Pesti Hírlap, 1918. szeptember (40. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-01 / 204. szám
akarja kergetni, a forradalom eredményeit le akarja rombolni, a másik — Németország— nem zavarja a belső szervezkedést. Az imperializmus elleni harcában magára hagyatva, — ez volt a frazeológiája — inkább a kevesebb veszélyt jelentő imperializmussal való megegyezést tartotta célirányosnak. Azt, amit a forradalom forgószéle hirtelen elsöpört, a kaotikus országban nem építhette föl a maga új ideáljainak keretében, a bolsevikizmus, túlzásai, kapkodásai, az eszme ifjúságából kirobbanó brutalitás, amely gyilkos kedvvel és tűzzel-vassal irtva fordult szembe a burzsoáziának, amely pedig évszázadokon át Oroszország traverz-rendszere volt —: mindez csak növelte a zavart és egyre áztatta a talajt a szovjet kormány alatt. A bolsevikizmus megálmodott palotájában, amely régi üszkök helyén egyelőre csak telket kapott, az oszlopoknak készült romok, úgy látszik, düledezni kezdenek. Az összeomlás jelei már régen mutatkoznak Lenin tízhónapos bolseviki Oroszországában; a forradalom órálja, mintha visszafelé fordulna. Bent, az országban, újra anarchia, a forradalom hullámai megint, fölcsapódnak. . . . Talán érdemes volt visszanézni aképre, milyen Oroszországot álmodott Lenin és hogyan akarta kormányozni ideáljai felé. Berlini londoni hírek a merényletről. London, alig. 31. — (Reuter.) Egy szikratávirat jelenti Moszkvából, hogy Lenin ellen merényletet követtek el s Lenin megsebesült. Berlin, aug. 31. — Ideérkező pétervári jelentssek szerint tegnap este Leninre többször rálőttek s a lövések könnyebben megsebesítették. Ziriczky belügyi népbiztost meggyilkolták. A merénylőket letartóztatták. A Lenin elleni merénylet részletei. Moszkva, aug. 81. — A Pravda jelentése szerint tegnap este 9 órakor Lenin ellen merényletet követtek el. A Nicholson-féle gyárban, a Moszkva folyó túlsó partján fekvő városnegyedben munkás gyűlés volt, amelyen beszédet tartott Amikor a gyűlésről távozott, két asszony feltartóztatta, akik beszédbe elegyedtek vele a Moszkvába való élelmiszerbevitelre vonatkozó dekrétumról. E beszélgetés közben három lövés dördült el, amelyek Lenint karján és hátán megsebesítették. A lövéseket egy fiatal, intelligens körökhöz tartozó fiatal leány adta le. A leányt elfogták. Lenin állapota, akit Kremlbe vittek, az orvosok véleménye szerint mi ad aggodalomra okot. A 11 órakor kiadott orvosi jelentés szerint Lenin két kevésbbé súlyos sebet szenvedett. Az egyik golyó a bal vár alatt a mellüregbe hatolt és megsértette a tüdő felső részét, ahol vérömlést idézett elő. A golyó a nyaknál a jobb kulcscsont fölött akadt meg. Lenin. (A Pesti Hírlap tudósítóitól.) Nagyon kalandos élete volt annak az embernek, akinek nagy történelmi szerep jutott hivatásául. Lenin a Simbirsk kormányzóságban született. Szegény családból származott. Tulajdonképen Ilia Uljanov a neve és 18 éves. Kora ifjúságától kezdve élénk részt vett a forradalom mozgalmaiban. Már 17 éves korában, amikor Kazánban volt, egy hazaárulási perbe keveredett és kénytelen volt a külföldre menekülni. 1895-ban visszatért hazájába, de letartóztatták és Szibériába deportálták. Lenin innen is megszökött és egy évtizedig a külföldön élt. A forradalmi esztendőben, 1905-ben megengedték neki a visszatérést. Lenin hazatért és Oroszországban újra kezdte a forradalmi propagandát. Rövid idő múlva a Szolypin alatt bekövetkezett reakció ismét arra kényszerítette, hogy külföldre meneküljön. Ettől kezdve Svájcból kiindulva fejtett ki nagyon heves propagandát a cárizmus ellen. Az 1917-iki ismert márciusi forradalom után Lenin ismét Pétervárott tűnt fel, ahol felvette a harcot Kerenszki ellen és ő maradt a győztes. Tetőtűz. Írta: SZÍNI GYULA. A feckhímes abroszon virágos findzsákban párolgott a kávé. Az ódon, fekete, sárgarézfogantyús pohárszékből az asztalra kerültek a kis ezüstkanalak és a csillogó cukormillye. Az ablakfülke félhomályából selyemruha halk suhogása hallatszott, ósdi szabású violaselyem köntösében lassan közeledett az asztal felé Agáta kisasszony és elefántcsontazin kezével helyresimította kacéran fehér hajszálait. Bágyadt könnyűséggel intett egy magas, szikár, ősz urnák, hogy üljön melléje. Ez az öregúr karcsú, elegáns, de roskatag volt fekete ruhájában, mint valami Erard-zongora. Szava dallamosan csengett, bár a megreszketett húrok bánatosan rezegő zengésével. A legő tele volt bánattal, lemondással és mintha a múlt aranypora mint sápadt fátyol terjengett volna a szobában. A bútorok gondosan ápolt, sima fényük alatt korhadtak voltak és a szú percegett bennük.A rézkilincseket a végzetes rozsdától, a fehérre festett ajtókat a sárgulástól már csak lelkiismeretes gondossággal lehetett óvni. A zöld függönyök ráncosan, szinte hervadtan lógtak le. A kőporral fehérre mosott pallón kiütközött a fa vörös-barna erezete. A régi falióra dús melódiákat ketyegett. De egyszerre hosszú, éles csicsergéssel megszólalt a karikában a kanári madár. Egy fiatal leány lépett be a szobába. Vízzel telt kis porcellánvályut hozott és betette a kalitkába. — Márta, nem láttad Dénest? — kérdezte Agáta kisasszony. A leány nem válaszolt, hanem önkéntelen sejtéssel az ajtó felé fordult, amely ebben a pillanatban megnyílt és egy nagy, ábrándos hajú ifjú lépett be rajta- Mosolygott és az arca ki volt pirulva. Valami pajkosság, csintalanság ült a szemében, úgy, hogy Agáta önkéntelenül Mártára nézett, aki fülig elvörösödött. — Mit lebzseltek folyton a konyhában? — kérdezte Agáta szigorúan, de magában mosolyogva gondolt arra az időre, amikor még ő is ilyen fiatal volt. — Üljetek már le! — szólt rájuk. Márta az asztalra tette a vizes palackot, leült a csipkehorgolással díszített székre és kék szeme pajián csillogásával intett Dénesnek, hogy foglaljon helyet mellette. A szobában egyre sűrűsödött a homály. A finom öreg Úr a fekete ruhájában, amelynek szövete olyan gyöngéd éss törékeny volt, mint eszméi, filozófus volt. Még Páriából hozta magával Charles Fourier eszméit és a hetvenes években, mikor még ifjú volt, a még nem egyesített Pesten főként fiatal emberekből álló szabadgondolkodó kört alapított, amelynek működése azonban abban a kedvezőtlen korban nyomtalan maradt. Egyetlen vívmányuk volt, hogy Ludvig Büchnert, a német materialista filozófust, Pestre tudták hozni, hogy a Vigadóban tartson felolvasást. Büchner megjelent a felolvasóasztalnál, hogy meggyőzze az embereket az atheizmus jogosságáról,de riadtan nézett körül, mert a teremben épp tizenketten voltak (a kis kör tagjai), vele együtt tehát tizenhárman. — Uraim, — kérdezte csodálkozva a német filozófus, aki nagyobb érdeklődéshez volt —* va — hol vannak az emberek? — Sajnos, — felelték neki — Liszt Ferenc épp most tartja hangversenyét a piaristák épületében és akinek keze-lába van, ott van. — Akkor — mondta Büehner kedélyesen — mi is menjünk át arra a hangversenyre, így is történt. Büehner a tizenkét szabadgondolkodóval átment a piaristákhoz, ahol Liszt Ferencnek csak néhány akkordját hallhatták, mert a piaristák templomában Ave Máriára megszólalt a harang és erre. Liszt abbé ruhájában hirtelen fölállt, abbahagyta a játékot, összekulcsolta a kezét és némán imádkozott. Csak mikor végleg elzengett a harangszó, ült vissza a zongorájához. Boehner fanyar mogolylyal fordult elvtársaihoz : —" Most már értem, miért voltak olyan kevesen nálam. Az öreg úrban fiatalkori csalódásának ez a keserű emléke még elevenen él,t és mindig idegenül érezte magát ebben a városban, hol hiányzik az eszmék iránt való fogékonyság. Az öreg úr fölhasználta az alkalmat, hogy olyan lelkes hallgatósága volt, mint Agáta kisasszony meg a két fiatal, kíváncsi lélek és a világegyetem titkairól beszélt. A szoba, homályában a tárgyak elvesztet PEsti HÍRLAP 1918. szeptember 1., vasárnap. Hegisült illői áttörés! Kísérletek az arrasi cartai. Az arrasi fronton a csata tizedik napján Haig változatlan egyformasággal hozta űködésbe offenzív gépezetét: ezúttal is az északkeletre eső harcvonalszakaszon kereste a döntést, a német front áttörését ;az előző csatanaphoz képest mindössze az volt a változás, hogy az angol főparancsnok a támadás vonalát húsz kilométerre terjesztette ki: angol és kanadai hadosztályokat a Bapaumetól keletre fekvő területig küldött rohamra. Az angolok minimális sikert nem tudtak elérni, ellenkezőleg: a német ellentámadások a kezdeten elvesztett pozíciókat újra visszafogták. Haig jelentése fölemlíti, hogy ezen a harcvonalszakaszon a németek erős ároklabirintusban küzdenek; úgy látszik, az ellenség itt már a határán áll az új Hindenburg-vonalnak. Hasztalan volt a tankok tömeges harcbavetése, a támadó hadosztályok mély tagozású rohamainak szakadatlan megismétlése: az ellenséges gyalogság — mint Ludendorff jelentése följegyzi —– rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. Az arrasi csatatéren lejátszódó harcok már szekítet adtak az ententenak az új német védelmi vonal ellenálló képességéről és perspektívát nyitottak arra, milyen áldozatokba kerül, milyen eredményeket ígér a defenzívára berendezkedett német front ostroma. Bapaume és Péronne között az ellenségnek előbb a Somme folyó szakaszának természeti akadályait kell leküzdenie, hogy offenzíváját folytathassa; a német utóvédek itt egyelőre eredményesen tartóztatják föl. Tegnap egyébként a front egyéb szakaszain nem történt különösebb változás, leszámítva a legdélibb szárnyat, ahol a németek Sois-