Pesti Hírlap, 1919. január (41. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

1919. január 1., szerda, Pesti Hírlap fatai. A tábornok a küldöttség minden tagjával barátságosan ke­vet fogott és tovább utazott Nagybánya fel. A cseh megszállás ellen a fenyegetett magyar falvak és városok nagy elkeseredéssel szervezkednek. A komáromi mun­kástanács Károlyi Mihály miniszterelnökhöz a következő táviratot intézte: — A komáromi munkástanács mai napon tartott ülésének egyhangú határozatától felké­rik a Miniszterelnök Urat, tolmácsolja az antant kiküldöttje, Vyx alezredes előtt Komárom népé­nek mélységes felháborodását az ellen a népjog­ellenes, erőszakos szándék ellen, hogy Komárom városának és a Csallóköznek színmagyar vidé­két cseh-szlovák imperialista csapatok szállják meg. Az örök igazság és az emberiesség nevében kérjük, hogy erről a becsületes népről ezt a ki­szám­íthatlan következményű szerencsétlenséget kiárítsák el. Pozsony, Komárom, Esztergom, Nyitra és Bars­ vármegyék kétszázötven községe az érsek­újvári nemzeti tanács kezdeményezésére január másodikán nagy népgyűlést tart, amelyen a Ga­lántán megindított akcióval foglalkoznak. Az ott uralkodó hangulat folytán biztosra vehető, hogy ez a népgyűlés is elfogadja a galántai nép­gyűlés határozatát, amely kimondotta, hogy a cseh invázió ellen teljes erővel, sőt fegyveresen is fognak védekezni. Felsőcsallóköz népe Jókán impozáns nép­gyűlésre gyűlt egybe, amelyen csatlakoztak a ga­lántai és szenei néphatározathoz. Nagy lelkese­déssel mondották ki, hogy a cseh megszállás el­leni a leghatározottabban és legerélyesebben til­takoznak és szükség esetén — az utolsó emb­erig — fegyverrel védekeznek. December 28-án Szlovákország egész terü­letén minden hatóságnál elrendelték a tót nyelvnek hivatalos használatát. A lakosságot felszólították, hogy a cseh-szlovák köztársaság törvényeinek és rendeleteinek enge­delmeskedjék és kivétel nélkül vesse magát alá­ a hatóságok rendelkezésének. • Az autonóm Ruszka-Krajna egy küldöttsége járt ma Jászi Oszkár nemzeti­ségi miniszternél, hogy megköszönje neki azt a támogatást, amelyben a ruszin nemzetet az auto­nómia és Iluszka Krajna megalkotása terén ré­szesítette. A küldöttség vezetője dr Szabó Simon, a ruszin rada (nemzeti tanács) elnöke volt. Szar­bó Simon szavaira adott válaszában Jászi Osz­kár ki­jelenete, hogy nem kényszerből csele­kedte, amikor ruszin nemzet autonómiáját se­gített megvalósítani, csupán régóta hirdetett el­veink és belső meggyőződésből fakadó nemze­tiségi politikájának "gyakorlati megvalósításán fáradozott kifejezést adott a miniszter annak a reményének, hogy a ruszin nemzettel való to­vábbi barátságos­ együttműködés nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a békekonferencia nem fog Magyarország feldarabolása mellett állást foglalni, hanem elfogadja azt az álláspontot, hogy a ruszin mintára oldják meg a magyar­országi nemzetiségi kérdés egész komplexumát A ruszin küldöttség délután Károlyi Mi­hály miniszterelnöknél is megjelent A minisz­terelnök beszédében hangsúlyozta, hogy az új esztendő új érát jelent Magyarország történel­mében, Ruszka-Krajna kantonszerű megterem­tése, régi ideáljának résziben való megvalósítása. Az az óhajtása — mondotta Károlyi — hogy a Magyarországon élő összes nemzetek a "Wasoni elvek alapján autonómiához jussanak és megal­kossák a keleti Svájcot Sajnos, eszméimet nem tudtam idejekorán megvalósítani, későn jutottunk kormányra, amikor már annyira el volt rontva a helyzet, hogy már szinte kimondhatatlan aka­dályokba ütközik annak megvalósítása, amit pár hónap előtt még könnyen meg lehetett volna csi­nálni. Bízom azonban a jövendőiben és abban, hogy a győztes ententenál is felülkerekedik a jobb belátás és a békekonferenciára sikerülni fog­­ jogainkat megvédeni. A nyugatmagyarországi németeken kívül, a délmagyarországi, erdélyi és felső­magyarországi németek­re önkormány­zatot kapnak. Az önkormányzat kiterjed a németek egész­e­ közigazgatására, kul­túrájára és iskoláira. Nyu­gatmagyarországnak önkormányzattal való fel­ruházása szükséges volt egyfelől, hogy megaka­dályozzuk ennek a területnek Magyarországtól való elszakadását, másfelől, hogy csillapítsuk a nyugtalanságot, amely az ottani lakosság között támadt a délszlávoknak, és csek­ szlovákok elő­nyomulása miatt. Magyarország többi német lakta vidékének önkormányzattal való felruhá­sására vonatkozó kormányelhatározás már a legközelebbi napokban fog megtörténni * » * Újabb híreink a következők: A román szocialisták tiltakozása Erdély elszakítása ellen. Erdélyből önálló köztársaságot akarnak alakítani. A magyarországi román szocialisták kö­zött nagy elégedetlenséget keltett a gyulafehér­vári román nemzetgyűlés egyoldalú határozata, amely az ellenkező véleményűeket szóhoz sem engedte jutni és önkényesen mondotta ki Erdély­nek Romániához való csatolását. A román szo­cialisták neki akarnak Romániához csatlakozni és az az álláspontjuk, hogy akik a szocialistá­kat Gyulafehérváron képviselték, a párt megkér­dezése nélkül cselekedtek. Tiltakozásukat ma dél­előtt gyűlésen juttatták kifejezésre. A­­­ongresz­szuson az or­szág minden részéből megjelentek a Szocialista pártok képviselői és sokan jöttek el a megszállott területekről is. Creculescu elnök nyitotta meg a tanácsko­zást, aki proletár, a proletár diktatúrát követelte az egész világon. Gogu arra kérte a kongresz­szust, foglaljon állást a gyula­fehérvári határo­zattal szemben és vizsgálja meg, ha hibák tör­téntek, ki követte el azokat. Karikás, Kagan, Hoppé kommunista irányú felszólalása után firetfalean (Brassó) a romániai imperializmus ellen szólalt fel A román hadsereg, — mondotta — amely állítólag azért vonult be, hogy felszabadítsa Er­délyt, elkobozta mindazokat a szabadságokat, amelyeket a magyar népköztársaság biztosított nekik. Amióta román csapatok vannak Erdély­ben, megszüld a gyülekezési jog, a sajtószabad­ság, a román munkásoknak nem engednek gyű­léseket tartani. Flueras és társai a román mun­kásság árulói. Gonstein, aki néhány héttel ezelőtt azcu jott át Romániából azt mondotta, hogy abból a Ro­mániából jön, ahol üldözik a szocialistákat és ahol a nép ma is a legnagyobb elnyomatásban él. Romániában letartóztatják a szocialistákat, véresre verik őket, és ennek a kongresszusnak nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is be kell bizonyítani a román munkásság nemzetközi szo­lidaritását. » Avrathescu (Budapest) azt hangzztotta, hogy ha Románia nem tagr­köztársaság, akkor Ferdinánd valamelyik fiát vagy unokáját fogja Magyarországiba küldeni, hogy felborítsa a ma­gyar köztársaságot és a magyar trónra üljön. Nekünk minden áldozat árán meg kell védelmez­ni a magyar népköztársaságot. Strenga Demján Száva (Arad) a kommunista taktika ellen szó­lal fel. Muntean (Budapest) elmondotta, hogy­­be­járta az erdélyi román vidékeket és azt tapasz­talta­, hogy a r­ománok egyáltalán nem kívánnak­ Romániához csatlakozni, mert az újabb rab­szolgaságot jelentene, össze kell fognunk, hogy ha kell, fegyveresen verjük le a romániai ural­mat. A magyar népköztársaság is hibákat követ el, de azért nekünk itt több a szabadságunk és ezért a szabadságért kell küzdeni A pártvezetőség egy tagja a kongresszust megelőzőleg úgy nyilatkozott, hogy a román szo­cialisták helytelenítik, hogy az Erdélyben levő magyarok, szászok, székelyek romániai elnyo­más alatt éljenek. Ők az önrendelkezési jog alap­ján állanak és követelik, hogy Erdély, valamint a Bánát független köztársaság legyen, amelyben minden nemzet, tehát a magyar is teljes autonó­miát élvezzen svájci minta szerint kantonokban egyesítve. Szepes megyét a lengyelek és csehek felosztották maguk között. Bécs, dec. 31. — Lembergből közlik, hogy a külügyminisztérium megerősítette a szepesi csehszlovák csapatok parancsnoka és a lengye­lek megbízottai közt kötött fegyverszüneti szer­ződést. A demarkációs vonalat úgy állapították meg, hogy Szepes megye háromnegyed része a csehek kezén marad. A lengyeleknek csak né­hány falu jut. A csehek megszállották az egész Poprádvölgyet. valamennyi városával együtt Egyletek és intézetek. — Magyar Fabius Társaság. A Magyar Tudo­mányos Akadémia helyiségében megalakult a Magyar Fabius Társaság, amely csak meghívott tagokból, ki­fejezetten politikai célzat nélkül, alakult oly progresz­szív irányzattal, melynél fogva a társadalmi intézmé­nyek reformjával óhajt foglalkozni s céljait a szelle­mi harc fegyvereivel kivánja megközelíteni A társu­lat nevét a rokoncélokért küzdő angol Falcus társu­lathoz hasonlóan választotta meg jelezni akarván ezzel céljainak progresszív irányzatát s azt, hogy a mai társadalom megújhodásáért, a­­szocifilis állam megteremtéséért küzd. Zavargás a népligeti Hon­v­edlaktarnyában. A bolsevik­, termék hirdetői, — amint isme­retes, a kommunist­ csoportot politikai pártnak ismerte el egy minisztertanács, — szervezkedé­sükben a kaszárnyák katonáira is kiterjesztették agitációjukat. Már több ízben gyűléseket is tar­tottak a kommunisták s kedd reggelre ugy ha­tározták, hogy egy katonai zendülés keretében fegyveresen vonulnak a hadügyminisztérium elé s lemondásra kényszeritik gróf Festetits Sándort, a tegnapelőtt kinevezett új hadügyminisztert. Iz­galmas összeütközéssel, egy egész délelőtt lázas készülődéseivel, fegyveres seregek felvonulásai­val végződött a bolsevikiek pártjának a keddi napra kitűzött programmja, amelynek végrehaj­tása meghiúsult a 32. gyalogezred legénységének ellentállásán.­­ Zendülés hét sebesülttel. Az első honvéd gyalogezred kaszárnyájá­ban, aZ Üllői­ úti Ferenc József honvéd gyalog­sági laktanyában tört ki a vihar. Délelőtt tizen­ egy órakor megjelent a laktanyában hívei kísé­retében Kun Béla, a magyarországi kommunista­párt vezére. Tengerész-nemzetőrök is voltak a társaságában. A laktanyában hirtelen gyűlést rendeztek s a bolseviki érzelmű katonák leren­delték­ az egész legénységet az udvarra. Kun Béla beszéddel szólította fel a katonákat, hogy fogjanak fegyvert valamennyien­­ induljnak a Várba, mert a kommunista­ párt nem tűrheti el, hogy gróf Festetits Sándor hadügyminiszter ma­radhasson. Majd igy folytatta: — Mutassuk meg a hatalmunkat és kerges­sétek el a tiszteket! A katonák között zugó ellentmondás tá­madt, csak a kommunista­ párthoz már régebben csatlakozott katonák helyeseltek. A szociálde­mokrata­ párthoz tartozó legénység bizalmi férfiai időközben telefonon értesítették az agitációról s Kun Béla felhívásáról a katonatanácsok kor­mánybiztosát, dr. Pogány Józsefet, aki, hogy elejét vegye az esetleges elhamarkodott cseleke­deteknek és az egyoldalú toborzást ellensúlyoz­t­­a, a laktanyába sietett. Amire azonban odaérke­zett, már fegyverek ropogása variálta a vitát. Kun Béla beszéde alatt a laktanya egyik második emeleti ablakából lövés dördült a szónok felé. Hogy ki tette ezt a lövést, nem lehet megállapí­tani, de utána mindjárt sortűz következett el a legénység között, amelynek nagy része az udva­ron hallgatta Kun Béla szónoklatát, zűrzavar, pánik, keletkezett. Többen Kun Béla környezeté­ből azt kiáltották, hogy ellenforradalmárok tá­madják a kaszárnyát. Erre vad lövöldözés kelet­kezett az udvaron, sokan fegyvereikért szaladtak , mintegy negyedórán át ropogtak a puskák, röp­ködtek a golyók szanaszét. Hét sebesültje volt az összetűzésnek, a laktanya orvosi szobájában kö­tözték be a megsebesült katonákat. A pánik kitörésekor Kun Béla kíséretével el­távozott a laktanya udvaráról. A zendülés terjedése. Ekkor érkezett meg Pogány József kor­mánybiztos. A felizgatott legénységet nehéz volt lecsillapítani. Mind többen követelték izgatottan, hogy fegyverezzék fel őket. Egy csapat feltörte a fegyverraktárt s a laktanya egész legénysége, mintegy háromezer ember, felfegyverkezett A kommunista legénység kivonult a laktanya ud­varáról az utcára. Az ezredparancsnok, Rojkó Alfréd alezre­des ás Pogány József együttesen fáradoztak azon, hogy csillapítsák a hangulatot. Nyugalom­ra és engedelmességre szólították a katonákat, a kormánybiztos pedig hivatkozott arra, hogy ne h­igyjék a rosszindulatú híresztelést, mintha a hadügyminiszter ellenforradalmi értelmű volna, semmi jelét sem mutatta gróf Festetics Sándor annak, mintha a hadügyminiszter a forradalom vívmányait akarná megsemmisíteni. Kérte a ka­tonákat, hogy maradjanak a lstonyában, ne te­gyék ki a fővárost egy feleslek izgalomnak a fegyveres felvonulással. A beszédnek jelentős ha­tása volt: a felfegyverzett legénység túlnyomó része megnyugodott, egy nagyobb csoport azon­ban, mintegy négyszáz katona és a kommunista tengerész-nemzetőrök kivonultak és követelték, hogy a laktanya röpön álljon fegyverbe, vonul­jon fel a Várba és kényszerítse lemondásra a hadügyminisztert A többség azonban nem így határozott. Dél tizenkét órakor a kommunista kisebbség a­aktanya udvarán felsorakozott, fel­tűzött szuronnyal és két gépfegyverrel elindult. Éppen ekkor érkezett a laktanya elé a fő­kapitányság rendőar készültsége. Két teherautó-

Next