Sorvali előváros nyugati részeiben. 6000 vörös gárdista megkisérlette a keresztültörést nyugati irányban, azonban nagy veszteségek mellett visszaverték őket. Vasa, ápr. 29. — A finn sajtóiroda közli: A kormány csapatai Tavastehus várostól észak­ra, Parola állomást elfoglalták, minek folytán közvetlen összeköttetés jött létre a finn nyugati hadsereg és a német keleti tengeri hadosztály között. Az ellenség német csapatoktól üldözve délnyugat és északkelet felé menekül. Északi irányban való keresztültörési kísérletét a kor­mánycsapatok meghiúsították. A finn tenger­öböl partján, Kronstadttól északra fekvő Ino­erőd a szárazföld felől körül van vive. Kron­etadtból 500 orosz és a Respublika dreadnougth­ jött az erőd segítségére. Vyborg és Pétervár kö­zött 1500 embert elfogtunk, 30 ágyút és 28 gép­fegyvert zsákmányoltunk. A vörösek vezetői, a diktátorrá kinevezett Manerrel élükön, fehér zászlóval közeledve igyekeztek tárgyalásokat kezdeni, azonban feltételen megadás követelés© mellett visszautasították. A török vezérkar jelentése: Konstantinápoly, ápr. 30. — A főhadiszál­lás közli április 29-én: Kaukázusi arcvonal: Csapataink Karstól nyugatra a határig terjedő területet birtokukba vették. A többi arcvonalakon nem volt jelentős ese­mény. Anarchista lázadás Szmolenszkben. London, ápr. 30. — (Reuter-ügynökség.)­ Pétervári jelentés szerint Szmolenszkben anar­chista lázadás ütött ki A török külügyminiszter Bukarestben. Bécs, ápr. 30. — (A Pesti Hirlap tudósító­jától.) Jól értesült körökből hírlik, hogy Messzimi bég török külügyminiszter Izzel pasa társaságában Bukarestbe utazott, hogy a béke­szerződés megkötésében részt vegyen. Iz ige Az ukrán duma tagjai. " Kiev, ápr. 30. — (A Pesti Hirlap tudósitáá­sától.) Az ukrán dumába való választások al­kalmával a kievi kerületben többek közt bevá­lasztották a következőket: Hrusevszkij pro­fesszort,Iradajelni követet, Sahrajt, a h­arkovi szovjetnek a breszt-litovszki béketárgyalásokra küldött dele­gátusát és Syrkin ismert cionista vezért. Tavefteh OramenbaumOryZZ rwffioropb^fi Wo° . Sántít,~ chrussel&g­ ffcSTI HÍRLAP lys­f. május 1., szerda. A háború eseményei. Német hivatalos jelentés. A­ nagy főhadiszállás közli április 30-án. Nyugati harctér. A flandriai csatatéren egyes szakaszokon heves gyalogsági harcok fejlődtek ki. Vermezeeletől és Orotte Vierstraattól északra több angol árkot elfoglaltunk. Azok a rohamos­ tagok, amelyek Lokernél az ellenséges vona­lakba benyomultak, erős francia ellentámadások­ba ütköztek. E harcok folyamán az ellenség­nek sikerült Lokerben a lábát meg­vetnie. Azok a kísérletei azonban, hogy a helységen túl előrenyomuljon, meg­hiúsultak. Az egész napon át erős tüzér­ségi tevékenység a Kemmel egés­z területére kiterjedt és a sötétség beáll­táig tartott. Az arcvonal többi részén a harci te­vékenység felderítésekre és időnként feléledő tüzérségi tevékenységre szorítkozott. Macedóniai arcvonal. A Vardar és a Doiran tó között egy több napi tüzérségi előkészítés után bekövetkezett ellenséges előretörés vonalaink előtt össze­omlott Ludendorff első főszállásmester. A vezérkar jelentése. (Kiadatott április 30-án.) A délnyugati arcvonalon a harci tevékeny­ség ismét jelentékenyen fokozódott. A Piave mellett az ellenség több előretörését vissza­vertük.­­ A vezérkar főnöke.

Next