Pesti Hírlap, 1919. szeptember (41. évfolyam, 114-115. szám)

1919-09-28 / 114. szám

2 ezóval Magy­arországon a konszolidációhoz hozzáfogni nem lehetett. Erről a kérdésről be­széltem én sok tekintélyes zsidóval és mindegyik nagyon helyeselte a kormánynak ezt az állás­­foglalásásat, mert a zsidóság vezetősége is val­­láserkölcsi alapon áll. — Hogy Vfsikög­yl volt miniszter úrral mit tárgyaltam, arra vonatkozólag csak azt felelhe­tem, hogy Vázsonnyi volt szíves nekem nagyon érték­et tanácsokat adni és Koffy a legnagyobb jó­indulattal hajlandó volt belekapcsolódni abba a munkámba, amely épen abban áll, hogy Buda­pesten a liberális pártokat minmiképen egyesít­sük de őket a kormányzásba behozzuk. A jelen­legi kormány nagyrészben már most is liberális tagokból áll, de ezek a liberális pártban még nem helyezkedtek el mostanáig. Évi ennek nem is volna célja, mert a meglevő h­ótnyolc liberális párttör adék a mostani állapotban erőt nem kép­viselne. A polgárság politikai szervezkedése. A proletárdiktatúra bukása után a szerve­zetlen, erőtlen polgárság belátta a tömörülés szükségét és jelentékeny számmal alakultak po­litikai pártok. A régi Keresztény Szociális Párt mellett, amelynek vezetői: Haller István, Huszár Károly, Semrecsányi György, Beniczky Ödön és Ernszt Sándor, megalakult a Keresztény Nem­zeti Párt, elnökei lettek: gróf Teleki Pál és Pe­kár Gyula, ügyvezető elnök pedig Wein Dezső. Ez a két párt a gróf Dessewffy Emil elnöklete alatt álló Földmíves Párttal és a Kisgazda Párt­tal, melynek Mesk­ó Zoltán államtitkár az egyik vezetője, kimondotta, hogy mivel a közelmúlt ta­pasztalatai a pártoknak blokknál szorosabb tö­­stvörülést teszik szükségessé, egy párttá egyesül. Ennek az új nagy pártnak Egyesült Keres­ztény­­szociális Nemzeti Kisgazda és Földmíves­párt lett a neve, amelyet később így módosítottak: Keresztény Magyarország Egyesült Pártjai. Ezenkívül egész sora alakult meg az új polgári pártoknak és szervezeteknek. Nem poli­tikai alakulat, hanem a nemzeti szellem ébren­tartására és erősítésére hivatott szervezet a Ma­gyar Nemzeti Szövetség, amelynek élén báró Pe­rényi Zsigmond áll. A városi polgárságot akarja tömöríteni a Nemzeti Szabadelvű Párt, megala­­kítói közt vannak: Dárczy István, Zsolnay Mik­lós, Sándor Pál és Hüttl Hamir. Volt Károlyi­­párti politikusok, köztük Baloghy Ernő és Vass János, Polgári párt elben szervez­kednek. A nagyipar és részben a kereskedelem képvise­lőit foglalja magában a Magyar Polgári Párt, amelynek Heinrich Ferenc, Chorin Ferenc, Fenyő Miksa a vezetői. A volt munkapárti, il­letve 48-as alkotmánypárti képviselők Simontsits Elemér és Hegedűs Lóránt vezetésével külön tömörültek és végül mint önálló párt megmaradt a függetlenségi és 48-as párt, Lovászy Márton elnöklésével. A Lovászy-pártból azonban né­hány nap előtt kiváltak azok, akik a jelenlegi kormányt támogatják a Balla Aladár és Szakács Andor vezetésével Nemzeti Független és 48-as Párt három külön pártot alakítanak. A polgárság megmozdulásának kifejezője volt az a kerületközi értekezlet, amelyet Polónyi Géza kezdeményezésére szeptember 20-án tar­tottak a főváros polgárságának vezetői a Sas­­körben. Polonyi indítványára az értekezlet el­határozta, hogy a polgárságot felszólítja közös programon alapján egy pártban való egyesülésre. A programm kidolgozására bizottságot küld­tek ki. Liberális polgári blokk készül. eával megbízzák. A kibontakozásnak ezen az­ alapon leendő megteremtése végett a párt a kezdeményezést maga kezébe vette és megbíztál az elnökséget, hogy a többi párttal és a kor­ I­mánynyal a tárgyalásokat azonnal indítsa meg.­­ Ebben az ügyben szombaton este értekezlet ült­­ össze, amelyen a­ függetlenségi párt részéről­­ Lovászy Márton, Ábrahám Dezső, Lét­ai Ernő, a magyar polgári párt részéről Lakatos Gyula, a nemzeti szabadelvű párt részéről Ugron Gábor és Sándor Pál, a kisgazda­párt részéről nagy­atádi Szabó István, a volt munkapártiak (Nem­zeti Társaskör) képviseletében Mándy Samu, a köztársasági párt képviseletében Nagy György, a demokrata­ párt részéről pedig Várengiyi Vil­mos jelent meg. Résztvett azonkívül az értekez­­­­létén Buch­inger Manó, aki Garami Ernővel­­ együtt már tegnap és ma tárgyalt Lovászyval. Az értekezleten a függetlenségi párt ha­ttározati javaslata alapján arról tanácskoztak a­ megjelent politikusok, hogy a r­endített pártok a® ország legégetőbb feladatelvák elvégzésére egy táborban egyesüljenek a c­clra egy Liberá­lis polgári blokkot alalkítottek. A mai értekezleten Valamennyi párt kifejezte hajlandóságát a blokk­ban való részvételre, csupán a volt munkapárt ko­nzervatívebb irányzatának csatlakozása nem bizonyos még részben azért, mert a munkapárt támogatja a régi országgyűlés összehívására megindult akciót A pártok együttműködésének alapjául szolgáló közös pro­gramm tervezet meg­beszélésére és egyéb kérdések elintézése végett hétfőn délután a blokkban résztvevő pártok újabb értekezletet tartanak s ennek megállapodásait a szerdám tartandó döntő tanácskozás elé terjesz­tik, amelyre Budapestre várják Simontsits Ele­mért, a volt munkapárti csoport elnökét te. Elfogatásom története. •*—­ Elmondta dr Légrády Imre.­­— A kommunizmus kezdetén­en, már­­c­ius 21-ének az volt a legokosabb ténye, hogy engem mindjárt az első napon a Pesti­­ Hírlap szerkesztésétől elcsapott. Ekkor már­­régen nem volt ez a lap kifejezője az én­­gondolatvilágomnak. És­pedig azóta nem,­­amióta a Károlyi-kormány január hóban felbérelt csőcselékkel a lap kiadóhivatalát leromboltatta és Pogány ,szakszervezeti­ katonáinak fenyegető szerkesztőségi látoga­tásai napirenden voltak. Már ettől az időtől forrva nem volt szabad a pesti sajtónak mást inni, mint amit a Károlyi-kormány­­mindenható sajtófőnöksége követelt. Március 21-én tehát vettem a kalapo­mat és otthagytam, a szerkesztőséget, ahová aztán be se tettem a lábamat a kommü­n megszűntéig. Azt hittem eleinte, hogy az így visszavonult embernek békét hagy a ta­nácsköztársaság. De amikor hallottam We­­kerle Sándor volt miniszterelnöknek, majd pedig másoknak elfogatásáról, tudtam, hogy a kommunistává lett szocialista párt nem fog megfeledkezni rólam, aki ezzel a párttal évtizedeken át harcban állottam, aki a párt­lap állandó céltáblája voltam, mint „sovi­niszta“, mint „kapitalista“, mint „kizsák­mányoló“, mint „háborús uszító“ és aki a Wekerle-kormányt mindvégig támogattam. Egyik-másik barátomnak meg is mondtam, hogy Koszurok nem feledkezik meg rólam sem. Nem hitték. Különben is kezdettől fog­va megfigyelés alatt állottam, detektívek jártak nyomomban mindenüvé. Közeledett a nagy hét. Csütörtökön A függetlenségi és­­18-as párt legutóbbi ülésén elhatározta, hogy csak olyan kormányt támogat, amely az ország függetlenségét min­den beolvasztási kísérlettel szemben megvédi, a megzavart társadalmi békét helyreállítja, a bolsevizmusért felelős elemek megbüntetéséről gondoskodik, a felforgató törekvéseket meggá­tolja s amely az antant­ hatalmak bizalmát meg­nyeri oly mértékben, hogy a választások kora­reggel fél hat órakor megzörgették az elő­szoba-ajtót. A cseléd fölkelt és rémülten nyitott ajtót, talpon termett a feleségem is, alki három Len­in-fiával találta magát szem­közt a lakásfolyosón. Azt hitte, házkutatás lesz, amiben már volt néhányszor részünk, de a három Lenin-fiú a cseléd útmutatáséra egyenest a szobámba lépett és közülük a ve­zető felém rivált: — ön Légrády Imre? Igenlő válaszomra rám parancsolt: — öltözzék fel tüstént, a forradalmi törvényszék elé állítjuk. A feleségemnek szavát vette a rémü­let, én pedig öltözködni kezdtem. — Siessen ! — kiáltott rám a vezető, mire én abbahagytam az öltözködést és így szóltam: —* Én nem sietek! Nem tudok sietni, mert vak vagyok. Ha nincs türelmük várni, csináljanak, amit akarnak. A Leninek vezetője csak ekkor vette észre, hogy vak emberrel van dolga. Barát­ságosabb hangon szólt: — Tessék hát csak lassan öltözködni — és embereit kiparancsolta a szobából. A vezetőnek ez az intézkedése némi bátorságot öntött a feleségembe, segíteni kezdett az öltözködésemben, közben meg­kérdezte, mit akarnak tőlem, hova visznek és hogy ő velem akar jönni, mert magamra nem hagyhat. A vezető ezt felelte: — Velünk nem jöhet. Férjét a forra­dalmi törvényszék elé visszük, legyen egé­szen nyugodt, ott kihallgatják és néhány óra múlva hazaküldjük. így mondta: hazaküldjük. Fogalmunk sem volt még akkor, hogy a Lenin-fiúk zsar­gonján mit jelentett ez. Ennek tudása nél­A polgári pártok közt folyó tárgyalások­kal párhuzamosan megbeszélések vannak folya­matban a kormány és a függetlenségi párt közt is. A tárgyalásokról Lovászy Márton, a függet­lenségi párt elnöke, a követezőket mondotta m­nnkatársun tennék: — A uralt hé­t elején Friedrich István k m­zziszterelnök úr megbízásából fölkeresett egy po­litikus és közölte velem a miniszterelnöknek üzenetét, hogy velem tárgyalni és megegyezni óhajtana. Válaszom az volt, hogy «s elöl nem zárkózom el, de a megegyezési tárgyalásokat elvi alapon óhajtom folytatni és ezért arra kérem, hogy dolgozza ki a programmját és ismertesse meg velem. Másnap megkaptam az üzenetét, hogy a programm pár nap múlva készen lesz és ne­kem el fogja küldeni. Tegnap este ismét meg­üzente, hogy a programma még nem kész, d­e a legrövidebb idő alatt elkészül és nyomban rendel­kezésemre bocsátják. leül sem reméltem valami sok jót és bizony az enyéimtől való elbúcsúzna pillanatában a végbucsu érzése alkart úrrá lenni rajtam. De nem volt szabad engednem, nehogy a gyors visszatérésemben való bizakodást le­rontsam. Lent a kapu előtt a Lenin-fiúk besegí­tettek autójukba. A vezető mellettem, a má­sik szemben velem, a harmadik a soffőrnél foglalt helyet Hét óra felé lehetett, már hangos volt az utca a járókelőiktől. Az autó nekivágott a Margit-hídnak. A feleségem, földi kálváriámnak tíz év óta hű osztályosa, akitől soha egy napig távol nem voltam, az ablakból nézte az autót, amíg azt a híd ka­nyarulata el nem nyelte. Azután összeesett. Ahogy az autó a Lipót­ körutom tovább­­­vitt, egyszerre csak éreztem, hogy nem for­dul be a törvényszéki palota felé. — Hova visznek? — kérdeztem a ve­zetőtől. Hiszen a Markó-utca másfelé van? — Nem mondhatom meg. ■— Amit a helyemben más láthatna, azt csak tudhatom én is, aki nem látok. — Jól van, megsúgom, a Batthyány-­ palotába. .Már meg is állt az autó és vittek föl és leültettek egy szobában. Agy is lehetett benne, mert szuszogó hangot is hallottam! közvetlen közelről Őrizőnek egy új Lenin-­ fiút kaptam. Ak­i elhoztak, azok tovább mentek a két fivéremért. Nyolc óra lehetett Az ágyon szuszogó alak felébredt és rám mutatva, kérdezte örömtől: ki vagyok! Ám a választ be sem várva, szitkozódni kezdett, miért nem kel­tették fel, emlegetvén az előző este megivott jó bort aztán rólam is, a fölkelésről is meg- PESTI HÍRLAP IBI 9. szeptember 25., vasárnap. A miniszternök tárgyalása Lovászival.

Next