Pesti Hírlap, 1918. július (40. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

lerohanással elfoglalt Monte Vaneirot nem tarthattuk m­eg, előrelátható volt, hogy a Brentától nyugatra elfoglalt di Vel Bellát és Col del Bossot sem fogjuk soká tarthat­ni — éppen a fran­eiro-szakasa oldalökó há­tasa miatt. Egy­ben, 1917 decm­berében, is sikerült már elragadnunk ezt, a két hegy­csúcsot, de akkor sem tarthattuk sokáig: 1918 január végén szintén vissza kellett vonni frontunkat a Sisetrieb­a és Sasso Kolsora. Valószínű, hogy ez utóbbi pozíciók el­len az olaszok most folytatni fogják táma­dásaikat valamint fz (n­apfia­köl­é fohódő gyümittek a Brentától kedre eső felkeleté el­len ie, ahol a Monte Asolonet és Petticát tartjuk. Egyáltalán: ahhoz, hogy a Piave­frontunkat az olaszok megiógassák, csakis hegyi frontunk fölnyonnása útján nyíln­ék számukra lehetőség." De err­e remélhetőleg nekti kerül sor, mert tüzérségünk teljesen intakt­­len végrehajtott erős támadások követtek. Míg a Col del Rosso ellen intézett rohamok már kez­dettől fogva sikertelenek maradtak, a Monte di Val Bellán az élő,szakilak elkeseredett közel­harc után sikerült elsti romjunkba behatolniuk, azonban a 131. magyar gyalogezred és a varasdi ezred sászlódljítinak ellentámadása ál­tal ismét kivetettek. További támadási kisérleteikre,valamint a 81 bérdi ellen la Asiago mellett intézett részlet­előretöréseik tüzérségi tüzünkben összeomlot­tak. Különbért srü­hddnül Vuttozó pfejtl ttt»ér­harc. II. (Kiadatott itthitó jt tij A Pl&vp­arevorutloh nem történt kis tüdós esemény. Asiagótól délkeletre ismét heves harcok jUttak. M­­ ii­t­h­o­g­y ft Col­d­e­r & o­s­so éa a Mohte di Val Bellát csak nagy ál&e­iittó M&#ahtstflhftttttktbila, vissza­vontuk e potítok me­g Sláll­ó és a fi­a­t­­­i­t a stenflei etdlíj vélett leval régebbi állá­­su­nkba. Donovetól délre, Asiagónál, ellenséges fe­lderitéseket visszautasítottunk. Szárazföldi és teflon repülőink­et Piave torkolat­vidékén sikeres repüléseket végeztek az ellenség katonai telepei el­lm ée teljes számban vi­sszaté­rtek. A vezérkar főnöke, a há­ru eseményei. A vezérkar jelentése: 1 (feladatott jüaltag 3(Mh­iliben.) A Hétközség fensíkján levő állásaink teg­nap reggeli három óra ötsz­öt legnéhesebb tüzér­tég tűjében állo­ak­, ami ilyett néhány óra múl­va a Col del Rosso és a Monte di Val Bella el­ f glgaglggg­­——1—L J!L!lliJt^ A halhatatlan trifolium, (Somédia egyetlen jelenetben.) Irta: ABOTfYI ÁRPÁD. I. rA bankdirektor (negyven év körüli, izmos, szakállas f­érfi, szürke utiruhában, a bankpalo­tában levő dolgozószobfija közepén álló hatal­mas irófasztal mellett ül és levelet ír:­hetn mesz­sze tőle egy széken elegáns utazótáska, t­éleg falsiskabát, összecsavart gyapjútakaró, st­tere itt homályos, csak az írónsátálött levő villfgűlös­lámpa ég). A szolga (benyit a tapétázott* ajtón ,és hal­kart köhécsel, hogy észrevétele magát). A bankdirektor (hátranéz): Mit akarsz? A szolga: Fél kilenc, jöéltóe&goa­dTafzt. A bankdirekor: Mindjárt! (Int, hogy ki­mehet.) Jáhos! A szolga: Parancs? A bank­direktor: Ezt A levelet itthagyoöl az irónszak­on­. H holnap reggel elviszed Lenszki egyetemi tanár urnak. A szolga (bólint, hogy érti) : Igenis.­­A bankdirektor: Elmegy a lakására, ha ott nincs — a klinikájára. A szolga: Ii­tert. A bankdirektor: Csak rteki magának adod kézbe­, senkinek máshák. Ha ttem­ találod b­e? — fölkeresed délutátt Vagy másnap regy­e!. A szoljja (int, hogy meglesz): Úgy lesz, amint méltóságod parancsolja. A bank direktor (erős köhögési rohammal küzdve, zsebkendőjébe temeti arcát): Egy po-­­­hár Vizet­­­i. János ... A szaloa (gyorsan telet­ölt egy poharat vi­zel fa nyu­jtja): Meg tetszett izzadni pakolás körbe. Én is elvégeztem volna. Nem tetszik vi­­­­gyázni magára... A bankdirektor (remegő kézzel ajkához emeli a poharát és mohón kisséza): Igazad Van. Nem vigyázok magamra... A szulgót hát! (Jóindulattal.) Már rég még tetszett Volna gyógyu­lni. A bankdirektor (láthatólag jól esik neki a na­iv vigasztalás): Igazad van, János! De hát az ilyen kicsi bajt semmibe se veszi az ember... Egy kis köhögés ... (Int.) Bagatelle! (Visszaül és folytatja a levélírást.) A szolga (kimegy a­z ajtón, de rövid vár­tatva ismét visszajön): Engedelmet kérek, mél­tóságos uram, a titkár itt óhajt beszélni méltó­ságoddal. A bankdirektor (kelletlen hangon, eluta­sítva): Nincs időm! Mondd ítéki, hogy félóra múlva utazom... nem érek rá..­. A szolga: Igenis, már mondtam, de a tit­kár úr azt felel­te, hogy okvetlenül találkoznia kell méltóságoddal, mert ma e-Uo, a kilenc órai gyorssal ő ie elutazik. A bankdirektor (habozás után): Hát ak­kor ... Bocsásd be azt az embert! A szolga (kizárja a Szárttya-ajtót): Mél­tóztassék! (EL) A titkár (mintegy 20—30 éves, kimerült arca. sitpádt hatos ember, belép­ve könnyedés meghajtja fejjét): Jó betét! A bankdirektor (legszívélyesebb hangját: nyájasan üdvözli,­­miközben ösztönszerű moz­dulattal előrenyújtott kezét ismét visszavonja): Jó estét, Viktor! Bocsáss meg, kérlek, ha talán egy pillanatig megvárakoztattalak ... A titkán Szó sincs róla, nagy ember! Nem kell tőled bocsánatot kérnem, hogy ebbe a te fe­jedelmi szentélyedbe ily szokatlan időben bi mertem törni. Hallottam, hogy a kilenc órai gyorsvonattal elutazol, mivel pedig én szintén pontban este kilenc órakor hagyom faképnél Budapestet, meg kellett ragadnom az alkalmat, hogy elutazásom előtt tőled bucsut vegyek. A bankdirektor (visszaül az Íróasztal mel­lé) : Nagyon szép, kedves barátom, hogy gon­doltál rám. Foglalj helyet! A titkár (állva marad): Persze, hogy na­gyon S­zép! Bár te bucsu nélkül akartál eltűnni előlem, én nem akartalak megfosztani attól az, örömtől, hogy mégegyszer láss. A hankdimktor (fanyarul elmosolyodik): Mindig jókedvű vagy.... A titkár: Igen, én mindig jókedvű vagyok. Tudtam, hogy őszintén el leszel ragadtatva, ha ezt az én gyalázatosan lesoványodott ábrázato­mat, még egyszer látod, mert ki tudja... látjuk-e még egymást, valaha ezen a gyönyörű világon. Vagy többé sohasem látju­k? Tnkább nem, sem­mit igen. Mit gondolsz? A bankdirektor: Mit gondoljak? Megkí­nálnálak szivarral, kedves Viktor.,. FESTI HÍRLAP 1618. június 2., kedd Ném­et hivatalos jelentés. 1. (XfttU a flftgT,- föhMistóllá( juhit)? m­­átt) NyufttiU harctér. A Lystól északra és az Aistietől délre fekvő szakaszokon egész napon tíz fokosott volt a tüzérségi tevékenység. Este az arcvonal többi részén is feléledt a­ Tser és Manie között. Bl­­éébb gyalogsági Tial'eok föl­ytak. Az ellenség aa 0 IfCytől délre végrehajtott" kisebb előretörései és saját siteélés vállalkozásunk alkalmával » H­irtmannsweilerkopfon foglyokat ejtettünk. Vt­et hadnagy a 32-ik és Löwmhurst had­nu­gt BHR légi győzelmét aratta. Jakobs had­na­gy az utóbbi Mgekail 20-ife. ?l-ik és 92-ik eb kifelét lőtte le. II.­­ Üöáli 1-éfl: Nyugati harctér. fruppretht trónörökös hadcsoportja : A harci tevékenység este a s harcvonal több helyen feléledt. Az élénk felderítő tevékenység tovább tart. Angol részleges támadásokat Al­berttől északra visszautasíto­ttunk. A német trónörökös hadcsoportja: Az Aiane és a Marne között az ellenség élénk tevékenységet intett ki. A gyalogság ürás felderítések céljából ismételt, előrenyomult. M. Perre-Aiglenét és attól dére, a franciák dél felé heves tűzelőkészítés títárt támadóiba fogtak. Vi­szautasítták őket. Am íígy meghiúsultak itt az ellenség éjjeli előretörései Löwenhardt had­nagy 32-ik légi győzelmét aratni. A lezárt számbavétel szerint a tám­adó elír­tállk kezdete — 1018 már­ciu­s 11­e óta eddig a gyűjtőhelyeken keresztül el­szálított foglyok szállta (U«eAfliitVtt a beteg­állomásokon keresztül hátra szállított­a e b­e-S­lí­t­t­e­k­c tj l!M.454-et t­e­s­z k­i. Ebből aa a n­f­o 1­­1 k 94.1»3tt foglyot, kisztü­k négy táborno­ot és mhitejtv 8100 tissítet, a franciák 80.099 foglyot, kilztük két tábornokot és taúit­egy 11200 tisztet vesztettek. A többi a portl­gál,1.. belipáli amerikaiak között osszu­k meg. A haro­mteokrál ed­dig­­2476 ágy­út és 16.084 gép­­puskát szállítottak zsákm­ástygyttstti helyekre, Lintendor­ff első foszfillásztester. Az olasz vezérkar jelentése. (Juniu­s 30.) Az asiftgoi­iensikon, ahol J­u­niu­s 15-én caaplastik h­űst és ellentámadása meg­törte a szátírbeli fölényépíl lev­i ellel­séges töme­gek tám­adását és ftitil a hatodik hadsereg olasz, francia és angol csapatainak vitézsége, melyek tevékenységben és diesőeesí­jen­ egymással lest­vériesen Vereed­eznek, tegnap tiapkeltekor újra kiújult a harc. Heves tüz­érségi tüzelés és ketségeseink diverziós­a rélyesen támo­gatva, csapataink megtám­adták a Monte di Val Bellát. Erős káréban sikerült az ellenségtől el­ragadniok. A nap folyamán és éjjel erős ellen­séges tömegeket küldtek előre ellentámadásra, de hiába, mert vérp­­hair után lövészeink vissza­üttesítették s­­az ellensélt koncentrált tüzérségi tünütik, valamint a repülőgépeken levő waré­z géppuskásaink melliürdeiték. A meghódított ál­lást győzelmesen megtartottuk. Huszonegy tisz­tet­­és 788 fötnyi legénységet száll­ottunk be fo­golyként. Esek hogy­ különböző hadosztályhoz tartottunk. Énenkivül úgy likat, mozsarakat és számos gépfegyvert zsákmányoltunk. Tovább ke­letre a Frimela völgy és a Brenta között egyik osztagunk rohammal megszállott egy erősen m megszállott ellenséges megfigyelő és támasz­pontot a Sasso Rosso déli lejtőjén és két tü­ltet­ás 31 közemért. fogött el. A harcvonal többi ré­szén tü­z­érségünk hatásás­áa való tüzelést fol­tatott. Capesileníl tártrakciók néhány foglyot feredménytek. A Lugá­na Völgyben él A So­gann tolvai építés alatt álló vájtakat repü­lőink bombáztak.

Next